Pest Megyei Hírlap, 1982. február (26. évfolyam, 27-50. szám)

1982-02-24 / 46. szám

1982. FEBRUÁR 24., SZERDA 5 A bűvös kockához Munkát szereztek Távol az országút zajától Versenyképes gépek piacra A többség naponta útrakel Három éve fejezték be a bugyi Telefongyár műanyag­üzemének felújítását, melynek során korszerűbbre cserélték a gépek 90 százalékát. Azóta a Telefongyár egész hálózatán beiül a bugyi gyáregység a műanyag termékek profilgaz­dája, sőt a nagy értékű gé­pek .teljes kihasználására más vállalatoknak műanyag alkat­részek, műanyag játékok gyártását is vállalják, évi 15 millió forint értékben. Két éve gyártják a bűvös kocka alkatrészeit, egyre nö­vekvő mennyiségben. Csibrá- ki Ferenc igazgató szerint, ha lejár a bűvös kocka divatja, akkor folytatják a kígyóval és más játékokkal — a műanyag­üzem tehát nem marad mun­ka nélkül. A járás legnagyobb gyárá­ban — amely egyébként jövő­re ünnepli 25. „születésnap­ját” — szintén január elsejé­vel álltak át az ‘ötnapos mun­kahétre. Ennek hatása — ahogyan az igazgató fogalma­zott — mindenképpen áldásos, hiszen szinte minden, dolgozó­juknak van kiskertje, többet lehetnek együtt a családdal is. Sok fejtörésre adott viszont alkalmat a közlekedés. A gyár vezetősége előbb 8—15 óra között tervezte a délelőtti műszakot, a Volán Illetékeseivel összedugták a fejüket, s ennek megfelelően módosították a menetrende­ket. Kiderült azonban, hogy sok helyütt túlságosan hosz- szú a várakozási idő. A dolgo­zók kérésének megfelelően ál­talában háromnegyed hat és háromnegyed három közé he­lyezték a műszakot, de sokak­nak tették lehetővé az eltérő munkakezdést. Minden terve­zés, szervezés ellenére azon­ban 10—15 — elsősorban ócsai — dolgozónak még mindig 35 percet kell várakoznia az autóbuszra. K. T. Négyen Bárányskrek Nem mindennapi szaporulat volt a Hortobágyi Állami Gaz­daság halastói juhászatában: egy hatéves merinói anya négy kisbárányt ellett. A nyáj gondozója, Kovács László, aki 27 esztendeje juhász, el­mondotta, hogy ilyen szapo­rulatra nem emlékeznek a hor­tobágyi pásztorok, 'pedig a pusztán évente tízezrével lát­nak napvilágot kisbárányok. A négyes ikrek anyja két bá­rányt tud szoptatni, a másik két kicsinek rögvest pótma­mát kerítettek. ^ Kevés község dicsekedhet ^ olyan mozgalmas múlttal., í mint az ezernégyszáz lako- s sú kisközség, Csévharaszt. X Bogár Imre, a legendás be- % tyár is gyakran megfordult X a pótharaszti erdőkben. Az ^ akkori betyárbandák rém- ^ tetteinek hatására Pest, Pi- i lis és Solt vármegyék 1861. í szeptember 16-tól számítva, X egy esztendőre „rablás, rab- $ lógyilkosság és gyújtogatást ^ bűntényekre rögtönítélő bí- ^ róságot" állítottak fel. A ^ statárium kihirdetése után ^ a banda többek között Pót- 5 haraszton, Űjhartyánban § rabolt, fosztogattak Pályi X pusztán és kirabolták az í Aligvárda csárdát. Persze, a X régi történeteket ma már ^ csak az emlékezet őrzi, a ^ fiatalabbak talán, a hírét se g hallották. Monorról, a 4-est átszelve indulunk Csévharaszt irányá­ba. Mindössze ötperces autó­út, s máris a járás második legkisebb településére érke­zünk. A falu főutcája kihalt, csendes, csak az ABC-áruház körül van némi mozgolódás, no, meg az aprócska postahiva­talban. A szép iskola tájéka is csendes, hiszen folyik a taní­tás. Délelőtt 10 óra van. A sű­rű köd már felszállt, az utcán találomra állítjuk meg Zoliéi Jánost, aki tősgyökeres csévi- nek vallja magát, pedig . nem itt született, de kétéves kora óta él a faluban. Szerencsénk van, mert isme­rősünk betéve tud minden he­lyi eseményről, szívesen mesél a „régi időkről”. Múló idő — Tudja, nem mindig volt itt ilyen csendes az élet. Em­lékszem az egykori tsz-szerve- zésre, volt akkor éppen elég ri- billió. Akadtak olyan szemé­lyek, akik azt hitték, most majd eljön számukra a Kánaán, de hamar lelepleztük a csala­fintaságot, megtörténhetett a tsz megalakítása. Azóta már nincs önálló tsz-ünk, a falu­beli földek a pilisi Aranyka­lászhoz tartoznak. — Mivel foglalkozik ma egy tsz-nyugdíjas? — Nézze, nekem mindig vol­tak hasznos állataim, jelen­leg van egy tehenem és bor­jain. Éppen elég a gond velük. Napközben az állatok körül sürgölődök, néha lemegyek a pincébe is egy kis itókára. .No, nem iszom sokat. A feleségem és én is elég so­kat betegeskedtünk, a párom mellől csak rövid időre sza­ladhatok el, mondjuk a boltba vagy a tanácskirendeltségre. Három lányom van, ketten Siófokon laknak, a harmadik Dunakeszin. Nem panaszkod­hatok rájuk, elég sűrűn láto­gatnak bennünket az unokák­kal együtt. A tanácskirendeltségen Ba­logh Péter rendőr-főtörzsőr­mestertől, a helyi körzeti meg­bízottól kérdezem: — Milyen a közbiztonság Csévharaszton? — Három évvel ezelőtt volt egy gyilkosság a községben, (azóta ilyen súlyos bűncselek­mény szerencsére nem történt. Kisebb lopások, bolti betörések azért előfordultak. Érdekesség, hogy egyre több a tartási köte­lezettség elmulasztásának vét­sége miatti büntetőeljárás. Gyarapodik a község ■Kiss Sándorné, a tanácski­rendeltség vezetője: — Az utóbbi években elég sok mindennel gyarapodott községünk Korábban meg­épült az iskola, aztán ABC- áruházat kaptunk. Jelenleg fo­lyik a klubkönyvtár felújítása, amelyre 350 ezer forint áll rendelkezésünkre. Nálűnk még kevés a betonjárdával ellátott utca. Most ígéretet kaptunk, hogy ebben az évben több he­lyen megépülhet. A tanács ad­ja az anyagot, a lakosság pedig társadalmi munkában dolgozik majd. Már megkezdtük a szer­vezését, reméljük, akadnak se­gítő kezek. Az óvodát is előbb- utóbb bővíteni kellene. Egyébként nálunk stagnál a lakosság száma. A fiatalok in­kább Monorra költöznek az új családi ház felépítése után, de van, aki itthon marad. Köz­ségünk legidősebb állampolgá­rai a 94 éves özvegy Péntek Istvánná, és a 89 éves Lantos János. A legtöbben a fővárosba és Vasadra járnak dolgozni, de azért van helyi munkaalkalom is. Az erdészetben, az állami gazdaságban és a tsz-ben is egyre többen keresik a kenye­rüket Lesz mozi is A postahivatal parányi he­lyiségében kreol bőrű, baju­szos, negyvenes férfi ül a tele­fonközpont mellett. Cserhát János állandó he­lyettesítő a Budapest-vidéki Ne szísftjön meg a sorsközösség Biztonságot adó közelségben Ha valaki a Fót nevet hallja, egész biztosan a gyermekvá­rosra gondol. A kettő elvá­laszthatatlanul egybetartozik. Az együttélés sok öröm forrá­sa, de gondokat is okoz. A gondok gyakran egy új minő­ség megvalósításakor jelent­keznek. Amint az ifjúsági ott­hon építésének története is példázza. Az első lépések A gyermekváros és a község vezetői régi álmukat látják megvalósulni. Az intézményből kikerülő fiatalok sok esetben csak zökkenőkkel tudnak beil­leszkedni a társadalomba. Egy­szerre kell a munkahelyeket megszokni, otthont találni, ön­állóan élni. Az üvégház falai eltűnnek. Az első években so­kat segítene egy átvezető meg­oldás. A fiatal ne a gyermek- városban éljen, de a régi kö­zösség segítő, szerető közelsé­gét is érezze. Ezért fogtak ösz- sze a gazdasági egységek, a ta­nács, a Vöröskereszt. Az össze­gyűjtött pénzt társadalmi munkával szaporították. Az építkezés olyan stádiumba ju­tott, hogy meg lehet kérdezni Tóth Sándortól, a Fóti Nagy­községi Tanács elnökétől, hogy milyen lesz az ifjúsági otthon? — Egy háromszintes épület­együttes. Az alsón szolgáltató- egységek kapnak helyet. Fod­rász, pedikűrös, manikűrös kezdi meg a működését. Meg a Patyolat-felvevőhely. A Cross­bar-rendszerű telefonközpont­hoz gépterem is települ. A kö­zépső szinten kap helyet a 44 egységből álló ifjúsági otthon, a kétszemélyes garzonlakások­ban helyezik el a gyermekvá­rosból kikerülő fiatalokat. Az alapterület nem nagy, de egy étkezőfülke, szociális helyisé­gek, szoba erkéllyel belefér­nek. Szűkehb haza Szükség esetén házaspárok­nak is megfelel. A legfonto­sabb, hogy akiknek nem jut munkásszállás, azok ne az al­bérletek keserűségével talál­kozzanak. A harmadik szinten klubterem, sportterem, szertá­rak, s az otthonhoz kapcsoló­dó művelődési egységek tar­toznak majd. Az átadáskor megközelítőleg 25 milliót fog érni. A fótiak tendenciózusan tö­rekednek arra, hogy a volt gyermekvárosiakat letelepítsék a faluban. Sokuknak adtak házhelyet, örülnek annak, ha szaporodik a helyben nősülők, férjhez menők száma. Az ifjú­sági otthon is a volt TÜZÉP helyén, tanácsi területre épül. A Fóton működő gazdasági egységek már tíz garzonlakást lefoglaltak, szeretnének tartó­san munkaerőhöz jutni. — Hogyan kívánják szabá­lyozni az otthonban lakás idő­tartamát? — Csak átmeneti megoldás­nak szánjuk — válaszolja Tóth Sándor. — Nincs még kész a végleges szabályozás, öt év kö­rül lesz az átmeneti idő. A lé­nyeg az, úgy határozzuk meg az ott élés lehetőségeit, hogy a fiatalok közben pénzügyi ala­pot teremthessenek más lehe­tőségek megvalósításához. Egyébként senkinek a magán­életébe nem kívánunk beleszól­ni. Gondnok, vezető, házirend viszont lesz, az utóbbiban fog­laltakat be kell tartani. Mikor nyílik meg? Az elnök szeretné, ha az építkezés minél előbb folyta­tódna. A PETÉV volt az ere­deti kivitelező, a jogutód a gö­di tsz. Még nem nyilatkoztak a dologról, az biztos, hogy újabb szerződést kell kötni, A költségek magasabbak lesznek, de a községben azt remélik, hogy az átadási határidő — ez év július 1. — valóban az ava­tás napja lesz. Vicsotka Mihály Postaigazgatóságon. Galgahu- tán lakik, nem mindig jár ha­za, hiszen a távolság 100 kilo­méter Budapesten keresztül. — Nézze, szeretem a válto­zatosságot, már 15 éve helyet­tesítő vagyok a postánál. Itt január vége óta teljesítek szol­gálatot, mivel a kolléganőm megbetegedett. Egyébként el­váltam a feleségemtől, így nem jelent nehézséget, a gyakori távoliét Galgahutától. Takarékos emberek az itte­niek, elég sok pénzük van a takarékban, amelyet szintén mi kezelünk. — A csévharaszti KISZ-esek másfél évtizede már a járás legjobbjai közé tartoznak — mondja Naszvadi Sándorné, a klubkönyvtár vezetője. Most felújítás alatt áll a klubkönyv­tár és a KISZ-helyiség, így ne­hezebb programokat szervez­niük. Talán áprilisban befejeződik a felújítás, akkor a közműve­lődési munkát is folytathatjuk. ^ Egy óra van. Az iskolá- k bői gyereksereg tódul ki. S Jókedvűek,' vidámak. Egyi- § kük labdát varázsol elő a § szatyrából, s már rúgják is X a bőrt a közeli sporttele- Xpen. Az autóbusz begördül X a megállóba. Elég sokan § szállnak fel, a legtöbben 5 Vasadra utaznak az IGV S üzemébe, délutánosok. X Csévharaszt csendes, nyu- X godt arcát mutatta látoga- $ tásunk alkalmával. Gér József A dinamikusan fejlődő Nagykőrösi Gépgyártó és Szolgál­tató Ipari Szövetkezetben mind igényesebb és a külföldi piaci ver­senyt is jól álló berendezéseket gyártanak. Botocska Ferenc, a Mészáros János szocialista brigád tagja egy raktári csórna-, golóberendezés alkatrészeit készíti. A nemrégiben alakult szállítószalagokhoz a modulrendszerű állítja össze. Varga Irén felvételei Gombó Pál: TISZTELT BAROM ÜR! Hát volt pofája belepiszkítani a panasz- kónyvbe? Nem sül le a bőr a-'képes feliről egy reprezentációs füzetbe belekapirgálni a lompos betűivei? Még a címét is alig tudtam kikapitskáini, hogy megírjam a véleményemet az imbaciius lelkivilágáról. Amivel odarótta aranyos ronda írásával, hogy én direkte szántszándékos akarattal löttyintettem le a ruháját ételféleséggel. Mind a nadrágot, mind a zakót. Ez egy rágalom! De ha magának örömet okoz, .közlöm, hogy teljesen igaza van. Mi az, hogy szántszándék­kal? Még a minőséget is kikalkuláltam: spe­nótot kapott, kevés mócsinggal, de sok zsí­ros lével. A szerelésire. Ha kalapban ült vol­na, arra is jutott volna belőle, mert jó nagy adagot kértem a konyhán, mondtam igényes a vendég. Mert minek minősítsem, ha nem igényes­nek, aki úgy ül be a Seresló egységbe, mint­ha nosztalgiahullámában azt hinné, a Vem- peticsnél vacsorái, ahol tíz lúdtalpas pincér nyüzsgik körülötte. Odaáll szemtelenül zak­latni a dolgozót, mert'egy negyedszalvétát kap a tányérjához, aztat kifogásolja, hogy miért, meg hogyan, mit képzel, egyetemi konzulságot folytatnak a Sereslóban, vagy étkeztetést? Hogy magának kevés a negyed- szalvetta, mert mocskos marad a keze. Most jobb ? Hogy azután tisztán lásson a torzonborz eszével, ideírom mit ért el. Az a panaszlap nincs többé a füzetben. Elrepült! Nekem, ma­ga nem árthat, mert minden törzsvendég ne­kem tanúskodik, maga rágalmazó! Ez a levél senem bizonyíték gyanánt szerepelhet, mert letagadom, írhatta akárki, akinek például, mert nem szégyellí hogy barátod, elmesélted, én ugyan nem írtam. Egy Patyolattámogató IGEN TISZTELT VENDÉGÜNK! Sajnálattal értesítem önt, hogy levelét megkaptam. Az abban foglaltakra nézve cso­dálkozásomat kell kifejeznem. Közismert, hogy az általam vezetett ven­déglátóipari egység, a Seresló, nagy frekven- tálásnak örvend, mert mindent megteszünk Kedves Vendégeink minőségi kiszolgálása ér­dekében. Elég, ha arra hivatkozom, hogy egyes ételáraink méltányosak, és higgye el, a mai nyersanyagárak mellett nehéz kihozni mondjuk az ön által fogyasztott spenótot pörköltfeltéttel. Ilyen ténykörülmények között a papírszal­véta-kérdés felvetése, a jövedelmezőség ér­dekében nélkülözi az aktualitást. Az ön ál­tal felvetett formában, a „nggyed” kifejezés félrevezető, mert a sajnálatos piaci viszonyok között nagyméretű .szalvétamennyiséget kap­tunk a központtól, amelynek a negyede felel meg egy kisméretű* szalvéta felének, amely önnek is, mint minden vendégünknek, a kul­turált étkeztetés érdekében kijár. Ami az étellel való leöntés témáját illeti, csak tévedésről lehet szó. Sem önt, sem mást, a személyzet egybehangzó véleménye szerint, itt le nem öntöttek a folyó tárgyévben, talán összetéveszti helyiségünket az Intercontinen- tállal. A személyi témában főként tévedés esete forog fenn. Az a leírás, amelyet ön, felszol­gálónkról adott, csupán egyetlen dolgozónkra illene rá, úgyahogy persze, mert arckifejezése inkább bizalomgerjesztő, semmint fitymáló, amit vissza is utasítok, a Kedves Vendég iránti tisztelettel. Ez a felszolgáló, kiváló eredménnyel végezte el a szakközépiskolát, és különben is az unokaöcsém, aki közked­veltségnek örvend. A levél, amit másolatban mellékelt, alighanem valamiféle tréfa, ami­nek eredete olyan kinyomozás tárgyát képez­né, amelynek felelőse a rendőrség lenne. Egyébként remélem, továbbra is szeren­csénk lesz Önt vendégünkként üdvözölhetni, biztosíthatom, hogy mind ételeink minősége, mind ára, mind a kulturált kiszolgálás, ren­delkezésére áll, ha fogyasztásával minket tisztel meg. Szombatonként 30 százalék ár­engedmény! Nagyrabecsüléssel N. N. üzletvezető VEZÉRIGAZGATÓ-HELYETTES Tisztelt Uram! Mivel az ön állításai szerint, a Vállalatunk egyik egységében tapasztalt magatartás ki­merítette a J3TK 26. § 82. bek., továbbá a 19/75 miniszteri utasítás 65. a. b., valamint 908. f. és m. pontját, illetve .Vállalatunk bel­ső ügyrendje 408—409—410, továbbá 601/16. pontja sérelmét, a vizsgálatot elrendeltem. Van szerencsém ennek eredményét önnel kö­zölni. önnek kétségkívül jár, a mi bármely egy­ségünk dolgozója (dolgozói) által okozott kár megtérítése. A vonatkozó vizsgálat kiterjedt az ön által Sereslónak megnevezett 607. sz. egységünkre, ahol azonban nem nyert meg­erősítést a sérelem elkövetése. Amikor meg­köszönöm önnek, hogy bizalommal fordult Vállalatunk vezetőségéhez, egyúttal sajnálat­tal közlöm, hogy bizonyíték hiányában, iga­za esetében, csakis a független magyar bíró­ság jogerős ítélete alapján van módunk ér­demben kártérítést fizetni. Tájékoztatásul közlöm, hogy saját érdekében és későbbi fél­reértések elkerülése végett, a per megindí­tása előtt biztosítson megfelelő tanúkat, to­vábbá vagy szakértői bizonyítványt, mely szerint ruházata spenót- és zaftfoítok követ­keztében használhatatlanná vált, vagv leg­alábbis olyan állami vállalat által kiállított tisztítói számlát 'és igazolást, amely ezt az eljárást indokolja és igazolja. Vizsgálatunknak nem állt módjában feltár­ni azt a személyt, aki önnek az inkriminált levelet címezte és. írta volna. Egyetértek a hivatkozott egység üzletvezetőjének álláspont­jával, miszerint ennek kivizsgálása az illeté­kes rendőri szervek feladata, amennyiben a nyomozást néni tagadják meg. Végül szeretnék reflektálni a szalvétaszol­gáltatást illető panaszára is. A negyedszalvé­ta kétségkívül kényszermegoldás. Olyan helyzetben azonban, amikor minden igyeke­zetünk ellenére sem sikerült az előírt nagy­ságú félszalvétát beszerezni, kénytelenek va­gyunk alapvetően tekintetbe venni Pártunk és Kormányunk iránymutató elvi álláspont­ját; az anyagtakarékosságról. Teljes tisztelettel X. Y. vezérigazgató-helyettes Ügyiratszám: 587/1982. Il-lú-zió.

Next

/
Oldalképek
Tartalom