Pest Megyei Hírlap, 1982. március (26. évfolyam, 51-76. szám)
1982-03-27 / 73. szám
\ 1983. MÁRCIUS 27., SZOMBAT Színházi levél „Színház az egész világ...” W „Színház az egész világ, / És színész benne minden ! férfi és nő..— , elmélkedik a méla •Japues, Shakespeare Ahogy tetszik című játékának II. felvonásában, a 7. színben, az ardennes-i erdő egyik tisztásán. A világ tehát színház — s a világ tele van színházakkal. A nagy színházban, mely homlokzatán Az Elet feliratot viseli, ki-ki lejátssza a maga szerepét. Jaques az emberi élet hét különböző korszakát tekinti mindnyájunk közös szerepének, de hát ennél sokkal több szerepet játszunk el az esztendők során, melyek kimérettek .számunkra a Nagy Színpad deszkáin. Szerepeket játszunk naponta, sőt, ha a szükség úgy hozza, naponta többet is, vagy akár óránként, percenként is más és más szerepben „lépünk fel” otthon, az utcán, a munkahelyen, a baráti körben, a szerelmes társ mellett, a buszon, a kocsi volánja mellett, a stadion lelátóján, a főnök szobájában, a borharapóban, a KÖZÉRT-ben, és ezernyi más köz- és magánszínházban. Alakváltó képességünk, színjátszó hajlamaink, színváltó tehetségünk a mindennapok sodrában néha különb mutatványokra képes, mint a hivatásos mimusok produkciója az igazi színházban. Színészek vagyunk mindahányan; ki jobb, ki rosszabb, ki meg éppen zseniális — de csak nagyon kévésünknek adatott meg, hogy foglalkozásként, sőt életformaként élje a szí- nészséget. „Színház az egész világ...” — de meg is fordíthatjuk: a színház a világ egésze. Az lehet, annak kell lennie, ha igazán színház — azaz: színház- művészet — akar lenni. Mert hiszen hiába vagyunk mindnyájan kitűnő színészek, az ilyen magánhasználati színészkedés még nem művészet. Ez még csak önmagunkat adja, ha mégannyi formában-válto- zatban is. A színház mibenlétének egyik sarkpontja azonban az, hogy más. Más, mint a közvetlen, nyers élet. Abból táplálkozik ugyan, annak jelenségeit emeli a színpadra, arról beszél, azt szereti vagy gyűlöli, azt akarja megjobbí- tani vagy gonoszságait álmokkal elfedni. De ebbéli törekvésében sosem elégedhet meg a fényképszerű reprodukálással. Ami az élet nagy folyamatából a színpadra kerül, az már más — több, sűrítettebb, megformáltabb, megszerkesz- tettebb, egy bizonyos művészi cél szerint elrendezettebb — mint a nyers élet. A színház felnagyít és kiemel, aláhúz és összegez; az egyediben felmutatja az általánost. Kiszűri a kor nagy és zavaros áramából a tisztább erecskéket, formát és értelmet ad a formátlannak és látszólag értelmetlennek. Megérteni igyekszik a világot, s e megértésben kíván részesíteni másokat. Helyettünk is gondolkodik, hogy ezáltal meggondolkodtasson bennünket. Célja nem kevesebb, mint az, hogy aki beül egy színházi előadásra, az a függöny legördíiltekor egv kicsikét más emberként jöjjön ki Thália templomából. H a persze valóban templom az a színház. Mert manap- 'ág sokan azt is vitatják, keil-e egyáltalán színház, s ha mégis kell, akkor milyen legyen. Való igaz: eltelt majd’ háromezer év azóta, hogy a színház az ókori görögöknél vallási szertartásként megjelent, tehát a színház egyfajta templom is volt. E három évezred alatt persze hogy változott a színház mibenléte, vagy inkább: e mibenlét bizonyos vonásai. De a színház annyiban ma is templom, hogy benne egyfajta szertartás folyik: a játék szép rítusa, melyben egyesülni kell a színpadnak és a nézőtérnek, a játszó személyeknek és a nézőknek. -Számos modern színházi törekvés éppen ennek a rítusnak a megteremtésére tört, tör; a nézőt nem egyszerűen csak fizető egyednek tekinti, Diákkönyvtár — Aszódon hanem társalkodónak, a nagy szertartás résztvevőjének, akitől aktív figyelmet, érzelmiértelmi részvételt, bekapcsolódást vár. „Színház az egész világ...” — de attól még nem lesz színház a színház, hogy színházi célra speciálisan épített helyiségekben (vagy akár az utcán, a téren, a pincében) játszik. Színházzá mindig is a ^gondolat tette; a gondolat és a költészet. Meg az, hogy olyasmit kívánt elmondani az emberről, amit máshol nem tudtak volna elmondani (és főleg nem így, az élő megelevenítés mindennél hatásosabb eszközeivel, élő emberek megformálta élő emberekkel, átélhe- tően, testközeli igazságként). Hogy oly sokat tudunk az ember belső világáról, érzelmei, indulatai, gondolatai, jósága és gonoszsága mélységeiről és magasságairól, azt nem kis mértékben a színháznak köszönhetjük. Tűnhettek fel a színpadon istenek és királyok, mesés lények és földhözragadt teremtmények — mégis valamennyiüknek emberi arca volt valamilyen formában. Az ember az emberfeletti lényekben is önmagát látta-láttatta: önnön jobbik vagy rosszabbik énjét, önnön nyomorúságait vagy vágyait, önnön félelmeit és hiteit, önnön szárnyalását vagy porba hullását. A színház mindig magán viselte annak a Kornak a lenyomatát, melyben működött. A görögök színháza éppúgy a görög világot tükrözte, mint az angol reneszánsz színház az Erzsébet-kor világát, vagy Moliére színháza a Nap- kiralyét. Következésképp: a mai színház is a mai kor lenyomatát viseli magán. S nem is csak úgy általában. Könnyen belátható, hogy a színház, bár mindenhol ma működik, mégis alá van vetve áz itt és most törvényének. Azaz: a mai magyar színház szükségképpen más, mint mondjuk a mai angol vagy .olasz, vagy szovjet, vagy csehszlovák színház. Legjobb produktumaiban a világ színházművészete valószínűleg sok hasonló gonddal, gondolattal, konfliktussal, tragikus vagy komikus ellentéttel, összeütközéssel foglalkozik, hiszen a világ nagy kérdései nagyjából azonosak a Föld minden táján. De a színházművészet, egyetemlegessége mellett, nemzeti is. Tehát ha szól, hangjában egybecsendül a világ nagy, közösnek mondott gondja, meg a szű- kebb, kisebb világ, a nemzet, a haza gondja. Nekünk, itt és most, nyilván azonos a gondunk a világ sok színművészével, művészével. Velük együtt féltjük ezt a törékeny kis Földet, ezt a törékeny kis Emberiséget. De ha erről szólunk, klasszikusokkal akár. bizonyára mások lesznek a hangsúlyok a mi színházainkban, mint a világ egy más pontján. A magyar színház- művészetben benne lesz a mi sajátos nézőpontunk, a mi kultúránk saiátos hagyományai, a mi társadalmunk saiátos aspektusai. Úgv mondjuk a közöset, hogv közben mariunkat is mondtuk, a magunkét is mondjuk. Takács István A tanárok és a diákok együttes összefogásával, társadalmi munkában készült el nemrégiben az aszódi Petőfi Sándor Gimnázium gyönyörű könyvtára és olvasóterme. A szépen berendezett, faburkolatos helyiség gyakran ad otthont egy-cgy iskolai foglalkozásnak, mert a pedagógusok kihasználják a könyvtár nyújtotta nagyszerű lehetőségeket. A gyerekek is itt töltik az úgynevezett lyukas órákat, hiszen a könyvtárban megismerkedhetnek a katalógus rejtelmeivel, szabadon választhatnak a polcokról irodalmi műveket, vagy éppen órára, szakköri előadásra készülhetnek. A legjobb megoldást keresik A beteg nem látja kárát, sőt! Sok szó esett mostanában — o Pest megyei Hírlapban is — a monori járás lakóinak egészségügyi ellátásáról. Talán olvasóink is emlékeznek: a többi között azt írtuk: itt nem jöhetett létre még az egységes és progresszív betegellátási rendszer — az egészségügyi integráció. Bizony akad tennivaló, hogy áttekinthetővé váljon: melyik kórral melyik szakorvost keresheti fel a beteg, s onnan — ha a szükség úgy hozza — melyik kórházba kerülhet. Most az utóbbiról — a kórházi háttér ügyéről — kértünk felvilágosítást dr. Csernus J. Alán járási főorvostól. Tény, hogy a monori járásról nem mondható el: van kórháza. Pontosabban csak így fogalmazhatnánk: akadnak kórházak mögötte, méghozzá sok. Az itt élő 114 ezer embert ugyanis nem egyetlen fekvőbetegeket gyógyító intézményben fogadják. Sőt, még azt sem állítjuk, hogy csak Pest megye kórházai állnak a rendelkezésükre.... A helyettesítés kérdőjelei — Akkor hát mely kórházakban gyógyítanak Monor környékieket? — E tekintetben három részre szakad a járásunk. Ecser, Maglód, Gyömrő, Mende, Sülysáp és Úri betegei szinte minden orvosi ágban a kerepes- tárcsái kórházhoz tartoznak. Ide sorolható még Monor, Mo- nori-erdő és Péteri is, hiszen a betegek zöme innen is Ke- repestarcsára kerül. A másik körzetben élők — a vecsésiek és üllőiek — minden tekintetben a Semmelweis Orvostudományi Egyetem klinikáinak és a Pest megyei Tanács Semmelweis kórházának páciense. Tv-FIGYELŐ' Vallomások, a véletlen úgy hozta, hogy rövid egymásutánban több olyan személyiség is nyilatkozott a televízió kamerái előtt, akinek a szavára lehetetlen nem odafigyelni, és akinek válaszai afféle mértéktartó kijelentésekként tájékoztatnak. Legelőbb Bacsó Péter filmrendező tette mérlegre munkásságát a Stúdió ’82-ben, mégpedig úgy, hogy közben filmművészetünk jelen helyzetét is nagy hozzáértéssel, a közelről figyelők tájékozottságával elemezte. Nyilvános tűnődésének középpontjában természetesen az a kérdés állott, hogy ugyan miért váltak oly fontos témává hirtelen azok a bizonyos ötvenes évek. Mégpedig annyira divatosakká, hogy hajdani résztvevőik, jellegzetes tárgyi világuk — ló- denkabát, simlis sapka stb. — no és persze a szélsőséges érzelmeket kiváltó események egyre-másra jelennek meg a tekercseken. Nos — szólt a magyarázat —, ez leginkább azért van, mert az a generáció, amely kamasz- vagy ifjú fővel csöppent bele abba a politikai viharzásba, mostanság érzi: immár birtokolja az elemzéshez szükséges törtéml- mi tapasztalatot. Huszti Péter, a Madách Színház népszerű művésze szintén az igen jól pergő, a tartalomra és nem a külsődA Fővárosi Operett Színház tcsnap mutatta be, illetve ma este mutatja be két szereposztásban Suppé: Boccaccio című operettjét. Képünkön Domonkos Zsuzsa, Farkas Bálint. Marik Péter az egyik jelenetben. leges játszadozásokra összpontosító Stúdió ’82-ben várta a kérdéseket, s felelt rájuk — sajnos — olyan bizonytalanul, amely tétovaság jelen színházi életünket inkább többé, mint kevsébé jellemzi. Oly jó lett volna, ha csak egy picivel is pontosabban céloztatja szavait, ha nemcsak úgy áta- botában jelezgeti, milyen is szerinte a jó színház, a sikeres, ám a mondandója miatt is népszerű színház. Azóta is kérdezgetheti magától a föl nem világosított néző: tényleg, milyen? A most 70 esztendős Fényes Szabolcs — hihetetlen, de már ily tekintélyes kort ért meg, s ezzel együtt mennyi, de menynyi melódiát hagyott maga után! — a Zene, zene, zene című sorozat vendégeként muzsikált Antal Imrének. Két billentés között azonban arra is volt ideje, hogy közismert hitvallásaként elújrázza: a dallam, az dallam; egyetlen dobhártyarepesztő kísérlettel sem lehet feledtetni a melódiát. Módizások jönnek, módizások múlnak, ám az elanda- lodás, elandalítás vágya örök. Az úgynevezett könnyű — dehogyis könnyű — zene művelőinek ez olyan egyszeregye, amit mesterségük alapszabályaként kellene betartaniuk. Helyesírás. A Hét egyik legutóbbi adásában szót kapott Bánffy György színművész, mégpedig abból az alkalomoól, hogy közreműködésével egy újabb nyelvápoló intézmény- rendszer, ha jól értettük, egy klubhálózat alakult. Kell az ilyen, haj, de kell, hiszen — itt látni, amott hallani — pusztítván pusztít a hivataloskodő, az állítólagos szakmai ismeretek egyedi kifejezéseiből szent és sérthetetlen elnevezéstorzókat gyártó nyelvhasználat. Az alábbi néhány sorban legyen szabad szintén édes anyanyelvűnk állapotáról értekezni, mégpedig azt tudakolni hogy ugyan kik s hogyan ellenőrzik annak a képernyőre kerülő írott nyomát. Mert ott van például az esti híradó amelyet a műsorújság helyesen kötőjellel tv -híradónak ír? ám amely elnevezés — dacára annak, /hogy egy fogalom — mégis köítőjel nélkül kínál tatja magát. A tv-reklám ugyanígy. Oly sokba kerülne az átíratás? Akácz László lehetnek. Végül a harmadik körzet — Pilis, Nyáregyháza Vasad, Csévharaszt, Gomba, Bénye és Káva — lakosságát ma még a ceglédi kórházban kezelik. — Beszélhetünk-e ilyen körülmények között egészségügyi integrációról? — Alig-alig. Csak néhány példát illusztráció gyanánt: nem lehet ma egységes a kórházak s a többi orvos közötti konzultáció, hiszen ugyanabban az orvosi szakmában is más-más szakfőorvos ad tanácsot a bényei körzeti orvosnak vagy a mendeinek, az üllőinek. Azután nem lehet egységes így az utógondozás sem. De talán az említetteknél fontosabb az, hogy nehéz megoldani a megbetegedő vagy szabadságra utazó orvosok helyettesítését. Ha egy szakorvos hiányzik a járási rendelőintézetből, korántsem egyszerű helyettest találni. A megyei irányítás alá tartozó kórházak könnyebben segíthetnek ebben, de ha például a SOTE egyik klinikájáról kérnénk egyetlen orvost egyetlen napra, elvileg a kérésünkkel az Egészségügyi Minisztériumhoz kellene fordulnunk. Szerencsére a gyakorlat nem eny- nyire komplikált... Az egyszerűsítés is eredmény — S mi lenne a megoldás? — Optimális esetben az, ha a járás gyógyító hálózata mögött egyetlen kórház állna. A mai lehetőségeket figyelembe véve, azonban már az egyszerűsítést is nagy eredménynek tartanám. Ha nem is egyszerre, de fokozatosan talán megoldható a gondunk... — Hogyan? — Elsősorban úgy, hogy a kerepestarcsai kórház bővítése után ott több monori járási beteget gyógyítanának. Eddig a lakosságunk fele — 60 ezer ember — tartozott oda. Az úi pavilonban ideggyógyászati pácienseket s bőrgyógyászati betegségben szenvedőket is kezelhetnek. Az így gyarapodó lehetőségek megengedik, hogy a járásunkból újabb 20—21 ezer ember ebben a korszerű új gyógyító intézményben kapjon ellátást. Az sem mellékes, hogy így csökkenne a mi portánkról a ceglédi kórházba kerülők száma, s ott helyet teremthetnek a nagykőrösi betegeknek. Az ilyesfajta átszervezés tehát a megyei érdekeket is jól szolgálná. — S kiket érintene egy ilyen változás? — Elsősorban — persze még csak fontolgatjuk az elképzelést — azoknak a falvaknak lakóit, akiket most a ceglédi kórház fogad. így két település kivételével az egész iárás kórházává válhatna a kerepestarcsai. Korai lenne azonban pontos adatokat mondani, hiszen a kórházakkal még csak a napokban kezdtünk tárgyalni a feltételekről, a lehetőségekről. Amíg ezek mindegyike nem adott, nem változtathatunk a mai állapotokon Ilyen előrelátható feladat lesz például a közlekedés jó megszervezése ... A közvéleményre alapozva Dr. Erdős Ervint, a monori járási hivatal elnökhelyettesét kérdeztük: hol tartanak most az előkészületek, mikorra várható, hogy egyszerűsödik a monori járás betegeinek gyógyítása? — A járási hivatal máris munkához látott. Műszaki osztályunk javaslatot készített arról: a kórházi látogatások idején, s a közvetlen gondozásra, kezelésre járók áramlását figyelembe véve, miként kell majd módosítani a Volán buszmenetrendjét,-hogy mindenki a lehető legrövidebb úton jusson Kerepestarcsára. Az elmúlt napokban járásunk vezetői is Kerepestarcsára utaztak, hogy szemügyre vegyék a monori járási betegek ottani fogadásának körülményeit, a beteglátogatás lehetőségeit. Most úgy tűnik, nem is oly sokára várható a változtatás, már az idén, a második félévben elkezdődhet. — S hogyan szerez tudomást minderről a lakosság? — Elképzeléseinkről konzultációkat kezdeményeztünk a járás keleti részén érintett hét település párt-, állami és tömegszervezeti vezetőivel, az ügyvezető körzeti orvosokkal, s kértük őket, ismerjék meg a lakosok véleményét, kérjék javaslataikat, hiszen az ő sorsukról van szó. Júniusban főorvosi értekezleten találkoznak járásunk egészségügyi vezetői a kerepestarcsai kórház szakembereivel. Addig is várjuk á véleményeket, s a legjobb megoldást keresve egyeztetjük teendőinket... Vasvári G. PÚI Antireklám Gyerekek! Ne vegyetek bennünket komolyan, csak viccesen, titeket utánozva, blikfan- gosan reklámozunk! Talán valami ilyesféle feleimmel kellett volna ellátni a heti Rádió- és Televízió CJjság hátsó fedőlapján levő. hi-fi-be- rendezéseket reklámozó, egész oldalas hirdetést. Ezzel némileg csökkent volna azoknak a kisiskolásoknak a száma — akik büszkék arra, hogy már tudnak olvasni — maguk nézik meg, milyen nekik szóló programokat láthatnak, hallhatnak majd a televízióban, illetve a rádióban, s azzal nyaggatják a szüleiket, hogy ugye. nekem volt igazam, mégis csak ly-el kell írni, hogy hajrá! A pionírokat természetesen j-vel, a magnó- és rádiómárkaneveket pedig kiejtés szerint. Ügy van az újságban, és ott igazán tudhatják ! Joggal aggódunk gyermekeink elképesztő helyesírása miatt — ilyenkor meg különösen! Ez a lap ugyanis sok iskolás kezébe kerül, s számukra — ez esetben sajnos — a nyomtatott szöveg szentírás, hiszen mindent elolvasnak, mindenből tanulni akarnak. A reklám valóban bükfangos- ra sikerült — csak énnen negatív hatásfokkal. Ráadásul egymillió-kétszázezer példányban! Kö. Zs. Személyi és szervezeti változások * Uj igazgató a Nemzetiben A művelődési miniszter dr Malonyai Dezsőt, a Népszínház igazgatóját, Vámos Lászlót, Népszínház művészeti vezető jét, valamint Sziládi Jánost, Nemzeti Színház igazgatója tisztségük alól felmentette Egyidejűleg dr. Malonyai Dezsőt a Nemzeti Színház igaz gatóiává, Vámos Lászlót a Nemzeti Színház művészet vezetőjévé kinevezte. Székelv Gábort, a Nemzeti Színház fő rendezőjét, Zsámbéki Gábori a Nemzeti Színház vezető ren dezőjét — jelenlegi munkakö rükbén meghagyva — megbíz ta egy 1983. január 1-ével >é tesülő önálló színház előkészítésével. Fentiekkel összefüggésben olyan döntést hozott,, amelynek értelmében a Nemzeti Színház kamaraszínháza a Várszínház, a Népszínház központja a Józsefvárosi Színház lesz; az új színház pedig a Katona József Színházban létesül. A Nemzeti Színház és a Népszínház péntek délelőtt tartott társulati ülésein a személyi és szervezeti változásokat a Művelődési Minisztérium képviselője — tájékoztatás kerekében — bpjplentette.
