Pest Megyei Hírlap, 1982. január (26. évfolyam, 1-26. szám)

1982-01-30 / 25. szám

Az El •' i Tanács ülése PÁÉ¥ a fcüáhaSás útfási Nem akarnak hátul kullogni „Űj utakat kell keresnünk. És eszközöket is, ame­lyekkel lassan, de fokozatosan előreléphetünk. Melyek ezek? Legfontosabb feladatunk a kedvezőtlen folyamatok megállítása, az 1981-es év lehet a stabilizálódás időszaka, Másként nem érhetjük el sem a tervezett 722 millió fo­rintos építésszerelés-termelési értéket, sem pedig a 7 millió forint nyereséget...” Mindezt tavaly iájusban mondta a ‘Pest megyei Állami Építőipari Vállalat igaz­gatója, s írtuk lapunkban június 7-1 cikkünkben <— még a féléves eredményük ismerete nélkül. S a jobban érthetőség kedvéért hadd idézzünk föl egy meghatározó eseményt a PÁÉV történetéből: az 1980-as esztendőt több mint 14 millió forintos veszteséggel zárták. A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa pénteken ülést tartott. Az Elnöki Ta­nács megerősítette a Magyar Népköztársaság és a Jemeni Népi Demokratikus Köztársa­ság között kötött barátsági és együttműködési szerződést. E magas szintű szerződést a két állam között a múlt év no­vemberében Ali Nasszer Mo­hamednek, a Jemeni Népi De­mokratikus Köztársaság Leg­felsőbb Népi tanácsa elnöké­nek Magyarországon .tett hi­vatalos, baráti látogatása al­kalmából írták alá. Megtárgyalta az Elnöki Ta­nács a belügyminiszter jelen­tése alapján, a honosítási, •Kevély, mindenkire, min­denre rálicitáló, önteltségétől vezettetett emberre mondják, olyan, mintha ő ültette volna a Fiastyúkot. Ha valaki ezt magánemberként, saját dol­gaiban teszi, lelke rajta, bár persze a magatartásmód ak-! kor sem szimpatikus, sőt, a társadalmi együttélés szem­szögéből nézve, egyenesén el­lenszenves. Gondunk akkor nő igazán naggyá, amikor né­melyik cég véli, ítéli úgy, hogy neki mások előtt kell járnia, ám sajnos, nem a hasznos tel­jesítményben, a közös javak gyarapításában, hanem külső­ségekben, bizonyos javak bir­toklásában. Áhított eszközök Többek büszkélkedése és még többek gúnyoros kérde- zősködése indította el a gon­dolatsort arról, vannak-e a vállalatoknak státusszimbó­lumai, s ha igen, mifélék, miért oly kívánatosak? Arra a kérdésre, hogy léteznek-e látszatra rangot adó és éppen ezért áhított eszközök, sajnos, egyértelműen igen a felelet. Nem a tollforgató egyéni ta­pasztalata, hanem a népi el­lenőrök vizsgálatának megál­lapítása, hogy például a vál­lalatok bizonyos csoportja csu­pán azért vette meg a külön­böző és legtöbbször drága számítástechnikai berendezé­seket, hogy — legyen ez is, ha már másutt van! E hasz­nos javak használatára ugyan­is nem készültek fel, anyagel­számolási, pénzügyi rendjüket — és még kevésbé termelés- irányítási szervezetüket —, nem alakították át a számí­tástechnika szabályai szerint. Ezért a kisebb vagyont érő játékszerek csak- arra jók, hogy méltatlankodásra kész­tessék a cég dolgozóit —, mert hiszen igazolva látják, „nem élj semmit” a számítástechni­ka —, pukkadásra a másik vállalatot, mivel nekik ebből a divatos elektronikus játék­ból még nincsen. Meg. Majd lesz, hiszen ők sem alábbva- lóak a többinél az iparágban, a városban, a megyében... Amihez sokatmondó adalék, hogy 1980-ban a számítógépe­ken mindössze 7,3 százalék volt a termelésirányítási, s 2,7 százalék a műszaki konst­rukciós programok aránya. Rengeteg árut kínál a nép­gazdaság és ezek mindegyike a maga helyén hasznosan'al­kalmazható. Aligha tarthatjuk azonban okos embernek azt. aki bonyolult mechanikai épí­tőjátékot vásárol a tipegni is alig tudó kisdednek, és zseb- számológépet az egyszereggyel bajlódó első osztályosnak. Saj­nos, a vállalatok, intézmények némelyike ennek a balga em­bernek a módjára jár el, olyasmit kivan birtokolni, amire szüksége nincsen, amit hasznosítani nem tud, ami csak vitte a forintot, de nem hozza. Ne tagadjuk, mutatós dolog a behemót prés, melyet ötfé­le színbe öltöztettek francia gyártói. Néhány gomb, műsze­rek jelzőakálája — csupán ennyire kell, hogy kiterjedjen a kezelő figyelme, a többi az visszahonosítási ( és a magyar állampolgársági kötelékből való elbocsátási ügyek 1981. évi intézését, valamint az igazságügyminiszternek a ke- gyelmezési eljárás során az elmúlt évben szerzett tapasz­talatait. Megállapította az El­nöki Tanács, hogy döntéseit előkészítő államigazgatási és igazságszolgáltatási szervek a törvényes rendelkezéseknek megfelelően látták el fel­adataikat, és az egyéni elbírá­lások során a szocialista hu­manizmus követelményeinek megfelelően jártak el. Bírákat mentett fel és vá­lasztott meg, végül egyéb ügyekben döntött az Elnöki Tanács. automata szerkezetek dolga. A prés nagy kötelességtudattal ontja az azonnal beépíthető alkatrészeket, napi — két tel­jes órán át! Ennyi idő alatt termelnek rajta ugyanis any- nyit, amennyit a szereidében két műszak alatt fölhasznál­nak a szóban forgó részegysé­gekből. Azaz, elég lett volna egy jóval kisebb teljesítmé­nyű — és kisebb árú, a szó­lista országokból is beszerez­hető — prés. A szükséges pénznél is előbb volt meg azonban az akarat: ilyen kell. Mert ugyanilyen francia prés dolgozik az iparág másik vál­lalatánál, ne hivatkozhassanak tehát arra, hogy csak náluk van belőle az egész ország­ban. Hajlanánk arra, hogy gyer­mekek nyelvöltögető büszkél- kedését véljük fölfedezni ' a felnőttek ilyesfajta vetélkedé­sében, csakhogy, a megbocsátó szemhunyásban megakadályoz bennünket a hatások ismere­te. Figyelmeztető jelenségnek tartjuk például — bár termé­szetesen nem kizárólag erre az egyetlen okra vezethető vissza — az iparban az ún. általános költségek tartós emelkedését, arányának na­gyobbodását a termelési költ­ségeken belül. bontja a légkört Továbbá: utalhatunk arra a tényre, hogy folyamatosan mérséklődik az ' egységnyi ál­lóeszközre jutó termelés — és ez nemcsak az iparra, hanem az építőiparra, a mezőgazda­ságra is igaz a megyében —, azaz növekvő eszköztárunk egy részét gyatrábban haszno­sítjuk, mint korábban. Gya- rapíthatjuk az elgondolkozta­tó ügyek sorát olyan esetek­kel, mint a most már ismétlő­dő vitákat kiváltó — mert a kihasználatlanságot egyértel­műen mutató — külön autó­buszpark, a minden kényelem­mel fölszerelt vállalati hor­gásztanya, ahová természete­sen csak a foglalkoztatottak töredéke jár, azaz a fölösen vett számítástechnikai beren­dezés így találkozik össze a szociális és jóléti alap 'okton- di elköltésével, így rontja a munkahelyi légkört, Igaz, ne hallgassuk el, a kirívó költekezésnek vissza- kozt mondtak különböző mi­nisztertanácsi határozatok, szabályozási megszorítások. Igaz, azonban az is, hogy a vállalatok egy része még ma sem mutat különösebb költ­ségérzékenységet, nem fordít figyelmet a látszatra és önma­gában nem jelentős tételek összegeződésére. Ennek tuda­tában már nem hat váratla­nul az a tény, ami szerint a megye iparában á száz forint átlagos nettó eszközértékre ju­tó érdekeltségi eredmény egyetlen esztendő alatt négy forinttal csökkent, egy foglal­koztatottra számítva pedig ti­zenhatezer forinttal. Legyünk szegényesek tehát, ide torkollna gondolatmene­tünk? A józan mértéktartás és a szemforgató puritanizmus nem édestastvérek, sőt, roko­ni kapcsolat sincsen közöt­tük. Jó néhány olyan munka­KlSZ-vezetók a Minisztertanácsnál Lázár Györgynek, a Minisz­tertanács elnökének és Fejti Györgynek, a KISZ Központi Bizottsága első titkárának ve­zetésével a Minisztertanács és a KISZ Központi Bizottsága vezetői pénteken megbeszélést tartottak a Parlamentben, a KISZ X. kongresszusán kiala­kított állásfoglalásokkal, el­hangzott javaslatokkal kap­csolatos közös feladatokról. A tanácskozás alapját az a do­kumentum képezte, amelyet a KISZ Központi Bizottsága jut­tatott el a kormányhoz. hely yan a megyében, amely eredményei, a társadalom pénztárába befizetett forint- milliói alapján, sok mindent megengedhet magának, és jó is, hogy ezt teheti., A vállalati üdülő hasznos dolog, főként akkor az, ha váltakozva bárki igénybe veheti, aki kívánja. Fontos ennek az üdülőnek a kényelme is, de miért szüksé­ges a húsz, főt befogadó épü­letbe három színes tv-készü- lék, a fürdőszobákba méreg­drága belga csempe, és né­hány, Vendégeknek, vállalati vezetőknek kijáró szobába fa­burkolat?! Mi szükséges egy vitorlás hajóra akkor, amikor a vállalatnál öltözői lemez- szekrényből sincsen elegen­dő?! Előbb a szalmát Nem maga az anyagi kár, a forintpocsélokás a legna­gyobb teher ezekben az ügyekben, mert kétségtelen — és szerencsére —, hogy ezek a kiadások eltörpülnek a hasznosan ködtött milliárdok mellett. Persze, a pénz sem mellékes, mert sok kicsi sok­ra megy, a garas aranyat kí­mél. A teher azért súlyos, mert a szocialista erkölcstől idegen magatartásformáknak kíván­nak polgárjogot szerezni azok, akik nagyvonalúnak iiaíó szeszélyességgel bánnak a közpénz egy darabjával, s mert környezetükkel megkí­sérlik elhitetni, hogy nekik ezt és így is lehet. Pedig nem le­het, nem szabad,' bár a tételes jogszabályokkal a Fiastyúk-ül- tetgetést nehéz, legtöbbször le­hetetlen tetten érni; ami tör­ténik, az nem ütközik jogi előírásokba. Ezért nő naggyá a kollektíva érettségének, kri­tikus szemléletének jelentő­sége, annak megértetése és megkövetelése, hogy aki pár­nán akar feküdni, próbálja meg előbb a szalmát... Mészáros Ottó Megtalálták-e ama bizonyos új utakat? S hozzájuk a szükséges .eszközöket? Sike­rült-e végre megszilárdítani a vállalat, la jövő alapjait? Ja- vult-e kellő mértékben a gaz­dálkodás színvonala? Somorjai Béla igazgató óva­toskodással szólt arról, hogy megindultak a megszilárdulás útján. Lényegesnek tartja azonban elöljáróban hozzá­fűzni, hogy nem maradtak magukra; gondjaik megoldá­sában részt vett Pest megye politikai vezetése és felettes szervük, az Építési és Város- fejlesztési Minisztérium is. A tavaly év eleji egyeztetett ál­lásfoglalás után meghozott felső szintű döntésből ide kí­vánkozik néhány. Rögzítették, hogy milyen mértékben vál­lalhat szerepet a PÁÉV a megye VI. ötéves tervidősza­kára előírt célkitűzéseiből... Elfogadták a működési-építési körzet fokozatos szűkítését, módosítását... Megjelölték a gazdálkodással szembeni főbb követelményeket... És nem­csak jóváhagyták az 1981. évi átadási programot, hanem tel­jesítéséért garanciát is vállalt a minisztérium. Kevés építésszerelő így alakult ki az a helyzet, hogy a PÁÉV termékösszeté­tele ugyan javult a gazdaság­talan, veszteséges ' évihez ké­pest, ám alaptevékenységüket — a lakásépítést — továbbra is,- változatlanul, sok kétkezi munkát igényelt. Tavaly ugyanis a panelos szerkezet- építés az 1979. évi 15 száza­lékát sem érte el. A közérthe­tőség kedvéért nézzük a be­szédes számokat: 1979-ben 885 lakást szereltek össze és 303-at adtak át; 1980-ban 485 összeszerelés állt szemben 771 átadott lakással és tavaly már csak 115 panelos lakást sze­reltek össze — míg átadtak 581-et. Mindez önmagában ta­lán még nem jelentett volna leküzdhetetlen nehézséget, ha sikerül a tervezett építésszere­lési létszám biztosítása. Nem sikerült: 1981 januárjában még 1460 szakembert foglal­koztattak ezen a területen, idén januárban viszont 1270 a vállalat szakipari munkása. Kisebb határidő-elcsúszások­kal így Is teljesítették azon­ban a ' lakásátadási tervet, s ha némi adóssággal is — si­keres évet zártak tavaly. (Az adósságokat se hallgassuk el: nem fejeződött be a szent­endrei posta forgalmi. szárnya és Dunakeszin, a Gyógyszer- kutató Intézet telepén is idén készül el még néhány kisebb épület.) - S miért nevezi sike­resnek ezzel együtt is Somor­jai Béla az 1981-es esztendőt? Mert a tetemes létszámcsök­kenés ellenére is a tervezett­nél több termelési értéket könyvelhettek el — 733 millió forintot — és kigazdálkodtak az előirányzott 7 millió nye­reséget. És ami ugyancsak lé­nyeges az építőiparban: az 1982-ben átadó épületeknél is megfelelő készültségi ■ fokot értek el. Érdekek találkozása A több termelési érték mö­gött — jelentős termelékeny­ségnövekedés van. Természe­tesen nemcsak úgy, magától. Az építkezéseken javult a szervezettség, s az igazgató szavaival élve: kezdtek beér­ni az 19S0-ban hozott intézke­dések. Például az egyes határ­idők teljesítéséhez átcsoporto­sították a szakembereket; központilag ellenőrizték és irányították, hol, milyen fel­adatokra kell koncentrálni a rendelkezésre álló erőket; jól működtették a korábban létre­hozott új szervezeti egysége­ket. Minden szinten nőtt a fe­lelősség. Mindezt olyan belső ösztönzési-érdekeltségi rend­szer kialakításával szorgal­mazták, amelyben ki-ki anya­gilag is megtalálta a számítá­sát. Azaz, a vállalati érdek ta­lálkozott — az egyéni érde­kekkel. Utóbbira példaként említi Somorjai Béla, hogy mit tettek az emberek meg­tartásáért. Egy színes grafikon segítségével érzékelteti, hogy bár tavaly . valóban 190-nel kevesebb építésszerelővel dol­gozhattak, mint 1980-ban, már áprilistól lelassult az elván­dorlás, és .fokozatosan stabili­zálták a márciusban kialakult létszámot. A brigádvezetők ugyanis említésre érdemes létszámmegtartási, illetve -bő­vítési prémiumot kaptak — idén is —, zsebükön érezték, ha csak egyetlen embert is el­vesztettek a csapatukból. A vállalathoz kötődésre más esz­közt is keresett — és talált — a gazdasági és mozgalmi veze­tés: széles körben — a re­méltnél nagyobb mértékben! — sikerült elterjeszteni a há­zon belüli mellékfoglalkozta­tást. Ezt is pontosítva: a szom­bat-vasárnapi munkáért annyit ajánlottak, hogy már megér­te a vállalati munkára vállal­kozni, egyéb fusizás helyeit. Hozzájárult ez ahhoz is, hogy a munkások egyre inkább magukénak érezték a vállala­tot, jói érzékelhető szemlélet- változás következett be. Olyan hangok lettek uralkodók, hogy „Igazán nem kell a PÁÉV- nak hátul kullognia... Mi is megmutathatjuk, mire va­gyunk képesek...” Kevesebb gond A vezetésnek azonban mást is meg kellett mutatnia. Első­sorban azt, hogy képesek-e a megfelelő színvonalra emeiai az előkészítést és a vállalko­zást, javítani a gazdálkodást? Nem könnyen érték el, hogy az építésvezetőségek is érzé­kenyek legyenek a költségek iránt, s hogy a számonkérést ne érezzék fölösleges zaklatás­nak. Elemzés — vizsgálat, — ellenőrzés — újra és újra, fo­lyamatosan —, ez az eredmény egyik forrása, állítja Somorjai Béla. Nem titkolja, sok durva hibára bukkantak tavaly. Egyebek között rossz számlá­zásokra, szabálytalan szállítá­sok miatti jelentős költségnö­vekedésekre, jogszerű és ér­vényesíthető követelések — el­mulasztására. Az elvet egy­szerűre fogalmazták: a hibát ki kell javítani és nem ismét­lődhet meg még egyszer! Igaz, s ez ugyancsak hozzá­járult a vállalat mélypontról való kilábalásának kezdetei­hez, a korábbi éveknél jobban kihasználták az eszközállo­mányt; számottevő árbevételt értek el a nagy értékű beren­dezések bérbeadásával; bér­munkavállalással; a nem épí­tési tevékenység körének bő­vítésével. Az a kifejezés, hogy vállalkozás- — kezdett gya­korlattá válni — ha lassan, fokozatosan is.,, — Belátjuk, látványos mun­kát még nem végezhettünk 1981- ben, képletesen, amúgy a föld alatt dolgoztunk, ala­poztunk, — mondja az igaz­gató. — Idén viszont hozzálát­hatunk „a fogadószint” építé­séhez, mérsékeltebb gondok­kal kell szembenéznünk. lavuló egyensúly Példa erre: idén tovább ja­vult a termelés összetétele, a terv 218 panellakás szerkezet- építésével — és 244 lakás át­adásával számol; a vállalat ér­demi szerződéses adósságok nélkül dolgozhat. A felsőbb szintű határozat alapján rtiár 1982- ben érzékelhető a műkö­dési terület szűkülése — ami a munkaerő elhelyezkedés­szállítás szempontjából igen­igen nagy jelentőségű —, egy­úttal azonban jobb feltételek is teremtődnek a szervezett­ség és gazdálkodás javításá­hoz. (S csak zárójelben álljon itt: a PÁÉV építési kapaci­tásának már mintegy 80 szá­zaléka négy településre — Dunakeszi, Vác, Gödöllő és Szigetszentmiklós — koncent­rálódik.) Kedvező változást -jelenthet a PÁÉV életében — a tervezett 700 millió forint építésszerelési terv teljesíté­séhez és a 17 millió forint nyereség eléréséhez — az a megyei 'és miniszteri közben­járás is, amely új bérgazdál­kodást tesz számukra lehetővé 1982-ben. Átkerültek ugyanis a vállalati teljesítményhez kötött bértömeg-gazdálkodást folytatók közé. Miért kedvező ez? Mert az eddiginél többet fizethetnek munkásaiknak — enyhítve a nagyobb bérek el­szívó hatását —, valamint, ösz­tönözhetnek a több és minő­ségi munkára. Jogosan merül föl olva­sóinkban a kérdés: miként ítélik meg a vállalat tevé­kenységét — múltját, jelenét és jövőjét — feletteseik? Ked­den — január 26-án — hívták be miniszteri értekezletre, ’be­számoltatásra a PÁÉV irányí­tóit, amelyre természetesen meghívást kaptak Pest megye párt- és tanácsi vezetői is. Megállapították: a Pest me­gyei Állami Építőipari Válla­lat működésében és gazdálko­dásában az V. ötéves terv­időszak második felében be­következett visszaesést köve­tően — a vállalati és a köz­ponti intézkedések hatására — pozitív tendenciák bonta­koztak ki. És á biztatás: tá­mogatják a vállalat vezetőit, hogy a megváltozott építési igényeknek megfelelően az ed­diginél rugalmasabb vállalko­záspolitikát folytassanak,.; Egyetértettek a korábbi fej­lesztéssel összefüggő hitelvisz- szafizetésekkel kapcsolatos ütemmódosítási kérelemmel- javaslattal, amely hosszabb tavon hozzájárulhat a pénz­ügyi helyzet megszilárdulá-á- hoz... Végül pedig a dr. Ab- rahám Kálmán építésügyi és városfejlesztési miniszter ve­zette értekezlet újabb határo­zat nélkül zárult: jóváhagvva és megerősítve a megkezdett utat, a PÁÉV idei és a követ­kező évekre szóló célkitűzé­seit. Dodó Györgyi Az utóbbi napok enyhébb időjárásának hatására, jelentő­sen csökken a Dunán a jégzajlás. A folyó felületét csupán tíz százalékban borítja jégtábla, ezért megszüntették a harmad­fokú jégvcdclmi készültséget. A hajókat Mohácsra, illetve Ba­jára irányították. A Duna jugoszláviai szakaszán az elmúlt napokban dolgoztak utoljára, mert ott is jelentősen csökkent a zajiás. i

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom