Pest Megyei Hírlap, 1982. február (26. évfolyam, 27-50. szám)

1982-02-13 / 37. szám

Jegyzet Aláírt kilépők Bár tudom, hogy főnö­köm ferde szemmel fog rám nézni, de halaszthatatlan dolgom elintézésmiatt mégis kénytelen vagyok tő­le kilévőt kérni. I Válasza elutasító: — Az ügyeit intézze mun­kaidő után. Különben is unom már, hogy maga a legkülönfélébb indokokkal elkéredzkedik. Nem hagyom magam, ömlenek belőlem az érvek. Monoron lakom, bejáró dol­gozó vagyok. Reggel ötkor kelek és csak délután ötre érek haza. A járási hiva­talban, a községi tanácsnál és a járásbíróságon kizáró­lag, munkaidőben van fél­fogadás. A Gelka kirendelt­ség 16 órakor, az OTP és az Állami Biztosító fiókja 16.30-kor, a posta pedig 17 órakor bezár. Tizennyolc óra után az élelmiszerbol­tokon kívül más üzlet már nincs nyitva. Szombaton még a Patyolat is zárva tart. Ráadásul még megjegy­zem, hogy a tanácstagi be­számoló is 17 órakor kez­dődik. Főnököm egyre fáradtab­ban figyel rám: — Most még az egyszer utoljára — mondja, és alá­írja a kilépőcédulát. Vadász Iván IS A munkahelyeken Embert és egészségét szolgálja A KÖJÁL monori kiren­deltségének egyik fontos el­lenőrzési területe a munka- egészségügy. A 177 nyilván­tartott egység — ipari és me­zőgazdasági üzemek — közül hetet rendszeresen és kiemel­ten vizsgálnak, lévén veszé­lyeztetettebbek a többinél. Fokozott ellenőrzés Ezek egyike a PEVDI gyöm- rői vegyiüzeme. A legutóbbi ellenőrzés -nem talált mindent rendben: határozati intézke­désre volt szükség, mivel a kémiai felületelőkészítő mű­helyben nyitott rendszerben zajlott a munka. Ez a techno­lógiai fázis igen nagy pára­képződéssel jár, peremelszí­vást nem alkalmaztak — ez pedig a dolgozók egészségká­SzekérsfoppaS Alsóegreskátára Megérkezett a sulifogat! Zöldre mázd!, mókás bódé került a kacsára rosodásához vezetett volna, ha nem avatkoznak közbe idő­ben. A Monori-erdőn működő Minőség Vegyipari Szövetke­zetben az elmúlt esztendőben többször is helyszíni vizsgálat­ra került sor. A gyártásra ke­rülő termékek veszélyességé­ből adódóan fokozott figye­lemmel kísérte a KÖJÁL a technológia folyamatakor a munkakörülményeket. Műsze­res és biológiai vizsgálatok alapján határozatilag kötelez­ték a szövetkezetei a munka- feltételek, a szociális viszo­nyok javítására, s elrendelték az egyéni védőeszközök mun­ka közbeni kötelező használa­tát is. Jellemző a tavalyi ellenőr­zésekre, hogy egy-egy egység­ben merőben új profilt talál­tak. A népgazdasági érdeknek megfelelő profilváltások mó­dosították az üzemek életét. A vecsési Ferroelektrika szövet­kezet maglódi üzemében a termékszerkezet-váltás hatá­sára például a telephelyet fo­kozatosan fejlesztik, bővítik — kedvezőbben alakul ezáltal a szociális létesítmények hely­zete is. Van is tennivaló, hi­szen a krómos fürdő közöm­bösítő berendezésének megépí­tését még nem fejezték be, a maglódi patakot szennyezi az innen kikerülő víz. A Danúvia vasadi gyáregy­ségében elvégeztetett műsze­res zajszintmérés — a kop­tató- és csomagolóműhelyben —, szükségessé tette, hogy a zajártalom megszüntetésére határozatot adjon ki a KÖ­JÁL. Készült is műszaki in­tézkedési terv, a zajos gépi berendezéseket burkolták, a dolgozók halláskárosodásának megelőzésére pedig egyéni vé­delemmel intézkedtek. Változatos kép A Finommechanikai Válla­lat monori telepén a szociális ellátottság javítására kellett rendelkező határozatot kiadni, a szociális helyiségék rendkí­vüli elhanyagoltsága, s a dol­gozók közétkeztetésének biz­tosítása tette indokolttá az in­tézkedéseket. Tovább folytatódott a re­konstrukció az Unitechnika sülysápi gyáregységében. Az átépítés során figyelembe vet­ték a megyei KÖJÁL szakvé­leményét, lényegesen tágabbá, szellőztethetővé vált az: üzem­csarnok. Az ipari szennyvíz tisztítására háromlépcsős szikkasztó rendszer építését kezdték meg, ezzel lehetővé válik az is, hogy a tisztított szennyvizet ipari vízként i£- mét hasznosítani tudják. A zömében nőket foglalkoz­tató ipari üzemekben a papír­iparban — az üllői és abüly- sápi papírfeldolgozóban —, nem találtak kirívó hiányos­ságot. A faipari ágazaton be­lül a monori kefegyárra fi­gyelnek kiemelten: a gyár munkavédelmi felelősével, s az üzemorvossal szoros kap­csolatot tart a KÖJÁL, hiszen a kefegyár régi, elavult mun­kaegészségügyi körülmények között működő üzem, ahol műszaki bővítésre, védőbe­rendezések felszerelésére alig- alig van lehetőség. A mezőgazdasági üzemek a legnagyobb létszámot foglal­koztató egységek, a munkahe­lyi körülmények pedig rend­kívül változó képet mutatnak. Jó példa a Tápióvölgye Tsz sülysápi és mendei ipari ága­zata, ahol a szociális ellátás egyre javul. Negatív példát pedig a vecsési Ferihegy Tsz ipari ágazatai szolgáltatnak, amelyekre az új, nagyobb be­ruházások mellett nem jut kellő figyelem. A legfontosabb A KÖJÁL munkaegészség­ügyi tevékenysége a legapróbb jelensége is kiterjed. Vizsgá­latai, határozatai azt szolgál­ják, ami a termelésben a leg­fontosabb, s amely a gazda­ságosságra való törekvés mel­lett egyetlen kis- vagy nagy­üzemben sem elhanyagolható — az embert és egészségét. K. Zs. A keresőszolgálat mérlege Egymásra találtak Szinte nem múlik el mun­kanap anélkül, hogy a Magyar Vöröskereszt keresőszolgála­ta ne könyvelhetné el; egy­másra találtak azok a hozzá­tartozók, akik segítségét kér­ték. A szolgálathoz tavaly 4783 segítségkérő levél érkezett, kö­zülük 2388 volt új ügy. A töb­bi — mintegy 20 évre vissza- merlőleg — ismétlődő kérést tartalmazott. A keresőszolgá­lat válaszként, valamint a munkáját segítő országos lak­címnyilvántartónak, a taná­csoknak, a Honvédelmi Mi­nisztériumnak, s a Vöröske­reszt külföldön működő tag- szervezeteinek mintegy 7 ezer levelet küldött.' Az elmúlt esztendőben 331 ügyet zártak le eredménye­sen. Ez nem jelenti azt, hogy csak ennyi keresett személyt, hozzátartozót találtak meg. Gyakran előfordul ugyanis, hogy a keresett ember nem járul hozzá címének közlésé­hez, vagyis ahhoz, hogy hiva­talosan is megtalálják. Ilyen esetben a keresés nem tekint­hető befejezettnek. A szolgá­lat tevékenységét nehezíti, hogy gyakran pontatlanok, hiányosak a rendelkezésére bocsátott adatok, illetve, -ha a keresett személy megváltoz­tatja nevét. Gondot okoz az is, hogy a legtöbb tengerentúli országban nincs bejelentkezé­si kötelezettség. Gyakran for­dulnak a szolgálathoz azzal is, hogy barátokat, ismerősöket keresnek, vagy éppen lakás-, illetve gyámügyekben kérik segítségét. A szolgálatot évtizedekkel ezelőtt azért hozták létre, hogy a hadifoglyokról, a katonák sorsáról tájékoztatást adjon a hozzátartozóknak. Mivel ma már egyre kevesebb az ilyen kérés, elsősorban rokonok fel­kutatását vállalja. Nem túl gyakran, de az is előfordul, hogy a szolgálat' szólítja fel a hozzátartozókat, írjanak idős. magukra maradt szüleiknek. ii£> - Muki és Pajkos lassacskán ballagnak ..; • ; ■ Ügy nyargalászik itt a szél, a nagykátal ta­nyavilágban, mintha különös örömét lelné ab­ban, hogy aszott eperfák ágait ráncigálhatja, kötögködhet a göcsörtös törzsű körtefákkal, topolyák kopasz gallyaival. Még a hatalmas juhhodály is csak egy pillanatra töri meg ere­jét. Kórbevirgonckodja, aztán rögvest tovafut a szunyókáló földeken. ) Fázunk. No, mi még csak hagyján, megva­gyunk valahogy ebben a különös, stráfkocsi- ra épített kis házikóban, de akik a bakon ül­nek, azoknak istencsapása ez a csalafinta, feb­ruári szél. A harmincegyes műúton zörgünk, a szekér Alsóegreskáta déli fertályából az imént döcö­gött elő. A kocsis néha megsuhintja ostorával a lovakat, gyí, tel , dünnyögi, persze, inkább csak a bajsza • alatt, mert a két megbízható barna, akár magától is eltalálna a tanyai is­kolába. Ugyanis Muki és Pajkos arrafelé poroszkál- nak. Náluk jobban csak a bakon ülő Nagy Jó­zsef ismeri az utat, naponta négyszer teszi meg. Nyolc'éve kezdte, a helyi tsz vezetői ak­kor döntöttek: tovább az nem mehet, hogy a távoli tanyákból naponta kilométereket bak­tassanak a kisiskolások. Először busszal próbálkoztak. Akkortájt so­kan lekésték az első órákat, télvíz idején a monstrum beleragadt a dűlőutak kátyúiba. Aztán jött a szekér. Zöldre mázolt, mókás kis bódé került a stráfkocsira, menedék eső és szél elől. Kezdetben harminc állandó utasa volt, délelőtt és délután tizenöt-tizenöt gyerek szo­rongta benne végig az egyórás utat. Most hatan vagyunk. Elől Nagy József és egy idősebb asszony, az alsóegreskátai tanya­világ szekérstopposainak egyike. Hátul is ül egy boltba tartó: Muzsik Erzsébet. Tavaly ilyenkor még mint diák kucorgott itt naponta. Rajtunk kívül csak a hetedikes Horváth Tün­de és az eggyel fölötte járó Nagy József ráz­kódik a szekéren. Mire mindezeket megtudom, megérkezünk a két tantermes iskolához. A szél most az öreg házat szaladja körbe, majd idáig hozza a nagy- kátai templom harangjának hangját. Dél van. A fogat rövidesen visszaindul a messzi tanyákra, ahol már ebéd várja a dél­előttösöket. Kottán Éva Nagy József jól tudja, errefelé csak a szekér ér valamit! Itt az iskola, tessék kiszállni! Erdős! Ágnes felvételei Haroiiac év tapasztalata: Sóba n@m kell félni az árutól... A reggeli és a déli hullám között nyugalmas időpont a déli tizenegy óra a dömsödi ABC-ben. Alig néhány vá­sárló válogat, a gondolákat, a hűtőpultokat feltöltő . eladók most többen vannak. Az áru­kínálat első pillantásra is gazdagnak tűnik, legfeljebb felvágottból szerényebb ki­csit. Talán még nem érkezett meg a kocsi a friss szállít­mánnyal. Az árubőség. fél győzelem a kereskedelemben, hiszen nincsen lehangolóbb látvány az üresen tátongó polcoknál, pultoknál. Ennél már csak a zsúfoltság lehet rosszabb, amikor a legna­gyobb forgalom idején egy­másba akadnak a kosarak, potyognak a polcokról a kon- zervek, mosóporok és üve­gek. Vízválasztó bolt és bolt között A dömsödi ABC-ben ettől nem kell félni. Az igazán tá­gas, háromszáz négyzetméte­res eladótérben széles utcák húzódnak a gondolák között, ha szükséges, egyszerre négy pénztárgép dolgozhat. A Rác­keve és Vidéke Áfésznek ez a boltja alig néhány hónapja nyílt meg, tavaly októberben készült el. S hogy a község lakói már megkedvelték a réginél háromszor nagyobb üzletet, azt a forgalom adatai fényesen bizonyítják. Már januárban 400 ezer fo­rinttal magasabb volt a bevé­tel, mint a régi helyen. Pedig itt már nem tartanak üveget, porcelánt, fonott árut és játé­kot. A január egyébként is holtidő. Áprilisban kezdődik a szezon, júniustól augusztusig tart a csúcs. Ilyenkor a hely­beliek ellátásán kívül fölkeli készülni az üdülők kiszolgá­lására is. A feltételek a legtöbb üzlet­ben azonosak: ugyanazt az árut szerezhetik be, ugyanon­nan. Mégis óriási különbség lehet bolt és bolt között. Ho­gyan csinálják, hogy valahol mindig, mindent lehet kapni, másutt pedig alapvető cikkek is rendszeresen hiányoznak? Ambruska Rétemé üzletveze­tő egy mondatban, summázza a dolog lényegét. Egy tsbercutóval rendelnek — Nem kell félni az áru­tól. Ami olyan, abból bőven kell rendelni, attól sem sza­bad visszariadni, ha néha túl­lépjük a megengedett raktár- készletet. A sok árunak per­sze megvan a kockázata is, különösen a tej, a kenyér ese­tében.' Például, ha egy nyári hétvégére a víkendezők vár­ható számához igazítom a rendelést, előfordulhat, hogy beüt egy esős szombat-vasár­nap, és a nyakamon marad az egész. Ennek ellenére ra­gaszkodom ahhoz, hogy zárás előtt is tudjunk adni ezekből az árukból. Itt nyugodtan be­vásárolhatnak a pesti munka­helyről hazatérők is. Az új, szabad szombati nyitvatartás ezt még inkább lehetővé te­szi: igaz, szombaton és hét­főn csak kettőig, de pénteken és kedden este hétig itt va­gyunk. Ez a dolgozóknak is jobb, mert mindkét műszak­nak három teljes szabadnap jut a hét végén. — A jó áruellátáshoz — gondolom —, nem elég tudni, mit kíván a vevő. A beszer­zéshez jó kapcsolatok is kel­lenek? ■— Ez természetes. De har­minc év alatt volt időm ki­alakítani a munkámat meg* könnyítő kapcsolatokat. Per­sze, ami országosan hiánycikk, abból én sem tudok szerez­ni... — Például papírzsebken­dőt... — Igen, azt sem. A napok­ban várok egy szállítmányt. Amint lesz, rendelek egy te­herautóval, hogy hosszabb ideig kitartson. A tálaláson is sck múlik Harminc év a kereskede­lemben — és mind a harminc Dömsödön. ’ Érthető, hogy Ambruska Péternq szívén vi­seli a község ellátását, s a bolt húsz dolgozójával együtt, mindent megtesz ezért. A ve­vők többségét személyeden is­meri, bíznak benne. Sokan csak neki hiszik el, hogy ez vagy az az áru valóban nin­csen, hogy azt a konzervet, felvágottat nyugodtan megve­hetik, mert biztosan jó. S az már a szakma finomabb fogá­saihoz tartozik, hogy a döm­södi ABC-ben tudják, nem elég az árut fölhalmozni: a bolt ragyog a tisztaságtól, a dobozok, üvegek, csomagok,1 ízlésesen elrendezve, az eladó­térben kellemes zene szól. — Roppant fontos, hogy az áru kínálja magát. A szép környezet, a rend, a sok áru, vonzza az embereket. Ebben a korszerű, tágas üzletben, ezt a lehetőséget bűn lenne nem kihasználni... Kopognak. Megjött a FŰ­SZERT kocsija. — ... Na, ma megint elma­rad az ebéd.. Átveszem ezt a szállítmányt, addigra megjön a felvágott is — fejezi be az üzletvezető, s már a raktár­ban mutatja a szállítóknak, hová pakoljanak. M. N. P.

Next

/
Oldalképek
Tartalom