Pest Megyei Hírlap, 1982. január (26. évfolyam, 1-26. szám)

1982-01-23 / 19. szám

8 PEST MEGYEI HÍRLAP MAGAZIN 1982. JANUÄR 23., SZOMBAT Otthon géppel ellenőrzőm A tízes találat titka Dunakeszi, 1. számú általános Is­kola. Délután fél három. A fizikai előadóterem padjaiban hetedikesek ülnek. A foglalkozás úgy kezdődik, mint egy matematikaóra. A tanár feladatot ró az Írásvetítő fóliájára: 2,56 X 13,64 — 2 X 3J 52,4 X 3,36* Ha valaki a számolgatással bíbe­lődne, bizony jó néhány percig tar­tana, míg eljutna az eredményhez. Itt sem ez történik, hanem valami szokatlan. — Készítsetek programotI — hangzik a felszólítás, s a fiúk, lá­nyok a papír fölé hajolnak. Alig 3 perc múltán a csoport kész a prog­rammal. Valahogy így fest: C MC f xJ x* xe M+ d x2 xc (—) +MP :MR =* — Akkor most számoljuk ki! A gyerekek előveszik a zsebkalku­látorukat, billentyűzni kezdenek, s pár másodperc után megvan az ered­mény: 0,0025332. Ilyen egyszerű. Persze, csak a számítástechnikai szakkör tagjainak... Ha FIX, akkor tizedesjegy A továbbiakból csupán ízelítőre futja: hivatkozási halmaz, hamis ál­lítás, zárt áramkör, parabolafügg­vény, két halmaz metszete, memó­ria, tagadás — sorolhatnánk még. A gyerekek matematikai, fizikai, lo­gikai fogalmakkal barátkoznak és rögtön a gyakorlatban alkalmazzák mindegyiket. — Az első foglalkozáson, szep­temberben arról volt szó, hogy a szá­mológép melyik billentyűje mit je­lent. Az RLC például azt, hogy a memóriában utolsóként irt számot kijelzi a gép. Ha INV áll a billen­tyűn, akkor fordítva végzi a műve­letet. A FIX feliratú gombbal pe­dig az határozható meg, hogy hány tizedesjegyű számmal dolgozzon a zsebszámológép. Amikor másodszor Jöttünk, már számoltunk a kalkulá­torral. Később, úgy tudom, látunk majd "igazi számítógépet is. Azért jelentkeztem a szakkörbe, mert ké­sőbb szükségem lesz arra, amit itt tanulok. Elektromérnök szeretnék lenni — mondja egy szuszra Réczi Zsolt. Üjfalusy Agnes így büszkélkedik: — Én zsebszámológépet kértem ka­rácsonyra, s végül Pesten vásárol­tuk ezt — mutatja a tenyérnyi Sharp-oL — Tud osztani, szorozni, összeadni, kivonni, százalékot szá­mítani, gyököt vonni, négyzetre emelni. Hármasom van matekból, otthon a géppel ellenőrzőm, hogy jól oldottam-e meg a házi feladatot. Bőrdíszműves szeretnék lenni, vagy óvónő, nem azért jöttem a szakkör­be, hogy feltétlenül hasznát lássam. Inkább, mert érdekel, amiről itt tanulunk... Kétszáz nyúl, száz róka Pálczás Ildikó szintén hetedikes, de már többet tud társainál a szá­mítástechnikáról: — A nővérem ab­ba az iskolába jár Pesten, ahol a programozókat tanítják. Lehet, hogy én is programozó leszek, szívesen dolgoznék számítógép mellett. Ren­geteg mindenre lehet használni. Adattárolásra, de arra is, hogy fel­becsüljék vele egy bolt forgalmát, egy gyár, egy termelőszövetkezet eredményeit, költségvetését, esetleg a népesség növekedését. Érdekesség­ként a múltkor azt számítgattuk: ha kétszáz nyúlunk és száz rókánk van, mi történik az állatokkal. Először a nyulak kezdenek fogyni, azután a rókák, majd — ha már nagyon ke­vés a róka — ismét szaporodnak a nyulak, s ezután a rókák is. És így tovább. — Láttál már Igazi számítógépet? — Igen. Akkora volt, mint egy na­gyobb szekrény. Mágnestekercsek peregtek rajta, a programozó része olyan volt, mint egy írógép. Arra jó a számítógép, hogy pillanatok alatt elvégezze a számításokat, amelyek­kel az ember csak hosszú idő alatt birkózhatna meg. Azt hiszem,1 hogy egy jó eredmény legalább akkora si­ker, mint egy szép hímzés vagy egy fotó, amit más szakkörben készíthet­nék. A számítástechnikai szakkör veze­tője Csányi László matematika—fi­zika szakos tanár: — Tavaly, és előt­te a hetedikesek és nyolcadikosok számára szervezett fizikaszakkörön már foglalkoztunk a számítástech­nikával: logikai áramköröket ké­szítettünk. Kaptam az alkalmon, amikor egy pedagógus-továbbképzé­sen szó esett arról, hogy Pest me­gyében is alakítani kellene számí­tástechnikai szakkört, s a váci, a szentendrei mellett tavaly ősszel a miénk ugyancsak az elsők között jött létre. Gépnyelv, program — Rohamosan terjed napjaink­ban a számítástechnika, szinte min­den háztartásban akad zsebszámoló­gép, kvarcóra, automata mosógép. Ezekben közös, hogy programozott a nyelvük. A matematika is nyelv, tanulását — azon belül a program­nyelv elsajátítását — korán kell kezdeni. Szerencsés a helyzetünk, mert az új matematika-tanterv anyagára építve sok lényeges foga­lommal megismerkedhetünk a szak­kör foglalkozásain, például megta­nulhatják a gyerekek, mit jelent a kétszámjegyű algebra, a logikai ka­pu, a két állapotú — bistabil — rendszer, a lineáris, elágazó vagv ciklusos algoritmus. Mire a most kezdők elvégzik a nyolcadik osz­tályt, talán eljutnak az egyik szá- mítógépnyelv ismeretéhez, s képe­sek lesznek önállóan programot ké­szíteni. Más haszna is van a foglal­kozásainknak: az országnak szük­sége van számítógép mellett dolgo­zókra, s bizonyára többen választják majd munkájuk tárgyául a kiber­netikát, ha fiatalon megbarátkoz­nak vele. Azután az sem mellékes, hogy a szakkör tagjai már nem úgy tekintenek a programozott gé­pekre, mint rejtélyes fekete dobo­zokra, hanem azt is tudják, mi tör­ténik bennük. Mindezt játszva ta­nulják meg. ★ Több, mint egy órája vége a fog­lalkozásnak. Hárman — a tanár, s két diákja — még nem mentek haza. Célbalőnek — a zsebszámológéppel. Negyvenkilenc lépéses programot készítettek: egyszerű hajítás, adott a lövedék sebessége, a célpont tá­volsága, magassága, s el kell találni a helyes célzás szögét. Aki például közli a géppel, hogy — 11 méterről 10 méter magasra — 46 fokban kell lőni, az leolvashatja az eredményt: 10-es a találata... VASVARI G. PÄL Pályaválasztás, továbbtanulás 0 7 Nehezebb a dolguk, mint tavaly Események, gondok, tendenciák Idén 13 ezer 351 tanuló hagyja el Pest megyé­ben a nyolcadik osztály padjait, 1500-al több mint tavaly. Esztendők tapasztalata: a többség, jelenleg 96 százalék, a gimnáziumokban, szak középiskolák­ban,, szakiskolákban, szakmunkásképző intézetek­ben tanul tovább. I Az általános iskolát végzők e napokban még dönthetnek, melyik két középfokú tanintézet nevét írják a jelentkezési lapra, amelynek beküldési ha­tárideje: március 10. Hogyan készítették eló pályaválasztásukat? Mi­lyen eseményekkel számolhatnak a fiatalok? Hol tanulhat tovább a „többlet" 1500 gyermek? Sokan kerülnek-e közülük kényszerpályára? Azt tanul­hatják-e, amire a népgazdaság igényt tart7 Hány tanulót fogadhat a főváros iskolahálózata? Akiktől kerekasztal-beszélgetésben mindezek­re választ kér a Pest megyei Hírlap képviseletében Vasvári G. Pál, valamennyien az ügyben érdekelt pedagógiai szakemberek. Kovács Gyuláné, a nagy- tarcsai 2. számú általános iskola igazgatója, Kiss Róbert, a Fővárosi Tanács szakoktatási csoportve­zetője, Oberczán József, a Pest megyei Tanács kö­zépiskolai csoportvezetője, Plutzer Miklós, a Pest megyei Tanács munkaügyi osztályának vezetője, Rupp József általános tanulmányi felügyelő és Szabó Sándorné, a Pest megyei Pályaválasztási Ta­nácsadó Intézet igazgatóhelyettese. PEST MEGYEI HÍRLAP: — Mi­lyen előzmények után választanak iskolát a nyolcadikosok? KOVÁCS GYULÁNÉ: — Már az alsó tagozaton elkezdődött tanulóink felkészítése a pályaválasztásra. A felső tagozaton intenzívebbé vált munkánk, különösen a hetedik és a nyolcadik osztályban. Üzem látoga­tások, osztályfőnöki órák, szülői ér­tekezletek, egyéni beszélgetések könnyítik a választást. Csak egy program a pályaválasztási hét kí­nálatából: szervezett tanácsadás a nyolcadikosok részére. Huszonhét idén végző tanulónk közül nyolcán éltek az alkalommal. Érdemes volt, hiszen olyan szakmát javasoltak számukra, amelyekről talán még nem is hallottak. Egyiküket például számítástechnikai műszerész mun­kára találták alkalmasnak, koráb­ban erről a pályáról nem esett szó az iskolában. Az előkészítés legnagyobb felada­ta: egyeztetni a szülők gyakran ir­reális • vágyait a gyerekek képessé­geivel, továbbtanulásuk lehetőségei­vel. Eddigi tapasztalatunk szerint egy-egy végzős osztályból két-három tanuló kerül kényszerpályára. PEST MEGYEI HÍRLAP: — Me­gyei mértékben is hasonló ez az arány? SZABÓ SÁNDORNÉ: — Tavaly több, mint tízezer gyerek közül ez­ret utasítottak el a továbbtanulás­ra megjelölt mindkét intézményből. Közülük 870 gyermek jelentkezé­si lapja intézetünkhöz került, a töb­bi esetben az általános iskola vagy a szülő próbált középiskolai helyet keresni a tanulóknak. A 670 fiatalt tanácsadásra hívtuk, közülük 642-en el is jöttek. Mindegyiküknek talál­tunk középfokú iskolát, de több­nyire másfélét, mint amilyet a gye­rekek, vagy szüleik kívántak. Ar­ra törekedtünk, hogy az érdeklődé­si iránytól, a gyermek pályavonzal­mától a lehető legkisebb mértékig térjünk el. Ide kívánkozik: a tanácsadáson résztvevők négyötöde képességei alapján nem illik az általa válasz­tott iskolába. Előfordultak osztály- főnöki tévedések is: 78 félévkor bu­kott tanuló jelentkezési lapját to­vábbították az iskolák, holott ezt csak ak év végi eredményes záró­vizsga után tehették volna meg. So­kan azért kerültek hozzánk, mert két azonos típusú iskolát választot­tak, 6 mikor egyikben sem találtak helyet, akkor kellett nekik tanácsot adni, holott ebben az időben már a továbbtanulás lehetőségei is korlá­tozottabbak. Idén a végzősök nagyobb létszáma miatt 1500—1600 mindkét helyről el­utasított gyermekre számítunk. Ha ők nem találnak a kívánságaiknak megfelelő iskolát, pályát, kényszer­nek érzik majd a más megoldást. PEST MEGYEI HÍRLAP: — Hol tanulhat tovább ősztől a tavalyinál több nyolcadikos? OBERCZÁN JÓZSEF: — Nagy gond ez, mert számításaink szerint 1987-re a mainál három és fél ezer­rel több nyolcadikos lesz. Az idén 1500-al végeznek többen, mint ta­valy. Közülük 750 diákot úgy kell fogadnia a megye középfokú isko­láinak, hogy a tantermek száma alig változik. Ahol erre lehetőség van — például az aszódi, a ceglédi, a monori, a ráckevei, a váci gim­náziumokban, Cegléden, Gödöllőn és Vácott egy-egy szakközépiskolá­ban, valamint az érdi szakmunkás- képző intézetben —, ott új osztályo­kat indítunk. A tizenegy új osztályban 385 diák tanulhat. Másutt kell tehát növel­ni — az elviselhetőség határáig — az osztályok létszámát. Űjabb 750 tanulót a fővárosi oktatási intézmé­nyek, valamint más megyék iskolái várnak. A szomszédos megyékkel kiegyensúlyozott a kapcsolatunk, kö­rülbelül annyian tanulnak ezekből a Pest megyei középiskolákban, mint ahány Pest megyeit ott fogadnak. A fővárossal együttműködési megálla­podást kötöttünk. Vállalják — ha szigorú megkötésekkel is — sok Pest megyéből érkező diák oktatá­Scítr PEST MEGYÉI HÍRLAP: — Köny­nyű a budapesti iskolákba kerülni? KOVÁCS GYULÁNÉ: — Nagytar- csán nincs ipari üzem, így gyakor­lási lehetőségük sincs a szakmun­kástanulóknak. A megye középfokú iskolái távol esnek, Budapesten vi­szont a középiskolák körzetesítése a gát. Ha a fővárosi gimnázium pad­jai megtelnek a felvételi körzetéből, ajkkor már nem szívesen vesznek fel oda Pest megyei diákot. Legutóbb a tőlünk jelentkezők 40 százalékát nem kizárólag a tanulmányi ered­ménye miatt, elutasították ... PEST MEGYEI HÍRLAP: — S a tanuló, akit nem fogadnak az álta­la megjelölt iskolában, biztos, hogy képességei szerint választott? PLUTZER MIKLÓS: — A divatos szakma, a pénzes szakma, a kiska­puk keresése torzulást jelez. Bizo­nyítja, hogy a szülők is kényszerpá­lyára irányíthatják a gyerekeket. Egyben bizonyíték az is, hogy a szakmunkásképző intézetekben vég­zők 20—25 százaléka nem a saját szakmájában helyezkedik el. Pedig egyetlen szakmunkástanuló egyévi oktatása 13 ezer forintjába kerül az államnak, s évente újabb 32 ezerbe Háromszor kettő Mohácsi Regős Ferenc raiza ha az iskolában tanműhelyi képzést is kap a növendék. Ha már itt tartunk, a gyerekek jövője szempontjából nagyon fon­tos lenne, hogy a munkahelyek már általános iskolás korukban találja­nak velük kapcsolatot. Ez persze a mai világban — amikor évenként termékváltásra kerülhet sor egy-egy üzemben, s emiatt módosul a mun­kaerőigény. — nehéz. Épp így nem könnyű középtávú szakmunkás-után­pótlási terveket készíteni, pedig ezek híján az oktatás nem termelhet az igények alapján szakmunkásokat. Ezért az idén először előírtuk a me­gye munkáltatóinak, hogy készítse­nek a következő öt évre munkaerő- mérleget. RUPP JÓZSEF: — A szakmun­kásképzés legnagyobb gondja, hogy az iskolák nem a népgazdaság igé­nyeivel összhangban készítik fel a tanulókat. Ennek az az oka, hogy a képzés évei alatt is változik az üze­mek, munkahelyek kívánalmainak sora. Problémák forrása, hogy az ál­talános iskolai osztályfőnökök nem ismerik növendékeik felvételi esé­lyeit. Jó példa erre a fodrászképzés: Pest megye évente hatvan fodrászt képezhet, s 300 a jelentkező ... Né­hol pedig félig telt csak a kollégium és az iskola, mert a szülők nem szí­vesen engedik gyermeküket a lakó­helytől távol tanulni. PEST MEGYEI HÍRLAP: — Mi a kiút, van-e megoldás? PLUTZER MIKLÓS: — Elvileg igen: a széles alapképzettségű, sok­oldalúan hasznosítható és tudású munkások nevelése, s az ezt kiegészí­tő gyors, rugalmas átképzési rend­szer. A népgazdaság megnövekedett feladatainak csak úgy tehetünk ele­get, ha növeljük a képzés, az okta­tás színvonalát. így óhatatlanul lesz­nek, akiik a nagyobb követelmények­nek nem tudnak megfelelni, ezért betanított vagy segédmunkásokká válnak. PEST MEGYEI HÍRLAP: — Bu­dapest és Pest megye elválaszthatat­lan, ha a munkaerőről van szó. És ha a munkaerő képzéséről? KISS RÓBERT: — A pályaválasz­tás, a szakképzés gondjai a főváros­ban is hasonlóak a Pest megyeiek­hez. Sok még ,az előítélet, pedig minden iskola, minden szakma egy­formán fontos a társadalom számá­ra. Ezt figyelembe véve változtat­tunk az elmúlt években a budapes­ti iskolaszerkezeten. Nem épült új gimnázium, szaikközépiskola, ugyan­akkor 116 szakmunkásképző intézeti tantermet adtuk át. összefügg ezzel a fővárosi gimnáziumok körzetesítése is, amely a budapesti tanulókra néz­ve éppúgy kényszerítő hatású, mint a Pest megyeiekre. Szeretnénk el­érni, hogy ne egyes iskolákat része­sítsenek előnyben a jelentkezők. A megyével kötött együttműködé­si megállapodásunk egyébként na­gyon konkrét. Á gimnáziumokban 6,5, a szakközépiskolákban 20, a szakmunkásképző intézetekben pe­dig 25 százalék a Pest megyei ta­nulók aránya. Az a törekvésünk, hogy az arányokat az idén is meg­őrizzük. Így tehát, arra számíthat­nak a gyerekek és szüleik, hogy el­sősorban a szakmunkástanulóknak, közülük is a nem divatos szakmá­kat választóknak adhatunk helyet. Sok intézetben máris szigorú felvé­teli vizsgát tartanak, hogy a túlje­lentkezés káoszában a legalkalma­sabbakat választhassák ki. Ilyen vizsgára számíthatnak azok a Pest megyéből érkező fiatalok is, akik autószerelőnek, fodrásznak vagy té­vé-műszerésznek akarnak menni. PEST MEGYEI HÍRLAP: — Ho­gyan ítéli meg a. nyolcadikosok esé­lyeit az eddigiek ismeretében az általános iskola igazgatója? KOVÁCS GYULÁNÉ: — Azt hi­szem nehezebb lesz a dolgunk, mint tavaly, s jövőre még nehezebb, mint idén...

Next

/
Oldalképek
Tartalom