Pest Megyei Hírlap, 1982. január (26. évfolyam, 1-26. szám)

1982-01-04 / 2. szám

1982. JANUAR 4., HÉTFŐ ment lÉjfts Jg xJuntm Tegnap premier, mától előadás (Folytatás az 1. oldalról.) nőm, olykor-olykor gyalogo­lok jó másfél kilométert, hogy ne késsek el. Ha rosszul jön a 40-es busz. lekésem az utolsó 140-est is, és akkor a törökbá­linti járattal tudom csak meg­közelíteni a gyárat. Régebben tíz perc különbség volt a két reggeli autóbusz indulása kö­zött, a mostani öt perc sze­rintem nem elég. Délután csak akkor nehéz hazajutni, ha túlórázunk. Az ötnapos munkahéttel ezenkívül nincs gondom, hiszen a keresetem nem csökkent, a szabad időm viszont nőtt. Az Ipari és Szerelvény Gép­gyár dolgozói az első munka­napon még megemlékeztek az óévről, s a délelőtt tíz órakor kezdődött munkásgyűlésen meghallgatták Nagy József ve­zérigazgató tájékoztatóját az idei év feladatairól. Az újévi üdvözlet után Nagy József elmondta: december ötödikén teljesítették az éves tervet, összességében négy százalékkal többet termel­tek a tervezettnél. A ter­melési érték elérte az egymilliárd TOO millió fo­rintot, a nyereség a tervezett 103 millió forint helyett a 106 milliót. A vezérigazgató szólt arról, hogy bár az ötnapos | munkahétre való átállás elő­készítéseként sok tartalékot tártak fel az üzemek, ám a szerződések teljesítésével, a munkafegyelemmel, a szerve­zettséggel még mindig nem le­hetnek teljes mértékben elé­gedettek. Tavaly mintegy 6 százalékos volt a bérfejlesztés, az idén 3,8 százalékot tervezik, amivel elérik az 51 ezer fo­rintos egy főre jutó átlagbért. Ennek ellenére tovább csök­ken a munkáslétszám, a tava­lyi tervet 115 dolgozóval keve­sebb teljesítette. A vállalat a múlt évben két nagyobb beruházást fejezett be, s megkezdte a kemény- fém-gyártáshoz kapcsolódó félmilliárdost. A jövő évi ár­bevétel 1 milliárd 754 millió forint, a nyereség 144 millió forint lesz. Újdonság, hogy a kollektív szerződésből eltöröl­ték a munkások hozzájárulá­sát a szerződéses autóbuszjá­ratok költségeihez, így azt a jövőben — mintegy 14 millió forintot — teljes egészében a gyár fizeti. Nem feledkezhet­nek meg a vállalat szintentar- tását biztosító műszaki fejlesz­tésekről sem; amíg az ötödik ötéves tervidőszakban össze­sen 325 millió forintot fordí­tottak erre, addig az idén ez az összeg 288 millió forintra rúg. A fogyasztó ne vegye észre — Ünnepek utáni kimerítő hajrát követően startol ná­lunk az új munkarendre való átállás. A cél: a fogyasztó ne vegye észre a változást. A módszer: a termelés marad hatnapos, a munkaidő pedig a rendeletnek megfelelően csök­ken. Dolgozóinknak ötfélekép­pen igyekszünk biztosítani a szabadnapokat. A legtöbb he­lyen úgy oldjuk meg a prob­lémát, hogy a délutáni mű­szakosok hétfőn és kedden pi­henhetnek, a kisebb létszámot foglalkoztató sütödékben pedig a hét valamelyik napján ke­rül sor a csoport egy-egy tag­jára. Mindezeket Polgárdi József, a Nyugat-Pest megyei Sütő­ipari Vállalat igazgatója mondja, hozzátéve, hogy az átállás szerencsés időszakra esik, mert most még viszony­lag kisebb a kenyérigény a körzetben. A dömping ugyanis nyáron lesz itt a ráckevei Du­na mentén, és a budai üdülő­övezetben. — Igazi nagy probléma? — A fizetések. Tekintettel arra, hogy a jelenleginél jóval több lesz a túlóra. Viszont ígéretet kaptunk, hogy men­tesítenek bennünket a bérnö­vekményadó alól. A dunaharaszti központból utunk Ráckevére visz a 38. számú üzembe. Főzök, takarítok, játszom a kislányommal, aztán négy órakor elmegyek a fiamért a bölcsődébe. Később segítek a lecke elkészítésében a nagyob- biknak, kézimunkázom vagy tévét nézek — sorolja Kovács Antalné reggeli műszak utáni programjának megszokott ese­ményeit. — Mi azonban teg­nap, amikor a kenyérgyárban jártunk, elsősorban arra vol­tunk kíváncsiak, miként vál­tozik meg a több szabad idő eredményeként a 26 esztendős munkásasszony életrendje. — Nézze, még nagyon korai lenne erre az első napon vá­laszt adni. Egy biztos, a gye­rekeknek jobb lesz. Lényegében hasonló véle­ményt képvisel Juhász Lász- lóné is, akivel ottjártunkkor együtt formázták szép göm­bölyűre a kenyérnekvaló tész­táját. Hogy mit gondolnak az idő­sebb korosztály tagjai? Erre hiába kerestünk volna fele­letet Ráckevén. Mert mint Klein József, a kirendeltség vezetője elmondta, ő képviseli — 38 esztendős! —, az örege­ket. Hírlappal a táviratot A budaörsi postahivatal reg­gel nyolc órakor nyitott ki. Az első fél óra aránylag csende­sen telt el, ám a nyugalom nem tartott sokáig. Csakhamar a bejárati ajtóig kígyózott a sor. Kicsi a helyiség, nemcsak az ügyfeleknek; a posta alkal­mazottainak is. Gyorsan nö­vekszik a lakótelep, egyre több vállalat, intézmény települ le a nagyközségben, ennél fogva a levél-, csomag- és pénzforga­lom is nő. Bizony, elkelne egy újabb posta ... De maradjunk a realitások­nál! Az új esztendő első mun­kanapján százak és százak tér­tek be a postára, elsősorban a csekkekkel. Pénzes hét ez, mint minden hónap első hete. S a hivatalban szolgálatot tel­jesítő 11 alkalmazott közül kettő beteg. Csulitsné Horváth Ilona, a postahivatal vezetője szerint az új év első munkanapja nem hozott semmi meglepetést: számítottak a nagy forgalom­ra, igyekeztek felkészülni az ötnapos munkahétre is — már az előző fél évben. Munkáju­kat okos kisgépek segítik. A hírlapok árusítását egye­lőre nem tudják automatizál­ni. Csizmadia Gyuláné kézbe adja a lapokat, kasszíroz. Munkája nem csökken, ellen­kezőleg; mind többen olvas­nak újságot. Ez a tény önma­gában örvendetes, ám a hír­lapok kézbesítését már nem olyan könnyű megoldani, mint amikor alig 45—5(1 lapot járattak a községbe. A budaörsi kézoesítők mind­össze 18-an vannak, s szomba­ton már ők sem mennek ki! Hát akkor hogyan lesz? Va­sárnaponként eddig is foglal­koztattak 11 alkalmi kézbesítőt — elsősorban középiskolás diákokat —, ezután ők járnak szombaton is. Melléjük ter­mészetesen újabbakat is kell venni, hogy hiánytalanul el tudják látni feladatukat. A kézbesítés átlagosan három órát vesz igénybe, így az öt­ven forintos órabér mellett két nap alatt 300 forintot keres­hetnek a vállalkozó szellemű fiatalok. Hogy ne legyen tévedés, kü­lön füzetet kapnak, ameiyben a pontos nevet, címet feltünte­tik. Most úgy tűnik, a 3—3 ezer szombat-vasárnapi újság kézbesítését sikerül rendben megoldani. Oj vonás: ezen a hét végén már a táviratokat is az újságosok viszik ki. Reggel öt óra körül megér­kezik Budapestről a hírlap já­rat, vagyis az ismert, zöld Barkas kocsi, átadja a lapokat és a táviratokat egy állandó postai dolgozónak, aki azután szétosztja az újságcsomagokat és táviratokat a kézbesítők­nek. Tegnapi munkájukat a fe- szítettség jellemezte. Az ötna­pos munkahétre való áttérés óhatatlanul magával hozta a munkaintenzitás növelését. Ebédidejük 30-ról 20 percre csökkent. Bár pénteken egy órával tovább, délután 4 óra helyett 5-ig tartanak nyitva, a forgalom marad, illetve foko­zatosan nő. Gyorsabban, ész­szerűbben kell végezni min­dent, ha azt akarják, hogy ne legyen fennakadás: s min­denki elintézhesse a postán ügyes-bajos dolgát. Ennek ellenére: örülnek a szabad szombatnak, Inkább dolgozzunk hét közben egy ki­csit többet — mondják az al­kalmazottak egyöntetűen —, de legyen szabad a hétvégénk. Írták: Kolossá Tamás Láng Zsuzsa Paládi József Valkó Béla Amikor megfogható a nincs Vasutakat lágyít majd a tűz Jobb kifejezés híján a hát­téripar megjelölést alkalmaz­zák a szakemberek mindazon cégekre, tevékenységekre, amik elengedhetetlenül kap­csolódnak a végtermék-kibo­csátók munkájához, alkatré­szeket, részegységeket kínálva azok termeléséhez. Közremű­ködők, bedolgozók kiterjedt hálózata ez, ha — nemzetközi tapasztalatokat összegezünk. Hazai viszonyaink között ugyanis egyre inkább érezzük ennek a hálózatnak a — hiá­nyát. Ha kulcskérdés Nagy súlyú dokumentumot idézve: a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizott­sága 1977. október 20-i ülésé­nek határozatában — a ter­melési szerkezet és külgazda­sági politikánk fejlesztésének hosszú távú irányelveiről — azt olvashatjuk, hogy a gép­ipar fejlesztésének kulcskér­dése a kifogástalan minőségű és széles körben felhasznál­ható előgyártmányok, alkat­részek, részegységek hazai gyártásának és külkereske­delmi forgalmának növelése, s ennek révén mindinkább a „gépépítés” megvalósítása. Ami a gépiparban kulcskér­dés, az a többi területen sem szorulhat a hátsó sorba. Laikusként, pusztán a józan észre hagyatkozva is könnyen beláthatjuk, sokkal célsze­rűbb — a legegyszerűbb ese­tet választva — ott csavaro­kat készíteni, ahol ehhez az automata gyártósorok, a kellő tapasztalaid dolgozók, a meg­felelő anyagok, szerszámok, műveleti utasítások rendelke­zésre állnak, mint ott, ahol mindezek a feltételek hiá­nyoznak. Mégis, a megyében gyárak, vállalatok sora kény­szerű arra, hogy csavarokat — azaz, hogy hivatalosak le­gyünk, kötőelemeket — ké­szítsen, mert ebből az egysze­rű áruból a háttéripar á szük­ségleteknek mindössze a 60— 65 százalékát képes fedezni. A Csepel Autógyárban, a Közúti Gépellátó Vállalat ceglédi gyárában, a Monori Mezőgép Vállalatnál péidául visszatérő gondokat okoz különböző ék­szíjak, tömítőgyűrűk makacs hiánya, amin úgy próbálnak meg segíteni, hogy termelő­szövetkezeti kisegítő üzeme­ket vesznek rá előállításukra, ám a technikai feltételes kezdetlegessége miatt e ter­mékeknek meg a minőségével akad sok baj. Nemcsak a csavarokkal, ék­szíjakkal, tömítőgyűrűkkel ál­lunk így, hanem a szerszá­mokkal úgyszintén A fejlett iparú országokban a szer­számkészítés a legnagyobb üzletek közé tartozik. Erre szakosodott, azaz munkaerő­vel, technikával, technológiá­val erre specializálódott cé­gek fényesen megélnek belő­le. Itthon viszont még ott tartunk, hogy a megbízhatat­lan szállítások, a minőséget érő kifogások és nem utolsó­sorban az el sem fogadott megrendelések miatt a me­gyében vállalatok serege szer­vezte meg, tartja fenn, sőt, mostanában bővíti a maga külön bejáratú szerszámüze­mét. Azt az üzemet, ahol — számítások szerint és minden­ki által tudottan — kétszer, háromszor akkora ráfordítá­sokkal állítják elő a termelő- munka e nélkülözhetetlen esz­közeit, mint az átlagosan dol­gozó, de kizárólag ezzel fog­lalkozó szerszámgyárakban...! Ez a viszonyítás már kifejez valamit abból, miért érdeke a társadalomnak a háttéripar megteremtése, fejlesztése, miért kapcsolódik a hatodik ötéves tervhez — első ízben a középtávú tervezés történel­mében — külön program en­nek a területnek a bővítésé­ről, korszerűsítéséről Az előbb említett érdeket azonban nem elég hangoztat­ni, hanem érvényesüléséhez meg kell teremteni azokat a — közgazdasági — feltétele­ket, amelyek egy része ma még csak kívánalom. Messzi­re nyúló, történelmi okai van­nak annak, hogy az ipar a végtermékre koncentrál, hogy az árutermelésben igazi érté­ke a gépnek, a komplett be­rendezésnek van és az alkat­rész, a részegység előállítása a szervizeléshez, a javításhoz szinte teher, a tönkremeriés kockáztatása. Az Ipari Sze­relvény- és Gépgyár hosszú időn át tartó fejlesztési. ne­hézségeinek egyik lényeges tényezője az volt, hogy mint mások beszállítója — rész­egységekből, alkatrészekből, keményfém szerszámokból — egész egyszerűen nem tudott Házi szociális gondozás Kevesen rengeteget segítelek Emelkedik hazánkban — Pest megye sem kivétel — az átlagos életkor. Ez annyit tesz, hogy egyre több közöttünk az idős asszony, férfi. Hat esz­tendeje száz Pest megyei la­kos közül 15 volt túl a nyug­díjkorhatáron, idén már 16. A mi portánkon 160 ezer ember időskorú. Tehát sokasodnak a társadalom feladatai, melyek velük kapcsolatosak. A jó szót is igényük Mit is jelent a kifejezés, házi szociális gondozás? Hogy megérthessük, vegyük sorra, mi mindent igényelhet egy idős ember. Először is — ha kevés a jövedelme, a nyugdíja után ott a szociális otthon, ahol többnyire az önmaguk ellátására már nem képes em­bereket gondozzák. Pest me­gye 23 ilyen otthonát 1900-an lakják, s több mint 500-an várnak felvételre. Nagy tehát a zsúfoltság, pedig lehetne ki­sebb is, mert a szociális ott­honban élők fele — kora és egészségi állapota engedi — részesülhetne az egész napos házi szociális gondozásban. Ez utóbbit azok igénylik leginkább, akik hosszabb-rövi- debb időre megbetegednek, s nem hagyhatják el otthonukat. Ok is egyre többen vannak. Térítés nélkül — szociális támogatást, anyagi segélyt. Azután olyasmit, ami nem pénzkérdés. Egészségének karbantartását, foglalkoztatást, rehabilitációt, azt, hogy — ha egyedül él, ami sajnos gyakori — rendszeresen étkezhessen, segítsen valaki bevásárolni, fát aprítani, takarítani, mosni, főzni- S persze a legfontosab­bat is kívánja mindenki: a jó szót, a figyelmességet. Mindez együtt a gondosko­dás, a gondozás. Több formá­ja is lehetséges. A legegysze­rűbb a napközi, de ezt csak azok látogathatják, akik egész­ségesebbek, akik naponta be, s haza járhatnak. Ez pedig nagy gondja például a tanyán élők­nek, akik több tíz kilométer­nyi távolságban találják az első idősek napközi otthonát. Segíthet a hetes napközi. Az­hogy a Vöröskereszt gazdája a házi szociális gondozásnak. Nemcsak azért, mert rendkí­vül kevés az ilyen munkára hivatástudatból vállalkozó — nincs a megye minden járásá­ban, városában főállású gon­dozó — hanem azért is, mert a társadalmi aktivisták zöme vöröskeresztes. S, mert a hu­manitárius szervezet fő fel­adatai között tartja számon — és napirenden — ezt az ügyet, mert igyekszik társakat is to­borozni, formálni mindazok tudatát, ismereteit, akik részt vehetnek e munkában. Ennek jegyében szervezik a házi betegápolási tanfolyamo­kat, a legutóbbi évben hat- vanat a megyében, csaknem 1200 hallgató részvételével, ötnapos kurzust is tartottak 44 Pest megyei önkéntes ápoló­nőnek, arról, miként, milyen módszerekkel lehetséges és ér­demes gondozni az egyedül­álló időseket otthonukban, megszokott környezetükben. Mozgó szolgálat Hat éve 950 vöröskeresztes, út­törő, KISZ-fiatal, s a szocia­lista brigádok tagjai 1425 idős­ről gondoskodtak mindenféle térítés nélkül, vagy minimális tiszteletdíjért, tavaly pedig — a Vöröskereszt Pest megyei végrehajtó bizottságának leg­utóbbi ülésén hangzott el az adat — 1321-en 1989 idősnek viselték gondját, s a vörös­keresztesek patronáltak 1354 egyedül élő, rászoruló embert- Ápolták őket, elvégezték a házkörüli teendőket, meszeltek ha kellett, gyógyszerért sza­ladtak, vagy orvosért, ha a szükség úgy hozta, felolvas­ták nekik az aznapi újságok cikkeit, elmondták a falu hí­reit, s türelmesen meghallgat­ták az idősek gondjait, pa­naszait. Nem túlzás azt állítani, Mégis kevesen vannak, akik vállalkoznak arra, hogy mun­kaidejükön túl önként segít­senek. Javarészt ez az oka a házi szociális gondozás körüli problémáknak. Mind­járt itt az első: a jobb anya­gi körülmények között élők nehezebben jutnak az ilyen­fajta .támoga'áshoz — hiszen válogatni kell — pedig csa­ládtagjaik dolgoznak, vagy tá­vol élnek. Azután ez az oka annak is, hogy sok rászoruló­ról későn szereznek tudomást, akkor, amikor a patronálás már kevés, amikor egész na­pos gondozást kíván már az idős. A tanyavilág nehezíti a munkát, nagy területen szét­szórtan élnek a támogatást igénylők, gépkocsi kellene ah­hoz, hogy segítőik sorra jár­hassák a tanyákat. Ám nem­csak itt kellene nagyobb moz­gékonyság, hanem például Érden is, ahol a váratlanul megbetegedők ellátásához ke­vesen vannak az aktivisták, s hogy legalább a napi élelem­hez, gyógyszerhez hozzájusson az ágyhoz kötött idős ember, mozgó gondozószolgálatot kel­lene szervezni­Társak kerestetnek Elhangzott a Vöröskereszt tanácskozásán: az utóbbi idő­ben kedvezően változott a házi szociális gondozással kapcsolatos közgondolkodás, egyre népszerűbb ez a forma az idősek körében. Szó volt azonban arról is, hogy az if­júság körében nagyobb figyel­met kellene fordítani ezek népszerűsítésére. Elgondolkodtató: korántsem csak társadalmi feladat a nagyanyákról, nagyapákról, dédanyákról, dédapákról gon­doskodni. Legalább annyira családi ügy is ... Egy biztos: a vöröskereszte­seknek fontos, hogy ne csak a humanitárius szervezet tagjai hallgassanak a hívó szóra. A javaslat ekképp hangzik: le­hetővé kell tenni a gyesen lé­vő kismamák e területen való foglalkoztatását... A szerveze­tek ambicionálják a közössége­ket, a szocialista brigádokat, hogy vállaljanak pa'ronáló, támogató tevékenységet. V. G. P. elfogadható jövedelemhez jut­ni. A hiányzó alkatrész, rész­egység miatt drága technikai javak szorulnak kényszerpi­henőre és az sem ritka eset — mert nemcsak a teherfuvaro­zásban és a mezőgazdaságban dívik ez! —, hogy egy szétsze­dett gép alkatrészeivel javít­ják meg a hasonló másik kettőt. Alig különb akkor a helyzet, amikor magához az új áruhoz kell alkatrész, eset­leg részegység, mert kell, a megyében 1980-ban a televí- ziójavílások fele garancális időszakra, azaz új készülékek­re jutott. A partnerek gyak­ran nem partnerek; ódzkod­nak, mert több a hasznuk, ha maguk is készterméket állíta­nak elő, mintha alkatrészeket készítetének — amire például sokféle esetet sorakoztat elénk a megyében az élelmiszeripari gépgyártás —, a húzódozás láttán a megrendelő végül is másfelé kutatja a megoldást, kooperáció helyett maga ren­dezkedik be a gyártásra* Keik'le irányban Igaz, így sokkal drágább a dolog, de legalább hozzájut­nak ahhoz az alkatrészhez — gyakran szerény értéket meg­testesítő holmihoz —, ami nélkül milliókat érő berende­zéseiket nem szállíthatják ki a vevőknek. A miért van így-re kétféle irányban kereshetjük a ma­gyarázatot. Az egyik irány: az ipar szervezeti fölépítése sokkal inkább tükre a hagyo­mányoknak, mint a mai szük­ségleteknek. Kevés a kis és közepes vállalat, ahol gyorsan, rugalmasan képesek kielégíte­ni a változó igényeket, s ezek­nek a cégeknek a szerény tá­bora is hosszú éveken át ki­sebbedéit, mert dívott a beol­vasztás, a nagyobb céghez történő odacsatolás. A másik irány: a szokosodást, a spe­cializálódást az ösztönzési, hitelezési rendszer nem érté­kelte kellő módon, az a né­hány vállalat, szövetkezet, amely a megye iparán belül ilyen tevékenységet folytatott, örökös fejlesztési- és forgó­alap-hiánnyal küzdött. Máig megoldatlan továbbá a folya­matos alkatrész- és részegy­ségellátáshoz nélkülözhetetlen készletezés anyagi következ­ményeinek ésszerű kijelölése és megosztása, gyakran az fi­zet rá az üzletre — mint ráfi­zetett, tudatosan vállalva a terhet, a Csepel Autógyár a tehergépkocsik alkatrészeinek előállítására és raktározására —, aki tényleges népgazdasá­gi érdekeket szolgál. Meglehetősen vastag vas­nyakat kell tehát majd lá­gyítania annak a tűznek, amelynek feladata a mai hely­zet megváltoztatása. Változ­tatni ugyanis nemcsak lehet­séges, hanem elengedhetetle­nül szükséges, ám mint a cikkben vázoltak mutatják, a teendők bonyolultak. Ezért hiba lenne itt is arra várni — mint sok minden másban —, hogy először „fent”, illetve „lent” lépjenek. A fenti és a lenti lépések nem azonosak, nem cserélhetők fel, egyik a másikat nem helyettesíti. A kárhoz képest Ez indokolja, hogy az ösz­tönzési rendszer finomítása éppúgy része a mai állapotok kedvező irányú változtatásá­nak, mint a vállalatok közötti kapcsolatok áttekinthetőbbé tétele és új cégek — kizáró­lag ilyen feladatokra szako­sodott termelőegységek — alapítása. A sokféle cselekedet összegeződö eredménye kínál­ja a megoldrist éa nem egy- egy, önmagában ugyan jelen­tős, de az összefüggések híján leértékelődő lépés döntőként való föitünteiése. A háttéripar hiánya sok milliárd forintos ténvlcges és még nagyobb közvelett kárt okoz évről év­re a népgazdaságban. Ehhez a kárhoz mérten a fejlesztés­hez szűk séges ráfordítások nem elviselhetetlenek. Sőt, kimondottan a jó befektetések 1 ö é tartozhatnak. Ka meg- •órt érnek. Mészáros Ottó

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom