Pest Megyei Hírlap, 1982. január (26. évfolyam, 1-26. szám)

1982-01-30 / 25. szám

6 Mcra V Krumm 1982. JANUÄR 30., SZOMBAT Tíízhssrc a mezőn Rapskok, vadak, kompániák ál Capone Későre járt már azon a ta­valy novemberi estén, amikor az egyik nyugatnémet kisváros, Bensheim eiiiagyatott utcáján egy íéríi ballagott. Kutyáját sétáltatta, s eközben elhaladt a takarékpénztár épülete előtt is. Majd gyanús zörejt hal­lott: mintha fűrészeltek volna odabent. Egy szőke nőt is.meg­pillantott, aki a forgalmasabb városközpont irányába for­dulva figyelt. Betörés! — villant át rögtön a kutyasétáltató polgár agyán; a nő falazik. A legközelebbi telefonfülkéből felhívta a rend­őrséget. Nem sokkal később négy rendőr közelítette meg óvatosan az épületet. Gyanút­lannak hitték a betörőt, azon­ban súlyosan tévedtek. Pár méterre voltak már csak a bankfióktól, amikor lövések dördültek. Rövid piszíolypár- baj után a betörőnek sikerült elmenekülnie, a véres tűzharc­cal 'végződött akció aktájára azonban nem került rá a „tet­tes ismeretlen” felirat. A rendőrség ugyanis elfogta a szőke nőt, aki percek alatt be­vallotta, hogy a takarékban az Észak-Rajna-Vesztfália rendőr­sége számára régtől fogva is­mert nehézsúlyú bűnöző, a 46 éves Bernhard Kimmel „dol­gozott”, akit vagy húsz esz­tendeje „rajnai A1 Caponénak” neveztek. Hírnevéhez méltó fogadtatás várta a gengsztert még azon a hajnalon a laká­sán : különleges rendőrségi kommandó szállta meg az egész épületet. Kimmel elfogásához azonban nem volt szükség újabb lövöldözésre. A betörő két helyen is megsebesült, s a súlyos vérveszteség annyira le­gyengítette, hogy ellenállás nélkül megadtá magát. Kimmel, aki már tízéves ko­rában vonzódott a fegyverek­hez és a robbanóanyagokhoz, még kiskorú volt, amikor ban­dát szervezett pajtásaiból. So­rozatban követte el társaival a betöréseket, bankrablásokat. 1958 és 1961 között több mint kétszáz (!) súlyos bűncselek­ményt követtek el, több száz ezer márkát zsákmányolva. „A1 Capone-bandának” nevez­ték magukat, s a rendőrség, no meg a sajtó is átvette a nevet. Kimmel még ügyes propagandát is csinált, mert a rablóit pénzből időnként né­hány ezret bedobáltak szegény családok kertjeibe. Jgy a pfalzi erdő környékén lassan a „gaz­dagokat fosztogató szegényle­gények” nimbusza alakult ki a banda körül. A rendőrséget ezért nem nagyon segítette nyomozásában a lakosság. 1960 szilveszterén azonban műhibát követtek el. Az egyik rablás­nál valamelyik ideges banda­tag lelőtt egy nyomdászt. Rablógyilkosság! Ezzel már nem lehetett elrejtőzni, hiszen jó néhányan tudták, hogy az éjszakai bandavezér a napköz­ben rendesen dolgozó lamb- rechti pGsziószövő, Bernhard Kimmel. Barátnőjével, „Revol­ver Tilly”-vel együtt letartóz­tatták, pár nap múlva azon­ban vakmerő húzással meg­szöktek, s napokig bújócskáz- tak a rendőrökkel Végül csak bíróság elé ke­rültek. Kimmel 14 évet kapott, de csak tízet ült le. A börtön­ben példásan viselkedett, ezért 1970-ben feltételesen szabadult. = „A határból való lopás amúgy £ sem volt bűn, de a vadorzás, az - már majdnem erénynek szá- = mított.” = (Veres Péter: = Falusi krónika, 1941) Özagancs a megyeháza pán­célszekrényében. Friss bűnjel, még érezni a kifőzött kopo­nyacsont szagát. Aztán az öreg Wertheimből a főtaná­csos kihúz egy hosszú drótot is. Aeélhurok. 'Sunyi, de lele­ményes fegyver. Szegény em­ber puskája. A becserkészés szépségétől, az elejtés örömé­től, a zsákmány büszkeségétől megfosztja az erdőkerülőt, de megkíméli őt többnyire a le­bukás hiábavalóságától is. Lőhet varját Évszázadok óta. Merthogy az erdei osztályharc ember- emlékezet óta tart. Városi és megyei statútumok, orfczágos érvényű törvénycikkek mond­ták ki számtalanszor már a középkorban, hogy közember­nek vadászni nincs joga. Ha a paraszt mindenképpen ügyes­kedni akar, lőhet varjút, vagy 'szedhet verébtojást, s ha úgy adódott, kölcsönfegyverrel farkast is irtott. Minden más tabu volt. Nyúl, fácán, fogoly, őz, szarvas, vaddisznó — min­den. Hiába kínálta a termé­szet tálcán a szabadon kószá­ló uratlan jószágokat, az nem a tanyásiaké, falusiaké, ha­nem a hintóval, lóháton érke­ző puskás embereké' volt. Előbb a nemesek, később ilyen-olyan kiváltságos kom­pániák, társaságok osztoztak a vadászterületeken. Legalábbis törvény szerint. Mert a valóság azért kicsit más volt. És más ma is. Ve­res Péter 40 éves hetyke mon­datát egyáltalán nem fogad­ta csodálkozással Balázs IstL ván osztályvezető a megyei ta­nácson. — A régi mentalitás tovább él, néhány vidéken ma is úgy­szólván érdem az orvvadászás. Vadhús ilyen helyen mindig akad. A helyzet az utóbbi idő­ben talán í'osszabbodott is. Is­merünk Dunaharaszti környé­kén egy mankós rapsicot, aki a második bírósági pere után azt mondta a tanúskodó vad­őrnek, „Na, Pista, akkor én most újra kimegyek hurkoz- ni”. Az alsónémedi fővadász pedig pár hete menekült meg a tűzharcból. Szerencséjére, amikor föltartóztatta az ide­geneket, kialudt kezében a ha­logén lámpa, alighanem csak ennek köszönheti, hogy mel­lette süvített el a golyó. Ez a Somogyi különben is egy vi­lághírű ember, Pest megyében az összes vadőr és vadász együtt nem fog el annyi vad­orzót, mint ő arrafelé, Felső- rádán egymaga. Évről évre harmincöt-negyven tettenéré­se van, de volt már ötven­kettő is. 1 ‘ ' • Csúzli, acélgolyókkal Az E5-ÖS mellett, mint szá­rítókötélen a megfagyott ru­hák, mozdulatlanok a beha­vazott tanyák. A busztól há­rom kilométer a pusztán, a Somogyi ház. Kukoricatáblák rongyos serege zizegi körbe a csikorgó bekötő utat... A fő­vadász kék Wartburgjával in­dulunk neki a határnak. — Lehet, hogy fanatikus vagyok, tudja fene. Nem mondanám sérthetetlennek magam, de nem félék a pus­kagolyótól. Nemrég össze kellett írnom, hány fegyvert koboztam el öt.év alatt. Négy kispuska volt, harminckilenc légpuska, három sörétes fegy­ver meg ugyanannyi légpisz­toly. Felírtam még tizenegy csúzlit meg egy csapdát is. Rengeteg traktoros jár ki pa­rittyával a határba. Acélgo­lyókkal meg vascsavarokkal a levegőben leszedik a fácánt. De ha fején találják el, leterí­tik az őzet'is, hiszen egy ilyen csúzli az egycentis fenyődesz­kát is átlyukasztja. . Éhes varjak guberálnak a hóban. Somogyi kiszáll a* ko­csiból, közibük lő, de nem ta­lál. Kicsoszog viszont a dörre­nésre a közeli tanya kerítésé­hez egy öreg. Most adta el a házat, készülődik" befelé gye­rekeihez a faluba. Hamis rendszámmal — Ő is nagy rapsic volt va­lamikor, de már nem csinál­ja. A tanyasi ember különben' azt tartja, a vad mindenkié. Isten adta. Amikor idekerül­tem, megtörtént, hogy kétszáz hurkot szedtem össze egyetlen nap. Van, akiről biztosan, ezer százalékra tudom, hogy kijár vadászni, mégsem tu­dom évek óta megfogni. A fal­vak népe nem adja ki az orv-' vadászt, errefelé főként Felső- babádira és Sárira áll, egy mindenkiért, mindenki egyért. Az erdők, mezők világa fölött Damoklész kardjaként függ tehát a törvény, mégis „lenn” az életet egészen más normák igazgatják.'A tételes jog bünteti, egyszerűen lopás­nak tekinti az engedély nélkü­li vadászást, ám' az évszáza­dos népi szokásjog nem tekin­ti vétségnek a hivatalos elő­írások kijátszását. Az ellen­mondást érzékelik a bíróságok is, orvvadászügyekben a bün­tetőtanácsok többnyire liberá­lisak. Ülök a megyei tanácson és olvasom a rapsicokról szóló legfrissebb aktairodalmat. Ne- keip, városi embernek min­dennapos ügyeknek látsza­nak ... Karácsony másnapján zsákjában három fácánnal ér­tek tetten egy légpuskás fér­fit az abonyi tanyavilágban. Jászkarajenő határában két mezei nyállal bukott le egy halőr. A Csemő környéki er­dőkben hamisított rendszámú kocsival érkeztek a vadorzók, és csak akkor álltak meg, amikor a vadász a Zsiguli elé dobta a motorját. Cegléden a Hörömpöly tónál puskás fér­fiakat fogtak el, akik a nádas túlsó felére küldtek két gye­reket meg egy vadászkutyát, hogy felriasszák a kacsákat. Dabason a napokban állítottak bíróság elé és ítéltek' tizen­négy hónapi bércsökkentésre egy férfit, aki hurokkal egyet­len nap alatt 12 fácánt fogott. Fenn a magaslesen , Hogyan is mondta a világ­hírű Somogyi Sándor a babádi turjánnál, fenn a magaslesen? Köd ült a tanyák közt, táv­csővel is nehezen lehetett el­látni a határba. Különböző irányban így is három csoport őzet fedeztünk fel, rudliban álltak, mozdulatlanul, mintha patájuk az alföldi homokhoz fagyott volna. Arrébb a Szóró- útón rendesen pusztítottak a fácánok, a tengericsöveken egyetlen szem sem maradt. A fővadász büszke volt a nyolc­ezer hektáros gazdag biroda­lomra. — De akárhogy is — szólalt meg egyszercsak —, amíg két ember van a világon, az egyik közülük csak rapsic lesz. Mert aki vadászni akar, hiába bün­teti a törvény, kimegy a ha­tárba, ha a vadőr ráül, akkor is. Ennyiben maradtunk. Babus Endre ii H»f «II lim mi ~JÍ// EGYÜTT ///// AZ UTAKON Bár az elmúlt hét időjárása sem kedvezett túlságosan az autósoknak, biztató jel mégiscsak akad. Elég a naptárra néz­nünk: január végén járunk, így lassan már gondolhatunk a tavaszra. A rövid február majd csak elszalad. Kifelé tartunk a télből. S hogy mi várható a hét végére? Nézzük az Űtinform tájékoztatóját! AZ VT3NFOHM JELENTI Karády László: Enyhült az idő, és hét közepére ismét megjött a hó. Pest megye nagy részén' havazott. Ám ez csak Ijesztgette az autó­sokat, hiszen hamar eltűnt a főutakról és az alsóbbrendű utakról Is a hóréteg. A tél tegnap újra próbálkozott, hava3 eső és hó formájában, de csak a kisforgalmú utak kaptak hosszabb-röviüebb időre fehér kön­töst. Ugyanis a forgalom hatására, no meg a szórógépek nyomán eltűnt a hó az utakról. Az autópályák és főutak nedvesek, síkosak. A Börzsöny és a Pihs kirándulóhelyei és síterepei felé vezető utakon a burkolat hókásás, oly­kor jégbordás. Ezért a téli feltételeket tiszteletben tartva kell autózni. Az éjszakai és a hajnali órákban továbbra is gyakori a köd. Ennek veszélyei közismertek. Jó hír, hogy pénteken a Dunán megkezdődött a kompforgalom. A szobi, szentendrei, ercsi és dunaújvárosi kompok kivételével mindenütt menetrend szerintiek a járatok, személyeket szállítanak. A váci komp már gépkocsikat is visz, igy a hét végére kompátkeléses autós túrát is lehet tervezni a Dunakanyarba. ÚJ KOCSI - MASESÖMiT KOCSI öt-tíz évvel ezelőtt sokan még ügy gondolták, hogy a kocsit nem érdemes két évnél tovább tartani. Akkoriban ennek a szemléletnek megvolt a létjogosultsága, pontosabban: gazdasági alapja. Az arány­lag új, alig használt autókon nem kis haszonnal túl lehetett adni, s a pluszból — jogtalanul szerzett pénzből — könnyebb volt befizetni az újabbra. A szabad értékesítés lehetőségét jó néhányan spekulációs cé­lokra használták fel. Azóta gyökeresen megváltozott a helyzet. Előlegként a vételár öt­ven százalékát kell befizetni, emelkedtek az autóárak, s a három év­nél fiatalabb gépkocsikat csak a Merkur, illetve a kijelölt vállalatok közreműködésével lehet értékesíteni. Mindezek következtében meg­szűnt a spekuláció; reális kép alakult ki a tényleges keresletről. (A növekvő értékesítés ellenére még mindig 270 ezernél többen várakoz­nak új autóra: legtöbben Ladát, Wartburgot és Trabantot szeretnének vásárolni.) A használt autók értékesítése is kockázatmentesebb lett. Minthogy egyre több a használt kocsi, azok eladása és vétele is nagyobb súlyt kapott. Ma már az országban tíz telepen foglalkoznak ezzel az üzletággal, s bizony, még több, korszerűen felszerelt telepre is szükség lenne. Olyanokra, ahol a műszerek egész sóra segíti a gép­járművek pontos diagnosztizálását. Mert a gyakorlat bebizonyította, hogy mind az eladó, mind a vevő számára legjobb megoldás, ha szak­emberek közreműködésével történik az adásvétel. Ez mindkét fél szá­mára garanciát jelent. Az árak így is igazodnak a piaci viszonyokhoz, sőt, az évszakokhoz is. Télen nyilván nehezebb eladni egy kocsit, mint nyáron. Ám lassan közeledik a tavaszi időszak, amikor az autópiac meg szokott élénkülni. Már most lehet érdeklődni, tájékozódni, mi várható? ELVESZETT RENDSZÁMTÁBLA / A minap azt panaszolta egyik autóstársunk, hogy elve­szett — vagy ellopták? — a rendszámtábláját. Mi a teendő? Nos, rendszámtáblát nemigen szoktak lopni, mert semmi ér­telme. Annál gyakoribb, hogy a csavarok kilazulnak, s menet közben, észrevétlenül elhagyjuk; vagy kutyák, macskák elgá- zolásakor leesik a rendszámtábla. Enélkül pedig tilos a for­galomban részt venni. Az előírások széfint ugyancsak tilos az elveszett vagy megrongálódott rendszámtáblát házilag kijavítani, vagy pótol­ni. A rendszámtábla a rendőrhatóság tulajdona, ezért annak megrongálódását, illetve elvesztését legkésőbb 48 órán bélül be kell jelenteni a területileg illetékes rendőrségen. A rend­számtábla újbóli legyártásáról a rendőrhatóság gondoskodik. Jő tudni, hogy ugyanolyan betűjelű és számú táblát kapunk, mint az elveszett volt. A fiktív elvesztéseknek tehát semmi értelme. Régebben néhány ügyeskedő autós ugyanis azért je­lentette elveszettnek a rendszámtáblát, hogy a legújabb betű­jelű és számú táblából kaphassanak, s így a valódinál újabb- .nak tüntethessék fel kocsijukat. Ha valaki leesett, elveszett rendszámtáblát talál az utakon, kérjük, ne sajnálja a fáradságot, vegye fel, és adja le a legkö­zelebbi rendőrségen. MATRICÁK ÉS REKLÁM ig^dftiSálié kezdeményezés Családvédelmi szeliáiat Gyálon Régóta foglalkozom a fiatal­korúak bűnelkövetésének vizs­gálatával, s egyértelmű ta­pasztalatom : az úgynevezett veszélyeztetettségi állapot gyakran a fiatalkori bűnözés első stádiuma. A gyámható­ság egyik feladata, hogy minél előbb beavatkozzék, minél ko­rábbi stádiumában lépjen közbe, megakadályozva a sú­lyosabb helyzet kialakulását. Sajnos, sok esetben, a haló* sági intézkedés megkésik, mi­vel a gyámhatóság a súlyosan veszélyeztetett kiskorúról ké­sőn szerez tudomást. A veszé­lyeztetettség korai megelő­zése érdekében szükséges a családon belül veszélyeztetett helyzetben élő gyermekek fel­kutatása és nyilvántartásba vétele. Ebben sokat segíthet a társadalom, a környezet is. Sok a közömbös Gyálon az ifjúkori bűnözés ügyészi felméréséről készült tanulmány megállapította, hogy a megelőzés érdekében szükség lenne, hogy a kör­nyékbeli lakók, a szomszédok és ismerősök jeleznék a gyám­hatóságnak, ha kiskorú veszé­lyeztetettsége jut tudomásuk­ra. Ugyanis a bejelentések száma elenyésző, s azt mutat­ja, hogy sokan közömbösek a gyermekek sorsa iránt. A köz­ismert Csapánszky Orsolya- ügyben például az elkövető úgy élt és mozgott a kislány­nyal Gyálon másfél hónapig, hogy — a közlemények és fel­hívások ellenére — senkinek sem tűnt fel. Összefogással E tanulságokból következik, hogy megfelelő szakemberek bevonásával olyan fórumra lenne szükség, ahová taná­csért, felvilágosításért, .beje­lentés céljából fordulhatnának szülők, hozzátartozók, vagy olyan állampolgárok, akik ve­szélyeztetett' családokon, kis­korúakon kívánifek segíteni, Köztudorhású ugyanis, hogy a hatóságokhoz, így a rendőr­séghez, a gyámügyi szervek­hez nem szívesen, fordulnak az emberek, mert nem szeretnek „feljelentők” lenni. A Vöröskereszt Pest megyei szervezetének kezdeményezé­sére a megyében elsőként Gyálon családvédelmi szolgá­latot . szerveznek. Az intéz­mény célja a helyi álla­mi, társadalmi és tömegszer­vezetekkel, valamint a gazda­sági egységekkel együttműköd­ve a komplexebb, szélesebb körű családvédelmi munka feltételeinek megteremtése és a tennivalók összehangolása. A szolgálat feladata kiter­jed — többek között — a ve­szélyeztetett helyzetű csalá­dok és ott élő gyermekek tár­sadalmi segítésére, gondozásá- ' ra, patronálására e tevékeny­ség szervezésére, irányítására, valamint a veszélyeztetett helyzetbe került családok és gyermekek felkutatására. Részt vállalnak a nevelőszü­lőknél elhelyezett állami gon­dozott gyermekek fejlődésének támogatásában, társadalmi el­lenőrzésében. Említésre, mél­tó az anya- és csecsemővéde­lemben tervezett közreműkö­désük, továbbá feladatvállalá­suk a veszélyeztetett terhes anyák segítésében,^ fiatalko­rúak családi életre való felké­szítésében. Társadalmi összefogás alap­ján biztosítják a szervezet sze­mélyi és tárgyi feltételeit, így a működéshez szükséges he­lyiséget, fűtést és világítást. A további anyagi eszközöket a szocialista brigádok felaján­lásai útján, munkaakciók be­vételeiből, valamint a gazdál­kodó szervek támogatásával kívánják megteremteni. Létre­hoznak pedagógusokból, egész­ségügyi dolgozókból, társadal­mi pártfogókból, ifjúságvédel­mi önkéntes rendőrökből egy 33 tagú aktívahálózatot. A je­lentkezőknek a megyei Vörös­kereszt harmincórás felkészí­tő tanfolyamot szervez. A családvédelmi szolgálat a községben meghatározott idő­ben és helyen — például isko­lákban és egészségügyi intéz­ményekben — társadalmi ta­nácsadói, segítségkérő és be­jelentést felvevő ügyeletet szervez majd. A szolgálat tár­sadalmi aktivistái hetenként kétszer, munkaidőn kívül fo­gadják a lakosság bejelenté­seit, tanáccsal, felvilágosítás­sal látják a hozzájuk forduló­kat. Szükség esetén a panasz­ról tájékoztatják az illetékes szervet. Amikor indokolt, csa­ládlátogatással, személyes be­szélgetésekkel próbálják meg­előzni a súlyosabb következ­ményeket. A Magyar Vöröskereszt or­szágos vezetősége a családvé­delmi' szolgálat működéséhez hozzájárult, így az, a szerve­zeti feltételek biztosítása, va­lamint a társadalmi aktivis­ták felkészítése után, a közel­jövőben megkezdi tevékeny­ségét. " ■ Közös felelősség A tapasztalatok arra hívják fel a figyelmet, hogy a bűnül­döző szervek munkáján kívül mindannyiunknak — az isko­lák, a vöröskeresztes szerveze­tek, a tanácsok, a gyámható­ságok, a szülői munkaközös­ségek, a , pályaválasztási ta­nácsadók, az úttörő- és KISZ-szervezetek — figyel­mére, erőfeszítésére és segít­ségére is szükség van a fiatal­kori bűnözés visszaszorításá­ban. Ebben a munkában lehet hasznos segítőeszköz a majdan működő családvédelmi szol­gálat. Dr. Orell Ferenc János ügyész, a Vöröskereszt Pest megyei szervezetének társadalmi munkatársa Érdekes kérdést tett fel egy másik autós kollégánk. Egy rutinel­lenőrzés során az intézkedő rendőr szóvá tette, hogy miért van tele­ragasztva vadonatúj Trabantja mindenféle matricával? Már ezt sem szabad? Utánanéztünk a dolognak. Néhány éve még a dallamkürtök használata körül folyt a vita: miért nem lehet a változó hangraagasságú, csodálatos kürtöket hasz­nálni? Ez a kérdés hamar eldőlt: a dallamkürtök használata tilos. ív már nem is igen hiányolja senki. Ehhez hasonlatos a mostani matri­cadivat. Mintha a matricáktól szebb, előkelőbb, feltűnőbb lenne a ko­csi. A matricák ugyan nem sértik a fület — legfeljebb a szemünk bántja a sok ízléstelen, bárgyú rajz —, ám néha valóban elvonhatja mások figyelmét a vezetéstől. A tiltás fő oka azonban mégsem ez. Hanem: a rendelkezés tiltja minden olyan eszköz használatát, ami reklámcélokat szolgál. Márpedig a matricák nagy többsége ilyen. Nem szabad valamilyen árut — például benzint, olajat — reklámozó címkét, rajzot felragasztani. Ka szükséges és indokolt, a területileg illetékes rendőrhatóság engedélyt adhat reklámozásra Például: hangszórók, fel­iratok, matricák használatára. Akinek ilyen engedélye nincs, a jövőben is számíthat arra, hogy a közúti ellenőrzések során a matricák ellen is fellépnek a rend őrei. MILYEN AZ OLT2ST? Az autósok egy része kíváncsian várja: milyen lesz az Öltéit, a román autóipar legújabb terméke? Melyik Citroenre fog. leginkább hasonlítani? Valamennyire, és egyikre sem. A tervezők a korábbi tapasztalatok alapján alakították ki az új, impozáns kiskocsit, amely valójában két változatban készül. Az Oltcit Special 652 köbcentiméteres, kéthengeres, léghű­téses, teljesítménye 24,5 kW (34 lóerő),fordulaíszáiha 5250 má­sodpercenként. Az Oltcit Club 1129 köbcentiméteres, négyhen­geres, léghűtéses, teljesítménye 41,4 kW (56,5 lóerő), fordulat­száma 6250 másodpercenként. A Special száz kilométeren — 90-es tempó mellett — hat liter benzint fogyaszt, míg városban 7,3 litert. A Club fogyasz­tása 7,2, illetve 9,7 liter. A háromajtós kocsi öt személy szál­lítására alkalmas. Elöl-hátul hidraulikus tárcsafék lesz. A ko­csi rugózását torziós tengely végzi, nagy teljesítményű lengés- csillapítók közreműködésével. A craiovai üzemben ez év elején kezdődött meg a terme­lés, s ha felfut a teljes kapacitásra, évente 130 ezer Oltcitet ké­szítenek majd. Behozataláról a tárgyalások tovább folynak. KALEIDOSZKÓP Az amerikai Ford- és Chrysler-autógyárak tavaly több gépkocsit gyártottak, mint 1980-ban. A Chrysler termelése csaknem 7S0 ezer gép- kocsi volt, szemben az előző évi 440 ezerrel. A Ford 1 millió 307 ezerről 1 millió 320 ezerre növelte termelését. A legnagyobb amerikai autó­gyár, a General Motors viszont arról számol be, hogy az elmúlt évben csökkent a termelése. Januárban 300 ezer amerikai autóipari munkást küldtek egyhetes kényszerszabadságra, mivel az eladások újabb visszaesése miatt az autógyárak csökkentették termelésüket. Január közepén naponta aiig több mint 13 ezer amerikai kocsit adtak el az Egyesült Államokban. Balesetmentes, türelmes közlekedést kíván Pa!ádi József

Next

/
Oldalképek
Tartalom