Pest Megyei Hírlap, 1982. március (26. évfolyam, 51-76. szám)
1982-03-04 / 53. szám
1982. MÁRCIUS 4., CSÜTÖRTÖK Fókusz \ niHÁBOSÍTÓ ÍTÉLET Az olasz közvélemény nagy felháborodással fogadta a bres- ciai esküdtszék keddi ítéletét, amely szerint senkit sem vonnak felelősségre az északolaszországi városban 8 évvel ezelőtt elkövetett újfasiszta merényletért. Ezrek tüntettek a város központjában, azon a téren, ahol 1974. május 28-án, az Ordine Nuovo (Uj Rend) nevű újfasiszta szervezet pokolgépet robbantott egy szakszervezeti nagygyűlésen, aminek következtében nyolcán életüket vesztették, 102-en pedig megsebesültek. A bíróság felmentő ítélete után ,az antifasiszta bizottság a szakszervezeti szövetséggel együtt munkabeszüntetésre és tüntetésre szólította fel a város lakóit. A szakszervezeti szövetség közleménye nyugtalansággal állapította meg, hogy ugyanúgy, mint az Italicus expressz elleni merénylet tetteseinél, valamint a bolognai pályaudvaron történt robbanást követően, a bíróságnak évek múltán sem sikerült megtalálni és megbüntetni az újfasiszta gyilkosokat. A közlemény az olasz igazságszolgáltatás súlyos vereségének tekinti a bresciai esküdtszék döntését. A Loggia téri merénylet címen ismertté vált per másodfokú tárgyalása 1981, november 23-án kezdődött és a korábban vádolt 7 személy közül már csak egy hallgatta a felmentő ítéletet. A többieket az elsőfokú ítélet alapján szabadon bocsátották. A legfontosabbnak tartott terroristát, az egyetlent, aki első fokon életfogytiglani fegyházra ítéltek, a börtönben ölték meg ismeretlen tettesek. A bresciai felmentő ítélet meghozatalának módja rekordként került be- az olasz igazságszolgáltatás történetébe: 193 órás tanácskozás után hozta meg felmentő határozatát a bíróság, melynek ismertetése mindössze 3 percig tartott. Bresciában és más városokban is tiltakozásra számítanak az elkövetkező napokban. Több politikus máris szót emelt a bíróság döntése ellen. Az OKP kedden este kiadott nyilatkozatában a kormány felelősségére apellált és országos tiltakozásra szólított fel az újfasiszta terroristák ügyében hozott bresciai felmentő ítélet ellen. Az együttműködés további lehetőségei Siwak prágai megbeszélése Karel Hoffmann, a CSKP KB elnökségének tagja, a Csehszlovák Szakszervezetek Központi Tanácsának elnöke kedden Prágában találkozót tartott Albin Siwakkal, a LEMP KB Politikai Bizottságának tagjával. Az erről kiadott prágai közlemény szerint az elvtársi megbeszélésen Albin Siwak tájékozta tást adott a lengyelországi helyzet alakulásáról, és megvitatták a csehszlovák és lengyel dolgozók közötti együttműködés további elmélyítésének lehetőségeit. Karel Hoffmann ismertette a lengyel vezetővel a csehszlovák szak- szervezetek közelgő országos kongresszusának előkészületeit és hazája szakszervezeteinek más időszerű feladatait. Hangoztatta, hogy Csehszlovákia dolgozói teljes mértékben szolidárisak a lengyel marxista—leninista erőknek a szocialista rendszer megszilárdítására irányuló erőfeszítéseivel. Váhsztásellenes gyűlések több városban A Salvadori hazafiak sikerei A Farabundo Marti Nemzeti Felszabadítási Front egységei aknavetőkkel és tüzérséggel támadták kedden az Vsulutan megyében levő San Agustin városának helyőrségét. A felkelők ideiglenesen elfoglalták San Jacinto, Soyopango és Matasano városokat, ahol választásellenes forradalmi gyűléseket tartottak. A salvadori kormánycsapatok „nagyszabású támadásának” váratlan és teljes kudarcáról számolt be szerdán a The New York Times külön- tudósítója. Papandreu ciprusi látogatásának visszhangja Heves ankarai reagálás Andreasz Papandreu görög miniszterelnök háromnapos ciprusi látogatása — és különösen ott tett kijelentései — igen heves reagálást váltottak ki Törökországban. Maga a török kormány nem volt hajlandó kommentálni a görög kormányfő szavait, mondván, hogy „nem bocsátkozik polémiába”. Az ankarai sajtó azonban példátlan össztüzet zúdított Papandreu- ra, akit „provokációval” és „erőfitogtatással” vádolnak. A legnagyobb példányszámú török napilap, a Günaydin szemleírója úgy vélekedik, Papandreu egyetlen célja, hogy Görögországhoz csatolja Ciprust, a török etnikum rovására. Athén a ciprusi válság nemzetközi keretek között történő rendezését szorgalmazza, Ankara azonban a két ciprió- ta közösség képviselőinek megbeszélésein szeretné elérni a megegyezést. A kérdés robbanékonyságára utal, hogy Görögország után immár Törökország is kezd hadilábon állni a NATO-val, mert úgy érzi, hogy az Atlanti Szövetség fontos tagállamai a másik felet támogatják — egyelőre titokban. Ennek jelét vélik felfedezni abban, hogy Nyu- gat-Európában fel-felerősöd- nek azok a hangok, amelyek Ankarát a „demokráciához való visszatérésre” sürgetik. Aíadridi találkozó' Továbbra is holtponton Minden olyan államnak, amely felelősnek érzi magát az európai problémákért, erőfeszítéseket kell tennie, hogy a madridi találkozót kimozdítsa a holtpontról — jelentette ki a szerdai teljes ülésen elhangzott felszólalásában Leonyid lljicsov külügyminiszter-helyettes, a szovjet küldöttség vezetője. Wlodzimierz Konarski, a lengyel küldöttség vezetője a szerdai teljes ülésen elhangzott felszólalásában, majd az ülést követő sajtóértekezletén is rámutatott; józan ésszel nem lehet feltételezni, hogy egyetlen ország válsága meghiúsíthatja az európai népek közötti párbeszédet. Az egymás megértésének és a jószándéknak a hiánya az, amely ilyen helyzetbe juttatta a madridi találkozót Az Egyesült Államok és néhány NATO-ország meg akarja változtatni a madridi találkozó jellegét és természetét, a dialógus fóruma helyett a konfrontáció fórumává szeretné változtatni. René Panis nagykövet, a belga küldöttség vezetője felszólalásában igyekezett elhárítani a NATO-országokról a felelősséget a madridi találkozó egy helyben topogásáért. Max Kampelman amerikai küldött rövid felszólalásában a találkozó napirendjétől eltérve, kizárólag arról beszélt, hogy nem ért egyet a balti köztársaságoknak a Szovjetunióhoz való tartozásával. A nyugati felszólalásokra válaszolva, Leonyid lljicsov, a szovjet küldöttség vezetője rámutatott: az európai közvélemény egészen mást akar a madridi találkozótól, mint amire itt egyes küldöttségek hivatkoznak. Nem könfrontá- ciót, hanem a párbeszéd folytatását, a feszültség, a katonai szembenállás csökkenését várr ják az európaiak a találkozótól. Ezzel szemben néhány NATO-küldöttség megnyilatkozása sorozatosan csak a feszültség tartósítását szolgálja. Lapvélsmények Jaruzelski moszkvai tárgyalásairól Újólag megerősített kapcsolatok A Wojcíech Jaruzelski vezette lengyel párt- és kormányküldöttségnek a Szovjetunióban tett látogatása „újólag megerősíti a Szovjetunió és Lengyelország őszinte szövetségi kapcsolatait” — írja a Novoje Vremja című szovjet külpolitikai hetilap. A hetilap emlékeztet rá, hogy Leonyid Brezsnyev a lengyel elvtársakhoz intézve szavait hangsúlyozta: „törvényszerű az önök törekvése, hogy helyreállítsák a munkás- osztály.. pártjának vezető szerepét, az a hosszú távra szóló elhatározásuk, hogy a dolgozók politikai aktivitásának növelésére, a népi tömegek összeforrottságára, erősítésére törekednek. Az igazi demokrácia fejlesztése nemhogy gyengítené a szocializmust, éppen ellenkezőleg: mérhetetlenül megsokszorozza erejét”. Ez a szovjet álláspont lényege a lengyel eseményekkel kapcsolatban. Az elmondottak természetesén nem jelentik azt, hogy a Szovjetunió elhatárolja magát a lengyel eseményektől. A szovjet emberek számára Lengyelország nem csupán közeli barát és szomszéd, de egy olyan ország is, amelyet a Szovjetunióval a fasizmus elleni közös harc évei, a szocialista építés évtizedei, valamint az európai és a pilágbé- ke megszilárdítása iránti közös érdek is összefűz. A szovjet—lengyel tárgyalások nemzetközi jelentőségéről írva a Novoje Vremja leszögezi: Lengyelország kész megerősíteni méltó helyét a szocialista államközösségben, valamennyi területen, így politikai, védelmi és gazdasági téren egyaránt elmélyiteni az együttműködést, és megszilárdítani helyét az európai népek közösségében. Lengyelország erős, független szocialista országgá válása a háború után fontos tényező volt az európai helyzet stabilitása szempontjából. A lengyel hang a józan ész és a béke hangja volt, és az is marad — írja végezetül a Novoje Vremja. A látogatás új szakasz kezdetét jelenti a két párt, a két állam és a két nép kapcsolatában — írja a szerdai Trybuna Lu du. A lengyelek tudják és emlékezetükbe vésik, hogy a nemzeti létük számára sorsdöntő helyzetben a Szovjetunió nem csupán gazdasági segítséget nyújtott nyersanyag- és élelmiszer-szállítások formájában, előnyös gazdasági szerződések felajánlásával, hanem legalább ilyen fontos volt ezekben a hónapokban az az erkölcsi támogatás, amelyben a Szovjetunió Lengyelországot részesítette. A rposzkvai tárgyalások ismét megmutatták, hogy Lengyelország és a Szovjetunió barátsága és együttműködése az elmúlt év viharos eseményei közepette is kiállta a próbát. Ez a barátság és együttműködés most sokkal nagyobb jelentőségű, mint eddig bármikor az utóbbi évtizedben —> írta szerdán a Zolnierz Wol- nosci, a lengyel néphadsereg lapja. A tárgyalások eredményei az egész világ számára megmutatták, hogy Lengyelország továbbra is hűséges a Szovjetunióval való megbonthatatlan szövetséghez, tartja magát a szocialista szolidaritáson alapuló közös állásponthoz. A lengyel igazságügyminiszter-helyettes nyilatkozata A korábbival azonos az ellátás Az Északi Tanács ülése Hapirenáen idősze A finn főváros a házigazdája az Északi Tanács hétfőtől péntekig tartó éves ülésének. A skandináv országok együttműködési szervezetének irányító testületé a 78 tagú, parlamenti képviselőkből álló tanács, amelynek munkájában a ’kormányok is részt vesznek. Az öt tagország külügyminiszterei mellett Helsinkibe érkezett Thorbjörn Fälldin svéd, Kaare Willoch norvég, Anker Jörgensen dán és Gunnar Thoroddsen izlandi miniszter- elnök. A tanácskozás témái között elsősorban a gazdasági és kulturális együttműködés kérdései szerepelnek. Bár a tanácskozás hivatalosan nem foglalkozik katona- politikai kérdésekkel, azonban 1974-ben dán. finn, svéd komJchannesburg Szakadások a kormánypártban munisták, valamint dán és norvég szocialisták részvételével kialakult egy szocialista csoport, amely időről időre felveti a nemzetközi politika időszerű kérdéseit is a tanácsüléseken. Ezúttal Björklund, a Finn Népi Demokratikus Szövetség parlamenti képviselője vetette fel, hogy rendezzenek külön szemináriumot a skandináv atomfegyvermentes övezet kérdésének vizsgálatára. A szükségállapot bevezetése Lengyelország belügye, nem sérti a nemzetközi jog normáit — jelentette ki szerdán Varsóban egy sajtótájékoztatón Maria Regent-Lechowicz lengyel igazságügyminiszterhelyettes. A miniszterhelyettes emlékeztetett arra, hogy a Lengyel Népköztársaság nemzetközi kötelezettségeit betartva jegyzékben tájékoztatta a szükségállapot bevezetéséről az ENSZ főtitkárát. A szükségállapot, amely során csak a legszükségesebb megszorításokat alkalmazták, s ezeket is enyhítették az utóbbi időben, nem áll ellentétben a polgári és politikai jogokról szóló, 1976-ban elfogadott, lengyel közreműködéssel kidolgozott nemzetközi egyezményben foglaltakkal. Az igazságügyminiszter-helyettes végül rámutatott, hogy a nemzetközi jog normáival ellentétes módon a nyugati országok, elsősorban az Egye sült Államok, a lengyelországi eseményeket a kelet—nyugati viszonyban a feszültség élezésére használják fel. ★ Márciusban az előző két hónaphoz hasonló élelmiszer- ellátás várható Lengyelországban. A legfontosabb élelmiszerekből, így többek között húsból, húskészítményből, lisztből, cukorból és cukorkészítményekből, alkoholból mindenki a jegyrendszer alapján neki járó mennyiséget vásárolhat. . A lengyel mezőgazdasági és élelmiszer-gazdasági minisztérium számításai szerint márciusban a tavalyi év azonos időszakánál mintegy hét százalékkal kevesebb disznóhús, marhahús kerül a boltokba. A takarrpányimport visszaesése miatt baromfihúsból a tavaly márciusinál 57 százalékkal kevesebbet tudnak csak a fogyasztókhoz juttatni. Alapanyaghiány miatt márciusban 25 százalékkal kevesebb vodka kerül a boltokba, mint egy évvel korábban. A jegyeken szereplő mennyiséget a cigarettával együtt így is mindenki beszerezheti majd. Egyéb, a jegyrendszer által nem érintett élelmiszereket — a vásárlók főleg piacokon, magánkereskedőknél kaphatják meg sorbanállás nélkül, azonban elég borsos áron. Ugyanez vonatkozik a tojásra is, amiből az utóbbi időben megnőtt a kínálat és ennek megfelelően valamivel olcsóbb is lett. Tejből és tejtermékből az igényeket szinte teljesen ki tudja a kereskedelem elégíteni. Jegyzőt GONDOK ES A Dél-afrikai Köztársaságot kormányzó Nemzeti Párt (NP) parlamenti csoportja szerdán kizárta a pártból azt a 16 képviselőt — köztük két minisztert —, akik szembeszálltak Pieter Botha miniszterelnök reformelképzeléseivel. A kormányfő — mint ismeretes — hajlandó korlátozott politikai jogokat adni az indiai és színes bőrű kisebbségnek, miközben fenntartaná a fekete többség teljes jogfosztottságát. Dél-afrikai tiltakozás „Halál a faji megkülönböztetésre, és nem a letartóztatottakra!” — olvasható a táblán, amelyet egy fiatal tüntető tart a johannesburgi rendőrbíróság épülete előtt. Itt vizsgálják ki a rendőrségi cellában elhunyt dr. Neil Aggéit szakszervezeti vezető halálának körülményeit. Cl ■My LET i ; *} í i & i < > < i ff ' " •: / ; V «mml: in o<, ' s<; > ;• s i { f f : ;*** I 1 !|£ 1 M X1 i f j I ; f / !# !\ % 'V* £ forradalmat. Annak ellenére, hogy a lengyel vezetés e határozott intézkedését támadja, hatását gyengíteni igyekszik a dühödt nyugati propaganda, ellenállásra, munkalassításra biztatva a lengyel dolgozókat, az országban alapvetően helyreállt a rend, növekszik az aktivitás a munkahelyeken. E pozitív tény persze nem jelenti, hogy a konszolidáció útja akadálytalan lenne. A szocializmus ellenfelei nem gyengülő külső támogatással igyekeznek mérgezni a hazai légkört, főként az ifjúság hiszékenységére alapozva ösztönzik valamiféle tavaszi lázadás előkészületeit. „A tavasz nem lesz sem a miénk, sem a tietek. A tavasz lengyel lesz és szocialista” — mondotta Jaruzelski kormányfő a 7. plénumon. vácsoló új, helyi fórumok, a nemzeti megmentés állampolgári bizottságainak támogatására szólít a párt határozata. A lengyel konszolidáció egy másik kulcskérdése kétségkívül a szükségállapot törvényével felfüggesztett szak- szervezeti mozgalom megújulása. Jaruzelski a plénumon erről így szólt: „A LEMP erős és öntevékeny szakszervezeti mozgalom mellett foglal állást, amely feltétlenül tiszteletben tartja a szocialista társadalmi rend alapelveit, s elismeri a párt vezető szerepét”. A szakszervezetek jövőjéről most a munkahelyeken folyó viták során döntenek a dolgozók. A társadalommal való megegyezés, a nemzeti egyetértés szándéka a LEMP IX., rendkívüli kongresszusa óta egyre erősödő törekvése a lengyel vezetésnek, 1981. november-decemberében — a Szolidaritás vezetőinek polgárháborúval fenyegető döntései miatt már-már elveszettnek hihettük ezt az elvet. Ám a LEMP KB mostani ülése megerősítette a kongresszus irányvonalát. A gyakorlatban pedig a nemzeti egyetértést koszolni kell arról is, ami kétségkívül mindenkit foglalkoztat, ha Lengelország jövőjére gondol: meddig tart még a szükségállapot? A LEMP KB 7. plénumán világos utalás hangzott el erről: addig tart, amíg az országban nem lesz tökéletes nyugalom és a legégetőbb gazdasági problémákat fel nem számolták. M ilyen lesz, hogyan alakul a Lengyel Népköztársaság közeli és távolabbi jövője? A kormány szándékai és lépései hihetővé, hitelessé teszik a célt: az ország néhány éven belül könnyíthet mély gazdasági válságán. A megvalósításnak azonban van egy belső és egy külső feltétele: mindenekelőtt a lengyel társadalom egyetértő támogatására, összefogására van szükség. A külső feltétel pedig a Lengyelországot érintő nemzetközi légkör javulása. Sz. Sz. V arsóban dolgozó külföldi tudósítók gyakran mondogatják: manapság nincs belpolitikai „pihenőnap” Lengyelországban. S valóban, az elmúlt napokban tanácskozott a LEMP KB 7. plénuma, most tartotta kétnapos ülését a lengyel parlament a szejm, most került sor Wojciech Jaruzelski moszkvai látogatására. A bel- és külpolitikai „csúcsforgalom” voltaképp természetes is: 2-3 esztendő alatt kell helyreállítani a gazdaság egyensúlyát — mindennap szorgos munkára van hát szükség. Az ellenforradalom erői és a belső küzdelmek által megtépázott pártnak újjá kell teremtenie erejét, tekintélyét, a törvény és az érvek súlyával kell harcba szállnia a szükségállapot rendkívüli intézkedéseivel csupán megbénított, de le nem győzött politikai ellenféllel. „A párt- szervezetek munkáját a társadalmi-gazdasági feladatokra, mindenekelőtt a népélelmezés javítására, a lakásépítésre és a tőkés országoktól való gazdasági függőség csökkentésére kell összpontosítani” — olvassuk a 7. plénum határozatában. Érdemes felidézni a dokumentum egy másik részletét is, amely leszögezi, hogy a szükségállapot bevezetése megfékezte a fenyegető ellen-