Pest Megyei Hírlap, 1982. január (26. évfolyam, 1-26. szám)

1982-01-31 / 26. szám

1982. JANUÄR 31., VASÄRNAP mara “4!i£)jr W xrimafí Tehenészeti telep A Herceghalmi Kísérleti Gazdaság Dávid-majori ke­rületében 848 fé­rőhelyes szakosí­tott tehenészeti te­lepet létesítettek. A telephez az Ál­lattenyésztési és Takarmányozási Kutató Intézettel közösen építettek egy 106 férőhelyes kísérleti istállót is, ahol takarmányo­zási és egyéb kí­sérleteket végez­nek. Képünkön: reggeli fejés az Alfa-Laval rend­szerű korszerű fe­jőállásban. A szervezettség kifogástalan A jó hírnevet meg kell őrizni Az ígéret szép szó, ha meg­tartják, úgy jó —állítja a régi magyar bölcsesség; igazságát napjainkban sem vonhatjuk kétségbe. Ez vezetett ki Vácra, ahogy Dózsa Lajos olvasónk­nak ígértük: utánajárunk, ér­te-e sérelem. Vaj ón rosszul fizették-e ki külföldi kikül­detésének díját. Szívesen mentem, mert úgy tapaszta­lom, változatlanul foglalkoz­tatja közvéleményünket a külhoni munka kínálta jobb anyagi lehetőség és a kinti körülmények hírei. Szeretnék hát ezúttal is hozzájárulni a hamis illúziók és elképzelé­sek eloszlatásához. Nagyobb követelmények — Ellenőriztük, nem kapott kevesebb bért Dózsa Lajos, annál, mint amennyi járt ne­ki — jelenti ki Kalcsits Imre, a Váci Magasépítő Közös Vállalat szerelési igazgatósá­gának vezetője. Hozzá tartoz­nak a külhoni munkahelyek is. — Az igaz, hogy kaphatott volna többet — havi 60 már­kával —, ha megérdemli. Úgy találtuk, kikértük kinti, mun­katársai véleményét is. hogy nem sorolják a magasabb bérkategóriába, mert nem hajtott rendesen, nem talál­tuk elég jónak a munkához való viszonyát. Emellett szólt azonban az is, hogy ő csak június végétől dolgozott kint, s mint kezdőnek, sem adtuk meg a maximális bért. A Munkaügyi Közlöny 1981. március 11-1 számában jelent meg egy módosító rendelet a külföldön dolgozók anyagi megbecsüléséről, mi is asze­rint jártunk el. Bizony 60 márka nem kis pénz, de nem adjuk ingyen. Nyugatnémet partnereink igen elégedettek az embereinkkel, a megszer­zett jó hírnevet meg is akar­juk őrizni. Nem leányálom ugyan az otthontól távol dol­gozni, nagyobbak is a köve­telmények a munkában, de aki vállalja, nem jár rosszul. Az sem véletlen, hogy sok a jelentkező, a vállalkozó. Valóban nem leányálom Münchenben, az NSZK egyik legnagyobb városában sem a munka, ahol a váci kőműve­seknek, ácsoknak, festőknek, villanyszerelőknek kell bizo­nyítaniuk. A két aprócska gyerekkel bekopogtató fiatal­ember azonban többet mesél­het erről. Szerencsére Kriszti és Attila nagy kedvvel lát a rajzoláshoz, s így néhány per­cig beszélgethetünk Juracsek Attilával. Nincs lazítás — Kilenc hónapja vagyok odakint, most a fagyszünet miatt jöttünk haza — meséli. — Ügy terveztük a feleségem­mel, hogy jövő tavaszig még vállalom ezt az életet, addig összehozunk annyi pénzt, amivel befejezhetjük az ott­honteremtést. — Mennyi jövedelmet je­lent nekem konkrétan? — ismétli a kérdést, miután ci­garettára gyújt. — Megkapom egyszer a korábbi havi átlag- fizetésem, s ehhez jön az úgynevezett napidíj. Konkré­tan: 961 márka az alapom és 288 márka az ösztönzési pré­mium. Utóbbi, ha rosszul dol­goznánk, egyszerűen nem jár. S most előáll az a furcsa helyzet, hogy a riportalanyt nem az újságíró faggatja, ha­nem a főnöke. — Miben látod a különbsé­get az itthoni és a kinti mun­kahely között? — Légióként a szervezett­ség irigylésreméltó. Kiválóan megteremtik a lehetőségét, hogy a’munkaidő minden per­cében dolgozzunk. Nincs is lazítás! Viszont, ha például egy nap mínusz hét fok a hőmérséklet, a nyugatnémet társaink leteszik a szerszá­mot. Nagyon erős a szak- szervezetük, sok jogot Övív­tak maguknak. Utóbbiak egy része ránk, külföldiekre is vonatkozik. Ami nekem nem tetszik: gyorsan tönkremen­nek a kéziszerszámok és ne­hezen kapunk helyettük úja­kat. Ügy láttam, a hazai épí­tőipar nagygépesítése jobb. a különféle célgépek viszont náluk praktikusabbak. Praktikusnak találja a fia­tal ács, elhelyezésüket is. A Babakocsi, játékfigurák Újdonságok Ahányból A Fővárosi Kézműipari Vál­lalat abonyi üzemében az el­múlt esztendő végén az eddi­giektől eltérő cikkek gyártá­sára álltak át. Navratil Győző, a vegyes­ipari gyár igazgatójának tá­jékoztatása szerint hazánkban letűnőben van a szőnyegszövés mestersége. Ezt tükrözte a piaci igény: egyre csökkentek a megrendelések. A vállalat- vezetés döntése, miszerint ter­mékváltásra van szükség, e te­rületen — sikerrel járt. Igaz, csaknem egy évtizede szövik a szőnyeget az asszonyok lakásépítő-vállalkozó kamio­nokat vásárolt, és azokat ren­dezte be lakásoknak. Egyben- egyben- négyen laknak. Ügye­sen megoldották a szociális ellátást is, ehhez szintén la­kókocsikat használnak. Mi­után a magyarokról köztudott, mennyire szeretik a gyomru­kat, természetesen főzni is le­het. — Főzünk is. És milyen fi­nomakat — lelkesedik Jura­csek Attila. — Nekem még szerencsém is van, mert édes­anyám szakácsnő. Csak úgy szaglásszák a szállongó illa­tokat kocsijaink körül a né­metek. önellátók vagyunk, magunk gondoskodunk a koszton kívül, a szórakozá­sunkról is. Van aki spórol, nemigen jár sehova. Annak több pénze marad. Kapcsolat a családdal Látszik rajta, szívesen idéz­né élményeit, kisfia azonban megunta a rajzolgatást, men­ne... — Ti is mentek hamarosan, talán még a héten — nyug­tatja meg búcsúzóul Kalcsits Imre. S már nekem mondja: — Három havonként hazajöhet­nek, és hetente' telefonálhat­nak. így tesszük kibírhatóbbá a távollétet — a családjuktól. Sajnáljuk, hogy Dózsa La­jos olvasónknak ezúttal nem segíthettünk. Legfeljebb any- nyival, hogy ne érezze magát becsapottnak. Vagy ha még mindig kétkedik, Sáry Gá­bor, a vállalata igazgatója is bármikor szívesen látja. D. Gy. Szervező vállalat alakult Segíti a f$z«eket Megkezdte működését az Élelmiszeripari Gazdaság Ku­tató Intézetből és az Ag­rárgazdasági Kutató Intézet szervező szolgálatából alakult Mezőgazdasági Élelmiszeripa­ri Szervező Vállalat, amely az állami gazdaságok, téeszek, élelmiszeripari üzemeknek megbízás alapján a belső tar­talékok feltárására szervezési módszereket dolgoz ki. Az eredményként jelentkező ha­szon egy részéből — megegye­zés szerint — a vállalat is ré­szesül. A mezőgazdasági üzemek­ben, élelmiszeripari vállala­toknál az elmúlt években a gazdálkodás követelményeihez igazodva jelentős változások, átszervezések történtek. A ko­rábban számlált több mint 3000 téesz közül számos egyesült, s így jelenleg már csak 1332 mezőgazdasági szö­vetkezetét tartanak nyilván. Szervezeti korszerűsítés során az élelmiszeripar 11 trösztje közül hét megszűnt, s ezáltal 70-nél több vállalat kezdett önállóan gazdálkodni. Ám a továbbra is tröszti, illetve nagyvállalati szervezetben mű­ködő nagyüzemek gyáregysé­gei is nagyobb önállóságot kapnak. Az újszerű vállalati szerve­zetek saját terveket és sajátos üzletpolitikát alakítanak ki. Miközben számolniuk kell az­zal is, hogy az újabb beruhá­zásokhoz szükséges pénzforrá­sok is szűkösebbek a koráb­biaknál. Mindez a még meg­levő belső tartalékok fokozott feltárására ösztönzi az üzeme­ket, mezőgazdasági termelő- egységeket; főleg ezzel lehet a termelést fokozni, a költsége­ket csökkenteni — és általá­ban : még eredményesebben gazdálkodni. Miután éppen a belső szervezeti rendszer kor­szerűsítésében van még szám­talan lehetőség, a kiaknázás­hoz nyújthat jelentős segítsé­get az új vállalat. Több helyen már eddig is tettek lépéseket a szervezeti rendszer korszerűsítésére. Né­hány üzem, téesz a belső in­formációs rendszerét, mások a munkaszervezést, az elszámo­lást emelték magasabb szint­re, ám kevesen alkalmazták mindezt komplex módon, ho­lott éppen ezzel javíthatnák ugrásszerűen az eredménye­ket. A szolgáltató vállalat a komplex módszerek kimunká­lására fogja össze az a téren tevékenykedő szellemi erőket. Máris több jelentkező kérte a vállalat segítségét a szerve­zés korszerűsítéséhez, első­sorban termelőszövetkezetek. De más ipari üzemek is je­lentkeztek megrendeléssel. A HÉT HBRE MÉRICSKÉLVE 9 Az országgyűlés Ipari bizottságának ülése a háttéripar helyzetét elemezte. © Megkezdődtek az újítók és feltalálók V. országos tanácskozásának előké­születei. © A Közlekedéstudományi Egyesületben a belkereskedelmi áruszállítások szervezését és gazdasá­gosságát vitatták meg. © A Régészeti és Művészettör­téneti Társulat megtartotta tisztújító közgyűlését. @ A hét híre az is, hogy a Méréstechnikai és Automati­zálási Tudományos Egyesületben a hazánkban használt villamos fogyasztásmérők működésének tapasztalatait összegezték. Elsőként a világon alkotta meg az indukciós fogyasztás- mérőt Bláthy Ottó Titusz, a Ganz-gyár mérnöke, 1888- ban kapott szabadalmi oltal­mat rá. Mivel akkor még nem kellett itt és ott bizottságok elé terjeszteni, vitatni, jóvá­hagyatni az ügyet, a követke­ző esztendőben megkezdődhe­tett a gyártás. Igaz, maga a jószág meglehetősen ormót­lannak mutatkozott, mivel terjedelmes volt és harminc­öt kilogrammot nyomott. Megalkotója 1910-ben tervez­te meg azt a típust, amely a mai „villanyórák” közvetlen elődjének tekinthető, méretei­vel, három és fél kilogram­mos súlyával egyaránt közna­pi eszköznek bizonyult. Történelmi sorsforduló kel­tette hullámverések egyike, hogy bel- és külföldön egya­ránt megnő az igény a villa­mos fogyasztásmérők tömeges gyártása, kibocsátása iránt, mert villamosítják a falva­kat, mert az elektromos ener­gia gyorsán növekvő szerep­hez jut a termelésben éppúgy, mint a lakosság mindennap­jaiban, az intézmények mű­ködésében. így jön létre az első ötéves terv kiemelkedő beruházáséinak egyike, a Gödöllőn felépített Ganz Árammérőgyár. A beruházás költsége húszmillió forint... A gyártás lehetővé tette hét­száz ember foglalkoztatását, ami akkor — akkor, 1952-ben — nagy szó volt! Egyetlen hónap alatt ma többet termel az árammérő- gyár, mint a kezdetekben, egész esztendőben. Tavaly ugyanis a termelési érték 800 millió forintot tett ki, 1952- ben pedig 57 millió volt. A két adat között három évti­zed; a három évtizedben szinte minden gondja és sike­re ott sűrűsödik a szocialista iparosításnak, akkor is, ha csupán egyetlen üzem sorsa a tükör. így a gyártás mennyi­ségi mutatóinak oltárán idő­legesen feláldozott fejlesztés éppúgy felbukkan e tükör üvegén, mint az összevonás és szétválasztás nagyvállalat­tá, illetve önálló céggé, látha­tók az örökös tőkeszegénység következményei, amint az is, milyen erőfeszítések tartanak meg több mint negyven orszá­got a vevőkörben. Mert nap­jainkban ennyi helyre jutnak el a Gödöllőn készített mű­szerek; az egy- és háromfázi­sú fogyasztásmérők, a kap­csolóórák, a táyösszegezők, az impulzusadók, a hitelesítő be­rendezések, a hitelesítő fo­gyasztásmérők. Amiből ' ki­olvasható, örvendetesen mesz- szire jutott ez a közösség a kezdetektől, az egy termék egy gyár viszonyrendszerétől. Messzire jutott, mert ez a messzi szükségeltetett példá­ul ahhoz, hogy az ötödik öt­éves tervben az 1975. évinek a 2,3-szeresére bővítsék a nem rubel elszámolású kivitelt, hogy termelésének több, mini a felét külpiacokon adja, ad­hassa el. Kezükre játszott eb­ben maga a világ is. Az ener­gia értékének rendkívül gyors tempójú emelkedése hosszú távra megalapozta az igénye­ket termékeikkel, fejleszté­seikkel összefüggésben, mert hiszen a felhasználók — ki­csik és nagyök egyaránt — mind jobban rákényszerülnek a méricskélésre, annak mérő­műszerekre alapozott latolga­tására, mi mit ér meg, mi mennyibe kerül. Méltó utódok Igyekeznek lenni a gödöllői gyárban fog­lalkoztatottak, nem úgy, hogy őrzik, ápolják a feltaláló em­lékét, hanem például olyan módon is, hogy most törnek^ minél szélesebb utat a leg­korszerűbb technikának, az elektronikának, s 1985-ig mind bel-, mind külföldön teljes egészében kicserélődik a felkínált termékek köre, kor­szerűbbre, magasabb műszaki színvonalon állóra, megbízha­tóbban, pontosabban működő­re. A villamosáram felhasz­nálása, átmeneti megtorpanás után, 1981-ben ismét növe­kedett és ez az irányzat — összhangban a népgazdasági célokkal, közöttük a szénhid­rogének arányaiban csökkenő fogyasztásával — tartósnak ígérkezik. A jó terméknek, a folytonosan fejlesztett mé- ricskélőknek lesz tehát piaca bel- és külföldön, hosszú időn át. Mészáros Ottó Abonyban, mégis szívesen áll­tak át. Az állandó hajlongás, gug­golás helyett az új termék, a babakocsik összeszerelése könnyebb. Ráadásul az össze­csukható gyerekkocsi kere­sett árucikk. A begyakorlás után egyre na­gyobb mennyiséget állítanak össze az üzemben. Ebben az esztendőben 20 ezer darabot kívánnak szállítani a kereske­delemnek. Az üzem ötven dol­gozójának munkáját régen ti­zennyolc bedolgozó egészítet­te ki. A fiatal eladónő mosoly­gott és jó étvágyat kí­vánt, amikor megkértem, hogy vágja fel a zsemlét, és legyen szíves a párizsisze­leteket is beletenni. Lehet, hogy jókedve volt aznap? Nem biztos, talán csak fél­retette a gondjait, mert tudja, hogy a kulturált ki­szolgáláshoz az is hozzátar­tozik. A Pest megyei fogyasztási szövetkézetekben dolgozó több mint tizenegyezer em­ber 33 százaléka fiatal. Az Áfész-ekben 32,6 százalék, a takarékszövetkezetekben 37,8 százalék, a lakásszövet­kezetekben pedig 21,4 szá­zalék az arányuk. Nehéz lenne felbecsülni, hogy naponta hány ember- . rel kerülnek munkájuk közben kapcsolatba? Min­denesetre, az ő magatartá­suk, ügyességük, szakkép­zettségük is befolyásolja mindennapjaink hangula­tát. A köz^múltban zajlottak le a megye fogyasztási szö­vetkezeteiben az ifjúsági parlamentek, melyekre 5100, harimncöt éven aluli fiatal kapott meghívást és több mint 200-an fejtették ki vé­leményüket, mondták el javaslataikat. ŐSZINTE SZAVAK NYOMÁN Sokakat foglalkoztatnak a továbbtanulás lehetősé­gei. A fiatalok mintegy het­ven százaléka szakképzett, de alacsony az egyetemet, főiskolát végzettek aránya, és vannak olyanok is, akik­nek hiányzik a nyolc álta­lános iskolai végzettsége, így fogalmaztak: a szövet­kezetek vezetőinek és a tár­sadalmi szervezeteknek az eddiginél többet kell tenni a továbbképzéshez szüksé­ges feltételek megteremté­séért, az érdekelteknek pe­dig törekedni kell a maga­sabb képzettség megszer­zésére. Elhangzottak jogos, or­voslásra váró panaszok is. A Rónay Sándor Élelmi- szeripari Szakmunkásképző Iskola diákparlamentjén a tanulók panaszolták, hogy a szövetkezetekben a tör­vényes hét óránál többet foglalkoztatják őket. Külön térítésért vagy anélkül, is­kolai napokon (húsos szak­mában) a boltokban dol­goznak. Beszéltek arról is a par­lamenteken, hogy szeré­nyek a vezetővé válás lehe­tőségei. Ezt példázza, hogy a fiatal vezetők aránya az Áfész középvezetők között 16 százalék, a takarékszö­vetkezetek kirendeltségve­zetői között 20 százalék. Néhány dolog, amit szó­vá tettek, nemcsak a har­mincöt éven aluliakra vo­natkozik. Igénylik, hogy jobban érvényesüljenek a munka szerinti elosztás el­vei. A végzett munka és az zal járó felelősség, a mun­kakörülmények szerint kö­rültekintőbben differenciál­janak. A felnőtt korosztály­hoz hasonlóan feszültséget okoz, hogy sok helyen a bé­rezés nincs arányban a fi­zikai megterheléssel, a ked­vezőtlen időbeosztással, a felelősséggel. Valamennyi parlamenten elhangzott legalább egy hozzászólás, amely a szo­ciális helyzettel, • a munka- körülményekkel kapcsola­tos. Kérték vezetőiket, hogy lehetőség szerint korszerű kereskedelmi-technikai esz­közök, gépek beszerzésével törekedjenek a munkakö­rülmények javítására. ötezer fiatalról van szó, és a MÉSZÖV elnöksége ajánlást dolgozott ki, a kö­vetkező öt esztendő tenni­valóiról. Sokrétű feladatot kell megoldani; a szakkép­zettség növeléséről, és a körülmények javításától kezdve egészen a művelő­dési és sportlehetőségek bővítéséig. El szeretnék ér­ni azt, hogy a szövetkeze­tekben dolgozó fiatalok nyolcvan-kilencven száza­léka szakképzett legyen. Elgondolkodtató, hogy milyen alacsony a fiatal ve­zetők aránya. Közrejátszik ebben a pozícióféltés és a bizalmatlanság mellett az is, hogy sokan nem mer­nek, nem akarnak vezető beosztást vállalni, mert fél­nek a nagyobb felelősség­től. A MÉSZÖV elnökségé­nek álláspontja, hogy job­ban kell szorgalmazni a fiatalok legjobbjainak ve­zetővé nevelését. Ő szinte szavak hangzot­tak el az ifjúsági par­lamenteken, és ennek nyo­mán formálódnak a tenni­valók, hogy minél több munkájával elégedett em­ber dolgozzon a fogyasztási szövetkezetekben. G. J.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom