Pest Megyei Hírlap, 1982. január (26. évfolyam, 1-26. szám)

1982-01-06 / 4. szám

1982. JANUÄR 6., SZERDA Mjm a KIS 1 szakmai feladatokat Kidolgozta 1986-ig szóló fel­adattervét a KISZ KB mellett működő értelmiségi fiatalok tanácsa. A programban rész­letesen megfogalmazták a KISZ X. kongresszusának ha­tározataiból az értelmiségi fia­talokra vonatkozó tennivaló­kat, s az egyes munkabizott­ságoknak szánt ajánlásokat. Rámutattak, hogy a mozgal­mi munka szervezésénél az eddigieknél jobban figyelem­be kell venni az értelmiségi fiatalok képzettségét, felké­szültségét, életkorát, célszerű építeni például arra, hogy — alaptevékenységükhöz kötődő­en — szakmai feladatok meg­oldásával szívesen vesznek részt a KISZ munkájában. Az ifjúsági szervezet fontos tennivalójának tekinti, hogy a fiatalok felkészültségét, kép­zettségét megfelelő akciók, munkaformák kidolgozásával, szervezésével kamatoztassa, a helyi kezdeményezéseket fel­karolja, elterjessze. Modellezők az MHSZ-klubokban Tavaszt várók készülődése Már a tavaszra készülnek a modellezők az MHSZ-klu- bokban. E napokban készítik elő a versenyekre a repülő-, a hajó- és az autómodelleket. Volt egyszer egy f elhívás... A verseny tekintélyt is ad Vannak, ügyek, dolgok, cse­lekedetek, amelyekkel sza­vakban, elvben nagyon is egyetértünk, de — legyünk fi­nomak ----- tartózkodókká le­sz ünk, ha a tettekre kerül a sor. Valahogyan így. jártunk az energiahordozók ésszerű felhasználásával is. Hogy vál­toztatni kell az eddigi mód­szereken, az idejétmúlt pazar­ló szemléleten — nem kétsé­ges. Csak a valóraváltás sze­kere jár a kelleténél lassab­ban, s nem is a legkiválóbb úton. Ilyen esetekre gyógyír, állítják a sokat próbált veze­tők — a verseny, ami nagyobb sebességre ösztökéli azt a bi­zonyos döcögő szekeret. A továbbiakban fény de­rül arra, hogy miért is kellett eme gondolatokat előrebocsá- tanunk, amikor Pest és Nóg- rád megyében a termelőszö­vetkezetek, szakszövetkezetek, szövetkezeti közös vállalatok közölt folyó energiagazdálko­dási versenyről szólunk. A múlt év végén kapták meg az érintettek a tanácsok mezőgazdasági osztályainak, a területi szövetségeknek és a Budapesti Körzeti Energiafel­ügyeletnek a felhívását. A több évig tartó verseny kez­dete: január 1. Hogyan véle­kednek a versenyről az érin­tettek — a gazdaságok? Akik igent mondtak A gyáli Szabadság Tsz-ben Höchst János elnökhelyettes Vidor József tervezési és ener­giagazdálkodási osztályveze­tőhöz irányít részletes infor­mációkért, de azért megjegy­zi: — Verseny ide és oda, azt hiszem, saját jól felfogott ér­dekünk is azt kívánja, hogy ott fogjuk szorosabbra az energiafelhasználást, ahol csak lehet. Vannak jó elképzelé­seink. Természetesen benevez­tünk a versenybe. Ha mór úgyis törjük a fejünket, miért ne? Vidor József osztja az el­nökhelyettesi véleményt: — A munkaverseny legfel­jebb abban segít, hogy még inkább ráirányítja a figyelmet az amúgy is sürgető tenniva­lókra. Nagyobb tempóra ősz törni nemcsak az energetiku sokat, hanem a gazdasági ve­zetőket is. Talán támogatást ad abban is, hogy végre mél tó helyükre kerüljenek az energetikusok, meghallgatásra, partnerre találjanak a terme­lést irányító vezetőkben. Azok szemléletét is formálhatja, akik sokat tehetnek, akiknek gondolkodásán sok múlik energiaügyben. Hogy hol és mit lehet lefa­ragni az energiamérlegből? A hosszú sorból a gyáliak háza tájáról csak két példa. Mérés- technikai csoportot szerveztek, amely kéthavonta rendszere­sen ellenőrzi, beméri az olaj­égők fogyasztását. Apróság — mondhatná bárki, de rög­tön nem az, ha tudjuk, hogy a folyamatos ellenőrzéssel, kar­bantartással 5—10 százalék drága olajat is meg lehet ta­karítani! A termelőszövetkezet sörpa­lackozójánál már a holnapra gondolnak. A szociális helyisé­gek fűtésére a napenergiát tervezik. Nyár közepére már munkába is fogják a nap su­garait ... És akik nemet? Az albertirsai Szabadság Tsz-ből jelentkezés helyett visszautasítást vitt a posta válaszként a felhívásra. Vajon miért ? — Versenyzőnk mi. Ha nem is hivatalosan, de saját ma­gunkkal, a takarékosabb gaz­dálkodásra sarkalló számaink­kal mindenképp — hangzik az ellenérv Valent Mihály el­nök szájából. Valóban azt ír­tuk, nem kívánunk a verseny­ben részt venni. Mégpedig azért nem, mert most van alakulóban nálunk ez az egész dolog. Most jött vissza a tan­folyamról az energetikusunk. Már szakember, mégsem akar­tuk, hogy a vetélkedő feles­legesen terhelje őt. Az elkö­vetkezőkben sok fontos feladat vár rá,' saját energiáját inkább erre kell fordítsa! A vetélke­dővel együtt soknak ítéltük! A megfontolás után kimon­dott nem mégsem jelenti azt, hogy az albertirsaiak félváll­ról veszik az energiasokk utá­ni tennivalókat. Sőt! Most ké­szülnek a tervei egy négymil­liós beruházásnak, amellyel évi 750—800 ezer forint érté­kű fűtőolajat tudnak megspó­rolni. Mégpedig úgy, hogy a húszmilliós termelési értéket előállító faüzem eddig felhasz­nálatlan hulladékaival fűtik majd a Láng Gépgyár szak­emberei által átalakított ka­zánokat, Innen kapja majd a meleget a szerviz és a javító- műhely. Az apróbb tervek sorába tartozik, hogy naponta ellen­őrzik a gépek, teherautók üzemanyag-fogyasztását, a termésszárítás kevésbé olaj­éhes módjait keresik, s na­gyobb gonddal kötötték meg a villamosenergia-vételezési szerződéseket... — Eddig 42 szövetkezet, kö­zös vállalat jelentkezett. Még most sem késő a jelentkezés. A kérdés persze az, eljutott-e a felhívás valamennyi energe­tikushoz? Ügy reméltük, a szövetkezetek, közös vállala­tok 70—75 százaléka bekap­csolódik majd. Az egész felhí­vás, a kitűzött jutalmak egyet­len célt szolgálnak a takaré­kosság, a népgazdasági mércé­vel mérhető haszon mellett, nevezetesen azt, hogy ez a sok helyütt még alakulóban levő szervezet, az energetiku­sok foglalkoztatósa megfelelő erkölcsi-anyagi támogatást kapjon. S ebben az ügyben ez sem megvetendő haszonnak számít! Gáspár Mária ismétlődő alapműveletek Pénzzel, ésszel, tisztességgel Hatszor annyi költségvetési forintot használnak fel ki­adásaink fedezésére napjaink­ban a megye óvodái, mint két évtizeddel ezelőtt. Egyetlen és nem is a nagy tételek közül való ez a béren felüli jutta­tások sorából, abból a jövede­lemforrásból, aminek a szere­pe folyamatosan és gyorsan növekedett, ám aminek bővü­lési mértékét most már nem lehet a nemzeti jövedelem gyarapodásától elválasztani. Elért egyharmad A lakossági jövedelmeknek lényeges része az említett be­vételi lehetőség és azért kap­ta a béren felüli elnevezést, mert független a teljesített munka mennyiségétől, s azért juttatás, mert legtöbbször au­tomatikusan megteremtődik rá a jogosultság. E bevételek alapja a szükséglet — például az oktatás esetében —, a rá­szorultság, így az egészség- ügyi ellátás. A béren felüli juttatások java éppen ezért a szociálpolitika körébe tarto­zik. Jövedelmünk nagyobb ré­széhez tehát a munka szerinti elosztás alapján jutunk, má­sik — kisebb, de nem jelen­téktelen —, részéhez viszont a társadalmi méretű gondosko­dás segít hozzá bennünket. A hetvenes években a költ­ségvetési társadalombiztosítá­si kiadások több, mint a két­szeresükre nőttek, 1980-ban elérték a 78 milliárd forintot. Ugyanabban az esztendőben szociális és egészségügyi ellá­tásra 21, oktatási és kulturá­lis célokra 35 milliárd forin­tot fordítottak. A megyében csupán a tanácsi költségvetés­ből 1981-ben 1,1 milliárd fo­rint szolgálta a szociális és egészségügyi feladatok fede­zetét, az oktatási és kulturális intézmények pedig 1,8 mil- liárdból gazdálkodhattak. Ha most az egyén oldaláról nézzük ezeket a köznapi gon- dolatmemetünknek nehezen fölfogható milliárdokat, akkor a következő kép rajzolódik ki előttünk: a társadalmi jutta­tások egy főre vetített össze­ge 4545 forint volt 1970-ben, öt év múlva már 7906 forintot tett ki ez a pénzmennyiség, tavaly pedig túlhaladta a tíz­ezret. Másként fogalmazva: amíg 1970-ben teljes jövedel­münknek 22,6 százalékát adta ez a forrás, addig tavaly már elérte az egyharmadát! A közös teherviselés nagy­ságát érzékeltetik ezek az adatok, arról azonban nem mondanak semmit, vajon ezeknek a terheknek a jöve­delmi oldalon, mekkora a be­csülete? Nem vetjük el a sulykot, ha azt állítjuk: a bé­ren felüli juttatásoknak meg­határozó szerepük van mind az állami költségvetésben, mind a családi bevételek és kiadások alakulásában. Nem vetjük el a sulykot, ám nagy kérdés: ez a tény mennyiben tükröződik az egyén, a csa­lád magatartásában, szemléle­tében, ítélkezésében? Nem erőszakolt a kérdés, a kétkedés. A megye jelentős iparvállalatainál egyre gyako­ribb a panasz: nehezen bír­ják a viszonylag magas fokú szociális ellátás fedezetét elő­teremteni a szabályozók szi­gorítása következtében kiseb­bedé fölosztható részesedési alapból, ám ennek a szociális ellátásnak a dolgozók többsé­génél szerény a súlya, a je­lentősége, a becsülete! A sa­ját gyermekintézmények meg­léte vagy hiánya ma koránt­sem olyan tényező, mint volt egy évtizede, amint egyre sző­kébb a szerepe az üzemi ét­keztetésnek — főként most, hogy az ötnapos munkahét miatt az ebédidő kívül került a letöltött óraszámon —, a saját üdülőnek. A közvéleke­dés furcsa torzulására mutat az is, hogy a gyermek óvodai, általános iskolai napközis fel­vételét a családok döntő ré­sze nem életszínvonal-emel­kedésnek, hanem -csökkenés­nek fogja fel, mert: valameny- nyi térítési díjat fizetni kell. Márpedig a megyében egy óvodás gyermekre havonta hatszáz forintnyi költségveté­si juttatás a közös pénztárca terhe! A súlyosabb rész Társadalmi szervezettségben lebonyolódó feladatról, mert alapvető szükségletekről van Még nem késő Székely Zsombor, a Pest megyei területi szövetség mun­katársa fogja össze az ener­giaversenyt: T ömören és némileg le­egyszerűsítve: eladja az árut. Természetesen csak akkor, ha a védjegy a fogyasztóban kellemes asz- szociációkat kelt, és ha az emblémát vagy megneve­zést legalább hírből isme­ri. Ezért, ahol az áruk versengenek egymással, és ahol a termelők minél töb­bet akarnak eladni a ma­guk portékájából, ott jogi­lag is vécjik a terméküket megkülönböztető emblé­mát, elnevezést. Jogi olta­lom alá helyezik, azaz fenntartják maguknak és megtiltják másoknak a jel, a név használatát. Nem véletlen, hogy a magyar fogyasztó tudatá­ban igen szerény helyet foglalnak el a védjegyek, hiszen amíg az árukínálat nem olyan gazdag, hogy az azonos rendeltetésű termé­kekből választani kellene, s amíg ezek a termékek nem állnak olyan bőségben rendelkezésre, hogy egy­mással versengjenek a ve­vő megnyeréséért, addig a védjegy felesleges. Külö­nösképp, mivel a jogi ol­talom megszerzése — a be­jegyeztetése — és a védjegy bevezetése, reklámozása költséges mulatság. Más a helyzet a nemzet­közi kereskedelemben, ahol a magyar áruknak is erős versenytársakkal kell meg­küzdeniük. Ott már csak azért is érdemes a jogi ol­talmat megszerezni, a véd­jegyet használni, mert bár­milyen jó is egy ismeretlen áru minősége, csak olcsób­ban lehet eladni. Érdemes és időszerű te­MIRE JÓ A VÉDJEGY? hát növelni a védjegy sze­repét. Egyebek között ezt a célt szolgálta a Trade Mark ’81 néven rendezett nemzetközi védjegykiállí- tás, s a Budapesten meg­szervezett nemzetközi véd­jegykonferencia. A véd­jegykultúra fejlesztését, a magyar védjegyek intenzí­vebb használatát szolgálta — közvetve — az is, hogy a Magyar Kereskedelmi Kamara védjegybizottsága és a Hungexpo védjegypá­lyázatot írt ki. Idézünk az első helyezést elért pálya­munkából : Az árut az ismeretlenség homályából a védjegy eme­li ki... A vásárló a véd­jeggyel megjelölt árut, ha azt jónak találja, máskor is keresi és vásárolni fog­ja. Egyidejűleg kialakul tu­datában, hogy az azonos védjeggyel jelölt termé­kek a korábbiakhoz hason­lóan, jó minőségűek, s az így befogadott védjegy bi­zalmat ébreszt a gyártó és a forgalmazó többi termé­ke iránt is. A pályadíj­nyertes szerző: Bulla Ma­riann, a Medimpex Külke­reskedelmi Vállalat propa­gandaosztályának munka­társa. Talán nem véletlen, hogy éppen a Medimpex reklám- szakembere a pályázat el­ső helyezettje: a magyar védjegyek nagy hányadát a gyógyszeripar alkalmazza. Ugyanakkor például a könnyűiparnak alig van védjegye. Jellemző az is, hogy a kifejezetten ma­gyar eredetű védjegyek száma alig néhány ezer, ugyanakkor a nálunk is be­jelentett, tehát hatályos nemzetközi védjegyeké több százezer! Az utóbbiak közé tartozik például a Chanel. A francia cég olyan komolyan veszi védjegyét, hogy a világ szinte vala­mennyi sajtótermékét, ki­rakatát szemmel tartja, és azonnal tiltakozik, ha vala­ki a maga egyszerű, nemes vonalú, s ebben a Chanel- stílusra emlékeztető ter­mékét Chanel megnevezés­sel hirdeti. N álunk minden fogyasz­tási cikken fel kell tüntetni a gyártó ne­vét, és a gyártók, teljesít­vén ezt a kötelezettségüket, mindinkább törekednek ar­ra, hogy márkájukat hasz­nálják megjelölésként. A Kozmetikai és Háztartás­vegyipari Vállalat például Caolá-ra változtatta nevét, ami szintén egy lépés a védjegyek használata felé. A gazdálkodás korszerűsö­dése, a termékek nagyobb választéka előbb-utóbb ki­bontakoztatja a versenyt a hazai piacon is, és ennek nélkülözhetetlen kelléke lesz a védjegyek bejegyez­tetése, reklámozása, és használata. A fogyasztónak ebből annyi haszna lesz, hogy választásában, dönté­sében eligazítást kap a védjegyektől. Gál Zsuzsa szó e juttatásoknál, már mint a szocialista társadalomban alapvetőnek tartott, elismert szükségletekről. Éppen ezért a béren felüli júttatások forrá­sa nem lehet más, csakis a társadalmi tiszta jövedelem, s az állami költségvetés az a pénztárca, ahonnét kivehető a forintok többsége, a kisebb rész előteremtése a vállalatok, a szövetkezetek kötelezettsége. A súlyosabb terhet a költség- vetés viseli: a családi pótlé­kot, a táppénzt, a nyugdíja­kat, az oktatási kiadásokat stb. innét fedezik, míg bizo­nyos juttatásokat a vállalati jóléti és kulturális alap állja, illetve van, amit a költségek terhére számolnak el. Illő most már, hogy föl­rajzoljuk a teljes kört: béren felüli juttatás a gyermekne­velés terheihez való hozzájá­rulás, a családi pótlék, a gyermekgondozási segély, az óvodák, a bölcsődék fönntar­tása például; az oktatási, mű­velődési, sportolási szükségle­tek kielégítésének fedezése; az egészségvédelem, a betegek gondozása és segélyezése, így a táppénz, a gyógyszerár-tá­mogatás, a terhesgondozás, az egészségügyi intézmények fönntartása; a már nem mun­kaképesek — a rokkantak, a munkától visszavonultak, nyugdíjasok —, ellátása, azaz a nyugdíj, a rokkantsági nyug­díj, a járadékok folyósítása, az öregek napközije, a szociá­lis otthonok fönntartása; a munkával összefüggő juttatá­sok csoportja, egyebek között az utazási költségtérítés, a munkaruha, az étkeztetési hozzájárulás, a munkásszálló, a kedvezményes üdültetés, az üzemi gyermekintézmények fönntartása. Az előbbi bekezdésben ál­lók azt is magukba foglal­ják, hogy a juttatások lehet­nek természetbeniek — pl. az egészségügyi ellátás —, pénz­belitek, mint a családi pótlék. Az utóbbiakról a felhaszná­láskor ki-ki maga dönthet — a családi pótlékból akár szí­nes televízió is lehet, de azért gyakrabban lesz ruha, cipő —, a természetbeni juttatások igénybe vétele viszont megha­tározott formában történik. Mindkét bevételi forrás ará­nya folyamatosan és gyorsan növekszik a jövedelmeken be­lül, elsősorban a pénzbeniek bővülésének ritmusa szapora, de a természetbenieké is meg­haladta a munkából származó jövedelmek emelkedésének mértékét. Ismétlődő alapműveleteket, összeadást, kivonást, osztást, és szorzást kell elvégeznie a költségvetés végrehajtóinak, ám egyre inkább úgy, hogy a pénz, a társadalmi tisztesség összetalálkozzék az ésszerű­séggel. Azt senki sem vitat­hatja, hogy a megyében a csa­ládi pótlékban részesülők százezer fős tábora jogos já­randósághoz jut, ám az már igenis vitatéma lehet, meny­nyiben igazságos a kedvezmé­nyes üdültetés, a jövedelemtől független étkezési hozzájáru­lás, stb. rendszere. Ahogy az sem kvadrál az igazságérzet­tel, amikor tisztes jövedelmű gyermekek szülőjének gondo­zását az állam vállalja át a szociális otthonban ... amint kétségeink lehetnek abban a tekintetben is, hogy a megye 3801 kórházi ágyát mindenkor a leginkább rászorultak fog­lalják el. A bér fejében Tiszteletet érdemlő eredmé nyék, de egyben mind feszi több ellentmondások is föllel hetők a béren felüli juttató sok terepén. Nem a szavakka való játék: az elért színvoná megtartásának és további fej lesztésének egy lehetősége van mégDedig az, mit és hagyat teszünk a munkabér fejében Azzal azonban, ha azt tesszük amit kell, még nincsen végi teendőinknek. Előbb vagi utóbb elkerülhetetlen napi­rendre tűzni a természetesnél vett juttatások és juttatásfo­rintok kétséges, kérdéses — természetességét. Mészáros Ötté

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom