Pest Megyei Hírlap, 1982. január (26. évfolyam, 1-26. szám)
1982-01-06 / 4. szám
xMtap 1982. JANÜÁR 6., SZERDA A lószőrtől a kerámiáig Mit ér az ember, ha népművész? A népművészet manapság reneszánszát éli. Valódi és vélt népművészeti tárgyakkal találkozhatunk jártunkban-kel- tünkben. A rádióban, televízióban egyre több a népzenei műsor, s aki a fiatalok közül egy kicsit is adott magára korábban, az táncházba járt. Zsebkiállítás Az elmondottak olyan témakörbe tartoznak, amely gyakran kerül terítékre a legváltozatosabb foglalkozású és érdeklődésű emberek között. Hát még akkor, ha szakemberek jönnek össze! Most az asztalnál egy szövő, egy keramikus és egy lószőrös foglal helyet. — Mi az, hogy lószőrös? — teszem föl félve a kérdést, mert érzem, illenék tudnom. — Lószőrből készítek ékszereket — világosít föl a nagykátai Bodrogi Sándor. — Már jó 60—70 éve annak, hogy valahol ilyet rendszeresen csináltak. Azelőtt sok minden készült lószőrből. Ékszer kevésbé — csak egy-egy darab, szerelmi ajándékként. Ma már kuriózum ez. Az én gyűrűim, karkötőim, fülbevalóim, nyakékeim két év óta állandóan úton vannak: kiállításról kiállításra viszem őket. — Azzal a zsebébe nyúl, s egy nylonzacskót vesz ki: — itt az egész anyag! A kis tasakból számtalan ékszer kerül elő. Egyik szebb, mint a másik. Mindegyik más és más. Senki sem mondaná meg, miből készültek. Ha egy gyűrűre ráfújnék, talán el is röpülne. — Ügy érzem, szenvedő alanya vagyok annak a magam szabta célnak, hogy ismét életre keltsek egy ilyen ősi mesterséget. Ez azonban talán csak engem foglalkoztat. Gyakran eszembe jut mostanában, hogy a népművészetet terjeszteni anyagi, nem terjeszteni pedig erkölcsi veszteség. Ezt azért merem így kijelenteni, mert saját költségemen utazgatok szerte az országban, tanítom a fiatalokat kosár- és bőrfonásra, sípfaragásra, s viszem a kiállítási anyagomat oda, ahol kérik. A tudást továbbadni és alkotni, újat teremteni együtt nem megy. Pedig nagyon szeretném, ha lenne. aki a fiatalok közül ezt a fajta népművészetet továbbviszi — akkor is, ha én már nem leszek. Nincs ráírva — A más területen alkotó népművészek is ilyen sötéten látnak? — Tizennyolc éves korom óta foglalkozom szövéssel — mondja a Foton élő Iván Judit. — Az óvónőképző elvégzése után indultam egy nép- művészeti pályázaton, amelyen helyezést értem el. A jutalom kéthetes művészeti táborozás volt Tokajban. Itt olyan alkotó közösségbe kerültem, hogy sem azelőtt, sem azóta nem éreztem magam olyan igazán embernek, mint akkor, ott. Tokajban határoztuk el azt is, hogy megalakítjuk a fiatal népművészek stúdióját. Eleinte hasonló szellem, hangulat volt ott is, mint a táborban. Most azonban — többen is úgy érezzük — már elvesztette vonzerejét. Elvesztette, mert egyetlen szervezet sem lehet cél- és vezéregyéniség nélkül. Nálunk pedig jelenleg egyik sincs. Az első években egy alkotóházat rendeztünk be közösen. Most azonban csak havonta van egy-egy, művészeti témával foglalkozó előadás, s ez bizony nemigen tartja össze az embereket. Rendszeresen járunk a csillebérci úttörőtáborba, ahol mi tartjuk a népművészeti foglalkozásokat, de ez kevés. — Szép a mellényed! —szól közbe hirtelen Kun Éva keramikus. — Te csináltad? — Igen, magam terveztem a mintázatát, majd megszőttem és meg is varrtam. Sajnos, ez az anyag nem nyerte el a zsűri tetszését. Meg drága is, jóval többe kerülne, minta gyári kelme, s természetesen nincs ráírva, hogy hagyományos, kézműves eljárással készült ... Édes teher' Ez a kis intermezzo eltereli egy rövid időre a beszélgetés témáját más irányba. De aztán a stúdió örökifjú tagja, a hetvenéves Bodrogi Sándor ismét visszakanyarodik: — Elsősorban a gyerekekkel kell megszerettetni az igazi népművészetet. Mesével, s minden lehető eszközzel ébren kell tartani az érdeklődésüket. Édes terhet cipelünk mindannyian — de mégiscsak cipeljük! Nagyon meg kell magunkat erőltetnünk, hogy az általunk elvárt színvonalat tartani tudjuk. Ezért a nívóért sokkal többet kell dolgoznunk, mint a Népművészet mestere cím elnyerésekor. A harmadik beszélgetőpartner, Kun Éva pályája egy kicsit elüt társaiétól. Elüt, mert ő tulajdonképpen révbe ért, hiszen elvégezte az Iparművészeti Főiskolát, s tagja a Képzőművészeti Alapnak. Budakeszin él, dolgozik. — Amikor a hetvenes években a népművészet felé tolódtak a hazai szellemi irányzatok, tanuló voltam egy fazekasiskolában. A Népművészet ifjú mestere pályázaton nyertem egy táborozást Fadd— Domboriba. A táborban én is nagyon jól éreztem magam. Együtt dolgoztunk, együtt nyaraltunk. Táborozás után kiállítást rendeztünk az ott elkészült munkákból. Fölvetődött bennünk is, hogy jó lenne gyakrabban összejönni, találkozni, beszélgetni. Megalakítottuk a már Judit által említett'stúdiót. A tagok nagy része amatőr volt. Azt vártuk, hogv gvakorlati segítséget kapunk. Néhány munka elvégzésére volt is lehetőségünk, de ezekért mindig megindult a kenyérhare... Én közben a magam útját jártam, a tagokkal csak érzelmi kapcsolatom volt. A haszonkeresők időközben kihullottak. Maradtunk egy páran, akiknek szükségük van erre a társaságra, a közös nyári táborokra. Számomra ezek eszmei táplálékot jelentenek. Űj tag már nem kéri felvételét; mert rájöttek, a stúdió nem jelent anyagi előnyt. .Visszatérő álom Mint ahogy a Népművészet ifjú mestere cím sem ... Hisz még erkölcsi támogatásban sem részesülünk. Ezért határoztuk el, hogy a jelenlegi lehetőségekkel élve, kézművestársulást alapítunk a Népművelési Intézet segítségével. Az amatőrök útját szeretnénk egyengetni. Segíteni őket az alapanyagok beszerzésében, a zsüriztetésben, a kiállítások lehetőségeinek megteremtésében és megrendezésében. Van egy évek óta visszatérő álmom: ha a stúdiónak egy jó kis népművészeti boltja lenne... Talán ezzel a társulással erre is lesz majd mód. A kissé borongósra fordult hangulatot megint az örökifjú korelnök oldja: — A Népművészet mestere cím, sajnos, valóban csak any- nyit jelent, hogy megvan. Akkor, amikor megkaptuk, szép volt, dicsőség volt, de ma talán már senki sem emlékszik erre. Ha mi eredményt akarunk elérni a saját munkánkban, ha szeretnénk mindazt továbbadni a következő nemzedéknek, amit tudunk, akkor minden támasz nélkül is önmagunkat kell adnunk, tiszta szeretettel és őszinte lelkesedéssel. Körmendi Zsuzsa Zeneoktatás Pest megyében A dallam a nevelés eszköze ...azért van kedves Glaukonom olyan óriás fontossága a zenei nevelésnek, mert a ritmus és a dallam hatolnak be legjobban a lélek belsejébe... különben az elhanyagolt, s a nem szépen nőtt dolgokat is az látja meg élesebben, aki megfelelő zenei nevelést kapott. .. Kiterjedt hálózat Az idézet Platóntól való, de folytathatnám a sort, citálva Arisztotelészt, majd tovább, felsorakoztatva a tekintélyeket, hogy nagyobb nyomatékot adjak az előadandó témának. Mert furcsa módon akár oktatásunk, akár közművelődésünk helyzetéről értekezünk, mintha sem ide, sem oda nem tartoznék, vajmi kevés szó esik a zeneoktatásról, a zenei intézmények helyzetéről, gondjairól, eredményeiről. Pedig a zeneiskolákban már alsó fokon (6—10 évesek) komoly művészeti, tágabb értelemben esztétikai nevelés folyik. Éppen ezért tesszük fel a kérdést: milyen a zeneiskolai oktatás helyzete jelenleg Pest megyében? Kezdjük néhány statisztikai adattal. A számok sok mindenről árulkodnak. Pest megyének nyolc városa, 84 nagyközsége, tehát összesen 179 települése van. Ezekben 18 zeneiskola és mintegy 80 kihelyezett — egy-egy zeneiskolai körzethez kapcsolódó — tagozat működik. Az állami zeneoktatásban részesülő gyerekek százalékos aránya, (az általános iskolás gyereklétszámmal összevetve), az országos átlaghoz (3 százalék) viszonyítva itt a legmagasabb, több mint 5 és fél százalék. A számokat nézve úgy tűnik: az intézményhálózat elég Március 19-től Budapesti tavasz fesztivál Tíz hét múlva, március 19-én kezdődik az év legnagyobb idegenforgalmi rendezvénye, a Budapesti tavasz fesztivál. A fesztivál ideje alatt kulturális rendezvények sorát tartják a Vigadóban, a Mátyástemplomban, a Zeneakadémián, a Műcsarnok nemzeti tárlatot nyit, a Vigadó Galériában Amerigo Tot műveiből rendeznek kiállítást. A Filmglóbusz keretében nemzetközi és nemzeti fesztiválok díjnyertes alkotásaiból vetítenek rövid- és játékfilmeket a Szikra moziban. A fesztivállal egy időben az Utazás ’82 keretében Budapesten országos idegenforgalmi centrum nyílik, amely különféle hazai és külföldi utazási programokból nyújt bőséges választékot. Az utazás ’82 nemzetközi kiállítás — összhangban az ötnapos munkahéttel — hét végi és több napos utak sorát ajánlja a zalai dombságtól a szatmárbe- regi síkságig. Országjáró programokat szerveznek az idegenforgalmi hivatalok és az utazási irodák is. Az eddig még föl nem fedezett természeti értékek és kiránduló- helyek megismertetésére, a több szabad idő értelmes eltöltésére próbálnak újszerű ajánlatokat tenni az Utazás’82 kiállítás részvevői. Mottójuk: Ismerd meg az ország másik végét, autósoknak, gyalogosoknak, egyedülállóknak és családosoknak egyaránt szól. Több nemzetközi rendezvény is kapcsolódik a tavaszi programokhoz, így például Budapesten tartja ülését, március 23. és 26. között az idegenforgalmi világszövetség európai bizottsága. kiterjedt. Területi elosztásában azonban szembeszökő aránytalanságok mutatkoznak. A 18 zeneiskolából kilenc a ceglédi járásban, három pedig a váci járásban található. Egyébként a két járás tárgyi-szakmai adottságaival kiemelkedik a többi település közül. Itt működik a két bázisiskola. A ceglédi járás párt- és állami vezetői komolyan foglalkoznak azzal a tervvel, hogy kialakítják a jövő modelljét: valamennyi községünkben megszervezik a zeneoktatást. Utazó tanárok Most hagyjuk a számokat, s térjünk át a minőség kérdéseire. A felszabadulás óta Pest megyében két, az oktatás sajátos követelményeihez igazodó új, korszerű zeneiskola épült. Aki egy kicsit is ismerős a témában, tudja milyen szűkösek a zeneoktatás körülményei. Kölcsönkapott iskolatermek, a zsúfoltság miatt sokszor csak megtűrtként, egyik helyről a másikra vándorolva oktatnak a zenepedagógusok. Sok helyen küszködnek a rossz hangszerekkel és az egyéb, áz oktatáshoz szükséges eszközök hiányával. Ráadásul óriási különbségek mutatkoznak városonként, községenként a körülmények, az ellátottság színvonalában. Amikor 1972-ben, a decentralizálás következtében a zeneiskolák a helyi tanácsok hatáskörébe kerültek, a zeneoktatás teljes egészében az adott település Illetőségéinek függvényévé vált. Mivel nem úgynevezett alapellátást szolgáló intézmény, az anyagiak tervezésénél másodlagos helyre szorult az amúgy is sok gondot, pénzt emésztő gyermekintézmények mögött. Ahol a helyi vezetés, — sokféle-fajta kötelességén belül is — felismerte a zeneiskoláknak az érzelmi nevelésében betöltött fontos szerepét, ott — ha szűkös keretek között is — igyekszik biztosítani az intézmény működési feltételeit. Ahol ez a szemlélet nem alakult ki, másod, harmad vagy akár sokadik helyre szorult a zeneoktatás mindennemű problémája. A helyiséggondok mellett problémát jelent a pedagógushiány, az ingázás. Ennek két oka is van. Kevés zenetanár végez a főiskolákon évente, közülük sokan zenekarokban, vagv más pályákon helyezkednek el. A pedagóuspáVILAGABLAK, vagyis Az olvasás gyönyörűsége. Csaknem félve írjuk le: ismeretterjesztő műsor. Félve, mert az ismeretterjesztés kategóriáját akaratlanul is lejárattuk kissé. Pedig Hegedűs Géza író, költő, professzor, publicista — századunk második felének polihisztora — minden főiskolai tanórán, tévés, rádiós és nyomtatott interjúban fennen vállalja az ismeretátadó szerepet, s neki lenyűgözően van miből tovább adni. Mert mondanivalójához mindig megtalálja az érdeklődést felkeltő formát. A Világablak-sorozatában Balló professzor (Benkő Gyula) hangja mögé rejtőzik és úgy oktat, hogy nem kioktat, hanem partnere a hallgató. Szocialista brigádoknak szánta eredetileg — két évvel ezelőtt — ezt műsort, és éppen azzal nyerte meg befogadóit, hogy nem becsülte le őket. Hegedűs Géza a Világablak minden adását valóságos mini-színdarabnak írta meg. Mégpedig úgy, hogy barátunk lett „Tamási elvtárs” — így szólítják a figurát megtestesítő Sinkovits Imrét — és a mindig bűbájos, talán a kelleténél kicsit butábbra formált Fruzsina (BéRÁDIÓFIGYELŐ rés Ilona). Meglehet Hegedűs tanár úr a klasszikus drámaelemeket igyekezett alkalmazni, hiszen már Shakespeare- nél is így alakult a képlet: végy egy racionális férfit és egy intenzív érzelmi életet élő nőt, ezek után tied minden siker. Az ókori Egyiptom, Görögország és Hispánia irodalmi földjeiről indult az adássor, hogy Pannóniába érkezzen, majd évszázadokat átkötve jusson magyarságunk szellemiségéhez. Emlékezetes az Ó- magyar Mária siralom tartalmi elemzése, s lenyűgöző volt minden műsorrészlet, amely irodalomtörténetünk pilléreiként fogta át kultúránkat. Hétfőn kora este Tóth Árpád költészetét foglalta össze Hegedűs Géza rádiós játéka, miközben magyarázva adott példákat az időmértékes verselésre, stílusgyakorlatot az elégi- kus költészetre és az óda műfajára. A hangszóróban megszólaló három kitűnő színész tolmácsolásában többek között átélhettük az Esti suoárkoszo- rú, az Egy lány a villamoson és a Lélektől lélekig versek érzelmi sugallatát, s a magyar 1919-et köszöntő Új isten racionalitását. De mit jegyeztünk meg? NYILVÁN mindenki mást; és különböző mélységű élményt kapva ültünk a rádiókészülék mellett. Végül is nem a lexikális motorizálás a lényeg, s a műsor sem az évszámok és verscímek megtanulását szolgálja, hanem egy-egy történelmi, irodalomtörténeti korszak összefüggéseinek megértését szándékozik segíteni, s a nagy Nyugat-os generáción belül kijelöli Tóth Árpád helyét Csak azt hiányolhattuk, hogy egyetlen szó sem esett költőnk műfordítói tevékenységéről arról, hogy Tóth Árpád magyarításában ismerhettük mea például az angol Tó-költők: Shelley, Keats és Byron verseit, valamint a francia Baudelaire és Apollinaire műveit. Ezt már azért is érdemes szóvá tenni, mert Tóth Ároád nemcsak magyar költőként, hanem a világirodalom jeleseinek átültetőjeként *s jelentős hatással volt a magyar művésze ti életre. Kriszt György lyát választók közül viszont kevesen mennek vidékre, mivel kevés helyen tudnak lakást biztosítani számukra. És ha már így is. úgy is albérletbe kényszerülnek, inkább maradnak a fővárosban, s legfeljebb utazó tanárként vállalnak vidéken állást. Pest megyében jelenleg a 316 zene- pedagógus közül 202-en ingáznak. Ösztöndíj és lakás Ezeken a gondokon úgy próbálnak segíteni, hogy a vidéki zeneiskolák igyekeznek saját növendékeikből kinevelni az utánpótlást. Ehhez a megye ösztöndíjak adásával járul hozzá. Jelenleg a főiskolán több volt abonyi zeneiskolai növendék megyei ösztöndíjasként tanul. Enyhíti a gondokat az is, hogy a helyi tanácsok erejükhöz mérten lakáshoz juttatják zenepedagógusaikat. Abonyban például több zenetanár*kapott tanácsi lakást, de Dabason, Vácott, Gödöllőn, Szobon, Tápiógyör- gyén és Nagykátán is lakáshoz jutottak néhányan. A zeneoktatás helyzetét vizsgálva a külső tárgyi-személyi feltételek mellett szólni kell a szakmai színvonalról is. Pest megye ezen a téren kiemelkedő helyet foglal el. Valameny- nyi zenetanár megfelelő fel- készültséggel rendelkezik, bizonyítéka ennek az utóbbi tíz év jó eredménye is. Évente átlagosan harminc növendék felvételizik a Zeneművészeti Szakközépiskola tanszakaira. Ebben az évben például a Zeneművészeti Főiskola rendkívüli tehetségek osztályába három fiatalt (egyet Vácról, kettőt Dunakesziről) vettek fél. A tavaly megtartott Liszt— Bartók zongoraverseny külön- díját pedig egy volt monori növendék, Mocsári Károly kapla. A nevelő tevékenység mellett a zenetanárok a kulturális életben is aktívan részt vesznek. Kamaraegyüttesek, úttörőzenekarok alakultak, alakulnak, számos tanári és növendékhangversenyt rendeznek. A tanárok és a növendékek a városok, községek ünnepségeinek állandó szereplői. Változó színvonal Mindent egybevetve: milyen a zeneoktatás helyzete jelenleg Pest megyében? Az a lendület, amivel 1960-ban a zeneiskolai hálózat kiépítését elkezdték, egyelőre lelassult. Így a kodályi szellemben fogant cél: a zene legyen mindenkié, jusson el a legeldugottabb községekbe is, ne maradjon egy tehetség sem fel- kutatatlan, egyetlen falusi gyerek se maradjon ki önhibáján kívül a zenetanulás adta sokféle lehetőségből — területenként más-más színvonalon valósul meg. A művészeti oktatás országos irányításában, a helyi vezetésben, az emberek szemléletében maradéktalanabbul kellene a terület fontosságának érvényesülnie. Valószínűig sokat kell még idézni a hajdanvolt, s a ma élő tekintélyeket, hogy súlyának megfelelő helyre, rangjára jusson a zenei nevelés, ezen belül is elsősorban a zeneiskolai okt p tá 5 S. Horváth Klára Árpád-kori műemlékek Sorra helyreállítják a Mecsek karéjában fekvő Árpádkori templomokat. A több éve tartó rekonstrukciós program során — az állam és az egyház együttműködésének eredményeként — öt templom teljesen megújult, s jelenleg folyik a kővágótöttösi műemlék helyreállítása. A hat mecseki műemléket évente sok ezer látogató keresi fel. s a jövőben tovább növekszik idegenforgalmi vonzerejük A XIV. században épült het- venhelyi templomban — a pécsi püspökség hozzájárulásával — állandó jellegű műemléki kiállítást rendeznek be a Baranyában levő románkori egyházi épületekről.
