Pest Megyei Hírlap, 1982. január (26. évfolyam, 1-26. szám)
1982-01-23 / 19. szám
\ 1982. JANUÁR 23., SZOMBAT PEST MEGYEI HÍRLAP MAGAZIN Aranyborjú a melléküzemág? A jómódot nem adják ingyen Szigetszentmiklősnak, ennek a ma 20 ezer lakosú nagyközségnek a nevét IV. Béla csóti adománylevele említi először 1264. október 14-i dátummal. A Csepel-sziget felső csücskének e települése, amelyet a középkorban halászok, pákászok laknak — elkerüli a sziget más falvainak, Bacsa, Födémes, Lak, Nyűn, Ragád és Szőlős sorsát — túléli a törökdúlást. Előbbiek végleg eltűntek Magyarország térképéről. Az első hivatalos 1784-es népszámlálás 1271 embert említ. A kontyosokon, az osztrák vasasokon kívül, még egyszer az 1838-as nagy árvíz próbálkozik meg az itt lakók pusztításával. Ismét elmarad a teljes siker. A százöt házból öt épségben marad. S bár a népesség nagyobb felduzzadását az 1940-ben kezdődő, a térségben meginduló iparosodás váltja ki, a parasztság hamar rájön, a mezőgazdaság is tisztes megélhetést nyújt Az idevalósiak a föld gyenge termését állattartással ellensúlyozzák. A vásárolt szemesterményen lefejő tehenészkedésre rendezkednek be. sertést, ökröt, hizlalnak és adnak tovább jó pénzen. Bizonyít a zöld füzet A közös gazdálkodás, illetve annak egy sajátos, a magántermelés bizonyos jegyeit őrző formája, a szak- szövetkezetek megalakulása Sziget- szentmiklóson 1961-re esik. Megélnek egy egyesülést, termelőszövetkezetté való átminősülést. Mielőtt azonban a közelebbi és távolabbi, múltban utunkat folytatnánk, ragadjunk ki egy nem mindennapi időszakot a szigetszentmiklósi Szigetfő Tsz históriájából. Pontosabban egy 1981 második félévében napvilágot látott a MßM statisztikai és gazdaságelemző központja által kiadott jelentésre hívnánk fel a figyelmet. A zöld- borítójú vaskos kötetből kiderül, annyi más hírességet megelőzve a szigetszentmiklósi tsz munkája bizonyult a leghatékonyabbnak a hazai 1338 közös gazdaság versenyében. — Nem valami újabb statisztikai bűvészmutatványról van szó? — kérdezem Bálint Elemér főkönyvelőt. A provokatívnak szánt mondat láthatóan eléri hatását. A szövetkezet pénzügyminisztere indulatosan válaszol: — Sohasem állítottuk, hogy a legjobbak vagyunk, de a 18 hatékonysági mutató alapján elért magas pontszám talán elég objektív mérőeszköz annak bizonyítására, hogy a legeredményesebben gazdálkodunk. Nem dicsekvésképpen mondom, de egyszerűen nem értheti, komoly meglepetés a tsz-t. Nem akarom számokkal untatni, de érdemes azon elgondolkodni: 1981-ben 60 millió forint nyereséget terveztünk, és csupán az iparból származó jövedelmünk szeptember végéig elérte a Í3 milliót... Idejében felismerték — Örökölték a Jómódot, vagy szerencséjük volt? — Mi már 1973-ban nyereségköz- pontúan gazdálkodtunk, amikor a tonnák, literek puszta gyarapításáért adták a kitüntetéseket. Kihasználtunk a közgazdasági szabályozók nyújtotta lehetőségeket. Ha nem is mindig a meggyőződésünkkel megegyezően a bérszínvonal-gazdálkodás megkötötte a kezünket. Emiatt kénytelen-kelletlen felvettünk akár tízforintos embereket is. A legkiválóbb szakmunkásokat meg kell fizetni, különben itthagynak bennünket. Sok mindenben, ami korábban szentség- törésnek számított, minket igazolt az tűő — mondana erre példát? — Nem szívesen, mert minek hány- torgatni a régi dolgokat. Ám csakugyan akad ilyen Ki merte volna öt évvel ezelőtt meghirdetni azt az elvet, hogy magyar paraszt, pontosabban tsz-tag dolgozhat külföldön. Nekünk is azt mondták, termesszünk Inkább több zöldséget a kalandozások helyett! (lehet, hogy egv időben megtehettük volna mind a két dolgot?!) Persze, akkor is vitatkoztunk, mi az Istenért baj az. hogy egy óra alatt a magyar szakmunkás kivesz a tőké? zsebéből 170 forintot. Hogy még jobban eligazodjunk, Kulcsár lenő elnökhelyettes veszi át a szót. Pontos kimutatásokat — az ágazatok gyorsfényképeit — veszi elő, teríti az asztalra. — A nyereségben mindenkit érdekeltté tettünk: vezetőt, beosztottat egyaránt. Az ipari ágazatokban szorosan a teljesítményhez kötjük a béreket. Egy elemző csoport havonta értékeli a részlegek munkáját. A fő, hogy a tagok bíznak ígéreteinkben, mert akkor is kifizetjük a többlet- munkáért járó összeget,, ha az ideiglenesen bérgazdálkodási gondokkal jár. — A közgazdasági szabályozók adta lehetőségekkel tehát éltek. Milyen termelési struktúra jött így létre? — Nagyon leegyszerűsítve a dolgot, úgy fogalmazhatnánk, a Szigetfő Tsz megteremtett egy európai szinten gépesített növénytermesztést, ám a legtöbb magyar mezőgazdasági üzemmel ellentétben — lévén tájunk üdülőövezet — nem építhetett nagy állattartó telepeket. Szerencsére ebből is csak hasznunk származott: nem vertük magunkat csillagászati összegekbe kerülő beruházásokba, s a meglevő háztáji ólak, istállók sem kerültek ebek harmincad jára. Az eredmény: eddig 10 ezer sertést vásároltunk fel évente, s ez a szám tavaly már 17 ezerre nőtt, Spekuláltunk azon is. miért más fölözi le a vágás, a feldolgozás hasznát? Rájöttünk, jobban járunk, ha azt saját magunk tesszük. Húsgyárat építettünk. A zöldségfélékre sem kell feltétlenül ráfizetni, a 40 hektár Gladiolus hagymát például szinte teljes egészében exportáljuk. Ügy látszik megtérül a ketreces haltartásba befektetett szellemi energia és tőke. Önmagáért beszél — Az aranyborjú persze mégis csak a melléküzem, nemde? — Ezt lehet rosszul és persze nagyon jól is csinálni. Az ipari tevékenységek közül elsősorban a magas szakmai felkészültséget igénylő munkákra vállalkoztunk, technológiai szerelésekre, tőkés cégek által szállított berendezések karbantartására, javítására, és legutóbb egy müncheni autógyár fényezőcsamoka szállítópályájának építésére. — Bizony magam sem hittem, hogy egyszer itt tartunk. Húsz évvel ezelőtt, amikor megválasztottak, e ténynél csak az ijesztett meg jobban, mit kezdek majd azzal a konok ellenállással, amivel a téeszesítést fogadták gazdatársaim. Szóval a mai eredményeket nem adták ingyen. De mi vezetők semmire sem mentünk volna • az emberek nélkül. Csak együtt lehet, egymást segítve ezt az utat bejárni — bizonygatja Szabó József elnök. De felesleges bizonygatni, hiszen az eredmények önmagukért beszélnek. VALKÖ BÉLA Falusi randevú Németh Miidós metszete Nem követelmény, lehetőség! Az erősebb segítse a gyengét Beszélgetés dr. Vendégh Fercne mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszterhelyettessel Állandó téma a differenciáltság és a differenciálódás. Ez a jelenség, mint a gazdálkodás természetes kísérője, a mezőgazdaságban összetettebb, nagyobb mértékű és sok tekintetben más természetű, mint a népgazdaság egyéb területein. A termelés objektív feltételeinek különbözősége — közöttük is elsősorban a földminőség, az éghajlati és domborzati viszonyok, az ismétlődő természeti csapások — miatt azonos munka mellett is jelentős eltérés van a termelési eredményekben. Az ezzel kapcsolatos gondokról, nehézségekről beszélgetett munkatársunk dr. Vendégh Ferenc mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszterhelyettessel. • A ,,kedvezőtlen adottságok között gazdálkodó üzem” címszó alatt nem néhány eldugott hegyi falu vagy alföldi tanya húzódik meg csupán, hanem a termelőszövetkezetek egy- harmadáról. a mezőgazdasági termelés egynegyedéről van szó. A szabá- lyozók módosítása során figyelembe vették-e ezt a körülményt? — A gazdálkodás eltérő feltételeit az ágazat szabályozórendszerének kialakításánál és továbbfejlesztésénél mindig számításba vettük. A kedvezőtlen adottságú nagyüzemek már az elmúlt évtizedben is megkülönböztetett állami támogatásban, részesültek. Szeretném azonban azt is leszögezni. hogy a megkülönböztetett támogatás egy hektárra jutó összege így sem érte el a többi szövetkezet átlagát. Ez természetes is, hiszen hiba lett volna, ha például a beruházások támogatása nem oda áramlik, ahol a leggyorsabban térül meg. A Milyen eredményt hoztak az eddigi intézkedések? — A kedvezőtlen adottságú területeken gazdálkodó üzemek egy része* nemcsak megerősödött, hanem képessé vált megkülönböztetett támogatás nélkül is eredményes gazdálkodásra. Mintegy 100 szövetkezet azonban sajnos ma is ismétlődően veszteséges, 70—80 gazdaság pedig igen alacsony jövedelmezőséggel termel. Hozzá kell azonban tennem, hogy a nehezedő külgazdasági viszonyokhoz igazodó gazdaságpolitika a mezőgazdasági üzemek szabályozó- rendszerében is kifejeződött. Az utóbbi két évben a már említett 170 kedvezőtlen adottságú üzemen kívül további mintegy 200 termelőszövetkezet is csaknem elvesztette a korábban is gyenge versenyképességét. O A „gyengébb”, tehát nem egyszerűen pénzügyi okokra vezethető vissza, hanem ezek szerint számos más tényező is közrejátszott? — Nem volnánk tárgyilagosak, ha egyoldalúan csak a támogatás mértékében keresnénk a gyenge eredmények okát, az ugyanis szinte minden esetben több, egymást erősítő tényező együttes hatása. E gazdaságokra jellemző az átlagosnál gyengébb földminőség és sok esetben az ismétlődő ár- és belvízkár. Mintegy száz szövetkezetnél a vezetés, az üzem- és munkaszervezés színvonala, az adottságoknak nem megfelelő termelési szerkezet, a munka- és technológiai fegyelem lazasága stb. is részes a tartósan gyenge eredményű gazdálkodásban. Kiemelem, hogy a szövetkezeteknek ebben a körében a vezetés és a szakemberellátás hiányosságai hatványozottan jelentkeznek. • Ml tette Indokolttá, hogy éppen most nyúljanak határozott kézzel ehhez az üzemcsoporthoz; most, amikor meglehetősen híján vagyunk a fejlesztési lehetőségeknek? — A mezőgazdaság előtt álló feladatok szükségessé teszik, hogy a jelenleg alacsony jövedelmű termelő- szövetkezetek is nagyobb részt vállaljanak a termelés gazdaságos növeléséből. Enélkü] ugyanis a gabonatermesztés és a hústermelés tervezett növekedési üteme nem érhető el. A jövedelmező termelés feltételeinek megteremtése tehát nemcsak e szövetkezetek és az itt élő népesség jövője, hanem az ágazat termelési, ellátási és exportfeladatainak teljesítése szempontjából is rendkívül fontos. A komplex meliorációs programok gyorsítása, a termőföld jelenleginél teljesebb körű és ésszerűbb hasznosítása, a gépellátottság javítása mellett, az érintett területeken a foglalkoztatottságot az eltartóképességhez kell igazítani. A mezőgazdasági termelésben ésszerűen nem foglalkoztatható munkaerőt ipari és egyéb tevékenységekben kell lekötni. Ez utóbbit szolgálja például az a rendelkezés, ami szerint a kedvezőtlen adottságú üzemek az alaptevékenységen kívüli tevékenységük bővítéséhez igénybe vehetik a termelési adóból visszafizethető fejlesztési hozzájárulást. Megszűnik emellett af mezőgazdasági-ipari és az ipari-me-f zőgazdasági termelőszövetkezeti kategória, és az ezzel együtt járó termelési adó, valamint — a budapestt agglomeráció kivételével — a megyei városokban gazdálkodó nagyüzemek többlettermelési adója. O Végső soron a mezőgazdasági tér- melés fejlesztéséről van sző, konkrétan mit tesznek ennek érdekében? — A termelési szerkezet ésszerű, hatékony átalakításának ösztönzése érdekében a kedvezőtlen adottságúnak minősített, valamint az átlag 17 aranykoronát meg nem haladó szántóterületű mezőgazdasági nagyüzemek több fontos termékre külön ár- kiegészítést kapnak. Ennek mértéke differenciált, néhány terméknél elérheti az árbevételnek akár a 25 százalékát is. De például a leggyengébb földeken gazdálkodók 39 százalékos árkiegészítést kapnak a kalászos gabona értékesítése után. Ez nemcsak a 15 millió tonnás gabonatermelési cél elérését szolgálja, hanem azt is, hogy azokban a gazdaságokban is többet törődjenek az alapte-' vékenységgel, ezen belül a növény- termesztés most már gazdaságossá vájó hozamnövelésével, ahol eddig erre pénzügyi okok — a melléktevékenységből származó jövedelem — nem késztették a gazdaságokat. És ami nagyon fontos: az árkiegészítés akkor is jár, ha a nagyüzem például a saját termelésű takarmányt a kistermelőknek adja el. A vásárolt takarmány értékével azonban az árkiegészítés alapját csökkenteni kell. Mivel^ a 17 aranykoronánál kisebb értékű földdel gazdálkodó termelő- szövetkezetekben elsősorban a tö- megtakarmányra alapozott állattenyésztési ágazatokat indokolt fejleszteni. ezért a juh- és szarvasmarha-állomány forgóeszközigényét nem a fejlesztési, hanem az üzem számára gyakorlatilag zárolt, kötelező tartalékalapból lehet majd finanszírozni. Mindemellett, hogy az „erős segítse a gyengét” ne csak elvárás legyen, 1982 januárjától lehetőség nyílik arra is, hogy ha egy erős gazdaság bármilyen jellegű közös vál- lalkozásba fog egy gyengével, akkor a közös vállalkozás teljes nyeresége, hangsúlyozom: a teljes nyeresége, a gyengébb termelőszövetkezetre érvényes — általában alacsonyabb — adó alá esik. Mindezek alapján úgy gondolom, 1982-től olyan feltételrendszert teremtettünk, hogy ha az üzemek kihasználják lehetőségeiket, akkor a gazdálkodás színvonalának emelésével a személyes jövedelmek növelésének alapjait is megteremthetik. BONYHÁDIpéteb
