Pest Megyei Hírlap, 1982. január (26. évfolyam, 1-26. szám)
1982-01-13 / 10. szám
1982. JANUAR 13.. SZERDA Vtcrtr "W K/lmav Területi statisztika Komplex keresztmetszet A területi statisztikai évkönyv gazdag tartalommal mutatja be az ország egész településhálózatának — megyéi nek, városainak, kiemelt nagyközségeinek — demográfiai helyzetét, gazdasági életét, valamint a népesség életkörülményeinek alakulását. A hosszú távú területi tervezés szempontjából a tervezési-gazdasági körzetekről készített fejezet adatai nyújtanak tájékoztatást az egyes országrészek társadalmi-gazdasági fejlődéséről. A megyék adatait tartalmazó fejezet komplex keresztmetszetet ad a főváros és a megyék népesedési kérdéseiről, a gazdaság egyes ágazatai nak működéséről és a lakosság ellátásának minden területéről. A településhálózatról szóló rész összefoglaló áttekintéssel szolgál az ország valamennyi településének életéről jellegzetes településcsoportok szerint, és tételesen számol be a városok és a jelentősebb nagyközségiek adatairól. Az adatokat színes grafikonanyag és térképmelléklet teszi szemléletessé. Megalakult a SZÁMAIK A tudománypolitikai bizottság állásfoglalása és a KSH elnökének határozata alapján három számítástechnikai szervezetet egyetlen komplex műszaki fejlesztési típusú vállalattá vontak össze. Megalakult a Számítástechnika-Alkalmazási Vállalat (SZÁMALK), s egyben megszűnt a SZÁMKI, a<l OSZV és a SZÁMOK (A Számítástechnika-Alkalmazási Kutató Intézet, az Országos SSssjjítógép technikai Vállalat és Számítástechnikai Oktató Központ). Az új vállalat megalapításával koncentrálják az erőket, ezzel segítik a számítástechnikai központi fejlesztési program végrehajtását, növelik a kutatások és fejlesztések hatékonyságát, gyakorlati alkalmazását, fejlesztik a szakképzést, az üzemeltetési technológiát, a szolgáltatásokat. A számítástechnika eredményeinek összehangoltabb alkalmazásával növelik a gazdasági eredményeket. A SZÁMALK a főváros különböző pontjain négy épületben helyezkedik el. A vezérigazgatóság a S-zakasits Árpád út 68., a kutatásfejlesztési igazgatóság a Csalogány utca 30—32., a szolgáltatási és kereskedelemi igazgatóság a Vahot utca 6., illetve a Bartók Béla út 104. szám alatt található. Szombati szilánkok Ez még csak a premier volt Vérnyomásmérés — zene mellett Kellemes, ráérős szombat. Az idei első „igazi” szabad szombat reggele. Ha lenne órája a taksonyi ABC-nek, éppen nyolcat mutatna. A tágas boltban tízen ha vagyunk. Legtöbben kenyérért állnak sorba. — Túlságosan nem örülünk annak, hogy szombaton is dolgoznunk kell — szól Barta Károly üzletvezető. — Egy a szerencsénk, sikerült jól beosztanunk egymás között a munkanapokat. így kéthetente majd’ négy szabadnap jut a hétvégeken. — Ez valóban jó! — így Óvári Katalin, aki tizennyolc évével a legfiatalabb az eladók között. — Főleg nyáron — teszi hozzá. Idővel eldől Van Ráckevén egy hangulatos kis utca, abban van egy kicsi üzlet. Az ajtó fölött felirat: Amfora — ajándékbolt. A pult mögött az ország legifjabb eladói: Melinda és Ágnes. A szőke kislányok még nem járnak iskolába. — Ma magammal kellett hoznom őket — szól a mamájuk, Kiss Gyuláné. — Szerencsére máskor, ha dolgozom, nincs gondom velük, a szombatos óvó néni a nagymama. — Mi csak ketten vagyunk, hát jól be tudjuk osztani egymás között a munkát — magyarázza Éva Sándorné, az üzlet vezetője. — Pontosan még nem tudjuk, hogyan tartunk majd nyitva. Próbálkozunk. Pénzünk a forgalomtól függ, idővel majd eldől, hogy a legjobb. Ügy tűnik, különösebb bajunk nem lesz. Addig volt jó. — Addig volt jó, amíg nem volt ötnapos munkahetünk — fogad Juhász Gábor- né, a ráckevei* könyvesbolt vezetője. — Nem tudom, máshol hogy van, de nekünk sok jót nem hozott. Kiszámoltuk, az egy szabad hétfőért két hét alatt pontosan tizennégy órával dolgozunk többet, mint azelőtt. Hát igazság ez? Megszűnt a boltvezetői pótszabadság, a takarításra szánt órákat beépítették a munkaidőbe, akárcsak az ebédidőt. Hiába osztunk, szorzunk itt már napok óta, csak arra jutunk: most jóval többet kell dolgoznunk. Igaz, a pénzünk nem rossz, de az régebben sem volt az. Kollégáimmal, örsi Pálnéval és Süli Györgyivel csak abban reménykedünk, idővel rendeződnek majd óráink is, s nem lesz miért háborognunk. — Mindig ilyen sokan vannak? — Nem, most kevesen vannak — válaszolja Kneitner Istvánná, a szigetmonostori ABC vezetőhelyettese. — Hatkor nyitottunk, az első ember hét órakor tette be a lábát a boltba. Egy órán keresztül csak pislogtunk, mikor lép be már valaki. Régebben ugyanis fél hétkor húztuk föl a redőnyt. Egyébként eddig a legnehezebb napunk mindig a szombat volt. Talán ezután jobban megoszlik majd a forgalom. Ez a premierünk, pontosan még nem tudjuk, miként osztjuk meg egymás között a munkát. Talán sikerül jól, egyelőre sokan berzenkednek: mindig mi, a kereskedők húzzuk a rövidebbet? Táblácska az ajtón — Rossz helyre jött — szól Mayer Mihály, a tököli húsbolt vezetője. — Mi évek óta öt napot dolgozunk hetente. Nálunk tehát nincs változás. Csupán egy kis táblát kaptunk, kifüggesztettük az ajtóra, a nyitvatartási időket mutatja. Még azt sem tudnánk megmondani, jelent-e változást forgalmunkban, hogy ma az emberek többsége nem dolgozik. Valósággal megszálltak — Ennyi embert még nem láttam — csapja össze a kezét Sneider Mihályné, a tököli 159-es élelmiszerüzlet vezetője. — Tíz óra körül valósággal megszálltak minket. Sokan az utcára szorultak. Ma két bolt is zárva van a faluban, ezek törzsvevői is hozzánk jönnek. Bezzeg tegnap, pénteken, amikor hétig nyitva tartottunk, fél hat után egyetlen lélek. sem tette- be a lábát. Szóval, ma egy kicsit összejött, teljes a zűrzavar. Aztán kevesen is vagyunk, rágondolni se merek, mi vár még ránk. A forgalomhoz szabom — A piacból élek — sziszegi szájában egy gombostűvel Bagó Lajos. — A környéken én vagyok az egyetlen maszek virágboltos, névnap, születésnap vagy temetés, hozzám jönnek a halásztelkiek. Egyelőre nem változtatok, ugyanakkor húzom fel és le a rólót, mint eddig, de ha úgy érzem majd, hogy az ötnapos munkahét átalakítja a forgalmamat, azonAz ócsal alkoholellenes klubban Egymással is törődnek A közelmúltban az Alkoholizmus Elleni Országos Bizottság munkatársa. Fekete János, valamint az alkoholellenes klubok nagyalföldi klubbizottságának titkára, Rubint József látogatást tettek Öcsán, a másfél éve működő alkohol- mentes klubban. / A feszültség hamar oldódott, a népes tagság meg a vendégek körbe ülték az asztalt és kötetlen beszélgetésbe kezdtek. Baranyai Imrénc' dr., a Vöröskereszt községi szervezetének titkára adott áttekintést a klubszervezés gondolatának megszületéséről, majd arról a széles körű társadalmi összefogásról, amelynek eredményeként a szervezet létrejöhetett. Kiemelte a néphadsereg egyik alakulatának segítségét, mely nagy lendületet adott a kezdeményezés megvalósításának, hogy helyiséget, fűtést, világítást és játékfelszerelést biztosítottak a klubnak. A vendégektől sorra hangzottak el a kérdések: ki miért lett klubtag, ebből kinek milyen haszna van, milyen elképzelésük van a szervezetről, közülük előzőleg volt-e alkoholista. és így tovább. Kezek emelkedtek a magasba, sokaknak volt mondanivalójuk. Egyikük arról szólt, hogy korábban rabja volt az italnak, a családi élete is kátyúba került, elvonókezelésen esett át. Amikor hallott a klubról, belépett, s azóta minden rendezvényre eljön, leszokott az italról. Büszkén tette hozzá: a családi élete rendeződött. Egy másik klubtag így vélekedett: hallott az intézményről, eljött az egyik összejövetelre és amikor hazament, beszámolt feleségének, hogy ezúttal miért jött későn. Egy másik alkalommal már az asszony is elment, meggyőződjön, milyen helyre is jár a férje. Azóta a házaspár együtt jár a klubba, és jól érzik magukat. Esetük nem egyedüli, hiszen vannak, akik a gyermekeiket is magukkal hozzák. Többen hangoztatták, azért kötődnek a klubhoz, mert családias. olyan közösség, ahol egymásra vigyáznak. Megemlékezéseket rendeznek nők napján, anyák napján, és most legutóbb karácsonykor is. Részt vesznek társadalmi munkában és viszonzásul az érintett intézmény járművet biztosít kirándulásukhoz. A tagok között sok a fiatal. Ez külön megragadta a vendégek figyelmét Mint mondták, ez a többi klubra kevésbé jellemző. A fiatalok is elmondták, hogy inkább ide járnak, mint a kocsmába, mert a klub olyan hely, ahol szabad idejüket hasznosan eltölthetik. A közösség élete bizonyítéka annak, hogy üdítő ital mellett is lehet kellemesen szórakozni, és komoly kérdésekről beszélgetni. A klubtitkár, egyébként a néphadsereg tisztje, elmondta, hogy a tagok nagyobb érdeklődésére és aktivitására való tekintettel a heti egyszeri nyit- vatartás kevésnek bizonyul. Ezért tervezik, hogy hetenként három alkalommal állnak majd a tagság rendelkezésére. Este későre járt már, amikor a vendégek eltávoztak. Valamennyien elismerőleg nyilatkoztak a klub működéséről. Mint mondták, megérdemelnék, hogy az Alkoholizmus Elleni Országos Bizottság a jól működő klubnak oklevéllel vagy emléklappal fejezné ki elismerését. Az est a vendégek távozása után dr. Baranyai Imre orvos vezette beszélgetéssel folytatódott, a szívinfarktus okairól és megelőzéséről. Dr. ereil Ferenc János nal hozzászabom a nyitvatartási időmet. Kígyózó sor — Ördög jár a pénzzel — jegyzi meg Szabó Miklósáé, a halásztelki lakótelep ABC- boltjának helyettes vezetője. — A pénztől félünk a legjobban. Az átvételi rendszer új, de nem megnyugtató. — Ráadásul ma annyian voltak, mint még soha — veszi át a szót a vezetőnő, Csordás Sándorné. — Ilyen forgalmunk ünnepek előtt sem szokott lenni. Mondják, a többi üzlet zárva van a faluban. Egy órával ezelőtt még vagy ötvenen álltak az ajtó előtt. Ez mindig így lesz? Nyár közepi: 2 A vonal túlsó végén Csapiár István, a Ráckevei Járási Hivatal osztályvezetője: — Hasznosítható tapasztalatokkal még nem szolgálhatunk. Az üzletek nyitvatartá- sát, mint mindenütt, a ráckevei járásban is előzetes egyeztetések — üzemekkel, termelőszövetkezetekkel —, felmérések előzték meg. Még csak egyetlen hét vége áll mögöttünk. Bejelentés, panasz, észrevétel nem érkezett. Úgy tervezzük, nyár közepére be- állunk. Azaz addigra kiderül, hogyan a legjobb vevőknek és eladóknak. Természetesen arra törekszünk, hogy lehetőségeinken belül mindkét „fél” érdekeit figyelembe vegyük. Éppen ezért most várjuk a járásunkban élők és a hét végéket itt töltők gyakorlatba plántálható észrevételeit, ötleteit. Koffán Éva Orvosi felügyelet mellett telnek a napok az ürömi szociális napközi otthonban. Hidegebb időben a cserépkályha mellé húzódva régi szép, a fiatalságot idéző lemezeket hallgatnak az asszonyok, míg a doktornő ellenőrzi a vérnyomást, a pulzust. Növényvédő szer a gyógyszerárúgyárból Ha beköszönt a jó idő A Kőbányai Gyógyszeráru- gyár dorogi üzemében gyorsított ütemben gyártják a növényvédő szereket, hogy mielőbb elszállíthassák a tavaszi hónapokra kért mennyiséget. A cukorrépa egyik védőszeréből, az Adóiból már teljesítették az összes megrendelést: 80 tonnát küldtek belőle a gazdaságoknak. Gyorsított ütemben készülnek a Lenacil és a Norton elnevezésű termékek, amelyek ugyancsak a cukorrépa védőszerei. Február végére kiszállítják a dorogi üzemből a gyümölcsösök és a gyógynövények védelmére kért Geonter nevű szert is. Ügy számítják, hogy március közepére teljesítik az első negyedévi megrendeléseket, hogy akkor se legyen hiány ezekből a szerekből, ha korábban köszönt be a jó idő. A tervek szerint 1983—84-re fokozatosan évi ötezer tonnára emelik a Dorogion gyártott növényvédő szerek mennyiségét. E készítményeket a gyógyszerekkel azonos, vagy hasonló nyersanyagokból állítják elő, ezért különösen gazdaságos és előnyös az ' ilyen termékek gyártása a gyógyszergyárakban. GOMBÓ PÁL: Rettenetes dolog J? lgondolkoztak már Önök, férfitársaim, hogy milyenek is a nők? Ha igen, biztosítom Önöket, hogy teljesen feleslegesen tették. A nők ugyanis éppenséggel olyanok, hogy mindegyikük más. Lényegileg ebben különböznek a férfiaktól, akik megbízhatóan céltudatosak és logikusak, tehát nagy meglepetést nem okoznak; az egyik jobban csinálja, a másik rosszabbul és kész. Viszont a nők... például egyiküket hadd idézzem. Beállít hozzám Erzsiké, akit felületesen ismerek, tanítványom volt vagy tíz évvel ezelőtt, most érett szépség. Teljesen feldúltnak tűnik azonban. — Rettenetes dolog történt velem! — ez az első szava és már veti is le magát a fotelbe, szemmel látható, hogy könnyeit nagy erőfeszítéssel tartja vissza. — Micsoda? — kérdem rögvest a tárgyra térve én is. — Jaj, ne is kérdezze, rettenetes, iszonyú, ha megtudja, elborzad. — Bízzon bennem, erős vagyok — mondom azzal az egészséges humorral, amely ugyebár sajátom és amely, tapasztalatból állíthatom, helyrerázza mások idegeit. — Ha rágondolok — sóhajtja —, úgy dobog a szívem, majd kiszakad, ne, ne nézze meg, csak úgy mondom, higgye el nekem, olyan érzés ez, mintha belül két néger gyerek táncolna, mit kettő? Három, négy. A lélegzetem elakad, lehet, hogy szívbajos vagyok, mit gondol, menjek el orvoshoz, talán ez infarktus? Vagy inkább hormonális eredetű? Együtt nyaraltam egy orvossal, az mondta, hogy a struma egyik tünete ez a szívdobogás, majd kiugrik a helyéből. Megnyugtattam, hogy nem kell mindjárt súlyos betegségre gondolni, ha valakit nagy megrázkódtatás ér, természetes, hogy szívdobogást kap. — Megrázkódtatás, nagy megrázkódtatás, helyesen mondta, maga mindent azonnal megért, maga nagyon okos. Persze, azt soha, de soha fel se tudná fogni, ami velem történt. Maga még sohasem élt át valami ilyen retteneteset. Közbevetettem, hogy csak a második világháborút, a nyilas uralmat és hasonló apróságokat, a sebeimből pedig felépültem. Türelmetlenül legyintett a kezével, mint akibe belefojtották a szót. — Tudja, én mindig kifogom, ilyen az én formám, velem olyan dolgok esnek meg, amik soha, de soha senki mással, ez valamiféle sorsadottság és nekem mindent el kell viselnem. Most például... de nem, nem is beszélek róla, úgyse tudná senki, de senki megérteni, hogy milyen szerencsétlen vagyok, milyen iszonyú állapotba kerültem. De igazán, mondja meg, hát akadhat még valaki, aki így jár? Mondtam, hogy csak akkor tudnék nyilatkozni, ha elmondaná végre, mi is történt. — Mindjárt, mindjárt, csak erőt gyűjtök hozzá. Ugye, rémesen nézek ki? Ne is szóljon egy szót sem, elriasztó lehetek, nyúzott, öreg, csúnya, a hajam, mint a szénaboglya. Tudom, le akarja tagadni, maguk férfiak mind olyanok, azt akarja mondani, hogy szép vagyok, fiatal és ilyen bókokat akar hazudni, maguk mind így szokták, a férfiakban nincs megértés, csak hízelegnek, persze, nem is baj, én szeretem, ha nekem szépeket hazudnak, mert az jólesik. Látja, hogy őszülök, ide nézzen, mért mondja, hogy nem látja, itt, itt jobb oldalt, színősz vagyok. Nem, nem látja? Akkor jó, akkor még talán nem is annyira veszélyes a helyzet, az a néhány szál eltűnik a hajrengetegben, mert ugye, dús hajzatom van, képzelje ez mind valódi, a színe is az, én természetes szőke vagyok, nem festem. — Mi volt tehát az a borzalom? — akartam a tárgyra terelni a szót. — Jó, elmondom. Találkoztam a Hauernél egy barátnőmmel, ha ugyan barátnőmnek lehet nevezni ezek után. Maga is úgy tartja, hogy nincs igaz barátnő? Bizony nincs, mert mi, nők, talán nem is gondolná, voltaképpen mindig irigyek vagyunk a másikra, folyvást az orruk alá dörgöljük saját sikereinket, hadd pukkadjon a másik, persze én nem, engem más fából gyúrtak, illetve faragtak, azért vagyok ennyire élhetetlen, azért eshetnek meg velem ilyen rémségek. Azt mondja a barátnőm, helyesebben a volt barátnőm, jelzem éppen nem figyeltem oda, mert a szomszéd asztaltól nagyon fixírozott egy férfi, muszáj volt lesújtó pillantást vetnem rá, bár talán ezzel elárultam, hogy észrevettem, holott a legjobb az ilyesmit nem észrevenni, mert akkor elbízzák magukat az ilyenek, képesek az ember után eredni, mikor kimegy az utcára. A múltkor is, de nem erről akarok beszélni... — Hanem arról a rettenetes dologról. Szóval ott ültek a Hauerban és akkor? — Tudja, akkor nem így néztem ki, akkor jöttem a kozmetikából, jelzem, semmi szükség rá nálam, azt mondják, de én szeretem a higiéniát, mégiscsak más az ember bőre, ha kezelik, annak a bőrnek is sportolnia kell, meg éppen egy kicsi krém az azért... — Szóval, mi történt? — Jaj — nézett ijedten a karórájára —, már letelt az időm, el kell mennem. Látja, azért büszke lehet rá, hogy volt egy negyedórám, mert hat órakor itt van dolgom a szomszédságban és éppen magához tértem be. Annyira bízom magában, mert mindig mindent megért és olyan jó tanácsokat ad. — Szóval csak azért jött — mondtam gúnyosan —, hogy agyonüssön egy üres negyedórát? — Dehogyis! — méltatlankodott. — Azért jöttem, hogy kiöntsem a lelkemet. Igazán nem szép magától, hogy nem is sajnál, mikor ilyen rettenetes dolgok történnek velem, íyiegadtam magam és kijelentettem, hogy őszintén együttérzek vele. Hogy miért, azt persze nem tudtam, nem tudhatja meg tehát az olvasó sem. De az biztos, hogy egy férfivel ennyi felvilágosítás után nem tudnék őszintén együttérezni.
