Pest Megyei Hírlap, 1982. március (26. évfolyam, 51-76. szám)
1982-03-06 / 55. szám
1982. MÁRCIUS 6., SZOMBAT "'kJÚm!<*» 5 •• Öten az egész faluért Kosarat kap a vevő, de telit Kényelmesebben vásárolhatnak Bérhajó a Dunakanyarba Befejezéséhez közeledik a BKV hajózási üzemegységeiben a helyi hajóforgalmat Budapesten ellátó vízijárművek téli nagyjavítása. A budapesti teljes Duna- szakaszon, mint minden évben, az idén is május elsején indul a menetrend szerinti helyi hajóforgalom. Szeptember 30-ig lehet utazni ezeken a hajókon a Boráros tér és Óbuda, valamint a Jászai Mari tér és Pünkösdfürdő között. Ugyancsak május elsején teszi meg idei első útját a Palatínus—Nagyszombat utca, s a Jászai Mari tér—Casino—Szent István park állomásokat összekötő átkelő járat. Utóbbi forgalmát hétköznapokon — a kevés utas miatt — az eddig két hajó helyett egy bonyolítja majd le. A BKV közkedvelt szolgáltatását továbbra is igénybe vehetik a vállalatok, az intézmények: már április elsejétől különjárati hajókat lehet bérelni a Dunakanyarba szervezett kirándulásokhoz. A bevásárlás mindennapi tevékenységünk olyan része, amellyel, ha akarjuk, ha nem, naponta számolnunk kell. Gyakran egész napra meghatározza közérzetünket a reggel vásárolt sületlen kenyér, vagy ellenkezőleg, a ropogósra sikerült zsemle. Nem mindegy, hogy mi és milyen módon kerül a kosarunkba. Nem közömbös tehát, hogy a jó választék mellett milyen körülmények fogadják a vevőt. Egy kis átalakítás A kocsériak már megszokták azt, ami a 43. számú élelmiszerboltba betérő idegen vásárlónak feltűnik. Nevezetesen, hogy a bolt belső tere esztétikusán elrendezett, köny- nyen áttekinthető, tiszta a bevásárlókosár és a pénzéért nemcsak megfelelő minőségű árut, hanem az eladópultnál, a pénztárnál kedves emberi hangot és udvarias, gyors kiszolgálást is kap. — Igekszünk a vásárlás körülményeire ( az eddiginél nagyobb figyelmet fordítani — mondja Szalai Albert üzletvezető. — A vásárlótér jobb kihasználása érdekében februárban kisebb átalakítást végeztünk üzletünkben. Az alapterület növelésével kényelmesebb lett a vásárlás, szebb, áttekinthetőbb a belső elrendezés. — Az a tapasztalatom, hogy az emberek csak akkor jönnek hozzánk szívesen vásárolni, ha mindig megtalálják azt, amit keresnek. Ehhez viszont áttekinthető árukészlet, megfelelő elrendezés, elegendő szabad tér kell. Ha ezt foPahelszerelők a 10. emeleten Ismeretlen a tériszony... ^ A héten befejezték a budaörsi lakótelepen az utolsó \ toronyház panelszerelési munkálatait. Három tízemeletes ^ épület nyújtózik a magasba, egymás szomszédságában, § mintha testvérek lennének. Valamennyit a 43-as Állami ^ Építőipari Vállalat emberei húzták fel. Nem volt ünnep- ^ ség, nem díszíti bokréta a házat. A szerelők csendesen elvonultak újabb munkaterületükre, a budapesti Vizafo- \ góhoz. Hamarosan lebontják a toronydarukat is, mennek S az építők után. A nyers betonidomok, az épület vázszerkezete között betonlépcső — előregyártott elem ez is —, visz fel a tizedik emeletre. A lépcső mellett sebtiben ácsolt fakorlát véd a mélységtől, mely egyre szédi- . több. Közben kitáruíkoznak a csupasz helyiségek: itt előszo- ‘ ba lesi, ott talán a konyha, az a tátongó üreg a szemétledo- bö. Szürke egyszerűségében is . megkapó, a látvány annak, aki még nem járt öítözetlen panel- : házban. Hegesztési varratok, falból kilógó csővégek, vezetékek, csatlakozási pontok. Minden a maga helyén. Fakorlát, faléira A kilencedik emeleten fulladozva megállók: nincs tovább lépcső. Egy fordulásnál a toronydarus észrevesz — most már talán nem esik semmi a fejemre —, kinyitja kis ablakát, kiált a művezetőnek. Jön, ledug egy falétrát, azon kapaszkodom fel a legfelső emeletre. Kitárulkozik a táj: északon kopár kőhegyek, délre az autópálya, amott a lakótelep, másik oldalon a szántó. S hirtelen egybeolvad minden, mintha zuhannék. Hadd üljeK le — mondom. Puha, meleg hungarocellen pihenek, de még mindig forog velem a világ. A tizedik emeleten ugyanis egyetlen oldalfal sem áll, olyan, mintha a semrrliben, á levegőben lennék. — Nincs tériszonyuk? — Mi már megszoktuk — mosolyog magabiztosan Jaku- becz Ferenc művezető. Könnyű neki, 22 éve éli a panelszerelők légjtofnászéletét. Könnyű? A panelszerelő munkája a legnehezebbek közé tartozik Egy szerelő mit sem ér, brigádban kell dolgozzanak, összehangoltan, szó nélkül is értve egymást. A toronydarus — bár látszólag kívülálló —, néma főszereplője az összmunkának Érzék kell ehhez, ha furcsán hangzik is, térérzék. Az idegsejtekben szinte ösztönösen érzékelni, centimélernyi pontossággal: jó helyre került-e a panel? Kétbalkezes, rossz idegzetű, gyenge látású, bizonytalan ember nem jöhet ide. Ocsúdva a kábulatból, ötük munkáját figyelem. Csajbók József brigádvezetc mozgásával — hol a keze a lába, mit tesz éppen — vezényel. Demeter István, Flórián Ferenc és Szántai Andor ugyancsak érti mesterségét: ahogy jönnek a légből a panelek, mértani pontossággal illesztik a helyükre. Nyomukban jár Forgács Sándor hegesztő, aki a kiálló betonacélvégek között rögtön izzó kapcsolatot teremt. Velünk egy magasságban ül fülkéjében a toronydarus, Szabó József: fél szeme a földön, a tréleren, ahonnan felemeli az elemeket, fél szeme a tizedik szinten, ahol lerakja. Legtöbbjük kezdettől, 1976 óta itt dolgozik. A lakótelepet ők illesztették össze apró, egykét tonnás elemekből. Persze, nemcsak ők. Hiszen folyamatos üzem ez, három fnűszak- ban dolgoznak. A délelőttös brigád feladata az elemek közöt ti betonozás, az alátömés. Az éjszakai csoport — reflektorok fényözönében — ugyanígy il lesztgeti a paneleket. A budapesti Szentendrei útról, az 1-es számú házgyárból hozzák az elemeket. Egy óra beletelik, míg ideér a tréler, húsz perc alatt leszedik, helyére teszik a négy panelt. Következhet az újabb forduló. így ment napról napra. Most már vége. Egy hónap alatt végeznek egy tízemeletessel. Ezt, az utolsót, a telep tizenegyedik toronyházát, február 2-án kezdték felhúzni. Dacoltak faggyal, hóval, széllel. — Kötéllel — hangzik a kur- jantás. — Ez azt jelenti, jó helyen függ a panel. — Gémmel! — mondják a darusnak. Hozza közelebb. — Gyere lejjebb! Ritka a szó, azért is tűnt fel. Romlanak a látási viszonyok, esteledik, nemsokára bekapcsolják a fényszórókat. Irányítás: URH-n A művezető bádog bódéjában, itt a tetőn, megszólal az URH-s rádió. A központ, a házgyár hívja. A magas hegyek’miatt a Szentendrei úttal nem jó a kapcsolat, a lágymányosi adón át beszélgetnek Minden műszak végén jelzik a művezetők, hol tartanak, milyen elemekre, anyagokra lesz szükség a következő nyolc órában. Ne legyen fennakadás kényszerpihenő. A bódéban kristályvizes üvegek; fönn ez járja. Élelem- amit otthonról hoznak. A szédülés • szünetében jobban figyelhetem a panelszerelők örökös, akrobatikus mozgását Lassan körülölelnek bennünket a külső falak, nem érzékelni úgy a melységet. Ám ők kiállnak a meredély szélére, bakancsuk orra tízhúsz centire a semmitől. Ez a 25—30 méteres magasság 300 méteresnek érződik: nincs fémtest, kisablak, motor, mint a repülőben vagy helikopteren. Nincs, ami biztonságérzetet adna. Csak a tudás, a szakértelem. Jön az elem. A csavarra ráültetik; ideiglenesen megfogják fenn egy falitárcsa és tá- masztórúd segítségével, lertt pedig a födémtárcsával. Kétméteres vízmértékkel minden oldalról ellenőrzik: vízszintben, függőben van-e? Hegesztés. Alig végeznek, ott a másik panel. A szerelők fegyvertára egyszerű: derékszíj, azon szögtáska, szekerce (a lépcsőházi korlátot azonnal el kell készíteniük), aztán szerelőkulcs és pajszer a falak beállításához, végül az óriási vízmérték. Fények az ablakból Bánatuk: a szél. Ha pörög a panel, nem dolgozhatnak. És az eső. Mind a fizetési borítékot vékonyítja. Gyenge, szállingózó hó, 36 fokos hőség nem zavarja őket. örömük: a jó idő, tavasztól késő őszig, s ha rendes ütemben érkeznek a panelek, nem kell tétlenkedniük. Havi 5—6 ezer forint a keresetük, túlórákkal néha a 8 ezret is elérik. Senki sem irigyli tőlü*, gondolom. Munkájuk rendkívül veszélyes. Tegyük hozzá: a lakótelep nagyobb baleset, .tragédia nélkül épült fel. Kopogjuk le. Máshol nem így történt. ' Amint .sűrűsödik az alkony, öt óra tájban bekapcsolják a fényszórókat. Mi már lent, a biztos talajon lépdelünk, ám felnézve még nagyobbnak, ijesztőbbnek tűnnek a drótkötélen ringó, emelkedő panelek. Ezen az- oldalon egy óra alatt helyükre kerültek az oldalfalak, a fény úgy szüremlik ki az üvegezett ablakokon, mintha a családi otthon lámpái világítanának. Erre még várni kell kicsit: víz-villany- szerelés, festés, tapétázás következik hamarosan. Aztán a költözködés. A panelszerelők akkor másutt, mások otthonait építik. De visszatérnek még ide is ... i A Szivárvány út túloldalán a Nádas-dűlőben, a tavalyi kukoricás helyén tavasszal megkezdik a feltöltést, a terület előkészítését. 1985-ig újabb 640 lakást építenek, négyemeletes pont- és sorházak húzódnak majd a Törökugrató nevű szik lacsúcs aljában. P. 3. lyamatosan akarjuk biztosíta- *ni, nincs időnk unatkozni. Jelenleg öten dolgozunk a boltban, s egy tanulónk is van. Forgalmas napok — Naponta csaknem háromszázan nyitják ránk az ajtót. Csütörtökön és szombaton még ennél is1 nagyobb a forgalmunk. Az elmúlt évben volt olyan hónapunk is, hogy egymillió forintos rekordforgalmat értünk el, ilyen eredményt csak kitartó munkával, lelkesedéssel és igazi kereskedői „hozzáállással” lehet elérni a „B” kategóriájú üzletben. — Figyelünk az emberekre, megkérdezzük a véleményüket, elfogadjuk ésszerű javaslataikat és a lehetőségeinkhez mérten igyekszünk kielégíteni kívánalmaikat, beszerezni a kért árucikkeket. A Nagykőrös és Vidéke Afész nagy gondot fordít üzletünkre, igyekszik elősegíteni a folyamatos fennakadás nélküli működésünket. — Ezek szerint jó az ellátásuk is!... — Ahhoz, hogy kellően menjen az üzlet, elsősorban a vevők kívánságait vesszük figyelembe. Gyorsan fogynak a polcokról a tejtermékek és az élelmiszerek.- Ezek a cikkek adják a forgalmunk felét. Töltelék és hentesárukból közel százhatvanezer forint a forgalmunk. Sok fogy a kon- zervekből, üveges befőttekből. — Elegendő mennyiségű mirelit áruval is rendelkezünk. Nem gond üzletünkben az üvegvisszaváltás sem. Volt olyan hónapunk, hogy ötvenezer forintot fizettünk ki a visszaváltott palackokért. Kézmosásra sincs Több millió naposcsibe — Mi hiányzik a kocséri boltból? — Sajnos a vegyiáru kevés és a választék sem mindig kielégítő. A beszerzés nagyon sok utánjárást igényel. További problémánk, hogy a személyzetnek korántsem sikerül olyan jó munkakörülményeket teremtenünk, mint kedves vevőinknek a vásárláshoz. Az épületben nincs folyóvizünk, még a kézmosás is nehézséggel jár. — Kicsi a raktárunk is. Mindenesetre szeretnénk a jó választékot továbbra is előteremteni, hogy a megszokott árufélék mindig , kellő mennyiségben és minőségben álljanak a vásárlók rendelkezésére. S. J. Évente tizenkétmillió csirke keltetésére képes Hernádon a Március 15. Termelőszövetkezet baromfikeltető üzeme. Erdős! Agnes (elvétele A szó nem segít utakkal. Egy-egy rész így 'T'anácstagi beszámolók, falugyűlések idejét éljük. S az időjárás mintha csak tudna erről, sürgősen olvadásra fordult, következésképp az állampolgárok hozzászólásainak, panaszainak megintcsak jó néhány százaléka út- és járdaügy lesz. Mert legyen bár a járási székhelyeken tucatnyi örvendetes változás, vadonatúj és megújult létesítmény, meg éppen készülő, amiknek ugyancsak örülni lehet, az már régi és jól bevált szokás, hogy a szeméhez legközelebb esőt veszi észre a választó. S ez most a sár. A tanácstagok többsége is sárkoloncoktól ragadó cipőkben érkezik beszámolójának színhelyére, hiszen járdára valóban nem futotta még sok helyen. S ezen háborogni a fagyok fölengedtével most aztán igazán lehet... Csak egy dolog érthetetlen. Számomra az volt már tavaly, meg tavalyelőtt is, s bár a megoldás kézenfekvő lenne, egyetlen helyen sem tapasztalható változás. Arról van szó, hogy a betonjárdákkal szénen ellátott utcákba is torkoltának más utcák, sáros járhatatlanná válik, a csizma leragad, a gyerekkocsikat ketten-hárman vonszolják a túloldalra. Egyetlen keskeny sávot kellene csupán a sarkon lakóknak feltölteniük, hogy ne így legyen. Salakkal, hamuval, homokkal. Az egész jó negyedórás munka, csöpp együttérzés kérdése a járókelőkkel. És nincs, nincs hlyen sehol. De látni például az utcán összegyűjtött salakhegyet, amit szét lehetne teríteni, hogy könnyebbé váljon a közlekedés. Nem terítik szét. Látni olyan sóderhalmokat, amit benőtt még a nyáron a gaz meg a fű, de ne adj’ isten, hogy a járdák nyaktörő gödreibe kerülnének. És látni gazzal, levágott akác gallyakkal eltömött árkokat, átereszeket. A gazda szeme, kis ráérő ideje kellene hozzá, hogy itt-ott ne fulladjunk a sárba, most, hogy igazán beköszönt a tavaszi olvadás. Akad-e vajon tanácstag, aki jól ismerve saját körzetét, a járdapanaszok sorát hallgatva ezt is szóvá teszi? K. Zs. A hangulatuk melankolikus Penzió, ebovi, macskaház Fehér József, a Magyar Állatvédő Egyesület fóti telepének gondozója mondja: — Sajnos, az ebadó felemelése után sokan az utcán, mások a mezőn „felejtik” állataikat. A mi telepünk több mint 10 éves, s elmondhatom, sokszor úgy futunk a gazdátlan állatok után, hogy megmentsük. Aki ide behoz egy kutyát, annak először is igazolnia kell, hogy az övé, vagy találta. Elkérjük az orvosi lapot, ha ez nincs, akkor mi csinálunk és védőoltást kap az új lakó. — El is lehet vinni a talált állatot? — Bárki megteheti, aki 150 forint adományt fizet. A szabály az, hogy a kutyát jól kell tartani, nem ajándékozhatja el, nem adhatja el. Az elvitt kutyákat aktivistáink meglátogatják és ellenőrzik a bánásmódot. Elvesztését, pusztulását az Állatvédő Egyesületnek kell jelenteni. — Hány kutya van itt, és mivel táplálják? — Most mintegy 170-et gondozunk. Egy nap például csirkefej, lép, dísznócsont, gége, párolt hús a déli menü. A vadabbakat ketrecekben helyeztük el. A többieket a házaik mellé láncoltuk. Hogy jobban megértsék az olvasók, a kutyák között is megtaláljuk a szangvinikus, a kolerikus, melankolikus és a flegmatikus alkatúnkat. Nálunk a melankolikusokból — lassú mozgású, gyenge, félős kutyákból — van sok. Kolerikus vad kutya csak elvétve akad. Az erős, de rossz mozgású flegmatikusokból is van néhány. Mielőtt folytatnánk a beszélgetést, arra kér, nézzem meg a telepet, amit adományokból tartanak fenn. A Magyar Állatvédő Egyesületet még Herman Ottó alapította 1882-ben, s jelenleg Gobbi Hilda színművésznő az egyesület elnöke. — Ez a kutyakonyha — mutat az út jobb oldalán levő házra. — Itt meg a ketrecek állnak — nyújtja ki karját a nád- pal'.óval letakart létesítmény felé. — Most érünk a panzióhoz, ahol azokat a kutyákat őrizzük,' melyek gazdái Külföldön tartózkodnak és megőrzésre adták le őket. Van 60 bokszunk, öltözőnk, 50 láncosházunk. kutyaóvodánk. A kis- testűekért naponta 30 forintot, a nagytestűekért 45 forintot fizet a gazdi. Ott a távolban van Közép-Európa egyetlen macskaháza, ahol a gazdátlan és beteg cicákat tartjuk. — A telepen Lehoczky Fe- rencné, Bíró Éva, Fonódi Pál- né, Harmat Zsuzsa dolgozik évek óta. A legrégebben Jeszenszky Ilona, aki mellém ül az irodában, szinte kérdezni sem kell, olyan kitűnő riportalany. — Tulajdonképpen az állatok gondozása a munkánk. Ezt csak az tudja csinálni, aki szereti „őket”. Ide általában állatbarátok járnak. Hetenként két alkalommal megvizsgálja a betegeket dr. Kubinszky Ernő állatorvos. Egyébként a legöregebb, 14 éves kutyánkat Szépfiúnak neveztük el. Itt soha nem unatkozunk. Hol az elszabadult ebek után futunk, hol az összeverekedőket választjuk szét, vagy éppen behoznak egy elárvult jószágot. Kint csaholnak az állatok. — Meg lehet ezt szokni? — Igen. Aki szereti az állatot, legyőzi félelmét. — Kik tartják fenn ezt a» intézményt? — Az Állatorvostudománji Egyetem hallgatói, a Magyar Lóverseny Vállalat dolgozói, írók, színművészek, politikusok. A kutya hűsége, kedvessége meglágyítja az emberek szívét.1 Nagy Péter János
