Pest Megyei Hírlap, 1982. január (26. évfolyam, 1-26. szám)

1982-01-13 / 10. szám

micitt 1982. JANUÁR 13., SZERDA Heti jogi tanácsok Nyugdíj méltányossági alapon Mikor és ki kaphat túlmunkadíjazást? • Mit Jelent az, hogy tíz év­ről húszra emelkedik a legki­sebb szolgálati idő? Rendszeresen fordulnak hoz­zánk olvasóink nyugdíjjal kap­csolatos kérdésekkel. Mi rend­szeresen válaszolunk is, hol levélben, hol lapunk hasáb­jain. Legutóbb többen kérdezték, mit hoz a nyugdíjasoknak az új esztendő, de azt is kérdezik, hogy mikor lép életbe a húsz­éves szolgálati időről hozott rendelkezés. Ez utóbbi kérdéssel egy év­vel ezelőtt foglalkoztunk, mi­vel ezek a változások még a múlt évben léptek életbe: a nyugdíjjogosultsághoz mini­málisan szükséges tízévi szol­gálati időt húsz' évre emelték. Ezzel kapcsolatban az 1980. évi 20. sz. törvényerejű rendelet kimondja, hogy öregségi nyug­díjra az a hatvanadik életévét betöltött férfi, és az az ötven­ötödik életévét betöltött nő jogosult, aki húszévi szolgála­ti időt szerzett. A méltányossági szempon­tok azonban nem voltak mel­lőzhetők, mert hiszen az új rendelet életbelépésekor több olyan dolgozó jelentette be nyugdíjigényét, aki már meg­szerezte a tízéves szolgálati időt. A korábbi tízévi előírás azelőtt indokolt volt, amikor az úgynevezett aktív korúak- nak jóval kevesebb hányada vállalt rendszeresen munkát, mint ma, amikor már a mun­kaképes korúak döntő többsé­ge részt vesz a társadalmilag szervezett munkában. Az is tény, hogy a foglalkoztatottság ma már lehetővé teszi, hogy a munkaképes korú lakosság lé­nyegesen hosszabb időt tölt­sön munkaviszonyban, és hogy e hosszabb szolgálati idő je­lentse az öregségi nyugdíjjo­gosultságot. Ezért szól a ren­delet úgy, hogy öregségi nyug­díjra jogosult a Miniszterta­nács által meghatározott fel­tételek fennállása esetén át­menetileg az is, hogy húsz év­nél rövidebb, de legalább tíz­évi szolgálati időt szerzett. A méltányosság mellett szól az is, amit az 55/1980. (XII. 20.) MT. sz. rendelet úgy határoz meg, hogy az öregségi nyugdíj mértékét az előbbiekben emlí­tett esetben az 1980. december 31-én érvényben volt rendel­kezések megfelelő alkalmazá­sával kell megállapítani. Így megnyugtathatjuk azt az olvasónkat, aki most tízévi szolgálati idővel rendelkezik, de nyolc év múlva betölti a nyugdíjkorhatárt. Semmiféle hátrány nem éri, mert a nyug­díjkorhatár betöltésével meg­szerzi a nyugdíjjogosultságot — mivel 1990. december 31-e előtt betölti a 60. életévét —, és 18 évi szolgálati idővel, ha­vi átlagkeresetének 49 száza­lékával jogosult a nyugdíjra. • A folyamatos munkarend­ben dolgozók munkaszüneti napi munkájának díjazásáról. Vita van az egyik vállalat­nál a munkáltató és a dolgozó között, hogy munkaszüneti na­pon jár-e dupla bér vagy sem. A Munka Törvénykönyvé­nek rendelkezése szerint, a dolgozónak a jogszabályban meghatározott munkaszüneti napokon nem kell dolgoznia, és az emiatt kiesett munka­időre megilleti az átlagkere­sete. Munkaszüneti napon a dolgozó rendszeresen csak a megszakítás nélkül üzemelő (folytonos) és a rendeltetése folytán e napokon is működő vállalatnál, illetőleg ilyen jel­legű munkakörben foglalkoz­tatható. Ha a munkavállaló a munkaszüneti napon dolgozik, az előbb említett aznapi át­lagkeresetén — díjazáson — fe­lül, az aznapi munkáért járó díjazás is megilleti, kivéve, ha a túlmunkáért ellenértékre nem jogosult. Az egyik építőipari vállalat­nál az előbb említettek helyte­len értelmezése folytán vita kerekedett, és úgy tűnik, hogy már a vállalati munkaügyi A Legfelsőbb Bíróság döntése Utólag nem teljesíthető Az egyik Pest megyei köz­ségben lakó özvegyasszony egy házaspárral öröklési szer­ződést kötött. Ebben úgy ren­delkezett. hogy halála után vagyona eltartóira szálljon. A házaspár a telken, amelyen a ház állott, építkezni akart, de kiderült, hogy az ehhez szükséges OTP-kölcsönt csak akkor kaphatják, ha a telek az övék. A tanács viszont kö­zölte velük, hogy a megszer­zésre nincs mód. mert a telek­kel csak az idős asszony halá­la után rendelkezhetnek. Ezek után a házaspár a tanács­hoz már benyújtott öröklési szerződést visszavonta, de ez után is az özveggyel közös háztartásban élt. Néhány év múltán az idős asszony elhunyt, és vagyonát a közjegyző a fiának adta át. Ezek után a házaspár a már korábban visszavont öröklési szerződést, jóváhagyásra, a községi tanácsnak ismét be­nyújtotta, amely azonban el­utasította őket. Fellebbeztek, de a Pest megyei Tanács V. B. illetékes járási hivatala ugyanerre az álláspontra he­lyezkedett Ezt azzal indokol­ta, hogy a kérelmet utólag már nem lehet teljesíteni. A határozat hatályon kívül helyezéséért a házaspár bíró­sághoz fordult. A Pestvidéki Járásbíróság helyt is adott a keresetnek és a tanácsot új el­járás lefolytatására kötelezte. A fellebbezés hiányában jog­erőre emelkedett ítélet ellen a legfőbb ügyész törvényessé­gi óvással élt, amelynek a házaspár keresetét elutasítot­ta. A határozat indoklása sze­rint a tartási, életjáradéki és öröklési szerződés érvényes­ségéhez hatósági jóváhagyásra van szükség. Tekintettel arra, hogy az erre irányuló kérel­met annak idején visszavon­ták, azt az elhunyt halála után, az eltartók egyoldalú kívánságára, nem lehet jóvá­hagyni. Tehát az államigaz­gatási szervek a jogszabálynak megfelelően jártak el, amikor a házaspár kérelmét elutasí­tották. A Legfelsőbb Bíróság még rámutatott arra: a szerződés létrejöttének hiányában nincs jelentősége annak, »hogy a há­zaspár az özvegyet haláláig el­tartotta. Ebből eredő megtérí­tési igényüket azonban az örö­kössel szemben érvényesíthe­tik. döntőbizottság is foglalkozik az üggyel. Folytonos munka­rendben dolgoznak a panaszo­sok és a munkaszüneti ünnep­napon végzett munkájukért túlmunka-díjazást akart a munkáltató kifizetni, amit a dolgozók nem fogadtak el — mondván, hogy dupla bér il­leti meg őket. Megjegyezzük, hogy a foly­tonosan üzemelő vállalatnál az éves törvényes munkaidőbe beleértendők a munkaszüneti napok is. Az ilyen napokon fo­lyó termelőmunka nem számít túlmunkának. Ha azonban a dolgozó a munkaszüneti nap­ra előírt munkaidején felül dolgozik, részére a kollektív szerződés a munkanapokra előírtnál magasabb mértékű túlórapótlékot is meghatároz­hat. Dr. M. J. Tíz nap rendeletéiből Az ötnapos munkahét beve­zetéséről az államigazgatási és igazságszolgáltatási szer­veknél az 1037/1981. Mt. h. sz. határozat rendelkezik. (Ma­gyar Közlöny 79. sz.) A munkavédelemről kiadott 15/1981. Kk. M. sz. utasítás a Külkereskedelmi Értesítő 15. számában jelent meg. A nyugellátások évenkénti rendszeres emelésére vonatko­zó rendelkezések 1982-ben tör­ténő végrehajtásáról megjelent 200—5/1981. Tb. Főig. számú utasítást a Társadalombiztosí­tási Közlöny XVIII. évfolyam 12. számában találják meg az érdekeltek. A muzeális emlékek védel­méről szóló jogszabályok egy­séges szerkezetbe foglalt szö­vege a Művelődési Közlöny ez évi 1. számában jelent meg. Az Államigazgatási Főiskolán szerzett oklevél alapján az ál­lam- és jogtudományi karokon folytatható tanulmányokról ki­adott 101/1982. MM. sz. utasí­tás szintén a Művelődési Köz­löny ez évi 1. számában jelent meg, január 6-án. Összhangban az állami, társadalmi renddel Július 1-én lép hatályba Magyarországon minden ne­gyedik lakos, összesen 2 mil­lió 700 ezer állampolgár tagja valamilyen egyesületnek. Az Elnöki Tanács — legutóbbi ülésén — módosította az egye­sületekről szóló törvényerejű rendeletet. Ezt a jogszabályt eredetileg 1970-ben alkották meg, s a most elfogadott új rendelkezések — a tvr. egysé­ges szövegbe foglalt paragra­fusai — 1982. július 1-től lép­nek hatályba. A szóban forgó törvényere­jű rendelet módosítása alapve­tően azért vált szükségessé, mert egyfelől tízéves fejlődé­se folytán az egyesületi moz­galom növekvő társadalmi je­lentőségre tett szert hazánk­ban, másfelől az egyesületek működésének igazgatási szabá­lyait összhangba kellett hozni az utóbbi időszakban megalko­tott más magas szintű jogsza­bályokkal, így az 1977-ben módosított Polgári Törvény- könyvvel, az államigazgatási eljárás új törvényi rendelke­zéseivel, nemkülönben a test­nevelés és a sport irányításá­ról szóló törvényerejű rende­lettel. Az egyesületek egyaránt le­hetnek országos vagy helyi szervezésűek. Jelenleg 7 419 egyesület működik az ország­ban, elsősorban tanácsi fel­ügyelettel. Közöttük mintegy 4000 sportegyesület, 1200 tűz­oltóegylet, a többi zömmel tu­dományos, kulturális jellegű, s a közismertebbek közé tartoz­nak még a vadásztársaságok és a horgászégyesületek. E kör­képből is kitűnik, hogy az egyesületek tevékenysége szer­teágazó, változatos. Többek között a megnövekedett sza­bad időnek egyéni és társadal­mi szempontból egyaránt hasznos és kulturált eltöltését szolgálják. Az egyesületi moz­galom elősegíti a lakosság kö­tődését a lakóhelyéhez — pél­dául a városszépítő, az üdülő­helyi, vagy a kulturális érté­kek védelmét szolgáló egyesü­letekben —, feltételeket teremt a fizikai és a szellemi meg­újuláshoz, a kikapcsolódáshoz. Az egyesületek hozzájárulnak a szakmai érdeklődés kielégí­téséhez és az általános művelt­ség magasabb szintre emelé­séhez is. A jogszabály-módosítás tar­talmát illetően mindenekelőtt megváltoznak az egyesületek tagságára vonatkozó szabá­lyok. Az új tvr. — alapszabá­lyi előírás szerint — rendezi a külföldi állampolgárok egye­sületi tagságát is, valamint az egyesület vezető szerveiben való részvételüket, továbbá le­hetővé teszi a pártoló és a tiszteletbeli tagságot. Az egye­sületek szervezésére, alakításá­ra vonatkozó módosított sza­bályok pedig azt segítik elő, hogy a Magyar Népköztársa­ság állami, társadalmi és gazdasági rendjével összhang­ben álló egyesületek jöjjenek létre, amelyek az alapszabá­lyukban megállapított műkö­dési körben és célnak megfe­lelően tevékenykednek. Az egyesületnek jogi sze­mély is tagja lehet. A jogi sze­mély pártoló tag is lehet, amely például anyagilag is tá­mogatja az egyesület munká­ját. Tiszteletbeli tag csak olyan személy lehet, aki munkássá­gával, szakmai, erkölcsi támo­gatásával elősegíti az egyesü­let céljának megvalósítását. A jogi személy, a pártoló és a tiszteletbeli tag jogait és kö­telezettségeit tagsága jellegé­nek megfelelően tekintettel kell az alapszabályban megha­tározni. Jogi személy tagsága esetén is érvényesülnie kell annak az elvnek, hogy az egyesület tagjait egyenlő jogok illetik meg, tehát a tagok so­rában az állampolgárok nem kerülhetnek hátrányba a jogi személyekkel szemben. Az egyesület ügyintéző és képviselő szerveinek eddig csak magyar állampolgár lehe­tett tagja. A módosított jog­szabály lehetővé teszi, hogy külföldi állampolgár is tagja lehessen az egyesület ügyin­téző és képviselő szervének, ha az alapszabály megengedi. A korszerűsített tvr. arról is rendelkezik, hogy az egyesüle­tek felügyeletét ellátó állami szervek egyes felügyeleti jogo­sítványaikat — az egyesület engedélyezése és feloszlatása jogának kivételével — áten­gedhetik az egyesületek szö­vetségének, illetve az országos egyesületnek. Jég alá dermedt a vízivilág. A mélyben egymáshoz és az iszapba bújva pihennek a ha­lak: néhány, mindig éhes rab­ló bóklászik csak a zsákmányt ígérő mélyedések, akadók kö­zött. Fönt a part is elcsendese­dett. A kényszerű tétlenség heteit természetesen mi, hor­gászok azért mégsem tölthet­jük teljesen dologtalanul. Szinte még hálásak is va­gyunk az egyébként sokat szi­dott természetfelelősnek, hogy most rászorít minket sok-sok tennivalónk elvégzésére, ter­veink és kalandjaink szám­bavételére ... Igen, mitagadás, a január, február a nagy mesék ideje. Miért is szégyellnénk apró túlzásainkat: hiszen, aki leg­alább képzeletben felvette már a küzdelmet a hatalmas hal­lal, annak a valóságban is több lesz az esélye a győze­lemre. Vigyázattal Nem győzzük viszont elég­szer hangsúlyozni, hogy aki a befagyott vízre indul, tízszer is gondolja át, mit kockáztat, s egyedül semmiképp se vág­jon neki. Hiába volt a hét végén re­kordhideg, előzőleg több he­lyen megolvadt, elvékonyo­dott a jég. Ott most is hama­rabb bekövetkezhet a tragé­dia. Feltétlenül kerüljük el télen az olyan részeket is, ahol víz alatti forrást feltételezünk. S ne legyünk szégyenlősek: ha már jégre megyünk, jó me­legen öltözzünk fel, vigyünk pallót, kötelet is. Segíthetnek megelőzni, kivédeni a bajt. Nem biztos, hogy minden­kinek olyan szerencséje lesz; mint annak a fiatal vadász­nak, aki motorkerékpárostul szakadt a Gombai tó jegébe. Még elég: közéi volt a part-' hoz, így ki tudott lábalni. A Jáwát egy traktor húzta ki. Szellőztessünk A jég alatt a halak számá­ra sem fenékig tejföl az élet. Különösen, ha a horgászok, halászok is megfeledkeznek róluk. Igaz, hogy télen a víz oxi­géntartalma lassabban csök­ken, a halak életműködése is viszafogottabb. De a nagy tö­megű, vermelő rajok együttes oxigénigénye mégis tetemes. A jégen maradó, vastag hóta­karót nem tudja áttörni a té­li nap, s így elpusztulhatnak a víz alatti oxigéntermelők. A lékelés tehát nemcsak a hor­gászatot, hanem a halak vé­delmét is szolgálja. Erről az egyesületek veze­tőségeinek kötelességük gon­doskodni, akár társadalmi munkában szervezik meg, akár fizetnek a víz szellőzte­téséért. Vizsgáztatás A horgászegyesületek zömé­ben ezekben a napokban fe­jeződött be a fogási naplók összesítése, most állítják ki az új okmányokat. Több helyen Segély a katonák hozzátartozóinak Ha bevonul a családfő A honvédelmi kötelezettsé­güket teljesítő személyek és hozzátartozóik egyes járandó­ságairól új rendelet jelent meg decemberben. Eszerint a pol­gári védelmi gyakorlaton részt vevő egyénileg gazdál­kodó, kisiparos, magánkeres­kedő, valamilyen munkakö­zösség vagy szakcsoport (ipari szolgáltató, mezőgazdasági) tagja munkanaponként száz- forintos térítésre jogosult. A osaládi segély megállapításá­nak alapjául szolgáló- összeg a sorkatonával közös háztartás­ban élő hozzátartozó esetén havi 1560 forint. Minden to­vábbi személy esetén ez az összeg az első személy szá­mára megállapított járandóság hetven százalékával emelke­dik. Ha a hozzátartozó a sorka­tonával nem egy háztartásban él, a családi segélyt havi 1250 forintból kiindulva állapítják meg. A további hozzátartozók­nál az említett emelkedés itt hatvanszázalékos. Meghatározott tartalékos hadköteles személyek részére a 10 napot meg nem haladó szol­gálatnál munkanaponként száz forint jövedelempótló segélyt kell fizetni. Tíz napnál hosz- szabb tartalékos szolgálat ese­tén a fegyveres erők által fo­lyósított illetmény és termé­szetbeni ellátás együttes érté­két jövedelempótló segéllyel havi 3 ezer forintra kell ki­egészíteni. az óév végén még lehetőséget teremtettek az általános hor­gászvizsga letételére. Aki sa­ját hibájából ezt az alkalmat is elmulasztotta, az magára vethet: 1932. évi engedélyét ugyanis mindaddig nem kap­ja meg, míg eleget nem tett kötelezettségének. Reméljük legalábbis, hogy mindenütt így történik. Saját magát csapja be az a vezető­ség, amely „jószívűen” csak bebélyegzi az igazolást. Aki valóban horgásznak tartja magát, annak nem jelenthet gondot a vizsga. A megyei intéző bizottság legutóbbi ülésén egyébként hallottunk az emeltszintű hor­gászvizsgáztatás későbbi be­vezetéséről, de részletekről egyelőre nem tudunk. Egy biztos: a cél nem a horgász­létszám csökkentése. Későn? Késői volt — legalább is szerintem —, az intézkedés nyilvánosságra hozatala, ezért tűnhet későinek a reagálás is. Sok egyesületi vezető pa­naszkodott: mire az IB-ülésen értesültek az állami horgász­jegyek árának emeléséről, ad­digra már kiküldték tagjaik­nak a befizetéshez szükséges tájékoztatót és csekkeket. A különbözeiét így a közös zsebből kell fizetni. Az is új intézkedés, hogy a tíz éven felüli gyerekek már- csak ifjúsági jegyet válthat­nak. Ez a családoknak több kiadást, az egyesületek szá­mára nagyobb bevételt jelent, de az őszi telepítéskor még nem számolhattak azzal, hogy az idén mennyivel többen horgászunk majd — részben a fenti döntés következtében —, nemes halakra. Módosítás Az adminisztrációs teendő­kön túl, az éveleji köz-, vagy küldöttgyűlések előkészítése is foglalkoztatja ezekben a na­pokban az egyesületi vezető­ket. Ugyancsak az IB legutóbbi ülésén hangzott el a jó tanács: alapszabály-módosítást lehe­tőleg ne tervezzenek, mivel ebben az évben várható a Ptk., illetve az egyesületi tör­vény módosítása is. Annak is­meretében már sokkal hasz­nosabb, hosszabb távra szóló döntések születhetnek majd. Időtöltéshez A télesti órákra ajánlom horgásztársaimnak az élmény­idéző nagy beszélgetéseken túl, segédeszközeink, az orsók, bo­tok karbantartását, az ismere­tek gyarapítását. A barkácsoláshoz a Magyar Horgászban és a Horgászka­lauz korábbi számaiban rész­letes és alapos útmutatást, le­írásokat találunk. Ezekre a mi rovatunk nem tér vissza, de szívesen helyt adunk egyé­ni ötleteknek, okos tanácsok­nak, a hasznosítható tapaszta­latoknak. Érdekes olvasmányként ajánlom azoknak, akiknek még nem került volna kezébe Szász Imre: Halakról és va­dakról szóló könyvét. A hor­gászok számára is fontos tud­nivalókat tartalmaz dr. Foga- rasi Lászlónak „Legérdeke­sebb kis tavainkról" készített összeállítása. Ügy hiszem, a Horgászkalauz ’82. évi száma már minden horgász könyves­polcán megtalálható. A Pest megyei horgásztársak számá­ra valószínűleg Páskándy Já­nosnak, a Ráckevei-Dunáról szóló írása tűnik majd a leg­izgalmasabbnak. Előadások A Nagy-budapesti HE hor­gásziskolájában (VII., Wesse­lényi u. 16. I. em.l, ezen a szombaton 17 órától Tahi Bé­la a növényevő halakról és horgászatukról tart előadást. Egy hét múlva Antos Zoltán élménydúsnak ígérkező be­számolóját hallhatják az ér­deklődők a keszegfélékről. Veteszki János A nagy mesék idején

Next

/
Oldalképek
Tartalom