Pest Megyei Hírlap, 1982. január (26. évfolyam, 1-26. szám)

1982-01-04 / 2. szám

Ma: 2. oldal: A Golan-fennsík és Izrael 3. oldal: Vasnyakat lágyít majd a tűz Kevesen — rengeteget segítenek 4. oldal: Hivatástudat, képesítés nélkül Töretlen kedvvel 6. oldal: Kutatás és fejlesztés 7. oldal: Felnőtteket leckéztet és csókolommal köszön Fenyeget a takácsatka Sikeres évzáró a gyáli tsz-ben Számvetés és tervezés Hagyomány már a gyáli Szabadság Termelőszövetke­zetben, hogy az év első mun­kanapján tanácskozásra gyűl­nek össze a különböző ágaza­tok küldöttei — párttagok, pártonkívüüek —, hogy az elmúlt év gazdálkodásának eredményeit, tapasztalatait összegezzék, az előttük álló hó­napok legfontosabb tenniva­lóit áttekintsék. Ezen az ev eleji tanácskozáson, ki-ki el­mondja, hogyan vélekedik a szűkebb és a nagyobb közös­ség munkájáról, annak szer­vezettségéről, milyen tettekkel tud részt vállalni a közös fel­adatokból ... Dr. Nyemcsok János, a szö­vetkezet elnöke arról adha­tott számot az ágazatok kül­döttei előtt, hogy az 1981 ele­jén meghatározott feladatokat teljesítették: az árbevételi tervet 106, a nyereségtervet 108 száza­lékra. A beszédes számok mögött nem kis erőfeszítés, munka húzódik. Többek között egy sereg sikeresen teljesített be­ruházás, amely a gazdálkodás­hoz kínál jobb feltételeket. A 34 beruházásból huszonhatnak a végére került pont, s ez nem kevesebb, mint 45 millió fo­rintjába került a gyáli gazda­OSTOR I gen, az a bizonyos os­tor, amely más hibá­jáért, mulasztásáért az ártatlan hátán csattan, az került címként töprengé­sünk fölé, mert így fogal­maz az évi 850 millió fo­rintos forgalmat lebonyolí­tó fogyasztási szövetkezet elnöke: az ellátási gondok­ból ma a kereskedő többet kap, mint amit neki címez­hetnek. A kesernyés megál­lapítás színhelye a Nagy- káta és Vidéke Áj ész el­nöki irodája, ám bátran rámolhatjuk ugyanezt más kereskedői irodákra, bárhol másutt lévő üzletekre. Ma­gyarán : a kereskedelem nyakába zúdul mindaz, ami a termelés, a készletezés, a kivitel és a behozatal ka­nyargós folyamaiban fel­gyűlik, legyen az a híradás- technikai eszközök hibája, festékek hiánya, bútorok gyenge minősége. Ráadásul még azt sem mondhatjuk, a vevő igazságtalanul jár el, hiszen hová máshová mehetne, mint a kereske­dőkhöz, az üzletbe, ahol az árut megvette?! Nem ő áll kapcsolatban a termelők­kel, a nagykereskedőkkel, hanem a bolt, azaz ő an­nak hátán csattantja az os­tort, akivel napról napra kapcsolatba kerül. A kereskedő meg mi mást tehetne, tartja hátát. Tartja, holott ennek az egyetlen szövetkezetnek — a kedvemért összeszámol­ták —, csupán kereskedel­mi partnere több, mint nyolcvan cég...! Ehhez számítsuk hozzá a terme­lőkkel fönntartott közvet­len beszerzési lehetősége­ket, közöttük olyan terme­lőkkel, akik monopolhely­zetben vannak, akik tehát nem nagyon tűrik, bármit is kifogásoljon, észrevéte- lezzen a kereskedő. Ha mégis, akkor könnyen meg­sértődnek; nem szállítanak árut, A nemre ok mindig van, ráadásul megtámad- hatatlannak látszó. Előbbiek azzal lennének egyenlőek, hogy az érintett cégnél a kereskedők angya­loknak tartják magukat? Nem angyalságról van szó, hanem arról: ha mindenért rajtuk csattan az ostor, ak­kor hamar eljuthatnak oda, hogy az a csattanás sem csípi a bőrüket, ami joggal nekik szól, nekik címzett! Vannak kitűnő partnerei a nagykátaiaknak, így pél­dául a Kelet-magyarorszá­gi Textilnagykereskedelmi Vállalat, a RAVILL, a Centriköt, egészen a Palo­tást Állami Gazdaságig. Rugalmas, korrekt a vi­szony velük, ritkák a vi­ták, mindkét oldalon a megoldást és nem a kifo­gást keresik. Vannak azon­ban olyan partnerek is — és sajnálatosan ez a több­ség —. amelyek gondatlan munkájukkal igencsak for­gattatják az ostort a vá­sárlóval, ám meglehetős vidámsággal nézik, miként sziszegnek a kereskedők ... Az ő alapállásuk a követ­kező: örüljön a kiskeres­kedő, hogy árut kap. Attól, hogy ez az alap­állás elfogadhatatlan, még nem' változik meg, nem for­dul az ellenkezőjére a dik­tátumot kedvelők magatar­tása. Erre csak az vehetné rá őket, ha a sok árut, sokfelől szerezhetné be a kiskereskedelem, bárme­lyik szervezete, ám ehhez — mondják Kátán, utalva saját helyükre —, úgyne-' vezeti gyűjtő-keverő rak­tárak kellenének, de ilye­nek nincsenek. Ráadásul sok remény sincs annak építésére, mert a szabályo­zók következtében, amúgy- is kisebbeden fejlesztési alapot halasztást nem tűrő ügyek kötik le. Nehéz akkor kereskedni, ha elosztás van — mondják a szakemberek, s mielőtt félreértés esnék, hozzátesz- szük: nem a szűkös im­portkereteket vesszük cél­ba ezzel, még csak nem is azt belföldről, amiből ob­jektív okok miatt van ke­vés. Furcsa módon ugyanis elosztás érvényesül akkor is — és nem erre fölhatal­mazott hivatal oszt el, ha­nem magukat erre följogo- síttatva érző, forma szerint a kereskedésből megélő vál­lalatok! —, amikor van elég áru, amikor csupán annyit kellene tenni, hogy az ésszerűségnek nyíljék út a termeléstől az értékesí­tésig. Éppen ezért a szak­emberek véleményét, ami szerint nehéz akkor keres­kedni, ha elosztás van, mi így fogalmazzuk át:, nehéz akkor kereskedni, ha a ne­hézkesség a természetes és a rugalmasság, a mozgé­konyság — így például a te­lefonon történő megrende­lés teljesítése — termé­szetellenes ... O stobaság lenne a rossz kereskedőknek — .sok van belőlük! — men­levelet adni azon a cí­men, hogy ők semmiről nem tehetnek, ők kiszol­gáltatottjai másoknak. Még nagyobb hiba lenne azon­ban mindenkor és mindent a kereskedelmen számon kérni, mert ezzel magun­kat csapnánk be. Magun­kat, mivel azt hihetnék, ha „rend” lesz a kereskede­lemben — de mit kellene érteni ezen a renden?! —, akkor sima útra jut minden az ellátásban is. A rend igénye sokkal előbbre szól, a fejlesztési, behozatali, ki­viteli döntésekig ér el. A termelés tág értelmű rend­je nélkül illúzió a keres­kedés rendje, még akkor is, ha sokat, sokáig csattog az ostor. M. O. I ságnak. Jelentőségüket jól mu- | tatja, ha csak néhányat em­lítünk is a sorból: bővítették, korszerűsítették a felsőpako- nyi tojótelepet, Gubacs-pusz- tán a jércetelep gyarapodott, megújhodott az ipari csarnok, s folytatódott a talaj tápanyag­utánpótlásának nagy munká­ja, a melioráció. Negyvenöt hektár területen telepítettek almacsemetéket, a korszerű csepegtető öntözésre is sokat áldoztak, s mintegy húszmil­lió forintot fordítottak gépek, korszerű berendezések vásár­lására. Az idei tervekből úgy tűnik, a tavalyihoz hasonlóan, mozgalmas esztendőnek néznek elébe, a kertészetéről híres főváros­széli gazdaságban. Egymilliárd 240 millió forintos árbevételt, s 110 millió forintos nyeresé­get kívánnak elérni. Ez nem megy majd egykönnyen, hi­szen a 42 órás munkahét be­vezetésével 7,3 százalékkal csökken a munkaidő, s nem vitás, , csak a munkaidő jobb ki­használásával tudják el­érni, hogy a tervekből az év végi számvetéskor valóság legyen. Az idén is jelentős összeget — 130 milliót —, költenek a gyü­mölcstelepítésre, a melioráció­ra, a juhászati telep kialakítá­sára, a Dózsa-major rekonst­rukciójára, a sörpalackozó szo­ciális épületének felújítására. A dolgozók, á tagok szociá­lis és anyagi helyzetének ja­vításáról sem feledkeztek, fe­ledkeznek meg. Az elmúlt év­ben háromezer forinttal nőtt az átlagbérszínvonal, az idén pedig másfajta segítséget nyújt a gazdaság: Gyálon, 64 csa­ládi ház felépítésére alkalmas telket osztanak ki az építésre vállalkozók között, kedvezmé­nyes áron... G. M. PEST MEGYEI VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! XXVI. ÉVFOLYAM, 2. SZÁM Ára: 1,40 forinl 1982. JANUAR 4., HÉTFŐ Az első az ötből Tegnap premier, mától előadás Az új munkarend ABC-je: a szervezettség 5x8=10. Megfellebbezhetetlen matematikai igazság. Most mégis egy egész ország boncolgatja az egyenlőség két okla...L — és fő­leg annak tartalmi hátterét —: hogyan lehet öt munkanap alatt nagyobb mennyiségű, jobb minőségű terméket előállítani, mint eddig hétfőtől szombatig? Miként lehet elérni, hogy elegendő áru jusson a fogyasztókhoz rövidebb nyitvatartással, mi a módja an­nak, hogy a szolgáltatások színvonala továbbTa is emelkedjen, noha az infrastruktúra munkásai is joggal tartanak igényt heti két pihenőnapra? , _ Bár az elmélet már tökéletes, gyakorlati alkalmazása (vagyis próbája) most kezdődik országszerte. Az első öt munkanapos hét kezdetén egyetlen kérdés indította útnak munkatársainkat Pest megye nagyüzemeibe és egyik postahivatalába: mit hozott, mit változtatott életükben ez a „premier”? Fél éve már főpróba — Nálunk az igazi premier napja július elsejére esett — emlékezik B. Tóth Zoltán, a Váci Kötöttárugyár igazgató­ja. — Igaz, ez a fél esztendő akár főpróbaként is felfogha­tó, ez alatt az idő alatt sok minden kiderült. Elsősorban az, hogy az ötnapos munka­hét sikere nem a dolgozók akaratán, jóindulatán múlik. Az ugyanis megvan. Sok függ a szervezettségtől, attól, hogy mindig legyen alapanyag, kellék. Nemzetközi tapaszta­lat, hogy egyetlen pillantással fel lehet mérni egy-egy üzem, műhely, gyár munkájának Tél a mezőgazdaságban Mi történik ezekben a na­pokban a mezőgazdaságban, hogyan készültek fel a télre, nem veszélyezteti az időjárás az eddig szépen telelő vetése­ket. Ezekre a kérdésekre ke­restünk választ tegnap a me­gye három termelőszövetkeze­tében, az érdi Bentavölgye, az abonyi Ságvári Endre és a ceglédberceli Egyetértés tsz- ben. z Dékány István, az érdi kö­zös gazdaság elnöke elmond­ta, zavar nélkül teltek el az elmúlt napok, az állattartó telpeken nem volt fennakadás, a jószág időben és a szüksé­ges mennyiségben megkapta a takarmányt. Helytálltak az emberek: ügyeletes szakveze­tők, gondozók egyaránt. Dicsé­ret illeti a húsüzem dolgozóit is, akik még az év utolsó nap­ján is serénykedtek és a ta­valyelőttinél 20—25 százalék­kal több virslit és különböző húskészítményt állítottak elő, illetve forgalmaztak. Ami a határban folyo munkákat il­leti, az őszibarackfáknak már egyharmadát megmetszették, szépek a kalászosok is. Sajnos a hó elolvadt, és egy esetleges száraz hideg nagy kárt tehet az állományban. Az abonyi Ságvári Endre Tsz-ben, mint Győré Sándor elnöktől megtudtuk, számos alkatrész hiányzik az NDK- ból importált gépek kijavítá­sához. Szerencsére ezek a be­rendezések csak jóval később válnak a napi munka eszkö­zévé, és a szóban forgó prob­léma egyelőre nem hat ki a termelésre. A termelőszövetkezetben egyébként már szeptemberben elkészültek az előzetes tervek, és most a részletesek kidolgo­zásával vannak elfoglalva. Számításaik szerint a szabá­lyozómódosítás 4—4,5 millió nyereségkiesést jelentenek, ha nem pótolnák az elmaradó jövedelmüket a kisegítő ipari tevékenység fejlesztése és a húsmarhaállomány növelése révén. A ceglédi térségben szom­batra szinte mindenütt eltűnt a hólepel a földekről. Ezt erő­sítette meg Giba László, a ceglédberceli Egyetértés Tsz elnöke is. A fagyveszély tehát náluk is fennáll. A búza fej­lettségére jellemző, hogy a vastag hó ellenére a múlt hé­ten már itt-ott kidugták a fejüket a növények. Kará­csonyra és szilveszterre moz­gósítva a másutt dolgozókat is nagy mennyiségű szalmát és takarmányt hordtak be ál­lataik részére. A kapott tájé­koztatás szerint a tehenenként egy év alatt kifejt tej tavaly elérte az 5 ezer litert, vagyis 400 literrel többet, mint egy évvel korábban. Az elkövet­kező napokban kerül sor a nedvesen tárolt kukorica meg­bontására. Remélhetőleg mi­nimális veszteséggel. V. B. Törökbálinton épül Óriás alkatrészraktár Az Ikarus buszok, a Rába kamionok, a Budobil járművei mind keresettebbek az öt világ­részben, s a Mogürtnek mind nagyobb gondot okoz, hogy a növekvő exporttal, nem tart lépést az alkatrész-raktározási lehetőség. A sokezer különbö­ző kisebb-nagyobb pótalkat­részt a fővárosban és környé­kén levő, szétszórt raktárak­ból kell a külföldi partnernek szállítani. A nyomasztó gondok belát­ható időn belül megszűnnek, mert az új esztendő első felé­ben megkezdik Törökbálinton — a raktárvárosban — az új, 22 ezer négyzetméter alapterü­letű Mogürt alkatrész-raktár építését. Az óriás raktárban a leg­korszerűbb gépesített belső szállítást valósítják meg. Szál­lítószalag juttatja majd a pol­cokra — és szortírozza a kü­lönböző alkatrészeket, automa­tizált rendszer készíti az egy­ségcsomagokat, gép végzi majd az adminisztrációs munka nagy részét is. A 21. számú Állami Építő­ipari Vállalat előregyártott ele­mekből szereli össze a monstre raktárcsarnokot — így lehető­ség nyílik arra. hogy — a ter­vek szerint — 1984 júniusában azt már átadják a használat­nak. K. 7. szervezettségét. Az udvaron: hányán vannak mozgásban, tartanak valahonnan valahová — vagyis nem vesznek részt a termelésben. Az üzemben: a csarnok ritmusosan lüktet-e a munka ütemére, tempósan mozog-e. Mozgás ez is, az is — de micsoda különbség. — Sikeres volt a féléves főpróba? — Ha számszerű adatokra gondol, egyértelműen az. Ha a családi, szociális, vagyis emberi tényezőket is figye­lembe vesszük, még nem tö­kéletes. De ezen valóban se­gít az „igazi előadás”. Ugyanis a környéken egyedül a kötöttárugyár dolgozott öt­napos munkahétben. Így a csa­ládtagok kicsit kilógtak a két pihenőnapból. A rövidített munkahét egy fejlettebb élet­formát biztosít, de ennek megvalósításához fejlettebb technológiára, magasabb szín­vonalú termelésre van szük­ség. A korszerű technológia korszerű, piacképes terméket eredményez, jobb értékesítési lehetőséget, ami jobb körül­ményeket teremt a dolgozók­nak — és ezzel a kör be is zárult. — Az első nap hogyan in­dult? — Meggyőződésem, hogy nem mérvadó a mai nap. A több napos állás után elő kell készíteni a műhelyeket, a melegüzemeknek be kell in­dulniuk. Az első műszak még csak kezére dolgozik a má­siknak. Hiteles, valós ered­ményeket csak a jövő héten kaphatunk. Amikor az első duplapihenőt is együtt tölthet­te minden család. De ha a véleményemre kíváncsi: sze­rintem napról napra, fokoza­tosan válik mindenki vérévé a megváltozott munkaidő' és -rend; de a fegyelem, az aka­rás már önmagában is bizto­síték. Lázas munkában a ropogós kenyerek ifjú mesterei az ötnapos mun*- kahét első napján. Erdőst Agnes felvétele Jobban sikerült, mint gondoltuk A budaörsi Ipari Szerelvény és Gépgyárban tíznapi pihe­nés után indították az új évet. Még tavaly év közben sokan elégedetlenkedtek, hogy plusz négy nap ledolgozására kérték fel őket. E négy nap azonban — így utólag mindenki — be­látja — bezzeg jól jött a két ünnep között... Kipihenten láthattak mun­kához, s bár ez a hét hosz- szabb a szokásosnál, máris a következő pihenőnapokról, a hét végéről érdeklődtünk. Ar­ról, hogy a tavaly október el­sején bevezetett ötnapos mun­kahét után hogyan változott a gyár és a dolgozók élete? — Már júliusban szerettük volna bevezetni az ötnapos munkahetet — mondta Perei András, a munkaügyi főosz­tály vezetője. — Széles körű közvéleménykutatás és alapos előkészítő munka után azon­ban láttuk, hegy csak októ­berben megy a dolog. Többen — elsősorban a szakmai veze­tők — tartottak az átállástól, legjobban a termeléskieséstől félve. A részletes ütemterv azonban bebizonyította, hogy ha becsületesen végrehajtjuk a termelés, n munkahelyek, a minőségellenőrzés, a létszám, a gyártás átszervezését, akkor nem lehet baj. Az eredmény: az utolsó negyedév termelési­nek ütemessége jobb lett. mint, annnic előtte bármikor. Eddig a termelés. De mit szólnak a változásokhoz a munkások, hogyan sikerült megoldani a közlekedés gond­jait? Az ISG ugyanis éppen Budaörs és Budakeszi között van félúton, ahová — ha a madár nem is, de — a BKV csak szívességből jár. Jóval a főváros határain kívül, a két település között közlekedik a 140-es autóbusz, több-keve­sebb rendszerességgel. A dol­gozóknak több, mint a fele a gyár szerződéses járatain uta­zik munkahelyére a környező 26 községből. A Budapestről be-, kijárók dolga viszont már nem ilyen egyszerű. — A Móricz Zsigmond kör­térről járok — mondja Mik­lósi József, a szerszámüzem marósa —, s meg kell monda- (Folytatás a 3. oldalon.) KÖZÉLET Losonczi Pál, az Elnöki Ta­nács elnöke táviratban üdvö­zölte U San Yu elnököt, a Burmái Unió Szocialista Köz­társaság függetlenné válásá­nak 34. évfordulója alkalmá­ból. Lázár György, a Minisz­tertanács elnöke U Maung Maung Kha miniszterelnök­höz intézett üdvözlő táviratot.

Next

/
Oldalképek
Tartalom