Pest Megyei Hírlap, 1982. január (26. évfolyam, 1-26. szám)

1982-01-14 / 11. szám

Dognszfás géppel LLÖI A vérségiek kenyérellátá­sáról részben a túrái Galga vi­déke Áfész élelmiszerboltja, részben pedig a kartali Petőfi Termelőszövetkezet helyi pék­sége gondoskodik. Ez utóbbi naponta tizenkét mázsával já­rul hozzá az ellátáshoz, egy-, két- és háromkilós kenyerek­kel. A pékségben a munka este kezdődik, s másnap délelőtt ér véget. Ez alatt az idő alatt ti- zenegyszer-tizenkétszer kell megfogni a kenyérnekvalót Jancsek Tibor péknek, akinek munkáját egy dagasztógép se­gíti. Kiállítások a múzeaEftibcfn Az Arany János Múzeum az Idén is gazdag kiállítási prog­rammal várja látogatóit. Tószegi mesterek, Németh József fafaragó és Tóth József fazekas munkáiból nyílik nép- művészeti kiállítás, mely ja­nuár 22-től február 28-ig te­kinthető meg, A népi hangsze­rek című kiállítás március 6- tól május 2-ig lesz nyitva. A lakodalom lesz a címe annak a kiállításnak, mely május 8- tól június 6-ig yárja az érdek­lődőket. Viszonylag hosszú ideig, jú­nius 13-tól október 17-ig te- kinthetq_majd meg a Mezővá­rosi népművészet című kiállí­tás, melyet Arany János halá­lának 100. évfordulójára ren­deznek, október 21-től novem­ber 28-ig. Érdekesnek ígérkezik az év utolsó hónapjának közepén nyíló kiállítás is, melynek a Kodály és Nagykőrös címet ad­ták. Városi moziműsor Ezek a fiatalok. Zenés ma­gyar film. Csak 4 órakor. Az amatőr. Színes, szinkro­nizált lengyel filmszatíra, 6 és 8 órakor. A msp kulturális programja Gödöllő, művelődési köz­pont: Az európai romantika. Elő­adó: Bőhm Edit előadóművész, az aszódi Petőfi gimnázium ta­nulóinak, 10 órakor. Erdőkertes, művelődési ház: Az általános iskolások talál­kozása Petrovácz István író­val, a Móra Kiadó csoportve­zető szerkesztőjével. A PEST MEGYEI HÍRLAP GÖDÖLLŐI JÁRÁSI ÉS GÖDÖLLŐ VÁROSI KÜLÖNKIADÁSA IX. ÉVFOLYAM, 11. SZÁM 1982. JANUÁR 14., CSÜTÖRTÖK A bogi műhelyben Megkezdték a téli gépjavítást Van annak már hat-hét esz­tendeje, hogy a magyar gyárt­mányú DUTRA-traktorokat so­kan elparentálták. Jöttek he­lyettük ezerszám a valamivel korszerűbbnek, univerzálisabb- nak mondott más típusok. Az­után kiderült, hogy jók lesz­nek még azok. Erről hallhat­tam, ezt láthattam, a minap a kartali Petőfi Tsz bagi műhe­lyében is, ahol egy lecsupaszí­tott DUTRA—1000-esen ügy­ködtek a szerelők. — Tehát még mindig jó az öreg a háznál — céloztam a kérdéssel a mondottakra gon­dolva, Traxler Balázs műhely- vezetőnek a kérdéssel. Padok, polcok — Nekünk még két ilyen traktorunk van jelenleg is, s ami nemcsak most fontos, de egész évben is számít: szinte minden alkatrészét meg tudjuk szerezni — mondja a fiatal gé­pészmérnök. — Igaz, nézze csak, ebben most éppen olyan motor van, amelyet valójában autóbuszhoz gyártottak, meg az olajszűrője sem az eredeti már. De a motor szinte egy az egyben ugyanaz. Tudjuk, hogy az adagolót és a többi részét hogyan kell beállítani, átsze­relni ahhoz, hogy a traktorba jó legyen. A szövetkezetben december­ben megkezdték a gépek téli javítását egy-egy DT—75-ös és MTZ traktoron, de igazából csak január első napjaiban lendültek bele. Mindez nem jelentett átmeneti tétlenséget sem, hiszen a szerelők egy ré­sze a tavaly kialakított, 280 négyzetméteres új műhelycsar­nok munkapadjait, polcait és egyéb berendezéseit készítet­ték el. — Ebbe a nagy helyiségbe beférnek a nagyobb gépek, a Rábák, és a kombájnok is — magyarázza a műhelyvezető. — A váza megvolt: a borsófejtő gépeket telepítettük ki belőle. A falak felhúzásában sokan végeztek társadalmi munkát is: volt olyan szombat, amikor a kőművesek, a gépkocsizók, a szállítók és a műhely Erdei Fe­renc szocialista brigádjának tagjai közül együttvéve negy­venen itt voltak. A kombájnszerelde átadásá­val felszabadult a régi műhely, mostantól az a szövetkezet köz­Nohezebb ellátás Nyújtott műszakban Városunk és járásunk legna­gyobb forgalmú könyvüzlete a Művelt Nép Könyvterjesztő Vállalat 380-as számú Móricz Zsigmond könyvesboltja, amely a gödöllői Dózsa György úton az egyik toronyház föld­szintjén kapott helyet két év­vel ezelőtt. A jobb körülmények, a rak­tározás enyhült gondjai az üz­let forgalmát is növelték, leg­alábbis erre mutatnak a tava­lyi eredmények. A könyvesbolt forgalma a tervezett 8,3 millió forinttal szemben elérte a 8 millió 700 ezer forintot. Nemcsak szépirodalmi, zenei, szakmai könyveket árusítanak, hanem a környék általános is­kolásainak ellátásából is ala­posan kivették részüket: tan­könyveket 1,8 millió forint értékben adtak át szeptember­be» az iskolásoknak. Hang­lemezforgalmuk pedig — a Hanglemezgyártó Vállalat köz­vetlen megbízása alapján — meghaladta a másfél millió fo­rintot. Hozzátehetjük azt is, hogy míg tavalyelőtt viszonylag zökkenőmentes volt az ellátá­suk, 1981-ben többször előfor­dult, hogy kéthónapos lemara­dást az utána következő hetek­ben kellett pótolniuk. Ilyen szempontból a tavalyi első és második negyedév különösen kritikus volt. A lemaradást a legtöbbször a Könyvértékesítő Vállalat szállítási nehézségei okozták. Az üzlet nyitvatartási rendje lényegében nem változott az új évben: hétfőtől péntekig nyolctól délután fél hatig, szombaton fél kettőig tartanak nyitva. Előadóik nyújtott mű­szakban dolgoznak jelenleg, hiszen novembertől két mun­katársuk betegszabadságon van, így négyen látják el az üzleti teendőket. Ami egyúttal azt is jelenti, hogy gond a heti második pihenőnap kiadása. F. I. ponti gépkocsijavítója. Míg a szervizműhelybe csak egy na­gyobb testű jármű fért be, eb­ben egyszerre már négyet is tudnak javítani. Szakemberük is van hozzá, így a jövőben nemcsak a saját tehergépkocsi­jaikat készítik föl vizsgára, ha­nem külső cégektől is vállal­nak. Ezt tették nemrégiben a gödöllői Városgazdálkodási Vállalat és a kerepestarcsai ta­nács építési és költségvetési üzemének megbízásából is. HeSyban, folyamatosan Már szót éjtettünk róla, hogy a DUTRÁ-hoz van elegendő alkatrészünk, s bár az IFA-te- hergépkocsik, valamint az MTZ-traktorok ellátása jobb, mint tavaly, de nem zökkenő- mentes. Traxler Balázs szerint ezért, még azért is, mert vala­melyest biztonságosabbá tehe­tik a folyamatos javítást: már most többet kell törődniük a helyben javítható alkatrészek felújításával, mi több, gyártá­sával! Éppen e törekvés jegyé­ben nemrég egy esztergapadot újíttattak fel a fóti Béke Tsz­szel, s beállítottak egy porfel- töltéses eljárással működő he­gesztőgépet is. A módszert a MÉM Műszaki Intézetben ajánlottálr nekik, ahonnét szakembereket is kaptak ah­hoz, hogy a gép használatát megismertessék szerelőikkel. A közelmúltban több újítás is született gépműhelyükben. Tóth László szerelő ötlete alapján, a kivitelezésben hoz­zá csatlakozó Gubik István ko­vács és Tőkési András hegesz­tő az IH-ekék után köthető bo­rona és gyűrűshengerhúzó ke­retet készített el, lényegében ócskavasból, a kiselejtezett ve­tőgép vázából. — Otthon is összehoztam egy újdonságot a családnak: Pan- nónia-motorral hajtott kerti traktort készítettem — mond­ja Tóth László. — Van hozzá egytengelyes pótkocsim, kulti- vátorom, burgonyasor-jelölő és töltőkapa is. A kertművelésen kívül a fűtőolaj hazaszállításá­ra is használom, bár most egy kis reparálásra szorul, szabad időmben azzal foglalkozom. fAasznik Sándor és Tőkési Sándor ugyancsak hasznos szerszámot készített el. — A Rába—Steiger tengely- kapcsolójának hozzáférhetősé­gét javítottuk vele — mondja Tőkési Sándor. — Eszközök hiányában két napig is eltar­tott, amíg a traktor kuplung­jához hozzáférhettünk. Ezzel a készülékkel másfél, két óra alatt elvégezhető a művelet, s nem balesetveszélyes. Töredelmes vallomás Azután Traxler Balázshoz fordul a kérdéssel, hogy mi­kor kapnak érte újítási díjat. A műhelyvezető töredelmesen bevallja: rá vár, hogy elké­szítse a javaslat mellé a szer­kezet műszaki rajzát. Meglesz hamarosan, mondja, és akkor nem lesz akadálya az anyagi elismerésnek sem. Különben Tőkési Sándornak sem ez az egyetlen újítása. Az UNKZ- jelű rakodógépekből öt van a tsz-ben. Ezek hidraulika szi­vattyújában hamar tönkre­megy az egyik gumitömítés, ehelyett készített bőrből valót Bevált, sokáig nem megy tönk­re. Fehér István Mire megy a zsebpénz Múzeum után színház A fővárostól távol fekvő fal­vak iskolásai az ismeretszer­zés terén abból a szempontból is hátrányosabb helyzetben vannak a budapestieknél, hogy az utóbbiak például a múzeu­mi órák keretében számos al­kalommal foghatják vallatóra a múlt tárgyi emlékeit, ame­lyek feltétlenül hatásosabbak, a figyelmet jobban megraga­djak, mint a tárgyakról ké­szült képek, főként ha azok gyenge minőségűek, elmosó- dottak. A vidéki iskoláknak a távol­ság, s a szülők anyagi hozzá­állása is jelenthet gondot. A hátrány a több programot ma­gába foglaló, célszerűen meg­tervezett fővárosi kirándulá­sokkal, s a gyerekek vásárlá­sának befolyásolásával csök­kenthető. Ez utóbbihoz csupán annyit: a kiránduló gyerekek zöme egy százasnál jóval több zsebpénz­zel indul útnak, s nagyon cse­kély'töredékével tér haza. ösz­tönzés nélkül fagyira, csokira és - hasonlókra költenek, de egy-egy hasznos, néhány fo­rintba kerülő füzetecske, ké­peslap mellett úgy mennek el, mintha azok nem is létezné­nek. A vérségi iskola rendszeres múzeumlátogatásokkal igyek­szik az említett hátrányt pó­tolni: Az ismeretszerző kirán­dulásokra vasárnaponként ke­rül sor, s egy-egy múzeum kiállításainak megtekintése után színházba mennek a gye­rekek. Legközelebb január 17- én utaznak a fővárosba, ekkor a Néprajzi Múzeum anyagá­val Ismerkednek meg, majd az Utazás a végtelenbe című fan­tasztikus színdarabot nézik meg a Gyermekszínházban. Mit ér a forint? MINDENKINEK van vé­leménye arról a pénzről, amellyel fizet az' üzletben, s amelyért megdolgozik. Nemzeti fizetőeszközünk, a magyar forint az utóbbi időben egyre gyakoribb be­szédtéma. Vitára ösztönöz, hasonlítgatjuk, keveselljük. Hogy milyennek látjuk a forintot? Másként látja a bank- szakember, másként a lai­kus. Az ellentmondás oly­kor az állampolgár tudatá­ban is megnyilvánul, aki egyszemélyben gazdálkodó és fogyasztó, s személyes gyarapodását másként ér­tékeli, mint saját hozzájá­rulását a társadalom bol­dogulásához. Űjabban azért egy dologban kezd közelí­teni egymáshoz a magán- és közvélemény: kevés a pénz, hovatovább általá­nos a forintszűke. A köz­pénzeket és a munkajöve­delmeket egyaránt vissza­fogottan adagolják. Nincs elég pénz a jogos és indokolt közkiadásokra. Sok családi költségvetés pénzzavarral küszködik fi­zetés előtt. Többet költünk élelmiszerre, nő a rezsi, sokba kerül a tankolás, drágább a cigaretta, a rö­vid ital, kevés a zsebpénz. Pedig minden arra csá­bít, hogy költekezzünk. Mindent kapni akarunk — többnyire sorban állás nél­kül —, ami a napi megél­hetéshez szükséges. A ha­sunkon egyébként sem spórolunk, a lakásrezsin pedig nem lehet. A ruház­kodásban a divatváltozá­sok, a lakásfelszerelésben az új igények — az ener­giatakarékos automata mo­sógéptől a hi-fi toronyig költekezésre csábítanak. Hogy nem áll rendelke­zésre korlátlanul, az egyé­nileg lehet kellemetlen, mégis, végső soron vala­mennyiünk közös érdeke. A viszonylagos bőség ugyanis a jelenlegi gazda­sági helyzetben nem te­remthető meg nélküle. A forintnak azért is ván ér­téke (árufedezéte), mert kevés van belőle. A magyar gazdaságirányítási rend törvénye, hogy a vásárló­erő növekedése nem ha­ladhatja meg az árualapok bővülését. Sőt, az a cél, hogy több áru legyen a piacon és kevesebb pénz, ha azt akarjuk, hogy a hentes előre köszönjön, s a sorbaállás megszűnjön. A PÉNZSZŰKE a gaz­dasági, a piaci egyensúly fenntartásának nélkülözhe­tetlen eszköze. Ám hova­tovább kimerülnek a javak elosztásában, újraelosztásá­ban lévő tartalékok. A be­ruházások tovább már néni csökkenthetők a jövő ve­szélyeztetése nélkül. Az életszínvonal megőrzése, a forint értéke, becsülete, árufedezete, a mind nehe­zebb külgazdasági feltéte­lek közt az eddiginél fe­gyelmezettebb és szervezet­tebb, rugalmasabb és haté­konyabb munkát követel. A forint értékállóságát, az áruellátás színvonalát te­hát alapvetően a munka­helyeken teremtik meg. Mit ér a forint, ha ma­gyar? Napjainkban már ismert a válasz. A magyar forint értéke ugyanis kife­jezhető holland forintban, angol fontban. Az újságok hetente közlik az éppen ér­vényes hivatalos árfolya­mokat. A forintnak három hónapja egységes árfolya­ma van. Ahogyan az a heti közlésekből is kiderül, a turisták, a vállalatok, a közületek számára azono­sak az átszámítási kulcsok. Nem titok, hogy nemze­ti fizetőeszközünk külső konvertibilitásának megte­remtésére törekszünk. Vagyis nincs szó teljes konvertibilitásról, arról, hogy a központi jegybank minden pénztulajdonos — vállalati vagy magánsze­mély —, nemzeti valutá- ■ ját korlátozás nélkül át­váltja más valutára. Csu­pán külföldi szállítók — áruik, szolgáltatásaik fejé­ben —, juthatnak konver­tibilis forinthoz, amiért magyar- árut, szolgáltatást vásárolhatnak. Vagy éppen átválthatják más konverti­bilis valutára, s ha úgy akarják, elhelyezésre a Magyar Nemzeti Bankban. Ezek a betétek pótlólagos hitelforrást teremtenek a magyar népgazdaság szá­mára. A MAGYAR vállalatok forintban köthetnek majd üzleteket külföldi partne­reikkel, s így mentesülhet­nek a tőkés valuták rap- szódikus értékváltozása ál­tal előidézett árfolyamkoc­kázattól. Ám a forint kon­vertibilitásától önmagában még egyetlen hazai termé­ket sem lehet könnyebben eladni a világpiacon. Nem lehet tehát csodaszernek tekinteni a konvertibilitást. Viszonylag stabil nemzeti fizetési eszközünk csupán szerény nemzetközi szere­pet vállal majd: a tőkésor­szágokkal folyó külkeres­kedelemben konvertibilis valutát pótol. (A KGST-or- szágokkal továbbra is transzferábilis rubelben számolunk el.) Az MNB december 1-i hivatalos árfolyamán, 100 dollár 3443 forintot ért. Ez lényegében azt jelenti, hogy a magyar külkereske­delemben egy dollárnyi be­vételre átlagosan 34 forint 43 fillér kiadás, ráfordítás jut. Érdemes megemlíteni, hogy egy dollár kitermelé­se 1968-ban még 60 forint­ba került. Ilyen mértékben javult volna a magyar ter­mékek versenyképessége az amerikaiakéhoz viszonyít­va? Nem, gazdaságunk ver­senyképessége a csere­arányromlás hatására in­kább romlott. AZ ELLENTMONDÁS magyarázata egyszerű: a dollárárak a legutóbbi 10 esztendőben csaknem meg­kétszereződtek, míg a fo­rintárak nem egészen 50 százalékkal növekedtek. A Magyar Nemzeti Bank ak­tív árfolyampolitikája pe­dig kiszűrte és kiszűri a tőkéspiaci inflációs hatáso­kat, tehát felértékelte a fo­rintot az inflálódó devizák­hoz, köztük a dollárhoz ké­pest. Szolgáljon mindez szerény bizonyságul arra, hogy a magyar forint vi­szonylag stabil. Kovács József A kartali általános iskola Táncsics Mihály nevét viselő úttörőcsapata elhatározta, hogy ebben az évben úttörőtörténeti emlékmúzeumot hoz létre. Az összegyűjtött s még gyűjtendő anyag helytörténeti jellegű, de országos jelentőségű, mivel az első úttörők életéhez kapcso­lódnak, akik a Tanácsköztár­saság idején az éhező főváros segítésére társadalmi munká­ban szedték a borsót a hely­beli állami gazdaságban. Emlékükre állítottak fel 1974-ben az új iskola udvarán egy magasba törő oszlopot, rajta a pionírláng, oldalán tábla. Az emlékművet orszá­gos ünnepségen avatták fel, amelyen megjelentek a még élő 1919-es úttörők is, akikkel azóta is tartják, ápolják kap­csolatukat, s évente egy-két al­Emlékezés az elődökre Úttörőtörténeti múzeum A kartaliak elhatározása kálómmal személyesen is ta­lálkoznak. Ma már csak hat­tal, ennyien élnek az egykori társadalmi munkás úttörők közül. A különböző emlékek, em­léktárgyak az Iskola folyosó­ján, a szekrénysor fölött kap­nak helyet üveges vitrinekben. A kis múzeum megnyitására április 20-án kerül sor, amikor ismét országos jelentőségű út­törőesemény színhelye lesz Kar tál. Tavaly március 2-án Pest megyei úttörőtörténeti vándor- kiállítás és gyűlés zajlott le a községben, s ezen is részt vet­tek a hajdani úttörők. Ekkor határoztak egy kitüntetés^ ala­pításáról — kezdeményezője Surányi Pál, aki Úttörők vol­tak címmel megírta az 1919-es Marx Károly úttörőasapat tör­ténetét, amely könyvalakban 1978-ban látott napvilágot. A kitüntetés neve Tettek csilla­ga, amit az idén április 20-án első ízben fognak átnyújtani Kartalon a mozgalom legki­emelkedőbb pajtásainak. Az arra érdemeseket a pajtások választják ki maguk közül. A kitüntetésre méltók kivá­lasztása az Iránytűben megje­lenő tájékoztató alapján törté­nik, s elnyerhetik mindazokat, akik az előírt követelményeket teljesítették vagy teljesítik. Az ünnepség 1 keddre esik, nem piros betűs nap, az út­törőmozgalom történetében mégis alapvető dátum, mert a Tanácsköztársaság úttörői e napon tették le fogadalmukat, s lettek úttörőkké. Az időpont megválasztása tehát emlékezés és főhajtás az elsők előtt. ISSN 0133—1337 (Gödöllői Hírlapi

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom