Pest Megyei Hírlap, 1982. január (26. évfolyam, 1-26. szám)
1982-01-30 / 25. szám
iSőtr 1982. JANUÄB oO-> SZOMBAT 5 igosi Sáfszéfere! varázsoltak Ha egyszer szükség van ránk... A tekék sem angyalok I akásf ii ntartásra szövetkeztek illenek fokken e lehetőségekkel Néhány évvel ezelőtt Cegléden, az új emeletes házak sokasodásakor kisebb lakásszövetkezetek alakultak, a közös, főként hivatalos ügyek intézésére. Négy kisebb szövetkezet összefogásával valósult meg a Rákóczi Ferenc lakásfenntartó szövetkezet, nyolc épületben, 471 családi otthonnal. Később, hogy a Széchenyi lakásépítő szövetkezet is csatlakozott, az épületek száma 13-ra, a lakásoké 729-re szaporodott, és mivel az épületek egy részének a földszintje garázssor, így 98 garázs is tartozik a lakásszövetkezetekhez. a viselkedésük, mások a szokásaik. A megértés és a közös cél, az együtt — egymásér; gondolata fogja össze őket Tulajdonképpen (gy kellene lennie ennek egy házon, egy hivatalból is összetartozó csoporton belül. Ám hogy ez a közösség még hivatalosan és gyakorlatban is csak most van valójában kialakulóban, az megmutatkozik a lakásfenntartó szövetkezet munkájában is. Megvan az igyekezet — ám nincsen sablon a hogyan?-ra. Felelősségteljes társadalmi megbízatásának így próbál eleget tenni a vezetőség. ■— Nem tudom, hogy csinálják, mi hajtja őket, de bármit kérünk, bármi segítség kell, ott vannak. No és a játszótér? Amit arra a senkiföldje gazos területre varázsoljak —■ és itt Nyitrai Ferenc, Nagykáta tanácselnöke még nem fejezte be, csak az én toliam állt meg a kissé pate- tikusnak tűnő mondat hallatán. De később személyes találkozásom az asszonyokkal, az együtt töltött órák, bennem ugyanazt az érzést keltették,' mint amit a tanácselnök akkor, ott megfogalmazott, így most utólag, mégis csak befejezem a félbehagyott gondolatot. — És fogalmam sincs, mi a titkuk, de az biztos, élettel töltődik az ember, ha csak kis időre is közöttük tartózkodik. Vidáman, fecsegve Ködös, hideg délután volt, az a fajta csúf, színtelen téli napok egyike, amikor az ember könnyén elveszti az életkedvét, de legalábbis a vidámságát. Nem csoda hát, hogy a Minőségi Ruházati Háziipari Szövetkezet nagykátai ágyneműrészlegének udvarára lépve, az elém táruló látvány megfogott. Egy teherautó, teli rakománnyal, ott állt az .udvar közepén és vagy hét-nyolc asszony, a teherautótól az épület bejáratáig láncba fejlődve, egymásnak adogatta a szemre is súlyos csomagokat, és mindezt a legvidámabban, fecsegve, nevetgélve. — Mi nemigen szoktunk búsúlni — mondta Kármán Lászlóné részlegvezető, a többiek pedig, akik a kedvemért egy rövid időre abbahagyták a munkájukat, nevetve helyeseltek. — És most rólunk akar írni? Mondja, ki bújtotta fel erre — csóválta tréfásan a fejét Kármán Lászlóné, de már szedte is elő büszkén az égyik1 szekrényből a kitüntetéseket, köszönőleveleket. — Negyven belső dolgozója van a részlegnek, mind nő és mind a negyvenen szocialista brigádtagok, huszonötén a Vámos Ilona és 15-en a Veres Pálné brigádhoz tartoznak és ez mind a munka elismerése... Forgatom a díszes karton- lapokat, a szövetkezet kiváló brigádja (öt éven keresztül minden évben, a dátumok tanúsága szerint), bronz fokozat, ezüst fokozat, arany fokozat ... a Vámos Ilona a népfront Pest megyei elnöksége által kiváló társadalmi munkás kitüntető jelvényt kapott, 1981. augusztus 14.... a Veres Pálné . szocialista brigád érdemes társadalmi munkás kitüntető jelvényt vette át, dátum, 1979. szeptember 3. Mi hajtja őket? — De az igazság az — szólt közbe Rugly Ferencné, a Vámos Ilona szocialista brigád "ezetője, miközben a kitüntetéseket nézegettük —, 'mi azelőtt is tulajdonképpen valódi 'brigádéletet éltünk. Maid. mindannyian 1961 óta, a részleg beindulása óta együtt dolgozunk. — Tudják, mit mondott Nyitrai Ferenc tanácselnök? Hogy fogalma sincs, mi hajtja magukat! — Talán az, hogy érzi az ember, szükség van a munkájára, bár azt hiszem még egyikünk sem nagyon gondolkozott ezen — vonta meg a vállát tűnődve Bádi Jánosní —, az ember teszi, amit tud, meg amire kérik. — Lehet, hogy brosúraszövegnek tartja, de a tanácsnak nem sok a pénze, természetes, hogy mi is, ahol szükség -van ránk és amihez értünk, ott besegítünk, bár ez így tényleg elég hamisan szól — nevette el magát Zsemle Sán- dorné —, látja, lelkesek vagyunk, rengeteg mindent csi- nálunk, de ha beszélni keil róla az már nemigen megy. — Hát igen — veszi át a szót Kármán Lászlóné —, a kisdobosnyakkendők hímzésétől, a ballagótarisznyák, az óvodák függönyei, az új bölcsőde ágyneműhuzatai, a párnák, a dunnák, a névadókra kispárnahímzések, egészen a rajzászlók varrásáig. Össze sem lehet számolni, mennyit varrtak, hímeztek már össze az ass2onyok társadalmi munkában. Másfái ezer óra — És a játszótér? — Kérdésemre hirtelen valamennyiük arca fölfénylett, szinte egyszerre kezdték mesélni. — Még 198ö-ban, a jelölő gyűlésen vetődött fel, hogy a József Attila és Alpári Gyula utca sarkán levő, 50X50 méteres parlagterületet jó lenne a gyerekek részére rendbehozni. Akkor még igazi játszótérről nem is álmodtunk. Persze, ahogy ez lenni szokott, az emberekből hamar elillant a lelkesedés, csak a mi fejünkben támadt ötjét. Addig hánytuk, vetettük a dolgot, míg aztán 1981 kora tavaszán elhatároztuk, márpedig, mi, asz- szonyok nekiállunk és megcsináljuk. Persze fogalmunk sem volt, hogy mire vállalkoztunk. Képzeljen el egy elöregedett szőlőt és gyümölcsöst, tele gazzal. Csákánnyal kellett kiirtanunk a gyökereket. A kezdeti lelkesedés után bizony nekünk is össze kellett szednünk minden akaraterőnket, hogy odébb ne álljunk. Végül is hintákkal, mászó- kákkal, fajátékokkal, homo- kpzóval, sőt, betonjárdával körbeépített, igazi játszótér született. Az asszonyok majdnem mindent maguk csináltak, a férjek, barátok, gyerekek lelkes segítségével. Több mint 1500 munkaórában, majd 150 ezer forintos értéket ajándékoztak a környék gyerekeinek. — A rossznyelvek szerint sok nö együtt nem fér meg. Igaz ez? igazi, emberi közösség-»*• Gondolja,* hogy mindazt amit közösen csináltunk és iftajd csinálunk, lehetné a legteljesebb összetartás nélkül? — kérdezett vissza Juhász Béláné, a Veres Pálné szocialista 'brigád vezetője. — Nálunk a huszonöt évestől az ötvenévesig, mindenki egyet akar. És most én is brosúraszöveget mondok! Hasznosan élni. — Ügy érzik igazi közösség a maguké? — De mennyire, nincs az a kellemetlen munka, amit ne csinálnánk meg egymásnak, most nemrégiben is, az egyik brigádtagunk befejezte a házépítést és együtt takarítottak. Űristen, mennyi firnájszot. olajfestéket kapartunk le az ablakokról. De amit szerénységből elhallgattak, egy szerencsétlen, egyedülálló, szellemi fogyatéHa a hold nem . segítene, koromsötét lenne, Szerencsére a vén cipóforma — merthogy éppen telihold van —* meg a föld csillogó-villogó hóbundája csak igazítja valahogyan a léiteket. A Pegazus Tours sarlósári moteljének vendégei már nyugovóra tértek. Bezárt a csárda is, s a kutyák lassan felejteni kezdik: gömbölyűre tömték hasukat a lakóma, az őzsült maradékából. Móric morcss Éjjel két óra van. Alszik a puszta? Nem. A kideríthetetlen alakzatú udvar végén világítanak egy irgalmatlan hosszúságú épület ablakai. Odabenn, az ócsai Vörös Október Tsz istállójában: ötven csodaszép ló „lakik”. Horkantás, nyerítés, pat- kóneszezés, csámcsogás. Hallhatóan nem alszanak. A kékruhás férfi gerendának támasztja a lapátot, komótosan elindul felém. Mondom, mi járatban vagyok. Rö- videsen megtudom, Snoka kos fiatal lányt is patronálnak már régóta közösen és, amikor rákérdeztem, • csak -annyit mondtak; úgy szeretjük, mintha a saját gyerekünk lenne. Hosszú órák teltek el a szűk kis irodában, de észre sem vettem. Az az egyszerű, természetes emberi összetartozás, ami a beszélgetés során, lassan-lassan feltárult előttem, mélységes irigységgel töltött el. — Hogy mi az alapja? Ta7 Ián az is, hogy mindnyájan tősgyökeres nagykátaiak . vagyunk, úgy ismerjük egymást, mint saját magunkat, de talán leginkább az, hogy itt senki nem irigykedik a másikra, hiszen azzal még úgysem lesz neki többje, ha a másét elkívánja, senki nem akarja a másikat túlszárnyalni, meg talán az is, hogy odafigyelünk egymásra, tudunk örülni a másik örömének — mondta Kármán1 Lászlóné. A Minőségi Ruházati HTSZ nagykátai ágyneműrészlegének húsz éve ugyanaz a vezetője és kilencven százalékban ugyanazok a dolgozói. Már ezek a száraz tények, önmagunkban is hitelesíthetik: — azon a csúf, fagyos téli délutánon én egy igazi, emberi közösséggel találkoztam. S. Horváth Klára Lászlónak hívják, ő az éjsza- kai dóápoló. Túlzottan nem lepődik meg á váratlan látogatótól. — A külföldiek is gyakran bejönnek ilyenkor. Nagyon szeretik a lovakat — magyarázza, miközben ballagunk az istálló belseje felé. Egy apró póniló kíváncsian fordítja felénk pofáját. — Ez Móric — mutatja be a furcsa színű állatot Snoka László —, hogy megnevezzem, ez egy nagy gazember. Több baj van vele, mint az összes többivel együtt. Elszakítja a kötőféket, aztán össze-vissza bujkál a nagy lovak hasa alatt. Sokszor alig tudjuk visszavinni a helyére. Móric morcos. Tiltakozva dobbant egyet. Aztán falnak szegezi fejét, hiába szólítgat- juk, nem moccan. Szomszédja, a kicsiknek kijáró lakosztály „bérlője”, egy aprócska csikó, már sokkal barátságosabb. A hívásra föltápászko- dik, remegnek lábai, majd hatalmas, szomorú szemeivel kitartóan bámul minket. Nem beteg. Csak még naMegbízatás, felelősség Az épületek legtöbbje a Károlyi Mihály lakótelep szélén, a Kossuth Ferenc utcára néz. Vannak Rákóczi úti házak és Kölcsey tériek is. A szövetkezet alapszabály szerint működik, amelyet a városi tanács vb műszaki osztálya hagyott jóvá. Népes családban, bár rokonok, összetartozók, mégis: apány ember, annyiféle. Más gyón kicsi, azért ilyen csendes, ilyen fájdalmas képű. Fapipa karina Bezzeg. Sanyi! Horkant, nyerít, s rendre mutogatja szépnek nem nevezhető fogait. — Sanyi harapós. Még mi is félünk tőle. Óvatosan kell vele bánni, rúg, harap — hallom a magyarázatot. A sarokból keréknyikorgás hallatszik, föltűnik egy talicska, á végén egy munkagú- nyás férfj. — Szabó Vendel, éjjeliőr — szól kísérőm. — Mindig ketten vagyunk itt. Nemcsak a lovakat, hanem a telepet is őrizni kell. — Sokszor elszabadulnak, akkor meg kell őket kötni — így Szabó Vendel. — Már olyan is volt, hogy kiszökött valamelyik az ajtóin, aztán kergethettük! — Persze, nemcsak ezért vagyunk itt — tudatja a lóápoló. — Takarítunk, trágyázunk, és reggel hét órára, mire megérkezik Egri Zoltán teNém könnyű az állandó kapcsolatteremtés, holott valóságos diszpécserszolgálatot kellene ellátni ahhoz, hogy minden zökkenőmentesen menjen. Maguk o lakók sem angyalok, vannak, akik úgy képzelik, hogy a megválasztással, helyesléssel minden feladatot, gondot átruháztak a társadalmi vezetőségre, és hangjukat csak akkor nallat- ják, ha kérnek, elvárnak. Szólásra természetesen van alkalom. Régebben az évenként egy ízben megtartott közgyűlésen, majd 1978 júniusától a megszavazott küldöttgyűlésen. Most a szövetkezet évente két küldöttgyűlést hív össze, az első az előző évet summázza és a feladatokat ismerteti, a második az év közben felvetődő aktuális 'kérdésekre keres kollektív döntésű feleletet. A családokat ötvenegy küldött képviseli. Maga az igazgatóság . kilenctagú, köztük ketten felsőfokú műszaki végzettségűek, egy jogügyi szakember, ketten közgazdászok. Tudatni kell Az igazgatóság tagjai tavaly óta havonta egy ízben fogadóórát tartanak. A tapasztalai az, hogy jobb propagandát kell kialakítani hozzá, mert a látogatottság nem olyan, mint amire számítottak. A házak lakói bizonyára ennél érdeklődőbbek. Tanácsot is többen kérnének, csak nem szokták meg az ilyen információszolgáltatást. Akár minden lépcsőház hirdetőtábláján rendszeresen fel lehetne tüntetni, tudtul adni a fogadóórát, jól látható, nagybetűs felirattal, s egyben azt is, hogy annak színhelye hol van, mivel nagy a lakónegyed. A szövetkezet felügyelő bb zottsága éves munkaterv szelepvezető, már a zabot is kiosztjuk. Izabella most is ropogtat. — Ez a fakó, ez az étkeseb- bek közé tartozik. De inkább Fapipát nézze meg — ajánlják. — Az olimpián is volt, harmadik lett. Megérkezünk Fapipa boxa elé. A szép barna állat lehajtott fejjel álldogál. — Szundikál. Általában így pihennek, így alszanak, állva. Csak akkor fekszenek le a szalmára, ha már nagyon fáradtak — magyarázzák. Szikvíz és Csipet — S mikor van itt csend? E kérdést csak akkor tehetem föl kísérőmnek, amikor visz- szaérkeztek. Ugyanis — Már megint Ahmed! —, felkiáltással hirtelen az egyik boxhoz szaladtak. — Féltünk, elszabadul Ahmed. Nagyon huncut, ha leveti a kötőféket nem áll meg egy darabig! Hogy mikor van itt csend? Ügy éjfél után, három- óra tájt. Akkor a legtöbbje alszik. Közeleg a három óra. Elköszönök. Kifelé menet még néhányat megismerek közülük. Jancsi, Matyi, Szikviz, Csipet... Jó éjszakát, azaz bocsánat, jó hajnalt! Koffán Éva rint- dolgozik, átfogó, részletes ellenőrzésekkel segít. Ä külső ellenőrzés is gyakori, eddig a törvény és a szabály ellen nem vétettek. Négy éve, hogy a közgyűlés megszavazta a karbantartó részleg létrehozását. Hogy műhelyt alakíthassanak ki, valamint raktárt, a szövetkezet e célra megvásárolt négy garázst. Ebből arra a célra, amire megvették, csak kettőt használnak. Alkalmaznak hét fizikai munkást, egy műszaki vezetőt és egy adminisztrátort, a karbantartó szolgáltató részlegben. A szövetkezeti tagok részére egyéni igény szerint is végeznének festést, karbantartást, javítást, szakipari munkákat, de mivel a hírkeltés még itt sem megfelelő (az anyagnormát, a költségeket és a munkadíjat is pontosan meg kéne szabni), eddig házon belül még kevés megrendelőre akadtak. A lakók a magánkisiparosokat keresik fel, vagy barkácsolnak. A szövetkezet karbantartó részlege így viszont a tanácsi bölcsődéknél dolgozott, szolgáltatását igénybe vették más társasházaknál. Az iskolagondnokság, a járási hivatal és az Áfész is adott munkát. Késlekedők, hátráltatók Pénzgazdálkodásukkal pontosságra törekszenek. Nem könnyű ez, mivel vannak olyan lakásszövetkezeti tagok, akik a kötelezettségüknek nem tesznek eleget, felszólítás ellenére sem fizetik az üzemeltetési ép felújítási költséget. Pedig a gondnokság főként az üzemeltetési számla összegéből gazdálkodhat, ebből fizetik1 a közüzemi díjakat, a munkabéreket, javítások költségeit, a MESZÖV-tagdí- jat. Minderről az évente készülő zárszámadó mérleg ismertetésekor’ beszámolnak. A költségek megnövekedtek, nemcsak egyes díjak emelkedése miatt, hanem azért is, mert egyes lépcsőházakbaa nem kevés a javítanivaló. Soron következő terveikben szerepel, hogy felkészülnek fontossági sorrend szerint a házak külső és belső felújítására. Meghatározták azt is: a jövőben, a közvetlenebb kapcsolatot kell kialakítani a tanácstagokkal, a területi párt- alapszervezettel, népfrontbizottsággal. A Rákóczi Ferenc lakásfenntartó szövetkezet akkor talán még többet tud tenni, amivel kiérdemelheti a tizenhárom’ épület lakóinak elismerését, élen a társadalmi tisztségviselőkkel. E. K. Mint az igazi bőr Sokszisiií Renata Újfajta műbőr gyártását kezdték meg Győrött, a Graboplastnál, A Grabothan Renata fantázianevű terméket a gyár kutatógárdája több éves munkával fejlesztette ki. Puha tapintású, tetszetős kivitelű, — s ami a legfontosabb — megjelenése a valódi bőrre emlékeztet. Mindez, továbbá az újdonság mérsékelt ára megnyerte a feldolgozók tetszését. A győri gyár már tizenegyféle színben — köztük a legdivatosabb metal árnyalatokban — gyártja a Renátát. A környezetkímélő technológiával előállított termék nagyüzemi gyártása beruházást nem igényelt, a meglevő berendezéseken készíthető. A belőle varrott női diváttáskák a nyár elején megjelennek az üzletekben. Az új termék iránt külföldön is érdeklődnek. Több nyugateurópai országba már elküldték Győrből a mintaszállítmá- ir-nkat. Keresett termékek Hasznos, keresett termékeket készítenek a Rákosmezeje Termelőszövetkezet gyömrői fémipari üzemében. Hangszóró-tartóoszlopok, rádióadó-antennák kerülnek ki műhelyeikből. Az ágazat egyébként terjeszkedik, a közelmúltban megvásárolták az ESZKV egyik volt telephelyét, ahol a meglévő épületet alakítják át saját céljaikra. Termelésüket minimális létszámbővítéssel kívánják növelni. Erdősi Ágnes felvétele Sanyi Siarapós A lovak állva szundikáltak?
