Pest Megyei Hírlap, 1982. április (26. évfolyam, 77-100. szám)

1982-04-24 / 95. szám

1982. ÁPRILIS 24., SZOMBAT PEST MEGYEI HÍRLAP MAGAZIN A múltnak egy darabja Szegvári Károly festménye Volt egyszer egy tanya... Hátat fordítva a világnak A délutánt a községi filmszínházban töltötték el a tápiőszecsői általános iskola napközisei, így a kilencéves Anikóval nem sikerült személyesen találkozni. Minden bizonnyal jobb is így, hogy egyszerű világába kérdéseivel nem tolakodott be az idegen. A kislány mégsem maradt ismeretlen. Gyermek—felnőtt világá­ról, gondolatairól, érzéseiről beszéltek helyette azok, akik hosszú ideje ismerik, s nem csupán a hátrányos családi helyzetben levő tanítványt látják benne, de a gondoskodásra, szeretetre éhes gyer­meket is. Tóth Jánosné, a községi általános iskola igazgatója mondotta: — Anikó közepes tanuló. A képes­ségeit ismerve ettől jóval többre ké­pes, de a családi háttér, úgy hiszem, ezt aligha teszi lehetővé. A kislány szülei, vagy két kilométerre a falu­tól, tanyán élnek. Egy olyan házban, ahol semmi nincs ... — Semmi? — Ügy, ahogy mondom. A gyerek apját tavaly leszázalékolták, ami nem jelenti azt, hogy korábban" ál­landó munkahelye lett volna. Csak ő tudná megmondani, miből éltek. — Talán a felesége ... — Nem, nem — szól közbe. — Az asszonynak is csak egy éve van ál­landó munkaviszonya. Ebergényi Edéné, osztályfőnök: — Anikó csendes, kicsit vissza­húzódó természetű gyerek. Tisztán, rendesen jár iskolába. Sokat beszél­getek vele, ilyenkor az otthoni dol­gai kerülnek szóba. Nagyon őszinte. Azt sem tagadja el, ha a dunyha alá bújik, mert a szülők veszekednek, s azt sem, ha álmodozik. — Miről? — Például arról, hogy nekik is van televíziójuk, s mindenféle műsort megnézhet... Duzzadó indulatok A tanyaépület nyárfaerdő szélén áll. Valamikor présház volt, erről árulkodnak a sűrű bozót között bús­lakodó kiöregedett szőlőtőkék. Pettendi Zoltán és élettársa nyolc évvel ezelőtt bérelte ki a tanyát. Alig egy évvel • később már vita tá­madt a lakók és a tulajdonosok kö­zött, amely aztán lassan tovagörög­ve, mint egy hólabda, egyre csak duzzadt. Idén, húsvét táján a tanya tulajdonosa, a helyi tanács engedé­lyével kivágatott több tucat nyárfát. A fakivágás ismét felborzolta a ki­csit megszunnyadt ellentéteket, amelynek új hullámai indultak el. Az udvaron láncra kötött kutya csahol. Az épület ajtaja nyitva, de senki sem mozdul. Aztán egy földbe vájt üregből középkorú férfi top­pan elő. — Itt lakik? — Igen — mondja. — A háznak már alig van teteje... — Mert rádőlt a fa. amikor kivág­ták — mondja közömbösen. A cserepeken nem látszik friss törés. A jelek szerint hosszú moz­dulatlanságra kárhoztatták a kopott­vörös agyaglapokat, amelyek ötlet­szerű összevisszaságban állnak a tető gerendáiba kapaszkodva. — Miért költöztek ide? — Mert itt csend van, nyuga­lom ... — szól a férfi. — Azelőtt Budapesten laktunk, de ott nem volt jó. — Miért? — A feleségem beteges volt, meg én- is. Amióta itt vagyunk, egészen rendbe jött. A csöppnyi ház felé invitál. Oda­bent egy pici konyha, teli kacatok- kal, s egy szoba, roppant egyszerű bútorokkal. Tűz jelei látszanak a a válaszfal mindkét oldalán, bár a kikandikáló nádat agyaggal tapasz­tották be. — Tavaly tudtuk meg, hogy az épület tűzveszélyes — magyarázza a férfi. — Amikor kigyulladt. Mond­tuk a tulajdonosnak, hogy csináltas­sa meg, de semmi sem változott. Mi ezért nem fizetünk lakbért! — Mióta? — Vagy egy éve, az is lehet, hogy kettő... — Dolgozik valahol? — Nem. Le vagyok, kérem, száza­lékosa ... tavaly május óta. — Előtte hol dolgozott? — Előtte? Sehol, kérem, mert nem volt munkakönyvem. De a vállalat hibájából. Évekkel ezelőtt elveszí­tették, nem tudtam dolgozni. — Miből éltek? — Alkalmi munkákat vállaltam, guberálni jártam a telepre ... Ilye­nekből. — És az élettársa? — ö dolgozik, már egy éve Szent- mártonkátán a termelőszövetkezet­ben. nek, már csak azért is, mert a tanya egyik tulajdonosa, Török Sándor, semmit sem tud az eladás tervéről. — Negyede az enyém, ugyanannyi a testvéremé, s fele az édesanyám nevén van — mondja. — A jelenlegi lakók már nem fizetnek hét éve egy fillér lakbért sem. De minket ez nem is nagyon érdekel, pedig nekem is lakásgondjaim vannak. — Rendezett otthonuk van Tá- piószecsőn. — Csakhogy ez a ház, amelyben most lakom, nem az enyém, az anyó­somé. Idős édesanyám a szomszéd utcában lakik, egyedül. Az ő házát akarjuk rendbehozni, hogy oda köl­tözhessünk. Ehhez kell a tanyán ki­rágott faanyag, az ott levő csere­pek, tégla... Traktoros vagyok a tsz-ben, a feleségem is dolgozik, mi mégsem rendelkezhetünk azzal, ami a miénk! Cigarettára gyújt, s amíg a füstöt a magasba fújja, a mérge is elszáll. — Csak az Anikót sajnálom, a kislányukat. Aranyos gyerek. Neki köszönhetik, hogy mérgemben nem szedtem le a tetőt már a fejük fölül. A megoldás késik Meg szeretném venni * 54 A guberálás nyomai még megtalál­hatók. Üres üvegek, rozsdás vasak s más kacatok pihennek az udvaron, jelezve, hogy most sincs háttérbe szorítva ez a foglalatosság. — Mi a szándékuk a tanyával? — Meg szeretném venni, kérem — mondja a férfi. — De a tulaj csak a szőlőterülettel együtt akarja eladni, 30 ezer forintért. — Nem volna jobb, ha elköltözné­nek máshová? — Miért mennénk el? Jó itt. Majd én rendbehozom. — Van annyi pénze? — Nincs. De lesz, mivel perelem a volt munkahelyemet az elveszített munkakönyv miatt. Visszamenőleg 54 hónapra jár nekem fizetés. Ezt már elismerték ... Később kerékpáron megérkezik élettársa. Ő már másként nyilatko­zik. Azt mondja: el fognak költöz­ni, de egyelőre nincs hová. Ez a megoldás látszik ésszerűbb­A több mint hatezer lakosú Tá- piószecső a nagykátai járás e°yik di­namikusan fejlődő települése. A la­kosság zöme Budapestre járó ingá­zó. Különös sajátossága az is a fa­lunak, hogy a járásban itt a leg­magasabb a gyermekszületés aránya. Az összlakosság az elmúlt tíz évben csaknem hat százalékkal növeke­dett. A belterületen elfogytak az építési telkek, s csak néhány van még magánkézben. Szüdi László, a községi tanács el­nöke szerint rövid időn belül aligha várható e téren változás. — Nemcsak telekben, de lakás­ban is szűkösen vagyunk. Ez az oka annak, hogy kénytelenek vagyunk elnézni, a Török-tanyán milyen kö­rülmények között élnek emberek. Tavaly, amikor ott jártam, az egészségügyi előadónknak javasol­tuk; intézkedjék a gyerek állami gondozásba vételéről. Erre a szülők könyörgése miatt nem került sor. ígérték, hogy a kislány számára megfelelő körülményeket biztosíta­nak. — Például mit? — Se az asszony, se a férfi nem dolgozott. Amióta tudják, hogy fi­gyelemmel kísérjük az életüket, az asszony munkába állt. A pedagógu­soktól értesülünk arról, hogy a kis­lány rendesen jár iskolába. — Mivel segít a tanács? — A gyereket a napközi otthon­ban ingyenesen elhelyezzük, rend­szeres segélyt kap a család. A ta­nyáról való elköltözésüket viszont egyelőre nem tudjuk megoldani. Nem a jószándék hiányán múlik, hanem azon, hogy nincs olyan lakás amit a jelenlegi helyett kaphatná­nak. Egy család hátat fordít a világnak. Maguk választotta életfor­mát követnek, amelytől nem kívánnak elszakadni. Egyedül csak Anikó érzi úgy: jó lenne másként élni. Villanyról, televízióról ál­modik, s egy kicsit szebb, emberibb világról... CSITÁRI JÁNOS Szoros kapcsolatokat A tanácsok, jelen időben v A fanácsi vezetők megyei értekez- ^ létén — amint az első oldalon hírül i adtuk — dr. Mondok Pál, a megyei ta- S nács elnöke mondott vitaindítót, mely- S ben a tanácsi mun&á aktuális ltérdé- $ seiröl szólt. A továbbiakban ezt az ^ előadást ismertetjük. A tanácsi munka színvonala meg­határozó szerepet tölt be a települé­sek életében, a lakosság ellátásában, közérzetének alakításában, az embe­reknek a tanácsokról alkotott véle­ményében. A több mint egy évtizede megalkotott új tanácstörvény szel­lemében a tanácsok népképviseleti, önkormányzati és államigazgatási funkciójának fejlődésében fontos szerepe van a tanácstagoknak, a ta­nácsi testületeknek. A lakosság he­lyi, választott képviselői tevékeny­ségükkel fontos láncszemét alkotják a szocialista demokrácia rendszeré­nek, hiszen választókerületükben ők állnak mindennapi kapcsolatban a lakossággal. Ez a kapcsolat attól is függ, milyen a közérzetük, milyen lehetőségeket kapnak az ügyek in­tézésére, mennyiben segítik őket a szakigazgatási szervek, a tanácsi apparátus. : Kellő figyelemmel Pest megyében nagy számú, csak­nem hatezer tanácstag munkálkodik a Községekért. A tapasztalatok arra mutatnak, hogy a velük való fog­lalkozás, támogatásuk rendezett, eredményes, erkölcsi megbecsülésük •megfelel a követelményeknek. A ta­nácstagok aktivitása, tényleges be- Kapcsoiodása a testületi döntések­be azonban nem minden járásban és városban egyformán hatékony. E jelenségek okát sürgősen fel kell tárni, s meg kell változtatni a nega­tív arányokat. A testületek tavaly két és fél ezer határozatot hoztak, s a nagy szám ellenére valamennyi törvényes volt. A tanácstagok több mint 1800 in­terpellációt nyújtottak be az ülése­ken, s többségükre gyors és érdemi választ kaptak. Előfordult azonban pontatlan és megkésett reagálás is, ami törvényszerűen visszahatott az aktivitásra. Elképzelhető, hogy az a tanácstag, akinek véleményét, ja­vaslatát nem kezelték kellő figye­lemmel, könnyebben marad el egy- egy tanácsülésről. Az is sokszor jo­gos panasz forrása, hogy a két ülés között alig van kapcsolat a tanács­tag, a tisztségviselők és az apparátus között. Ezen úgy lehet változtatni, hogy rendszeresen tájékoztatják a tanácstagokat a választókörzetüket érintő ügyekről, döntésekről. Jelentős szerepet játszik a taná­csok és a lakosság kapcsolatában az államigazgatási munka korszerűsíté­se. A megye településhálózata, köz- igazgatási szerkezete — a gazdasági, társadalmi fejlődéshez igazodva — jelentős változáson, átalakuláson ment át az elmúlt tíz évben. Ked- .vezően hatott például a városok há­lózatának bővülése. A járási szék­hely, nagyközségek egyre inkább várospótló szerepét töltenek be, fej­lesztésüket a megye kiemelten keze­li. A nagyközségek közül pedig erő­teljesen gyarapodik Szigetszentmik- lós és Budaörs, melyek máris alkal­masak a kisvárosi funkció ellátásá­ra. Az utóbbi években pedig fel­gyorsult az urbanizáció Vecsésen, Budakeszin, Pomázon, Gyálon, Ke- repestarcsán. A döntés előtt A településhálózatban pozitív vál­tozást eredményezett a közös taná­csok rendszerének kialakítása. En­nek során 179-ről 129-re csökkent a közigazgatási egységek száma, iga­zodva a gazdasági életben megvaló­sult átalakulásokhoz. A tapasztala­tok azt bizonyítják, hogy a székhely és társközségek közélete kiegyensú­lyozott, az összevonások hatékony­nak bizonyultak. Bevált módszere a tömegkapcsola­tok ápolásának a falugyűlések rend­szere. E fórumokon mindenütt so­kan jelennek meg. számos hasznos vélemény és javaslat hangzik el- Még inkább növelné népszerűségüket, ha egy-egy jelentősebb intézkedés, döntés előtt falugyűlésen tájékoztat­nák a lakosságot, kérnék ki vélemé­nyét. Előzetesen meg' lehetne vitatni például egy-egy tanácsrendelet-ter­vezetet, egy-egy beruházással kap­csolatos elképzelést, a területrende­zési, parcellázási terveket. Így a fa­lugyűlések még az eddiginél is több kezdeményezés, társadalmi megmoz­dulás kiinduló pontjává válhatná­nak. Pest megyében jó hagyományai vannak a társadalmi munkának, ösz- szeíogásnaik. A pártszervezetek, ta­nácsok együttműködve a Hazafiasi Népfronttal, eredményesen szervezik a közösség javára végzett munkát. A megyében tavaly 654 millió forin­tot tett ki a társadalmi munka érté­ke. 27 százalékkal többet, mint egy évvel korábban. Ugyanakkor az egy lakosra jutó értéket tekintve a me­gyén belül lényeges különbségek vannak. Kiemelkedő a váci járás 1254 forinttal, a városok között Szentendre 1044 forinttal. Viszont Érden ez az összeg mindössze 236 fo­rint, Cegléden 387 forint, a járások között a monoriban 293, a ráckevei­ben pedig 343 forint. Természetesen egy-egy időszakban csökkenhet vagy növekedhet az érték, attól függően, hogy milyen feladatok kerülnek elő­térbe. A jelenlegi szerényebb anya­gi lehetőségek között azonban min­denképp megkülönböztetett figyel­met kell fordítani a társadalmi ösz- szefogás szervezésére, hiszen ez nap­jainkban a fejlődés legfontosabb tar­taléka. Általános az a tapasztalat is, hogy helyes volt a hatáskörök decentrali­zálása a tanácsi szervezetben. Gyor­sabb. körültekintőbb lett az ügyin­tézés. növekedett a helyi tanácsok te­kintélye. Tavaly a 176 ezer elsőfokú határozattal szemben mindössze 3900 esetben fellebbeztek, amely nagyon kedvező arány. Nem javult viszont az ügyintézési határidő betartása. Ta­valy mintegy ötezer, esetben zárult le 30 napon túl egy-egy ügy. Bár az összeshez viszonyítva ez nem nagy szám, de alkalmas arra, hogy a köz­vélemény elmarasztaló ítéletet al­kothasson. A határidő betartása te­hát a bizalom megerősítésének kér­dése. A gazdálkodásról általában meg­állapítható, hogy átgondolt, érvé­nyesülnek a takarékossági elvek. Ép­pen ezért kirívó, ha egy-egy helyen pazarlást, felelőtlenséget mutat ki az ellenőrzés. Más helyen ugyanis sokszor szinte filléres gondokkal küz-i denek. Ugyancsak negatív jelenség, különösen a művelődésügyi és egész­ségügyi területen az indokolatlanul magas bérmaradvány. Pontosan e két ágazat jelenlegi nehézségei in­dokolnák, hogy jobban éljenek a bérpolitikai lehetőségekkel. Telek és tanterem A tanácsi gazdálkodásban a jelen­legi helyzetben két téma különösen jelentőssé vált: o lakás- és telek­gazdálkodás, valamint az általános iskolai tanterem építési program. Az új otthon iránti igények jobb kielé­gítésében a megyében most legfon­tosabb feladat a megfelelő számú lakótelek kialakítása. A VI.1 ötéves tervben mintegy 28 ezer családi ház megépítése szerepel, s a felmérések alapján ehhez most 17 ezer telek áll rendelkezésre. A tanácsok megkezdték az építési tilalom alatt álló telkek felülvizsgá­latát, s ezzel párhuzamosan az új, parcellázható területek kialakítását. Sok helyen azonban rendkívül las­sú és körülményes ez a folyamat. Erre mutat a lakossági panaszok nö­vekvő száma is. Az eddigi tapasztalatokból kitű­nik, hogy nem jó megoldás a már meglévő telkek megosztása és kisajá­títása. s ugyancsaik nem hozza meg a várt eredményt minden esetben a zártkertek hasznosítása sem. Az előb­binél a hagyományos konyhakerti termelés korlátozása miatt nagy az ellenállás, az utóbbinál pedig a ki­sajátítás és a közművesítés költsé­gei' nagyon megdrágítják a házhe­lyeket. Egyszerűsíteni kell a rende­zést is. Legtöbb esetben a nagy lé­legzetű terv helyett elegendő a par­cellázási elképzelés papírra vetése. A költségek csökkentése érdekében pedig el lehet tekinteni a teljes köz­művesítés igényétől is. Mivel tűrhe­tetlen. hogy a lakosság telekhiány miatt ne tudjon építeni, ezért foko­zott felelősséggel kell kezelni e fel­adatot. Indokolt, hogy a tanácsok évente legalább kétszer tűzzék na­pirendre a telekellátás helyzetét. A másik, ugyancsak feszítő gond. a Jtanteremhiány. A jelenlegi terv­időszakban 800 megépítése szerepel, s ebből az első két évre tervezett 210 kevésnek bizonyul. Mindemellett ma­gasak a költségek, hosszú a kivitele­zési idő. Jelenleg 276 tanterem épí­tésének előkészítése tart, s a gvors átadás feltételeit minden eszközzel igyekszik megteremteni a megyei ta­nács. MÉSZÁROS JÁNOS

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom