Pest Megyei Hírlap, 1982. január (26. évfolyam, 1-26. szám)

1982-01-06 / 4. szám

míg irr 1982. JANUÁR 6., SZERDA FÓKUSZ VARSÓ ÉS W ashingtonban aligha kelt megnyugvást és örömet a Közös Piac külügyminiszterei­nek brüsszeli állásfoglalása. Bizonyára mást vártak az óceánon túl a tizektől: erélyes kardcsörtetést, fenyegetőzést és konkrét lépéseket Lengyel- országgal, illetve a Szovjet­unióval szemben. Ehelyett a brüsszeli nyilatkozat óvatos hangnemben csupán odáig ment el, hogy tudomásul veszi az Egyesült Államok gazdasá­gi Szankcióit. Mint az várható volt, a Kö­zös Piac az USA-nál sokkal józanabbul és higgadtabban mérlegeli a varsói intézkedé­seket. Teszi ezt jól megfontolt érdekében: egyrészt nem áll szándékában fölrúgni a nagy türelemmel és fáradsággal ki­alakított európai status quót, másrészt tisztában van azzal, hogy a kelet—nyugati párbe­széd folytatása, a szocialista országokkal bonyolított keres­kedelmi-gazdasági együttmű­ködés fenntartása . kölcsönös érdek, az enyhülés megvédése szempontjából pedig egyene­sen nélkülözhetetlen. Más szavakkal, érdesebben fo­galmazva : a varsói események, a lengyel társadalmi-gazdasági konszolidációt szolgáló jogos önvédelem — még ha politi­kailag nem is talál mindenütt megértésre és ' támogatásra Nyugat-Európában — semmi­képpen nem ok a két világ- rendszer közötti ellentétek el­mélyítésére. Schmidt kancellár — úgy ís, mint az amerikai szankció­kat nehezményező nyugat- európaiak szóvivője — a Rea­gan elnökkel folytatott keddi eszmecseréinek előestéjén Flo­ridában kételyeinek adott han­got a „megtorló” lépések ha­tásosságát illetően. Egyben figyelmeztette Washingtont: az 1945-ös. jaltai megállappdások Változatlanul érvényesek, vagyis a nemzetközi erőviszo­nyok megyaltpztaíása 'belátha­tatlan hSvetkezményekkel jár­hat. S zó se róla,, a Közös Piac tagállamai burkoltan sem 'helyeselték a lengyel esemé­nyek alakulását, sőt — elfer­dítve a tényeket — azzal vá­dolták a szocialista országokat, hogy azok „felléptek a lengyel megújulási erőfeszítések ellen”. Hogy valójában ki avatkozott b,e á lengyel belügyekbe, azt a Washingtoni és — részben — a nyugat-európai állásfoglalá­sok híven tükrözték. Egyszer­smind azt is, hogy kik fájlal­ják a szocializmus ellenségei­nek visszaszorítását, a stabi­lizáció irányában tett határo­zott lépéseket, a szocialista ál­lamrend megszilárdulását Len­gyelországban. Mindenesetre, az EGK külügyminiszterei­nek állásfoglalása ismét a Nvu- gat-Európa és az Egyesült Ál­lamok közti ellentéteket jelzi. Á tizek reálistább, helyzet- elemzése, józanabb megközelí­tése arra utal, hogy Washing­ton szövetségesei a katasztró­fapolitikában nem. partnerek. Tanulságnak ez sem utolsó! Gy. D. A Rotmclmlódás jelei Leagyekrszégban Párbeszéd a ssshs;- vezetékkel Lengyelországban a helyzet fokozatos normalizálódásá­nak jegyében telt el az újév első munkanapja. A terme­lés üteme megfelelő volt, a munkafegyelem erősödik. Az iparban a nyersanyagellátás okozza a fő gondot. Ismét megindult a termelés a gdanski Lenin Hajógyárban, a Huta Katowicében, a Varsói Személyautógyárban, a bá­nyákban. Ez utóbbiak közül a Ziemowit és a Piast bá­nyában, ahol szélsőséges elemek nemrég sztrájkokat szer­veztek, a kitermelés szintje hétfőn már megközelítette a szokásost. Lengyelországban kedden a nemzeti megmentés katonai ta­nácsa utasította az illetékes minisztereket és a rektorokat: tegyenek meg mindent annak érdekében, hogy legkésőbb február első felében felújíthas­sák tevékenységüket az egye­temek és a főiskolák. A PAP lengyel hírügynök­ség keddi jelentése szerint a szakszervezeti ügyekkel fog­lalkozó miniszter hivatalában megbeszélések kezdődtek a Szolidaritás”, az ágazati, vala­mint az autonóm szakszerveze­tek aktivistáival. A tárgyalá­sokon a fő téma dolgozók ér­dekvédelme a szükségállapot idején, amelynek bevezetése­kor, mint ismeretes, az összes szakszervezet tevékenységét felfüggesztették. A másik té­makör az alkotmány alapján álló, saját alapszabályait be­tartó független, önirányító szakszervezeti mozgalom jövő­je. A lengyel hírügynökség egyelőre nem közölt további részleteket. A felsőoktatási, tudományos és műszaki minisztérium ked­den feloszlatta a „Független Diákszövetséget”, mert az a szükségállapot bevezetése óta is folytatta az alkotmányba és más törvényes előírásokba üt­köző állam- és szocialistaelle­nes tevékenységét: sztrájkak­ciókat szervezett, röplapokat terjesztett, és újabb illegális akciókra készült. A LOT lengyel légitársaság közölte, hogy január 5. és 10. között mindennap indít Var­sóból charter-járatokat a vi­lág különböző városaiba. A gé- j5%et kizárólag külföldiek vagy: hivatalos kiküldetésben lévő lengyel állampolgárok ve­hetik igénybe. A Lengyel Munkáspárt negyvenedik évfordulója Január 5-én emlékeztek meg Lengyelországban a Lengyel Munkáspárt — a lengyel mun­kásosztály forradalmi, marxis­ta pártja — megalakulásának 40. évfordulójáról. A párt 1948. december 14-én egyesült a Lengyel Szocialista Párttal, s ezáltal létrejött a Lengyel Egyesült Munkáspárt. Az évforduló központi ren­dezvénye az a kétnapos tudo­mányos ülésszak, amely ked­den nyílt meg a LEMP Köz­ponti Bizottságának társada­lomtudományi főiskoláján és a Lengyel Munkáspártnak a lengyel munkásmozgalom tör­ténetében és a lengyel nem­zet életében betöltött szerepé­vel foglalkozik. Bronislaw Cyzdek, a Len­gyel Egyesült Munkáspárt központi archívumának igaz­gatója a Lengyel Munkáspárt Ásva Nugy-Britann Európa több részét sújtják áradások. Nagy-Britannia számos körzetét is fenyegetik a magas vízállás miatt megduzzadt fo­lyók. Képünkön: csónakon érkezik az utánpótlás Borough- bridge falucska lakóihoz (1942. január 5.) megalakulá­sának 40. évfordulója alkalmá­ból a PAP hírügynökség újság­íróival beszélgetve elmondot- ta: El kell távolodnunk a mun­kásmozgalom sematikus ér­tékelésétől. Az összes eszmei, politikai, elméleti és erkölcsi értékeket meg kell tartani a mozgalom múltjából. Nem sza­bad kikerülni a hibák kritikai elemzését. Röviden szólva, nem csak emlékezni kell, ha­nem le is kell vonni a követ­keztetéseket a jövőre nézve. Rakowski beszéde a tudósok előtt Ami az 1980. augusztusában alakult mozgalommal 1981. de­cember 13-án történt, én a „Szolidariíás”-nak azokat a tanácsadóit, a lengyel értel­miségnek azokat a képviselőit teszem felelőssé, akik saját ön­ző céljaik érdekében anar­chiába taszították a fiatalokat és egészségtelen ambíciókat ébresztettek bennük. Egyebek között ezt mondotta Mieczys- law Rakowski miniszterelnök­helyettes azon a december vé­gi találkozón, amelyen a len­gyel tudományos élet vézető személyiségeit fogadta Woj- ciech Jaruzelski miniszterel­nök. A PAP hírügynökség ked­den hozta nyilvánosságra Ra­kowski beszédét. Ma az a legfontosabb, hogy a fiatalok körében ne alakul­hasson ki illegális mozgalom. Ám az ifjúságnak is meg kell mondani, hogy voltak közöt­tük olyanok, akik járhatatlan utakra vitték őket a lengyel politikai életben — mutatott rá Rakowski. A Szükségállapot bevezeté­se előtti időszakra utalva, a miniszterelnök-helyettes így fogalmazott: a közvéleményt formáló csoportoktól nem vár­tunk konformizmust. Csupán a lengyel államérdekek iránti megértést kívántuk meg. A bén és Tokió ckásfcgfeláso Andreasz Papandreu görög miniszterelnök hétfőn elmoz­dította tisztségéből Aszimakisz Fotilasz görög külügyi állam­titkárt, mert az a közöspiaci Külügyminiszterek hétfői — a szovjet- és lengyelellenes ame­rikai intézkedésekről tartott — rendkívüli tanácskozásán nem követte Joannisz Haralambo- pulosz görög külügyminiszter utasításait. Athénban közölték, hogy bár az elmozdított Fotilasz kül­ügyi államtitkár aláírta a „Ti-, zek” Lengyelországról szóló nyilatkozatát, ez az aláírás nem kötelezi Görögországot semmiféle, Lengyelországgal kapcsolatos állásfoglalásra. A japán kormány egyelőre változatlanul csak tanulmá­nyozni óhajtja azt a kérdést, hogy kövesse-e a Reagan-féle lengyel- és szovjetellenes gaz­dasági intézkedéseket. Japán a gazdasági lépésektől jelenleg tartózkodó nyugat-európai or­szágokhoz igazodik, noha elv­ben megérti az Egyesült Álla­mok kezdeményezését. ir Józef Czyrek, a Lengyel Egyesült Munkáspárt Politi­kai Bizottságának tagja, a Köz­ponti Bizottság titkára, a Len­gyel Népköztársaság külügy­minisztere január első felé­ben látogatást tesz a Szovjet­unióban— jelentették be ked­den Moszkvában. 5» non 3kíí -neasíoxövö A felkelők kezében a kezdeményezés A Salvadort junta kudarca TÁSZSZ-kommenlár a brüsszeli tanácskozásról A TASZSZ szovjet hírügy­nökség a tízek külügyiminisz­terednek brüsszeli ülésével foglalkozó kommentár j álban elítélte a Közös Piac orszá­gainak képviselőit, akik — mint rámutatott — vették maguknak a bátorságot ahhoz, hogy kijelentsék: „Teljes mér­tékben helytelenítik a lengyel­országi helyzet alakulását”, sőt, mi több, kioktatták a len­gyel vezetőket arről, hogyan tegyenek rendet házuk táján, Lengyelországban. A TASZSZ rámutat: a tízek közleménye, más kijelentések és néhány nyugati ország gya­korlati lépései szöges ellentét­ben állnak az államok közötti kapcsolatoknak a helsinki zá­ródokumentumban megfogal­mazott alapelveivel, amelyek megkövetelik minden részt vevő állam szuverén jogainak, törvényeinek és jogszabályai­nak a tiszteletét, előírják a belügyekbe történő beavatko­zástól való tartózkodást. A szovjet sajtó ugyanakkor emlékeztetett rá, hogy a brüsz- szeli tanácskozás résztvevői egyértelműen elhatárolták ma­gukat az Egyesült Államok­nak Lengyelország és a Szov­jetunió ellen hozott lépései­től. Salvadorban a hazafias erők a nagyvárosokban kezdett fegyveres akcióikkal új sza­kaszt nyitottak a nemzeti fel­szabadító mozgalom küzdel­meiben. Joaquin Villalobos, a salvadori felkelő erők egyik parancsnoka kijelentette, hogy totális kudarccal végződött a junta 4500 katonája által, amerikai tanácsadók parancs­nokságával decemberben Mo- razan megye területén kezdett offenzíva. A katonák e kudarc nyomán gyilkoltak le mintegy ezer polgári lakost. Villalobos, az FMLN, a Fa- rabundo Marti Nemzeti Fel- szabadítási Front főparancs­nokságának tagja Managuá- ban adott nyilatkozatában az országában kialakult helyzetet elemezte. Elmondotta, hogy a morazani „tisztogató hadmű­velet” legfőbb célkitűzése a „Radio Venceremos”-nak, a felkelők titkos rádiójának el- némítása volt. A „Radio Ven- ceremos” azonban ma is Mo- razan megye területéről sugá­rozza műsorait. Az FMLN- nek az ország más területem működő egységei az offenzívá- val egyidejűleg országos szin­ten ellentámadásba lendültek. Ennek eredményeként el­mondható, hogy az új esztendő első napjaiban Salvador terü­letén a kezdeményezés a for­radalmi erők kezébe került — jelentette ki a neves parti­zánvezér. ul politika nem változik Allen lemondott tisztségéről Richard Allen amerikai nemzetbiztonsági főtanácsadó hétfőn benyújtotta lemondá­sát és Reagan elnök William Clarkot nevezte ki utódjává. A republikánus kormány­ban bekövetkezett első ko­moly személyi változás — wa­shingtoni megfigyelők — sze­rint a Fehér Háznak az ame­rikai külpolitika egységesebbé tételére irányuló erőfeszítését tükrözi, de nem hoz érdemi változási magában a politiká­ban. Allén az elmúlt két évben többször is botrányba keve­redett. Különösen zavarta a Fehér Házat, hogy Allén ezer dolláros honoráriumot foga­dott el egy interjúért, amelyet egy japán képeslap Nancy Reagannel, az elnök feleségé­vel készített. William Clark, az új ame­rikai nemzetbiztonsági főta­nácsadó ötvenéves. Csaknem egy évig Haig külügyminiszter helyetteseként dolgozott. Haig és Clark között jó munkakap­csolat alakult ki, és mivel Clark Reagan személyes ba­rátja, s korábban kaliforniai személyzeti főnöke volt, a harmónia a Fehér Ház, a nemzetbiztonsági hivatal és a külügyminisztérium között személye által biztosíthatónak látszik. Az Egyesült Államok to­vábbra is széles körű politi­kai, katonai és gazdasági tá­mogatásban részesíti Egyipto­mot — erősítette meg Charles Percy szenátor, a szenátus külügyi bizottságának elnöke hétfőn, Hoszni Mubarak egyiptomi elnökkel folytatott tanácskozása során. Mubarak elnök hangsúlyozta, hogy fon­tosnak tartja az Egyesült Ál­lamok aktív szerepét az úgy­nevezett palesztin autonó­miáról folyó tárgyalásokon — közölték egyiptomi hivatalos személyiségek, akiknek sza­vait kedden az Al-Ahram cí­mű kormánylap idézte. Az egyiptomi elnök szerint erre már csak azért is szükség van, hogy a Camp David-i megál­lapodások betűje szigorúan betartassák. Az egyiptomi államfőnek és a szenátus külügyi bizottsága elnökének héttői, másfél órás találkozóján szó volt HósZni Mubarak február elejére ter- Vézett '%áshingtőhi látogatásá­ról is, Hatvanéves párt JKP-kon$rssszus Mijamoto Kendzsi, a Japán Kommunista Párt KB Elnök­ségének elnöke bejelentette, hogy nyárra összehívják a JKP XVI. kongresszusát. Az idő­pontot később határozzák meg. Az előző kongresszust 1980. februárjában tartották. Mint Mijamoto a KB ülésén emlé­keztetett rá, a párt életében kiváltképp fontos lesz az idei esztendő, mivel 1982. július 15- én ünnepük a JKP megala­pításának hatvanadik évfor­dulóját. / Az új év kezdetén új laké 4 költözött az ENSZ New York-i 4 székhazába: január 1-től hi- 4 vatalosan is átvette tisztét a z világszervezet sorrendben 5. 4 főtitkára, Javier Pérez de A Cuellar. A perui diplomata y megválasztása kapcsán érdemes 4 felidézni a főtitikár-történelem '• néhány fejezetét. PÉREZ DE CUELLAR győ­zelmét hosszú hetek diplomá­ciai csatározása előzte meg. Tavaly október végétől de­cember közepéig majd’ két tu­cat eredménytelen szavazási fordulót tartottak. Waldheim újbóli megválasztását Kína, az el nem kötelezett országok jelöltjét, Salim Ahmed Salim tanzániai külügyminisztert vi­szont az Egyesült Államok el­lenezte — márpedig a Bizton­sági Tanács állandó tagjainak egyetértése nélkül egyik váro­mányos sem nyerhette el a magas posztot. A jelölés kö­rüli huzavona magyarázata abban rejlik, hogy az ENSZ fő­titkára nemcsak hivatalnok, aki a világszervezet titkársá­gát, nagy létszámú testületéit irányítja, hanem jelentős, vi­lágpolitikai szerepet játszó államférfi. Széles körű kezde­ményező lehetőségekkel ren­delkezik, joga van a BT fi­gyelmét felhívni a nemzetközi békét és biztonságot veszé­lyeztető ügyekre. Egyszemélyi határozatokat ugyan nem hoz­hat (azaz posztja távolról sem teszi egyfajta „világelnökké”), ám közvetítő-egybehangoló szerepe számos esetben igen lényeges lehet a konfliktus­JEGYZET A HEW YORKI ÜVEGP helyzetek megoldásában. Ez is jelzi: az ENSZ főtitkára pár­tatlan és független kell, hogy maradjon, csak az ENSZ szer­veitől kérhet és kaphat utasí­tást, s elméletileg a tagorszá­goknak tartózkodni kell attól is, hogy befolyásolják, részre­hajlásra ösztönözzék. EZEK AZ ALAPELVEK ma­gyarázzák jórészt, hogy a vi­lágszervezet élére lehetőleg semleges ország diplomatáját választják. Ha ugyanis a ké­nyes személyi-politikai egyen­súly megbomlik, s a főtitkár szembekerül valamelyik or­szággal, vagy országcsoporttal, azt biztos az ENSZ munkája, hatékonysága sínyli meg. Ez történt például az első főtit­kár, a norvég Trygve Lie ese­tében, aki a szocialista álla­mok szemében erősen komp­romittálódott, mivel támogat­ta az ENSZ-haderőként fellé­pő amerikai csapatok részvé­telét a koreai háborúban. Man­dátuma lejártakor a Szovjet­unió által javasolt jelölteket a BT nyugati tagjai npm fo­gadták el, s Moszkva ellenzé­se dacára a közgyűlés Lie megbízatásának hároméves meghosszabbítása mellett dön­tött. Az alapokmányt sértő döntést ekkor, 1950-ben, az tet­te lehetővé, hogy a világszer­vezetben még megbízhatóan működött az USA „szavazógé­pezete”. Utódja a svéd Dag Ham­marskjöld lett, akinek aktív ténykedése emelte ugyan posztja rangját, de az „önálló politikai szerep” iránti igénye sokszor vitákhoz vezetett. Kü­lönösen nagy vihart kavart fellépése a kongói konfliktus­ban. Halálos kimenetelű repü­lőgép-szerencsétlensége után (a baleset épp Kongó fölött történt) a burmai U Thant lé­pett helyére, aki 1961-től egy évtizeden keresztül töltötte be hivatalát. Az ő korszakát már inkább jellemzi a nemzetközi légkörben bekövetkezett eny­hülés, csakúgy, mint a most leköszönt Waldheimét, aki 1972-től szintén két periódu­son át irányította a világszer­vezetet. Az osztrák diplomata egybehangzó értékelés szerint kiválóan látta el feladatát, fá­radhatatlan, korrekt munká­ja általános megelégedést kel­tett. Még az újraválasztását megakadályozó Kína is érzé­keltette, hogy vétója nem Waldheim személye ellen szól. A jelöltség körüli hathetes kö­télhúzás oka az volt, hogy Pe­king a fejlődő országok „szó­szólójaként”, érdekeik „védel­mezőjeként” akart fellépni, vétójogával kívánta jelezni: egyetért követelésükkel, hogy az európai földrész képviselő­je után egy harmadik világ­beli politikus kapja meg a posztot. Már 1976-ban is fe­nyegetett egy ilyen patthely­zet, de akkor Kína egy idő után visszavonta vétóját. A MOSTANI SZEMBENÁL­LÁS azonban tartósnak bizo­nyult, végül a két eredeti ve- télytárs visszalépéséhez, s kompromisszumos jelöltek elő­térbe kerüléséhez vezetett. Pé­rez de Cuellar (aki tapasztalt diplomata, jogtudós, s több­ször volt nagykövet, az ENSZ különmegbízottja, sőt két éven át főtitkárhelyettese) így volta­képp esélytelenként, „sötét ló­ként” nyerte a „versenyt”. Cip­rusi, majd afganisztáni, iráni és pakisztáni közvetítő tevé­kenysége sok érdemet szer­zett számára. Az új főtitkár első nyilatkozataiban főleg a kelet—nyugati kapcsolatokra, a közel-keleti, a délkelet- ázsiai, a namíbiai, afganisztá­ni és a nyugat-szaharai hely­zetre hívta fel a figyelmet. Pályafutása ismeretében világ­szerte azt várják, hogy — Waldheimhez hasonlóan — a perui diplomata is konstruk­tív szerepet fog betölteni fele­lősségteljes megbízatásában. Sz. G. Washington és Kairó viszonya Széles körű amerikai segítség

Next

/
Oldalképek
Tartalom