Pest Megyei Hírlap, 1982. február (26. évfolyam, 27-50. szám)
1982-02-13 / 37. szám
tÄcro 1982. FEBRUÁR 13., SZOMBAT Milyenek ? Fél órája toporgok, várom a Hűvösvölgyben a 164-es jelű solymári buszt. Nincs hideg, s mégis cinkét jog az orrom. A busz meg sehol. Jobb híján nézelődöm. Gyönyörű vörös ír szetter kerülget tisztes tá volból, nyomában nagy no vésű, német juhászra emlékeztető keverék, meg egy földszintes tacsi. Hirtelen otthagynak, az átellenben lévő falatozó felé ügetnek. A pecsenyesütő bódéja előtt, a szabad ég alatt levő asztaloknál hárman esznek, öt kutya veszi körül őket. Kéregetnek, kinézik szájukból a falatot. Időnként repül is egy-egy kis darab ropogósra sült, mennyei illatú — legalábbis ők így mondanák, ha tudnának beszélni! — hurkavég, kolbászbőr. Röptében kapnak utána, egymást leverve lábáról. S ha éppen nincs a falatozónak vendége — rohannak vissza a megállóba, esdeklő tekintettel, szinte bocsánatkérően szimatolva végig a tömött szatyrokat. Hátha leesik valami. Tartózkodásuk, büszkeségük rég a múlté — földönfutókká váltak, annak a hosszú autóútnak a végén. Amikor kilökték őket a kocsiból. Messze az otthontól, hogy sohase találjanak haza. Elfordulok ezektől a korántsem szívderítő gondolatoktól. Megrohamozom az éppen megálló 64-es fülkéjét. Hát igen, a 164-es csak műszak kezdésére, váltáshoz megy ki a műanyagipari vállalathoz. Gyaloglás ide-oda, ez lesz az én buszom. A vezetővel együtt négyen vagyunk a kocsiban. Piros kockás ingével a vidámságot is , magára öltötte. Dudorászik, s integet. De kinek? Olykor gyalogosok tűnnek fel a beton keskeny csíkján. Fülig érő széles moholy kíséretében integetnek a GE 09—11-es járat vezetőjének. Solymár előtt nyitott ajtókkal várunk. De mire? Idős bácsi óriási hátizsákkal iparkodik felénk.' Kezében csörömpölnek a csizmára szerelhető, élesfogú jégkapaszkodók. A mikrofon megszólal: helyezkedjen el, bátyám, s indulunk. Üjabb két megálló neve, majd: itt szálljon le a PEMÜ-höz. Igaz, a dombon át jó kis gyalogtúra lesz, de így is hamarabb ér... Igen, nelcem szóltak. Leszállók, a harmadik lépés után önkéntelenül is visszafordulok, integetek. Egy szívderítőbb gondolatot viszek magammal erre a tizenegy néhány perces magányos gyaloglásra: ilyenek is tudunk lenni! V. E. Telel a szürke gulya A híres hortobágyi szürke gulya téli szálláshelyeken vészeli át a kemény telet. Az állatok hat-nyolc centis bundát növesztenek, így védekeznek a zord időjárás ellen. Az andrástelki kerület üszőit, bikáit ezekben a napokban is rendszeresen járatják. EGYÜTT üefrúfi levél A dohányos nem öregszik meg A bejrútiak sokat dohányoznak. Különösen autóvezetés közben. Hovatovább, el sem lehet képzelni a volánnál ülő libanonit cigaretta nélkül. A helybélieket amúgyis épp elég sok stresszhatás éri, a hét éve tartó háborús állapot a legjobb idegzetű embert is megviseli, minderre csak ráadás az állandó közlekedési zűrzavar. Ibrahim barátunk egyik cigarettáról a másikra gyújt. A napokban - mesélte, amint bizonyára meséli mindenkinek: — Képzeljék, tegnap sírva fakadtam. Szabályosan sírtam. Dugóba kerültem megint az átjárónál, mint minden nap. Kiszálltam, hogy lássam, hányán vannak előttem, hát ameddig elláttam, autó autó hátán. Tudtam, egy óra alatt se jutok át megint a nyugati oldalra. Én, akiiek abból áll az élete, hogy a várost járom, ott töltsem megint a napot a különféle dugókban! Olyan méreg, öntött el, hogy amikor .megint elindult a sor és mentünk pár lépést, készakarva be- lehajtőttam az előttem állóba. A pasas kivágódott a kocsiból, úgy nézett rám, mint egy őrültre.- De hát az is vagyok már, hogy is nézhetne másképp rám. Akkor roppantam össze. Bőgtem, mint egy kölyök, A végén még ő vigasztalt engem, értette, persze, hogy mi a helyzet. Érti ezt mindenki. Mit csinálhattunk volna. Cigarettával kínált, rágyújtottunk, a végén mind a ketten elkezdtünk hahotázni, mint a bolondok. így van ez. Tisztára megbolondul itt az ember. Szegény Ibrahim és szegény mindenki, aki ezen a tájon él és akinek így mennek tönkre valaha jobb napokat látott idegei. Mit csináljunk? Mindenesetre — rágyújtunk. A nők is. Nem lehet elképzelni a libanonit másként a volánnál, mint úgy, hogy jobb keze a kormányon, bal keze kilóg az ablakon, füstöl benne a cigaretta. A nők kezében is. Nem is olyan régen még a nőknek egyáltalán nem illett dohányozni, nyilvános helyen kiváltképp nem. Emlékszem a Kairóban töltött éveimre, amikor nem lehetett zavar, vagy szégyenkezés nélkül rágyújtani társaságban. Harminc éve még azt olvasták az egyiptomi gyerekek a tankönyvükben, hogy aki dohányzik, az sohasem öregszik meg, nem fél a kutyáktól és nem kell tartania a betörőktől sem. Hogy miért? Azért nem öregszik meg a dohányos, mert meghal már fiatalon; azért nem fél a kutyáktól, mert a reszketeg lábai miatt amúgy is bottal kénytelen járni, azért nem törnek be hozzá, mert a köhögés egész éjjel ébren tartja és ezzel elriasztja a betörőket. A régi ntondóka ma már nincs az egyiptomi tankönyvekben. A dohányzás káros az egészségre. Ezzel a Közel-Keleten és attól keletre is tisztában vannak, egészen az ottomán korszak, a 16. század óta. A bahreini I. Ahmed szultán, aki az 1600-as évek elején uralkodott, hivatalos politikává tette a dohányzás üldözését. Harminc évvel később utódja, IV. Murad szultán álruhában járta az utcákat és, ha dohányzó embert látott, se szó, se beszéd, megölte. Ugyan ez idő tájt az iráhi Abbas sah úgy büntette a nikotinélvezőket, hogy levágta az ajkaikat. Ma már nem a cigaretta miatt ölik egymást az emberek Napkeleten. A dohányzás olyan elterjedt szokássá vált, hogy lassan teljesen kiszorítja a vízipipát. Minden 15 év feletti közel-keleti polgár évi átlagban 600 szál, azaz 30 Lánccstor, nyújtófa, akáckaró Késsel írt családi dráma Tízévi börtönre ítélte emberölésért a megyei bíróság Ricz Dezsőt. A 31 éves vádlott nem fellebbezett. Belenyugodott a büntetésbe. Borzasztó kép fogadta tavaly szeptember 17-én Érden a bűntett helyszínére érkező rendőrt. A Dagály utcai ház konyhakövén véres ingben egy középkorú férfi hevert. Mellkasában egy konyhakés volt, a pengéről letörött a nyél. A halottat, akár a gyilkost, Ricz Dezsőnek hívták. Áldozat és tettes — apa és fia volt. Hat liter bor fogyott Láncostor, nyújtófa, akáckaró. A Ricz család történetében e három tárgynak szomorúan emlékezetes szerep jutott. Idős Ricz Dezső ezekkel a szerszámokkal verte feleségét és gyermekeit, amikor részeg volt. Márpedig a napszámosként dolgozó férfi csaknem mindennap ivott. Akárcsak Dezső fia, akivel egy maszek kertészetben együtt dolgozott. A három ütleg közül a láncostor később eltűnt, a helyébe lépett nyújtófa ellen az egyik fiú lázadt fel, és „ezzel többé már nem bántod az anyámat” kiáltással félbetörte. Az akácfadorong, ez a méter hosszú, csuklóvastagságú karó viszont a gyilkosság előtti pillanatokban is a hadonászó apa kezében volt. • — Amióta csak eszemet tudom, szüleim mindig ittak — vallotta később a rendőrségen a hatgyermekes család legfiatalabb tagja. Ivással kezdődött a végzetes nap is.' Vagy inkább folytatódott. — Amikor este lefeküdtem, a többiek még boroztak, s amikor reggel felébredtem, már megint ittak — áll a jegyzőkönyvben. Néhány óra alatt hat liter bor fogyott. Felmondott albérletek Az „öreg” és a „kis” Dezső már régóta nem fértek össze. Az.utolsó időkben főleg akkor tört ki köztük a vita. amikor a fiú élettársóval együtt időnként hazaköltözött, mert sorra felmondták albérleteiket. Az otthoni viharok néhány liter alkohol után gyakorta elvadultak, ilyenkor Dezső többször is megöléssel fenyegette apját. Szeptember közepétől ifjú Ricz Dezsőék ismét otthon voltak. Tizenhatodikén este apa és fia együtt ivott meg három liter almabort. Másnap nem álltak munkába, hanem délelőtt tízig elfogyasztottak újabb három litert. Mindketten részegek voltak. Aztán ma már senki sem tudja, megmondani hogyan, de egyszeresük megint elkezdődött a vita. Szó szót követett, majd az apa felkapott egy kést meg a kre- denc alól a karót és így próbálta Dezsőt elkergetni a háztól. Bögrscsárdában fogták el A fiú azonban nem ment. Elővett valahonnan egy másik kést és egymás után többször mellbeszúrta apját. A szívet ért egyik döfés után a nyél letört, és a penge a testben maradt. A vádlott ekkor megfogott egy görbe tésztavágó kést és néhányszor még azzal is megszúrta apját. Az 53 éves férfi a .helyszínen meghalt. A gyilkos fiú elmenekült, de néhány órával később egy közeli bögrecsárdában elfogták. Alacsony intellektus, primitív személyiség — mondta a tárgyaláson az igazságügyi elmeorvos. Négy általánost végzett. Naponta egy-két liter bort ivott... B. E doboz cigarettát sZív el. Az ismert figyelmeztetések itt is rendre elhangzanak. Dr. Taba, az Egészségügyi Világszervezet közel-keleti irodájának vezetője szerint 90 százalékban a dohányzás tehető felelőssé a tüdőrákos megbetegedésekért, s főleg ez az oka a bronhitisz- nek, és a szívbetegségeknek. Hiába minden, annál is inkább, mert a propaganda hangja erősebb, mint a doktoroké. A bejrúti tévében például naponta legalább húsz reklámfilmet láthatunk: szívjon ilyen, olyan, amolyan amerikai cigarettát; a Kent-ről egyenesen azt .állítják, hogy „friss, tiszta”, holott tanúsíthatjuk, ugyanolyan büdös, mint a többi. Nincs tévéelőfizetési díj, a reklámmal megtűzdelt filmeket ingyen kapja a televízió. De másutt sem sokkal jobb a helyzet. Szudánban például az utóbbi öt évben 1,5 millióról 2,3 millióra nőtt az elszívott cigaretták száma. Szíria hagyományosan dohánytermelő ország; nem csak termelik, növekvő mértékben fogyasztják is a dohányt. Megfigyelhető, hogy ott a legerősebb és leghatásosabb a dohányzás elleni hadjárat, ahol nincs saját termelés. Az egész Arab-öbölben egyedül csak Irak gyárt cigarettát, az öböl sok kis országa nem. ezért az utóbbiakban keményebben is lépnek fel az egészségügyi szervek. Egyiptomban pedig ugyan nem termesztenek dohányt, de itt vannak a Közel- Kelet _ legnagyobb cigaretta- gyárai. Két éve, az arab egészségügyi miniszterek tuniszi értekezletén dohányzás elleni határozatot hoztak: rá kell írni minden dobozra, hogy a dohányzás káros az egészségre, ugyanezt a hirdetéseknek is tartalmazniuk kell. Megegyeztek abban is, hogy az arab országokba csak viszonylag alacsony nikotin- és kátránytartalmú cigarettát szabad beengedni. Egyiptomban ÍS próbálkoznak. Három éve nem szabad a rádióban, a tévében és falragaszokon dohányárut hirdetni, valamint tilos nyilvános helyen dohányozni — büntetés terhe mellett. Hírek szerint még nem volt példa ilyen büntetésre. Az állam is két kő között őrlődik. Egyik szeme a polgárok egészségén, a másik az államkasszán. Egy kuvaiti miniszterhelyettes nemrég jelentette ki: a dohányzás az életünket fenyegeti, ideje, hogy fellépjünk ellene. „A kampányok valóban nehezítik a dolgunkat — nyilatkozta egy nyugati cigarettaügynökség vezetője. — Pánikra azért nincs ok. Csak gondoljunk arra, mit lehet például csinálni Szaúd-Arábiá- ban. Vizet inni és dohányozni. Ni fogja beérni csak a vízzel?” A libanoniakkal mindenki elnézőbb. „Ccc, szerencsétlenek! Hát persze, hogy eszik a cigarettát! Ki ne enné az ő helyükben?” — mondta egy kuvaiti együttérzően. „Ugyan, hagyjanak békén a dohányzás- ellenességgel! — legyint a libanoni. — Bármelyik percben füstöt csinálhat belőlem egy bomba! Nevetséges! Pont a dohányzástól féltenek engem?” Hatos Erzsébet AZ UTAKON Sűrű köd jellemezte az elmúlt hét végét, s jó néhány baleset, minthogy a vezetők egy része nem a látási viszonyoknak megfelelően hajtotta gépkocsiját. A sorozatos koccanásoktól megkímélhették volna magukat az autósok, de a fölös kiadásoktól, a javítási költségektől is. Vajon mire számíthatunk most? AZ ŰTINFORM JELENTI Karády László: — Hó már nyomokban sem fordul elő a megye főútjain, autópályákon és összekötő utakon. De gyakori még a jegesedés, a síkos szakaszok kialakulása. A nappali olvadások a hegyek és dombok között egyre gyakrabban okoznak vízátfolyásokat, s ez enyhe időben is veszélyes. A víz alatt iszap, sár teszi álnokul csúszóssá'a burkolatot. Éjszaka továbbra is jegesedésre kell számítani. Cegléden csütörtök óta új forgalmi rend van érvényben, nagyon figyeljünk a három forgalmas csomópontban. O A 40-es főút Szolnoki—Bercsényi—Szív utcák kereszteződésében megszűnt a kanyarodó főút elsőbbsége. A Szolnoki út felől érkezőknek a Szabadság tér felé kanyarodás előtt meg kell állni. Az ellenirányból a főúton a kereszteződésbe érkezők a balra, nagyívű kanyarodás előtt a Bercsényi útról érkezőknek elsőbbséget kötelesek adni. O A Kossuth tér déli részén a Körösi útra kanyarodok kötelesek elsőbbséget adni. O A Körösi—Arany—Iskola utcák csomópontjában a Kossuth tér felől érkezők csak jobbra, kis ívben folytathatják útjukat. FÉNYKÉPEZÉS A PIROSBAN A Pest megyei autósok többsége gyakran megfordul a fővárosban, még akkor is, ha nem ott dolgozik. Jóformán ki sem lehet kerülni Budapestet, ha egyik településről át akarunk menni a másikra —, a Duna egyik partjáról a másikra. Ezért is érdemes szólnunk a fővárosi közlekedés egyik újdonságáról. Nem árulunk el titkot, ha közöljük: bizonyos jelzőlámpákban önműködő fényképezőgépeket helyeztek el. Ha a gépkocsi piros jelzésen halad át, fél másodpercenkénti sorozatfelvételt készít a berendezés, s így kellő bizonyítékot szolgáltat a szabálysértés elkövetéséről. A kísérletek szerint a készülék alkalmas a szabálytalan forgaimisáv-változtatás megörökítésére is. Miért van erre szükség? Mert az utóbbi időben megnőtt azoknak a száma, akik a forgalmi lámpák piros fényjelzése ellenére hajtanak át az útkereszteződéseken, s rendkívüli mértékben növelték a baleset- veszélyt. Am a bizonyítás eddig úgyszólván lehetetlennek bizonyult. Mivel a rendőrök megállították a gépkocsit, a lámpa már újra váltott. S a vizuális érzékelést egyébként sem lehet bizonyított tényként elfogadni. A közismert traffipaxhoz hasonló berendezés, amelyet eddig legfeljebb a nyugati krimikben láthattunk, most cáfolhatatlan bizonyítékot nyújt. Mivel a járművezetők nem tudhatják, hol, mikor működnek a fényképező gépek, jobban teszik, ha minden lámpánál megállnak, mielőtt pirosra váltana. Ebben áll a készülék visszatartó, erkölcsi ereje. Ha már a józan észre nem lehet apellálni. BEFAGYOTT GÜZBOWDEN Egyik autós társunk arról panaszkodott, hogy reggelre mindig befagy a gázbowdenje, nehezen tud elindulni, mert a gázpedál meg sem moccan. Mások tanácsára ezért a már járatott, meleg motorból a szintmérő pálcával olajat csepegtetett a huzalra is, a gázpedál forgó részére is... De így is kínszenvedés minden indulás. Néhányon bizonyára kitalálták: Skodáról van szó. Igen, ez tipikus Skoda-betegség, mondják az autószerelők. A hideg pára éjszakánként lecsapódik a bowden belsejében, s a finom jégpárna akadályozza a mozgást. Ebből szokott aztán a nagyobb baj következni: a pedál erőteljes taposása miatt megpattan, elszakad a rideg acélszál. Ennek javítása pedig elég körülményes a Skodákban, mert nehezen lehet hozzáférni. Mi a teendő? Mivel az olaj maga is megdermed a hidegben, nem tanácsos ezzel kezelni a bowdent. Sokkal célravezetőbb jégoldó sprayt befecskendezni. Hallottunk olyanról is, aki .injekciós tűvel nyomta be a jégoldót a bowdenbe. Erre nincs szükség. Ma már lehet kapni az autósboltokban olyan speciális anyagokat, amelyek a bowden kenését egyszerű permetezéssel megoldják. Rá kell szánni pár forintot, s még így is olcsóbb, mintha reggelente — az indulással vesződve — elou- fogtatunk egy-két deci benzint. ÖV NÉLKÜL EGYSZERŰBB? Amikor a biztonsági öv használatát kötelezővé tették hazánkban, sokakban ellenérzést szült: miért korlátozzák mozgásában, személyi szabadságában, az öv zavaró, veszély esetén nem lehet gyorsan elhagyni a kocsit, s különben sem lehet megszokni. Aztán szép csendben megszoktuk, mint annyi mást. A legtöbb vezetőnek ma már hiányérzete támad, ha nincs becsatolva az öve. E szokás kialakításában — mi tagadás — sokat segítettek a rend őrei, akik jószerivel minden utcasarkon figyelték: rendben van-e az öv? Ugrottak a százasok. Eltelt néhány év. S most ott tartunk újra, mint a kezdetekor: egyre kevesebben használják a biztonsági övét. Allítgatni kell télen és nyáron, attól függően, télikabát, vagy nyári ing van-e rajtunk, különben is, ki figyel oda? Imitálják az öv használatát, átvetik a vállukon, mintha be lenne kapcsolva. Ennek semmi értelme. Bár a rendőrség talán mostanában nem „utazik” úgy az övekre; attól még elengedhetetlen kelléke az autózásnak. Eddig egyetlen rendőr sem halt bele, hogy nem büntetett még egy autóst — annál több vezető vesztette életét, mert nem csatolta be az ővet. i Ne feledjük: 60—70 kilométeres ütközési sebességig az öv teljes védelmet nyújt. Száz kilométerig az életben maradásnak igen nagy a valószínűsége; 100 kilométeres sebesség fölött pedig az öv helyes használata az egyetlen esély a túlélésre. KALEIDOSZKÓP Japán tovább szándékozik növelni autógyártását, noha már tavaly is világelső volt. A szigetország 11 gyártója több mint 11 millió gépjármű előállítását tervezi. Az export azonban a múlt évinél is lassúbb ütemben bővül, mindössze egy százalékkal. A tervek szerint az idén 6,11 millió japán autó kerül külföldre.' Az NSZK-ban a múlt évben eladott autók háromnegyedrésze az öt nagy hazai autógyár szerelőcsarnokaiból kerüli ki. A japán kocsik részesedése 10 százalék volt, s az összes külföldi autók részaránya 28 százalékról 27,2 százalékra esett vissza. A svájci balesetelhárítási szervezet és a vöröskereszt közlekedésbiztonsági térképet hozott forgalomba: ennek alapján az autósok gyorsan tájékozódhatnak a balesetveszélyes zónákról, torlódásokról, sőt a repülőgépes mentőállomások helyéről is. Kellemes autózást, balesetmentes közlekedést kíván Palátli József
