Pest Megyei Hírlap, 1982. január (26. évfolyam, 1-26. szám)

1982-01-26 / 21. szám

1982. JANUÄR 26., KEDD SS» 4fr v x/urmv S@kn9 várnak tőlük A közélet új tisztségviselői létében, ahol a szavazóhelyi­séget az Erkel Ferenc általá­nos iskola tavaly átadott új, tizenkét tantermes épületében rendezték be, tanácstagnak Herczenik Gyulát, a gödöllői városi pártbizottság első tit­kárát választották meg. Ugyancsak megválasztották ta­nácstagnak a további négy je­löltet is: az 5. választókerü­letben Pintér József, a Volán gödöllői üzemegységének anyagbeszerzője, a 7. kör­zetben ifjú Csontos Pál, kő­faragó kisiparos, a 28. kör­zetben Huszárné Prém Kata­lin főiskolai hallgató, míg a 62. választókörzetben Tömpe Ferenc egyetemi tanársegéd kapta meg a szavazók bizal­mát. A gödöllői választási elnök­ség ma, kedden adja át a meg­bízólevelet az újonnan meg­választott tanácstagoknak, akik így már részt vesznek a váro­si tanács e héten péntekén tartandó ülésén, ahol egyebek mellett éppenséggel a város idei költségvetését és a fej­lesztési tennivalókat tárgyalja meg. A ceglédi járás hat közsé­gében tizenkét tanácstagi vá­lasztókerület lakói járultak az urnákhoz. A legfrissebbek a ceglédberceliek voltak. Az Egyetértés Tsz állattenyésztői már hajnali hat óra előtt je­lentkeztek, hogy a jószágok el­látása ne késlekedjen. A ta­nyás településeken is gyorsan ment a szavazás. Nyársapáton már 8 óra 40 perckor, Cse- mőben negyed órával később minden érdekelt megjelent a szavazókörökben. Ellenszavazat nélkül így volt ez Cegléden is, ahol mindkét tanácstagi elöl tét el­lenszavazat nélkül, magas részvételi aránnyal delegáltak a városi tanács testületébe a szavazásra jogosultak. Az idő­közi tanácstagi választás jó légkörben, fegyelmezetten, megfelelő tempóban zajlott le. A továbbiakban részben a la­kosság, részben a tanácsok fel­adata, hogy új közéleti tiszt­ségükre felkészítsék és fel­adatokkal ellássák az újonnan megválasztott tanácstagokat. írták: S. Horváth Klára, Csulák András, Fehér István, Tamasi Tamás Kirándulóközpont a Dunakanyarban Közlekedés és idegenforgalom A közlekedés alapvetően jól szolgálta az idegenforgalom érdekeit az elmúlt tervidő­szakban — állapította meg az Országos Idegenforgalmi Ta­nács hétfői ülésén, melyen dr. Sághy Vilmos, az ÓIT elnöké­nek vezetésével megtárgyalták a közlekedés idegenforgalom­mal kapcsolatos fejlesztés ter­veit. 1985-ig továbbra is a köz­úti közlekedés — elsősorban a személygépkocsi közlekedés —, marad elsődleges. A ked­vezőtlen energiahelyzet miatt előreláthatólag növekednek az igények a szervezett turizmus iránt, szemben az egyéni tu­rizmussal. Éppen ezért első­sorban a MÁV-nak és a Vo­lánnak, valamint a közületi járműveket üzemeltető válla­latoknak megfelelő szervezési és egyéb intézkedésekkel kell felkészülniük a megnövekedő igények kielégítésére. Fokozó­dik a légi közlekedés idegen- forgalmi szerepe, s valame­lyest emelkedik a vízi közle­kedés részaránya is a turiz­musban. Javasolták: idegenforgal­munk túlzott fővároscentri- kussága ellensúlyozására gyor­sabb ütemben kell bekapcsolni a turizmusba újabb — üdülés­re, pihenésre alkalmas —, táj­egységeket. Szó volt arról is, hogy az ötnapos munkahét bevezetésével számítani kell a hét utolsó napjain a távolsá­gi vonatok, autóbuszok, illet­ve repülőközlekedés fokozot­tabb igénybevételére. Az Építésügyi és Városfej­lesztési Minisztérium és a Belkereskedelmi Minisztérium együttes jelentést terjesztett az ÓIT elé a kiemelt üdülő­körzetek, valamint a termál­vízre alapozott üdülés és ide­genforgalom fejlesztéséről, a VI. ötéves terv időszakában. Szükséges további kiránduló- központok létesítése. A Ve­lencei-tónál és a Dunakanyar­ban kellene ilyen centrumo­kat kialakítani, a mátra—bük­ki üdülőkörzetben pedig a téli—nyári sportközpontok építését kellene szorgalmazni. Agrártermelés, vBzgazdáikedás Az országgyűlés mezőgazda- dasági bizottsága hétfőn a MÉM-ben — Cselőtei László elnökletével — megtartotta szokásos év eleji tanácskozá­sát, a Mezőgazdasági és Élel­mezésügyi Minisztérium, vala­mint az Országos Vízügyi Hi­vatal vezetőivel. Értékelték az elmúlt évi együttműködés ta­pasztalatait, majd Váncsa Je­nő mezőgazdasági és élelme­zésügyi miniszter és Kovács Antal államtitkár, az OVH el­nöke tájékoztatta a képviselő­ket az agrártermelés és a víz- gazdálkodás eredményeiről, s idei feladatairól. Részt vett az ülésen Cservenka Ferencné, az országgyűlés alelnöke. Hosszú távú koncepció Cél: a Balaton védelme A balatoni üdülőkörzet fej­lesztéséről és rendezéséről, a tó vízgazdálkodásáról, fejlesz­tési programjának végrehajtá­sáról és az ellenőrzésről ko­rábban hozott minisztertaná­csi határozatok teljesítését és a további feladatokat tekin­tette át a napokban a kor­mány, s meghatározta a to­vábbi tennivalókat. Erről a munkáról tartott sajtótájékoz­tatót hétfőn a Parlamentben Abrahám Kálmán építésügyi és városfejlesztési miniszter. Elsőrendű kérdés a Balaton vízminőségének megóvása, a tó elöregedését, eutrofizálódá- sát jelző algásodás, eliszapo­sodás és egyéb káros jelensé­gek terjedésének, visszaszorí­tását célzó intézkedések meg­alapozása. Az Országos Kör­nyezetvédelmi Tanács tudomá­nyos albizottságának számos újszerű megállapítása alapján a kormány intézkedésére ki kell dolgozni az egész Bala­ton és vízrendszerének víz­minőségét javító lépéseknek hosszú távú, 1990-ig szóló tu­dományos koncepcióját. Az abonyi Új Világban Eredményes évet zártak t Fennállása óta a legeredményesebb esztendőt zárja az abonyi Uj Világ Tsz. Termelési értéke meghaladja a 129 mjlliót, nyeresége pedig a 24 és fél millió forintot. Ez utóbbi szám különösen akkor beszédes, ha összevet­jük az egy évvel korábban elért jövedelemmel, a 13 és fél millió forinttal. Mészáros Gyula, a szövetkezet elnö­ke félig tréfásan, félig komolyan mondja: a sikeren nincs mit csodálkozni, a gazdaság minden negyedik év­ben kiugró teljesítményt produkál. így volt ez 1973-ban, 1977-ben és most, 1981-ben is. Nyilvánvaló, nem történt csoda az Űj Világban, eb­ben az 1600 hektáros tsz-ben, amelyik elsőként rendezi ma meg a megyében zárszámadó közgyűlését. Személyes ügyük Nem kell túlságosan messzi­re mennünk a termelőszövet­kezet múltjában, hogy a mai­nál kedvezőtlenebb, gondok­kal terhes időszakra leljünk. Két éve, az akkor még az or­szágban legnagyobb összefüg­gő paradicsomterületet ma­gáénak mondó üzem értéke­sítési problémákkal küzdött — a konzervgyárak minőségi ki­fogásai miatt alaposan ráfi­zettek a termésre. Ekkor dön­töttek úgy, hogy a területet felére csökkentik. — A jelenlegi, kisebb föld­darabon biztonságosan ter­meszthetjük a paradicsomot. Akármilyen géphiba is kö­vetkezik be, hat kombájnt mindig képesek vagyunk kiál­lítani. A jó közepes, hektáron­kénti 350—400 mázsa hozamot feldolgozza és garantálja a nyereséget két lévonalunk — magyarázza Molnár József kertészmérnök, az ágazat ve­zetője. — A műszaki feltétele­ken. kívül az Űj Világ Tsz \ szavazatszedő bizottság Erden: balról jobbra Liner Istvánné ipán főelőadó, Szabó Józsefné főelőadó és Szegedi Sándorné vezető óvónő Halmágyi Péter felvételei igazi ereje a közösségben van. Abban a szinte családias ösz- szetartozásban, ami az itt dol­gozókat kivétel nélkül jellem­zi. Az emberek tudják, hogy minden, ami a gazdasággal történik, az ő személyes ügyük is. Munkásnő lett Hogy milyen nehéz a ker­tészetben, tanú arra Plangár Pálné, aki 42 éves korában szegődött a közös gazdaság­hoz. — A postán takarítottam, de keveselltem a pénzt, s bár itt meg kell szenvedni a fo­rintért, nem bántam meg a váltást. Hogy mennyit kere­sek? írja csak le, sorolom — biztat Plangár Pálné. A téte­lek tavaly szép summává áll­tak össze: 70 ezer forintot keresett. — Mire költi ezt a nem kis jövedelmet? — Nézze, én és a férjem kevéssel beérjük, jóformán csak ruhára adunk ki. A gye­rekeket segítjük. — Mióta tsz-tag? — Mindössze négy éve. Tu­lajdonképpen sohasem akar­tam beadni a felvételi kérel­memet, gondoltam, úgy sem vesznek fel, hiszen beteges vagyok. A munkatársaim ja­vasoltak, tudtom nélkül, s csak akkor árulták el, hogy tag lettem, amikor már dön­tött a vezetőség. A paradicsomon kívül akad egy olyan terméke is az Űi Világ Tsz-nek, amely nem­csak ország-világ előtt tette híressé a közös gazdaságot, hanem a jövedelem gyarapí­tásában is meghatározónak bizonyult. Teklám és piac ' — Tavaly januárban nem volt piaca a négercsóknak, de aztán rájöttünk, a reklámmal van baj. Űj filmet csináltat­tunk, jobbat, hatásosabbat az előzőnél. Ma már ott tartunk, hogy csak 12 napos előrende­léseknek tehetünk eleget — di­csekszik Kecskeméti István üzemvezető. — Sok bosszúságot okoz űz alkatrészellátás. Érthetetlen számomra: Koppenhágából 24 óra alatt ér Magyarországra, de a határról az üzembe vi­szont két-három nap alatt. A bürokrácia miatt naponta két- háromszáz ezer forint a terme­léskiesés ... Az abonyi négercsókgyártás sok helybeli asszonynak jelent munkaalkalmat, s köztük olya­noknak is, akik eddig még nem dolgoztak üzemben. Falusi Sándorné korábban háztartást vezetett, jószágot nevelt: — Két nagyfiam van és töb­ben megkérdezték, miért ilyen későn adtam a fejem üzemi munkára. Az az igazság, hogy mindig is szerettem volna gyárban, közösségben dolgozni. Rosszulesett, amikor a boltban rám szóltak, te ráérsz, nem dolgozol. A kisebbik gyerme­kem — amikor szakmunkás- képzőbe írattam — is kérlelt: álljak munkába, ne kelljen a tanár kérdésére azt válaszol­nia, háztartásbeli. Amióta munkásnő vagyok, megváltoz­tam. Azelőtt csendes, minden­be belenyugvó asszonynak is­mertek, a férjemre bíztam minden ügyben a döntést. Az is jó, hogy megbeszélhetem személyes problémáimat, gondjaimat kolléganőimmel. Nagy családban Nagy utat tett meg az abo­nyi Üj Világ Tsz 1949-es meg­alakulása óta. Az egykori ala­pító tagok közül már csak Molnár László vezetőségi tag él, tavaly óta nyugdíjas. — Nehéz szívvel álltam ki a sorból, nagyon szerettem eb­ben a nagy családban dolgozni. A traktorozás helyett most a kertben matatok, tartok egy­két hízót, zöldséget termesztek. Egy-két hónap után rájöttem, nem kell megválnom* teljesen a közösségtől. Kikérik a véle­ményemet, megbecsülnek nyugdíjasként is. — Örülök, hogy az emberek boldogulnak. Az Űj Világ Tsz- ben nemigen akad olyan trak­torvezető, akinek ne lenne autója, háza. Igaz, meg is dol­goztak érte: ha egy forduló kevés volt, kettőt csináltak. Büszkék vagyunk eredmé­nyeinkre és ha egyáltalában van titka a sikerünknek, az az, hogy mindig az újat kerestük. Valkó Béla — Hány éves a bácsi? — Hetvennyolc fiacskám, és elég beteg, de ennyi mozgás nekem is kell, az orvos is mondta. — Körzetének, a negyven­négyesnek a jelöltjét ismeri? — Csak úgy hallomásból, ' meg névről. Ő az új, ta­nácselnökünk, Mógor Béla, és úgy hírlik nagyon lelkes, ak­tív ember, érdemes a posztjá­ra! Utol sem értem őket Ügy látszik a diösdiak fris­sebb kelők vagy roszabb al­vók voltak ezen a vasárnapon a budaörsieknél, mert reggel nyolc és kilenc óra között több mint a fele a választóknak le­szavazott, és a bizottság két tagja is elindult már a mozgó urnával a négy idős, beteg ember lakására. És ha a diós- diak frissek voltakba solymá­riakat már utol sem értem, még a délelőtt rendben le­szavaztak. Nehéz örökség? Túlságosan korainak bizo­nyult a hajnali hat óra, a vá­lasztások kezdetére Vácott. A szavazatszedő bizottságok tagjain kívül jóformán még mindenki aludt a városban. Valamivel frissebbek voltak a másik három körzetnél a kis­várnak. A két jelöltnek, Czol- ler Lászlónak a Forte 26 éves vegyészmérnökének és Mja- zovszky Károlynak, az Alagi Állami Tangazdaság 38 éves kerületvezetőjének olyan előd­je volt — Mojzes Zoltán —, aki társadalmi munkájáért -ta­valy érdemelte ki a Vác váro­sért plakett második fokoza­tát. Csak a betegség kénysze­rítette rá, hogy lemondjon a város parlamentjében lakóhe­lye ügyének szószólói tisztjé­ről. Eszerint nehéznek is, köny- nyűnek ígérkezett a jelöltek feladata. Nehéznek, mert az elődnek köszönhetően fejlődött a sokáig elhanyagolt környék. Az Aranka és a Pacsirta utca lakói azonban most is úgy vé­lik, kevesebbet törődtek velük. Sokan teszik szóvá, hogy ezt a területet még mindig nem csa­tornázták, s arra is gondolni kellene, hogy Kisvácon sok magányos, egyedül élő, idős ember lakik. A két jelölt is idevaló, jól ismerik mindenki búját-baját, de ismerik a város törekvése­it is. Azért vállalták kettős jelölést, mert a hiúságnál mindkettőjük számára fonto­sabb a kisváci emberek bol­dogulása. S mert azóta már össze­számlálták a szavazatokat is, közhírré tehetjük: e nem könnyű feladat immár Mja- zovszky Károly vállát nyomja. Már most, pesteken A szavazás előkészítőinek köszönhető, hogy Gödöllőn, ahol a megüresedett öt helyre kellett új tanácstagot válasz­tani, pontban hat órakor ki­nyitották a szavazóhelyisége­ket. Délben már arról adhat­tak tájékoztatást a választá­si elnökségben, hogy a pótvá­lasztásban érintettek több mint hatvan százaléka leadta voksát. A város 46-os választókerü­y Január harmadik heté- nek vasárnapja az időközi í tanácstagi választások je- í gyében múlt el. Pest me- # gye 99 választási körzeté- ^ ben húsz városi és 79 köz- $ ségi tanácstagot választot- ^ tak. S hogy mily felelős­4. ségteljesen zajlott le ez az g esemény — ezt jelzik az ^ ellesett pillanatok, monda- 15 tok. Budaörs, fél nyolc, művelő­dési ház. A kapun kartontáb­la, rajta jól olvasható betűk­kel: 1-es számú szavazókor. Bent a nagy, hosszúkás alakú helyiségben barátságos meleg és a szavazatszedő bizottság öt tagja — Siklósi Imre, Králik János, Lakatos József, Horváth Béla és Kosa Pál (az utóbbi egyúttal a házigazda, a műve­lődési ház igazgatója) fogadott. Mindig érdekesebb Lassan ébredezik a község, de Vadász Ferenc és fia, Zol­tán, hat óra egy perckor már szavazott. Mindketten postá­sok, mentek újságot kihorda­ni. A 12-es számú tanácstagi körzet jelöltje Csomós Ferenc, a nagyközség tanácselnöke. A szavazatszedő bizottság tagjai elmondták, mekkora érdeklő­dés kísérte a jelölőgyűlést, igaz, a tanácselnök személye egy kicsit mindig érdekesebb ... Kása Pál pedig vidáman me­sélte: ő bizony előző éjjel ha­za sem ment, nem is aludt, fűtött, vigyázta a tüzet, hogy jó meleg várja a legelső, haj­nali választót is. Negyed kilenckor újabb szavazó érkezett. Középkorú asszony. Akkurátusán, nagy gonddal csúsztatta a szavazó- ládába a borítékot és elége­dett arccal indult kifelé. Meg­kérdeztem tőle, ismeri-e a je­löltet? — Már hogyne — csak úgy ömlött belőle a szó —, oct voltam a jelölőgyűlésen is, nagyon megfogott, amit az egyik fiatalasszony mondott el: súlyos beteg lett a kisfia, sürgősen Pestre kellett vinni, a tanácselnök maga vitte ko­csiján ... Én bizony nagyon örülök, ha ő lesz a mi tanács­tagunk, sokat remélünk tőle. A nevem? Varga Imréné va­gyok. — És mintha csak Var­ga Imréné jeladására vártak volna, alighogy távozott, az emberek egymásnak adták a kilincset, jöttek egyesével, csoportosan. Gesztesiék: anya, apa és a fiatal lányuk együtt. Érdemes a posztjára! Érden viszont bőséges mun­kát adott az időközi választás. Négy szavazókörben (egyik­ben összevontan) öt tanácstag választását tartották. Az új jelölésekre részben elhalálo­zás, részben nyugdíjba vonu­lás vagy lemondás miatt ke­rült sor. Az 1-es számú sza­vazókörben, a FORFA-iskolá- ban, a 21-es tanácstagi körzet­be tartozók szavaztak. Az is­kola előtt óriási forgalom, ép­pen egyszerre értem a bejá­rathoz egy fiatal házaspárral és két kislányukkal, ök is be­felé igyekeztek. Megszólítot­tam őket. — Elég késő van már, kér­deztem. — Körülbelül negyed tizenegy felé járt az idő. — Már akinek — válaszolta Bereczki Imre —, aki korán fekszik, annak biztos, de én tegnap éjfélkor értem haza, gépkocsivezető vagyok ... A szavazatszedő bizottság tagjaitól — Hidasi István, Sze­gedi Sándorné, Kovács Sándor, Bokor József, Györgyfalvi Ti- borné — megtudtam, hogy a 348-as számú körzetből már száznyolcvanán (több mint 50 százalék) leszavaztak. A legna­gyobb forgalmuk fél tíz és tíz között volt. A Diósdi úton a 43-as és 44- es tanácstagi körzethez tar­tozók szavaztak. Már itt is a korai órákban több mint egy- harmada az érdekelteknek élt szavazati jogával. Már éppen távozni készültem, amikor egy öregember, nehezen, botra tá­maszkodva berolé igyekezett. Együtt választ a Gesztes család az 1. számú szavaz ökölben, Budaörsön

Next

/
Oldalképek
Tartalom