Pest Megyei Hírlap, 1982. január (26. évfolyam, 1-26. szám)
1982-01-03 / 1. szám
Jegyzet Jókívánság Állok az egyik nagy áruház sarkánál, és nézem a nyüzsgő vásárló tömeget, és hogy miként fordulnak be percenként az autóbuszok a megújított állomás elé. Mellettem a fenyőfaárus ütögeti a tenyerét és nevetve szól rám: hideg van. Odébb a hanglemezboltba már nem lehet beférni, annyian szoronganak, a Dunakanyar Áruház üvegajtajai pillanatonként nyitódnak, csukódnak. Előtte kultúrát kínál sátrában a könyvbizományos, mellette karácsonyfadíszeit dicséri a magánkereskedő. Mellettem egy plakát a váci expóba hívogat. — Szervusz — mondja: — Szervusz. ötvenes férfi. Együtt üdültünk pár hónapja Sopronban. — Jó lenne egy kicsit beszélgetni — mondja. — Jó lenne. Mindkét keze tele csomagokkal- Tegnapelőtt beszéltem az áruház-igazgatókkal, sorolták az adatokat: ilyen nagy készletük és széles választékuk még sohasem volt. Meg arról — fejezte be —, hogy eldurvulnak az emberek. öten álltak meg előttünk. Az élelmiszerkisker. anyag- beszerző komplexbrigád tagjai. Hívtak, hogy menjek velük. Örökbe fogadtak a siketnéma intézetben egy teljesen árva, állami gondozott kislányt. Most mennek megvásárolni a karácsonyi ajándékot. Amikor elhaladnak előttünk, Ismerősöm rámszól: — Egyáltalán figyelsz engem? — Figyelek. — Írhatnál a vendéglőkről. Múltkor bementem barátaimmal, megdöbbentem, amikor a számlát hozták. Százasokat hagytam ott. — Volt miből — mondom és nézem, miként állítják fel az új büfékocsit, melyet a Toronybisztró személyzete üzemeltet- A bisztró éttermi része havonta 150 ezer forintot forgalmaz ételeiből. A kis büfékocsi 90 ezer forintot. Kicsinek bizonyult, és kérték az utasok, a lakosság, hogy hurka, kolbász, lángos mellett legyen sült máj, grillcsirke, kávé is. Már szerelik is a nagyobbik büfékocsit, mert nálunk a vevő igénye szent. Nézem a barátomat, és visszagondolok a soproni üdülő osztályon felüli kiszolgálására. A sporoni sétákra, a milliárdok- kal rendbehozott műemlék épületek mellett, a pörköltízekre, fröccs-zamatokra, amikor egy nem is olyan régi történetet meséltem el neki az egyik kisvendéglőben. Egy bizonytalankodó parasztembert utaltak be az egyik üdülőbe, és tőlem kérdezte, milyen házi szokások vannak itt. Pár óra múlva az erdei sétányon találkoztam vele, ahol közölte, hogy kiment a parkba, és a kultúrfelelős teniszütőt akart a kezébe adni. A pincér úgy szolgálja ki, mint régen egy főherceget. Tudja — mondta, — rájöttem, hogy ez az épület az enyém, a teniszütő is, ez az erdő is, a vonat is, amivel jöttem, az utak, a művelődési házak, meg a Parlament is. — No, szervusz — búcsúzik ismerősöm. — Jól elbeszélgettünk• Békés ünnepeket! Nézek a szürke égre. Cse- pereg. Akkor is ilyen volt, mikor jöttek a bombázók és orrfacsaró, bűzös füst szálldogált' a romok közül és 20 éves barátomról jött a gyászhír a frontról. Ma a 20 évesek az utcára vonulnak, gyűlést tartanak: soha többé háborút, nem akarunk rakétákat, bombákat, romokat, erdőtüzeket. Békében szeretnénk élni. — Békés ünnepeket — mondom én is. Állok a Naszály Áruház sarkánál és nézem a nyüzsgő vásárló tömeget... Mészáros Gyula VÁCI Krtíiia A PEST MEGYEI HÍRLAP VÁCI JÁRÁSI E'S VÁC VÁROSI KÜLÖNKIADÁSA XXVI. ÉVFOLYAM, 1. SZÁM 1982. JANUÁR 3., VASÁRNAP Szeptembertől decemberig • • Ot nap alatt a kollégiumban Vác oktatási intézményei megbízást kaptak a szakminisztériumtól, hogy a gyakorlatban próbálják ki, miféle előre nem látható gondokat kell megoldani az ötnapos tanítási hét bevezetésével. Feszített ütemben A vizsgálódás speciális területei a kollégiumok is, ahol az élet- és munkarend alakulását kell tanulmányozni. A Komócsin Zoltán Középiskolai Kollégium tantestülete a közelmúltban megvizsgálta a szeptembertől decemberig eltelt időszak tapasztalatait. Az erről szóló tanácskozáson az a vélemény alakult ki, hogy a hatások egész sorát kell megyizsgálni. Tény, hogy megnövekedett az iskolában töltött idő, mert a hat tanítási nap feladatait a maradék öt nap alatt kell megoldani. A közgazdasági szakközépiskola tanulói esetenként 8 órát ülnek végig az iskolában. Az egészségügyiben sem ritka a 7 órás napi foglalkozás. Gyakorlati nap esetén pedig ebéd után még vissza kell menni az iskolába. Ez a szituáció egyszerre több gondot okoz a kollégiumi nevelőmunkában. Például korainak tűnik a 16 órai szi- lenciumkezdés, mert a tanulóknak nincs idejük pihenni. Ha viszont'jőval'később kezdődne a kötelező tanulás, este 8-ig még a minimálisan szükséges három óra sem jönne ki. Ennél későbbre előírni kötelező felkészülést pedig az olyan fiatalnak, aki reggel háromnegyed nyolc óta iskolapadban ül, enyhén szólva nem célszerű. Másik vetúlete a dolognak, hogy a zsúfolt napirend miatt egyre kevesebb idő jut a klasz- szikus értelemben vett kollégiumi nevelőmunkára. Kevesebb idő jut a személyes nevelésre, és akkor még szó sem esett a nélkülözhetetlen tanórán kívüli tevékenységről, sem pedig a kollégiumokban szükséges diákönkormányzati, eszmei, politikai, erkölcsi nevelésre fordítható időről. Mi van otthon? Az ötnapos munkahét szabaddá tette a szombatokat. Döntővé vált az, hogy a kötelező tanítási órák nélkül maradt napokat hogyan tudják az illetékesek hasznos programokkal vonzóvá tenni. A Komócsin Zoltán Középiskolai Kollégium nevelőtestületére két hét vége programjának megszervezése jut havonta. A város vezetői, közoktatási és közművelődési intézmények igazgatói már szeptemberben tettek lépéseket. Kétségtelen, hogy csak széles körű összefogással lehet valóban tartalmas programokat kínálni. A kollégium saját erőből hat esetben szervezett múzeumi látogatást, négyszer túrát, háromszor színházlátogatást, kétszer táncos összejövetelt, jártak a BNV-n, a Parlamentben. Ezeregyszázkilencven tanuló vett részt a programokon. Ez azt jelenti, hogy a diákok 80 százaléka jelen volt valamelyik eseményen. Nem érdektelen elemezni {(ét váci a sivatagban A Tigris és az Eufrátesz Május végén ült repülőgépre a Taurus Gumigyár kilenc tagú munkacsapata. Ketten közülük — Mészáros Zoltán és Zala Lajos — Vácról, a többiek a budapesti gyárból. Nagy volt a távolság és izgalmas a feladat. Bagdad mellett, mintegy 120 kilométerre fekvő Diboni falu volt a telephelyük. Innen indultak reggel munkára, ide tértek vissza éjszakai pihenőre. — Jól berendezkedtünk a Taurus Gumigyár telephelyén — mo' dja Mészáros Zoltán, a csapat egyik váci tagja, aki szakértőként vett részt a munkában. — Szép volt a munka: segítettünk termékennyé tenni a Tigris és az Eufrátesz közötti sivatagot. — Hogyan kapcsolódott ebbe a váci üzem? — A Taurus Váci Gyárában készül az a 130-szor 9 méteres, egy milliméter vastag gumifólia, aminek beépítésénél segédkeztünk. A Hun-arocamion szállította a helyszínre az an', eget, amelynek jó híréről már tudtak az iraki szakemberek. Az ottani föld olyan vegyi anyagokat tartalmaz, amely átüt a cem_ntrétegen is. Mi az öntözőcsatornákat „béleltük” a váci termékkel. Ez jó szigeteEladó vagy nem eladó? — Kapható-e vékony rost- irón? A válaszra várni kell, mert keresik az eladót. Végül a szomszéd pulttól jön át a kol- legina. ő viszont azt nem tudja, hogy a 31 forintos miben különbözik az ötforintos rostiróntól. Nemcsak a december 29-én délután, hanem más alkalommal is éreztem már úgy a Naszály áruháznak ezen az osztályán, mintha a kérdéseimmel molesztálnám a személyzetet. K. T. I. lőnek bizonyul a cementréteg alá. — Kik segítették a munkát? — Mi voltunk a szakmai tanácsadók, a munkavezetők irakiak, s egyiptomi, pakisztáni vendégmunkások dolgoztak annak a mély vízesároknak a kibélelésén, melynek földmunkáit nagy teljesítményű gépek már elvégezték. Jóleső érzés volt látni, milyen eredményesen hasznosítják a folyók vizét, szemlátomást zöld lett a környező nagv terület, ami lényegesen segíti a táplálkozást, lehetővé t; i a korszerű mezőgazdasági művelést. — Volt-e kapcsolatuk az otthonnal? — Újságot, köztük a Pest megyei Hírlapot egy hét késéssel, de rendszeresen kaptunk. Levelezésünket segítették a Hungarocamion gépkocsivezetői. Ottani alapanyag és itthoni fűszerek segítségével szakácsunk remek hazai ételeket főzött. Csak a meleg volt szokatlan, nyáron: árnyékban 45-50, munkaterületünkön 60 Celsius fok. De az ember sokat kibír, s jól alkalmazkodik a nehéz klímához is. — Élmények? Eljutottunk Babilonba, Ninivébe, s más történelmi nevezetességű helyekre. Megismertük a távoli né« szokásait, dekes életmódját. Munkánk kapcsán barátokat szereztünk és növeltük a Taurus jó hírnevét. Öröm, hogy még az ünnepek előtt hazaérhettünk. Kilencórás volt a repülőút Kuwaitból; a Ferihegyen vártak hozzátartozóink. Most pár napos pihenés következik, s utána itthon folytatiuk ugyanezt a munkát, a termelőszövetkezetek, állami gazd - súgok megrendelésére. Papp Rezső annak a felmérésnek a jelzéseit, amely azt kutatta, hogy mit csinálnak a tanulók otthon. Kiderült, hogy 4—5 óra utazással telik el (esetenként 7 óra is). Átlag 5—6 órát foglal el a tv-nézés. Kirándulni csak két diák volt, ők is a szüleik nélkül. A tanulásra csak átlagosan 120 percet fordítottak, s ha ebbe beleszámoljuk a szépítés tényét is, nem lehetünk elégedettek. Színházban senki nem volt, moziban két gyerek járt, a szüleiknek legkevesebb egy és legtöbb tíz óra időtartamban segítettek. A felmérések mindenekelőtt azt jelzik, hogy a kis helységekbe hazautazó tanulóknak kevés a kulturális lehetőségük. Elárulják továbbá, hogy kevés időt fordítanak a hétfői tanórákra való felkészülésre. Bizonyítják, hogy hosszú és fárasztó az utazás. összegzésképpen pedig arra hívják fel a figyelmet, hogy a megnövekedett szabad idő önmagában nemcsak előnyöket jelent. Másféle ritmus Az eddigi tapasztalatok alapján úgy tűnik, hogy 1982. január 1-től tartani kell a kéthetenkénti hazautazások rendjét. Bővíteni kell továbbá a szombati kulturális választékot, s módot kell találni arra, hogy a diákjóléti alap növelésével (a megtakarításokból elvéve) hozzájárulhassanak az intézmények az elég nagy anyagi terhet jelentő kulturális programok, utaztatások költségeihez. Vicsotka Mihály Zsiguli, Fiat, Skoda A Híradástechnikai Anyagok Gyárában kooperációs megállapodás keretében készülnek a Zsiguli és Fiat gépkocsik műszerfalához szükséges nyomtatott áramkörű lemezek. A jövő évi tervben Szerepel, hogy ezeket a Skoda típusú autókhoz is készítik majd. A képen: Szabó Miklós egy NC-rendszerű, programvezérlésű, 8 orsós fúrógépen a lemezek fúrását ellenőrzi. Papp László felvétele Tény-Kép Váci fotósok a kiállításon Budapesten, a Műcsarnokban megnyílt Tény-Kép címmel a hazai fotótörténet eddigi legnagyobb szabású kiállítása. A tárlat két nagy részből áll: az első 1840-től 1944-ig mutatja be a kor reprezentánsait; a második rész 1945-től napjainkig e kor fotómű vészeiének legjelentősebb alkotóit és alkotásait ismerteti meg a közönséggel. Több váci vonatkozása miatt is érdemes megemlékeznünk e jelentős tárlatról. Az 1945— 198r közötti korszak alkotói között több váci származású, vagy fotóművész pályáját itt kezdő nevével találkozhatunk. Helyet kapott Csigó László, aki a 60-as évek végén a Dunakanyar Fotóklubban kezdte el alkotó-kiállító tevékenységét. Az öt alkotását bemutató Nagy Zoltán, aki már 18 éves korában e klubban rajtolt. Tahin Gyula, Vác szülötte, aki szintén városunk fotóklubjában kezdte meg művészl pályáját A kiállításon két képpel szerepel. Reméljük, hogy Veszprémről és Szentendréről készített albuimjai után szülővárosáról sem feledkezik meg. Budapesti lakos, de a Dunakanyar Fotóklub Alkotó Csoportjának a tagja Török László, aki nemrégen önálló kiállítással jelentkezett a Madách Galériában s a nálunk bemutatott (sok országot megjárt) Család című képével szerepel a fővárosi tárlaton. Végül Kocsis Iván, aki ma is a Dunakanyar Fotóklub vezetője, a váci fotóművészeti élet szervezője, a fiatalok segítője — egy képével és Vizuális játék az Eiffel-toronnyal című ismert képsorával szerepel a nagy érdeklődést keltett bemutatón. A Tény-Kép, a Magyar Fotográfia Története 1840—1981 című kiállítás a budapesti Műcsarnokban 1982. január 31-ig tekinthető meg. P. R. Szögligeti krónika A sportélet hat évtizede Kevés olyan község, illetve város van Magyarországon, melynek kétezer annyi idős a sportélete, mint maga a település. Szödliget ezen kevesek közé tartozik. A hivatalos iratok tanúsága szerint ugyanis csak 1950-ben lett önálló közigazgatású település, de már hat évtizede működik Sződligeten sportegyesü'et. Néhány lelkes sportbarát megőrizte az elmúlt évtizedek sporteseményeivel kapcsolatos emlékeket, amelyekből, mint apró mozaikból, összeáll a hat évtizedes történelem. A felszabadulás előtt A húszas évek elején alakult meg Szödliget első sportegyesülete, az SZTK (Sződ- ligeti Testgyakorlók Köre). Az egyesület anyagi bázisát a szakiparosok adományai jelentették. (Már abban az időben is a labdarúgás volt a legnépszerűbb sportág.) A harmincas években már a területi bajnokságban szerepeitek a helyi kék-fehérek. Ez sokáig a nemzeti labdarúgóbajnokság második később a harmadik osztályát jelentette. A bérelt autóbusz, a személygépkocsi akkor még az itteni sportolók számára ismeretlen fogalmak voltak. Főként vonaton, de volt rá példa, hogy csónakon közelítették meg a mérkőzések színhelyét! Évente többször is rendeztek atlétikai versenyeket. Ezeken a versenyeken több tehetség tűnt fei. többek között Szirmúk László, aki évekig tartotta az országos hármasugró-rekordot, és Kovács Béla, aki később, mint a Váci Reménység atlétája ért el jelentős sikereket. Ha valaki teniszezni, csónakázni vagy korcsolyázni akart Sződligeten, erre is talált lehetőséget, ha volt pénze. És azután A felszabadulást követő másfél évtizedben a község sportegyesületének szinte évente változott a neve. Nevezték Traktornak, Kinizsinek, Spartakusznak, attól függően, hogy melyik intézmény támogatta. Az utóbbi két évtizedben Sződligeti KSK néven képviseli a község színeit. A helyi labdarúgócsapát évtizedek óta a járási bajnokságban szerepel, változó eredményekkel A hatvanas évek és egyben a községi sportélet kiemelkedő eredményeit az asztalitenisz-szakosztály érte el A sződligeti lányok az N3 II-ben szerepeltek és a férfiak is kivívták az NB !II-ba jutás jogát. Katona, Dóra, Kiss Éva, Schivarcz Zsuzsanna, Pölcz Ernő, Pölcz Gábor, Dankó József és a többiek az utazások és a feltételek anyagi terheit is magukra vállalták a játék kedvéért. A hetvenes években a barátokból, ismerősökből álló úgynevezett „Barát SC” az ország egyik legelső „tömegsport egyesülete" szerzett nevet, megbecsülést a megye határain túl is a sződligeti színeknek. Ezekben az évtizedekben is akadtak r.éhányan, akik a községünkből indultak el a sportsiker, a hírnév felé. Kri- zsán Pál horgász világbajnok Juhász Péter válogatott labdarúgó, Czipó István kézilabdázó és Nagy Mercédesz országos ifjúsági tőrvívóbajnok tartozik a legnevesebbek közé. Jelenleg A legszebb eredményeket a néhány éve megalakult természetbarát szakosztály érte el. Túráik során bejárták hazánk legszebb tájait, sőt a szomszédos országok nevezetességeivel is megismerkedhettek. A két éve alakult cselgáncsszakosztály is sok fiatalt vonz. Az utóbbi időben készítették el nagy társadalmi összefogással az erdei tornapályát, és a bitumenes kézilabda- pályát. Van lcvasiskola Sződligeten, télen jégpálya , várja a -korcsolyázni vágyókat, a nők részére szervezett kondicionáló tornaórákat tartanak. Megalakult a helyi tömegsportbizottság is. A következő évek tervei között szerepel tornateremépítés is. A létesítmények kihasználtsága azonban nem a legkedvezőbb. A tömegsportbizottság megalakítása csak az első lépés volt. A következő hónapokban el kell érni,, hogy a község valamennyi társadalmi szervezete, intézménye sajátjának érezze, erkölcsileg, anyagilag is támogassa a tömegsportot. Az alkalomszerű sportversenyek helyett ki kell dolgozni és meg kell teremteni a rendszeres testedzés, az egymásra épülő, folyamatos és szervezett sportolás feltételeit és lehetőségeit. Szabó László . ISSN 0133—2759 (Váci Hírlap)
