Pest Megyei Hírlap, 1982. január (26. évfolyam, 1-26. szám)

1982-01-15 / 12. szám

A marósok mestere Remek kollektívára találtam A Finommechanikai Vállalat marógépénél Bakos Tibor, az egyetlen Pest megyei versenyző Jó segítőtárs a szakszervezet Erőpróba előtt a mezőgazdaság — Fáradt vagyok, úgy érzem, nem sikerült valami fényese:, a szereplésem — mondta mé; az eredményhirdetés előtt Ba­kos Tibor, az ikladi Ipari Mű­szergyár 25 éves marósa. Több mint ezer fiatal indult tavaly az ország első Ki minek mestere marósvetélkedőjén. A helyi és megyei versenyek után az országos döntőbe mindössze harmincán jutottak el, közülük — Bakos Tiborhoz hasonlóan — tizennégyen pá­lyakezdők, azaz még nem töl­töttek öt évnél hosszabb időt a marógép mellett. Ami tehát az eddigi szereplést illeti — máris vitába kell szállnom ve­le —, mindenképpen elisme­résre méltó. Az egyetlen Pest megyei versenyző alaposabb megisme­résére az ebédidőben jut idő. — Hatvanban születtem, most is ott lakom. Az édes­apám vonatvezető, de nehogy azt higgye, hogy a hatvani vasutasdinasztiához tartozunk. Nálunk családi örökség a ha­gyománytörés; a nagyapám ács volt, én pedig, ugye, vasas. Az édesapám nyugdíjas, azelőtt a tanácsnál dolgozott. Én a Vak Bottyán Ipari Szakközépiskola gépésztagozatán végeztem, majd a Hatvani Konzerv­gyárba mentem, esztergályos­nak a tmk-ba. Az IMI-be ’77- ben jöttem át, rögtön marós­nak. — Érettségivel ma még leg­többen íróasztalt keresnek. Nem gondolt erre soha? Ágyúnk van a szalmakazal­ban! Ezt híresztelték rólunk annak idején az elleniorradal- niárok. Mi persze akkor nem siettünk a cáfolattal. Nem árt, ha félnek tőlünk, gondoltuk magunkban. Golyószórónk volt három is, dupla tárral: szélnek eresztett kiskatonáktól szerez­tük. Tsz-őrségünk ezzel a fegy­vertárral vigyázott éjjel-nap- . pal a közös gazdaság vagyoná­ra. Hogy mekkora volt akkor ez a vagyon? Nagy, legalábbis az akkori idők fogalmai sze­rint annak számított. Ezerk-i- lencszázötvenben 60 szentlő- rinckátai család a szó legszo­rosabb értelmében önként, sa­ját elhatározásából alakította meg az Űj Világ Termelőszövet­kezetet. Körülbelül 500 holdon gazdálkodtunk. Volt vagy 70 szarvasmarhánk, 10 lovunk, 30 anyakocánk és azok szaporula­ta. Ezerki lencszázötvenkettőben már egy MTZ-traktort vettünk; az öntözés* kertészkedés, bú­za- és kukoricatermesztés, ál­lattenyésztés jól jövedelmezett mindannyiunknak, így hát a tsz-hez mi valóban úgy ragasz­kodtunk, mint a sajátunkhoz. Hát ezért alapítottuk meg már az ellenforradalom kezde­tén Szabó Sándor útkaparó ja­vaslatára a tsz-őrséget. Szabó Sándor nem volt ugyan tsz-tag, de ugyanahhoz a pártszervezet­hez tartozott, mint mi. A tsz- őrségnek természetesen tagja lett apám is, akit szintén Csd- nyi Mihálynak hívtak, mint engem. Hiszen őt 1929-től ver­ték, zaklatták a csendőrök, a ' felszabadulástól ő lett Szentlő- rinckáta párttitkára, hát per­sze, hogy élete árán is kész volt megvédeni azt, amit az — Nem tudom elképzelni magam „irodakukacként”. Le­het, hogy a kevesebb pénz is ■némi szerepet játszik. Mehet­tem volna műszaki rajzolónak is, de a lényeg; így érzem ma­gam közvetlenül hasznosnak, így tudok szorosabb kapcsola­tokra szert tenni. Itt, az Ipari Műszergyárban remek, jó kol- . lektívára találtam, a verseny előkészítésekor is olyan sokan segítettek, hogy nem is tudnék neveket kiemelni. Az egész szerszámüzem mellettem állt, rengeteg szakmai fogást tanul­tam meg. Nélkülük nem is in­dulhattam volna ezen a verse­nyen. — Erről jut eszembe: to­vábbtanulás? ellenforradalmárok el akartak tiporni. Persze, hogy én se kérettem magam egy percig sem, hiszen a felszabadulástól párttag vol­tam, és az ellenforradalmárok azzal fenyegettek, hogy kiirta­nak a családommal együtt. Meg azfán én olyan családi légkör­ben éltem mindig, hogy más, mint a munkáshatalomhoz való hűség, fel sem ötlött soha a gondolataimban. Egyszóval: szervezett erőt je­lentettünk. így aztán féltek is tőlünk az ellenforradalmárok. Itt ez a betonos út akkor még kővel volt borítva a termelő- szövetkezet kerítése mellett, ezen jöttek naponta a hőbörgő, gyűlölködő alakok és szidtak, fenyegettek bennünket, amiért nem vagyunk hajlandók sztráj­kolni. Emlékszem, amikor leg­jobban acsarkodtak ránk, mi egy csomóan ott álltunk annak a nagy pincének az ajtaja előtt, késekkel tisztogattuk a káposz­tafejeket, és válaszra sem mél­tattuk az átkokat, fenyegetése­ket. így történt, hogy a rengeteg fenyegetés ellenére nemcsak hogy egy szénaszálat sem mertek elvinni, de még a lá­bukat sem tették be az Űj Vi­lág portájára. Mikor aztán az ellenforrada­lom kudarcba fulladt, fegyve­reinket átadtuk a karhatalmis- táknak. Nem sokáig maradtunk azonban fegyver nélkül, mert — Hm. Ha az egyetemre gondol, hát arra most nincs se energiám, se anyagi lehe­tőségem. Talán később, vagy a műszaki, vagy a közgazdasá­gi egyetemen. Jó házasságban élek, a feleségem bérelszámoló a konzervgyárban, most gye­sen van a két gyerekkel — egy fiú és egy lány —, a konzerv­gyártól lakást kaptunk, fizet­jük az OTP-t. Elég komoly anyagi gondjaink vannak, hi­szen a gyes mellett az én fize­tésem csak 4260 forint, és fi­zetni kell még a lakás rezsi­jét, a bútort, a személyi köl­csönt. Ehhez jön az élelem ... Szóval, most egy másodálláson töröm a fejem. Tavaly fóliás zöldségtermesztésbe fogtunk, a szüleim családi házának kertjében megtermeltük a csa­lád szükségletét, és tízezer fo­rint tiszta hasznunk is volt. Azért maradt emellett tanul- nivaló is. A gyárban komoly technológiai váltás lesz, a meg­levő NC-gépek mellé CNC, vagyis számítógép-vezérlésű gé­pek is érkeztek, melyek lyuk­szalagról, memóriával dolgoz­nak. Nagyön érdekel, esélyem is Van arra, hogy engem tesz­nek melléjük. Nemsokára Esz­tergomba utazom egyhetes tan­folyamra, otthon is tanulok már. S ez egyelőre jobban iz­gat, mint az egyetem. — Szabad idő, hobbi? — A család, a másodállás — ha meglesz —, a kertészkedés és szeretek fotózni. Véget ért az ebédidő, ered­ményhirdetésre szólítják a fia­tal marósokat Az értékelés szerint Bakos Tibor kiválóan állt helyt mind a szakmai kérdésekben és gyakorlatban, mind a politikai tájékozottság­ban. Az ország harmadik leg­jobb marósa lett. Kolossá Tamás 1957 elején itt. is megalakult, a munkásőrség. Ha jól emlék­szem, március 15. táján tettünk esküt. Szakaszunknak attól kezdve mind a mai napig én vagyok a parancsnoka. Kezdetben hangulatkeltés és uszítás folyt ellenünk. Az idők folyamán azonban mind több olyan tettet hajtottunk végre, amivel megbecsülést szereztünk testületünknek a lakosság köré­ben. Egy alkalommal például egy nagykátai ember fegyvert lopott, a határban elbújt és bosszúból ki akart irtani egy családot. Miután szakaszunk bekerítette, jobbnak látta meg­adni magát. Gyorsan elrepült ez a 25 év, de rengeteg változást hozott. Sokáig a mi szakaszunk volt a legjobb a járás munkásőregy- ségei között, az utóbbi évek­ben azonban már a tápiószent- mártoni Aranyszarvas Tsz sza­kaszával fej-fej melletti ver­senyt vívunk. Kezdetben fur­csa volt számomra, hogy mene­teléskor szakaszparancsnok­ként apámat, apósomat, ke­resztapámat is kommandíroz- nom kell. Most már ebben nem látok semmi különöset, sőt az is természetes, hogy a fiam. aki szintén a termelőszövetkeze­tünkben dolgozik villanyszere­lőként. két év óta ugyancsak munkásőr. S ha a változásokról beszé­lek. említenem kell szövetke­zetünket is, amelynek 18 éven át én voltam a párttikára. Mint arról lapunk első ol­dalán beszámoltunk, tegnap ülésezett a MEDOSZ központi vezetősége. Az eseményről az alábbiakban részletesen tudó­sítunk. Az előre kiküldött jelentés részletesen elemzi a mezőgaz­daság és az erdőgazdálkodás tavalyi eredményeit. Alapos ismertetést kaptak belőle a jelenlévők a tárcához tartozó üzemek brigádmozgalmáról, a szocialista munkaversenyről. A dokumentum megállapítja, hogy az üzemek aktív dolgo­zóinak több mint a fele vesz részt e nemes és hasznos ver­sengésben kollektiven és egyé­nileg. Számszerűen 31 ezer szo­cialista brigád vállalt felada­tokat annak érdekében, hogy minél teljesebben valósuljon meg az anyag- és energiata­karékossági program, sikerül­jön a belföldi szükségleteket jobban kielégíteni a gazdasá­gos exportnövekedéssel egy- időben. Javuló életkörülmények Nem kevesebb, mint 7,7 milliárd forintot fordítottak a MÉM-tárcához tartozó terme­lőszövetkezetek, állami gazda­ságok és erdőgazdaságok dol­gozóik _ szociális helyzetének javítására és munkavédelem­re. Sajnos, a balesetek, köz­tük a halálos kimenetelűek száma nem csökkent, ezért is határozott úgy a SZOT mun­kavédelmi osztálya és a ME­DOSZ, hogy szigorú számon- kérő intézkedéseket foganato­sít. A tájékoztató jelentés ösz- szefoglalja az erdőgazdálkodás főbb feladatainak teljesítését is. Az^ itt dolgozók keresete jelentősen elmarad az iparban foglalkoztatottakétól, de más gazdasági ágazatokétól is. E feszültség feloldására várha­tóan sor kerül a közeljövő­ben: egyszeri rendkívüli bér­emelés formájában. Az írásbeli jelentés második részében, az idei teendőket so­rolja fel. Hangsúlyozza a gaz­dálkodás nehezebb feltételeit. A gazdaságok és szakválla­latok előkészületeket tettek az ötnapos munkahét bevezetésé­re. A beérkezett programok szerint, az idén január elsejé­től 35 állami gazdaság, 48 pedig az év későbbi részében kívánja bevezetni részlegesen az ötnapos munkahetet. Az 1982-es esztendőben még nagyobb súlyt kap a munka szerinti javadalmazás, hiszen az adómentes bérfejlesztés le­Njegyedszázada is volt mit meg­védenünk, hát még most! Szö­vetkezetünk 1974 első napján egyesült a tóalmási Lenin Tsz­szel. A szövetkezet szentlőrinc. kátai telepének . én vagyok a vezetője, de ha most kellene felsorolni vagyonúnkat, aligha­nem bajban lennék. Csak hús­hasznú szarvasmarhából van 1200. juhból 2500; említhetném a teherautónkat, erőgépeinket, 800 négyzetméteres üveghá­zunkat, tejházunkat, de minek soroljam, úgy se jutnék a vé­gére egyhamar. Most aztán kü­lönösen sok lenne a veszteni­valónk. igaz, hogy ép eszű em­ber ma már nem emelne ke­zet a munkáshatalomra. hetősége 2,5 százalékra csök­kent, és a hiányzó 1,5 száza­lékot az érdekelt üzemeknek kell saját erejükből, jobb munkával, nagyobb nyereség­gel kigazdálkodni. Fordulat évének ígérkezik 1982. az üzemegészségügyben. Az egészségügyi kormányzat­tal együttműködve megvaló­sul a mezőgazdasági üzem­egészségügyi bázis. A rövidí­tett munkaidőre az erdőgaz­dálkodás. minden vállalata át­tért január elsejével; a ter­melés és az eredményesség emiatt nem csökkenhet, ugyan­akkor a dolgozók munkabére sem. A kieső idő, illetve ter­melés 41 százalékát műszaki fejlesztéssel kell ellensúlyoz­ni. Az üzemi tervek kidolgozá­sakor és a véglegesítés egész folyamatában, most is érvé­nyesíteni kell a dolgozók, a szakemberek, a tagság széles körű bevonását. A szakszerve­zeti bizottság vitassa meg a gazdasági vezetők által kidol­gozott tervjavaslatot, és jó­váhagyás előtt a bizalmiak testületének ülése véleményez­ze azt. Nagyobb önállóság — Jó alkalom ez a tanács­kozás arra, hogy a legérde- keltebb szakszervezeti veze­tőkkel közösen tárgyaljuk meg a feladatainkat — mondta be­vezető szavaiban Váncsa Je­nő miniszter. Az elmúlt esz­tendő eredményeivel kapcso­latosan kifejtette, hogy a me­zőgazdasági termelés valame­lyest elmaradt a tervezettől, de az 1980-as rekordnál többet produkált. A fejlesztési forrá­sok szűkebb volta ellenére, jelentős összegű, mintegy 26 milliárd forint értékű beruhá­zás valósult meg. Egy jellem­ző szám. csupán traktorból 6 ezret vásároltak a nagyüze­mek. Az export 17 százalék­kal nőtt, hozzájárulva a nép­gazdaság pénzügyi egyensú­lyának javításához. Az idei feladatokkal foglal­kozva. a miniszter utalt ar­ra. kívánatos, hogy ezúttal in­kább a növénytermesztés fej­lődjön dinamikusan, nem el­hanyagolva természetesen az állattenyésztést. Az ágazat ágén nagy ‘ erő­próba előtt áll. s a sikeres munka érdekében a szakszer­vezet a maga sajátos eszkö­zeivel sokat segíthet. Az erdő- gazdálkodásban 5 százalékos termelésnövekedést terveznek, a cél nemcsak a lakosság tű­Magánéletem is telve volt eseménnyel ebben a negyed­században. Amikor először kel­lett fegyvert fognom a népha­talom ellenségeivel szemben, gyalogmunkás voltam. Aztán megértettem, hogy tudással is fel kell fegyverkeznünk. Érett­ségiztem, elvégeztem már a marxizmus—leninizmus egye­tem szakosítóját is. Titkárrá választásom előtt pedig egy évig jártam pártiskolára. A munkásőrségben kétszer kaptam Kiváló parancsnok ki­tüntetést. A Haza Szolgálatáért érdemérem arany és a Munka Érdemrend bronz fokozatával is elismerték munkámat. Sza­kaszparancsnoki megbízatá­somat még öt évig szeretném teljesíteni. Addigra kinevelek egy, jó fiatal szakaszparancsno- ko'. én meg egyszerű munkás­őrként szolgálok majd tovább. A murkasőrceg negyedszáza­dos jubileumára készülünk, a megtett útra való visszatekin­tés során sok minden eszébe jut az embernek. Nekem az elmondottakon túl az is, hogy szerencsés ember vagyok, mert nagyon jó feleségem van. Ö is kommunista és ő is tsz-tag. akár én. Amikor életveszélye­sen fenyegettek bennünket, fiunk az első évét sem töltötte be. feleségem pedig nagy be­teg volt, mégsem esett kétség­be, sőt mindig bátorított. Mun- kásőr-egyenruhámnak később külön szekrényt vásárolt, meri ahogy mondani szokta: az nem csak egy ruhadarab a többi kö­zött. Lejegyezte: Cseri Sándor Váncsa Jenő szóbeli kiegészítését mondja Csilty György a termelőszövetke­zetek szakszervezeti mozgalmáról és a Sasad Tsz-ben elért eredmé­nyekről beszélt Erdőst Ágnes felvételei zifával való jobb ellátása, de az export növelése is. A nagyobb önállóság, na­gyobb felelősséget is jelent. Az Agrotröszt megszűnésével például a vállalatoknak, üze­meknek a gépvásárlásokat jobban meg kell majd fontol- niok, szorosabb kápcsolat kell, hogy létrejöjjön a megrende­lő, a gyártó, illetve a forgal­mazó között. Váncsa Jenő előadása be-‘ fejező részében a belső üze­mi, a kis munkacsoportok ér­dekeltségének fontosságát, hangsúlyozta, kérve ehhez a szakszervezeti tisztségviselők segítségét. Helye van a tsz-ben A tanácskozáson többek kö­zött felszólalt Csíky György, a Sasad Tsz szakszervezeti bi­zottságának titkára is. Mint elmondta. Pest megyében 88 termelőszövetkezeti alapszer­vezet működik, s a szervezett dolgozók száma meghaladja a 32 ezret. Ez a szám már csak azért is figyelemre mél­tó, mivel a közös gazdaságok­ban mindössze hét esztendeje kapott polgárjogot a szakszer­vezeti mozgalom. A Sasad Tsz-ben sikerült a szervezetnek 5—6 év alatt te­kintélyt szereznie, és mint a vezetők gyakorta hangsú­lyozzák, nem akarnak sem tervezni, sem dolgozni a 700 szakszervezeti tag véleményé­nek kikérése nélkül. A terme­léssel összefüggő legfontosabb kérdéseket a zárszámadást, a mérlegkészítést, ma már ma­gától értetődően megvitatják a közös gazdaság minden demokratikus fórumán. Csíky György, hangot adott- annak a véleménynek is, hogy az írásos jelentés, csak szűk­szavúan foglalkozik a terme­lőszövetkezetekben folyó szak- szervezeti munkával. Ennek oka. hogy a szervezet helye, funkciója még nem mindenütt, és nem mindenki számára tisztázódott kellőképpen. A Sasadban is felmerült egy időben a kérdés, vajon nem működnek-e párhuzamosan a testületek? A gyakorlat bebi­zonyította, hogy a tsz-vezető- ség bizottságaiba delegált ak­tivistáik, az alkalmazottak gondjainak, bajainak megfe­lelő közvetítőinek bizonyultak. A Sasad Tsz szakszervezeti bizottságának titkára utalt ar­ra is. hogy az ötnanos mun­kahét bevezetését a tsz-ekben is igénylik, sürgetik az embe- rek. E feszültség különösen a Budapest környéki gazdasá­gokban jelent gondot. A felszólalásokra adott vá­laszok után, a közoonti veze­tőség ülése dr. Dobi Ferenc zárszavával ért, véget. V. B. Betonozzák a pilléreket Az ütemtervnek megfelelően jól halad az Arpád-híd bő­vítéséhez kapcsolódó Flórián tér átépítése. A kilencszázmillió forintos beruházás keretében gyalogos aluljárórendszert és két­szer kétsávos felüljárót létesítenek. Most az aluljárórendszer alapját és az Arpád-híd déli oldalához kapcsolódó felüljáró tar­tópilléreit építik. Ä szakaszparancsnofc Éjjel-nappal vigyáztuk a közöst

Next

/
Oldalképek
Tartalom