Pest Megyei Hírlap, 1982. január (26. évfolyam, 1-26. szám)

1982-01-13 / 10. szám

1982. JANÜÄR 13., SZERDA Krímiin 3 Korszerű munkahely Új Compack-üzem Űj ipartelepet létesített a Compack Kereskedelmi és Cso­magoló Vállalat Rákospalotán. A korszerű üzemet a vállalat önerőből, 500 millió forint költ­séggel valósította meg. Az ipartelep üzembehelyezé­sével megszüntethették a ter­melést a főváros belterületén levő, a lakók nyugalmát zava­ró, környezetszennyező régi gyáregységekben. Az üzem kapacitása 30 ezer tonna, évenként ennyi kávét, szálas és filteres teát, szemes és őrölt fűszert dolgoznak fel és csomagolnak a csarnokok­ban. A tároló helyiségek befo­gadóképessége is kielégítő, a silóban 920 tonna nyers- és pörköltkávé, a raktárban 3500 tonna fűszer, tea és csomagoló­anyag tárolható. Kedden dr. Sághy Vilmos bel­kereskedelmi miniszter megte­kintette az új ipartelepet, s köszöntőjében méltatta a Compack vállalat kollektívájá­nak érdemeit az üzem létre­hozásában, a korszerű munka­helyek és szociális létesítmé­nyek megteremtésében. Energiatakarékos vetítőlámpák Az Egyesült Izzó fényforrásgyárában megkezdték a mozi­vetítőkbe alkalmazható nagy teljesítményű xenon izzólámpa energiatakarékos változatának sorozatgyártását. Ez az izzó a hagyományostól eltérően vízszintesen üzemel, ezért harminc százalékkal kevesebb villamos energia szükséges az adott fény­mennyiség elérésére. A harmincféle — az ötszáz wattostól négy kilowattosig terjedő — gyártmányválasztékuk kilencvenöt szá­zalékát a Szovjetunióba, az USA-ba, illetve az NSZK-ba ex­portálják. Tovább fart az erőpróba Havas nehézségek megyeszerte A rendkívüli kemény tél, az állandó havazás, hófúvás to­vábbi erőpróbára kényszerítet­te az ország és így Pest me­gye ipari, kereskedelmi, szál­lítási vállalatait, valamint a lakosságot. Mint tegnapi in­formációszerző kőrútunkon megtudtuk, bár tél tábornok rendületlen intenzitással tá­mad, általános összefogással, szervezéssel és körültekintés­sel egyelőre sikerül csatát nyerni, Jóllehet, a küzdelem számos sérüléssel, sebesüléssé! jár, egyelőre arra mutatnak a jelek: az általános összefogás erősíti az ellenállást. A 30-as út — bár jóval ke­vésbé forgalmas, mint az M3- as üzembe helyezése előtt — még mindig mumusa azoknak, akiket munkája, kötelessége a volán mögé, az országúira szó­lított. Gödöllőig súlyos közle­kedési balesetet szerencsére nem láttunk, az autósoknak igencsak szükségük van az összpontosításra. Gödöllő kör­nyékén, a dombok között meg­szorul a hideg, a magaslatok­ról le-lesodorja a szél a havat, könnyebben jegesedik az út is. Az útpadkáról lecsúszott Trabant pilótája elismeri: ijedtében lépett a kuplungpe­dálra, mikor megcsúszott a ko­csi, így oldalazott autója az árokba. — Rosszabbul is vég­ződhetett volna — állapítja meg —, ha a tehetetlenség a felezővonal másik partjára, a szembe jövő forgalom irányá­ba taszítja. Útfélen, félúton Lépésben döcögnek a teher­autók, erőlködnek a motorok és személygápgocsik hada kényszerül a húszas tempóval haladók mögé, szinte lehetet­len előzni. A teljes egészében lelassult forgalom az oka an­nak is, hogy Kerepestarcsáról, az Észak-Pest megyei Sütőipa­ri Vállalattól olykor 1—2 órás késéssel jutnak terhükkel ren­deltetési helyeikre a kocsik. Szállítási lemaradás nincs, ki­vétel nélkül mindenhová meg­érkezik a kenyér, a péksüte­mény. Aznap a vállalat dolgo­zói is hiánytalanul befutottak munkahelyükre, csak a kör­nyező községekből, az alsóbb­rendű utakról érkezők késtek egy kicsit. Nem a téli örömöket hozta a hó, a fagy az 51-es út vándo­rainak sem. Dunaharaszti. Kis- kunlacháza. Dömsöd vonalán is jócskán találkozhattunk üzemképtelen, út szélén ha­gyott jármüvekkel és koccanás miatt a szigethalmi elágazás­nál is elkelt volna a „dugóhú­zó”. Nincsenek irigylésre mél­tó helyzetben a Pest megyei Gabonaforgalmi és Malomipa­ri Vállalat szállítói sem. Be­számolójuk szerint szállítási kötelezettségeiket körülbelül 70 százalékosan teljesítik. A hiányzó harminc százalék fő­ként a késésből, a közúti fuva­rozás nehézségeiből adódik, és egyelőre alig észrevehető. Saj­nos, előfordulhat azonban — mint ahogy erre a decemberi ítéletidőben már volt példa —, hogy az elkövetkezendő na­pokban a vasúti szállítmányok több napos késéssel futnak be, ,s az. így elveszett időt már nem d'eiiet'gaJ^edallál ;behŐzhí. Veszélyes üzem Megszokhattuk már, hogy a síkos utak, a hóátiúvások „ki­védhetetlen” balesetforrassá válnak. A rossz látási viszo­nyok miatt nő a reakcióidő, és nemcsak az utak csúszósak, hanem a gépkocsi pedáljai is. Nemegyszer előfordul, hogy a vezető lába a fékről a gázra korcsolyázik — és kész a baj. Vácott, nem messze a Hír­adástechnikai Anyagok Gyá­rától, egy kis Polski sofőrje egy Skodába kormányozta ko­csiját. Miként Pál András, a „vétkes” elmondta, megijedt a blokkoló Skoda mögött, és bár nem hagyta el lélekjelen­léte, hiába kapcsolt vissza, hiá­ba fékezett, a kihúzott szívató miatt nem tudta visszafogni autóját. Személyi sérülés nem történt, de a 126-os Polski fél fényszórójára megvakult. Kevés híján elvesztette sze­me világát egy idős asszony Dunakeszin, akinek jégszilánk pattant pupillájába, Budapest felé jövet a buszmegállóban. Szerencsére egy emberséges autós látva a történteket, azon­nal elsősegélyhelyre szállítot­ta. ahol orvosi ellátásban ré­szesült. A hideg „veszélyes üzem” autósoknak és gyalogosoknak egyaránt. Ha megtörtént a bal­eset, már csak a szakértői be­avatkozás segít. A Pest megyei mentők eddig mindig ki tud­tak szállni a hívásokhoz. (Ez (szó szerint) életbevágóan fon­tos hír, jóllehet, a mentőau­tókkal sem kivételeznek a sí­kos útszakaszok. A megkülön­böztető jelzésüket használó fe­hér kocsik is jóval lassabban közlekedhetnek a megszokott­nál. A napokban még nem kel­lett a honvédség segítségét sem kérniük — ami a decem­ber végi havazásnál előfordult —, és az URH-lánc alkalma­zásával a legoptimálisabb hely­zetben. terepen lévő rohamko­csi, vagy szállítóautó érkezhet a hívás helyszínére. Nem teljes a győzelem Bár a szállítmányok, ha ké­sedelmesen is. de eljutnak egyik vállalattól a másikig vagy a lakossághoz, mégsem teljes a győzelem minden fron­ton. A budaörsi lakótelepen buk­dácsolva, botorkálva közleked­nek az emberek, nem, vagy alig takarítják a járdákat, tömbközi úttesteket. A Pest megyei lakótelepek minden té­len előkerülő „havas örökzöld­je”, hogy a járdáknak nincs gazdájuk — az apróságokkal csúszkáló édesanyák, bottal já­ró idős, emberek, legnagyobb bánatára. A kora reggeli órákban az ónos eső, az előző este lehul­lott hó és síkosság következté­ben a fő- és mellékutak alig- alig voltak járhatóak. Nem se­gített a sózás sem — egyes körzetekben nem is sóztak —, hiszen mínusz 5—6 fok alatt nem kezdődhet meg az oldó­dás. Dél felé enyhült az idő, és a helyzet is a folyamatos kot­rás, ekézés hatására. Nem so­kat változtak a körülmények azonban például az M3-as hosszán, a szemerkélő ónos eső miatt kásás maradt az aszfalt. Ami a prognózist illeti: il­lúzióknak nincs helye. Ha ilyen marad az idő, további neki- gyürkőzés vár ránk. Láng Zsuzsa Aki keres az falál? Stratégia alapján taktika Az elsődleges: melyik a gazdaságosabb Alighanem jeles nap egy vál­lalat történetében az, amikor megszületik az elhatározás — és persze, amikor jóváhagyó pecsét kerül minden vonatko­zó okmányra is mától kezd­ve a cég maga szervezheti, in­tézheti, bonyolíthatja vala­mennyi export-import ügyletét, joga és kötelessége a külke­reskedelmi forgalmazás. Hogy ez nem megy egyik pillanatról a másikra, arra a legjobb példa a Lenfonó- és Szövőipari Vál­lalat esete: hónapok — kis túl­zással évek — teltek cl az öt­lettől a megvalósításig, és az elhatározástól addig a pillana­tig, amíg a részleg ajtajára kikerülhetett a tábla: külke­reskedelmi iroda. Miből áll az üzletpolitika? Mindössze két kérdés vető­dött fel az új szervezeti egység megszületésekor: kikkel és ho­gyan? Milyen szakemberek ve­szik kezükbe az LSZV — vagy ahogy termékeikről ország-vi­lág ismeri, a BUDAFLAX ter­mékeinek külpiaci értékesíté­sét, és milyen stratégiát vá­lasztanak a magasabb árak el­érésére, a konjunktúra növe­lésére? Az azóta eltelt Idő — mind­össze néhány hónap — arra feltétlenül kevés, hogy értékel­ni lehessen az eredményeket —, arra viszont bőven elegen­dő, hogy kialakuljon a koncep­ció, az üzlet- és piacpolitika főbb profilja. Bányai József, az LSZV külkereskedelmi iro­dájának vezetője ezt így fo­galmazta meg: — Apparátusunk külkeres­kedelmi szakemberekből állt össze, főként régi hungarotexe- sek igazoltak át hozzánk. Üz­letpolitikánkban igyekszünk fi­gyelembe venni a textilszak­mában világszerte tapasztalha­tó dekonjunktúrát, a Közös Piac országainak jelenlegi sajátos helyzetét, a mindenkori politi­kai helyzetképet. Talán érthe­tő, hogy a piacokon is jól érez­hető a politikai feszültség, a nemzetközi helyzet komolyan befolyásolja a keresletet, az árakat, az egész kereskedelmi hangulatot. Ráadásul nekünk némi látnoki képességekkel is rendelkeznünk kell, hiszen az üzlet tervezete, a szerződés megkötése és a tényleges érté­kesítés között viszonylag hosz- szú idő telik el. Az idén rea­lizálódó kötések nagy részét még 1980 negyedik negyedévé­ben készítettük elő. Megpró­báltuk szem előtt tartani — exportról lévén szó — a vevő fizetőképességét, a világpoliti­kában játszott szerepét. — Mindezt figyelembe véve utaztak ki szakembereink ta­valy például Mexikóba, a ma­gyar hétre és nem tértek visz- sza üres kézzel. Bár még a szó szoros értelmében nincs tető alatt az üzlet, nem lét jo­gosult a szerződés, úgy tűnik, jó ötlet volt a közép-amerikai próbálkozás. Előreláthatólag tetemes mennyiségű lenfonalon kívül, 1 millió méternyi len felsőruházati szövetre is vevőt találtunk. Azt már csak szak­mai hiúságból teszem hozzá: egyedül az LSZV-nek sikerül profitálnia a mexikói magyar napokból. Megfellebbezhetetlen igaz­ság: csak azt lehet eladni, amit már legyártottak, ami érdeklő­désre tart számot. Az kel el, ami jó minőségű, és aminek elfogadható az ára. Nincs a vi­lágon piackutató, üzletkötő, aki egyetlen szerződést is nyélbe üthetne megfelelő árualap nél­kül. Tűzoltómunkával, szuperminössg Ezzel tisztában vannak Budakalászon és az ország töb­bi pontján levő LSZV gyárban, gyáregységben is. így a stra­tégia kidolgozásánál jelentős szerep jut a gyártmányfejlesz­tőknek ; a közelmúltban volt rá példa, hogy igazi tűzoltómun­kával két hét alatt varázsol­Kerdeznsk a nyugdíjasok Egy este a városról Kellemes összejövetel szín­helye volt tegnap, kedden este Szentendre művelődési köz­pontja. A kamarateremben Marosvölgyi Lajos, a szent­endrei tanács elnöke tartott rövid tájékoztatót a helybeli nyugdíjas pedagógusoknak. A beszámolót, melynek témája a Duna-parti település fejlesz­tése, fejlődésé volt, kérdések követték. A jelenlevőket főképp az érdekelte, mikor léphetik át először az új posta épületé­nek küszöbét. Legalább eny- nyire kíváncsiak voltak arra, mikor adják át a crossbar távbeszélő központot. Öröm­mel hallhatták, mindkettőre sor kerül még ebben az esz­tendőben. Jó hír az is: jövőre végre elkészül a kenyérgyár. Kiderült a beszámolóból, hogy 1933-ban még egy fon­tos létesítménnyel gazdagodik majd a város. A hírt, hogy megnyílik a vízi-turistasporr- telep, nagy örömmel fogadták a nyugdíjas pedagógusok. Hogy nemigen használják majd? Valóban, hatvan fölött már csak a legedzettebbek eveznek, de gyermekeikre, uno­káikra gondolván, örömük tel­jesen érthető. Egyébként is a városban élőket az érdekli a leginkább, hogyan hasznosíthatnak egy- egy új létesítményt. Helyes­lésre talált az a bejelentés is, hogy az új gimnázium alap­jait még ez év végén lerakják, s várhatóan 1984-ben befeje­zik az építkezést. A beszámolót hallgatva a jelenlevők megállapították, hogy ha nem is olyan mér­tékben, ahogyan szeretnék, mégis fejlődik a város. Néhá- nyan pedig, akik a közvetlen környezetükben észlelt hiá­nyosságokat — út, járda, vil­lany — vetették föl, ígéretei kaptak, hogy a városi tanács illetékes osztályain megvizs­gálják bejelentéseiket. A szentendrei művelődési központban — ahol egyébkén két nyugdíjasklub is működik — már hagyomány, hogy rendszeresen tájékoztatják a város életéről a nyugdíjasokat Az elmúlt évek tapasztalatai bizonyítják: sikeresek ezek a délutánok, esték. Jó lenne, ha minél több helyen, minél több hasonló eseményre várnák az idősebbeket. tak szuperminőségű anyagot. Az ilyen és ehhez hasonló ak­cióknak köszönhetők az olyan megállapodások, mint amilyen szinte perceken belül várható a BUDAFLAX-nál: osakai de­legáció érkezik, s remélhetőleg nem távozik üres kézzel a vál­lalattól, de nem marad elége­detlen az LSZV sem. Nem a részvétel a fontos Persze nem lehet vég nélkül bővíteni a gyártmányskálát sem. Az új, népszerű, keresett cikkek apránként kiszorítják a régieket, s elkerülhetetlenné válik a szelekció. A válogatás­nál az elsődleges szempont mindig az: melyik a gazdasá­gosabb. Igaz, az sem mindegy, milyen piacokra igyekszik betörni egy- egy vállalat. Az LSZV straté­giájának lényege: összpontosí­tani. koncentrálni a jobb lehe­tőségeket kínáló üzletekre. Szemben az általánossal, ná­luk nem a részvétel a fontos, hanem a győzelem — inkább kevesebb országban jelennek meg áruikkal, de ott intenzí­ven kereskednek. Szép, szép az elmélet, a megszervezett-tervezett piac­kutatás, stratégia és taktika, de a csata mindig a harcme­zőkön ér véget, az elmélet pró­bája a gyakorlat. Nos, Buda­kalászon nem tették alacsony­ra a mércét: l$82-re 25 száza­lékos. devizabevétel-növekedést tűztek ki célul. Hogy sikerül-e? Ez már a kivitelezőkön múlik, L. Zs. Traktorosmonológ Fontos volt, akár a család „A lányom se restelli a kapát" A nevem, Kelemen Sándor, 42 éves traktoros vagyok. Amikor leszereltem a honvéd­ségtől, akkor kerültem ide Szatmárból Szigetszentmiklós- ra. Ketten a feleségemmel 14 ezer forintot örököltünk, ami­ből megvehettük a szoba- konyhás szükséglakást. Tél volt. Akkoriban hatvanötben, alig akadt munka a szakszö­vetkezetben. Mondom az el­nöknek, adjon akármilyen fog­lalatosságot, hiszen nekünk az asszonnyal és a gyerekkel él­nünk kell. Búzát hordtam a malomba három hónapon át. Később is, ugrottam az első szóra, mentem, mikor senki se mozdult, bármilyen mun­kára. Az állásomat olyan fon­tosnak tartottam, mint a csa­ládomat. Ügy gondoltam, ez a helyes. Nagyapámról Filléreket adtak neki akko­riban: vigyed, hajtsad! Jó ka­szás volt a nagyapám. Egy­szer, emlékszem, küldött, hogy adjam el a tehenet a nagy- cserkeszi hónapos vásáron. Si­került. — Jó eladtad — di­csért az öreg. Ö a földben lá­tott mindent. — Ha nem tudsz is tanulni, abból megélhetsz. Jó kis zömök ember volt a nagyaoám. Én két és fél éves koromban jutottam árvaságra akkor halt meg az anyám. A férjemnek tavasztól ké­ső őszig nem volt maradása, egy vasárnap pihenése sem. Nem piacolt, a közösben akart jól keresni, gyarapod ni. Folyton mondtam neki. ne ölje magát annyit a munká­val. Most már talán Sándor is megbánta ... Mi nem azért jöttünk Sza­márból. mint sokan, mert él­hetetlenek voltunk. Ha már befogadtak az emberek, nem lehetett kitérni, bizonyítm- akartunk. Földet is szerettem volna de akkoriban erre nem volt törvényes jogom. Sebat Gondoltam, egészséges vagyok erős: egvesületben, három évig birkóztam is. Egy mázsa gabonát könnyen a vállamra vettem huszonhat éves ko­romban. Való igaz, bírtam a zsákolást. S a traktorozást is egy darabig, a Zetor 3011, UE—28, az MTZ—50-est. Ne­vettek is rajtam, irigyeltek is. Meddig győzöm, győzöm-e még? Műhelyben A sok rázkódás tönkretette a két kezemet, elkoptatta két csigolyámat. Éreztem én, hogy olyan furcsán bizsereg a ka­rom. Egye fene, majd kiáll! — hittem először. Magam lepőd­tem meg a legjobban, amikor megkaptam a papírt, hogy fé­lig rokkant vagyok. Ott kellett hagyjam a traktorozást. Most szerelek, javítok a műhely­ben. Elértem majdnem mindent, amit akartam. Nagy hiba len­ne, ha a magunkfajta csak ál­modozna. Rendes, tágas la­kásom van. Siesta gáztűz­hellyel fűtünk, csapból jön a víz. Nem hiányzik semmi a kényelemhez, gépesített a háztartás. Vettünk tv-t, le­mezjátszót, magnót, jártunk Constanzában a tengerparton és Zalakaroson is a melegvi­zes fürdőben. Trabantban A legfőbb célomat a gye­rekekben látom. Egy lányom és egy kisfiam van. Andrea ügyesen tornázik, úgy vélem, lövő áll előtte. S a kapát sem restelli, bárha középiskolába is jár. Nekem ennyi jutott, eny- nvit harcoltam ki. Szeretem az asszonyomat. Nem baj, hogy közben ő magasabb is­kolát végzett, mint én. Fene tudia, ki vezet. Oly mindegy, ki ül a Trabant kormányánál, neki is. nekem is van jogosít­ványom. Az a fontos, hogy az ember ne hagyja magát lebe­szélni a nagy utazásról, ha már összecsomagolt és biztos ben­ne, hogy jófelé indult. Lejegyezte: Valkó Béla t

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom