Pest Megyei Hírlap, 1982. február (26. évfolyam, 27-50. szám)
1982-02-21 / 44. szám
tU.CTtt 1982. FEBRUAR 21., VASÄRNAP Szívvel, kedvvel csinál mindent A hangszer a hangjában él A racka kisasszony Ilyen, manapság már-már mesének tűnő gazdagság veszi körül Birinyi András egész életét és mindezt nem a pénz, hanem az emberszabású, szívvel és kedvvel űzött sokfélefajta foglalatosság varázsolta köréje. Táborfalva szélén áll a Bi- rinyi-porta. A hatalmas, karámszerű udvar jobb sarkában húzódik meg a szerény kis házacska. Nincs is rajta semmi feltűnő, nem is ez késztetett bámész csodálkozásra, hanem az udvar közepén hallgatagon ágaskodó gémeskút, az idegen jöttére kíváncsian a kerítéshez ballagó kövér, göndörgyapjas birkák és legfőképpen a mögöttük ácsorgó sötét szőrű, gyönyörű csavart szarvát gőgösen az égnek feszítő racka juh. A két pulikö- lyök mikor> észrevett, majd szétdúlta a kerítést, de a csa- holástj# már jött is a gazda. — Szöcsi, hopp — kiáltott és a fiatalabb, a kergébb puli azon nyomban, akár egy cirkuszi akrobata, Birinyi András karjába ugrott. — Nagyon szeretem az állatokat, ezeket is — és a birkákra mutatott — csak azért tartom, hogy legyenek körülöttem. A racka? Az a fiamé, a keresztapjától, juhász volt, kapta négy éve. Semmit nem hoznak. Ez a három van összesen, ami gyapjú ezekről lejön, azt meg is eszik, sokba kerül a takarmány. Emez meg, ez a racka kisasszony, ha nem sikerül bepároztatni, végül duda lesz. Finom kis hangszer. Persze hogy én csinálom! Vérbeli ezermester — Ezt nézze. — Már a barátságos, meleg konyhában. ülünk. — Éppen most készül. Ez a hosszú itt, ez a basszus szár, ez a fúvórész, ez meg a kecskefej. Még nyeps az egész, éppen hogy meg van a formája, most fogom szépíteni. Hogy milyen fából készül a fúvórész? Nem kell abból problémát csinálni. Nekem a diófa beszél a legjobban, de vadkörtéből is készítettem már. A dudarésze? Kecskevagy birkabőrból. Az állat hátsó két lábát ki kell fejteni, aztán mint nyulat, egybe lenyúzni. Sok idő megy rá egy dudára, sokkal több, mint a citera készítésére. — Citerát is csinál? — Csinálok én mindent — hunyorít vidáman — világéletemben fúró-faragó, ezermesterkedő voltam. Birinyi András Táborfalván született, 1931-ben, ugyanabban a házban, ahol most együtt él a feleségével, a két fiú már elkerült otthonról. A faluban végezte el a nyolc osztályt, többet nem, pedig szeretett volna szakmát tanulni, csak- hát az öregei nem engedték. kellett a földre — ebből éltek — a munkaerő. Egészen 1962-ig, akkor leadták a földet a tsz-nek, aztán pedig kiváltotta az engedélyt fuvarozásra. A szerencse fia vagyok! ' Hogyan jut az ember eszébe dudát, citerát csinálni? Hosszú sora van annak. Élt a faluban egy öreg szomszéd, aki nagyon szeretett engem, annak volt egy citerája. Egyszer odahív magához. — Bandi gyerek, nesze, itt ez a citera, mától a tied, — Engem meg mindig, minden érdekelt, így aztán, ahogy kezembe kaptam, azonnal el is kezdem nyag- gatni, addig-addig, amíg magamtól megtanultam játszani, ezt az öregeim sem tiltották. De megtanultam én magamtól hegedülni is! Valahol láttam, lehettem 13—14 éves, és nagyon megtetszett a formája. Kérdeztem, hát ez i^? Mondták, hogy hegedű. No attól kezdve állandóan azon rí- tam, vegyenek nekem is. — Ügy sem tudsz te azon játszani — mondogatta az apám és nagyon mérges volt, persze nem is volt annyi pénzünk. Csakhogy én a szerencse fia vagyok! Józsi szomszédtól kölcsön kaptam az ő öreg hegedűjét és már másnap ki is csalogattam valamiféle dallamot belőle. Fiatalember koromban aztán tíz évig volt egy jó kis bandánk, a sógorom is játszott benne, esküvőkön, bálokon zenéltünk, jártunk faluról falura, én voltam a hegedűs. Mindent játszottunk, nótát, népdalt, tánczenét, ami jött, nem válogattunk. Hogy ■ miért izgatott annyira engem a hangszer, hogy hogyan tanultam meg egyedül muzsikálni? Az ördög tudja. Gondolom mindenhez kell adottság, rr- Mióta készít citerát meg dudát? — Erre bizony a kisebbik fiam vett rá. Még egészen kis kölck volt. amikor fölfedezte a citerámat, aztán addig nyúzott,- míg megtanítottam. Később meg, akkor már középiskolás volt, azzal állított oda elém, apu, tessék csinálni Termést növelő kísérletek A növényvédelmi é3 agrokémiai állomások feladata — a tudomány legfrissebb eredményeinek felhasználásával — a mező- gazdasági nagyüzemeknek növényvédelmi és agrokémiai előrejelzéseket, illetve szaktanácsokat adni. A laboratóriumokban korszerű műszerek állnak a kutatók rendelkezésére a kísérletek végrehajtásához Csomagolják a cukrot A munkaerő-kapacitás jobb kihasználása érdekében az Aranykalász Tsz ráckevei helyi cukorkaüzemében naponta negyven-ötven kilogramm cumicukorkát csomagolnak az asszonyok. Az ügyes kezek nemcsak a melléküzemágnak hajtanak hasznot, hanem a dolgozók is jól járnak anyagilag, ugyanakkor kellemes munka- körülmények között dolgozhatnak. Erdűsi Agnes I felvétele Gyorsfénykép a Taurus vád gyárából A piaci erők szeszélyes játéka A Taurus váci gyára közismerten gondokkal küzd. Az általános recesszió pozitívan és negatívan is érinti az üzemet. Pozitívan azért, mert fékezi az alapanyagárak emelkedését, negatívan azért, mert csökkenti a beruházási kedvet. Márpedig az üzem beruházási javakat gyárt. Az 1982-es gazdasági év mérlegét a két hatás eredője! fogja meghatározni. Azonban tétlenül várni a piaci erők szeszélyes játékát nagy hiba volna. Nos, ezek a gondolatok alkotják a magvát a beszélgetésnek, amelyet a vezetőkkel folytattunk. Bizakodnak * — Milyen termékekkel van esélyük a piacszerzésre? Bodrogi ZsQltné főkönyvelő: — A Taurus W-ben bízunk elsősorban. Ez egy gumiszőnyeg egy, vagy két oldalán filcréteggel. Az alkalmazási területe széles skálájú. A la- posíetős panélházak javítása a hagyományos módon költséges és drága. Taurus W-vel csak le kell takarni, a filc megvédi a gumit a sérülésektől, -s párakiszellőző réteget képez. A kétoldalt filces változat felüljárók, hidak burkolására, vízszigetelő rétegek kialakítására alkalmas. Tárgyalunk a jugoszlávokkal, ők más termékbe beépítve adnák tovább a Taurus W-t. Vannak esélyeink az egyiptomi, pakisztáni, libanoni, iraki piacra való betörésre is. Nézem a terméket. Erős, masszív, esztétikus. — De mennyi az ára? — Elég drága. A műszaki becslés alapján elkészített kalkuláció szerint 150—220 forint között lesz négyzetmétere. — Végül is van aláírt szerződésük? — Még nincs. — Mégis gyártják a Taurus W-t? — Szériában nem. Kikisérle- teztük, a termék kész. — S ha mégsem lesz piac? — Az nem lehet. Mi ebből a gyárból akarunk megélni. Kenyérkérdésről van szó. A termék pedig kiváló. Milyen ez a gyár? — zaikatol bennem a kérdés. Korszerű, korszerűtlen? Jók a munka- körülmények? Modern a technológia? Kihasználják a kapacitást? Vegyük sorjába ,a látottakat. Hitel nincs A gumigyártás a nehéziparhoz tartozik. A technológia közepes. Korszerű a szélesfó- lia-gyártósor, a profilszalag- extruderek. Abszolút elavult az oldóüzem. Röviden fogalmazva nem teljesen felel meg a munkavédelmi és biztonságtechnikai követelményeknek, önerőből nemhogy a gyár, de még a Taurus Vállalat sem tudja újjáépíteni. Sitelt mindeddig nem kaptak, mert az előírt feltételeknek nem felelnek meg. Májusban újra megpróbálják. A kapacitást nem tudják kihasználni. — A gyár üzemel. Vannak olyan gépsorok (a Taurus W-é is), amelyek nem felelnek meg az időarányos termelési értéknek — óvatoskodik a szóval a főkönyvelő. Magyarul: csak dolgozgatnak a gépsoron. Már 1981. szeptember 3-án bevezették az ötnapos munkahetet. Mégis, a fizikai állományban nagy a munkaerőhiány. Elvándorlók A gumigyár fizikai állománya „blokkokból” áll. Vannak legéndiek, nézsaiak, nötincsiek. Amikor közülük valaki talál egy jobb munkahelyet, a falubeliek követik őket. A gyár vezetői félnek ezektől a kiszámíthatatlan elvándorlási hullámoktól. A 450 dolgozó 21 szocialista brigádba tömörül. A munkafegyelmet a főkönyvelő az „átlagos" jelzővel minősíti. Az állóórákat mérik, a bevallják, hogy javítandó^ van bőven, óvodája, bölcsődéje nincs az üzemnek. A „Ficé”-vel van szerződésük húsz gyermek elhelyezésére. A keretszám ki is elégíti az igényeket. Ennyit gyorsfényképként. Á helyzet nem rózsás, az 1981-es gondok maradnak. Amit a gyári kollektíva termékszerkezetváltásban, piackutatásban megtehet, azt megtette. Most' a kulcsfogalom a piacszerzés, hogy a gyártás teljes erővel megindulhasson. Sem pánik- hangulat, sem hurrá optimizmus nincs. Vicsotka Mihály Az ember és a hivatás A második választás igaza « Csellel sikerül szóra bírni Palkovics Károlyné járási vezető védőnőt. — Ne, rólam ne, mit mondhatok én magamról? — kérdezi ijedten. süli Am amikor kiderül, hogy a hivatásáról szeretném faggatni, ugyanolyan lelkes és készséges lesz, mint máskor, ha adatokat, információt kell adnia munkaterületéről. Az újságírónak pedig szerencséje van, hiszen a beszélgetés legvégén úgyis az derül ki, mint minden esetben, ha a munkáját köztudottan szívvel-lélek- kel vállaló, sőt ahhoz jócskán pluszt is adó interjúalannyal van dolga: a hivatás és az ember elválaszthatatlan.--- Tulajdonképpen nem is akartam védőnő lenni. Óvónőnek készültem világéletemben, de nem tudtam énekelni, s ez el is vágott a pályától. Választanom kellett valami mást, ami nemcsak elfelejteti velem a másik teljesületlenségét, hanem az életemet is kitölti. így lettem védőnő. 1963-tól 1974-ig dolgoztam körzeti védőnőként Monoron és Monori-erdőn. Hőskorszak volt, csodálatos, életem felejthetetlen évei. — Nagyon szerettem, amit csinálnom kellett, hiszen jó alapról indítani a jövő generációját, ez volt a dolgom. S naponta láttam az eredményt: hogy az anyuka és a nagymama változtattak egy-egy rossz szokáson, hogy jól gyarapszik az addig rosszul evő csecsemő... — Vagy hogy egy máig emlékezetes, konkrét példát mondjak: volt a körzetemben egy súlyosan beteg kismama. Megszülte a gyerekét, s rögtön szanatóriumba is került, a picit jó ideig csak fényképen láthatta. Kiderült, hogy ha sikerülne oxigénpalackot szerezni, s azt hazavitetni, kiengednék őt s nevelhetné otthon a babát. Az országban nem volt akkor még ilyesmire példa: oxigénpalackot házhoz...? Az Egészségügyi Minisztériumig kellett elmennem — de sikerült. A fiú már 13 éves. Az édesanyja nevelte.., ■ ■■■ ■■■9 Ez a múlt. Mert Palkovicsné. életében ekkor újabb törés következett: meg kellett műteni a térdét, s a lábát nem tudta hajlítani többé. Sem gyalog, sem kerékpáron, sem a kis Babettával nem tudta többé járni a körzeteket. A járási hivatal egészségügyi osztályára került. — Ügy éreztem, ezentúl csak papírmunka vár rám, s hiába vagyok továbbra is védőnő, a családokkal, a gyerekekkel való kapcsolatom sohasem lesz már élő. Nem így történt. Ehhez persze valóban hivatástudat kell, hiszen papírmunka, adminisztráció a járási védőnői munkában annyi akad, hogy a hivatalos munkaidőben akár eltemetheti az embert. Hosz- szú a lista, mi mindent kell számon tartania, ellenőriznie. ::::: ■ ■■■• ::::: Huszonegy körzeti védőnővel, a tanácsokkal tartja a kapcsolatot, munkaértekezleteket szervez és irányít, gondoskodik az egészségügyi otthoni ellátást igénylő gyerekek elhelyezéséről, felülvizsgálja a gondozási díjakat, a bölcsődék munkáját, étrend-összeállításokat ellenőriz és bírál, statisztikai jelentéseket ír, ösz- szefoglal, továbbít... Mindez fontos. Hivatali beosztásához tartozik. S ami nem? Mert Palkovicsné minden nyáron táboroztat. tavaly például két turnussal is „nyaralt”. — Az Ady úti iskolások nyári tábori egészségügyi- ellátását én csinálom, önként, örömmel. S hogy tavaly a diétás táboroztatás is társult ehhez, hát igyekeztem ott is besegíteni. De nem engedtem ki • a kezemből a csecsemőápolási tanfolyamokat sem, hiszen gyerekekkel foglalkozhatok! Fiúkat, lányokat nevelhetek arra, ami a legfontosabb: egészségesen útnak indítani a legkisebbeket. S az Ady úti iskolában, mivel már jól ismernek és meg is szokták, hogy ott vagyok, a családi életre nevelés témájában is részt vállalok évek óta. Egy- egy szülői értekezleten pedig alig akad ismeretlen arc előttem: a fiatal mamák még cse- csemős anyukákként ismerősek. Palkovicsné tavalyelőtt végzett a főiskolán, szakdolgozatának témája is a családi életre neveléssel kapcsolatos tapasztalatokra épült. — ... s végül is az ember számtalan helyen hasznosíthatja hivatását. Sőt, le sem tagadhatná, szerintem messziről látszik rajtunk! — nevet. S alighanem igaza van. Gimnazista lánya, Zita, vajon követi-e a példát? 'Ma — Zita, igazán nem az én rábeszélésemre — óvónő szeretne lenni. Ügy látszik örökölhette a gyerekszeretetet, s az én hajlandóságaimat ehhez. Hogy ne legyen számára buktató az annak idején elém zúduló akadály, zeneiskolába járt. Jó hangja Is van szerencsére. Csakhogy ... tornából is felvételizni kell. S tornázni nem tud, hiába rajong jó előre ezért a hivatásáért, s hiába van hozzá kedve, érzéke.. 1 Talán nem hiába. Hiszen a teljességre törekvő ember — akad rá példa a családban — a körülmények ellenére is teljessé teheti az életét. Koblencz Zsuzsa nekem egy citerát. Én persze nevettem a bolondos ötleten, de isten uccse, benne ragadt a fejemben. Aztán vagy nyolc éve, egy téli vasárnap délután, emlékszem, unatkoztam, fogtam magam, kimentem a műhelyembe — valamit én mindig barkácsoltam —, egy darabig csak ültem a satupad előtt, aztán vagy éjfél volt, mire visszajöttem a házba. Feleségem rögtön megkérdezte, mi a csudát csináltam annyi ideig, mire mondtam, citerát. No így kezdődött. Most ezzel próbálkozom Birinyi András citerái országszerte híresek, keresettek. — Én nem díszítem, nem giccsesítem őket ló-, meg kos- iejjel. Egy hangszer a hangjában éljen, nem dísztárgy az. Általában dió- és fenyőfából készítem a citeráimat, ebből lesz a szép, mély, zengő hang. Ezt szeretem, nem az éles, csillogó tónusokat. — És a dudakészítés? — Az is valahogy úgy kezdődött — fogadjunk, hogy apám ezt is tudna csinálni — mondta a fiam és igaza lett. De Birinyi Andrásnak ott a kétszáz négyszögöl szőlője is, amit egymaga művel, a disznók, tyúkok, az istállóban szépen gondozott két pejló és békés szomszédságban velük egy kis tarka borjú. — A Borit is isten uccse leginkább azért tartjuk, mert el nem tudnám képzelni, hogy legalább egy tehenem ne legyen. De talán a műhely tetszett a legjobban. — Itf ez a kis villanykályha, csapott Ú telijére elégedetten Birinyi András — ezt bekapcsolom, aztán tőlem jöhet a mínusj tíz fok is. Van ám, mikor hajnali négyig itt kint vagyok, mert amikor az ember már jócskán beleízlelt a munkába, akkor nem lehet abbahagyni.. Már kabátban, sapkában éppen búcsúzni készültem, amikor Birinyi András, olyan arccal, mint a gyerek, aki éppen titkot készül elárulni, betessékelt a szobába. Kinyitotta a szekrény ajtaját és óvatos gyöngéden valamit leemelt a legfelső polcról. — Ezt nézze! Még teljesen nyers, félig- kész állapotban egy tekerőlantot láttam magam előtt. — Most ezzel próbálkozom — mondta és valami nagy- nagy elégedett boldogság volt hangjában és tekintetében. S. Horváth Klára Ingerszegény környezet. Hallatán mammut-lakótelepek I egyformasága vonul el az ember szeme előtt, homályos aluljárók, az előregyártóit szórakozások világában leélő, sokszor unatkozó tizen-huszonévesek ácsorgó tömegével. A mindig ugyanaz, mindig egyforma tevékenység kényszerpályájába fásult, örökké hajszolódó, fáradt emberekkel. Pedig a nap huszonnégy óráját sokszínű bőséggé varázsoló energiák, képességek birtokosa az ember, ha öntevékenységének teret, lehetőséget teremt, ha élete még oly meghatározott keretét önmaga is formálja, ingergazdag környezetet teremtve maga köré.
