Pest Megyei Hírlap, 1982. január (26. évfolyam, 1-26. szám)

1982-01-09 / 7. szám

6 1982. JANUÁR 9., SZOMBAT Túra egy kettéfűrészelt klelkooftal A dunai Titanic II tragédiája Milyen különös véletlen, Vagy talán félelmetes intuíció volt éppen Titanic II-nek ke­resztelni ezt a dunai — mit is? A dömsödi révészek, meglehet kegyeletből, ladiknak tisztelték a torz csónakot, az az idős hajóskapitány viszont, aki a nautikát, a hajózás tudomá­nyát képviselte a Titanic II. ügyében, csak lélekvesztőnek nevezte az amputált hajót. Igen, a Titanic II. egy kettéfű­részelt kielboot volt, barká­csolt tükörfalán a hullámsírba veszett luxus óceán járó nyil­ván fricskának szánt nevével. A Búbánat-szigeten Egy csütörtök délután, hű­vös, nyirkos, április végi na­pon szállt vízre a Titanic II. legénysége. Az őznyelv alakú, labilis, mély merülésű csónak­nak nem ez volt az első útja a Dunán. A hajó többször meg­tette már a 10—20 kilométeres Lábatlan—Süttő—Neszmély *zakaszt, ezúttal azonban jóval hosszabb és nehezebb túra állt a két evezős előtt. A lábatlani fiúik, Ábrahám József és Tóth László a Komárom megyei „ce- mentközségíbői” az alföldi ta­nyavilágba, Eülöpszállásra akartak eljutni. Kora tavasz óta készültek a 150 kilométe­res útra, úgy tervezték, Tak­sonyig leereszkednek a Du­nán, majd onnan a Duna völ­gyi főcsatornán folytatták vol­na a túrát Bács-Kiskunba. A Titanic II. első nap 20—25 kilométert tett meg, a fiúk es­te Esztergom magasságában a Búbánat-szigeten kötöttek ki. Az éjszaka hideg volt, tüzet mégsem raktak, egyetlen há­lózsák alatt próbáltak aludni. Péntek reggel elég törődött ál­lapotban folytatták az utat. Elöl az orrban Tóth ült. hátul a kormányospadon Ábrahám, így az évszázados hajózási szo­kás szerint a hajó vezetőjének ő számított. A négy méter hosszú ladik középen tele volt csomaggal, úgyhogy a hajótest elöl 15—20, hátul mindössze 10 centiméterre emelkedett ki a vízből. Reggel kilenc óra körül sze­merkélő esőben hajóztak be a Dunakanyarba. A jobb part közelében haladtak és néhány kilométer után elérték a nagy­marosi vízlépcső területét. Köz­ben feltámadt a szél, észak­északnyugati irányból érkez­tek a léglökések. A visegrádi oldalon, a Gizella-telepi, volt MAHART hajóállomás közelé­ben Ábrahámék egy limányos szakaszhoz értek, ahol vissza­fogás is nehezítette a hullám­zó vizen az evezést. A fiúk ha­marosan kikötöttek, megpihen­tek, Ábrahám pedig a közel­ben megnézett egy folyami jel­zőtáblát. A vízi KRESZ-t azonban egyikük sem ismerte, így a négyszögletes, piros sze­gélyű SPORT feliratú átlósan áthúzott táblát nem tudták ér­telmezni ... Folytatták az utat. Néhány evezőcsapás után elérték a Le- pence patak torkolatát, ahol egv kőgát közelében ismét li­mányos szakaszba kerültek. Itt már kikötni sem tudtak, ezért beljebb evezve a nyílt vizen akarták kikerülni az erős sod­rást. Közben a szél korbácsol­ta víz erősen dobálta a csó­nakot, majd egy hátulról ér­kező tarajos hullám bevágott a ladikba. A hajó azonnal a pe­reméig megmerült, s a követ­kező hullám fel is borította a Titanic II-t Tízfokos vízben A borulás a parttól mind­össze harminc méterre történt. Ábrahám a csomagok menté­séhez kezdett, Tóth a csónak­ba kapaszkodott és megpró­bálta azt a part felé terelni. Ez azonban nem sikerült, az áramlás egyre beljebb sodorta. Közben társa kiért a partra, lerakta a csomagot, majdvisz- szaúszott a ladikhoz. Együtte­sen próbálták menteni a ha­jót, hamarosan azonban mind­ketten fáradni, elmerevedni kezdtek a 10 fokos vízben. Vé­gül Ábrahám szólt barátjá­nak, hagyják a ladikot, ússza­nak a partra. Ű el is indult kifelé, de néhány tempó után meghallotta társa segélykiál­tását. Ábrahám megfordult, visszaúszott és karjánál fog­va menteni igyekezett ful­dokló barátját, de végül is si­kertelenül. Tóth László örök­re elmerült. Holttestét azóta sem találta meg a folyami rendőrség. Ábrahám ezután ereje végső megfeszítésével a felborult csó­nakba kapaszkodott, majd el­vesztette eszméletét. A 20 éves fiút a dömsödi révészek men­tették ki, igen nehéz körülmé­nyek között. A baleset idején a hullámzás olyan erős volt, hogy a révhajó is csak második kí­sérletre tudta megfelelően meg­közelíteni a ladikot, s fedélzet­re emelni az áléit embert. A nyolc hónapja történt bal­esetből időközben bűnügy lett, a túlélő Ábrahám Józsefből pe­dig vádlott. A legjobb barátja elvesztésével minden lehetsé­ges hatósági büntetésnél fáj­dalmasabban sújtott fiút a Pestvidéki Járásbíróság dr. Garzó Erzsébet tanácsa halált okozó gondatlan veszélyezte­tésért találta bűnösnek, s nyolc hónapi felfüggesztett szabad­ságvesztésre, valamint 2500 fo­rint pénzbírságra ítélte. A bün­tetőtanács az ítélet indoklásá­ban leszögezte, Ábrahám elég­telen csónakvezetési gyakor­lattal, a vízi út sajátosságainak kellő ismerete nélkül és biz­tonságos közlekedésre alkal­matlan, ráadásul túlterhelt csó­nakkal vett részt a vízi köz­lekedésben. Eltörölt vizsga Itt tart jelenleg tehát a Tita­nic II. ügye, a tragikus eset azonban túlmutat önmagán és figyelmeztet a vízi sportolás egyik akut problémájára. Min­denekelőtt arra, hogy ma Ma­gyarországon kíelboottal, ka­jakkal, szkiffel vagy ladikkal bárki vállalkozhat akár a leg­nehezebb vízi útra is. Évekkel ezelőtt ugyanis a vízi jártassá­gi vizsgát eltörölték a motor nélküli, valamint a 125 köb- centiméternél kisebb teljesít­ményű motorral hajtott hajók esetében. Azóta akár úszni sem tudó személy is vezethet vízi járművet. Szezon: májustól Ábrahámék már abba a kor­osztályba tartoznak, akik a vízi közlekedés törvényeinek minimális ismerete nélkül nőt­tek fel a Dunán, abba a ge­nerációba tehát, akiknél szinte intézményesen biztosították, hogy ezeket a szabályokat ne is sajátítsák el. A jelenlegi helyzet tarthatatlanságát jel­zi, hogy a sportklubok egy ré­sze már felismerte a vízi anal­fabétizmus veszélyét, s tagjai­tól megköveteli a vizsgát. Az Ábrahám és Tóth féle magá­nyos farkasok azonban ezzel a lehetőséggel sem találkozhat­nak, így történhetett, hogy a lábatlani fiúk a szabálytalan­ságok egész sorozatán át ha­ladtak a végzetes baleset felé. Mert jelenleg még az önkép­zés, a hajózási ismeretek auto­didakta elsajátítása is nehéz. A bírósági eljárásban meghall­gatott igazságügyi hajózási szakértő elmondta, hogy a ha­józási szabályok beszerzése rendkívül nehéz (?), vidéken pedig szinte lehetetlen. A sajtó évről évre valóságos kampányt folytat a növekvő számú vízi balesetek elkerülése érdekében. A cikkdömping azonban teljesen haszontalan, amíg a biztonságos vízi közle­kedés minden intézményes fel­tétele nincs biztosítva. A szezon májusban kezdő­dik. Még c?ak január van ... Babus Endre A bíborszínű tűzgolyó MÁR A TIZEDIK hú­zom képzeletben az újabb stri­gulát. Mert ugye, itt, a 40-es busz budaörsi megállójában ácsorogya, valamivel agyon kell ütnöm az időt. Ugróm és számolok, valahányszor elhúz errefelé egy autó. Fröccsen a sár, szutykos tócsák vize per­metez a négy kerék nyomán. A szemben levő házsor ab­lakszeme felizzik. öt óra, öreg este, futnak a percek, s nem jön a busz. Két jól szabott, nyurga irhabunda ácsorog a bal oldalamon. Tetőtől talpig prémben — játszom a gondo­lattal. Hiszen a fejfedőként szolgáló usánka egykoron jól futó tapsifüles bundájaként szolgált erdő'k-mezők bokrai alatt. Ugróm és mormolom: tizen­egyedik. S vége a játéknak, hiszen a 40-es húzott be a megállóba. Némi tülekedés, összerázódás után a busz há­tuljában jut nekem is egy talpalatnyi hely. Sarokba szo­rítva, a két irhabunda társa­ságában. Orrommal olykor az ablaküveget szántom, még­sem látok ki. Pára, sötétség, s néhány elmosódott fénypont kísér útunkon. A prémbe bur­koltak fejem felett egyre job­ban belemerülnek mondandó­jukba: — A múltkor egyedül jöt­tem ki Picurhoz. Láttad, mennyit kell gyalogolni. Sötét volt, egyetlen társam a saját csizmám kopogása, az kísért. Ügy fél saroknyit mehettem, amikor furcsa érzésem tá­madt. Nem, nem félek. A hegy miatt! A hegy felől egyre erő­södő villódzás vonzotta a sze­mem. Először csak elmosódot­tan, mondjuk, félpercenként viliódzott, majd a keskeny fénysugár alakot öltött, s egy­re erősebb fénnyel ragyogott fel. Végül olyan volt, mint egy izzó, bíbörszínű tűzgolyó. S mintha körülöttem tapoga­tóznának, elérnének hozzám óriási csápként sugárnyaláb­jai. — Megérkezve első dolgom volt, hogy az ablakhoz, majd az utcára vonszoljam Picurt. Megbabonázva néztem a bí­borszínű tűzgolyót. A hegynek: azon a pontján soha semmi sem volt. Most sincs. Másnap délelőtt napvilágnál vizsgáltuk a Sasadi útról a hegynek azt a pontját. Kopár, szürke volt, mint mindig. Idegen,' de a naprendszerből érkező égitest lehetett Ufó, vagy valami ah­hoz hasonló. A Föld, a kék­bolygó tanulmányozására szánhattak le. Értelmes lé­nyek, akik sokszor járhatnak erre, sötétben. ÁLMODOM? Már egyálta­lán nem érdekelnek az üve­gen túl elmosódott fények. Nevetést, magyarázatot várok a lány társától: — Nem hiszem, hogy képze­lődtél,, hiszen Picurt is fog­lalkoztatja az a bíborszínű tűzgolyó. Érdeklődött. — No, most, biztatom magam, min­den egyszerű, s érthető lesz. — Ügy egy évvel ezelőtt már mások is látták. Valami ma- gasabbbrendű civilzáció kép­viselői lehetnek. Leszállóhely­nek éppen megfelel a kopár hegy. Jól rejtőznek a műhol­dak elől, ezért nem bukkan­tunk még rájuk. Jönnek, men­nek, azok a naprendszerben, leszáünak a kék bolygón, ki tudja, miért, s mit visznek el tőlünk... Egyre furcsábban érzem magam. Mintha nem is a hu­szadik században lennék. S felködlik bennem a negyvenes évek közepének emléke, gye­rekkorom rossz érzéseinek egyike. Összeáll a kép, a sötét szoba. Már levegőt sem kapok, oly mélyre fúrtam fejem, rajta paplan, párna. Az abla­kon túl az ördög a talicská­jával. Három télen át, minden este ott tolta ablakunk alatt menetrend szerint fél nyolc —háromnegyed nyolc között Akkor, amikor nekem még egyáltalán nem akaródzott el­Madárrekordak A vándormadarak évente több ezer kilométeres távolsá­gokat repülnek be. Ütjük je­lentős szakasza a végtelen óceá­nok felett húzódik, így a föl­di tárgyak, hegyek, folyók se­gítségével nem tudnak tájéko­zódni. Ornitológusok becslése szerint Európából évente 600 millió madár repül át Afrikába, hogy ott teleljen át. Naponta átlag C—8 órát repülnek. Re­pülési sebességük a fajok sze­rint, de testük nagysága, izomrendszerük és szárnyfelü­letük függvényében is válto­zik. Repülés közben a pinty eléri a 35 km/óra, az ezüstsi­rály a 48 km/óra, a szárcsa a 60 km/óra, a récefélék a 90— 120 km/óra sebességet. A posta­galamb repülési sebessége 60 —140 km/óra között változik az időjárási viszonyoktól és a távolságtól függően. A sarlós- fecske nagy rekordernek szá­mit, mert naponta 560—1000 km távolságot képes repülni 240 km/óra átlagsebesség mel­lett. Ez a madár 1900 m ma­gasságban, a gólyák 2500 mé­teren, egyes vadlibák 8000 m magasságban repülnek. Hosszú időn keresztül folyik a vita azzal kapcsolatban, ho­gyan tájékozódnak a vándorló madarak hosszú útjuk során, például a tenger felett, amikor tereptárgyak nem adhatnak támpontot számukra a navigá­cióban. A napjárás és a csil­lagok állása is segíti a mada­rakat navigációjuk során. Üj abban azonban azt tartják a tudósok, hogy a vonuló mada­rak a föklmágnesség alapján tájékozódnak, és tartják re­pülés közben irányukat. A mágneses erővonalakkal törté­nő tájékozódást postagalamb- kís érietekkel is alátámasztot­ták. A postagalambot pontos repülési irányából testére sze­reit miniatűr elektromágnes­sel sikerült eltéríteni a kísér­letek során. Ázsiában őshonos üifko iíjsslililft Ritka újszülöttel gyarapo­dott a Mecseki Állatkert: utó­dot hozott világra az Ázsiá­ban őshonos csüngőhasú ser­tés. A kis testű, koromfekete színű állatok csere útján ke­rültek hazánkba. A koca rossz nevelőnek bizonyult, egyetlen megmaradt malacát tehát mesterségesen nevelik most. Gondozói cumisüvegből szop­tatják, s mivel nagy a hőigé­nye, tizenkét hetes koráig éj­jel-nappal infravörös lámpa alatt tartják. aludni. A macskaköveken zör­gő kerekek hangját is szinte hallom. Félelem az ismeret­lentől — mert a világ mindem kincséért sem lestem volna ki az ablakon! —, s kérdések özöne: miért éppen erre jár, hány olyan gyerek fél a talics­kájába, aki nem akar elalud­ni? Beletelt ám vagy tíz év, mire rájöttem, hogy a két ut­cával odébb lakó kubikos, a Boda bácsi kerekezett olykor hazafelé... S már a Móricz Zsigmond körtér aszfaltját koptatjuk mindhárman. A két jól szabott irhabunda, meg én. Piros lámpa, ácsorgás. A lány átlát­szó nylonszatyrában, a nagy­alakú füzet szomszédságában egyik jól ismert antológiánk a Galaktika. Tudományos-fan­tasztikus! Galaktika — a meg­oldás! Hogy én erre nem gon­doltam már az ötödik mon­datnál. Az emberi agy szül­te fantasztikumokra, a kék bolygóra — mert ugye, így hívják a Földet —, szóval a sci-fire, mely a fantázia szár­nyán röpít újabb és újabb ka­landokra. Cselekmények, me­lyek a messzi jövőben játszód­nak. A Galaktikus Birodalom­ban, amikor az ember szét- rajzott már a Tejútrendsze­rünk minden lakható bolygó­jára. Ahogy Isaac Asimov 1952-ben az Alapítványban, majd az Alapítvány és biro­dalomban megálmodta. FANTASZTIKUS, izgalmas mesék felnőtteknek. Dédelget­jük is őket. hisz átizzik belő­lük az emberiség holnapjába vetett hit. Az a hit, hogy nem fordítjuk, nem fordíthatjuk önmagunk, egymás ellen a felfedezések, a tudomány adta nagyszerű, felemelkedésünket, holnapunkat szolgáló fegyve­reket. S megfogalmazódik: őrült elméktől nem hagyhat­juk kockára tenni a holnapot. Tudom, s tudjuk, mit jelent mindez a mese köntösébe öl­töztetve. De hogy erről a bí­borszínű tűzgolyóról hol is esett sző? Ennek racionálisan utána kell járnom ... ' EGYÜTT AZ UTAKON Az új esztendőben először jelentkezik rovatunk; változat­lan terjedelemben, de nem a megszokott helyén, hanem a ha­todik oldalon. Reméljük, továbbra is segítségére tudunk lenni olvasóinknak, s nemcsak az autósoknak és motorosoknak, ha­nem minden közlekedőnek. Várjuk észrevételeiket, leveleiket. Az Út Inform jelenti Asztalos Zoltán: — A hét végén nem változnak lényegesen az út­viszonyok. Ez azt jelenti, hogy mind a fő-, mind az alsórendű utak burkolata száraz. Csupán a Dobogókőre és Lajosforrásra vezető uta­kon találkoznak jégbordás, jeges szakaszokkal, részben a korábbi ha­vazások, részben két nappal ezelőtti vízátfolyások nyomaként. Ez utóbbiak bizony szépen átalakultak jégfoltokká, amit —■ az említett két út kivételével — sikerült eltávolítani. Elképzelhető, hogy az igen erős szél táblákat fordít fel, vagy dönt ki. Kérjük, ha ilyennel találkoznak, azonnal közöljék a legközelebbi narancssárga színű munkagép vezetőjével, vagy hószolgálati hellyel, ilietve a rendőrséggel. A megyében egyetlen jelentősebb terelés van, Gödöllőn a 30-as főúton, csomópontátépítés miatt. Idei első jelentkezésünk alkalmából az Ütinform munkatársai nevében minden kedves olvasónknak boldog, eredményes, balesetmentes új esztendőt kívánok. s Ünnepi balesetek Karácsony és újév között elég mostoha időjárás uralkodott, s bizonyára ez is hozzájárult ahhoz, hogy sok volt az ünnepi baleset. Ám nem lehet mindent a rossz látási és útviszonyok számálájára írni. Azzal sem lehet mindent megmagyarázni, hogy jó néhány autóstársunknak ez volt az első tele, s nem szokták meg a különleges téli vezetési technikát. Igaz, hogy a gyakorlat, a rutin sokat jelent, de az korántsem elég a baleset- mentes közlekedéshez. Ezúttal is a felelőtlenség, illetve az óvatosság hiánya miatt következett be a legtöbb baleset. Különösen az új esztendő el­ső napján volt ez szembetűnő. Nem egy árokba csúszott gép­kocsit láttunk az utak mentén, és sok volt a koccanás is. Néhá- nyan úgy vélték, egy-két pohár pezsgő nem számít, aztán ke­serű tapasztalatok árán kellett rájönniük, hogy ez nem igaz. A jövő szilveszterkor bizonyára el tudják majd dönteni, hogy ve­zessenek-e, vagy inkább a tömegközlekedési eszközöket, netán taxit vegyenek igénybe. Ez utóbbiak még mindig olcsóbbak, mint az összetört kocsik javíttatása. A gyalogos nem tudja Az autósok egy része abban a hiszemben él, hogy amit ő megta­nult — többé-kevésbé —, a KRESZ-ből és műszaki ismeretekből, azt mindenki tudja. Elfelejti, hogy néhány éve, gyalogosként, még ő is szidta az autósokat, akik nem biztosították számára az áthaladást, sem­mibe vették közlekedési jogait. Pedig a közlekedők nagy többsége — a gyalogosok — továbbra sem ismerik a KRESZ alapjait sem, s még kevésbé egy-egy gépjármű műszaki tulajdonságait. Például: fogalmuk sincs arról, hogy jeges, síkos úton mekkora fékútra van szüksége a gépkocsinak ahhoz, hogy meg tudjon állni, az áthaladást elősegítendő. Ennélfogva az autósokat fokozott felelősség terheli. A vezetőnek keli tudnia: milyen a gumiabroncs állapota, a fékberendezés, mennyire lassul a kocsi, ha leveszi lábát a fékpedálról, csúszós úton eredményesebb-e a visszakapcsolás kisebb sebeségfoko- zatba — é így tovább. A gyalogos védtelen a Járművel szemben, akár szabályosan, akár szabálytalanul közlekedik. A fizika törvényei szerint hátrányosabb helyzetben van, mint a gépjárműben ülők. Mindig számítanunk kell arra, hogy a gyalogos vigyázatlanul, hirtelen az úttestre léphet. S arra, hogy az ő cipője, csizmája is megcsúszhat a havas-jeges úton, elénk eshet. A járművezetők évente 900 gyalogost azért ütnek el hazánkban, mert helytelenül választják meg járműveik sebességét. Több, mint ezer esetben azért következik be a. baleset, mert nem biztosítják a gya­logosok számára az áthaladási elsőbbséget. Különösen veszélyes — zö­mében halálos kimenetelű — balesetet okoznak szabálytalan előzéseik­kel. Évente átlagosan 130 ilyen eset történik. A megoidás: vigyázzunk jobban a gyalogosokra! Megtévesztő lámpák Amíg el nem készül az M3-as autópálya budapesti beveze­tő szakasza, többször is változik még a Kacsóh Pongrác úti fe­lüljáró forgalmi rendje. Az amúgy is nehéz, bonyolúlt útszaka­szon — amelynek nagyobb részét esténként sötétség uralja —, nemrégiben két közlekedési lámpát helyeztek el. Az autósok­nak ugyancsak össze kellett szedniük figyelmüket, kombinatfv készségüket, amíg kitotózzák: vajon milyen logika alapján he­lyezték el a lámpákat? Az egymástól péhány méter távolságban lévő irányítólám­pák váltakozó piros-zöld jelzései nem egy esetben megtévesztik a hídra igyekvőket. Az első lámpánál ugyanis hiányzik az út­burkolati jelzés: meddig mehet az autós? Így a türelmetlenebb­re,, s az arrafelé járatlan vezető éppenhogy meg tud állni. Ami­kor a második lámpa zöldre vált, sokan elindulnak, ám ugyan­akkor még a Hungária körút felől kanyarodóknak ad szabad utat. Jó lenne, ha az amúgy is feldúlt építkezési területen egyér­telműen, több kiegészítő jelzéssel segítenék a gépjárművezető­ket. Téli autós cikkek ** “bjvuuvuv njninaiiaiv txiu íllUi SitUtCUlUCICl Re* hány új cikket: az Autó-lVIistex páragátló spray-t, az Antifrost szélvé- úomosó folyadékot, az Artika hidegindítót, a kaparófejes jégoldó spray-t és a zárolajozót, amelyek a benzinkutaknál megvásárolhatók. Az Afor-kutaknál egyébként a télen-nyáron egyformán használható motorolajokon kívül kapható egy- és háromliteres csomagolású téli motorolaj, desztillált víz, valamint az 1, a 2, az 5 és 10 kilós palack­ban hűtőfolyadék. A benzinkutaknál működő kis autósboltokban szű- r9,~i gyújtógyertyák, ködlámpák, vontató kötelek, fűthető páramente­sítők is vásárolhatok, s néhol még akkumulátor is. Kaleidoszkóp A Renault Autógyár „Renault 9” jelzésű modelljét válasz­totta meg az év autójának az 52 vezető gépkocsiipari szaklap képviselőiből álló nemzetközi zsűri — jelentette a francia L’Equipe című lap. Második helyen az Opel Ascona végzett. A Renault 9-et az idén már Franciaországon kívül az Egyesült Ál­lamokban, Spanyolországban és Portugáliában is gyártják. A múlt év első 11 hónapjában 3,3 százalékkal kevesebb sze­mélygépkocsi készült a nyugatnémet autógyárakban, mint 1930. azonos időszakában. Űjabb rekordot ért el a japán járműgyártás. A személy­autók gyártása 5,1 százalékkal, a teherautóké 6,6, az autóbuszo­ké pedig 37,3 százalékkal növekedett. Kínában rövidesen betiltják a „benzinfaló”, hazai gyártá­sú,^ régi nagykocsik használatát — közölte a Zsenmin Zsipao cí­mű lap. Gyártásukat már néhány hónappal ezelőtt beszüntet­ték. Az új rendelkezések értelmében mintegy félmillió kocsit kicserélnek, és további 800 ezret átalakítanak a következő években,^hogy ezzel csökkentsék a benzinfogyasztást. Az intéz­kedésektől évi 600 ezer tonna üzemanyag megtakarítását vár­ják. Kínában jelenleg körülbelül 2 millió gépkocsi van forga­lomban. Balesetmentes, nyugodt, figyelmes közlekedést kíván Paládi József /

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom