Pest Megyei Hírlap, 1982. január (26. évfolyam, 1-26. szám)

1982-01-23 / 19. szám

1982. JANUAR 23., SZOMBAT Jó! érzik magukat egymás között Nem öregek, csak idősödnek Már jóval két óra előtt mint­egy húsz asszony beszélgetett a klubhelyiségben. Jóked­vűen elevenítették fel a kará­csonyi és a szilveszteri ünne­pek családi történeteit. A lá­togatói'ak az volt az érzése: mindenféle szervezett prog­ram nélkül is jól érzik magu­kat egymás között a ráckevei Idősek klubjának tagjai. A klubot a Hazafias Nép­front ráckevei bizottsága hat évvel ezelőtt alakította meg. A foglalkozásokra, amelyeket minden hónap első szerdáján tartanak, minden öregedő la­kost elvárnak. Jönnek is szép számmal. Mint elmondták, a januári klubfoglalkozáson csak húszán vesznek részt, de általában harmincöten-negy- Venen jönnek el. A klub nem­csak fórum, hanem jó talál­kozóhely is. Praktikusan szól­va: van olyan hely, ahol a rác­kevei idős emberek egymás között lehetnek, tereferélhet­nek, sőt, hasznos előadásokat hallgathatnak. Mint azt Bódis Istvántól, a HNF nagyközségi bizottságá­nak titkárától megtudtuk:eze­ken a szerdai napokon egész­ségügyi tanácsokat kaphatnak, közlekedési tudnivalókkal vér­tezik fel őket, a tanácsi fel­adatokról szóló előadásokat hallgathatnak meg az érdek­lődők. Sor került már farsangi mulatságra, sőt kozmetikai tanácsadásra is az idősek klub­jában. Volt már gyógytorna- bemutató, amikor a klubtagok elsajátíthatták a speciális gya­korlatokat. A január eleji klubnapon meglepetéssel is szolgáltak a szervezők. A nagyközség álta­lános iskolásai karácsonyi da­lokkal, rövid műsorral szóra­koztatták a megjelenőket. Ré­gi, új évet köszöntő pásztorda­lokat adtak elő. Hajdanában szokás volt, hogy a pásztorok néhány jó falat reményében újévkor köszöntik gazdájukat. Nos, ez a hagyomány elevene­dett meg a klubhelyiség mo­dern bútorokkal berendezett termeiben. A kucsmás, köd- mönös pásztorbotos gyerekek humoros népi mondásokkal vi­dították az ámúgysem szomor- kodó közönséget. Ez esetben taps volt a köszönet. A klubprogram hivatalos előadója Kardos Béláné, a já­rási hivatal egészségügyi fő­előadója volt. A hivatalos szó nem éppen a legjobb kifejezés, mert inkább beszélgetést hal­lottunk az öregek most ké­szülő napközi otthonáról. Rác­kevén, ha minden a tervekben előírt ütemben történik, ősz­re adják át az idősek napközi otthonát. A negyven embert befogadó épületben naponta többszöri étkezést, tisztálkodá­si lehetőséget biztosítanak. Gondolva, az egyedül élő, für­dőszobával nem rendelkező öregekre. Hasznos kezdemé­nyezés, reméljük többen je­lentkeznek majd a napközi otthonba. Lehet, hogy Ráckevén kevés idős férfi lakik, vagy egysze­rűen nem kíváncsiak az ilyen klubokra. Mindenesetre tény: ezen a napon csak asszonyok­kal találkoztunk. Közülük el­sőként Vétek Jánosnétól kér­deztük, hogy mi a véleménye az öregek klubjáról. — Nézze, fiatalember, eb­ben a helyiségben egyetlen öregember sincs. Mi csak idő­södünk, ezért is használjuk az idősek klubja nevet. Ez a gár­da szeret idejárni, szervezni sem kell. Szinte mindannyian a piacon árulunk és ott figyel­meztetjük egymást, el ne fe­lejtsen jönni. Nekünk a piac, meg ez a klub az élet. Kreisz Jánosné, a legidősebb a klubtagok között. Hetven- nyolcadik évében jár, de min­den foglalkozáson itt van. Es­het hó, fújhat a szél, süthet nap. — Kilenc unokám van és sokat segítek a nevelésükben — mondja következő beszél­gető partnerünk, Boros Jó- zsefné. — Már a gyerekek is tudják, szerdán a mama nem ér rá: klubozik. Ilyenkor sem­milyen programot nem üte­meznek be. Kettőre idejövünk, este hatkor pedig a művelődé­si házban a nyugdíjasok klub­jában találkozunk. (A szak- szervezetek irányításával — szintén minden hónap első szerdájának estéjén — mű­ködik a nyugdíjasok klubja.) Amikor kilépek a klubhelyi­ségből, valamilyen gyönyörű virágról beszélgetnek, nyá­ron ez nyílt a legszebben a kertben. Pertics István Lisztérzékenyeknek Házilag is süthető Kukoricalisztből készült ke­nyérpor gyártását kezdték meg a dombóvári áfész kaposszek- csői cukrászüzemében. Az eb­ből készült kenyér nem tartal­maz glutént, ezért a lisztérzé­kenyeknek megfelelő helyet-, tesítő lehet, mert tápértéke nem kisebb a más gabonafé­lékből készült kenyérnél. A háromnegyed kilogram­mos, sütésre kész csomagolású kenyérporból a kenyér házi­lag is könnyen elkészíthető. A kaposszekcsői üzemben további hatféle kukoricaliszt alapanyagú süteményt is ké­szítenek. Ezeket a termékeket nemcsak lisztérzékenyeknek ajánlják, de jó eredménnyel fogyaszthatják őket a diétázók és fogyókúrázók is. igyszer a gép is elkopik • • Ötszörös a termelékenység Történelmi pillanat. Még néhány perc, és örökre leáll a Magyar Selyemipari Válla­lat váci Bélésszövőgyárának utolsó hagyományos szövőgé­pe. Sajnáljuk a kimustrált masinát A kiszerelési munkákat Fe­hér György szövödevezető irá­nyítja. Tőle tudjuk, hogy a Schönherr és Hodson típusú gépek a harmincas években kerültek a gyárba, s ezennel az ötvenes években „egysége­sített” típustól veszünk bú­csút. Bár az új gépek semmi­Külföldön keresett termék ben sem hasonlithatók a ré­giekhez, mégis szomorú1 képet nyújt a gépteremben a szét­szedett alkatrészek, „roncsok” látványa. S a már régen itt dolgozók sajnálattal veszik tu­domásul, hogy múlik az idő, búcsút kell venni az öreg masináktól. Néhány egyelőre tangépként kerül a Siketnéma Intézetbe, a legtöbbet azonban a MÉH használja fel. A szomszédos teremben már az új, csehszlovák gyártmá­nyú, pneumatikus (légfúvókás) automata gépeken dolgoznak a szövők. A korábbi nyolc helyett huszonkettőt kezelnek, helyesebben ellenőriznek. Hi­szen a teljesen automatikusan működő gép fotocellás készü­léke lámpák útján jelzi a hi­baforrást. A gépre szerelt mé­rőszerkezet a „.dolgozó és gép” teljesítményét is megmutatja. Míg a régiek fordulatszáma: percenként 150 volt, addig az újaké 360. Jobb minőság, nagyobb kereset De nemcsak fordulatszám­ban, hanem sok másban is változás következett be. So­mogyi László igazgató adatok­kal bizonyítja, nogy a terme­lékenység az ötszörösére emel­kedett, o minőség tíz száza­lékkal jobb a késztermékek­nél, a hibapontok száma 2,5- szer kevesebb. A minőségi és mennyiségi adatok mellett lé­nyeges változás a dolgozók jövedelmének alakulása is. Teljesítményüktől függően a napi kereset: 22—23 százalék­kal jobb, ez a napok számá­tól függően havonta 20 szá­zalékkal magasabb bért je­lent. Az átállás nem ment a legkönnyebben. 1977-ben kezd­ték meg a rekonstrukciót, több üzemben, ez a folyamat 1982 első negyedévében fejeződik be. A dolgozók 40 órás átkép­zésen vettek, illetve vesznek részt. Hiszen a szövőtevékeny­ség alapvetően megváltozik. Oldódik az új iránti fenntartás Az átképzés mellett gondot jelentettek az elmúlt években a régi és új gépekkel egymás mellett folyó termelés, az em­berek keresetében meglevő különbségek, melyek bizonyos feszültséget okoztak, de fe­szültséget hordozott kezdetben az új iránti fenntartás is, mely fokozottan oldódik. Sz. F. A Ceglédi Vasipari, Elektromos és Műszerész Szövetkezet abonyi üzeme termékeinek 60 százaléka exportra megy. A kül­földön keresett áruik köre a közelmúltban a fotokémiai labor- sorral bővült. Felvételünkön a termák fotóreziszt felvivő része látható, melyen Dimer József az ajtó zárszerkezetét szereli. Gyuráki Ferenc felvétele Alapítók negyedszázada Oltalmazó kezek kísérték útját ■ Tegnap délután tartotta ün- 5 népi gyűlését a gödöllői mun- § Uásőr egység (az eseményről ^tudósításunk az 1. oldalon). A S jubileumi megemlékezés kap- s csán most ismerkedjenek meg S Magyaróvári Pállal, az alapí- $ tók egyikével. Negyedszázada alakult meg a munkásőrség. Az alapítók között volt Magyaróvári Pál, a Gödöllő és Vidéke Áfész el­nöke. Ma is aktív munikásőr. Huszonöt év acélkékben. Mi­lyen volt, hogyan telt a ne­gyedszázad, erről beszélget­tünk a jubileum alkalmából. A két és fél évtized megérté­séhez távolabbra kellett men­nünk, térben és időben egy­aránt. Biztatás, jó szó Mezőhegyesen kezdődött, a felszabadulás előtt. Uradalmi cseléd apja beszerezte az ál­lami gazdaság gépműhelyébe bognártanulónak. Tekintélyes dolgozói gárdával működött ez a műhely, lehettek hatszázan- nyolcszázan. A legkülönbözőbb szakmájú férfiak: esztergályo­sok, lakatosok, vasöntök; fa­ipariak, asztalosok, bognárok. Ugyatinszki Mátyás is ott dol­gozott. régi baloldali ember. Baloldaliságáról persze nem tudott akkor semmit Magyar­óvári Pál. Annyit vett észre, hogy a gyereksorból alig ki­nőtt ifjak Matyi bácsija sze­retettel foglalkozik velük, ki­alakított maga körül egy négy­öt tagú kis csoportot. Ezeket a fiúkat vezette be az élet rejtelmeibe, el-elejtve néhány szót fontos társadalmi kérdésekről. Lehetne nálunk is szocializmust építeni, mondta például egy cigarettaszünet­ben, kapcsolódva valamilyen időszerű beszédtémához. Magyaróvári Pál 1944-ben kapta meg a segédlevelet, az ország egy évvel később sza­badult fel. Ugyatinszki most már nyíltabban beszélt: igen fiatal vagy, apád gazdasági cseléd, a kommunisták között a helyed. — Így verődtem a párthoz — emlékezik a szö­vetkezeti elnök. Életútja későbbi szakaszai­ban, fordulópontokon, nehe­zebb döntések idején mindig akadt Ugyatinszkihez hasonló pártfogója, aki biztatással, jó szóval, iránymutatással meg­könnyítette számára a kérdé­sek megválaszolását. Mezőhegyesen hamarosan kiemelték, majd a fővárosba küldték, egy állami gazdasági vezetőket képző gyorstalpaló­ra, ahonnan a Földművelés- ügyi Minisztériumba helyez­ték, ahol Kállai Kornél vette oltalmába. — Sokat lehetett tőle tanulni, foglalkozott ve­lem. Újabb állomások Fordulatos útján, mint ak­koriban valamennyi kiemelt fiatalén, újabb állomások kö­vetkeztek. A Máriabesnyőre telepített zsámbéki Mezőgaz­dasági Akadémiára került, melynek elvégzése után ott tartották tanársegédnek. Ettől kezdve kötődik életsorsa és politikai pályája Gödöllöhöz, minden valószínűség szerint végérvényesen. Az iskola visz- szaköltöztetése után a járási pártapparátusban találjuk. E megbízatása is kapcsolatos egy személlyel. Akadémiai igazga­tója lett a pártbizottság első titkára, Magyaróvári pedig a mezőgazdasági osztály vezető­je, függetlenített munkatárs­ként. E helyén 1957-ig dolgo­zott. Fölösleges kérdés A szigorú években és a tra­gikus hetekben. A felgyorsult események és a töprengés, gondolkodás napjai. Életve­szélyben. — Úgy tanultuk, az új rendszer megdönthetetlen. És most úgy tűnt, mégis meg­semmisülhet. A felsőbb párt­szervtől már nem kaptunk vá­laszt kérésünkre, kérdéseink­re. Annyira elvadult a hely­zet, hogy nem kaphattunk. Érezték, tudták? Védték a szerintük védeni valót. A ki­egészítő parancsnokságon le­vőkkel együtt a postát. Napo­kig tartották ott a szolgálatot, míg meg nem érkezett az el­ső tank. A kérdés: miért lépett be a munkásőrségbe — fölösleges. Magyarázatra az szorulna, ha nem teszi. Az első csaknem tíz esztendőben anyagi helyet­tese volt az egységnek, mi-, közben civil életét a fogyasz­tási szövetkezeti- mozgalomban folytatta. Az anyagi helyettes a kiképzéshez és a szolgálat­hoz nélkülözhetetlen eszkö­zökről gondoskodik. Az első évtizedre emlékszik a legszívesebben Magyaróvári Pál. Azt mondja, forradalmi hangulatban zajlottak azok az évek, a kiképzésben, a szolgá­latban egyaránt. És minden más területen. Ekkor volt a nagy fordulat a magyar me­zőgazdaságban. A szövetkeze­tek szervezésében jó néhány járási községben vezető szere­pet játszott. Észrevenni a változást A hatvanas évtized derekán, 1966-ban megbízzák a Gödöl­lő és Vidéke Áfész megszer­vezésével. Ettől kezdve a munkásőrségben az a dolga, ami a döntő többségnek: ki­képzésre jár, szolgálatot tel­jesít. Ezek már más évek. A helyzet nem éles. Ennek meg­felelően alakultak át a mun­kásőrség tennivalói is. A ki­képzés oldottabb, a hangulat kedélyesebb, fesztelenebb. A feladatokat persze most is el kell végezni, maradéktalanul. A gödöllői járási-városi Kob- zi János munkásőregység el­végzi, kitűnően. Erről tanús­kodik az évi értékeléseken ka­pott elismerések sora. Egysé­geket és személyeket tüntet­nek ki. Magyaróvári Pál is dicsekedhetne velük. Ehelyett, miközben kinéz az ablakon, messzire, azt mondja: — Tudja, az a legfonto­sabb, hogy az ember észreve­gye az idők változását, más­képp nem tud létezni. Jó, ha kap néhány pofont, úgy a leg­könnyebb ráébredni az új idők új szavára. Kör Pál GYORSABBAN VÁLTANI TIZENÖT ÉVESNEK len­ni — az embereknél fia­talságnak, a termékeknél öregségnek számít. Márpe­dig a Központi Statisztikai Hivatal felmérései szerint 15 év a Magyarországon előállított termékek átlagos életkora. Az egészen fiatal, három esztendősnél fiata­labb gyártmányok aránya mindössze 17 százalék. Egy- egy esztendőben az utoljá­ra gyártott termékek ará­nya csupán egy százalék alatt van, a változatlan ki­vitelben előállított gépek, berendezések, fogyasztási cikkek részesedése ezzel szemben 92 százalékos. Az exportra gyártott termékek korösszetétele valamivel kedvezőbb, de ezen a kö­rön belül is csupán 11 szá­zalékos az új, a korszerű­sített és egyéb módosítá­sokkal előállított termékek aránya. Az említett adatok is alá­támasztják a Központi Né­pi Ellenőrzési Bizottságnak a kormány által is tárgyalt jelentését, ami szerint a termelési és termékszer­kezet korszerűsítésében csak kismértékű előrehala­dás tapasztalható. Az álta­lános megállapítás azonban differenciáltan érvényes az egyes ágazatokra, egyes vállalatokra. Akadnak olyan cégek, ahol rendkívül dinamikus a termékváltás: 10—20 száza­lékos az új termékek rész­aránya. Az említett KNEB- jelentés példatára szerint a gyártmányait gyorsan, idő­ről időre korszerűsítő vál­lalatok sorába tartozik töb­bek között az Elektro­akusztikai Vállalat, az Elektromobil Ipari Szövet­kezet, a Ganz-MÁVAG, a Sopiana Gépgyár, a Moson­magyaróvári Fémszerel­vénygyár, az Alumínium- ipari Gépgyár. Némelyik gazdálkodó szervezet új termék kifej­lesztése és bevezetése nél­kül, a gyártási arány meg­változtatásával, a stratégiai gyártmányok részarányá­nak növelésével javította termékszerkezetét. E tekin­tetben a Csepel Vasmű, a Járműkonfekcióipari Gyár, a Csepel Autógyár, a Za­lai Kőolajipari Vállalat, az Almásfüzitői Timföldgyár, a Répcelaki Szénsavterme­lő Vállalat és a Magyar Viscoza Gyár példája érde­mes említésre. A lassú váltás nem kizá­rólag a termékek életkorá­ban, hanem a munkaerő­mozgások alakulásában is tettenérhető. Erőteljes ter­mékszerkezet-korszerűsítés ugyanis a jelenleginél markánsabb, nagy horde­rejű vállalaton belüli és vállalatok közötti átcsopor­tosítást feltételez. A mun­kaerőmozgás jogi-közgaz­dasági korlátainak meg­szüntetésével (feloldották a toborzás és hirdetés ti­lalmát, a munkaerőközve­títés szolgáltatássá vált, egyszerűsödött a felsőfokú végzettségű pályakezdők pályázati rendszere és így tovább) egy akadály elhá­rult a termékszerkezet gyorsabb korszerűsítése elől. Ezzel azonban korántsem elenyésző a gátak száma. Sok vád éri a bérszabá­lyozást: a gazdasági veze­tők úgy vélekednek, hogy a termékszerkezetváltástíól adódó nyereségtöbletet (és -követelményt) nem min­dig kíséri bérfejlesztési le­hetőség. A bérszabályozás­ban is érvényre jutó bázis­szemlélet szintén visszafog­ja a fejlesztési törekvése­ket, ugyanakkor a felesle­ges létszám leépítésére sincs kellő • ösztönzés. Igaz, a vállalatok többsége is inkább a dolgozók meg­tartására, mint a létszám leépítésére törekszik. A váltást nehezíti, hogy az élenjáró technológiák­ról. termékekről a vállala­tok kétharmada alig" ren­delkezik megfelelő ismere­tekkel. Így az összehason­lítás. a továbblépés is las­sú. Kétségtelen: a gazda­ságirányítási gyakorlat né­hány lényeges rövidtávú gondolkodásra, rövidtávú cselekvési és fejlesztési program kidolgozására készteti a vállalatvezető­ket. . A FELSOROLT hiányos­ságok körvonalazzák a teendőket is. A termék­szerkezetváltásnak például az egyik alapvető feltétele, hogy az irányítőszerveze- tek és a vállalatok az ed­diginél nagyobb súlyt he­lyezzenek az információ- szervezésre'- a műszaki, ha­tékonysági, piaci körülmé­nyek elemzésére, a változó feltételek vizsgálatára, a piackutatásra. A szabályo­zók közt mind kevésbé kaphatnak teret olyan elő­írások, amelyek mankót nyújtanak a gyengén gaz­dálkodóknak, és ezzel élet­ben tartják az elavult, ré­gi termékeket. Molnár Patricia

Next

/
Oldalképek
Tartalom