Pest Megyei Hírlap, 1982. március (26. évfolyam, 51-76. szám)

1982-03-27 / 73. szám

1982. MARCIÜS 27., SZOMBAT áT * BEFEJEZTE MUNKÁJÁT AZ ORSZACCYULES (Folytatás az 1. oldalról.) aprófalvas települések közmű­velődési gondjairól szólva rá­mutatott: a lakóhelyi hátrány legtöbbször művelődési hát­rányt is jelent. A kis telepü­lések sorsát a jövőben is a termelésben való részvételük határozza meg. A mezőgazda­sági termelés, a háztáji és kisegítő gazdaságok fontossága az itt élők kulturális ellátásá­nak szükségessége megköve­teli, hogy újra átgondolják az aprófalvak sorsát, fejleszté­süket, a közművelődési munka feltételeinek megteremtését, javításának módszereit. Meg kellene kezdeni — mondotta — a megüresedett iskolaépü­letek több feladatot is ellátó közösségi intézménnyé alakí­tását. Az aprófalvak ésata­Hafározathozald Több képviselő nem jelent­kezett felszólalásra, így Pozs- gay Imre művelődési minisz­ter válaszolt a vitában el­hangzottakra. — A közművelődés ügyéhez méltó vitának, aktivitásnak voltunk tanúi — állapította meg. A fölszólalók mindegyike egyetértését fejezte ki a tör­vény végrehajtásáról szóló be­számolóval, nemegyszer fon­tos, kritikus észrevételekkel hívta fel a figyelmet azokra a tennivalókra, amelyek a mű­velődési tárcára, s egész társa­dalmunkra várnak a közműve­lődés fejlesztésében. E felszó­lalásokból kitűnt: a szemlélet- változás elérte a szakképzett és igényességgel, felelősséggel dolgozó munkások nagy ré­szét is. A továbbiakban elmondotta: egyetlen, a vitában elhangzott észrevétel, javaslat, kritikai megjegyzés sem marad válasz nélkül, erre az is biztosíték, hogy a kormány ellenőrzi a Művelődési Minisztérium e területen végzett munkáját. A miniszter az egyik képvi­selő fölszólalására utalva egyetértőén jegyezte meg: az igazi előrelépés, cselekvés az lesz, ha a művelődési demok­ratizálódása tovább folytató­dik. Az ötnapos munka- és taní- nítási hét bevezetésével össze­függő problémákról szólva egyetértett azzal az aggoda­lommal, amely Király István képviselő felszólalásában fo­galmazódott meg: a megnöve­kedett szabad idő szabadidő­betegséget is okozhat, ha kel­lő kultúra híján nem tudnak vele mit kezdeni az emberek. Az iskola és a közművelődés együttműködéséről a képvise­lői véleményekre reagálva le­szögezte, a kapcsolat lényege az: abban az országban van jó nyák helyzetére a közművelő­dési törvény további végrehaj­tása és értékelése során több figyelmet kell fordítani. Káli Ferenc (Fejér m. 13. vk.) szakközépiskolai igazgató szorgalmazta a közművelődési és oktatási intézmények együttműködését. Az integrá­ció főleg a kistelepüléseken, vagyis ott szükséges, ahol csu­pán egy-egy iskola, művelődé­si otthon, könyvtár van. Szólt a sajátos gondokról is: a kis­települések egyetlen népmű­velői állását nem szívesen töltik be képzett népművelők. A képviselő úgy vélte: ha a kistelepülés közművelődési ál­lását a helyi általános iskolá­hoz kapcsolnák, az oktatás és I a közművelődés kapcsolata mix. szorosabb, irányítása egysége- ‘ sebb lenne.' Kádár János képviselőkkel beszélget. közművelődés, ahol jó az is­kola. A munkahelyi művelődéssel kapcsolatban a miniszter osz­totta azokat a képviselői véle­ményeket, hogy a munkahely, a vállalat, a szövetkezet nem­csak a termelés színtere, ha­nem társadalmi intézmény is. Ugyanakkor hozzátette: nem a munkát akarjuk összekeverni a művelődéssel, a műveltséget a munka feltételének tartjuk. Ami pedig a kistelepülések közművelődési, iskolai ellátását illeti, itt talán valóban újra kellene gondolni a korábbi terveket. Erre felhatalmazást adnak a XII. kongresszus ha­tározatai, a kormány részéről pedig a hatodik ötéves terv irányelvei. Ami az új közművelődési in­tézmények létesítését illeti, Pozsgay Imre hangsúlyozta: szeretnénk közmegegyezésre jutni a tekintetben, hogy aki új intézményeket akar, az vál­laljon több felelősséget is ezeknek a fenntartásában és működtetésében. Határozathozatal követke­zett: az országgyűlés a műve­lődési miniszternek az 1976. évi V. törvény végrehajtásáról szóló beszámolóját, valamint a felszólalásokra adott vála­szát jóváhagyólag tudomásul vette. BÁNÁTI GÉZÁKÉ: így feltétellel elfogodom a naísiiszfer elvfárs válaszát Bánáti Gézáné, Pest megye 21. számú választókerületének országgyűlési képviselője in­terpellált dr. Ábrahám Kál­mán építésügyi és városfej­lesztési miniszterhez, illetve dr. Gonda György államtit­kárhoz, az Országos Környe­zet- és Természetvédelmi Hi­vatal elnökéhez, a veszélyes hulladékok lerakóhelyének Zsámbékon történő kijelölése ügyében. — Országgyűlésünk 1981.' október 9-én az emberi kör­nyezet védelméről szóló tör­vény végrehajtását nagy fele­lősségérzettel tárgyalta. Tud­juk azt is, hogy országosan évente, körülbelül 300 ezer tonna mérgező ipari, vegyi hulladék jön létre, ennek meg­semmisítéséről, elhelyezésé­ről ugyancsak nagy felelősség­gel kell döntenie. Zsámbék község lakossága a sajtóból tu­SPfl domást szerzett arról, hogy a településhez tartozó területen veszélyes hulladék-lerakóhe­lyet szándékoznak, kialakítani. A község lakossága körében nagy aggodalmat vált ki, hogy miért kell Zsámbékon elhe­lyezni ezt a veszélyes hulla­dékot?! Szerintük ez a meg­oldás veszélyezteti a lakosság PARLAMENTI JEGYZET ...A KÖZDOLGOKBAN FORGANDÓK A művelődési miniszter idézte tegnapelőtt Kölcsey Fe­renc gondolatait, amelyek ma is frissek és elevenek: „Tudo­mányt a munkás élettel egy­bekötni: ez a feladás, mire a köztársaság férfiénak töre­kednie kell.” S kívánta ezt reformkorabeli költőnk mind­azoktól, „akik a közdolgokban forgandók”. — Nos, az utóbbi két hónap alatt a Parlament épületében azok gyűltek össze, akik valóban forognak a köz dolgaiban, akik lelkiismere­tüknél — és megbízhatóságuk­nál fogva — a magukénak ér­zik mindazt, ami ebben az országban történik. Valami­képpen természetessé vált már; ha egy képviselőtől meg­kérdezem, hogy van, arra fe­lel, mi újság? így történt ez tegnap is. A szünetben, amikor éppen csak arra volna idő, hogy egy fala­tot bekapjon az, aki messzi­ről érkezett, még el sem jut a büféig, mert valahogy kény­szerét érzi elmondani, mi minden történt — vagy mi nem történt — szűkebb pát­riájában, választókerületében, Ahogy elnézem, talán szokat­lanul — bár nem hiszem, hogy ötletszerűen — jöttek össze a beszélgetőpartnerek. Tegnap például dr. Cselötei László akadémikus (Pest m. 2. vk.) Méhes Lajos ipari miniszter­rel váltott szót. Tegnapelőtt dr. Mondok Pál, a Pest megyei Tanács elnöke állt meg egy pillanatra dr. Jókai Loránd- dal, a Magyar Jogászszövétség főtitkárával, míg alig néhány méterrel távolabb a folyosón Kárpáti Ferenc honvéd altá­bornagy, honvédelmi minisz­terhelyettes (Pest m. 7. vk.) és Miklós Imre államtitkár, az Állami Egyházügyi Hivatal elnöke elegyedett beszélgetés­be. Biztos vagyok abban, ilyen­kor nem az a feltett szándék, hogy megváltják ország-világ dolgait, ám‘ meggyőződésem, hogy mégis ezt teszik, ki-ki a maga területén. Mert az, hogy tegnap az interpelláció után dr. Szabó Kálmán egyetemi tanár (Budapest 36. vk.) meg­kereste Bánáti Gézánét, véle­ményem szerint ugyancsak nem volt véletlen. A veszélyes hulladékok lerakásának, meg­semmisítésének, illetve végle­ges elhelyezésének kérdése ugyanis nem kizárólag Zsám­bék, nem csupán Pest megye ügye. Bár nem kell elhallgat­nunk, hogy e megye területén több tényező is előidézője a fokozott környezetszennyezés­nek. S tudják ezt a budapesti képviselők is, mint ahogyan a főváros, valamint az ország vezetői. A fővárosba koncentrálódott ipar szennyező hatása, a me­gyénkén áthúzódó közlekedési utak nagy forgalma, a rend­kívül magas népsűrűség meg­annyi teher, aminek megvan a kellő káros hatása is. Talán nem kellene ezt fokoni — a már meglevő veszélyes hulla­dékbefogadó helyek mellé — újabb lerakóhelyek kijelölésé­vel. Az óhaj — a lakosságé — érthető. A döntés még nem kész, amint ezt a miniszter is elmondta tegnap. Ám abban biztosak lehetünk valameny- nyien, aggódók, érdeklődők, érintettek egyaránt: a végle­ges döntés nem lesz kárunkra. Ezt garantálja kormányunk, s a legmagasabb törvényhozó testület, az országgyűlés. Bálint Ibolya által anyagilag is támogatott törpe vízmű zavartalan, biz­tonságos üzemeltetését. Érinti ezt a területet a — környező települések vízellátását meg­oldó — bicskei regionális víz­mű tervezett vezetéke is. Is­mert áz is, hogy a zsámbéki medence és környéke nagy tö­megeket vonzó, kedvelt kirán­dulóhelyekben gazdag idegen- forgalmi terület is. — Megfontolandónak tarta­nám — folytatta a képviselő — a lerakóhelyek tervezett számának csökkentését az or­szág területén. Így az üzeme­lési és fenntartási költségek is mérsékelhetők lennének. Ké­rem a miniszter és az állam­titkár elvtársakat, vizsgálják meg annak lehetőséget, hogy az elmondott indokok alapján a lakosság jogos kérését ho­gyan lehetne figyelembe ven­ni. Az interpellációra — dr. Gonda György államtitkárral egyeztetve — dr. Ábrahám Kálmán válaszolt: — A kormányzat munkájá­ban a veszélyes hulladékok kezeléséről határozó döntések időszerű és kiemelt feladato­kat jelentenek. Ebben az or­szágban évente mintegy 20 millió tonna hulladék keletke­zik, ebből 5—6 milliót sorol­hatunk a veszélyes kategóriá­ba, még tovább: ebből valóban 300 ezer tonnára tehető, ami különleges kezelést igényel Tény az, hogy e hulladékok mennyisége a jövőben csak emelkedni ' fog, fogyni nem. Ezekkel kapcsolatban nagyon kemény tényezők parancsol­nak. Egyrészt meg kell oldani, hogy a hulladékokat azoknak keletkezési helyétől nem túl távgl kell elhelyezni, másrészt a fogadóhelyek kijelölését meg kell előznie geológiai, hidrológiai, közegészségügyi és egyéb vizsgálatoknak. A Kör­nyezet- és Természetvédelmi Hivatal megbízásából most folytatnak egy ilyen vizsgála­tot, amelynek eredményét az Állami Tervbizottság elé kell majd terjeszteni, a Pest me­gyei Tanács, illetve a zsámbé­ki térség illetékesei vélemé­nyének v figyelembevételével. Elhamarkodott, gyors döntést nem hoz a kormányzat. Addig nem határoznak, amíg nem tűnik biztosnak, hogy a kör­nyéken lakó emberek veszé­lyeztetése nélkül megoldható a dolog. Bánáti Gézáné meghallgat­ta a miniszter válaszát, majd ismét szót kért, s elmondotta: — Tisztelettel kérem a mi­niszter elvtársat s az állam­titkár elvtársat, érjék el, hogy a lerakóhelyek kijelölése az összes szakmai körülmények vizsgálata mellett úgy történ­jen, hogy azok távol kerülje­nek a lakott területtől, s ve­gyék figyelembe az ügy társa­dalmi hatását is. A miniszter elvtárs által elmondottakat megnyugtatónak érzem. Zsám­bék község lakossága, a budai járás képviselői és a magam nevében a választ így elfoga­dom. A választ az országgyűlés egyhangúlag tudomásul vette. Ezzel az országgyűlés tava­szi ülésszakának második — befejező — napja, amelyen Apró Antal és Cservenka Fe­rencié felváltva töltötte be az elnöki tisztet — véget ért. Végső búcsú dr. Jóború Magdától Elvtársainak, barátainak, harcostársainak, tisztelőinek hosszú menete kísérte utolsó útjára pénteken a Mező Imre úti temetőben dr. Jóború Mag­dát (dr. Ajtai Miklósnét), a ne­veléstudományok kandidátusát, az Országos Széchényi Könyv­tár főigazgatóját, több hazai és külföldi társadalmi és tudo­mányos szervezet vezető tiszt­ségviselőjét. A gyászszertartá­son a Művelődési Miniszté­rium, a Magyar UNESCO Bi­zottság és a Magyar Pedagógiai Társaság nevében Hanga Má­ria miniszterhelyettes vett bú­csút az elhunyttól. Tevékenységéről szólva hang­súlyozta: Jóború Magda min­dig is pedagógusnak készült, s haláláig a magyar nevelésügy avatott szakértője maradt. Csaknem három évtizedig részt vett az UNESCO munkájában, 1974 és 76 között a legmaga­sabb fórum, a közgyűlés elnö­ke volt. — A nemzetközi együttmű­ködés színterein gazdagon ka­matoztatta nyelvtudását, fe­lülmúlhatatlan tárgyalókészsé­gét — mondotta Hanga Mária, majd azokról az évekről emlé­kezett meg, amikor Jóború Magda az Országos Széchényi Köhyvtárt vezette. Ezután Ferenczy Endréné, az Országos Széchényi Könyvtár munkatársainak nevében mon­dott búcsúszavakat. — Azok, akik munkájuk során köze­lebbről is megismerhették, nemcsak a hivatali vezetőt ta­nulták meg tisztelni benne, hanem a melegen érző, a jó ügyért bátran és keményen ki­álló embert is. A koporsót ezután a gyász­menet a Munkásmozgalmi Pan­teonhoz kísérte, ahol a sírsétá­nyon hántolták el. KNEB-vizsgáiatok nyomában A változások pozitívak Korábban végzett vizsgála­tok óta eltelt időszak tapaszta­latairól, közérdekű bejelenté­sek nyomán indult vizsgálat programjából tárgyalt tegnap Szalcali József elnökletével a Központi Népi Ellenőrzési Bi­zottság. Objsktívebb értékelést! összegezte a tanácsi gazdál­kodás körébe tartozó víz-köz­mű beruházások helyzetében az 1980. évi vizsgálat ótá be­következett változásokat. Meg­elégedéssel nyugtázták, hogy a vizsgálat serkentően hatott a beruházási tevékenységre. Po­zitív változások tapasztalhatók a beruházások szervezettsége, tervszerűsége, a gazdasági ter­vezés megalapozottsága és a fejlesztési munka folyamatos figyelemmel kísérése terén. Megállapították, hogy az eltelt időszakban felgyorsult o? egységesítési, tipizálási tevé­kenység, korszerűsítették a költségnormákat. Javult a ta­nácsok és a vízügyi szervek kapcsolata. Továbbra is megoldatlan a szennyvíz és a szennyvíziszap üzemszerű mezőgazdasági hasznosítása. Sajnos nem tör­tént lényeges javulás a veze­tékes ivóvízzel való takaré­kosságban sem. Ezért — mint a KNEB ülésén hangsúlyozták — a kedvező folyamatok ki­bontakoztatására az érintett szerveknek továbbra is erőfe­szítéseket kell tenniük. A Magyar Nemzeti Múzeum és az Iparművészeti Múzeum közérdekű bejelentéssel for­dult a KNEB-hez; kérve, hogy a népi ellenőrök vizsgálják meg a kulturális értékű arany- és ezüsttárgyak védel­mében kapcsolatos jogszabá­lyok végrehajtását. A mélyre­ható és körültekintő vizsgáló­dás jó néhány ellentmondást vetett fel. Egyik lényeges meg­állapítás, hogy az arany- és ezüsttárgyak külföldi értékesí­tésének volumene évente eléri a műtárgykivitel értékének 12—20 százalékát. A múzeu mok szakemberei szemléken döntik el, hogy a bemutatott tárgyak közül melyek' vihetők külföldre. A vizsgálat tapasz­talatai alapján a szemlék je­lenlegi rendje, ügyviteli szabá­lyozása nem felel meg a köve­telményeknek, s nem biztosít­ja a kulturális értékű tárgyak reális és objéktív értékelését illetve védelmét. A témával összefüggő tapasztalatok össze­gezéseként a KNEB — az egy­séges szabályozás és a társa­dalmi tulajdon védelme érde­kében — több intézkedésre tesz javaslatot a művelődési, a külkereskedelmi, a belkereske­delmi és pénzügyminisztérium­nak. Ugyancsak egy közérdekű bejelentés alapján állapítot­ták meg a népi ellenőrök: a Merkur Vállalat a vámhatósá gon keresztül értékesítendő tő kés gyártmányú használt sze­mélygépkocsik árát viszonylag alacsonyan állapította meg Mivel az így eladott autókból származó bevétel 80 százaléka vám, az állam jelentős bevétel­től esik el. A KNEB javasla­tot tett a Belkereskedelmi Mi­nisztériumnak : vizsgálja felül a jelenlegi gyakorlatot, s a korábban nemegyszer előfor­dult üzérkedés megakadályo­zására vezesse be az ilyen gép­kocsik árverés útján való érté­kesítését. A minisztérium a ja­vaslatot elfogadva már meg­kezdte e gépkocsik árveréses eladását. A KNEB ülésén végül meg­tárgyalták és elfogadták a kö­zeljövőben kezdődő két orszá­gos vizsgálat programját. A balatoni üdülőkörzetben a te­rületfelhasználás szakszerűsé­gének, az építési tevékenység­re irányuló intézkedések vég­rehajtásának ellenőrzése című vizsgálat arra keres majd vá­laszt: az érvényes miniszterta­nácsi határozat végrehajtása érdekében milyen intézkedése­ket tettek a magyar tenger üdülőkörzetében a területfel­használás tervszerűbbé tételé­re, a belterületek növekedésé­nek megakadályozására, a sű­rűn beépített területek re­konstrukciójára. Azt is összeg­zik, miként haladt előre o zárt kertek rendeltetésszerű hasz­nosítása, a közösségi területek növelése, az építési fegyelem javítása, s hogy sikerült-e megakadályozni az építkezé­sek okozta tájrombolást. A csomagolás minősége A népi ellenőrök áprilisban helyszíni vizsgálatot végeznek Budapesten és több megyében az élelmiszeripari termékek csomagolásának minőségéről. Választ keresnek arra, hogy a csomagolási színvonal meny­nyiben elégíti ki az igényeket és hogyan hat exportunk ala­kulására. Általánosítható ta­pasztalatokat összegeznek a feldolgozóipar csomagolási igényei és a hazai gyártó ipa­ri háttér összhangjáról. Budapesten Véget ért a WTO ülése Budapesten pénteken befe­jezte tanácskozását az Idegen- forgalmi Világszervezet (WTO) európai regionális bizottsága. Anton Würzl, a regionális bizottság osztrák elnöke az MTI munkatársának elmond­ta: áttekintették, hogy milyen hatással van az energiaválság a turizmus alakulására. Tár­gyaltak a nemzetközi szállodai osztálybesorolás egységesítésé­ről, megvizsgálták, milyen ha­tással van az idegenforgalmi propaganda a turizmus ala­kulására. A továbbiakban el­mondta. hogy a bizottság munkaprogramot fogadott el, amely szerint a közeljövőben az ifjúsági turizmus és a te­lekommunikáció idegenforga­lomra gyakorolt hatásáról tár­gyalnak. A bizottság köszönetét mon­dott a magvar idegenforgalmi szakembereknek a WTO mun­kájának hatékony támogatá­sáért.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom