Pest Megyei Hírlap, 1982. március (26. évfolyam, 51-76. szám)

1982-03-20 / 67. szám

Tervek, alternatívák I. < A folyamatos fejlődés feltételei Hasznos hagyomány, hogy a járás mezőgazdasági üzemeinek vezető szakemberei és politikai vezetői a legfontosabb idényszerű munkák megkezdése előtt egyez­tetik elképzeléseiket, mérlegre teszik korábbi eredmé­nyeiket és meglévő gondjaikat. E fórumok szervezője, házigazdája minden esetben a járási pártbizottság, s ez a tény már önmagában is jelzi, a mezőgazdasági ter­melés sikereinek, vagy kudarcainak politikai súlyát, je­lentőségét is. A megyében elsőként a közelmúltban ismét találkoz­tak a termelőszövetkezetek elnökei és párttitkárai, az ál­lami gazdaság vezetői, s ezen a tanácskozáson jelen vol­tak az illetékes megyei szakirányítók is; Csonka Tibor, a megyei tanács elnökhelyettese, Beke András, a me­gyei pártbizottság alosztályvezetője, valamint Ihászi Jó­zsef, a megyei TESZÖV titkára. A fórum résztvevői nem­csak szűkebb pátriánk, hanem a megye mezőgazdaságának tavalyi eredményeiről, s idei terveiről is részletes képet al­kothattak. Csonka Tibor-egye­bek között elmondta, hogy a korábbi eredmények olyan alapot jelentenek, amelyre bát­ran lehet építeni a még több sikerrel bíztató elképzeléseket. Nem éppen kedvező tapasz­talat viszont, hogy az alapte­vékenység egyes ” ágazatainak színvonala még jó gazdasá­gokban is alacsony színvona­lú. Jövedelmezőség A növénytermesztés gondjai közé sorolható, hogy a napra­forgó terület a kukorica ve­tésterületének rovására nő, s az idén körülbelül 2 ezer hektárral lesz kevesebb a zöld­ségfélék termőterülete. A me­gyei és a járási tervek össze­hasonlításakor kiderült, hogy bizonyos jelenségek hasonló­képp jelentkeznek kicsiben és nagyban. A kalászosok, s kö­zülük is a búza vetésterülete közös gazdaságainkban össze­sen 607 hektárral nő. A hoza­mok tervezésekor azonban úgy tűnik óvatosak voltak a szak­emberek, mert a megyei átla­got alig meghaladó termés- eredménnyel számolnak. Ez azért is elgondolkoztató, mert a korábbi esztendőkben a já­rás közös gazdaságainak föld­jeiről rendszerint a megyei átlagnál jóval nagyobb ter­mést takarítottak be. Vár­hatóan csökken a kukorica vetésterületé, s ugyanakkor aránytalanul nő a naprafor­góé. Kétségtelen, hogy az utóbbi' növény mellett szól a magas jövedelmezőség, de növényegészségtani szempont­ból feltétlenül káros a terrhő- területének növelése. Nehezeb­ben alakítható ki a megfele­lő forgó, s az sem helyesel­hető, ha olyan területeket sza­kítanak ki napraforgónak, amelyben a kukorica is ma­gas hozamot ígér. A takar­mányterület a megyében ket­tő, a járásban 24 százalékkal nő. Ezt mind a jelenlévő ter­melőszövetkezeti vezetők el­mondták, elsősorban az állat- állomány (szarvasmarha, juh) növelése indokolja az érintett gazdaságokban. A járás mezőgazdasági üze­meinek szerkezete az idén lé­nyegesen sehol sem változik. Erről számolt be Puskás Im­re, az Aranykalász Termelő- szövetkezet elnöke is. A pilisi közös gazdaságban a búza ve­tésterülete nő az idén, de való­színű, hogy a kukoricáé is. Az összes szántóterületük 10 szá­zalékán vetnek napraforgót, s ezt csökkenést jelent, magát a tényt elsősorban egy előny­telen földcsere indokolja, mi­vel az értékesítés és a szállí­tás nem jelent nehézséget a számukra. A termelőszövetke­zet elnöke viszont gondjaik kö­zé sorolta, hogy tulajdonkép­pen 18 hónapig fekszik ben­ne a közös gazdaság pénze a búzában, s mint egy tavalyi példa bizonyítja, a,kedvező értékesítésre nincs biztosíték. A sülysápi Tápióvölgye Ter­melőszövetkezetben az idén is a talajvédelemre, a tápanyag visszapótlására fordítanak nagy gondot. Ez a járásbeli közös gazdaság résztvesz az úgyne­vezett gabonaprogramban, szántóterületének 40 száza­lékán termel búzát. Náluk a kukorica vetésterülete sem vál­tozott, hanem a minél za­vartalanabb és biztonságosabb betakarítás érdekében az ala­csonyabb FAO számú fajták mellett döntöttek. Évek óta sikerrel és gazdaságosan ter­melnek lucerna vetőmagot, többek között az NDK-ba irá­nyuló exportra is. Az óvatos hozambecslés főleg a kukori­ca esetében náluk is tapasz­talható volt, de a közös gaz­daság szakemberei ezekben a napokban felülvizsgálják ter­veiket és a lehetőségeket, hogy összességében ne csökkenjen a betakarított tengeri termés. Változások A vecsési Ferihegy tsz el­sősorban zöldségtermesztési eredményeivel vívott ki ran­got magának a megyében, sőt országsz.erte. Kukoricát mind­össze 800 hektáron termelnek majd, s ők azok közé tartoz­nak, akik növelték a silókuko­rica vetésterületét, a megnö­vekedett szarvasmarha- és juh­állomány takarmányozása ér­dekében. Viszonylag alacsony­ra tervezett lucerna hozamu­kat az új telepítésű 100 hektár egyelőre gyengének ígérkező hozadéka indokolja. A vecsé­si termelőszövetkezetben a 200 hektárnyi spárgatök ve­tésterület kiesése okoz csök­kenést, ezt azonban a zöld­ségfélék terméseredményeinek növelésével kívánják pótolni. Az idén várhatóan 2 ezer 738 vagon — a tavalyinál 26 szá­zalékkal több — zöldség ke­rül a vecsési földekről a kü­lönböző piacokra. A legtöbb gonddal talán a vasadi Kossuth Szakszövetke­zetnek kell rhegküzdenie. A közös növénytermesztés alá vont 700 hektárnyi terület 25 táblában található. Ezeknek a régi aranykoronában számolt xértéke is lényegesen alacso­Vasárnapi labdarúgás Megyei I. osztály: Pilis— Sülysáp, Pilis, 15 óra. Az if­júsági előmérkőzés 13 órakor kezdődik. Megyei II. osztály: Vecsés— Vácszentlászló, Vecsés, 15 óra, Bugyi—Üllő, Bugyi, 15 óra. Alsónémedi—Monor, Alsóné- medi, 15 óra. Az ifjúsági elő- mérkőzések 13 órakor kezdőd­nek. Járási I. osztály: Gyömrő— Mende, Péteri—Maglód, Nyár­egyháza—Nagykőrös, Vasad— Törtei. (Csévharaszonl), Ceg­lédbercel—Abony, Kocsér— Dánszentmiklós. Valamennyi felnőtt mérkőzés 15 órakor kezdődik az elöl állók ottho­nában, megelőzően, 13 órakor az ifjúsági csapatok lépnek pá­lyára. A járási II. osztályban ezen a hét'végén kezdődnek a ta­vaszi küzdelmek. Párosítás: Dános II.—Gomba, Üllő—Ve­csés II., Kecskéscsárda—Pilis II. A mérkőzések az elöl állók otthonában 10.30 órakor kez­dődnek. nyabb, mint a környékbeli földeké. A szakszövetkezet ve­zetői éppen ezért foglalkoznak a növénytermesztés szerkezeté­nek változtatása gondolatával. Gondoltak arra is, hogy eset­leg visszatérnének az úgyne­vezett részes műveltetéshez. A monori Kossuth Tsz-ben az idén is folytatódik a már korábban megkezdett meliori­záció, s befejezik a szőlőtele­pítési programot is. A járási székhelyen működő közös gaz­daságban a G1TR tagjaiként a napraforgó termesztésén túl bértárolással is foglalkoznak. Számukra épp a sok viszony­lag gyenge termőképességű földterület miatt különösen fontos szerepe van ennek ipari növénynek. A gombai Fáy András Ter­melőszövetkezet mind az ár bevételi, mind a termelési ér ték tervét 9 százalékkal kí­vánja növelni a tavalyi ered­ményekhez képest. Ök azok közé a ritka gazdaságok kö­zé tartoznak, amelyek csök­kentik a napraforgó vetéste­rületét. Valószínű, hogy az eredeti elképzeléseknél fél-fél tonnával magasabbra tervezik majd mind a búza, mind a kukorica termésátlagát. A Rákosmezeje Termelőszö vetkezetben, akár csak a gom­bai közös gazdaságban, a lét­szám növelése nélkül kívánják elérni a tervezett eredménye­ket. A maglódi központú me­zőgazdasági üzemet egyébként Tóth István elnök szerint, igen kedvezőtlenül érinti az új sza­bályozó rendszer néhány voná­sa. Ennek ellenére minden ágazatuktól 10 százalékos eredménytöbbletet várnak az idén. Számos energiagazdálko­dási intézkedés hivatott a költ" ségek csökkentésére, vagyis a gazdaságosság fokozására. A Monori Állami Gazda­ságban a kalászosok vetéste­rülete a tervek szerint növek­szik, a kukoricáé viszont 50 hektárral csökken. Csaknem tíz tonnával nagyobb hek­táronkénti almatermésre szá­mítanak, mint tavaly. Ez azért is fontos, mivel e gyümölcs 80 százaléka az elmúlt évben is exportra került. Bár a fagyok okoztak kisebb károkat, a 351 hektárnyi termőszőlő átlagos hozamát is lényegesen maga­sabbra, 94 mázsásra tervez­ték. A garanciák összességében tehát látható, hogy a járásbeli mezőgazdasá­gi üzemek növénytermesztési ágazataiban az idén is jelen varinak a folyamatos fejlődés garanciái. Az adottságok azon­ban főleg a még meglévő tar­talékok feltárásával a terve­zettnél nagyobb előrelépést is lehetővé tehetnek. Ennek az elvárásnak, követelménynek eleget tenni a helyi szakem­berek feladata. Vereszki János íwttm A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXIV. ÉVFOLYAM, 67. SZÁM 1982. MÁKCIUS 20., SZOMBAT Célszerű lernte esz együttműködési szerződés Az utánpótlás mindennapi gondjai Véget értek az önkéntes tűzoitótestületek idei közgyű­lései, amelyeket az összegezett tapasztalatok szerint többségé­ben nagy érdéklődés kísért. Msm vonzó Ezeken a fórumokon nagy felelősséggel döntöttek a szer­vezeti alapszabályban megha­tározott feladatokról, keresték annak a lehetőségét, hogy hatékonyabbá tegyék a meg­előző és mentp tűzvédelmet, javítsák felszereltségüket. Féltő aggodalommal foglal­koztak a fiatalok nevelésével, az utánpótlás biztosításával. A felgyorsult életritmus kö­vetkeztében a fiatalok kisebb érdeklődést tanúsítanak a lát­ványos, de kevésbé vonzó ön­kéntes tűzoltómunka iránt. Akadnak azért szép példák, mint például Sülysápon, ahol László Ilonka harmadikos gimnazista — az édesapja egy­ségparancsnok! — megíüető- dötten és komoly arccal vette tudomásul a tizedessé történő előléptetését, vagy Kecser Sándor unokája, aki úttörő­höz illő fegyelmezettséggel vette át Várkonyi Gábor isko­laigazgatótól a kitüntető okle­velet. A felcsattanó taps jelez­te: mennyire értékelik, meg­becsülik az idősebbek a fiata­lok részvételét a dinasztikus örökség ápolásában, folytatá­sában. Sok szó esett a fegyelemről, az erkölcsi norma mércéjéről. Kimondták: a mundérnak le­gyen mindenütt becsülete, s aki arra nem vigyáz, nincs helye a többiek közqtt. Vámos Géza, a monori önkéntes tűz­oltóegyesület elnöke és László Tibor sülysápi egységparancs­nok kemény, de igazságqs szó­szólója volt a fegyelem védel­mének. A beszámolókból az is kitűnt, több helyen kiegészítették a vezetőségeket, keresik a friss, új erőket, segítőket. Monoron Hucskó Pált, a Kossuth Tsz főenergetikusát választotta a közgyűlés a vezetőség tagjai közé. Szép példák Tö'bb községben 800-as kis­motorfecskendővel, egységes motor- és szívótömlővel egé­szítették ki felszereltségüket, növelték a mentő tűzvédelem hatékonyságát. Azt is kellő hangsúllyal mondták ki: to­vább kell javítani a tárgyi és személyi feltételeket. Monoron például közel hat hónapig nem volt üzemképes a gép­A nap kulturális programja Gyomron; 10 órától bélyeg-, érem- és régipénz-gyűjtők kiállítása és vására, 14 órá­tól: a kertbarátok körének; 15-től: a nők klubjának össze­jövetele, 14-től: balett-tanfo­lyam. Az úttörőházban, 10-től: a kezdő őrsvezetők képzése, 15-től: a modellező szakkör foglalkozása. Monoron, 15-től: bűvöskoc­ka- és Bábel-torony-verseny, 15-től: a Zsibongó gyermek­klub és a keresztrejtvény-fej- tők klubjának foglalkozása, 18-tól: a Nosztalgia ifjúsági­klub összejövetele, délelőtt 9- től: néptánctanfolyam. A mo­ziban, 16-tól: Sivatagi show, 18-tól és 20-tól: A vízesés fia. Pilisen, 9-től 17-ig: korsze­rű bútorok és képzőművészeti alkotások bemutatója és vásá­ra, 15-től: a cigánygyerek-klub foglalkozása, 19-től: táncest. A moziban, 17-től és 19-től: Egymjllió zöldhagymával. Sülysápon, 15-től: óvodai utófarsang. Vecsésen, 15-től: rózsamet­szési bemutató, Szép utca 8. szám alatt, gyakorlatvezető Bár vári József kertészmérnök. járműfecskendő, így a 39 riasztásból csak 23 alkalom­mal tudtak a helyszínre ki­vonulni. Gondot okozott a gépkocsivezető hiánya is. Ez ráirányítja "a figyelmet, hogy javítani kell a kapcsolatokat az- üzemekkel, vállalatokkal, gazdaságokkal. Ott, ahol a feltételek adva vannak, együttműködési szerződésekkel jelentősen . segíteni lehet a problémák megoldásában. Az anyagi erőforrásokat na­gyon felelősségteljesen, körül- határoltan mérték fel és hatá­rozták meg az 1982. évi költ­ségvetést. Am a közgyűléseken az is elhangzott, nagyobb anyagi fedezetet kell biztosí­tani a mentő tűzvételem biz­tosítására. Elég arra utalni, hogy Monoron, Vecsésen, de máshol is emeletes, többszin­tes lakótelepek épülnek, s a kárelhárítási feladatok sürge­tik a nagyobb és hatékonyabb tűzvédelmet, a felszereltség korszerűsítését. Több támogatást Nem általános még — saj­nos —, de van elég szép pél­da az ifjúság, az úttörő- és az Ifjú Gárda-rajok fejlődésében, a gyakorlatok elsajátításában, az eredményességben, az egészségügyi nevelés terén. Ezt Sülysápon dr. Gáspár István nyugalmazott körzeti orvos fogalmazta meg hozzászólásá­ban. Az önkéntes tűzoltóegyesü­letek közgyűlései fontosságuk­hoz mérten nagy felelősséggel, kritikusan és önkritikusan ér­tékelték eddigi eredményeiket és határozták meg az 1982. évi feladataikat. Ahhoz, hogy vállalt társadalmi feladatukat hatékonyan el tudják látni, szükséges a tanácsok, a la­kosság még nagyobb anyagi és erkölcsi támogatása, tényle­ges segítsége a vagyon- és kárelhárítási munkákban. Csak így, ebben a tudatban dolgozhatunk és alhatunk nyugodtan, biztonságban. Hörömpő Jenő Régi mesterség - idős mester A legjobb cégér a jé munka röndös nincs Monoron, ilyen­fajta kérésekkel is jönnek , az emberek elég gyakran. Bár­hogy is szeretnék segíteni, bi­zonyos javításokat — például táskáknál — munkaeszközök hiányában sem vállalhatok eL Ívtizedek a háromlábú széken ÜGYELET Gombán, Bényén és Káván: dr. Nagy Márta (Káva, ta­nácsháza). Gyömrőn: központi ügyelet (Steinmetz kapitány u. 12., telefon: 26.), Monoron. Monori-erdőn, Csévharaszton Vasadon és Péteriben: köz­ponti ügyelet (Monoron, a íá- rási rendelőintézetben), Mag­lódon és Ecseren: dr. Móczár Istvár (Maglód), Pilisen és Nyáregyházán: központi ügye­let (Pilis, Rákóczi u. 40), Sülysápon, Üriban és Mendén: dr. Csernik Zoltán (Mende), Üllőn: dr. Koncz Lajos, Ve­csésen: dr. Fekete Károly tart ügyeletet. Ügyeletes gyógyszertár: Mo­noron a főtéri, Vecsésen a Kun Béla téri. Ügyeletes állatorvos: dr. Zi­monyi Károly Gomba, Lenin u. 25. Beteg állatok bejelentése: szombaton és vasárnap reggel 3-tól 13 óráig Monoron, a fő­téri gyógyszertárban vagy az ügyeletes állatorvos címén. — ... cipőt hoztam, s ha le­hetne, meg is várnám ... — Attól függ... Ha kis javí­tásról van szó, szívesen meg­csinálom, de ha nagyobb mun­ka szükséges, akkor néhány napot várnia kell. — Vagyis: van munkája ... — Van, nem panaszkodha­tott! .. • Monor, Petőfi Sándor utca, kicsiny cipészműhely. Bejárat fölött cégtábla: Nagy István csizmadiamester. — Csizmákat persze már rég nem készítek, jó ideje mint ci­pész kisiparos, általános láb­belijavításokat végzek — mondja a 70 éves, s ma már nyugdíjasként dolgozó Nagy István. — Hogyan, miért éppen a csizmadiamesterséget válasz­totta? A kérdés hallatán abbahagy­ja a munkát, felnéz: — Nyolcán vagyunk testvé­rek, hét fiú, egy lány... Leg­idősebb gyerekként az elemi iskolát sem fejezhettem be, amikor alig 12 évesen apám a kerek székbe ültetett: „tanul­nod, dolgoznod kell, nagy a család, szükség van a pénz­re... ” Merthogy apám is csizmadia volt, tőle tanultam a mesterséget. Csizmákat ké­szítve jártuk Pest megye vásá­rait. S amíg az idős mesterembert hallgatom, szemügyre veszem a kicsiny műhely lábbelikészítő, -javító szerszámait, alkalma­tosságait. Látnivaló, régi itt minden. — A széket, amiben ülve dolgozom, vagy ott az a másik — mutat a sarokba — apám faragta még. Régi itt minden, ami körülvesz •.. A múltat idézve, csizmadia­ként a 30-as évtized utolsó éveiben lett önálló a fiatal se­géd, az akkori gazdasági vi­szonyokat ismerve, bizony ne­héz volt talpon — illetlenül fo­galmazva — háromlábú susz­terszéken ülve maradni. — Uram, nagy volt a kon­kurencia! — fordul felem erősebb hanggal is jelezve, sze­mélyes élmények hiányában aligha értheti meg a ma élő fiatalabb korosztály az egyko­ron átélt valóságot. — Azokban az években más­fél tucatnál is több csizmadia­szakmabeli iparos dolgozott Monoron, néhányan nagyobb szőlőterülettel, jó módban... Nem kevesen voltak azok, akiket messze környéken is­mertek, jó hírű mesterként tar­tottak számon. Ilyen körülmé­nyek között bizony nehéz volt megkapaszkodni, csakis be­csületesen dolgozva, jó mun­kát végezve maradhattam a szakmában, szerezhettem újabb „kuncsaftokat” én is. A becsülettel, jól végzett munka a legjobb cégér. Ezt tartotta fontosnak Nagy István, akkor is, amikor „kényszer­ből” az 50-es évek elején az egyik fővárosi cipőgyár lett a munkahelye. — Azokban az időkben, ma már köztudott, nem számított dicsőségnek, ha valaki lakos­sági szolgáltatást végző kis­iparos volt, akár csizmadia vagy cipész... Szerettem, mégis szokatlan volt a gyár, néhány év után ismét itthon maradtam, 1961-től, közel a vasútállomáshoz, e műhelyben dolgozom. Beszélgetésünk ideje alatt többször nyílik az ajtó, cipőt, táskát hoznak javítani. — Sem szíjgyártó, sem bő­A messze vidéken egykoron jó hírű csizmadiamester csiz­mát ugyan már régen nem ké­szít, erre ma már talán nem is vállalkozna. Miért is tenné-..? Beteg cipőket, lábbeliket javít­va, ^ppen elegendő munkája van így is. Monoron több csizmadia, ci­pész kisiparos dolgozik még nyugdíjasokként is hasznos — mi több, nélkülözhetetlen — lakossági szolgáltatást végezve. Közülük, úgy hírlik, a Petőfi Sándor utcai műhely cipőjaví­tója, a 70 éves Nagy István a legfiatalabb... Jan dó István Ezúton mondunk köszönetét mindazoknak a rokonoknak, Isme­rősöknek, barátoknak, akik szere­tett, drága tériem, édesapánk,’ nagyapánk, id. Vér Ferenc teme­tésén, Gyömrőn részt vettek, sír­jára virágot, koszorút helyeztek,’ osztoztak családunk mély fájdal­mában. A gyászoló család. Köszönetét mondunk mind­azoknak a rokonoknak, ismerő­söknek és munkatársaknak, akik szeretett lányom, édesanyánk és testvérem. Szekeres Béláné teme­tésén. Monoron részt vettek, sír­jára koszorút, virágot helyeztek,' részvétükkel bánatunkban osztoz­tak. A gyászoló család. ISSN 0133—2651 (Monori Hfrlap>

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom