Pest Megyei Hírlap, 1982. január (26. évfolyam, 1-26. szám)

1982-01-31 / 26. szám

1982. JANUAR 31, VASARNÍAp Ä pilisvörösvári gimnázium tantermében szinte minden a megszokott: a tábla, a tan­könyvek, a katedrán a pedagó­gus, a padokban a negyedikes diákok. Magyaróra van. A stílusról, az impresszionizmus jegyeiről felelnek a tanulók, milyen színekkel érzékelteti Juhász Gyula, a Magyar nyár 1918 című versében a pillanat­nyi hangulatot... Ami mégis különös: magáz- zák itt a diákokat. Nem vélet­lenül. Hiszen a hallgatók kö­zött alig akad húszesztendős­nél fiatalabb: a középiskolá­sok, családanyák, férfiak, fel­nőttek. Levelező tagozaton ta­nulnak az érettségiért. Még ha fárasztó is... Gál Imréné Solymárról jár az iskolába. Tizenkilenc eszten­dős a fia, 12 éves a kislánya. A PEMÜ anyagnyilvántartója. — Éreztem a műveltség hiá­nyát. Különösen, amióta a fér­jem jelentkezett a gimnázium­ba. ö két éve végzett itt a Pi- lisvörösváron. Most rajtam a sor. Nem mondhatnám, hogy a munkámhoz hiányzott volna a több tudás, s azt sem, hogy a magasabb beosztásért tanu­lok. Már említették az üzem­ben, szeretnék, ha anyaggaz­dász lennék. Lehet persze, hogy csak tréfából ösztökélnek így, érettségizzek csak le, majd fő­nököt csinálnak belőlem. Szívesen tanulok, még ha fárasztó is. Huszonegy évet hagytam ki az általános iskola után, jó lenne, ha az agyam ma is úgy fogna. De segít a szorgalom, s a gyerekek is. Főleg azzal, hogy amióta gim­nazista lettem, beérik a hideg vacsorával. A brigádom tag­jai már megígérték, hogy jön­nek a szalagavatóra, a balla­gásra. Csak már ott tartanák... — Én szinte kötelezőnek éreztem, hogy tovább tanuljak — fog a szóba Szabadi Sán­dor, a Kőfaragó- és Épület­szobrászipari Vállalat csoport­' vezetője Pilisszentivánról. — Harminc embert irányítok, kö­zöttük olyanokat is, akik már érettségiztek. Tagja lettem a területi pártvezetőségnek, a munkásőrségnél szakaszpa- rancsnok-helyettes vagyok. Előadásokat kell néha tarta­nom, nevelnem másokat, akik képzettebbek nálam... Hatalmas erőfeszítéssel, aka­rattal tanultam eddig. Három műszakban dolgozom, a fele­ségem is kétműszakos. Két kis­lányunkkal is sokat kell fog­lalkozni. A legközelebbi rokon tőlünk 200 kilométerre él, Kun- fehértón, a 74 éves nagymama, öt is mi segítjük. Azt hiszem, a feleségemnek jutott a nehe­ze. ö tanul a lányokkal, s bár segítik a bevásárlásban, a mosásban, a háztartás gondja mégis az övé. Az érettségi után — úgy tudom — művezető­ként számítanak rám. Eddig kétszer is úgy éreztem, össze­csapnak a hullámok a fejem felett. Nem volt időm, hogy elolvassam a tankönyvet, s a beszámolón kevés, ha az ember csak a tanári magyarázatra emlékszik. Valahogy mégis si­került eddig eljutnom. Több­nyire négyes jegyeket ka­pok ... Most a férjem takarít Piliscsabáról jött Németh Lászlóné, a Pest megyei Laka­tos- és Kovácsipari Szövetke­zet raktárosa. Négygyermekes anya. — Hogyan jut ideje a tanu­lásra? — A gyerekekkel együtt — fe­leli nevetve. — Az idősebbik fiam most jár mezőgazdasági gépszerelői szakközépiskolába, érti a matematikát Én meg a humán tárgyakból vagyok jobb. Persze, így sem könnyű, azt hi­szem, ha az édesanyám nem törődne helyettem is kisebbek­kel, s a házi munkával, nem boldogulnék. A férjem szintén segít, ő tavaly szerzett szak­munkás-bizonyítványt, esti ta­gozaton. Amíg tanult, én hord­tam a szenet, most ő takarít... Az utolsó félév hiányzik már csak. Nem adom fel. Belelen­dültem a tanulásba. Elképzel­hető, hgy a vizsga után be­iratkozom a raktárvezetői tan­folyamra is. Wéber Éva, a Rozmaring Tsz pilisborosjenői kárpitos­üzemének betanított munkása elsőosztályos. Sorolja a jegyeit: a kémia négyes, a matek hár­mas, történelemből jó, ma­gyarból pedig ötös. Most is­mét izgul, hiszen holnap be­számoló lesz, hatvan oldalnyi eddig a tanulndvaló. Éva már volt egyszer közép- iskolás, Csongrádon, amikor az óvónői szakmára készült. Két és fél év után otthagyta a szak- középiskolát. A környéken úgysem kapott volna munkát — így mondja — meg azután az osztályfőnökével sem jött ki... — A munkahelyemen java­solták, hogy tanuljak. Egy ta­valy érettségizett kollégám ta­nácsolta, hogy ide jelentkez­zem. Nem is tudom már elkép­zelni az életemet másként. Az érettségi után — ha sikerül — a könnyűipari műszaki főisko­lán szeretném folytatni... Akik lemorzsolódnak Aki későn, hosszú szünet után lát ismét a tanuláshoz, nehezebben, több áldozat árán jut el az érettségiig. Vajon miért vállalják mégis? Kitart-e a kezdeti buzgalom négy évig? Peller Károlyné, a pilisvö­rösvári gimnázium levelező ta­gozatának vezetője szerint manapság az általános isko­lát végzők 96 százaléka tanul tovább középfokon, s minden második közülük maturál. — Nem mindig volt így, koráb­ban sokan abbahagyták az is­kolai ismeretszerzést a nyolca-, dik osztály után. Jól példázza ezt, hogy levelező tanulóink ötödé betanított, vagy segéd­munkás. A továbbtanulás a személyes igényeiken túli ér­KIALLITAS A homok ceglédi hősei A mezőgazdasági könyvhó­nap alkalmából A homok ceg­lédi hősei címmel kiállítás nyílik meg ma délelőtt tizen­egy órakor a ceglédi Kossuth Múzeumban. A tárlat a ceglé­di parasztság tájalakító tevé­kenységének hosszú folyama­tát, a munka eszközeit és eredményen mutatja be. A kiállítás első részében az ősi táj hagyományos életét ismertetik egy 1750-ben ké­szült térkép, a legeltető rideg állattartás és a kisvízi halá­szat eszközeivel. A futóhomo­ki szőlőtelepítést az eredeti kiosztási térképpel és az 1840- es évekből származó szőlőmű­velő tárgyakkal dokumentál­ják. A legelők kiosztását az 1881-ben készült kataszteri térkép mutatja. A kiállítás leglátványosabb tárgyai közé tartozik a talajegyengetésre szolgáló „högyhúzó” és egy eredeti Vidats-eke, mindkettő az 1870-es évekből. A tizenkilencedik század végének nagy szőlőtelep.ítési nekibuzdulását különböző ké­ziszerszámok és a borkészítés eszközei illusztrálják, többek között egy hatalmas faprés. A kiállítás rendezői a helyi sző­lő- és gyümölcstermesztés európai hírének megalapozó­ját, az Unghváry-céget az 1910—1930-as évek árjegyzé­keivel mutatják be. A tárlaton néprajzi gyűjtőutakon készí­tett fényképekkel érzékeltetik a kiállított tárgyak szerepét. A jelenkor nagyüzemi szőlőter­melését szintén nagyméretű fotográfiákkal szemléltetik. A múzeum látogatói kézbe vehetik Hídvégi Lajos Ceglédi históriák című történeti elbe­széléseket tartalmazó füzetét, amelynek írásai a Ceglédi Hír­lap hasábjain jelentek meg az elmúlt másfél évtizedben. dek is. Az országnak érettsé­gizettekre van szüksége, a munkáltatóknak pedig kipró­bált emberekre, akiket előlép­tetnek később. — Akikben elegendő a becs­vágy, s raáébred a tanulás örö­mére, az el is jut a célig. Saj­nos nagy a lemorzsolódás, mert sok felnőtt elhatározása szal­maláng, s már az első beszá­molónál kimarad az iskolából. Idén például a 114 tanévet kezdő levelező hallgató közül csak 102 tette le első vizsgáit, s általában az osztályok 30 százaléka lemorzsolódik mielőtt eljutna az érettségiig. Bokor Miklósné igazgatóhe­lyettes — ő tartotta az imén­ti magyar órát — régebbi adatokkal szolgál: — Az 1964—65-ös tanévben alakult a tagozat, s eddig több mint 400 felnőtt szerzett ná­lunk érettségit. A levelező hallgatók hetente egy alkalom­mal járnak gimnáziumba. A tantárgyaik száma kevesebb, mint a nappali tagozaton, nincs például ének, testnevelés, ide­gen nyelv. Csak az általános műveltséghez nélkülözhetetlen természet- és társadalomtudo­mányi tárgyakat oktatjuk. Más a tankönyvük is — lényegre törőfob —, a tananyag pedig nem témákra, hanem hetekre tagolódik, hogy még áttekint­hetőbb, beoszthatóbb legyen. — Nehezebb a levelező ta­gozaton oktatni? — Ez a munka nagyobb in­tenzitást, több felkészülést kí­ván a tanártól. De az is igaz, hogy a diákok jobban értékelik a pedagógusok erőfeszítését, mint a nappali tagozatosok. Sajnos ez korántsem jelenti azt, hogy az eredményeik is jobbak: A buktatás természe­tesen nem célunk. Ha egy diá­kom elégtelenül készült fel a beszámolóra, rendszerint adok neki időt a további tanulásra, s később újból vizsgázhat. Megéri. Például a gimná­zium gondnoka — Halmschla- ger Györgyné — nálunk kapott érettségi bizonyítványt az el­sők között, s most csak azért nem találja a munkahelyén, mert könyvelői tanfolyamra jár... V G. P­KRITIKUSOK DIJA Film és tv Ahogy azt várni lehetett, a Magyar Újságírók Országos Szövetségének tv- és filmkri­tikusi tagozata 1981 legjobb filmjének Szabó István Me­phisto című alkotását válasz­totta. Az oklevelet a MUOSZ székházában szombaton meg­tartott ünnepségén Pálfy Jó­zsef elnök adta át a rendező­nek, és a többi, kiemelkedő munkájáért elismerésben ré­szesített művésznek. A legjobb operatőrnek járó díjat Ragá­lyi Elemér kapta a Ripacsok című filmben nyújtott munká­jáért. A díszlettervezők közül Banovich Tamás munkáját is­merték el A zsarnok szíve, avagy Boccaccio Magyaror­szágon című filmhez készített díszleteiért. A színészek közül Rolf Hoppe NDK-beli művész a Mephisto tábornokáért, Básti Júlia A kettévált meny- nyezetben, Koltai Róbert pe­dig A boldogtalan kalap című filmben nyújtott alakításáért vehette át a filmkritikusok dí­ját. Ugyanabban az elismerés­ben részesült Fehér Tamás A modell, és A könyv, illetve Rófusz Ferenc A légy című művéért. Döntöttek a tv-kritikusok is: a legjobb rendezésért járó dí­jat a Közjáték Vichyben című Arthur Miller-darab színrevi- teléért Hajdúfy Miklós nyerte el. Hasonló elismerésben ré­szesült Bokor Péter A száza­dunk című sorozatért, vala­mint Ráday Mihály Unokáink sem fogják látni című, város­védő műsoráért. A színészek közül Páger Antal A messziről jött ember, Kovács Mária A havasi selyemfiú, és Cserhalmi György Az utolsó alkalom cí­mű produkcióban nyújtott tel­jesítményéért érdemelte ki a tévékritikusok díját. A díjat különben először húsz éve, 1962-ben ítélték oda a kritikusok, s elsőként Fábri Zoltán részesült benne, A két félidő a pokolban című film­jéért. A zenei világ ünnepeltje A Svájcban élő Artur Rubinstein, világhírű zongorista most ünnepelte 95. születésnapját R A D I ÓFIGYELŐ' NEMZETISÉGI HÉT. Nincs oka lelkiismeretfurdalásra a magyar rádiónak* Az elmúlt esztendőkben tervszerűen, alaposan megszervezte a nem­zetiségeknek szóló rádiózást, jól képzett, az ügy iránt el­kötelezett riportergárdát ne­velt, a korábban csak egy-egy körzetben hallható műsoro­kat immár az egész országba sugározza. Ezzel párhuzamosan a nemzetiségek életét, kul­túráját, sorsát' megismertető műsorok száma is megsokaso­dott. Ilyen előzmények után csak helyeselni lehet: e héten te­matikusán, válogatva, az átfo­gó tájékoztatás igényével nemzetiségi hetet rendeztek, hogy az eddigi mozaikok tel­jesebb képpé álljanak össze, alaposabban ismertessék meg népünk szlovák, német, dél­szláv és román nyelven is be­szélő lakóival. Úgy tűnik azonban, mintha Politikai könyvek A művelődés szociológiája V itányi Iván, ismert kul- túrszociológus, aki kü­lönböző folyóiratokban meg­jelent írásaival eddig is sok­oldalúan tárgyalta a kultúra fogalmát, helyét és szerepét a szocialista társadalomban. A most megjelent könyvében elvileg összegezi eddigi kuta­tásait. A Kossuth Kiadónál megjelent a Társadalom, kul­túra, szociológia című tanul­mánya a művelődést, a köz- művelődést, az értéket, az élet­módot és a kommunikációt egységes rendszerbe foglalja. Ezzel igyekszik a kultúra szo­ciológiájának elméleti alapjait megteremteni, amely ugyan ésintkezik más tudományágak­kal is, mindenekelőtt a filozó­fiával, azon belül az ontológiá­val, a filozófiai esztétikával, mégis önálló tudomány. A szerző elgondolásait a kötet bevezetőjében fejti ki, s megállapítja, hogy a kultúra szociológiája az ember társa­dalmi létének sajátosságaiból igyekszik levezetni az emberi kulúra létét. A marxi felfogás alapján vizsgálja a kulturális forradalom jelentőségét, idézi Lenint, aki a szocializmus megvalósulását a gazdasági fejlődés mellett a néptömegek kulturális felemelkedésében látta, mert azt tartotta, hogy az ember kulturális felkészült­sége politikai kérdés, mivel a politikai forradalom a kultú­ra egészére is érvényes. Könyve első részében a kul­túra és az érték viszonyával foglalkozik, kiindulva abból a marxi tételből, hogy a munka sajátosan emberi tevékenység, értéket termel, illetve hoz lét­re, vagyis tárgyiasul. Az anyagnak van formája és tar­talma. Az anyag a termelő­erőkben, a forma a termelé­si viszonyokban, a tartalom a termelési módban fejeződik ki. S ez a rendszer nemcsak a gazdasági-termelési szerke­zetre érvényes, hanem a po­litikai-intézményes és kultu­rális struktúrákra is. S ez­zel eljutott a kultúra fogal­mához, amelyet sokoldalúan elemez. Sorra veszi a kultú­ra ágazatait, a kultúra tágabb és szűkebb értelmezését, a kultúra és az életmód össze­függéseit, a művelődés és a közművelődés egységét. Ter­mészetesen mindezt az ideoló­giai szférában tárgyalja, s el­méletileg fogalmazza meg a mondanivalóit, azt, hogy em­beri viszonyról van szó. A társadalom az egyén és a kö­zösség között létesült viszo­nyok összessége, rendszere — írja —, amelyet az objektivá- ció közvetít, a kultúra viszont az ember és az objektiváeió között létesült viszonyok ösz- szessége, rendszere, amely az egyén és a közösség viszo­nyát közvetíti. A kultúra ága­zatairól szólva megkülönböz­tet anyagi kultúrát, szociális kultúrát, azaz társas érintke­zési kultúrát és szellemi kul­túrát. Könyve második részében a szerző az érték és a művelő­dés kapcsolatával foglalko­zik, s az érték filozófiai fo­galmát, majd az értékfajták marxi rendszerét ismerteti. A mennyiség és a minőség kap­csolatát elemezve, kiemeli a minőség fontosságát, a minő­ségi érték szerepét a közgaz­daságban, valamint a szelle­mi termelés törvényeit, ame­lyek meghatározzák egy-egy társadalmi formáció helyzetét. Erre példának a feudalizmus és a kapitalizmus kultúrájá­nak szerkezeti különbözőségét említi. A feudalizmus paraszt­jának termelési eszköze kis méretű, párhuzamos ezzel a szellemi terméke is. Kialakít­ja ugyan a maga mezőgazda- sági kultúráját, amely kis mennyiségű termékből áll, s belőle mintegy tizedet ad a földesúrnak. A kultúráját is hasonlóan átadja. A népdalt korábban nemcsak a kuny­hókban énekelték, hanem a nemesi kúriákban is. Később az uralkodó osztályon belül létrejött a munkamegosztás; elkülönült a szellemi munka. Teljesen más a mechanizmus — vallja Vitányi —, a szelle­mi termelésnek a kapitaliz­musban, amely nem elégedett meg azzal, hogy saját magá­ból alakítson ki egy szellemi munkával foglalkozó réteget, hanem szellemi proletariátust is foglalkoztat. A szellemi ér­ték termelésének folyamata a kapitalizmusban alapvető azo­nosságot mutat fel az anyagi termeléssel. A megismerés, magatartás és az esztétikum érték- rendszerét vizsgálja végül. A szerző szerint a szocialista fejlődés szükségképpen az ér­ték, a gondolkodás, a maga­tartásformák egy újabb, ma­gasabb fokával jár együtt. Ez­zel a megfogalmazással azon­ban nem mindenki ért egyet. Mindenesetre Vitányi Iváné az érdem, hogy ezeket az el­vi kérdéseket kötetében sok­oldalúan felvetette, ezzel rá­irányította a figyelmet egy nagyon fontos területre. Gáli Sándor a nagy igyekezet kissé a visz- szájára fordult volna. Pél­dául a szombaton este hallott hatvan perces Fosztóka Bé­késcsabán kis híján a lehetet­lennel próbálkozott. Egyszer­re akart lenni néprajzi is­mertető, szociográfia, zenei magazin, történelmi ismeret- terjesztés. Sokat markolt és keveset fogott Dénes Gábor szerkesztő-riporter. így tör­tént, hogy bevallott szándéka ellenére, inkább csak tisztel­gésnek vagy pestiesen szólva tiszteletkörnek sikerült ez a műsor. lányok, asszonyok. Nem emlékszem rá, hogy mi­kor hallottam először ezt a szívemnek oly kedves riport­magazint. Az emlékzavar mi­att kivételesen nem kell szé­gyenkeznem, mert minden bi­zonnyal még kisgyerek vol­tam. Az ily ifjú korban lévő férfiak ugyanis több évtizede rendszeresen hallgatják eme szombat reggeli fél órát. Egy­felől, mert nincsenek abban a helyzetben, hogy maguk dönt­senek az elvben választható programok között, másfelől, mert a gyermek felügyeletét ellátó anyák, nagyanyák és már nagyobbacska lánynak számító nővérek foglalkozásra, korra, iskolai végzettségre va­ló tekintet nélkül lelkes hívei e róluk elnevezett műsornak. Arra azonban bizonyosan emlékszem, hogy a Lányok, asszonyok feltehetőleg még tipegő koromban egy sokáig kísértő téveszmét ültetett el a fejemben. Azt, hogy a nők sokkal kevesebben lehetnek, mint a férfiak. Erre a statisz­tikai adatokkal sokszorosan cáfolt következtetésre két ok­ból jutottam. Egyfelől, ná­lunk 2:1-hez volt az arány, másrészt a sakkozók ötperce, a horgászok negyedórája, a Lányok, asszonyok félórája cí­mű rétegműsorok mellett még véletlenül sem hallottam fér­fiak híradójáról, vagy fiúk és férfiak húszpercéről. Most, felnőtt fejjel azonban örömmel veszem tudomásul, hogy a helyzet alaposan meg­változott. Először is mi, fér­fiak, nem vagyunk kisebbség­ben, s a némi iróniával erő­sebbik nemnek titulált 50 szá­zalék is felsorakozott a né­pességet kitevő másik ötven mellé, s immár mindenki egyaránt hallgatja e Címe sze­rint nőknek szóló műsort. Hogy miért? Mert őszinte, mert egyszerű, mert közérde­kű, üres járatok nélkül, ez a szombat reggeli félóra, S mint tudjuk, e fogalmaknak nincsen neme. Ezen okból te-* hát amikor tehetem, továbbra is lelkes hallgatója leszek a Lányok, asszonyok műsorá­nak. Akkor is, ha anyámasz- szony katonájának titulálná­nak. Cs. A. Felnőttek az iskolapadban Fárasztó, de segít a szorgalom

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom