Pest Megyei Hírlap, 1982. február (26. évfolyam, 27-50. szám)

1982-02-10 / 34. szám

mrorrt 43 i vr i 4 *Ksi .1 n a, l | 1982. FEBRUÄR 10., SZERDA A szakma kiváló tanulói A pontos munka jegyében Autószerelők és karosszérialakatosok versenye Melyik az alumínium önthe- tőségét javító fő ötvöző? Ho­gyan történik az acélnemesí- tés? Melyek a bolygómű fő részei? Mekkora a kormány- áttétel, ha egy konmánykerék- fordulattal az irányító kar ti­zennyolc fokot fordul el? Me­lyik mérgező anyag okoz lá­tási zavarokat? Időre, pontosan ! Ugye nem könnyű kérdé­sek? Aminthogy nem könnyű pontos szakrajzot készíteni, le­mezből biztosító alátétet fab­rikálni, műszerrel beállítani a motor előgyújtását vagy fel­újítani egy Skoda iker hen­gerfejét. S mindezt — időre. Mert ez Volt a feladat a Szakma ki­váló tanulója verseny idei Pest megyei döntőjén, ahol ezúttal a megye kilenc szak­munkásképző intézetének ti­zenkilenc legjobbja mérte ösz- sze tudását. Az autószerelők és karosz- szérialakatosofe — utóbbiak csupán nyolcán — a sziget- szentimiklósi 208-as számú szakmunkásképző intézetben hétfőn oldották meg a 43 ol­dalas kérdőív feladatait, teg­nap pedig a gyakorlati próba­tételre került sor. Simán illeszkedjen 1 Dóczi Tibor Ceglédről jött, s miközben a szelepet csiszol­ja, így magyaráz: — Nem le­het benne hiba, a szelep fe­jének simán kell a fészekbe illeszkednie, mert ha nem, a motor a sűrítésikor kifúj, rob­banáskor pedig elégeti a sze­leptányért, az ülést is, s tönkremegy a hengerfej..: Bárczi István Szentendréről érkezett, s már túl van a munka felén. Az alátétet nem tudta befejezni, kevés volt rá ötven perc, de jobban tart a hengerfejtől. Teherautóhoz va­ló, s ő eddig személyautó-szer­vizben dolgozott. Bizakodik: — Remélem, azért sikerül, s leg­alább a középmezőnybe kerü­lök. Horvaí Ferenc a sziget- szentmiklósi iskola színeiben a tizenhárma« számmal ver­senyez: ■— Én választottam ezt, talán szerencsét hoz. Szük­ség lesz rá, mert anyaghibás munkadarab jutott nekem.,. Míg ő csiszol, a ceglédi Il­ling György kalapáccsal, hi­degvágóval alátétet hasít ki a vaslemezből. Legalább 120 precíz ütés. S ha egyszer nem pontos, oda a siker vagy a hüvelykujj. Akik tovább küzdenek Ä zsűri elnöke Vadász Ká­roly, a szentendrei 206-os szá­mú intézet tanára. Lapoz, szá­mol, összesít; — A legjobbak sem kész szakemberek még, az elméleti kérdések közül átlagosan min­den másodikra adtak helyes feleletet. Annak viszont örü­lök, hegy tavaly óta rengete­get javult a versenyzők mun­kavédelmi tudása. Vége a munkának. Szakem­berek, meósok, tanárok mérik az alátéteket, próbálják pet­róleummal, vajon pontosan zár-e a csiszolt szelep. Azután az eredményhirde­tés. Gazdára találnak a ser­legek, a szakkönyvek. Akik nyertek, az országos döntőben képviselik majd Pest megye 350 autószerelő és 90 karos­szérialakatos szakmunkásje­löltjét. ★ A harmadéves autószerelő szak­munkástanulók megyei versenyé­ben első lett Bárczi István Szent­endréről, második Illing György Ceglédről, a harmadik holtverseny­ben Ádámka Zsolt és Horvaí Fe­renc a szigetszentmiklósi intézet két tanulója. Jobb gyakorlati eredménye alapján Adámka Zsolt jutott az országos döntőbe. A karosszérialakatosok verse­nyében Acs László gödöllői tanuló győzött, s küzd tovább, a máso­dik Kovács Antal, a harmadik pe­dig Szikora Ferenc, mindketten Szigetszentmiklósról. Az Agrártörténeti emlékek védelme címmel kedden dél­előtt megnyílt fotókiállítás azt a nemes feladatot tűzte maga elé, hogy tettekre buzdítson. Hasson azokra, akik felelős­séget éreznek pusztuló érté­keink megmentéséért. A tár­latot, amelyet az egyetem au­lájában tekinthetnek meg az érdeklődők, dr. Bíró Ferenc rektor nyitotta meg. Ezt köve­tően dr. Szabó Loránd, a Ma­gyar Mezőgazdasági Múzeum főigazgatója rövid előadásában utalt arra, hogy írásos és tár­gyi agrártörténeti emlékeink fontos részét képezik történel­mi múltunknak, népi kultú­ránknak. Nélkülük nem ért­hető meg a jelen, és nem tud­juk formálni a jövő nemze­dék tudatát sem megfelelően. Hangsúlyozta a három évvel ezelőtt született, három mi­nisztérium együttes rendelete óta történt pozitív változáso­kat, az előrehaladást kallódó emlékeink felkutatásában. Az elmúlt esztendőkben 672 eddig feledésbe ment épít­ményről érkezett bejelentés, s ezek közül hatvanötöt Pest megyében fedeztek fel a lel­kes múzeumbarátok. Az ócsai pincesor felmérését például a gödöllői egyetem építészeti tanszékének kollektívája tár­sadalmi munkában végezte el, munkájuk nyomán válhat vé­detté 1982-ben. Mit is láthatunk a kiállított tablókon? Egy-egy ismert épü­leten, nevezetességen kívül sok-sok újdonságot. A rácke­vei hajómalmot még eredeti állapotában, a parádi cifra istállót, a nádfedeles. vakító fehérre meszelt falú ménes­csárdát, pompázatosán helyre­állított formájában, a bólyi komlószárítót, az Európában egyedülálló mezőhegyes! ele­vátormagtárat. Gyönyörköd­hetünk a tibolddaróci kőho- dály faragott oszlopaiban, megcsodálhatjuk a sümegi váristállót. Ahogy körbejárjuk az aulát, szemrevételezzük a szebbnél szebb fotókat, már tudjuk, nem mehetünk keresz­tül ezentúl Tésen sem úgy, hogy ne nézzzük meg szélmal­mukat. A kultúra és a munkásélet Kultúra és munkásélet cím­mel a napokban kötet jelenik meg a Népművelési Propagan­da Iroda kiadásában. Magyar, belga, francia, jugoszláv, nor­vég és svéd szociológusok az UNESCO támogatásával tanul­mányozták a munkásélet és a kultúra összefüggéseit. A kü­lönböző társadalmi rendszerek­ben élő és más történelmi múlttal rendelkező országok­ban összegyűjtött tapasztalato­kat adja közre a tanulmánykö­tet. A mű egyidejűleg külföl­dön is megjelenik angol, fran­cia és svéd nyelven. Ä kiállítás rendezői előrelá- tóak voltak, hogy a fotókat éppen a gödöllői egyetemen tették a nagyközönség szá­mára hozzáférhetővé. Évente sok száz agrárértelmiségi in­dul Gödöllőről a megye, az ország különböző települései­re. Nem mindegy, milyen szemlélettel — agráremlé­keink, népi örökségünk iránt. Reméjük, sikerül az egye­temről kikerült szakemberek figyelmét felhívni arra, hogy ne csak szűkén értelmezett termelői tevékenységüket vé­gezzék odaadással, hanem tö­rődjelek mezőgazdasági múl­tunk értékeivel is. Tőlük is re­méljük, hogy e nevezetessége­ket, kincseket unokáink is lát­hatják egykor. A tárlat már­cius 1-ig tart nyitva. Valkó Béla ÖRÖKSÉG. Bevallom, ele­ve bizonyos fokú gyanakvás él bennem azokkal a mostan­ság népszerű, sokszor művé­szinek álcázott dokumentum­játékokkal szemben, melyek feltűnnek filmvásznon, a tele­vízió képernyőjén, a színpa­don, vagy éppen elhangzanak a rádióban. Az élet valóban számos olyan helyzetet te­remt, mely a maga nemében döbbenetesen mellbevágó. Ám ezek hűséges lefényképezése csupán halvány lenyomat, mely nem érzékelteti a szerep­lőkben háborgó indulatokat, a tettek, a magatartások bonyo­lultan ellentmondó eredőit és így képtelen — a művészi áb­rázolás ereje híján — az ese­ményeket gondolkodásunkat formáló drámai élménnyé avatni. Mint ahogy József Attila irta Thomas Mann üd­vözlése című versében: Az igazat mondd,. ne csak a va­lódit. Kifejezve ezzel azt is, hogy a művészetek háttere minden korban az átélt, meg­szenvedett valóság. Erre csak egy példát említek, Stendhal remekművét, a Vörös és feke­tét, mely újsághír nyomán született. Az eset emlékezete régen elporladt a múló idő­ben, de Julien Soréi megrázó tragédiája örök tanulság hor­dozója emberről, világról. Mindezt azért bocsátottam előre, mert fönntartásaimat sok tekintetben megkérdője­lezte a legutóbb a rádióban elhangzott dokumentum-össze­FEBRUAR 11-TÖL 17-IG ABONY 11—12: Az élet szép* 13—14: Requiem» 14: Hüvelyk Matyi (du.) 15—16: A macska rejtélyes halála* BUDAÖRS 11—12: Muppet show 13—14: A túlélés ára» 15—16: Szeleburdj család CEGLÉD, Szabadság 11—14: A pogány Madonna (du.) A nagy balhé (este) 15—17: Cirkusz a vadnyugaton (du.) Requiem» (este) CEGLÉD, Kamara 11—17: A kis hableány (du.) A vágtató huszárosztag I—II. (este) DABAS 11—12: Fehérlőfia 13—14: A biztosan SIS sárkány Lady*» 14: Csalogány (du.) 15: Emberek és farkasok* DUNAHARASZTI 11—14: A macska rejtélyes halála* 15—16: Moszkva nem hisz a könnyeknek I—II.* DUNAKESZI, Vörös Csillag 11—14: A koncert 13— 14: A dzsungel könyve (du.) 15—16: A vízesés fia DUNAKESZI József Attila 11: Csárdáskirálynő 14: Hölgyem, Isten áldja 15: Kicsi a kocsi, de erős 17: A fej nélküli lovas ÉRD 11—12: Szeleburdi család 14: Muppet show 15—16: Vük FÓT 11—12; Transzport* 13: Kicsi a kocsi, de erős 14— 16: ... és megint dühbe jövünk GÖDÖLLŐ 11—17: A Birodalom visszavág GÖDÖLLŐ, Agrártudományi Egyetem 11: A királyi biztos szeretője** 14: Akiket forró szenvedély hevít** 15: Zugügyvéd zavarban* GYAL 11— 12: Emberek és farkasok* 13—14: Piedone Egyiptomban 15— 16: Transzport MONOR 12— 14: A kék laguna» 13— 14: Cirkusz a vadnyugaton (du.) 15—17: A zsarnok szíve»» NAGYKÁTA 11—14: A nyolcadik utast a Halál*** 14: Elektromos eszkimó (du.) 15—16: A félhold árnyékában I—II. NAGYKŐRÖS, Arany János 11—12: Requiem* 13—14: Piros pulóver* 15—17: A pogány Madonna NAGYKŐRÖS, Stúdiómozi 11—14: A szegények kapitánya (du.) Árnyak Dubrovnik felett*»* 15—17: Hüvelyk Matyi (du.) Kramer kontra Kramer» (este) PILISVOROSVAR 11—12: Ideiglenes paradicsom* 13—14: Országúton* 15: Az élet szép* POMÁZ 11—12: Hurrikán* 13—14: Szeleburdi család 15: A túlélés ára* RÁCKEVE 11—12: I, mint Ikarusz* 13—14: Egymillió zöldhagymával 15—16: Hurrikán* SZENTENDRE 11—14: Fel a fejjel! (du.) A Jó, a Rossz és a Csúf I—II.** (este) 15—17: Mackó Misi és a csodabőrönd (du.) Pukk !• (este) SZIGETSZENTMIKLÓS 11—12: Egymillió zöldhagymával 13—14: Hurrikán* 15—16: A macska rejtélyes halála* TÁPIÓSZELE 11—12: A hét különleges megbízott 13—14: Vadember* 15: A nyolcadik utas: a Halál*** VÁC, Madách Imre 12: Minden eladó 13: Feltámadás I—II.* VÁC, Kultúr 11— 14: A vízesés fia (du.) Ellopták Jupiter fenekét* (este) 15—17: Egy pikoló világos (du.) Félelem a város felett (este) VECSÉS 12— 14: Pukk! 13— 14: A hét mesterlövész (du.) 15—17: A koncert • 14 éven aluliaknak nem ajánlott. •• Csak 16 éven felülieknek. ••* Csak 18 éven felülieknek. V. G. P. Agrártörténeti kiállítás Gödöllőn * Értékeink megbecsülése Részlet a kiállításról Barcza Zsolt felvétele Darvas József emlékezete A léleknek kenyere Most lenne hetvenéves Darvas József. A Viharsarok indította, a Nyugat 1934. február I-i számában az „Isme­retlen magyar költők” című összeállításban jelent meg először egy verse, és alatta egy kis életrajz. Így lépett be a magyar irodalomba, amely­nek sok-sok kitérővel halá­láig odaadó munkása volt. Idestova ötven . éve lesz, hogy megjelent az az első verse, hogy az orosházi szegénypa- rasztgyerek elindult az értel­miséggé válás útján. A gyer­mekkori élmények olyannyira meghatározták az életét, 'hogy mindig annak a világnak volt és maradt tagja, amely az irodalomba küldte. Apját két­éves korában elvesztette, ta­nítói pártfogásával került a polgáriba, majd a tanítókép­zőbe, és ezek a hatások, ame­lyek az első generációs értel­miségit érintik a szegénység­ből, a semmiből kiválni aka­rás során, ezek határozták meg tehetségét. Az 1934-ben megjelenő két ; első regény írásakor az állás­talan fiatal tanító, szellemi ínségmunkás jobbadán bör­tönben és rendőri felügyelet alatt tanulja Horthyék törvé­nyeit, és a hűség viszi el a népi írók táborába, a világ megérteni vágyása teszi mar­xistává. Darvas Józsefnek ter­mészetesen vezet az útja a népi írók táborába, hiszen al­kotó korszaka első részét a szegényparaszti világ témái határozzák meg, és a népi írók mozgalmának oly kedves műfaját, a tényleíró, valóság- fel'táró írói szociográfiát is rangos eredménnyel műveli. Az Egy parasztcsalád történe­te a Puszták népe mellett sok magyar fiatalnak volt a bib­liája. De a fiatal Darvas nem állt meg a népi írók mozgal­mánál. Kezdettől vallotta, hogy a parasztság felszabadí­tása is csak a munkásosztály harcának győzelmével követ­kezhet be. Valahogy úgy ala­kult az élete, hogy a népiek táborában mindig marxista volt, s a kommunisták közt ezekben az években ő fogal­mazza meg legértöbben a népi-nemzeti hagyomány tör­ténelmi fontosságát. Ennek az összefonódó kettősségnek kö­szönhette, hogy az 1938-han írt Hunyadi-regénye, A török­verő, Móricz Erdélye mellett a kor legnagyobb hatású írá­sa. A felszabadulás utáni új értelmiségnek, az első gene­rációsoknak a legnagyobb re­gényélménye biztosan az El­indult szeptemberben. Első­sorban hőse miatt. Darvas egy képzős diák alakjában a népből jött fiatal értelmiségi öntudatra ébredésének művé­szi rangját adja. A magányos, elszigeteltségbe kerülő ka­maszember akkor találja meg helyét a világban, amikor ki­alakul benne az örök kötődés tudata, kötődés azokhoz, akik küldték, falujához, anyjához, gyermeki világához. A háború alatt politikus* ként a népi baloldal állás­pontját képviseli író- és poli­tikus barátaival együtt. _ A Márciusi Front egyik alapító­ja, a népfrontos politika szer­vezője, a balatonszárszói kon­ferencia egyik előadója. Nem csoda hát, hogy a felszabadu­lás előtti heteket bujkálással kell töltenie, és ekkor egy Baross utcai ház pincéjében született — 1945 februárjában — a Város az ingoványon cí­mű történelmi számvetés. A felszabadulás után egy időre megszűnik az író és po­litikus kettőssége. Volt építés­ügyi, közoktatási és népműve­lési miniszter. Megpróbálja a gyakorlatban megvalósítani mindazt, amit addig íróként szolgált. 1945—65 között nem jelenik meg könyve. A Város az ingoványon után publicisz­tikákat, riportokat, vezércik­keket ír. A koalíciós idők har­cai a politikai cselekvést te­szik fontosabbá, az írói gon­dolkodás másfajta normái fél­reszorulnak életében. Közben három évig az írószövetség elnöke, majd 1959-től haláláig az marad. Ez az időszak — 1959-től — írói életének második korsza­ka. A Kormos ég című szín­darabbal indul a hallgatás utáni korszak, amely kegyet­len drámai szembenézés ön­magával, az alkotó értelmiség felelősségével. Ezt követi a Hajnali tűz című dráma a termelőszövetkezeti átalakulás belső konfliktusairól. Majd megírja a Részeg eső című regényét, amely egy nagy vál­lalkozás első része, és a fel- szabadulás óta életünket meg­fogalmazni kívánó szépprózai munkák közül a legjellemzőb­ben mai. E leven szenvedélyességét, társadalmi érdeklődését jelzi a Térképen nem tá­lalható című riportdrámája, amely a penészleki vita kap­csán vizsgálja érzékeny, fe­gyelmezett indulattal a való­sághoz, a múlt örökségéből itt maradt jelenségekhez a vi­szonyunkat. A teljes igazság abban a társadalmi cselek­vésben fejeződik ki, amit az újért, életünk építéséért, a múlt maradványainak felszá­molásáért teszünk. Nem az írás a végső cél, az írás a nép szolgálata. Sz. M. ■ “Rádiófigyelőm állítás, az örökség. Le merem írni, alkotója olyan műsorral lépett a nyilvánosság elé, amely — nemcsak eléri, ha­nem — sok tekintetben — fö­lül is emelkedik a hangjáté­kok még költőileg is igényes színvonalán. A szereplők, aki­ket Kóso Judit megidézett mikrofonja elé, nem kitalált, hanem valóságos, élő szemé­lyek. Mindegyikük éli a maga életét és a saját hanghordo­zásában mondja a vélt igazát. Az anyós,» aki menyére szór szitkot-ótkot, amiért súlyosan mozgássérült, nemrég elhunyt fiát cserben hagyta, nem törő­dött vele, az özvegy viszont a férje emlékét pocskondiázza anyósával szemben. Kettejük árnyékában pedig ott vergődik az alkalmi élettárs, aki a be­teg ember utolsó éveit jó szó­val, alázatos szeretettel meg­színesítette, sőt — amit hites felesége megtagadott tőle — egy gyerekkel is megajándé­kozta. Gondolom. Kosa Judit per­iratok halmazából bányászta ki ezt a megrázó históriát. Nem zúdította ránk a történ­tek áttekinthetetlen tényanya­gát. Nagy önfegyelemmel össz­pontosít a lényegre: a hátra­maradó családtagok azért kap­tak hajba, hogy k> vigye el a zsákmányt, vagyis az öröksé­get. Mert ezért van a méltat­lan csatározás. S közben ha­lálában is védőkarját nyújtja az apa a gyereke felé, aki vé­gül is győz, minden szájba- rágó tanulság nélkül. ZSÖKA NÉNI. Lengyel Nagy Anna Embermesék cí­mű e havi műsorából egy lát­ványosnak nem nevezhető, ám a maga nemében szép fé­nyű embersors bemutatása ra­gadott meg leginkább. Zsóka nénié, aki évtizedek óta em­berpalánták fölé hajolva óvja, istápolja féltő gonddal a fia­tal nemzedékek zsenge hajtá­sait. Nemcsak a betűvetésre, az elemi olvasás örömére ok­tatja jó szóval, szelíd szigor­ral növendékeit, hanem kellő tapintattal alakítja magatar­tásukat, igyekszik még időben lenyesegetni a kiütköző vad­hajtásokat. Szavai, ahogy hivatásáról beszélt, mentesek voltak min­den póztól, önmutogatástól. Talán már az is sok, ha azt mondom, hogy az emberbe ve­tett hitet és szeretetet sugá­rozták. Mindenesetre jó volt hallgatni, mert egy sok tapasz­talatot gyűjtött, bölcs ember képe rajzolódott ki előttünk, aki — ezt mór túlzás nélkül hozzáfűzhetem — példa lehet minden korok tanító nénije számára. Sz. E. *

Next

/
Oldalképek
Tartalom