Pest Megyei Hírlap, 1982. március (26. évfolyam, 51-76. szám)

1982-03-06 / 55. szám

tncxu 4fir W Kfimap 1982. MÁRCIUS 6., SZOMBAT IwSziNHAZl T.F.VBT, Boldogtalan játékszerek mm A trójai háború Í után vagyunk. A győztes, egyesült görög seregek tíz évi távoliét után végre hazatér­hetnek. Az egyik vezér, Me- nelaosz spártai király, hozza magával feleségét, az egész háborúskodás kiváltó okát, a világszép Helenét (akit Parisz trójai királyfi, Menelaosz ösz- szes kincsével egyetemben, el­rabolt, míg a férj a nagyapja, Katreusz krétai király teme­tésére utazott). A görög hadak fővezére, Agamemnón, Müké- nai királya (Menelaosz fivére) is hazaérkezik, ö, trójai hadi­zsákmányként Kasszandrát, a jóstehetségű trójai királylányt hozza magával (úgy is, mint kedvenc ágyasát). Otthon fele­sége, Klütaimnésztra (Helené nővére) várja, meg Aigisz- thosz, Agamemnón unokaöcs- cse, aki a király távollétében, a királyné szeretője lett. A mit sem sejtő Agamemnónt, alighogy belép a palotába, Klütaimnésztra és Aigiszthosz meggyilkolja; s ha már benne vannak, Kasszandrát is meg­ölik. Klütaimnésztra azzal in­dokolja tettét, hogy Agamem­nón annak idején a királynő kedvenc leányát, Iphigeneiát áldozta fel az isteneknek, hogy az Aulisz szigetén vesz­teglő görög hajók végre ked­vező szelet kapjanak, s eljut­hassanak Trója alá. Agamem- nónnak és Klütaimnésztrának azonban több gyermeke is volt. Élektra, az apján már- már több mint gyermeki sze­retettel csüggő leány, bosszút esküszik apja gyilkosai ellen. Reménykedve várja haza fi­vérét, Oresztészt, aki Phókisz királyánál nevelkedik. A fi vér, leghívebb barátjával, Pü- ládésszal meg is érkezik. Ta­lálkozik a cselédsorba taszí­tott Elektrával, aki a fiút is (■bosszúra tüzeli. Végül aztán a testvérek és Püládész meg­ölik a férjgyilkos királynőt és szeretőjét. A bosszú műve be­teljesült. Ennél a pontnál kezdődik Euripidész (i. e. 481—i. e. 406) görög drámairó i. e. ■408-ban bemutatott tragédiája, az Oresztész. Euripidészt, aki a legfiatalabb tagja volt a nagy görög drámaíró triásznak (Aiszkhülosz és Szophoklésza két társ) már nem a sok száz esztendős mítosz közismert történetei és figurái izgatták. Öt o cselekedetek belső, lé­lektani motivációi érdekelték. Az ember tehát, a maga esendőségével és érzelmeivel, a maga erényeivel és bűnei­vel, a maga szenvedélyeivel és tragikumával. Euripidész ko­rában már megroppant az a szilárd hit, mely az antik gö­rögségben oly erősen élt az istenek hatalmában, az iste­nek mindenhatóságában, böl­csességében. Ű már úgy látta, az istenek (ha vannak egyál­talán) inkább az ember e l- len, mintsem az ember ért vannak. Az ember csak esz­köz, boldogtalan játékszer a kezükben, úgy használják fel, ahogyan érdekeik, vitáik, tor­zsalkodásaik, viszályaik, ellen­ségeskedéseik pillanatnyi állá­sa szerint a legjobban tudják. Az ember mit sem tehet, ha az istenek e döntéseikben fe­lületesek, feledékenyek, s időnként összezavarják még a saját döntéseiket is. O resztész esetében például a fiút Apol­lón isten biztatta fel, hogy menjen haza és ölje meg a férj gyil­kos anyát és szeretőjét. Egy ilyen isteni parancsnak enge­delmeskedni kell, mert hát a férjgyilkosság valóban nagy bűn. Igen ám, de arról Apol­lón már elfeledkezett, hogy a tettével Oresztész anyagyilkos lesz, ami nem kisebb bűn. A feledékeny isten pillanatnyi kihagyása azonban a legrette­netesebb lelkiismereti konflik­tusba kergeti Oresztészt, akit ráadásul még az Erinnüszek, a bosszú istennői is üldöznek, mert az ő feladatuk — töb­bek között — a családokban esett gyilkosságok üldözése is. A lelkifurdalástól gyötört és Erinnüszek üldözte, az őrület határára jutott Oresztész hiá­ba keres enyhülést. Mene­laosz, a nagybátyja, aki Au- liszban az egyik fő sürgetője volt Iphigeneia feláldozásá­nak, s aki így közvetve az egész véres tragédia okozója is, nem áll ki • unokaöccséért. A nép — demagógoktól félreve­zetve — halált kér az anya­gyilkos testvérpárra. (Amint annak idején hálaimákkal fo­gadta a férjgyilkos anya meg­ölését ...) Az istenek hallga­tásba vagy feledékenységbe burkolóznak. Tündareósz, Oresztész és Élektra nagyapja, Klütaimnésztra és Helené ap­ja, még külön is vádaskodik: Agamemnón sem volt bűnte- len, hiszen úgy szerezte meg Klütaimnésztrát, hogy megöl­te annak férjét, Tantaloszt és gyermekét. És ekkor támad a szorongatott testvérpárnak és Püladésznak az az ötlete, hogy öljék meg Helenét, ejt­sék túszul lányát, Hermionét, s így kényszerítsék Menela- oszt arra, hogy megmentse őket. Így is tesznek. S már éppen Hermioné torkának sze­gezi Oresztész a kardját, ami­kor váratlanul megjelenik a feledékeny és szétszórt Apol­lón, hogy rendbe tegye a kala­majkát, melyet jórészt ő oko­zott. Közli, hogy tulajdonkép­pen Iphigeneia sem halt meg; Auliszból elragadta Artemisz istennő, s a tauruszok földjére vitte papnőnek. Közli, hogy Helené sem halt meg Oresztészék kardjától; őt is megmentették az istenek. Oresztésznek meg azt párán csolja, békéljen meg, s vegye feleségül Hermionét. Püla­désznak Elektrát adja, Mene- láoszt és a népet lecsillapítja. A legteljesebb happy and áll elő: az isteni beavatkozás mindent elrendez, miután egy hanyag mozdulattal — ahogy ma mondanánk — a szőnyeg alá sepri az összes konflik­tust. A Nemzeti Színházban most Zsámbéki Gábor rendezésé­ben látható az Oresztész. Fe­szült,- drámai, néhol túl is drámázott * előadás, egyes előadás, egyes pontjain már- már az elviselhetetlenségig fo­kozott kitörésekkel. Cserhalmi György Oresztésze, egy mai fiatalembert idéző, akrobati­kus képzettségű és érzékeny idegzetű hőst formáz; Molnár Piroska Elektrája csak a bosz- szúnak élő, vad teremtés; a túszul ejtés jelenetére tett nagy hangsúly akár egy mai túszrablást is eszünkbe juttat­hat. Az előadásban megvan­nak a tragédia máig csengő felhangjai — de valami mégis nagyon hiányzik: az a szkep­szis, ami nélkül ma nem le­het nézni ezt a keresztül-ka- sul bűnös, mindenkit besáro­zó, mindenkit valaki más el­lenfelévé tevő, s mindenkinek az istenek nemtörődöm „le­rendezését” hozó világot. Eu­ripidész drámai ereje, lélek- rajza, konfliktusokat teremtő és kibontó, pattanásig feszítő dramaturgiája és az istenek­ben kétkedő emberpártisága ma is lenyűgöző, de ma már talán jobban izgatja a nézőt az egész matériát átszínező kétkedés, mint a mítosz, a hé­roszok és az istenek, vagy némi erőltetett aktualizálás. Ügy is fogalmazhatnék: Eu­ripidész maivá hangszerelt szkepszise nem volt itt jelen eléggé. Sok fejtöréssel — mégsem fáradnak Se feleltetés, se szorongás Takács István Egymást is értékelik A nagykőrösi Arany János Általános Iskola első osztályá­ban most felnőttek ülik körül a gyerekeket. A Magyar Pe­dagógiai. Társaság- nevelés- lélektani szakosztályának tag­jai. Figyelik a .magyarórát. Papp Lászlóné tanítónő fel­adatot ad: Az osztály együtt mondja a Február című ver­set, ügyeljenek a gyerekek a hangerősségre, hangsúlyra. Azután a következő teendő, elolvasni és mondatba foglal­ni a szavakat s meghatározni, mi a különbség és az azonos­ság: Mer, mér, mar, már... Három szó első fele hiányzik. Fűző, krém, kefe. A gyerekek egyszerre írják le: cipő... Olvasmány következik. Min­denki Szóhoz jut, figyelik egymást a gyerekek, javítják olykor a saját hibáikat, oly­kor a másokét. Kicsit később. Matematika­óra az ötödik osztályban. Itt is mindén tanuló azonos fel­adatot kap. A példát együtt fejtik tovább, s nemcsak ma­tematikai, de az anyanyelvi nyitott mondatokat is egyszer­re oldják meg. Ami első pillanatra szemet szúr: nincs feleltetés, s nincs szorongás sem emiatt. Azután feltűnhet az érdeklődőnek az is, hogy a tanulók mindegyike egész órán intenzíven dolgo­zik, mindvégig kénytelen tör­ni a fejét, mégsem fárad el az óra végére. A tanár szerepe, hogy feladatot adjon, s kul­csot — itt minden jó megol­dásért különböző pontokat — ahhoz: a gyerekek értékel­hessék saját teljesítményüket, egymásét is. Aki a többieknél hamarabb végez egy-egy fel­adattal, kap másikat. Plusz pont jár érte. Ennyi a diffe­renciálás. Szó sincs arról, hogy a gyengébb tanulók könnyebb példákkal bíbelőd­nének. Üresjáratok nélkül Frontális munkaforma ez is. Csak éppen a régi hibáit hagyta el a pedagógus. A módszer nem új. Alkotójának, Lénárd Ferencnek, a pszicho­lógiai tudományok doktorá­nak, a Pedagógiai Társaság neveléslélektani szakosztálya elnökének nevével került az iskolába. Mi is a lényege? A legilletékesebb, Lénárd Fe­renc válaszol. — A hagyományos tanítási formában nagyon sok volt az üresjárat. Amikor egy tanuló felelt, vagy a tanár magyará­zott, nem minden kisdiák fi­gyelt. Hogyan lehet ezt a hi­bát megszüntetni? Elsősorban úgy, hogy a tanítási óra negyvenöt percét valamennyi tanuló értékes tevékenységgel tölti, mert a képességek fej­lesztésének alapja a nekik megfelelő munka. Az itteni órákon is észrevettük: a pe­dagógusnak egyetlen 'alkalom­mal sem kellett fegyelmez­niük növendékeiket, csupán buzdítaniuk, dicsérniük őket. A gyerekek, még ha nem ;s akarnak figyelni, kénytelenek, hiszen értelmes és megoldható feladatot kapnak, s ez érdekli, leköti őket. Talán érthetőbbé teszi mindezt egy‘ hasonlat: a zenekar tagjai játszanak a hangszereken, a karmester irányít, szervez, vezényel. Ha ez a munkaforma általánossá válna, kevesebb lenne a to­rokbeteg — gyermekeit túl­kiabálni kényszerülő —, s a nagy erőfeszítéssel és csak részleges sikerrel, tehát1 gya­koribb kudarccal tanító pe­dagógus ... — S nem hiba-e, ha elma­rad a tanuló és a feladatok közötti differenciálás ? — Semmiképp sem az, hi­szen a gyengébbnek vélt ta­nuló fejlődését lassítja a könnyebb, épp ezért kisebb erőfeszítésekkel járó út. Az általános iskolában emiatt csak ott születhet gond, ahol a „gyengébb képességű” gyer­mek valójában gyógypedagó­giai alany. Az átlagosnál jobb képességűek pedig a tantervi anyag minimumánál többre juthatnak a külön feladatok megpldásával. A hiányzás, be­tegség sem okozhat problé­mát, ha a pedagógus komo­lyan veszi ismétlési, korrepe­tálási tennivalóit Évek munkájával • — A nagykőrösi Arany János Általános Iskolában az 1968—69-es tanévben próbál­tuk ki először ezt az oktatá­si'formát — mondja dr. Ko­vács Gábor igazgató. Azt ta­pasztaltuk, hogy fokozatosan javult a tanulók eredménye a különböző tárgyakból. Most március elején az első osz­tályban már minden gyermek folyékonyan olvas, s a mate­matikaórán a pontszámokból is látható az eredmény: az osztály több mint kilenc tize­de az átlagosnál jóval na­gyobb tudást tanúsított. Mind­ez korántsem egyszeri és lát­ványos produktum. Hosszú évek alatt értük el, hogy az iskola bukásmentes legyen, s azt is, hogy minden növendé­künk tovább tanuljon a nyol­cadik osztály után. — Ide kívánkozik: a tan­testület fele törzsgárdatag, egységesen alkalmazzuk a módszereket, eljárásokat, de nem „válogatott” tanulók jár­nak hozzánk. A 710 gyerek közül 507-nek fizikai dolgozók a' szülei, s akad nálunk is szép számmal hátrányos hely­zetű, veszélyeztetett vagy ne­hezen nevelhető, esetleg kül­területről bejáró tanuló. ★ Igaz: nincs egyedül üdvözí­tő módszer. De ahol megta­lálják, s jól alkalmazzák a megfelelőt, ahol következetes pedagógiai tudatossággal ok­tatnak és nevelnek, ott rend­kívüli eredmények, születhet­nek. A nagykőrösi Arany Já­nos Általános Iskolát ma az ország élvonalbeli pedagógiai intézményei között tartják nyilván. Vasvári G. Pál Az év legjobb plakátjai Az 1981. év legjobb plakát­jai címmel nyílt kiállítás teg­nap a Magyar Nemzeti Galé­riában. Az immár hagyomá­nyos tárlatot ezúttal huszon­negyedik alkalommal rendez­te meg a Művelődési Minisz­térium és a Magyar Hirdető: a zsűri a mintegy félezer be­küldött alkotásból száznegy­venet talált bemutatásra mél­tónak. A sokszorosított grafika legreprezentatívabb műfajá­nak seregszemléjén a megnyi- • tó alkalmával adták át a három fődíjat és a hat nívó­díjat is. Két fődíj birtokosa lett Schmal Károly; a Műve­lődési Minisztérium fődíját és a Belkereskedelmi» Miniszté­rium fődíját nyerte el. A Fő­városi Tanács fődíját Pócs Péter nyerte el. Kancsók és kályhacsempék Iparművészek kezéből Az Építőipari Szövetkezet felújított szentendrei kerámia­üzemében művészi értékű, keramikusok tervezte használati tárgyakat és építőipari termékeket készítenek. Most megkezd­ték a tűzálló anyagok, a samottidomok gyártását is. Ez kap­csolódik az energiaprogramhoz, ugyanis sokan áttérnek a fa- és széntüzelésű kályhák építésére. Képeinken: ügyes kezek formálják a csinos kancsócskákat (felső kép). Főleg exportra készülnek a művészi kályha­csempék (alsó kép). Tv-FIGYELŐ' Jelenet az előadásból ítélet CS igazság. Az e rovat-, ban is föl-fölpanaszolt érdek­telenség és unalom közepette váratlan, ám annál nagyobb meglepetésként került a kép­ernyőre az az Ítélet és igazság című tévéfilm, amelyet Thurzó Gábornak, a nemrég elhunyt kiváló írónak Az oroszlán tor­ka cír.yj regényéből Málnay Levente írt és trendezett. Tapsoljuk meg Málnayék nem mindennapi teljesítmé­nyét, főképpen is azt, ahogyan ez a mű a Szabadság téri stú­diók régebbi, a hagyományos dramaturgia elveire épülő, va­lóságos katarzisokat kiváltó, minden előfizető számára köz­érthető, s egyúttal nagy és em­lékezetes színészi alakításokra alkalmat adó történeteit foly­tatni tudta, sőt egyben-más- ban azokat meg is haladta. A siker titkának első nyitja — s ezzel talán a nézők több­sége 'is egyetért — az, hogy az Ítélet és igazság dialógusai egy igazán rangos szépirodalmi műből, a már említett Thurzó- féle regényből sarjadtak ki. Ez az írás egyszerre idézi meg a világtörténelem mindenképpen legnagyobb drámáját, a máso­dik világháborút; benne ha­zánk szégyenletesre alakított szerepét; mindemellett pedig csöndek borzasztottak tehát, egy-egy arcránc megrebbenése többet jelentett, mintha egész hadseregek dübörögtek volna tova... És ez az egész remeklés tu­lajdonképpen két színész, a magyar Mécs Károly, és a len­gyel Jan Machulsky vállán nyugodott. Soha megrendítőbb kettőst! Egyikük is, másikuk is úgy adta önmagát, hogy jelen­létük súlya az egész vállalko­zásra tonnányi méretekben nehezedett. Ha valami, hát az ilyen fölkérés az igazi juta- lomjáték. 1 Végezetül egy rövid meg­jegyzés még Málnay Lajos, stí­lusos rafinériáiról. Először is az aláfestésként alkalmazott eredeti hangfelvételek, már­mint a különféle kiáltványok, díszbeszédek, nemzetmentő szózatok. Ezek sem tolakodtak, holmi dokumentumokként, az előtérbe, csupán azt jelezték, hogy ami megtörtént, az nagy- jában-egészében így történhe­tett meg. Másodszor pedig a miniszterelnöki múlt álomké­pei. Ezek sem fordultak át — szerencsére — holmi Krúdys ködciibe, hanem csak célsze­rűen mutatták, honnan jött Hanzély Imre, s mely tájak be- kalandozása után jutott el oda, ahova. Mit mondjunk még? Őszinte, nagy élmény volt ez a tévéjá­ték. Akácz László tetemre hívja azokat is, akik a politika kormány rúd j át úgy igazgatták, hogy sorsuk nem lehetett más, mint a jogos és megérdemelt halál. Különös értéke ennek a példá­zatnak, hogy abban nem az in­dulatok hevessége tüzel, ha­nem éppen ellenkezőleg, a lel­kiismeret bolygatódik meg, an­nál is inkább, mert a Hanzély Imrének nevezett egykori ma­gyar miniszterelnök, mint hivő katolikus, gyóntatójával, Kor­nél atyával próbálja megma- gyaráztatni, hogyan is jutha­tott ő a siralomházba, s miért szegeződnek majd rá a kivég­zőosztag puskái, amikor dönté­seinek egész soráért feloldozást kapott. S kell-e ennél torok­szorítóbb konfliktus, a jelle­meknek és helyzeteknek na­gyobb erejű ütközése? A Siker titkának második nyitja pedig — s ezt is jelez- gettük már — magában az el­mondás, a megelevenítés sal- langtalan egyszerűségében, a jelenetek, mondhatni, tökéletes kidolgozásában jelölhető meg. Nem volt ebben a tévéfilmben semmi szemkápráztató kapko­dás, formai1 játék, figyelemel­vonó fölösleg. Minden úgy ment á maga útján, ahogy — biblikus’ stílusban minősítve — eleve elrendeltetett. Nagy 4 Az Oktatásban is igaz: nincsen egyedül üdvözítő módszer. Itt vannak például a munkaformák. Az egyiknél külön-külön feladatokat oldanak meg a ta­nulók önállóan, a másiknál csoportonként. Azután itt a gyakorta kárhoztatott frontális forma, amikor az osz­tállyal áll szemben a tanár egymaga. Előad, szemléltet, •feleltet, egyszóval: dolgozik. Lehet persze másként is...

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom