Pest Megyei Hírlap, 1982. január (26. évfolyam, 1-26. szám)

1982-01-22 / 18. szám

1982. JANUAR 22., PÉNTEK "tern ‘éjjPjr W szfunam Népfrontvita A lakásgazdálkodásról A Hazafias Népfront Orszá­gos Elnöksége csütörtöki ülé­sén megvitatta a Magyar Szo­cialista Munkáspárt Közpon­ti Bizottsága és a Miniszterta­nács irányelveit a lakásépítés, -fenntartás, -gazdálkodás és -elosztás fejlesztésére. Ben- csik István alelnök megnyitó­ja után Hoós János, az Orszá­gos Tervhivatal államtitkára és S. Hegedűs László, a nép­front országos titkára fűzött kiegészítéseket az irányelvek­hez. A vitában részt vevők nagy jelentőséget tulajdonítottak annak, hogy a lakásépítésre fordítható célcsoportos eszkö­zökkel a tanácsok önállóan rendelkezhessenek, mert ezek felhasználása így válik célsze­rűbbé. Szükséges, hogy a la­kosság nagybbb tehervállalá­sával párhuzamosan a lakás- fenntartó szervek karbantartó munkája jelentősen javuljon. Az országos elnökség — egyetértve az irányelvekkel észrevételeit, kiegészítő és módosító javaslatait eljuttat­ja a párt- és állami szervek­hez. Az elnökség vállalta, hogy a népfrontmozgalom részt vesz a feladatok megoldásában, alapvetően az állampolgárok szemléletének olyan formálá­sában, hogy igényeik és lehe­tőségeik növekedésével pár­huzamosan vállaljanak na­gyobb részt és felelősséget la­káskörülményeik javításában. A vitában felszólalt: Gyúró Ferenc, Hantos János, Hor­váth Lászlóné, László Andor, Lékai László, Mezey Barna, Molnár Frigyes, Pethő Tibor, Sarlós István, Szemők József, Trautmann Rezső és V. Nagy Imre. Ezután az országos elnök­ség — Kovács Bélának, a nép­front országos titkárának elő­terjesztése alapján — elfogad­ta a Magyarok Világszövetsé­ge elnökségének tagjaira tett javaslatot. Választmányi ülés Szlovákok szövetsége Tavaly hét olvasótáborban mintegy 280 szlovák ajkú diák gazdagította anyanyelvi isme­reteit; számos hazai és külföl­di nemzetiségi ének- és tánc- együttes látogatott el hazánk szlovákok lakta vidékeire — egyebek között ezekről szá­moltak be a Magyarországi Szlovákok Demokratikus Szö­vetsége országos választmá­nyának csütörtöki ülésén. Az értekezleten megvitatták a szövetség tavalyi munkáját elemző beszámolót, illetve az idei munkatervet. A választmányi ülésen meg­állapították: a szövetség idei feladatait is egész társadal­munk politikai, gazdasági ten­nivalói határozzák.meg. A szö­vetségnek segítenie kell ab­ban, hogy a magyarországi szlovákok tevékenyen kive­gyék részüket az ország előtt álló feladatokból, s részesei legyenek társadalmunk politi­kai életének. Duni tészta, szójával dúsítva Két műszakban perd Ili a tészta Amikor nagyanyám tészta­gyúráshoz készülődött, való­ságos szertartás, tanúja lehet­tem. Nem lehet másnak nevez­ni azt a gondosságot, amely- lyel kezét tisztára mosta, a lisztet szitálta, a tojásokat vá­logatta. Azalatt a néhány óra alatt — amíg a keze járt, mint egy gép, de nem súlyosan, ne­hézkesen, hanem finoman, könnyedén — szép Tisza, men­ti népdalokat énekelt, s én csöndben hallgathattam, cso­dálhattam. Ugrándozásról szó sem lehetett, hiszen a csoda­sárga lisztillatú tészta tisztasá­gát mindennél jobban vigyáz­ta... Huszonötféle Ritka manapság az a házi­asszony, akinek kedve, ideje, no. meg szakértelme van a tésztagyúrásra, de nincs is szükség erre az időt rabló munkára, hisz’ a tésztagyárak a legkülönfélébb levesbe- és főtt tésztánakvalóval áraszt­ja el a boltokat. Legfeljebb ar­ra lehet gondunk, hogy a kí­nálatból a lehető legjobbat válasszuk. A dányi Magvető Tsz kókai tésztaüzemében 1976-ban fog­tak a félig-meddig gépesített tésztagyártáshoz. A Dani ne­vet viselő kis dobozokkal, ben­nük a különböző formára vá­gott tésztákkal, a fővárosi és a Pest megyei háziasszonyok is találkozhatnak bevásárlásaik során. — vMost 15 fajta terméket készítünk — tájékoztat az üzemvezető, Színak István. Nyolc, vagy öt tojással. Cér­nametéltet, kiskockát, nagy­kockát, eperlevelet, széles me­téltet, csuszát és, persze csigát is. Az idén 36 vagonnyit készí­tünk belőlük: 25 vagont a VOSZK-társulásnak szállítunk, Vopa néven az egész ország­ban forgalmazzák. A Buda­pesti Füszért megrendelésére 5 vagon Dani tészta megy, s új termékeinkből is mintegy 5—6 vagonnyít gyártunk a főváro­si, a Borsod és a Heves megyei boltokba visszük majd, s ha létrejön a szerződés a Skála áruházzal... Szorgos kezek készítik a tésztát Erdősl Agnes felvétele Új termék S hogy mi ez az új termék? Az üzemvezető elárulja, nem más, mint a magas fehérje- tartalmú szójaliszttel dúsított kifőzőtészta, vagyis széles metélt, csusza stb. Míg a ha­gyományos tojásos tészta fe­hérjetartalma 10—12 százalék, a szójaliszttel készült termék 20—22 százalékot is elér. Tel­jes értékű növényi fehérjéket találhatunk benne, s így táp­lálóbb, egészségesebb tészta­félét gyártanak majd a kó- kaiak. Ügy tervezik, 1—2 hó­napon belül már a boltokban is megjelenik az új főznivaló. A kókai üzemben hatvan- hatvanöt asszony szorgosko­dik, két műszakban. Az idei évre tervezett 14 milliós árbe­vétel és az 1,8 milliós üzemi nyereség elérése épp szorgal­muk, fáradhatatlan kezük munkája nyomán nem tűnik megvalósíthatatlannak. Pedig a kezükre ugyancsak nagy szükség van. Hiszen a kisüzemben ugyan a tésztavá­gás. -nyújtás gépesített, de a masinákat ki is k^ll szolgálni, a tésztát meg is kell gyúrni, s van olyan levesbetétjük is, amelynek gyártását gépesíte­ni a dolgok mai állása szerint nem is lehet S ez nem más, mint a csigatészta, a lakodal­mi tyúklevesek elmaradhatat­lan kelléke. Választékbővítés — Itt van aztán nagy szük­ség, a nem mindennapi kéz­ügyességre, a gyorsaságra, mint mondják, minden a csuk­lómozgáson múlik. Tegyük hozzá, meg annak a tíz-tizen­öt asszonynak az állóképessé­gén, akik rendszeresen ezt a tésztát csinálják. Nyolcórás műszakban pödöríteni az aranysárga tésztát,' ehhez bi­zony nem kis erőre van szük­ség. S még kimondani is sok naponta minimum négy, ma­ximum 11 kilót készít a csigá­ból egy-egy gyors kezű kókai asszony. S természetesen ott a fejlő­dés lehetősége is az üzem előtt. A már említett szójás tésztákon kívül kísérleteznek egy sereg keresett — külön­bözőképpen dúsított, .vagy dia­betikus — tésztafélével. Ez a jövő útja — állítják, hiszen a hagyományos tojásos termé­kekkel győzi a piac igényeit a nagyüzem' is. Egyre jobb mi­nőségben, a Dani-áraknál ol­csóbban ... Nem marad más, mint az új keresése, a válasz­tékbővítés, a gyors alkalmaz­kodás a kereslethez. Egy tsz- melléküzem számára — ma már rutinfeladat... De addig is, míg a közeli cé­lokból valóság lesz, két mű­szakban perdül a csiga a kó­kai tésztaüzemben... G. M. Negyedszázados Jubileum Naponta tettekkel bizonyítanak Kétezer ember tisztelegett néma felállással tavaly a Gö­döllői Agrártudományi Egye­tem aulájában egy munkásőr emlékének. A kegyelet meg­rendítő pillanataiban sokan csak ennyit tudtunk az el­hunytról: 1957 tavaszán a párt hívó szavára fegyvert ragadott, hogy az ellenforradalom rom­boló erőivel szemben védje á munkáshatálmat. Akkor azon­ban mindannyian éreztük: ezernyi szóval sem lehetne több jót elmondani róla. Őrzi az emlékezet Nem ő volt az első, aki az élők közül való távozásávál ritkította egy nagyon nehéz időszak cselekvő tanúinak so­rait. Várnagy Attila egység- parancsnok és Németh József veterán munkásőr sorolja Bo­ros József, Bucherna Nándor, Bucskó Vilmos, Kóczián Lő­rinc és Kürti László nevét, akiknek a fényképe ott van ugyan a gödöllői járási-városi munkásőrzászlóalj hatalmas tablóján, de már soha többé nem jelenthetik: parancsnok elvtárs, a parancsot végrehaj­tottam! Emlékük soha nem merülhet feledésbe — mondjuk —, meri életútjuk lelkesítő példaadás lehet az utánuk jövőknek. De hegy ez a megállapítás, sőt fo­gadalom valósággá váljék, ah­hoz sokan hozzájárultak a gö­döllői járásban. „Még nem ké­ső, hogy összegyűjtsük és az utókorra hagyományozzuk em­lékeinket" — mondották. S íme, egy emlékszoba máris megtelt a Szilhát utca 30-ban a dokumentumokkal. A zász­lóalj hozzátartozói, a járás helytörténeti múzeumai, a bá­zisvállalatok és magánszemé­lyek adták össze a rekvizitu- mokat. A munkásőrség negyedszá­zados évfordulójára Pest me­gyében emlékező ünnepi egy- séggyűiések megnyitójának résztvevői ma a Gödöllői Ag­rártudományi Egyetem aulá­jának folyosóján megtekinthe­tik az emlékszoba odaszállí­tott dokumentumait.. Újkori történelmünk elgondolkodtató, érzelmi hullámzást előidéző képe tárul itt a szemlélődök elé. Koronagyémánt és ezer kol­dustarisznya otthona Gö­döllő abban a korban, amikor Kobzi, János élt és küzdött itt a nép felemelkedéséért. E sö­tét korszakban a reménysugár rövid, de felejthetetlen felra­gyogását jelentette a Magyar Tanácsköztársaság, amelynek hadműveleteit egy időben in­nen irányította a Vörös Had­sereg vezérkara. Mindezt ko­rabeli fényképek, írásos do­kumentumok (köztük Kobzi János periratainak másolatai) szemléltetik. Aminthogy fotók és egyéb dokumentumok mu­tatják a második világháború pusztításait, s a felszabadult magyar nép szabadságvágya beteljesedésének eseményeit is. A legtöbb emlék természet­szerűleg a Kobzi János mun­kásőr zászlóalj 25 < éves törté­netét örökíti meg. Még a fia­tal munkásőrök is meglepődve nézik — hát még a civilek! —, hogy az alapító munkásőrök öltözékéhez (egyszerű munkás­ruha, pufajka, csizma, kék posztóból készült Lenin-sapka) és fegyvereihez képest mekko­ra fejlődés nyilvánul meg a mai felszerelésben. A munka becnilste Kobzi János portréja — amelyet Németh József, az idős munkásőr festett meg —, s a munkásőrök mindennapi életéről, ünnepi eseményeiről készült felvételek, tablók előtt a látogató világosabban érti a munkásőreskünek azt a részét, hogy „munkával, fegyverrel, felvilágosító szóval’’ a dolgozó népet szolgálom. Az emlékszobában elhelye­zett, de most itt látható doku­mentumok élesebben világít­ják meg számunkra azt a tényt, hogy a jó munkásőr jó munkás, és a társadalmi rend­szerünk iránt szilárdan elkö­telezett ember is egy személy­ben. A gödöllői zászlóalj állo­mányából például kiemelkedő gazdasági munkájukért eddig kilencvenen kaptak kormány­vagy miniszteri kitüntetést, kétszáznegyvennyolcan kiváló dolgozó jelvényt, huszonhat munkásőr szocialista brigád­vezető, s az állomány 89 száza­léka szocialista brigádokban dolgozik. Nem véletlen tehát, hogy az olyan vállalatok, mint a Ganz Árammérőgyár, a Gödöl­lői Gépgyár, az Ipari Műszer­gyár vezetői úgy tekintenek a munkásőrökre, mint a poli­tikai és gazdasági munkában egyaránt példamutató embe­rekre. S az sem véletlen, hogy ha áldozatkészségre és külön­leges helytállásra van szük­ség, mindenki a munkásőrök­re gondol elsősorban. Hiszen ott voltak a dunai árvízvédel­mi munkáknál épp úgy, mint a Pest megyei kórház építé­sénél.' ahol egymillió forintos termelési értéket állítottak elő társadalmi munkában. Az emlékszoba dokumentu­mainak nézegetése közben ki­derül az is, hogy a gödöllői munkásőr zászlóalj háromszor nyerte el a megyei parancs­nokság legjobb önálló egysége címet, és ugyancsak háromszor kapott dicsérő oklevelet. Mi volt ezeknek a kiemelkedő si­kereknek a forrása? A közrend védelme Jelentős érdeme van mind­ebben annak a 17, ma is ak­tív és 24 tartalékos munkásőr­nek, aki alapító tagjai és ve­zéregyénisége a zászlóaljnak. Megkülönböztetett " tisztelet övezi az egység munkásőreit azért is, hogy hatékonyan közreműködnek a város és a járás közbiztonságának és közrendjének erősítésében. Ugyancsak elismerésre méltó, hogy a kiképzési és szolgálati feladataik teljesítése mellett kiemelkedő eredményeket ér­tek el az ifjúság hazafias-hon­védelmi nevelésében. Gödöl­lőn, Aszódon, Kartalon és Tú­rán öt úttörő-munkásőrgárda tevékenykedik az ő patroná- lásukkal. _ Mindez szemléletes módon tárul az emlékszoba anyagá­ból a látogató elé. S mire e do­kumentumokat végignéztük, választ kaptunk arra a sokszor elhangzó kérdésre is, hogy mi készteti őket kiképzésre, lő- gyakorlatra, szolgálatteljesítés­re akitor, amikor munkatár­saik pihenni térnek, vagy szó­rakozni indulnak. A válasz alighanem így summázható: hűség a néphez, hűség a párthoz. Mivel ez az érzés- bennük különösen erős, s ezt tetteik­kel naponta bizonyítják, közös érdekünk, hogy emberi arcula­tuk, helytállásuk soha feledés­be ne merüljön! Cseri Sándor Mif vdrurik a kisvállalkozásitól? Ä tartalékuk kasznesitása Két dsbg szükséges a vál­lalkozáshoz: termelőeszköz és munkaerő. A tőkét a vállala­tok,-szövetkezetek úgy teremt­hetik elő, hogy saját eszkö­zeik egy részét e célra elkülö­nítik, illetve térítés ellenében a dolgozóik részére átengedik. A másik megoldás, hogy a kis­termelés résztvevői saját meg­takarításaikat, eszközeiket ad­ják össze. Mindkét változat tartalékokat mozgósít; a gaz­daságfejlesztés így — más mó­don elő nem teremthető — pótlólagos forrásokhoz jut. Nincs tehát szükség számotte­vő- központi forrásokra, beru­házásokra. A társadalom számára kü­lönösen fontos, hogy a lakos­ság a személyi jövedelmek megtakarítható réshát valóban megtakarítsa, ne pedig elfo­gyassza. A kisszervezetek fej­lesztése lehetőséget nyújt a fo­gyasztóknak arra, hogy a jö­vőt megalapozó felhalmozá­sok, értékmegőrző befektetések ne terheljék, hanem bővítsék az áru- és szolgáltatási a'apó- kat. A szocialista gazdaság hatékonyságát, egyensúlyát ja­vítja. ha a személyi jövedel­mek egy része a mérlegnek ab­ba a serpenyőjébe kerül, amely a kínálatot növeli, nem pedig abba, amelyik a keresletet fo­kozza. Ami a kisszervezetek mun­kaerőforrásait illeti, a cél szin­tén a meglévő tartalékok moz­gósítása. Nyilvánvalóak — és ( építő tevékenységet szervez­zék, gépkölcsönzéssel, építő­anyag beszerzéssel stb. segít­sék. Vagyis a szabadidőben végzett építőmunka ugyanúgy a szocialista építőszervezetek integráns részévé válhat, aho­gyan a termelőszövetkezetek, állami gazdaságok szerves ré­szét képezik a háztáji gazda­ságok. Nincs szó a kisszervezetek és még kevésbé a magánvál­lalkozások túlburjánzásáról. Elsősorban' szocialista típusú, új kisszervezetek alapításával számolunk. A becslések sze­rint fi, következő két évben 100—150 kisvállalat és kis­szövetkezet fog alakulni. Ezek­nek várhatóan egyharmada (30—50) lesz teljesen új kép­ződmény. Kétharmada 70— 150) pedig a meglévő nagy- szervezetekből válik ki. önálló­sul bizonyos meglévő fel­adatok végzésére az új igé­nyeknek és lehetőségeknek megfelelően. Az alakuló kis­vállalatok és kisszövetkezetek csupán méreteikben, s egysze­rűbb számvitelükben, irányí­tásukban különböznek a na­gyobb társszervezetektől, ter­melési viszonyaikban nem, hi­szen a termelőeszközök itt is egyértelműen szocialista tu­lajdonban lesznek. lyiesemKthetiük továbbá, hogy 400—500, főleg vállalati, kisebb részben magánjellegű gazdasági munkaközösség ala­kítása szintén várható. Szá­molhatunk a meglévő 80 ezer kisiparos több ezer fős gyara­podásával is. Mindez együtt­véve is elenyésző arányt képvi­sel a szocialista szektor dol­gozó millióihoz képest! Kovács József tegyük hozzá: nem minden illúziótól mentesen — erősít­heti az új lehetőség. Ha 3 tSííötSi'g új munkahe­lyen, egy kisvállalatnál job­ban érvényesül, ennek a nép- gazdaság egésze látja hasznát. Egyebek közt több olyan mű­szaki, gazdasági kooperációs feladátot oldanak meg majd a kisszervezetnél, amely köz­vetlenül hozzájárul a nagy- vállalatok hatékonyságának, versenyképességének fokozá­sához. Míg a teremtő ener­giák elherdálása, a rossz al­kotói közérzet felbecsülhetet­len anyagi és erkölcsi, károkat okoz. A tartalékok, az alkotó energiák nem szabadulhatnak fel spontán módon. Fontos, hogy a nagyvállalatok, a szö­vetkezetek, a tanácsok, a mi­nisztériumok szervezzék, kez­deményezzék a kisvállalkozá­sok megalapítását, egyenges­sék útjaikat. Mindenképpen el kell kerülni, hogy ne a ka­landorok, a „pénzcsinálók’’ üzlete legyen a kisvállalko­zás, hanem á dolgozni sze­rető és dolgozni tudó szak­emberek alkotó tevékenységé­nek színtere. A magánerős lakás- és főként a családiház-építé- sekre például az állami és a szövetkezeti építőiparnak ed­dig vajmi kevés hatása volt A jövőben lehetőség nyílik ar­ra, hogy az ilyen magánerős nem lebecsülhetőek — a sza­badidő és a családi munkaerő produktív hasznosításában rej­lő lehetőségek. A termelés szerkezetének átalakítása, “ a nem gazdaságos tevékenység visszafejlesztése, megszűnteté­se nyomán számolhatunk az­zal, hogy a kistermelésben ha­tékonyan foglalkoztatható munkaerő szabadul fel. Végül, de nem utclsó sorban, jelen­leg tartalékot képez a nagy- szervezetek állományában lé­vő, de nem kellő mértékben és hatékonysággal foglalkoztatott munkaerő ésszerű hasznosí­tása is. Remélhetjük a meg­lévő — 20—30 százalékra be­csült — belső munkaerő-tar­talékok egy részének mozgó­sítását is.. A Irakamért folyó ver­senyben azok a nagyvállala­tok tudják megtartani ambi­ciózus, tehetséges szakembe­reiket, amelyek kezdeménye- zőek, rugalmasak, magasan szervezettek, s merész meg­bízatásokkal, hatásos anyagi ösztönzéssel érvényesülési le­hetőségeket teremtenek dol­gozóik számára. Nehéz hely­zetbe kerülhetnek viszont a merev, nehézkes, erősen hierarchizál.t rendszerek, ame­lyek korlátozzák az alkotó energiák kibontakozását, a személyiség önmegvalósítását. Különösen a fiatal szakembe­rek türelmetlenségét, kísérle­tező, fejlesztő kedvét, a krea­tív munka iránti vonzalmát —

Next

/
Oldalképek
Tartalom