Pest Megyei Hírlap, 1982. január (26. évfolyam, 1-26. szám)

1982-01-23 / 19. szám

t 198Í. JANUÄH ÍS., SZOMBAT SSfT NHÁZI LKVÉ T. Leleplezett jéghegyek Szellem­óriások ran­devúja Bu­dapesten. Pedig amíg éltek, csak ritkán lelkesedtek egymásért, feár polgári j ólnevel tség ük so­hasem engedte meg a Muham- toad All-s száj-párbaj hőskö­dést Él furcsa — ha színház- irténetileg nem Is ritka —, ogy az lépett túl a másikon, *ki éppen negyven évvel ko­rábban fejezte be biológiai lé­tét Henrik Ibsen és Gerhardt Hauptmann egy-egy, nálunk Viszonylag ritkán játszott drá- Énáját mutatta be a Játékszín ás a Népszínház. A szerzők egy tőről fakadtak, a zolai irodal­mi naturalizmusból A művé­szet kísérleti vegykonyháján Válogattak elképzelt hőseikhez körítést, Illetve esetenként tör­téneteikhez tipikus polgárt, hogy felmutathassák: íme az 0mberl F A vadkacsa című Ibsen drá- fenát a Játékszín mutatta be. erény sikerrel. Holott A vad- sa kulcsdráma, példa lehet mindarra, amit a múlt század­vég színházi világa felszínre hozott. Ez a darab még soha egyetlen egy színházban sem bukott meg, így lett slogen: Ib- tent nem lehet elrontaniI Most Lengyel György rendező a Já­tékszínben bebizonyította, hogy lehet Nem Is a tehetség, az Invenció hiányzik ebből az élőadásból, hanem sok a kény­szerű lemeztelenítés és ettől hi­telét veszti a kimondott szó. 1 Az első felvonást darabokra Edzták. Nélkülözi a produkció Így szakmailag érett drama­turg munkáját és ettől káosz keletkezik. A „kihúzott szerep­lők” szövegét más figurák szá­jába adják, így aztán hamissá Válnak az alakok, teljes lesz a «űrzavar és mi szegény nézők kapkodó gondolataink miatt Ö» elfelejtünk tapsolni. Felvo- aásvég: méla csüggedés! Aztán * második részben felizzik Ib­isen zsenije, mert Ibsent végül mégsem lehet elrontani 1 Ebben van a nagy titok kulcsa: annyi­ra élnek a figurái, hogy leráz­nak minden béklyót és kon­cepciós tévedést Ha a tisztelt nézó kibír másfél rossz felvo­nást (a dráma eredetileg 5 fel- Vanásos), akkor nagyszerű él­ményhez juthat a színészeknek köszönhetőén. Mert menthetetlenül érvé­nyesül a jéghegy-dramaturgia. A darab felszínén megjelenő konfliktusok a lényegnek csak egyharmad részét engedik lát­ni. A mélyben úszó elementá­ris feszültségek Ibsennél kifor­gatják sarkaiból a polgári vi­lágot. Szombólum már a cím is: a vadkacsa, amelyet, ha el­talál a vadász, akkor lebukik a mélyvízbe, belekapaszkodik % hínárba és megfojtja önma­gát. Hínárból kirántott vadka­csák vergődnek ebben a mű­ben, vállalva a hazugság ter­hét és az igazság nyűgjét, az olyan Igazságét, amely egy ha­zug világban halottakat ter­mel. Ibsennél a múlt söpri el a jelent, egy ártatlanul elköve­tett asszony! bűn és egy őrült igazságkereső konfliktusának eredményeként életek futnak zátonyra. Tipikus végzetdráma: kl-kl magában hordja bukásának törvényszerűségét. Éppen ezért: önmagunk életéhez használha­tó okulásként meg kell nézni ezt az előadást. Meg kell néz­ni, mert Gera Zoltán kiszupe- rált hadnagy-figurája, Meszlé- ry Judit hólelkű bűnös asszo­nya, és Jani Ildikó vadkacsa- 'illúziót kergető csitri figurája ic. ;okra ébresztő és „minden pénzt megér". N aplemente előtt —ezt a címet adta Haupt­mann az önéletrajzi­ig megfejthetetlen drámájának. Haupt­mann túlélte önmagát, saját öregkoránál Is vénebben távo­zott az élő sejtek világából. Számtalan siker után csak a sikerek emlékeiből élt majd­nem húsz évig, aztán megírta az öregedés-életíéltés drámá­ját. Utolsóelőtti darabja 1910- ben született, a Naplemente előttet 1932-ben írta. Közben semmit, örült a kétlábon járó klasszikus nimbuszának, aztán zseniálisat alkotott De hű ma­radt a klasszikus naturaliz­mushoz, mintha közben nem történt volna semmi, mintha nem irt volna drámát Shaw és Ibsen, meg a többiek. Alapos gyanúnk lehet rá, hogy Haupt­mann rafinált ember volt: éle­te első drámájának azt a cí­met adta, hogy Napfelkelte előtt, az utolsónak pedig: Nap­lemente előtt Munkássága óta divat az élet-kapuzárás előtti nagy sze­relmekből gonoszul lírai drá­mákat írni (magyar példa Is akad néhány). De jól járnak azok, akik nem hisznek a mű­sorújdonságnak: szó tincs ar­ról, hogy Clausen, az öreg ta­nácsnok valamiféle huszadik századi Lear-király lenne. Clausen szellemileg, fizikailag ép öregember, s jogot formál a saját életéhez, csak környe­zete, gyermekei nem engedik, hogy megadassák neki a saját halála. Idő előtt sírba küldik. Nem kell sok bátorság, hogy kimondjuk: az évad eddigi legjobb színészi alakítását lát­hatjuk Bessenyei Ferenctól vendégművészként a Népszín­házban. Hazánkban negyedszer játsszák ezt a darabot amely­nek főszerepében Csortos Gyu­lát, Somlay Artúrt és Ajtay Andort láthatták a boldogok. Most Bessenyei rangos utóduk, ráadásul „a hátán viszi az egész előadást”. Pedig Clausen szerepe könyörtelen: bele kell öregedni. Senki becsülettel el nem látszhatja — stílustörés nélkül — ezt a naturalista írói eszközökkel teremtett figurát hasonélmény nélkül, az élet ér­lelő kínjai nélkül. És Besse­nyei átvlharzlk a darabon, széttöri a világot amely em­bertelenül veszi körül és mél­tósággal vállalja az elkerülhe­tetlent Különös figura lett Inken Petresé, Menzer János rendező és Sára Bernadette közös alko­tásában attól, hogy Bessenyei személyisége kimagaslott a produkcióból. Sára Bernadet­te kétségtelen drámai ereje el­lenére Is korán kapta ezt a szerepet, nem tudott potenciá­lis partnerré válni. Bessenyei a Jéghegy-dramaturgiából a víz alatti részt mutatja fel, Sá­ra Bernadette pedig a látványt. Mindezzel együtt és ellenére nagyszerű produkció a Naple­mente előtt, nagyszerű, bár le­hetett volna briliáns is, ha ke­vesebb a talmi fénye. A szín­házi évad közepén Ibsen és Hauptmann jéghegyeit lemez­telenítették ugyan, de ez a hét mégis csúcsot jelentett. Kr. Gy. Irodalmi találkozó a Korona Pódiumban Ma nyitja meg Ismét kapuit a közönség előtt a Korona Pó­dium: este a debreceniek Iro­dalmi presszója — a Csokonai kávéház — Csíkos Sándornak, a Csokonai Színház művészé­nek Villon-estjével mutatkozik be. Az est egyben nyitánya az irodalmi presszók első orszá­gos találkozójának, amelyet a Belkereskedelmi, valamint a Művelődési Minisztérium, az Országos Rendező Iroda és a Dél-Budai Vendéglátó Vállalat közösein szervezett. A szervező intézmények kép­viselői tegnap, a Korona cuk­rászdában tartott sajtótájékoz­tatón elmondták, hogy az ön­állóan működő Irodalmi presz- szók február végéig tartó ta­lálkozóján az ország 9 pódiuma vesz részt, egy-egy, a szűkebb pátriájukban már bemutatott műsorral. Februárban a ceglé­di Délibáb Pódium lép közön­ség elé. Az estek torán Mikes Lilla előadóművész, a Korona Pó­dium és az országos találkozó háziasszonya villáminterjút ké­szít a művészeti vezetőkkel az irodalmi presszók eddigi tevé­kenységéről, további terveik­ről. A találkozó végén maguk a művészeti vezetők és a szer­vezők is megvitatják tapaszta­lataikat, felmérve, hogyan lehetne « Jónak bizonyult kez­deményezést tovább folytatni. A tervek szerint e fesztivált — blennáléként — kétéven­te rendezik majd meg, már a művelődési házak bevonásával. Ä nagy változások korszaka Amire futotta és amire nem A Pilis lábánál és a Budai-hegység völgyeiben la­kók tízezreinek életmódját érinti a budai járás közmű­velődési helyzete. Vagy úgy, hogy az emberek a szabad idejük egy részét a művelődési intézményekben töltik, közösségi és egyéni szórakozást találva, befogadóként, il­letve aktív közreműködőként. S úgy is érinti életmódju­kat — negatív előjellel —, ha a népművelők nem tudják felkelteni az érdeklődést, ha nem képesek új igényeket ébresztgetni. Persze az igények mindig öszefüggnek a lehetőségekkel, egymást kölcsönösen növelik, kiterjesztik, illetve mérsékelik. A budai járásban néhány évvel ez­előtt meglehetősen rosszak voltak a művelődés feltételei, s ezalatt nemcsak az anyagiakat kell érteni. Megértették — cselekedtek A tavaly lezajlott változá­sokról beszélgettünk dr. Deák Bélánéval, a járási hivatal művelődésügyi osztályvezetőjé­vel és Laknerfy László közmű­velődési felügyelővel. — Problémáink egy részét az irányítás gyengeségei okozták — kezdte a beszélgetést dr. Deák Béláné. — Osztályunkon volt olyan beosztás, amelyet öt év alatt öt ember töltött be, mire megismerték a területet, már ld Is léptek. A gazdasági felügyelőt kivéve, minden munkatársunk személye válto­zott. Az anyagi erőket pedig az óvodai és általános iskolai program végrehajtására kellett koncentrálnunk. Példaként em­lítem: 1980-ban több tanterem épült a járásban, mint a fel- szabadulás óta összesen. Eköz­ben megnövekedtek a közmű­velődéssel szemben támasztott követelményék, az intézmé­-FIGYELŐ' Fót. Gyakran olvashatunk a Fóti Gyermekvárosról és a mozgó képek rögzítői is szíve­sen rándulnak ki ebbe az or­szágosan egyedülálló nevelő intézménybe, ám olyan meg­ható, rövidségében Is sokat­mondó híradást, amelyet Szeg­vár y Katalin készített a Stú­dió ’82 legutóbbi adásának szá­mára, sem a közelebbi, séma távolabbi múltban nem nyug­tázhatott az újságolvasó vagy a tévénéző. Pedig csak néhány kockányl hírt' akartak továbbítani az anyák, apák nélkül felnövek­vő utódaink mindennapjai­ról. Arról például, hogy mi­képpen teremtődött ott lehető­ség a kézügyességet fejlesztő, a jó ízlésre nevelő szobrász­kodásra; hogy miképpen véle­kedik egykori otthonáról a nagykorúvá vált, de azért vlsz- sza-vissza járó gitáros fiú; s hogy miért mutatkozik rango­sabb eseménynek az, ha nem ott, helyben gördül fel egy színielőadás függönye, hanem egy ünnepi öltözettel megtisz­telt igazi színházban. És ezekből a kis villanások­ból mégis valami olyan szív­melengető egyveleg kereke­dett, ami talán a legslvárabb lelkek gazdáiban Is visszhang­ra talált. Mert — Idézzük csak fel az egymásra következő je­lentésrészeket — lehet-e kö­zömbösen, érzések nélkül tu­domásul venni, hogy a figu- rácskák többsége anyjába ka­paszkodó, hozzá menekülő gyerekeket mutat; hogy arról a nagyon megszeretett közös otthonról szinte poétái meleg­séggel szólt a dal; s hogy tény­leg, milyen fényesen bevált pedagógiai ötlet az, ha jó ok teremtődik az általános kicsl- nosodásra. Noha dr. Barna Lajos, zz In­tézmény Igazgatója rokonszen­ves szerénységgel azzal kezd­te mondókáját, hogy ami a ka­rakterek formálásának dolgá­ban mostanság náluk törté­nik, az sem nem eredendő új­donság, sem nem olyasmi, ami­re reá kell célozni a közfigye­lem reflektorát, a néző vala­hogy mégis bólogatni kénysze­rült: Igen, abban a teremcso- portozatban jól szorítják a ki­sebb kezeket az erősebb te­nyerek. Jól szorítják, s úgy ad­ják tovább melegüket, hogy — hallhattuk a statisztikát — a kikerülők számottevő hánya­da maga Is a tanítói, tanári pályát választja hivatásul. S kell-é ennél bizonyítóbb bizo­nyítvány ... Bára Bernadette 4* Bessenyei Ferenc a Hanptmann-darab egyik Je­lenetében Studio. Ami pedig amúgy magát a Stúdió elnevezésű so­rozatot illeti, az mind jobban és jobban megleli önmagát. Viharos — hogy azt ne mond­juk, égzengéses — startja után már-már a kifulladásig elbi­zonytalanodott, aztán gazdái csak erőre kapatták, s kiügyes­kedtek belőle egy szolid, mér­téktartó, ám éppen sallangta- lansága miatt tetszetős képes­hangos folyóiratot. Hogy meny­nyire népszerű, illetőleg, hogy mily mértékben vált kulturá­lis közéletünk legnyilváno- sabb fórumává, azt ml sem bizonyítja jobban, mint az, hogy sokan és szívesen nyi­latkoznak neki. Íróink is, szí­nészeink is kötelességüknek tartják, hogy a Stúdió mikro­fonjába beszéljenek, mégpe­dig az előfizetőknek oly ked­ves közvetlenséggel. Alkalma­sint pedig nemcsak elmond­ják a magukét, hanem, igenis, vallannak. Ügy, mint például legutóbb Bárdy György, aki Já­vor Pállal kapcsolatos — tény­leg legendába Illően megható — emlékeit idézte a Jeles pá­lyatárs máig megőrzött aján­déknyakkendőjében, és úgy, mint Darvas Iván, aki egy manapság alig gyakorolt gesz­tussal tárt kaput, s jelölt ki utat ifjú kollégájának, Gálffy Lászlónak. Egy jelző, mint száz: a Stú­dió mind jobban kezdi meg­érdemelni elismerő tapsain­kat Csak Így további Akiéi Láazló problémát okoz az adminiszt­ráció, egyáltalán a dolgozó bér sorolása, statisztikai nyilván­tartása. Lényegében megoldat-, lan maradt Pilisszentiván köz- művelődése, csupán annyit tudtunk elérni, hogy a műve­lődési házból kitelepítsék a kocsmát. — Javultak-e a klubkönyv­tárak körülményei? — Igen. Tágasabb, Jobb kőJ rülmények közé költözött Pi­lis borosjenőn a bibliotéka, ed­digi helyiségét pedig klubnak rendezték be. Piliscsabán a tanács megkezdte egy 200 négyzetméter alapterületű épü­let átalakítását, amelybe a könyvtárat helyezik el és a régi helyiségek ott is közmű­velődési célokat szolgálnak majd. Itt’ kell említeni, hogy a Piliscsabával közös tanácsú Tinnye művelődési házát az idén megközelítően 400 ezer forintért felújítják. A diósát klubkönyvtár gazdagodására még várni kell: a rövidesen megkezdődő Iskolaépítéshez kapcsolódva hasonlóan komp­lex Intézményt kell létrehozni, mint amilyen Nagykovácsiban már működik — Általában Igyekszünk ösz­tönözni a komplex, a több cél­ra is hasznosítható intézmé­nyek kialakítását — mondta dr. Deák Béláné. — Ezt néha a kényszerhelyzet is segíti. Pél­dául Biatorbágyon tatarozni kell az egyik általános iskolát; ezért átépítik a több éve hasz­nálatlan állomásépületet, hogy átmenetileg befogadhassa si gyerekeket. De az átépítést úgy kell megoldani, hogy az Iskola befejezése után az állomás mű­velődési házként működhessen. Diósdon a régi mozit étterem­mé alakítják, olyan megoldás­sal, hogy közművelődési célo­kat Is szolgálhasson. A mérleg másik serpenyója A közművelődési intézmé»; nyék állapota, technikai félsz«-, reltségük, személyi ellátottsá­guk a feltételrendszer részei­ként csak a mérleg egyik ser­penyőjét nyomják. Mit tesznek a másikba7 Milyen lehetősé­geket kínálnak és hogyan kí­nálják a megszépült, gazdago­dott művelődési házak, illetve klubkönyvtárak? Nehéz cso­korba szedni beszélgető part­nereim válaszait. Végül is ez utóbbiak bizonyultak a legne-; hezebb kérdésnek. Kétségtelen, hogy a tartalmi munkában csak hosszabb Idő elteltével mutatkozik meg * nagy változások hatása. S a2 is igaz: Ürömön, Sóskúton vagy Zsámbékon alig-alig akadt kifogásolnivaló a közművelő­dési munkában, sőt ide sorol­hatjuk a termelőszövetkezeti fenntartásban működő töki művelődési intézményt is. Bu­dakeszi, Budaörs és Nagyková­csi népművelőinek is van mi­vel büszkélkedni, összességé­ben mégis helytálló a közmű­velődési felügyelő véleménye: minden erővel a tartalmi mun­kát kell javítani. Igen. Most már a népművelőkön a sor a budai járásban. A színvonal emelkedését bizonnyal jól szolgálja majd az Intézményvezetőkből a közelmúltban megalakult mód­szertani testület. Tapasztalataikkal, tanácsaikkal segíthe­tik a másodállású, a szakképzetlen vagy az egészen fia­tal, gyakorlattal alig rendelkező népművelőket. Újdonság a járásban az is, hogy néhány nappal ezelőtt elkészült az első öszevont műsorfüzet. Ugyanakkor megkezdték a bá­zisintézmények szervezetének' létrehozását. Vitathatatlant Pest megye több járásában már egy-két éve túljutottak ezeken a lépcsőfokokon. A budai járásban most kezdik gyors léptekkel bepótolni mindazt, amire eddig nem fu tóttá pénzből, figyelemből, szellemi energiából. Kriszt György nyék állapota romlott, így egy­re nagyobb lett a szakadék a lehetőségek és az igények kö­zött. Fel kell hívni a figyel­met erre a tarthatatlan álla­potra. — Több lett a pénz? — Nem jelentősen. Inkább a meglevő kereten belüli ará­nyok változtak. A községi ta­nácsok többet költöttek a mű­velődési intézmények korsze­rűsítésére, felszerelésük gyara­pítására. Ennek köszönhető, hogy a járás valamennyi tele­pülésén javultak tavaly a mű­velődés feltételei. Ehhez tar­tozik, hogy hét művelődési ház vezetésével új igazgatókat bíz­tunk meg. Ugyanakkor emel­kedett a függetlenített népmű­velőik száma is. — Hol voltak kiemelkedően jelentős változások? — Elsőként kell mondanom Budakeszit. A májusban fel­avatott művelődési házba két új, szakképzett népművelőt al­kalmaztunk. Ezzel ott csaknem optimálisak a feltételek. De leg­alább ennyire büszkék vagyunk a perbáli fejlődésre: a helyi ta­nács — társadalmi összefo­gással — csaknem Ideálissá építette át a régi, elhanyagolt művelődési házat. Törökbálin­ton ugyancsak teljesnek mond­ható a felújítás, függönyöket, szőnyegeket vásároltak, s az eddigi mellé még egy népmű­velőt alkalmaztak. Solymáron megszűnt a művelődési ház működésének egyoldalúsága. Az új igazgató a zenei rendez­vények mellett más Jellegű programokkal Is Igyekszik gaz­dagítani, kitágítani tevékeny­ségi körüket. Rázós utakon haladva —Milyen gondokat hoztak át erre az esztendőre? — A sok közül kiemelkedik a budaörsi művelődési ház helyzete — vette át a szót Lak­nerfy László. — Tavaly vég­rehajtottak ugyan kisebb fel­újításokat, de ez csak felületi kezelést jelentett. Az intéz­ménynek 26 helyi üzemmel van együttműködési szerződé­se, s már összejött több millió forint a ház teljes átépítésére. Ez azonban még kevés, így nem kezdhetik el a munkát, amíg nincs meg a teljes anya­gi fedezet Nem szeretnénk úgy járni, mint Pilisvörösvá- ron, ahol megkezdődött az in­tézmény építése, de elfogyott a pénz, -s ott sincs megoldás. Akadnak tréfába illő gond­jaink, példa erre Páty. A ta­nács és a helyi termelőszövet­kezet közösen foglalkoztat egy főállású népművelőt. Ez nagy eredmény. Csakhogy állandó Kodály-ccntcnárium A Mesterhez méltóan Jelentős feladatot vállal a magyar Kodály Társaság a Kodály Zoltán születésének 100. évfordulójával kapcsola­tos megemlékezések előkészí­tésében, a centenáriumi ren­dezvények szervezésében. A három éve megalakult társa­ság január 30-án a Fészek­klubban tartja II. közgyűlését, ahol elsősorban azt vitatják meg; miként járulhatnak hozzá a Jubileum méltó meg­ünnepléséhez, ahhoz, hogy a zeneszerző életműve, munkás­sága kultúránk szerves része­ként gazdagítsa az újabb és újabb nemzedékek mflveltsé- gét. A szervezet kapott megbí­zást a centenáriumi Időszak országos hangversenynaptá­rának összeállítására. EmelH lett a közművelődési Intézmé­nyekkel együttműködve részi vesz a mester nevét viselő együttesek, iskolák, Intézmé-; nyék rendezvényeinek össze­hangolásában.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom