Pest Megyei Hírlap, 1982. március (26. évfolyam, 51-76. szám)

1982-03-11 / 59. szám

1982. MÁRCIUS 11., CSÜTÖRTÖK "é^ft* ¥ xMmap KGST-megállapodás Magyar kísérletek Minden eddiginél több szója vetőmagot szállít a Bólyi Kom­binát a Szovjetunióba. A kon­ténerekbe töltött vetőmagot irány vonatokkal juttatják el a rendeltetési helyére: március végéig összesen 3400 tonna fémzárolt szója vetőmagot szállítanak a szovjet kolhozok­ba és szovhozokba. A szovjet mezőgazdaság ha­gyományos vásárlója a nagy termőképességű bólyi vetőma­goknak. Korábban azonban csak búza és kukorica szerepelt az exporttételek között, 1979- ben azután a szójabab is fel­került a vetőmaglistára és az­óta minden évben növekszik a szovjet megrendelésre szállí­tott szójamag mennyisége. A nagy fehérjetartalmú nö­vény magját a Szovjetunió dé­li fekvésű, meleg éghajlatú, napfényben gazdag tájain ve­tik el takarmány céljára. A KGST-országok között 1981-ben megállapodás szüle­tett arra, hogy Magyarorszá­gon kísérletezik ki és szaporít­ják el a legjobb szója fajtá­kat, s innen látják el vető­maggal a szocialista partnero­kat. A Bólyi Kombinát vető­magüzeme, az ország legna­gyobb vetőmag-feldolgozója, ma már annyi vetőmagot ál­lít elő szójából, hogy teljesen megszűnt az import, sőt szá­mottevő mennyiségben szállít­hat belőle külföldre. Jövőre: diákév Äz első élmény meghatározó Tegnap Fejti Györgynek, a KISZ KB első titkárának el­nökletével ülést tartott a Ma­gyar Kommunista Ifjúsági Szövetség Központi Bizottsága. Az ülésen megjelent és fel­szólalt Övári Miklós, az MSZMP Politikai Bizottságá­nak tagja, a Központi Bizott­ság titkára. Részt vett a ta­nácskozáson Pozsgay Imre művelődési miniszter, vala­mint ott voltak a megyei párt- bizottságok illetékes titkárai. A Központi Bizottság Var­ga Sabján Lászlónak, a KB titkárának előterjesztésében megtárgyalta a tizenéves diák­ifjúság körében végzett moz­galmi munkáról szóló jelen­tést, és határozatot fogadott el a további feladatokról. A na­pirendi pont vitájában a KISZ KB középiskolai és szakmunkástanuló tanácsának tagjai is részt vettek. A Központi Bizottság meg­állapítja: ifjúsági szövetsé­günk jelene és jövője szem­pontjából egyaránt fontos, hogy a tizenéves fiatalokat már első mozgalmi élményeik meggyőzzék, s érezzék, hogy a KISZ értük és általuk van, kifejezi törekvéseit, érdekei­ket, lehetőséget teremt az ér­telmes cselekvésre. Ehhez olyan programot kell kialakí­tani, amely felkészít, mozgó­sít és egyben lehetőséget ad a társadalom előtt álló felada­tok megoldására, tág teret nyújt tehetségük és öntevé­kenységük kibontakoztatásá­hoz, épít sokrétű érdeklő­désükre. A KISZ-nek na­gyobb szerepet kell vállalnia abban, hogy a diákfiatalok el­igazodjanak a világ dolgaiban. A KISZ tevékenysége nem korlátozódhat az iskolai fel­adatok megoldására, őriznie és erősítenie kell önálló arcu­latát, munkaformáinak és módszereinek sajátosságait, következetesebben kell érvé­nyesítenie a diákok érdekeit és törekvéseit. Programkíná­latában abból kell kiindulnia, hogy a tartalmas, színes diák­életben jól megfér egymással a munka és a szórakozás, a tanulás, a sport, a művelődés. Az iskolai feltételek korláto­zott volta miatt, átfogó válto­zás csak akkor érhető el, ha a KISZ a lakóterületi közműve­lődési és sportlétesítmények­re építve jelentősen gazdagít­ja a mozgalmi életet. Fel­adatainak megoldásában a KISZ számít az ifjúságért fe­lelősséget érző felnőttek, a pártszervezetek, a pedagógu­sok és a szülők segítségére. Erősíteni kívánja együttmű­ködését a tanácsokkal, a tár­sadalmi és tömegszervezetek­kel, a közművelődési intézmé­nyekkel és a sportegyesületek­kel. A Központi Bizottság 1983-at diákévvé nyilvánítot­ta. A testület végül ajánláso­kat fogalmazott meg az álla­mi és a társadalmi szerveknek a határozatában megfogalma­zottak támogatására és meg­valósítására. Juhtenyésztés Kocséron Szerény, de nem igénytelen Négy-öt kilométerre lehe­tünk a falutól, és az egyetlen emberlakta település ameddig ellátni, ifjabb Pékár Imrének, a juhásznak a háza. Ezt, meg a mesterséget, de még a su­bát is az édesapjától örökölte. Ezen a fagypont körüli hő­mérsékleten egyébként a mű­bőrmellény is megteszi (nem fázós ember) és a hagyomá­nyos juhászviselet csak ak­kor kerül elő, ha egész napos legeltetésre viszi az állatokat. Családi mesterség Hogyan él a kocséri juhász? — Azt mondja, könnyebben mint az édesapja, aki évekkel ezelőtt, betegség miatt leszá­zalékolva ment nyugdíjba. — Nagy különbség, hogy önitató berendezés van, és most már nem kell kútról hor­dani a vizet. Felépült itt az utóbbi években három új, 600 férőhelyes hodály, és azok gé­pesítettek. — Hogy alakul a napi mun­kaidő? — Nem lehet azt itt úgy számítani, mint más munka­helyeken. Ellésnél egész éjjel ügyelni kell, és ezt négyen osztjuk meg egymás között. Reggel fél hétkor kezdek és nyáron este kilencig—tízig tart a legeltetés. Télen korábban befejezzük. — Messze lakik a falutól... — Pár perc alatt beérek ko­csival, van egy 1500-as Zsi­gám. Szórakozni meg nem já­runk mostanában, mert há­' romhónapos a kislányom. Az­előtt az asszony is itt dolgozott, segített az állatok etetésénél. A juhászat egyébként is családi mesterség. Ifjabb Pé­kár Imrének a testvére is itt dolgozik, de nem ők az egyet­len kocséri dinasztia. A Bog­nár családból az utóbbi évti­zedekben kilencen lettek juhá­szok, és ha nem is mind ma­radtak a környéken, valameny- nyien gyakorolják a mestersé­get. Az állattartást is beleszá­mítva havonta mintegy 8 ezer forint egy juhász jövedelme. Országszerte híres és ered­ményes a kocséri juhászat. Ta­valy, amikor Magyarországon ülésezett a KGST juhtenyész­tő szakbizottsága, a delegátu­sok ellátogattak a Petőfi ter­melőszövetkezetbe. és elisme­rően nyilatkoztak a látottak­ról. A gazdaságban az állatte­nyésztésnek több mint egy év­tizede meghatározó szerepe van. Szarvasmarha, sertés és juhállományé törzstenyészet. A növénytermesztés szerkezetét az állattenyésztés igényeinek megfelelően alakították át. A tenyésztés során arra töreksze­nek, hogy a tartási, takarmá­nyozási technológia betartása mellett, mindjobban ki tudják aknázni a genetikai tartaléko­kat. Textilipari kívánságok A termelőszövetkezetben 1960. óta foglalkoznak juhte­nyésztéssel. Az állomány fel- fejlesztését és minőségi át­alakítását 1968-ban kezdték meg. 1970-ben megindult a törzskönyvi ellenőrzés, és 1973- óta törzstenyészet a juhászat. Az állomány korszerűsítésére több lépcsőben került sor. Az NSZK-ból, majd az NDK-ból hozott kosokkal 1973-tól ne­mesítették az állományt, a húshozam javítása érdekében. Az utóbbi években, — világ­szerte ismét nagyon divatosak, keresettek a gyapjúból ké­szülő fonalak és szövetek — a figyelem ebbe az irányba is terelődött. — Az egész állományt 1977 óta aszkániai kosokkal párosít­juk — mondja Járvás József állattenyésztési főágazatvezető. Célunk ebben a fázisban a gyapjúhozam emelése és a minőség javítása volt. A gyap­jútípusú nyáj kialakítása cél­jából 150 darab aszkániai jer- ketoklyót vásároltunk a Szov­jetunióból. — Mennyire érdekeltek je­lenleg abban, hogy a gyapjú­divattal is törődjenek? — őszintén szólva nem na­gyon. A hús felvásárlási ára az utóbbi évek alatt többször is emelkedett, de a gyapjúé változatlan maradt. Nekünk mindenképpen külön törődést jelent az, hogy a textilipari követelményeknek szálhosszú­ságban és egyebekben is meg­feleljünk. Tudomásom szerint pedig idén Ausztráliából vásá­rolt kosokat is hoznak az or­szágba, a gyapjú minőségét javítandó, tehát ez a téma mindenképpen előtérbe ke­rül. Felújított csgyepek Eszembe jut, amit ifjabb Pékár Imrétől hallottam; a juh szerény állat, de nem igény­telen. Ahhoz, hogy haszon le­gyen rajta, nem elég csak itt- ott legeltetni. Intenzív gyepek kellenek hozzá, jó takarmány és végül de nem utolsó sor­ban: lelkiismeretes, odaadó munka. A kocséri Petőfi termelőszö­vetkezetben jelenleg 4800 ju­hot (ebből 2900 anya) tartanak. Anyánként évente átlagosan másfél báránnyal és hat kiló gyapjúval lehet számolni. A kishozamú ősgyepeket sok munkával felújították, az utób­bi három esztendőben 447 hektárt javítottak ily módon. És az eredmény? Minden évben sikeresen sze­repeltek az Országos Mező- gazdasági Kiállításon. Fertőző, vagy nagy gazdasági kárt oko­zó juhbetegség már hosszú ideje nem fordult elő. Tavaly is jó esztendőt zárt az állatte­nyésztési főágazat; árbevételi tervét túlteljesítette, termelési, tenyésztési eredményei felfelé ívelnek. Gál Judit Kusza sorok rendezése Az egyik előre, a másik hátra A társadalom pénzéből vastag hankóköfeg Ne csináljunk a szükségből erényt. Azaz, ha rendezi sorait az építőipar, nem jószántából, még kevésbé hirtelen támadt buzgalmától vezéreltetve teszi, hanem kényszerűségből; a be­ruházási megszorítások, visz-' szafogások módot adnak a mé­lyebb lélegzetvételre. Erre a mélyebb lélegzetre az építők­nek oly nagy az igénye, mint meredek hegyre kapaszkodó­nak a pihenőre. Ráadásul ezt a meredek hegyet nem min­denkor akaratuk szerint jár­ták és gyakran nem ott, ahol az a legésszerűbb lett volna. Vége van annak Tavaly a megyében egy-egy hónapban hatvan és százötven között ingadozott a megkezdett építmények száma, az év fo­lyamán átadásra került — az­az lényegében elkészült — építési beruházásoké hasonló szélsőséges határok között hullámzott. Természetes: nem lehet olyasfajta számtani át­lagot kialakítani a munká­ban, amely hónapról hónapra megegyező nagyságú dara­bokra osztaná a kezdés és az átadás sokszoros összefüggé­sekkel teli feladatcsoportját. A túl nagy hullámzás azonban — így a negyedévek, fél évek végén az átadásra fölkínált, ám gyakran korántsem mara­déktalanul elkészült építmé­nyek számának megháromszo­rozódása, megnégyszereződé- se például — már sejteti a gondokat. A jelek szerint egy időre vé­ge annak a gyakorlatnak, ami­kor különösebb erőfeszítés nél­kül is négy-hat százalékkal bővíthette termelését a megye építőipara; tavaly a megyei székhelyű kivitelező vállalatok termelésének növekedése csu­pán 1,6 százalékot ért el. Az idei népgazdasági terv — az egyensúlyi helyzet további ja­vításának mellőzhetetlen köve­telményét a legfőbb helyen tartva — a beruházási kiadá­sok folytatódó csökkenésével számol, ám ez a megyében dolgozó építőipart alig érinti. Itt változatlanul nagyobb a kereslet, mint a kínálat, azaz még mindig tetemes az eluta­sított — szebben fogalmazva: a nem vállalt — építési fel­adatok aránya az összes lehet­séges megbízás között. Szinte valamennyi megyei építőszervezetnél hallani a pa­naszt a szerénynek ítélt beru­házási jorrásbővülésre, ami — mint mondják — elgondol­kodásra kell, Ht>gy késztesse a vállalatokat a hogyan tovább- ról. Valóban érdemes töpren­geni, de meggyőződésünk sze­rint nem a növekedés mérté­kén, hanem azon, miként le­hetne összpontosítani az erő­ket a már folyamatban levő beruházásokra — amiknek szá­ma a megyében hatszáz és Forgalomsegítő táblák 1BB2H KRESZ-táblák segítik a gépjárműközlekcdést. Ezek egy részét megviselte a téli időjárás, ezért javításra, vagy cserére szorul­nak. A Fővárosi Közterületfenntartó Vállalat táblagyára fel­készült a munkára. ezer között váltakozik idősza­konként —, milyen módon si­kerülhet ésszerű szintre korlá­tozni az ún. befejezetlen beru­házási állományt. Érzékelteté­sül: a megyében a munka alatt levő fejlesztések pénz- beni összege évről évre maga­sabb, azaz egyre nagyobb ér­tékű, a társadalom pénzéből mind vastagabb bankóköteget követelő és lekötő feladatokról van szó. Vékonyka reménysugár az ésszerűbb közelítéséhez, hogy a legutóbbi két-három eszten­dőben a megyében egészsége­sebb lett a korábbiaknál az építési, illetve a gép- és be­rendezésvásárlási részesedés a beruházásoknál. Vékonyka re­ménysugár, hogy valamelyest rövidült a megkezdéstől az átadásig terjedő, átlagos kivi­telezési idő. Ezeket a suga- racskákat azonban sokféle fel­hő gyengíti, homályosítja. így az, hogy a gazdálkodó egysé­geknél a legutóbbi két eszten­dőben is az általuk eredetileg tervezettnél több pénz terem­tődött fejlesztési célokra. A váratlanul rendelkezésre álló forint kiáramlása tovább ka­szálta a kivitelezés frontjait; a legtöbb helyen nem állt meg, nem csökkent, sőt, né­melykor növekedett az építő­ipar erejének elaprózódása. Aminek már szinte logikus, természetes következménye a nem kívánatos, az például, hogy az egységnyi állóeszköz­re jutó nettó termelés évek óta folyamatosan csökken, már­pedig az eszközhatékonyság rosszabbodásának nyoma van a költségekben! Természetes lesz Kellemetlen, de nem elkerül­hetetlen teher ez is, más is, éppen ezért látszik lehetséges­nek, mi több, szükségesnek a kusza sorok rendezése. Ha ezt vesszük alapnak, akkor a sző­kébb beruházási források sem kínálnak kisebb feladatokat, mint a korábban rendelkezés­re álló — de akkor kevésnek tartott! — bőségesek. Lénye­ges új elem azonban, hogy — a megye iparában, mezőgazda­ságában éppúgy, mint kommu­nális területen — gyorsan emelkedik a fenntartási jelle­gű megbízások száma, pénz­ben kifejezett értéke, nap­jainkban az árbevétel minden száz forintjából már több mint harmincat tesz ki, s nem alap­talan föltételezés ennek az aránynak a további, jelentős bővülésére számítani. Termé­szetessé lesz ugyanis, hogy az olyan, nagy horderejű, hatal­mas költségű beruházások mel­lett. mint amilyen a Dunai Kőolajipari Vállalat katali­tikus krakküzemének építése és szerelése, fölsorakoznak a korszerűsítő, rekonstrukciós jellegű teendők is, így a For­te Fotokémiai Iparnál, a Ce­ment- és Mészművek váci gyáránál, az Ipari Szerelvény- és Gépgyárban. Hasonló fo­lyamat kibontakozása figyel­hető meg az ún. háttérágaza­tok, azaz a lakosságot közvet­lenül szolgáló kommunális in­tézményhálózat legtöbb rész­terepén is, azaz o kivitelezők­nek egyidejűleg kell koncent­rálniuk és lépést váltaniuk. Ilyen és hasonló, nagy je­lentőségű új követelmények — de egyben nagy lehetőségek a célszerű változásra! — rejle­nek a megszorítások, a beru­házási forráscsökkenések al­kotta mai keretek között, azaz látszatra össze nem férhető módon o megyében egyszerre van jelen a kivitelezői képes­ségeit és a beruházási igények szűkössége, A látszat azon­ban félrevezető! A megszorí­tások ugyanis nem egyformán érintik az egyes fejlesztési te­rületeket, amint a különböző építőszervezeteket sem. Van, ahol — például a ki­emelkedően fontos beruházá­soknál dolgozóknál — éppen a teljesítménynövekedés acél, másutt viszont — így a me­gyében a kisebb építőszerveze­teknél — . előtérbe kell, hogy kerüljön a szerényebb értékű közületi megbízások és — nem mellékes! — a lakossági igé­nyek kielégítése. Mindkét irányban menni kell, mert mindkét tényező közrejátszik a dülöngélő sorok rendezésében, a teendők újbóli rangsorolásá­ra tett erőfeszítésekben. Mire kínál utat a lélegzet­vételre adott-nyert idő? Első­sorban, minden mást megelőz­ve, a munka szervezettebbé té­telére, a beruházókkal törté­nő alapos egyeztetésekre, hi­szen a megyében a munka közbeni áttervezések kéthar­mada arra vezethető vissza, hogy a kivitelezés kezdete előtt elmaradt a minden rész­letre kiterjedő egyeztetést Azután: a lélegzetvétel módot nyújt a gazdálkodási lazasá­gok fölszámolására, a minőség javítására mind az előkészí­tésnél, mind a kivitelezésnél, s valamennyi feladatot magá­ba foglalóan a munkafegyelem megszilárdítására. Szoros ölelkezés Nem kevés dologra nyílott kapu tehát, főként akkor nem csekélyek a teendők, ha hoz­zátesszük: az említettek ezer­nyi részre oszlanak helyben, egy-egy építőszervezetnél. A kusza sorok rendezésében szo­rosan ölelkezik a vállalati és a társadalmi hosszú távú érde­keltség. Éppen ezért a lehető­ség: feladat! Olyan kötelezett­ség, amelynek teljesítése na­gyon várt haszonnal jár, hely­ben és általában. Erre a ha­szonra — a kényszerű, de ha­tásaiban kedvező lélegzetvé­telt követően — nagy szükség lesz a jövőbeni feladatok meg­alapozásánál, mert a megye továbbra is a sokféle építési igénnyel föllépő területek egyi­ke marad. Mészáros Ottó Készülődnek a csoportok Küldöttgyűlés előtt TIT Június 26-án tartja VII. kül­döttgyűlését a Tudományos Is­meretterjesztő Társulat. A 30 ezer tagot összefogó társulat élete ezekben a hetekben- hónapokban jelentősen meg­élénkült: eddig 229 helyi szer­vezet és 406 TIT-csoport köz­gyűlésén vonták meg az el­múlt öt esztendő mérlegét. Hasznosak voltak a helyi közgyűlések, értékes segítséget adtak a városi, a járási, a me­gyei szervezetek, illetve az or­szágos központ további mun­kájához. A tanácskozások is tükrözték, hogy a tagságnak csaknem a felét összefogó he­lyi szervezetek és csoportok eredményesen kapcsolódnak a helyi közművelődéshez. Több helyen javasolták, hogy hozzanak létre praktikusabb ismereteket adó, a szakmai, az érdeklődési kör szerint kiala­kított kisebb művelődési cso­portokat. Ügy ítélték meg: e korszerű forma tudásgyarapító, s egyaránt vonzó elfoglaltsá­got nyújthat a családi, a ne­velési, a jogi kérdések, vagy a háztáji gazdálkodás iránt ér­deklődőknek, a kertbarátoknak, a helyi honismereti mozgalom résztvevőinek. A gondok között említették meg a TIT tevékenységében jelentős részt képviselő ide­gennyelv-oktatás nehézségeit. Az elmúlt esztendő munká­járól számot adó. s egyben tisztújító közgyűlések alkal­mat adtak arra is, hogy szá­mos helyen szervezetté lépje­nek elő a csoportok. Ismere­tes. hogy a kettő között fejlett­ségbeli a különbség — a szer­vezet javára, s tagjai viszony­lag önállóan dolgoznak. Az utóbbi időben színvonalas munkáról tanúbizonyságot té­vő sok csoport érdemelte ki a szervezeti címet.

Next

/
Oldalképek
Tartalom