Pest Megyei Hírlap, 1982. március (26. évfolyam, 51-76. szám)

1982-03-13 / 61. szám

8 PEST MEGYEI HÍRLAP MAGAZIN 1982. MÁRCIUS 13., SZOMBAT Terv 2000-ig a főváros szomszédságában Be kell hozni a lépéshátrányt A főváros és agglomerációjának hosszú távú fejlesztési koncep­cióját el kell készíteni, így határozott a Magyar Szocialista Munkás­párt Politikai Bizottsága 1978. május 30-án, amikor előírta: e mun­kában támaszkodni kell a Politikai Bizottság Pest megyéről szóló határozatára, az általános rendezési tervekre, a budapesti agglome­ráció iparának fejlesztési koncepciójára, a lakásépítés, a közlekedés, a környezetvédelem és más ágazatok kidolgozott fejlesztési elképze­léseire. Az MSZMP Pest megyei párt-végrehajtóbizottsága ennek alapján folyamatosan foglalkozik a fejlesztés kérdéseivel. A 2000-ig szóló hosszú távú fejlesztési terv összetett feladatokat ró a megye illetékeseire. A fővárost átölelő agglomeráció 43 településén ugyan­is sajátos gondokkal kell megküzdeni, hiszen ebben a körzetben a munkaképes korú népesség száma az elmúlt tíz évben harmincezer­rel emelkedett, sokan itt telepedtek le. Ez az a körzet, ahol az ingá­zók száma naponta meghaladja a kétszázezer főt. Eredmények és gondok Ä kereskedelmi ellátás terén pél­dául a kiskereskedelmi forgalom az elmúlt öt esztendő alatt megduplá­zódott, a bolthálózat 30 százalékkal gyarapodott, és számos régi üzlet korszerűsítésére került sor, mégis sok helyen ma is gondot okoz az alapellátás. A bejáró dolgozók egy része például még mindig a lakóhe­lyén kívül kénytelen beszerezni a napi fogyasztási cikkeket. Az elmúlt években villamosítottak néhány vasútvonalat, megkezdődött a megyében egyes HÉV-vonalszakasz korszerűsítése, folytatódott az autó­pályák építése. Javultak a helyközi autóbusz-közlekedés feltételei, de ennek ellenére ma is gondot okoz a kulturált közlekedés feltételeinek biztosítása. Egyes útvonalakon — különösen csúcsidőben — az elvisel- hetőnél is nagyobb a zsúfoltság, a még mindig lassú ütemű a gyorsan fejlődő települések szilárd burkolatú úthálózatának kiépítése. Az agglomerációban tíz év alatt 43 ezer lakás épült fel. Az övezet 39 te­lepülésén van jelenleg vezetékes víz­hálózat és a lakók 78 százaléka ré­szesül közüzemű vízellátásban. Bár jelentős volt a csatornahálózat bőví­tése, mégis a bekötött lakások ará­nya nem haladja meg a 10 százalé­kot. Az agglomeráció jobb egészségügyi ellátását szolgálja a tavaly átadott kerepestarcsai megyei kórház, az új szakorvosi rendelők egész sora, mint például a szentendrei, a százhalom­battai. De továbbra is gondot jelent a budai járás és a szentendrei terü­let kórházi és rendelőintézeti ellátá­sa. Bár a felújítások már sok he­lyen folynak. A fővárost átölelő agglomeráció­hoz két jelentősebb idegenforgalmi tájegység is tartozik: a Dunakanyar és a ráckevei—soroksári Duna-ág. Idegenforgalmi szempontból Szent­endre, Visegrád és Leányfalu ki­emelkedő helységek. Ezért sem sza­bad megfeledkezni arról, hogy az agglomerációs települések — köztük ez a tájegység is — az ország köze­pesen szennyezett területei közétar­toznak. A Duna vízminősége II. osz­tályú, a ráckevei—soroksári Duna-ág vízminősége ennél is rosszabb ... A jelentős eredmények mellett, a népesség rohamos növekedésével a fejlesztések az elmúlt időszakban még nem tudtak lépést tartani. így alakult ki lényegében a ma még szá­mos feszültséggel terhes jelenlegi állapot. A hosszú távú fejlesztési koncepció célja épp ezért az, hogy e kedvezőtlen helyzet 1981-től 2000-ig megszűnjön. közoktatásra, a kereskedelem és a szolgáltatás, valamint a közlekedés területein adódó feladatokra. Nem feledkezhetünk meg a környezetvé­delemről és a kulturális ellátásról sem. Jelen körülmények között hosszú távra tervezni talán a megszokottnál is kockázatosabb, hiszen ugyanúgy indokolatlan a túlzott pesszimizmus, mint a körültekintés nélküli opti­mizmus. Reális képet kell alkotni, mert például ebben a körzetben is az ezredfordulóig a mennyiségi lakás­hiány csak így szűnhet meg, s így is csak fokozatosan. Csak így várható el, hogy hosszú távon, mondjuk, a csatornázás 10—80 százalékos le­gyen Pest megyében. S a felsorolást hosszasan lehetne folytatni. Nem titkolt gond az sem, hogy ebben az országrészben ma még akad jócskán tennivaló az egészségügyi és szociális ellátás területein is. A vár­ható, kiszámítható igények nagyok, azokat ki kell elégíteni, hogy a meg­levő lépéshátrányt is behozva az alapellátás valamennyi területen biz­tosított legyen. A népességszám emel­kedésével összhangban növelni kell — s ezt a terv is előírja — az álta­lános orvosi körzetek számát. El kell érni azt is, hogy minden nagyobb településen — elsősorban a városok­ban — a gyermekorvosi körzeteket is megszervezzék. Alapvető fejlesztési cél az is, hogy a kereskedelem és szolgáltatás terü­letein az agglomeráció hálózati el­látottságának az országoshoz viszo­nyított lemaradása az ezredforduló­ra megszűnjön. Ennek érdekében biztosítani kell az alapellátást, meg kell szüntetni az aránytalanságokat, folytatni kell a szakboltok hálózatá­nak kiépítését. A fővárost átölelő községekben — nagyközségekben és a városokban az aktív keresők túlnyomó többsége — több mint 200 ezer ember — napon­ta Budapestre jár dolgozni. Közle­kedik. Nem mindegy, hogy milyen körülmények között utaznak az em­berek naponta otthonukból a mun­kahelyükig és onnan vissza. A vas- úthálózat, a HÉV-vonalak, a BKV, s a Volán-autóbuszjáratok fejleszté­se, a tömegközlekedés színvonalának javítása egyaránt a fejlesztés része. A tervben már szerepel a hosszú tá­von megvalósuló M—0 autópálya kiépítése is, amely elvezeti a fővá­rosból a tranzitforgalmat, s az érin­tett települések, valamint a főváros között javítani fogja a közlekedést. Összehangolt végrehajtás Megfogalmazták a terveket. A Pest megyei és a fővárosi tanács a köz­ponti szervekkel, a minisztériumok­kal és az érdekelt főhatóságokkal együttműködve eddig is egyeztetett és a jövőben is egyeztetni fog. Az agglomerációs övezet hosszú távú fejlesztési koncepciójának anyagát az elmúlt évben a végrehajtó bizottság már elfogadta. Megtörtént az ösz- szehangolás az Országos Tervhivatal­lal és minden érintett intézménnyel. A terv végrehajtásának főbb irányait úgy fogalmazták meg az illetékesek, hogy a feszültségeket, gondokat, az igényeket kellő módon érzékeltették. A VI. ötéves terv része a hosz- szú távú fejlesztési koncepciónak, így tehát, most a terv végrehajtá­sának éveiben sem lehet mind­egy, hogy a kitűzött és mérsékelt célok mennyire, reálisak és elér­hetők. S hogy a terv jó alapul szolgál az övezet arányos és terv­szerű fejlesztéséhez, azt minden bizonnyal az idő fogja igazolni. A fejlesztési koncepció elvi meg­határozásait a további tervező és gyakorlati munkában folyama­tosan kell hasznosítani. így hatá­rozott az MSZMP Pest megyei párt-végrehajtóbizottsága, akkor, amikor megvitatta a hosszú távú fejlesztési programot, ennek alap­ján megkezdődhetett a munka. AMBRUS SÁNDOR IV. Béla király 1255-ben kelt ado­mánylevele Kezew néven említi a mai Dunakeszit. Ez az első olyan adat, amely a város nevére utal. A török hódoltság idején, 154ö és 1562 között készült adóösszeírásban Ká- posztáskesző a neve, és a dokumen­tumból az is kiderül, hogy búzával, szénával rótták le az adót. Egy 1678-as térkép szerint Kört- vélyeskeszinek hívják, az 1690. évi összeíráskor viszont Koszi néven az elpusztult helyek között szerepel. 1701-ben kezd ismét benépesülni a település, de a Rákóczi-szabadság- harc letörésére vonuló csapatok na­gyon meggyötrik a lakosságot. Ez időből való Dunakeszi siralmas pa­nasza arról, hogy végigverték és ki­fosztották őket. A sok- özvegy, árva szemeiből eső könnyhullatás az ege­ket éri. Benépesült a környék A „Méltóságos fejedelem kegyel­mes urunk hadaiban ment kato- nák”-ról írt okmány szerint Dunake­sziről „Szabó Máté uram ezriben Bujdosó Istók hatodmagával szol­gált". Az, 1711. április 30-i szatmári békekötés után a környék ismét be­népesült. Az 1715. évi összeíráskor 13 család élt a településen és az ok­iratban már Dunakeszi néven szere­pel. A város (akkor még nagyközség) történetét 1975-ben, a. felszabadulás 30. évfordulójára dolgozta fel társa­dalmi munkában a szerkesztő bi­zottság, melynek tagjai: Kelemen Irén, Papp István, dr. Pénzes Zol­tánná, Fovázsai Sándor és Tóth Ist­vánná. A 900 példányban kiadott Dunakeszi Krónika köteteit szétkap­kodták, és ugyancsak elkelt a tavaly megjelent szép kiállítású minikönyv (a város történetéről szól) minden darabja. így hát méltán keltett érdeklődést a hír, hogy készül a Dunakeszi Kró­nika folytatása, amely egyrészt a korábbinak bővített kiadása, más­részt az azóta eltelt, eseményekben gazdag évek történetét is tartalmaz­za. Dr. Pénzes Zoltánná, aki a város legrégibb emlékeiről szóló adatokat a Pest megyei Levéltárban és a he­lyi római katolikus plébánia irattá­rában felkutatta, most a város fel­Reális terv Az elkövetkezendő 20 évben ez sem kis feladat, hiszen a gondok új­ratermelődnek, a főváros vonzása még mindig nagy, a lehetőségek ott is korlátozottak, s az agglomerációs körzetben újonnan letelepedtek szá­ma nem csökken. A hosszú távú fejlesztési terv el­készítői az ezredfordulóra prognosz­tizált népességszámot az 1980. évi népszámlálás előzetes adatainak fi­gyelembevételével alakították ki. En­nek alapján az övezet népességszá­ma az elkövetkezendő húsz év alatt 20 százalékkal fog emelkedni. Ez a növekedés a jövőben is 60—65 szá­zalékban a betelepülésekből szárma­zik. Azért is sajátosak az agglome­rációs övezet településeinek gondjai, mert a letelepedés feltételeit min­den körülmények között biztosítani kell, s ez nem is olyán egyszerű, mert gondoljunk csak a közmű-; az egészségügyi és szociális ellátásra, a Hegyhát Szalatnyai József festménye szabadulás előtti munkásmozgalmi emlékeivel foglalkozik. Otthonában kerestem fel, ahol do­kumentumok és hangszalagok őrzik a legújabb gyűjtés eredményeit. Mozgalmi hagyományok Az első meglepetés, hogy a törté- belem, a kutatómunka, amit nem­csak szenvedéllyel, hanem módsze­res alapossággal is végez, nem ta­nult mestersége. Képesítése szerint beruházási és pénzügyi szakember, aki nyugdíjas éveiben pártmegbízatásként kezdett a múlt emlékeinek felkutatásához. 1979-től a város munkásmozgalmi hagyományait ápoló munkabizottsá­gának vezetője. Nyugdíjas éveit meghazudtolóan fiatalnak tűnik, ahogy ezt mondja: — Csodálatos munka az anyaggyűj­tés, egészen beleszerettem ... Szalai Mihály Szocialista Hazáért Érdemrenddel kitüntetett veterán társaságéban keresték fel a város­ban élő, volt vöröskatonákat és hangszalagra vették, leírták, amit a történelmi időkről elmond­tak. Tíz egykori vöröskatona emlékeit rögzítették, ma már csak ■ kilencen élnek közülük. Asztalos József elhunyt. Harmath József Szocialista Ha­záért Érdemrenddel kitüntetett ve­terán háromszáz gépelt oldalt írt a felszabadulás előtti évekről és em­lékeiről, amelyek többségében a Bőripari Munkások Szervezetének tevékénységéhez kapcsolódnak. Az emlékezés szálai Isaszegre, Gödöllő­re. Asizódra és Vácra vezetnek. A tervek szerint, szerepelnek majd a krónika új kiadásában Bu- kovszki Sándorné (nyugdíjasán is aktív tagja a helyi pártszervezet­nek) a város első tanácselnökének visszaemlék ezései. Dunakeszi és Alag egykori közsé­gi vezetői a felszabadító harcok kezdetekor eltűntek szolgálati he­lyükről. Felszabadulás után a köz­ség első demokratikus vezető jegy­zője Kocher László, demokratikus bírója Bukovszki Sándorné lett. A Dunakeszi Tanács 1950. október 22-én alakult meg. Lajstromos vá­lasztással 91 rendes és 42 póttagot választottak. Az első végrehajtó bi­zottság elnöke Bukovszki Sándorné lett. Ebben az időben mezőgazdasá­gi, begyűjtési, pénzügyi, egészség- ügyi és szociálpolitikai állandó bi­zottság működött Egyik fontos ténykedésük volt, hogy a község egészséges ivóvízzel való ellátása érdekében — a lakosság társadalmi munkájával — megkezdték a vízve­zeték-hálózat bővítését. A munkásmozgalmi hagyományo­kat ápoló munkabizottság tagjai múlt évben több alkalommal beszél­gettek, előadásokat tartottak a helyi pártalapszervezetekben. Érdemes feleleveníteni a múlt emlékeit. Az országos hírű Gödi Fészek, amely közigazgatásilag mindig is Dunake­szihez tartozott, 1924-ben létesült. A kor munkásegyesületei között az egyik legnagyobb, legjelentősebb, a Munkás Testedző Egyesület vásá­rolta meg a dunaparti ötezer négy­szögöles területet. Sok munkás, az itt megtartott kultúr- és sportren­dezvényeken került először kapcso­latba a mozgalommal. És még egy emlék. 1940-ben két­száz hazafit vetettek kínvallatásra az alagi csendőrlaktanyában és a községházán. Emléküket tábla őrzi a tanácsháza bejáratánál és a rend­őrség épületén, a következő szöveg­gel; „Itt kínzott a horthysta csend­őrség 1940. április—június hónapjai­ban kétszáz kommunista és párton- kívüli hazafit, a béke és szabadság harcosait. Szenvedéseik nem törték meg, és nem tántorítottő.k el a sza­bad Magyarországért küzdőket. To­vább állták a harcot. Nekik is kö­szönhetjük, ha ma szabad, függet­len, szocialista hazában élünk.” A múlt emlékei a jelenbe vezet­nek. Az új kiadású krónikában örö­kítik meg azt a változást, hogy vá­ros lett a nagyközségből. Beszámol­nak az új létesítmények, lakóházak építéséről, és igyekeznek érzékeltet­ni azt is, ahogy közben az emberek gondolkodása formálódik. GÄL JUDIT Emlékek hangszalagon Készül i krónika folytatása

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom