Pest Megyei Hírlap, 1982. január (26. évfolyam, 1-26. szám)
1982-01-09 / 7. szám
Mezőváz-elemek A múlt évben több mint száz mezőváz-elemet készítettek kétféle típusban az aszódi Ferramechanikai Szövetkezet lakatos üzemében. A képen: Pető Ferenc öarabológéppel vágja méretre az acélszerkezeti elemeket. Earcza Zsolt felvétele Rádióts'efon Sokoldalú kapcsolat Az elmúlt hónapokban jöhettünk rá, legalábbis a közlekedésről adott információk alapján, hogy milyen sokat segíthetnek a CB-rádiótelefo- nok. A készülékek természetesen nemcsak a közlekedésben használhatók. Ezúttal arról kaptunk hírt, hogy a túrái Galga-vidéke Áfész nyolc készüléket vásárolt és állít üzembe hamarosan azért, hogy gyorsabb, közvetlenebb kapcsolatot teremthessenek a központtól távolabb eső községekben lévő boltjaikkal. A kapcsolat természetesen sokoldalú lesz, hiszen a legfontosabb üzletek egymás közti összeköttetését és ezzel az áruforgalmat is javíthatják majd. Búcsú 3 SZabadjegytŐl Megzabolázhatatlanul felgyorsult az idő múlása, mióta havijegyem van. Megboldogult diákkoromban egész évig érvényes szabadjeggyel utazhattam, tizenkét hónapig abban a tudatban, hogy még mindig érvényesen, s csak év végén kattant a számláló. Most, százezrekhez hasonlóan, havonta kell barna betűs utazási kártyát; váltanom; legkésőbb a "hónap ötödik napjáig, s minden egyes alkalommal nagyobb szám kerül rá. Há- rom jegyű szám, a fortélyt nem nehéz megjegyezni. Az első az éppen múló év utolsó számjegye, a következő kettő pedig a hónapok száma arab jegyekkel. Ez a hármas számsor rendszeresen figyelmeztet az idő könyörtelen múlására. S ahogy gyorsabban szalad a másodpercmutató is az órán, mint a percet, vagy az órát jelző pálcika, az évenkénti figyelmeztetésnél is hatásosabb a havi. A naponta váltott jegy esetében viszont fel sem tűnik a napok pergése, hiszen a rányomott bélyegzőn oly kicsiny a szám, hogy gyakran fel sem ismérhető. A havijegyen több centi- méteres vastag számok hirdetik az éppen aktuális dátumot. Azért van ez, hogy a kalauzok könnyen megállapíthassák, jogosan utazunk-e a vonaton. Száz- kilences. száztizenegyes, próbáljuk egyszer-egyszer elmondani a rejtjelet, ha lusták vagyunk előkeresni a kártyát. Nem mindig elégszik meg ezzel a szerelvény gazdája. A vasútnál még a BKV is diszkré- tebb. A villamos- vagy a buszbérleteken apró szám jelzi az évet, s nevén nevezik a hónapokat. Havijegyünkön most éppen 201 a varázsszám. 1880. január elsején 001-gyel startoltunk, és a legnagyobb szám, a 912, 1989. decemberében lép érvénybe. Mennyi minden történik még addig! B. G. GÖDÖLLŐI vuiia A PEST MEGYEI HÍRLAP GÖDÖLLŐI JÁRÁSI ÉS GÖDÖLLŐ VÁROSI KÜLÖNKIADÁSA IX. ÉVFOLYAM, 7. SZÁM 1983. JANUÁR 9., SZOMBAT 9iús¥é% tart m idény í&ddpzéban az apró herma Kiszabadítják a ffagy fogságából Természetesen télen sincs csend a kerepestarcsai Szilas menti Tsz élelmiszerfeldolgozójában. Ahol legutóbb kamillavirágok prizmáin tekinthettünk széjjel a szárítóban, most csak egy kisebb gépen dolgoznak néhá’nyan. — A korábban megszárított zellerkockákat osztályozzuk — mondja Paksa Jenőné, az Aranykalász nevű szocialista brigád vezetőjének helyettese. — Többségünk azonban mással van elfoglalva: a halfeldolgozással. Egy épülettel arrébb valóban nagy munka folyik, ott találom Farkas Józsefet, a halfeldolgozó üzem vezetőjét. Fólia, hasáb kerül. Növényi ízesítőket, azaz babérlevelet, mustármagot, koriandert és aprított hagymát tesznek hozzá az üvegekbe, valamint pádével is felöntik. Misit a regi — Több éve folytatjuk a pácolt hal csomagolását a Halértékesítő Vállalat megbízásából, mondja az üzemvezető. Az országban két helyen van ilyen feldolgozó, rajtunk kívül a Debreceni Konzervgyár a Hortobágyi Állami Gazdasággal közösen üzemeltet egyet, ök nagyjából a Tiszántúlt, mi a Dunántúlt látjuk el ezzel az élelmiszerrel. Az egyik nagy csarnokban rakodólapokon, fóliába cso- magoltan, egy része pedig már kicsomagoltan vár az előkészítésre a fagyasztott hering. Egymásra rakott, harminckilós hasábokban dermesztettek meg az apró vízi- jószágokat, de itt, hogy hozzányúlhassanak, elkezdhessék pucolásukat, előbb ki kell őket olvasztani a dermedtség, a fagy fogságából. Az idei seállítmánvok Párnából és Svédországból érkeztek a Halért megrendelésére a Dunakeszi Hűtőházba. Mi onnan kapjuk — magyarázza Farkas József. — Hetenként két-három vagonnal dolgozunk fel, a munkát október végén kezdtük el, s év végéig már tíz vagonnal, vagyis száz tonnát pácoltunk és raktunk üvegekbe A heringet, amely félig- meddig tisztítva érkezik, még meg kell pucolni, azután két- három napig ecetes, sós lében pácolják, mielőtt üvegekbe Jelenleg, ahogy az üzemvezető szakszerű precizitással mondta: 5 literes, 5-negyedes és 5-nyolcados üvegekbe rakják a heringet, de megmutatta már azt a körülbelül ne- gyedláteres, átlátszó műanyag tégelyt is, amelybe kisebb adagokat töltenek. Van rá igény, ezt jelzi az a levél is, amelynek másolata ott függ az üzemvezető irodájában. A sorokat a budapesti illetőségű Adorján Sándor nyugdíjas írta, aki — mint jelzi — a Corvin Áruházban vette meg a szilasiak által csomagolt ruszlit. Igv dicséri: Az íze valami csodálatos, tetszik, hogy apró halalcat dolgoznak fel benne, mint régen. A vélemények természetesen megoszlanak: van, aki szereti, van, aki nem, így nyersen, pácoltan a halat. Az előbbiek kedvére megy itt a munka két műszakban, ahol összesen hatvan asszonynak, lánynak ad elfoglaltságot télen is a szövetkezet. Ha folyamatosan kapják a fagyasztott apró halat, akkor éppen hús- vétig tart ez a munkájuk. Mert még mintegy ötven va- gonnyi heringgel lesz dolguk. Minősítés Gödöllőn Mint már mondtuk: a pácolt hal a Dunántúlra és a fővárosba kerül el innét. Egy- egy szállítmány végállomása Győr, Kaposvár, Szombathely, Pécs és a többi nagyobb város. A feldolgozást, követően természetesen szigorúan megvizsgálják a szállítmányokat. Minthogy .a gazdaság erre amúgy sincs felkészülve, a mintákat Gödöllőre, a Pest megyei Állategészségügyi Központba viszik, az ő szakembereik végzik a minősítést, a Szilas mentiek ezután adhatják át a kereskedelemnek. F. I. ismét bábszínház Bérleteseknek szól Pódium-sorozatban: Hintőpor Az év első hónapjában folytatódnak a bérleti előadások Gödöllőn. Január 17-én a Pódium-sorozat negyedik előadását tartják meg, Hintőpor címmel Sándor György humora- lista szerzői estjére kerül sor. A középiskolások színházbérletének harmadik előadása, melynek időpontja 19-e, Shakespeare Hamlet dán királyfi című műve a Szolnoki Szigligeti Színház előadásában. Itt említjük meg, hogy csak azoknak a bérlete érvényes, akik e hónap 15-ig befizetik a második részletet is. Ma, szombaton ismét az Érintés nélkül Imié üljelek Állami Bábszínház vendégszerepei a városi művelődési központban. A Csipkerózsika című mesejátékot adják elő délelőtt fél tízkor és tizenegykor. Jegyek 15 forintos áron az általános iskolákban kaphatók. Állatorvosi ügyelet Csömörön, Erdőkertesen, Gödöllőn, Isaszegen, Kerepes- tárcsán, Mogyoródon, Nagy- tarcsám, Pécelen, Szadán, Veresegyházon 9-én, szombaton 14 órától hétfőn 8 óráig: dr. Szőke Ferenc, Gödöllő, Stromfeld sétány 16. Aszódon, Bagón, Dányban, Galgamácsán, Hévízgyörkön, Ikladon, Kartalon, Túrán, Val- kón, Vácegresen, Váckisújfd- lun, Vácszentlászlón, Versagen, Zsámbokon 9-én, szombaton 14 órától hétfőn 8 óráig; dr. Ipacs Imre, Galga- mácsa, Egresi u. 7/a. á i?3sp kulturális programja Gödöllő, művelődési központ: Csipkerózsika. Az Állami Bábszínház vendégjátéka, 9.30 és 11 órakor. Suszter László bemutatja kedvenc lemezeit a diákklubban, 18 órakor. Hévízgyörk, művelődési központ: Müller-diszkó filmvetítéssel, 20 órakor. Veresegyház, művelődési központ: Klubdiszkó. Városi moziműsor A tizedes meg a többiek. Magyar filmvígjáték. Csak 4 órakor. Emberek és farkasok. Színes, szinkronizált olasz film, 6 és 8 órakor. 14 éven aluliaknak nem ajánlott; Szombati jegyzet Igény Néhány évtizede még igen szűk volt a világ a falusi ember számára. Nemigen érzékelte ezt, nem nyomasztotta, hogy a szomszéd községbe se nagyon jut el, így tar~ tóttá természetesnek. A férfiaknak a katonaság jelentett világlátást, amidőn esetleg külföldre is eljutottak, egy életre szóló élményeket gyűjtve, melyekből ismételten meríthettek mesélnivalót adandó társaságuk, közösségük számára. Nagy dolog volt egy-egy vásárra készülődni. Jól emlékszem, hetekkél korábban kezdődött a felkészülés, naponta jöttek ösz- sze azok, akik együtt szándékoztak útra kelni, mindegyik előadta előző tapasztalatait, hogy miképpen zajlottak le az utazások, milyen volt a vásár, az alkudozás, a vétel, a falatozás a lacikonyhán. Gyerekésszel hallgatva ezeket c történeteket, azt hihettem, a világ végéről van szó, olyan távolságokról, amelyeket hétmérföldes csizmával lehet csak megtenni. Később ugyancsak elcsodálkoztam, eljutva azokra a helyekre, ahol azok a hajdani vásárok voltak, a történetek megestek. Vonattal, busszal. Alig indultunk el, már ott is voltunk. Tavaly nyáron gyalogszerrel bandukoltam Sza- da felé. Még a lakott területet jelző tábla előtt szembetalálkoztam egy szekérrel. A két jószág olyan lassan bandukolt, mintha alutak volna. Hajtójuk mégis leszólt: — Gyalog, persze minden messze van. — Nem feleltem, igaza volt. Egy biciklis, motoros, főleg autós ember ugyanezt mondhatta volna a szekeresnek. Ahhoz azonban meg kellene állnia. Néhányat fordult a világ, s szép lassan megteremtődött a lehetősége, hogy a falusi is kimozdulhasson, bejárja hazáját, a környező országokba utazzon, vagy akár más földrészre is eljusson. Ezekből a kimozdulásokból leginkább a fiatalabbak veszik ki részüket, őket szólította el munkahelyük, hivatá- ' suk, nekik támadt vágyuk más tájakat, vidékeket megismerni. A mai idősebbek java a régi szokás szerint tölti napjait, mivel nincs dolga másutt, nem is utazik, csendesen él megszokott falujában, utcájában, házában. Űj abban azonban megfigyelhető, milyen kedvvel kerekednek fel a már nyugdállományban lévők. A régi mérce szerint céltalan utaknak vágnak neki. Se munkájuk nem szólítja el őket, se vásár, se katonaság. Kirándulnak, turistáskodnak. Micsoda látvány volt nekik a Parlament, a fővárosi múzeumok, Eger, a Balaton, a Mátra. Legtöbbször felszakadt belőlük a sóhaj: — Hej, ha most lennék fiatal! Az egy generációval fiatalabbaknak sokkal több adatott meg. Ök szabályszerűen üdülnek. Nincs a járásban termelőszövetkezet, melynek ne volna saját, vagy bérelt üdülője, ahol tagjai a legnagyobb dologidőben is megtalálhatók. Igen, mert amíg ők Hajdúszoboszlón vagy a Balaton partján, esetleg a hegyvidéken pihennek, mások látják el feladataikat. Óriási dolog ez. Annak idején ki láthatta volna el egy- egy gazda teendőit? De mi lesz most, amikor terebélyesedik a háztáji gazdálkodás? A fólia, a jószág nem várhat két hétig, míg a gazda valahol lubickol. Üj helyzet, új kérdés. Bizonyára meglelik rá a választ. Az új igény már kialakult. Kör Pál ISSN 0133—1957 (Gödöllői Híriap> született. Piros, ráncos arcú kis emberke volt, semmivel sem különb, mint ilyenkor akármelyik más cseesémő. <3 volt, akiire vártak, akit a történeleni kiszemelt. Míg a népet s a nemzetet megismerte, szinte az egész országot bejárta. Bevéste jelenlétének nyomát mindennapjainkba és tájainkba. Például ide, a gödöllői járásba is. W Nem felejtem el. A minap autóbusszal utaztam Galgahá- víziről Gödöllőre. Először átszaladtunk a kartali Petőfi Termelőszövetkezet hévízgyör- ki és bagi határán — mielőtt a 30-as útra fordultunk, láttam az aszódi oldalon a Petőfi gimnáziumot — majd elrobogva a Csintoványban kitörő Petőfi- forrás mellett, a Petőfi rádióban éppen Petőfi-versek szavalásához kezdett Sínkovits Imre. A városba érvén, az elterelt útvonalon a Petőfi utcába fordult a ousz és tisztelgett a költő szobci mellett, ahol Petőfi nagy napján, a tizenötödik márciusokon hagyományos a diákok felvonulása. A korabeli ruhákba talán idén is felöltöző egyetemisták vajon sejtik-e, hogy Petőfinek, amikor velük egyidős volt, már csak három év maradt hátra? Balázs Gusztáv dallamok a Habsburgok alatt születtek, s a Radetzky-mars hajdan kellemetlen tartalmat hordozott más népek számára, általában mégsem ezek jutnak eszünkbe a hangversenyről. Részben azért, mert azóta változott a világ, részben az egész hagyomány mást sugall. Ausztriából barátságosan szólt az üzenet és a jókívánság: Bizalommal kezdjünk az új évhez, s tegyünk meg mindent azárt, hogy békés legyen. A karácsonyi és az újévi komoly zenei műsor hatásos népszerűsítője ennek a művészeti ágnak, hiszen rendszeressége előbb-utóbb a tőle távolállókat is a képernyő elé csalja. Nem kétséges azonban, hogy annak örülnék igazán, ha legalább annyian észben tartanák január elseje hazai ünnepét, mint a bácsi Strauss-koncer- tet. Petőfi Sándor születésnapjára gondolok, 1823 első hajnalára. Egy kis alföldi faluban — írta Illyés Gyula — Kiskőrösön, egy parasztházban, amely semmiben sem különbözött az ország ezer meg ezer parasztházától, egy kicsi, fekete hajú asszony föLkiált, vajúdik. Fiú földet, kíváncsiiskodásommal pedig végigkopogtattam a föld tájain, az országok kapuin. Számtalan ismerős dallamra akadtam a gazdag választékban, s békésen megfért egymás miellett a komoly és a könnyűzene. Itt az Intemacionálé csendült fél, kicsit távolabb pedig egyházi madrigálok és korálok búgtak. Majd himnuszok, szózatok és köszöntők sora kezdődött a fél világ nyelvén. Arab, török és kínai állomást is találtam, bár nem tudtam, megünnepdik-e azokon a tájakon a karácsonyt Jó ez a hangzavar. Nem bosszant, sőt vidámít, hogy egymásba hallatszanak a tolongó rádióállomások. Alikor volna haj, ha egyszer csak elhallgatna az éter... w Újév napján már másfél évtizede Bécsé a délelőtt, így az én délelőtttöm is. A Strauss- koncert elmaradhatatlan esemény. A középhullámon több rádió ezt közvetíti. Mi, magyarok, gondolhatunk arra, hogy ezek a könnyed, mégis időálló Elmúltak az ünnepek, elcsendesedtek a téli esték, Hosszú munkahét fejeződött be. Mégis jólesik visszaemlékezni a kettős ünnep hangulatára. Nemcsak nosztalgiából, hanem azért is, mert csak így, megőrizve a tanulságokat, az érzelmeket, így van igazi értelme a karácsonynak s az évzáró vigasságoknak. m Már érintés nélkül hullanak a fenyőről a tűlevelek, s gyorsan üresednek a szaloncukros papírok, én mégis nyugodt és derűs vagyok, mert ebből az időszakból is megőriztem valami emléket. Szokásommá vált, hogy az ajándékozást és az éjféli koccintást követően néhány percre elvonulok a társaságtól, a rádióhoz ülök és a világ kibiceként belehallgatok a különböző nemzetek műsoraiba. Miközben előre és hátra hajtogatom az állomáskereső gombját, bekapcsolom a magnetofont is és válogatás nélkül, egyenesben szalagra rögzítem az éteri hangulatot. A rádióhullámok átölelték a
