Pest Megyi Hírlap, 1981. december (25. évfolyam, 281-305. szám)

1981-12-01 / 281. szám

GÖOÖLLOÍ ^uifap A PEST MEGYEI HÍRLAP GÖDÖLLŐI JÁRÁSI ÉS GÖDÖLLŐ VÁROSI KÜLÖNKIADÁSA VIII. ÉVFOLYAM, 281. SZÄM 1981. DECEMBER 1., KEDD Damjanich általános iskda A szülők társadalmi munkájával Kicsinosították az osztálytermeket Művelési központ A közélet jelentős fóruma Ha iskola, akkor több épü­let. Az immár közhasználatú fordulattal így is jellemezhet­jük a város alsófoikú tanintéz­ményeit, hiszen a központi épületeken kívül, hol jobb, hol rosszabb feltételek között is tanítani kényszerülnek. S mindezt úgy, hogy a kisegítő iskolát kivéve valamennyi ál­talános iskolát bővítették, új központi épülettel látták el az elmúlt években. Több elsős Nincs ez másként a* Dam­janich iskolában sem, ahol az Illés István utcai korszerű épületen kívül, ahová a fel­ső tagozatosok és egy alsós csoport jár, a királytelepi és a Petőfi téri osztálytermek is használatban maradtak s úgy tűnik, egyhamar nem is lehet nyugdíjazni őket. Többek között erről tájékoz­tatott Bencsik. Ernő, az iskola igazgatója, akit a szeptember­ben megkezdődött tanév ed­digi tapasztalatairól kérdez­tünk, a város iskoláit bemu­tató sorozatunk végén. Az igazgató a gondokkal kezdte: — A többi iskolához hason­lóan mi is érezzük a demog­ráfiai hullámhegyet. Már ta­valy és az idén is több az elsős mint a korábbi években. Szeptemberben öt első osz­tályunk kezdett, közülük ket­tő kislétszámú. amelyeknek az a feladata, hogy egy évt alatt ideális körülmények kö-‘ zott a felzárkózást segítse, a maradék háromban viszont magas, 34—36-os a létszám- Részint ennek a következmé­nye, hogy a királytelepi isko­lába a 3. és 4. osztály már váltakozva jár délelőtt és dél­után, s hogy nevelőhiánnyal küszködünk. Kevesebb a tanító Ami az utóbbit illeti, Ben­csik Ernő főként arra panasz­kodott. hogy tanítói képesítés­sel rendelkező pedagógust ne­héz találni. A felső tagozat­ban jó a szakos ellátottság, s jelenleg az alsóban is csak a napköziben foglalkoznak a gyerekekkel képesítés nélküli nevelők, szám szerint öten. Az is nehezíti a helyzetet, hogy a tantestület 46 tagja közül mindössze öt férfi. A fiatal pedagógusnők viszont előbb-utóbb gyermekgondozási segélyre mennek, s szerződés­sel nehéz az ideiglenes pótlá­sukról gondoskodni. A vi­szonylag magas fluktuációnak is részben ez az oka. Tavaly tizenhárom, az idén tíz új ne­velő kezdett a testületben­Október elején az iskola kezelésébe került a Petőfi té­ri iskolaépület, ahová a Pe­tőfi és az Erkel iskolából is járnak tanulók, de a legna­gyobb létszámban a Dam- janichból. Itt kapott helyet, főként központi fekvése, s az alsós osztályok egy helyen tar­tása miatt az alsós sporttago- zat, valamint a két, előzők­höz hasonlóan, a városi beis­kolázású kislétszámú osztály. S bár az épület ma sem a korszerű iskola mintaképe, de amint az igazgató elmondta, a szülők segítségével a koráb­biaknál sokkal jobb körülmé­nyekét sikerült kialakítani. Zavartalan kezdet — Nem lehet kellőképpen el­ismerni azt a társadalmi mun- nát. amit itt a szülők végez­tek. A tanév kezdetére újjá­varázsolták az osztályterme­ket, parkettát csiszoltak, fes­tettek, mázoltak, kicserélték a berendezéseket. A fűtési sze­zonra a már feltétlenül szük­séges fűtéskorszerűsítés is el­készült, szintén társadalmi munkában. Ezzel már nem várhattunk tovább, hiszen ta­valy a nagy hidegek idején az átfűthetetlen termekben né­ha elmaradt a tanítás. A szülői segítség nem új­Nekem mindennél inkább az emberi környezet a szülő­földem. A család, a szom­szédság. a rokonok, az isme­rősök, és mivel engem roko­nok. ismerősök vesznek körül, végig a Galga völgyében, az egész Galga mente szülőhe­lyem. Ennek a szülőföldnek ízeit, örömeit, szépségét és gondjait, .tájait és dalait idéztük meg a szellemidézők akarásával és áhítatával az elmúlt _ napok egyik estéjén a gödöllői mű­velődési központban, ahol a Sokszemközt címmel hirde­tett sorozat kerekében Vankó- né Dudás Juli galsamácsai néoművésszel beszélgetett Po- lónyi Péter, a városi helvtör- téneti gyűjtemény vezetője­Elfogult szeretet Kevesen ültük körül az asz­talokat, hiányoztak olyanok is, akik velem együtt ragaszkod­nak ehhez a tájhoz, akik szí­vük egész melegével lesznek elfogultakká, ha a rádióban felcsendül a Galga-völgy va­lamelyik népdalkörének éne­ke. ha a televízió képernyő­jén megjelenik a szülőföldi táj, esetleg az épülő falu ké­pe. 1 Mert sokan vagyunk elfo­gultak az itt élő emberek, a természet, s az élettelen tár­keletű a Domjanichban, koráb­ban ugyanígy készült el a köz­ponti épület sportudvara is. Az iskolavezetés, a pedagógusok és a szülők valamint az iskolát patronáló szocialista brigádok segítségével, így a gondok el­lenére is zavartalanul kezdhet­ték és folytathatták az oktató- nevelő munkát­G. Z. gyakkal szemben is. Tudom, az elfogultság — vonzalom, rokonszenv, ellenszenv — ál­talános emberi tulajdonsá­gunk. Olyannyira általános és olyannyira emberi, hogy nem lehet egészen ember az. aki az említett hatások alól ki­vonja magát vagy már eleve közömbös, érzéketlen e hatá­sokra. Tárolás, törlesztés Vankóné Dudás Juli hatása nem csak ezen a tájon, de szerte az országban, sőt a ha­tárokon túl is szerzett elfo­gult híveket e vidék népmű­vészetének. Vallomásának sza­vai elmúlt világot idéznek, s miközben idős szüleiről szól, én azt kutatom gondolatban, ho­gyan jutott el a népszerűség­nek a csúcsára az egykori li- bapásztor-lányka. Az ember társas lény — társadalmi termék. Szűkeb- bén a családnak — nagycsa­ládnak, tágabban az adott keretközösségnek a szülöttje, neveltje- Minél zártabb eg.y adott korban valamely szülő­nevelő közösség, annál telje­sebben a közösségtől kapja önmagát a benne felnevelke­dett ember. Vankóné Dudás Juli a nagy­szüleitől, szüleitől, rokonaitól, pajtásaitól észrevétlenül vette Alig több mint fél éve avat­ták fel a Gödöllői Művelődési Központot! Vajon, sok, vagy kevés ez az idő? Mit sikerült megvalósítani a tervekből, s mit nem? Melyek azok a terü­letek, ahol még a működés fel­tételeit is meg kell teremteni? Vajon mi az oka, hogy sok, or­szágos viszonylatban is figye­lemre méltó rendezvény pad­sorai maradnak hézagosak? S annak, hogy a havi egy-két színházi előadásra az első né­hányat leszámítva csak nehe­zen telik meg a nézőtér? Meg­felelő-e a ház propagandája, a szervezés? És így sorolhatnánk tovább a kérdéseket, amelyek­nek egy része a minap teríték­re került a ház társadalmi ve­zetőségének ülésén. Visszajelzés Az előzetes tervezés, prog- ramösszeállitás idején tanács­kozott utoljára ez a 24 tagú testület, amelyben ott vannak a város és a járás üzemeinek, intézményeinek képviselői, közművelődési és gazdasági szakemberek, a társintézmé­nyek vezetői, akik egyben a ház közönségének reprezen­tánsai is. Akik hivatalból és személyesen is érdeklődnek az intézmény munkája, tevékeny­sége iránt, közvetítik a pana­szokat, észrevételeket, s ma­guk is elmondják saját tapasz­talataikat. De egyéb szempontból is hasznos egy ilyen véleménye­ző, ellenőrző, a tervezést segí­tő törzskar, amilyen elkelne más jellegű társadalmi szerve­zetekben is. Arról van szó, hogy ők kívülről látják mind­azt, amit a művelődési ház ve­zetői, munkatársai a dolog ter­mészeténél fogva csak belül­ről, szemlélhetnek. Visszajel­zés a társadalmi vezetőség ér­tékítélete, s ezt nem nélkülöz­heti a város központi kulturá­lis intézménye. A hozzászólásokat, a jó elő­készítést bizonyítva, az igaz­gató, Kecskés József írásos és szóbeli tájékoztatója előzte meg, amelyben az eltelt hat­hét hónap munkáját foglalta össze, tömören, rendszerbe szedve. Szó esett ebben min­denről, a ház alaptevékenysé­géről, a költségvetési mutatók­ról, s azokról a hiányosságok­ról is, amelyeknek a házban is tudatában vannak. Az önértékelés és. a társadal­mi vezetőség véleménye a leg­több ponton egybeesik. Pél­dául abban, hogy e rövid idő alatt a város közéletének je­lentős fórumává lett az intéz­mény, s hogy a ház nyújtotta kivételes adottságokat minél több látogató számára kellene hozzáférhetővé tenni. át és tárolta, őrizte meg mind­azt. amit olyan lenyűgöző aka­rással ismertetett és fogadta­tott el. az emberek ezreivel. A galga mácsai parasztasz- szony, aki ezen az estén a kis­számú érdeklődőnek a saját életéről beszélt, -egész létével, sikereivel igazolja, hogy az elődöktől örökölt, a közösség­ben felgyűlt anyagi, szellemi, társadalmi értékeket befoga­dó egyén, amikor felnőtté vá­lik. törleszteni kezdi adóssá­gait. Vagyis visszaadja a kö­zösségnek, amit kapott, bele­értve az örökség gyarapítását is. valamint az új beruházást: az őt felváltó — saját vagy nem saját — utódok nevelé­sét, formálását. Vasárnap a főutcán Vankóné Dudás Juli sze­mélyiségének alakításában a családnak óriási volt a szere­pe, s ez a kötelék bizonyult a legtartósabbnak, mely kitágult a szűkebb és tágabb rokonság­hoz, a nemzethez való tartozás kötődésével. Azután sorra- rendre, ahogyan a történe­lem szövi-fonja a kötelékek új és sok irányba futó szálait, úgy kapcsolja' a sorsa a vi­lágra jött embert az etnikai csoportok, a fo'glalkozási. ter­melési közösségek, a vallási, a nyelvi, a kulturális közösségek A programajánlatokkal álta­lában nincs baj, sőt, ahogy az egyik hozzászóló, s nemcsak a maga nevében vélekedett: azt bármelyik hasonló intézmény megirigyelhetné. Inkább_ a szervezés és a közművelődés általános ellentmondása az oka, hogy némelyik rendez­vény látogatottsága enyhén szólva nem teljes. Szervezés, tervezés Ezért is beszéltek sokat az összejövetelen a szervezésről, a propagandamunkáról. A töb­bi között arról a kis program- füzetről, amit a ház a város többi hasonló rendeltetésű in­tézményével közösen ad ki, s amely teljes részletességgel, s idejekorán közli a programo­kat. Meg kellene viszont ta­lálni a módját annak, hogy az ismertetők, a programfüzeten kívül a szórólapok, a meghí­vók, valóban el is jussanak azokhoz, akiknek szólnak, ha név nélkül is, címezik őket. A társadalmi vezetőség több tagja szóvá tette, hogy riem jut el a. propaganda megfelelően az üzemekbe, a szövetkezetek­be, A kiküldött meghívók va­lahol elakadnak, s továbbra is kihasználatlan a szocialista hrigádmozgalom nyújtotta le­hetőség. A formalitás visszaüt: a brigádok kulturális vállalá­sai szokványosak, teljesítésük kozmetikázott. A ház is többet tehetne azért, hogy ez a hely­zet megváltozzék. Fehér foltok Minden bizonnyal többet kellene törődni az idősebb. - nyugdíjas korosztállyal is, akiknek különösen sokat nyújthatná napközben is a ház. Becsalogatásukhoz viszont alighanem engedményeket kel­lene tenni a nagyrendezvé­A gödöllői Vegyesipari Szö­vetkezetben munkavédelmi ve­télkedőt tartottak az OKISZ kongresszusa és a város fel- szabadulási évfordulója tisz­teletére, Az ötlet ezúttal a szövetkezet Allende nevét vi­selő szocialista brigádjától származott. Javaslatukra Bar noss László műszaki vezető és Juhász Ede munkavédelmi előadó állított össze kérdése­ket, méghozzá olyanokat, ame­lyek a munkavédelem általá­nos tudnivalóit és a szövet­kezeti biztonságtechnikát is hasznosan szolgálják. A vetélkedőn ötvenegyen vettek részt, ez a szövetkezet dolgozóinak csaknem harma­révéin. az osztályhelyzet, a szo­kások, a hagyományok közve­títésével a hozzá hasonlókhoz. — Nem lettem fnássá, mint amivé jó szüleim neveltek — mondta Vankóné Dudás Juli. — Nem járhattam magasabb iskolákat, nem hagyhattam el a falumat sem hosszabb, sem rövidebb időre- A gyerekjáté­kok a réthez kötöttek, a nagylány kodás pajtáskodásai a fonóhoz, meg a vasárnap dél­utáni főutcai énekes sétákhoz, fiatalasszony koromban pedig szorítottak az otthoni gondok, földművelés, állattartás, gyer­meknevelés, betegápolás. Furcsán néztek — Aztán rajzolgatni kezd­tem. és újra játszani, énekel­ni. Sokan értetlenül és fur­csán néztek rám, talán a há­tam mögött legyintettek és sajnálkozva összesúgtak. Nem vólt szokás a faluban, hogy parasztasszonyok ecsetet ve­gyenek a kezükbe, vagy éppen elfelejtett szokásokat gyűjtse­nek, s fiatalabbakkal. gyere­kekkel megtanítsák azokat. — Az értetlenség irigységbe is át-átcsapott. Jó lett volna abbahagyni, elfelejteni a töb­bet akarást, de Kodály tanár úr biztatott: — Helyt kell áll­ni lányom! Amit tudunk, ami­re képesek vagyunk, azt a sorsot fel kell vállalni. Tar­tozol ezzel jó szüleidnek, a tetteid előtt ma még értet­lenül álló itt élőknek­Vankóné Dudás Juli azóta ezt teszi: helytáll. Fercsik Mihály nyék programösszeállításakor is. Mondjuk ki: a ház vezetősé­ge, munkatársai a nívós kíná­lat szellemében eddig jobbára mellőzték azokat a műfajokat, amelyek iránt elsősorban az idősebbek érdeklődnek. Köz­ízlés és tiszta művészet, kiszol­gálás és ízlésformálás — ezek ütköznek meg ezen a tere­pen. A kérdés eldöntetlen, mert igaz, hogy a ház tartja magát elképzeléseihez, de az is, hogy az idősebb korosztályok egyelőre hiányoznak a közön­ség soraiból. Mint ahogy a tervekben je­lentős szerepet kapott agrár­közművelődési tevékenység is vajúdik, s tegyük mindjárt hozzá, hogy nem elsősorban a népművelők hibájából, Ez a terület még meglehetősen ki- munkálatlan, sok jó ötletre, lelkes társadalmi aktivistákra is szükség lenne ahhoz, hogy több központi támogatással, egyről a kettőre jussanak. Korántsem elégedettek a ház alkalmazottai a járási tevé­kenységet illetően. Ez megint egy olyan határterület, amit nehéz jól csinálni, hiszen alig vannak előzetes tapasztalatok. Előbbre lépni alighanem csák közösen lehetne, s a társadal­mi vezetőség mintájára talán nem ártana létrehozni egy olyan fórumot, amelyen a községi művelődési házak kép­viselői, a járás közművelődé­sének szakemberei. is időről időre elmondhatnák vélemé­nyüket. Ezúttal inkább a még meg­lévő hiányosságokról volt szó, de azzal az előzetes megálla­pítással, amiben a társadalmi vezetőség minden tagja egyet­értett: az eddigi munka min­den dicséretet megérdemel, sőt, valamivel nagyobb anyagi elismerést is. G. Z. dát jelenti. A szocialista bri­gádok többsége két-három csa­patot is indított, hiszen egy- egy csapat három emberből állt. A tesztlapokon 25 kérdés­re kellett választ adniuk a résztvevőknek. Nemcsak a csa­patokat, hanem egyéneket ‘ is értékelték. A versenyt, amelynek zsűri­jében Fülöp Béla, az OKISZ munkavédelmi felügyelője és Szávai Tibor, a szövetkezet elnöke is részt vett, az ezüst­koszorús címet viselő Allende szocialista brigád Kovács Zol­tán, Csitári Miklós és Sebes­tyén István alkotta csapata nyerte. Második a Gagarin, harmadik az Egyetem nevű fódrászbrigád csapata lett. Az egyéni verseny érmes helye­zettjei: I. Szita József eszter­gályos, az Ady brigád tagja; II. Borsi István lakatos, a Ga­garin brigád tagja; III. Ko­vács Zoltán műszaki csoport- vezető, az Allende brigád tag­ja. A díjakat a szövetkezeti bi­zottság ajánlotta fel. A csa­patok sorrendben 1200. 900 és 600 forintos, az egyéni helye­zettek 500. 400 és 300 forin­tos vásárlási utalványt kapj­tak. A nap kulfnrálls programja Gödöllő: A tegnap megnyílt fotótör­téneti kiállításhoz kapcsolód­va: fotótörténeti ankét este e órakor a művelődési központ­ban. Téma: a nem közgyűjte­ményekben található fotótör­téneti anyagok, tárgyak kuta­tása, megmentése, felhaszná­lása. A kiállítás hétfő kivéte­lével december 30-ig naponta 16-tól 20 óráig tekinthető meg. Táncház 18 órakor. Városi moziműsor Szovjet filmek fesztiválja. Katasztrófa földön, égen I —II. Színes, szinkronizált szovjet film, 4 és 7 órakor. ISSN 0133—1937 (Gödöllői Hírlap) Fektetik a gázvezetéket A Közép-magyarországi Közmű- és Mélyépítő Vállalat dol­gozói mintegy 500 méter hosszan fektetik a gázvezetéket Gö­döllőn, a Dózsa György úton. Képünkön: az aszfaltréteget törik fel a légkalapácsok segítségével. Barcza Zsolt felvétele A helytálló Szülőföld, emberi környezet Munkavédelmi vetélkedő

Next

/
Oldalképek
Tartalom