Pest Megyi Hírlap, 1981. december (25. évfolyam, 281-305. szám)

1981-12-05 / 285. szám

1981. DECEMBER 5., SZOMBAT

GYAKORTA PARÁZS VITÁK KEREKEDNEK

Ismerik a munkások igényeit

Húsz esztendeje avatták fel a Csepel Autógyár szi^etszent- miklósi szakszervezeti művelődési házát, és éppen ennyi ideje segíti tevékenységét a társadalmi vezetőség. Kezdetben még formálisan, mivel — mint Bursits Tiborné, a művelődési ház igazgatója elmondta — tagjait zömmel olyan emberek közül választották, akiket számos kötelezettségük gátolt feladatuk érdemi ellátásában.

Más a helyzet

Tíz éve azonban merőben más volt a helyzet. A jelenlegi tizenkilenc tagú társadalmi vezetőség a kultúrotthonban működő kiscsoportok irányítóiból, az üzemi szakszervezeti bizottság aktivistáiból, illetve a gyár közművelődési teendőiben már tapasztalatot szerzett bizalmiakból áll. Részi vesz e munkában a 208-as számú Szakmunkásképző Intézet egyik tanára is, aki ezerkétszáz ipari tanuló művelődési, szórakozási igényének a tolmácsolója. Tagja ezenkívül a szigetszentmiklósi és a szigethalmi tanács egy-egy képviselője is.

Az ötévenként választott társadalmi vezetőség hatás- és jogkörét pontokba foglalva rögzítette a művelődési ház igazgatója. A munkaköri leírásban egyaránt szerepel'’az együttműködés a programok

megszervezésében, a kölcsönös információcsere, a vagyontárgyak védelme. A társadalmi vezetőségnek javaslati jogköre van a munkaterv összeállítására, a programok tervezésére és lebonyolítására, de ami a leglényegesebb: ellenőrzési jogkört gyakorolhat a művelődési otthon tevékenysége, a klubok, szakkörök munkája fölött.

A társadalmi vezetőség tagjai nem parancsszóra vesznek részt a negyedévenként megtartott tanácskozásokon, ahol gyakorta parázs viták kerekednek. Az eszmecseréknek a művelődési ház igazgatója és munkatársai szívből örülnek, hiszen a vélemények összecsapása azt igazolja, hogy mindenkinek van saját elképzelése a gyárban dolgozók közművelődési igényeiről.

Alapító tagok

Ez az egészséges vitaszellem jellemezte azt az ülést is, melyen a központi könyvtár és a hét üzemben levő fiókkönyvtár tevékenységét értékelték, valamint azt beszélték meg: hogyan lehetne az autógyár ifjúságát aktívabban bevonni a közművelődési munkába.

A társadalmi vezetőségnek vannak alapító tagjai. Teitre- készségével, ötleteivel két évtizede élen jár Rádi János, a hajtóműgyár meósa; Lenkó Jánosné fiókkönyvtár-vezető;

Megfontoltan

IV agyon komolyan ké- szültem erre az ifjúsági parlamentre — mondta a Dél-Pest megyei köz- művelődési szakemberek tanácskozásán a ceglédi könyvtár munkatársa. Mi is hasonlóképpen jöttünk — tették hozzá szinte kórusban a többiek. Ám nehogy bárki is holmi szólamszerűségre gondoljon. Mégcsak egyhangúsággal sem vádolhatjuk őket, hiszen bár közös gondokról, valamennyiünket érintő témákról értekeztek, közlésmódjukat fiatalságuk színessége határozta meg. Mindenekelőtt az az ifjonti kihívás, ami a mai harmincon innen és tízen túliak jellemzője. Az a türelmetlen tenniakarás, amikor a hozzászólók érzik mondandójuk igazát, csak még keveslik erejüket, bár energiájuk annál több. Szinte a csiszolt pengék élességével riposztoztak vagy öt- venen, óhajtva és igényelve a közművelődésben dolgozók presztízsét, s egyben megkövetelve, hogy gyakrabban vessék össze, tegyék próbára a hasonló intézmények: könyvtárak,

művelődési központok és házak, ifjúsági klubok tevékenységét.

Legutóbb három esztendeje rendeztek ifjúsági parlamenteket. Akkor az egyéni sérelmek áradata volt a jellemző. Néhol úgy tetszett: megbántott és félreismert emberként gyászvitézek ülnek a székekben. Három év nem nagy idő, de azóta mintha megváltozott volna a világ. Az egyéni bajok ecsetelése helyett a köz, a közgondolkodás vált mára uralkodóvá. Az a józan gondolkodásra utaló témasorjázás, ami szerint a közösség, a közös érdek és munka előbbre való a személyes problémáknál. Dehogy akartak a résztvevők bármit is elkendőzni! Csak abban és arra próbáltak társakat, szövetségeseket találni, hogy jó közérzettel még mindig könnyebb az egyéni gondokat megoldani. mint kedvetlenül és nyűgösen — tegyük föl — a szocialista brigádok kulturális vállalásaiért szót emelni.

Nemcsak Cegléden tapasztalhattuk a tenniakarás szókimondáshoz kötődő iáén vét A dunakeszi gimnáziumban époúgv. mint a gödöllői egyetemen, vagy

a különböző üzemi ifjúsági parlamenteken. A legtöbb helyen megfogalmazták: napjainkban már nemcsak lelkesedni kell. Az egyszerű tenniakarás szakmai hozzáértés nélkül fabatkát sem ér. S mert az ifjúság akkor is politizál, amikor rendben és felelősséggel elvégzi munkáját, így remélhetően a félrehallás is kisebb, kevesebb lesz. Mindenekelőtt azért, mert közösségben gondolkodnak. Mostani ifjúsági parlamentjeinkben ez a fontos, ez a jó. Mert nincs lakkozás; szépítés nélkül hangzanak el a szavak. Nemcsak a diákok foglamaznak így, hanem munkahelyi, intézményi vezetőik is. A behunyt szem, avagy a strucc taktikája ma már nem vezet sikerre. A ne szólj szám, nem fáj fejem hamis igazsága egyre kevésbé jellemző ezekre a korosztályokra, ök a min- d»nkorf értékeket, a mércét próbálják kialakítani. Saját maguk eszével. De az apáktól kapott örökség alapján. Ezért aztán egymáshoz is kíméletlenebbek. Kemények, de nem vag- dalkozók. S mert őszinték, ezért lendületesek is. Felelősséggel cselekszenek, még akkor is. ha elenyésző kisebbségük néha erősebb reflektorfényt kap, mint a munkájukat mindennap becsületesen elvégzők.

A parlamenti szekcióülések. az önálló hangot kialakító szólampróbák végül is egv közös akaratot kifejező kórussá terebélyesednek. Újdonság ez számunkra? Aligha! Hiszen Rastignac. Balzac hőse a Goriot aoóban azzal az elszánt pillantással tekint végig a dombtetőn Párizson, hogy meg fogunk mérkőzni egymással. Ez a kihívás, ez az egészséges türelmetlenség jellemzi korunk ifjúságát is.

lJersze, hogy meg fo- gunk egymással küzdeni — harsogja a ma diákja, ifjúmunkása. S ez Így helyes. Megannyi Ras- tignac-ként sok-sok fiatal teszi fel a kezét szólásra, hogy véleményt mondjon, s feleletet kapjon. Hogy évek múltán már ők is választ adjanak az utánuk következőknek. Felelősséggel. s ahogy ma is teszik; megfontoltan.

Molnár Zsolt

Dávid János fizikai munkás; Babos Judit, a szakmunkás- képző tanára.

Az ő sikerük is

A társadalmi vezetőség talán még többet tehetne, ha jobban bekapcsolódna a ház mindennapi életébe. Ezt azonban alig lehet elvárni olyan emberektől — mondja határozottan Bursits Tiborné —, akik munkájuk, családi kötelezettségeik mellett nap mint nap tájékoztatják a művelődési házat a munkások tényleges igényeiről. A szervezésben viszont részt vesznek. Ezért hát az ő sikerük is, ha olyan programokon, ahol Sin- kovits Imre vagy Bessenyei Ferenc mond verset, nemhogy a székek, de a másfél órás műsort állva hallgatók között egy gombostűt sem lehet leejteni ...

Simon Zsuzsa

/ ' 0

KIALLITOTERMEKBOL

Népmesék üzenetét közvetíti

Szekeres Erzsébet kiállítása a

kereoestarcsai kórház első emeleti nagy tanácstermében vár.ia látoaatöit december 13-ig, Kiss Tibor festményei december 22- ig tekinthetők meg Csepelen, az Iskola Galériában (Káltosi Endre u. 13$.).

Évekkel ezelőtt indult el Pest megyében a váci Szőnyi Tibor kórházban az a helyes kezdeményezés, hogy havonta más-más képzőművészeti tárlatot rendeztek. Ezzel nemcsak a betegek vizuális kultúráját gyarapították, ízlését fejlesztették, hanem a művészetet is a terápia szolgálatába állították. A váci kezdeményezés Cegléden ugyancsak meghonosodott. Most annak lehetünk a tanúi, hogy Szekeres Erzsébet faliszőnyegei Kerepestarcsán is kellemes hatást keltenek a kórház orvosai és betegei között. Mindez azt igazolja, hogy a gyógyászati intézmények is a közművelődés gyakorlóhelyei lehetnek.

Szekeres Erzsébet: Halak

Szekeres Erzsébet Kerepestarcsán dolgozik. Agrármérnök és művész egy személyben. Gödöllőn él, alkot. Vallomása szerint: Gödöllő város és környéke, a Galga mente' szépsége és népművészete forrása munkámnak. Faliképeim kéRADIOFIGYELO

Sportriporter (régebben úgy mondtuk volna szpiker) Vass István Zoltán mutatkozott be csütörtökön délután szakterületéhez szűkebb értelemben véve nem tartozó szerepben.

ÉDESANYÁM és szülö- ANYÄM. Érzelmes történet — Vass István Zoltán dokumentumjátéka. Így hirdette meg a Délutáni rádiószínház sorozatban e riportot a rádióújság. A szerző néhány hónapja felhívás útján keresett olyan partnereket, akikkel valami fontos, sorsuk alakulását meghatározó, nem mindennapi dolog történt mostanában. Nem tudom hányán, s milyen sztorikkal jelentkeztek. A cél volt bizonytalan, vagy a választás sikertelen? Akár így, akár úgy ez a játék számomra semmit sem adott, érdektelennek tűnt. A történet röviden ennyi: vagy harminc esztendeje egy asz- szony gyereket szült, aztán azonnal örökbe adta. Ahogy azonban telt, múlt az idő, egyre jobban hiányzott a szétszórt

család. Mert, hogy nemcsak ez az egyetlen, a műsorban szereplő lett elhagyott gyerek. Hasonló sorsra jutott más testvére is.

Lehet e szeretni ilyen édesanyát, tulajdonképpen ez az egyetlen eldöntendő kérdés. Ügy látszik a történet szerint lehet, hiszen a vége happy end, együtt a család, a testvérek. Mindenki boldog, rendeződött minden. Anyuka, aki nemcsak gyerekeit hagyta el, hanem az országból is elköltözött, ellentétben azzal, ahogy itthon ragadt, ma már asszonylánya korában hitte, nem is olyan rossz ember, hanem egy kedves, aranyos, jóhumorú, ősz hajú, csupaszív szeretetre méltó asszony.

Nem tudok mit kezdeni ezzel az egyszerre több műfajjal is kacérkodó, magát dokumentumműsornak, és rádiójátéknak is nevezhető riporttal. Hiszen szólhatna például arról, hogy a múltat meg nem történté tenni nem lehet. Elmondhatná azt is, hogy igenis vannak olyan bűnök, melyek sohasem évülhetnek el. De ebben a játékban legfeljebb csak a cím halvány iróniája utal a szerző véleményére, Ennek az — egymáshoz sem őszinte — két embernek az egymásra találásán meghatódni nem tudok, s nem is akarok.

KI SZERVEZZE? Valamenynyien hallottunk már elképesztő történeteket a társasházépítkezés veszteseiről, azokról, akik hiába kuporgatják éveken keresztül a pénzüket, bízzák rá ügyvédekre az építkezés szervezését, végül is pénz és lakás nélkül maradnak, lncze Zsuzsa szeretett volna tisztán látni e szövevényes ügyekben. Kiragadva egy-két példát megtudni, valóban olyan rossz-e a helyzet, mint hisszük, s ha igen, lehetne-e mindenki számára szerencsésebb, megoldást találni.

A jogászok azt állítják, 200 építkezés közül egy, ha kudarccal végződik. Az építtetőknek ennél sokkal rosszabbak a tapasztalatai. Az azonban bízó. nyos, ez a műsor is meggyőzött róla, hogy ez a forma nem vált be a gyakorlatban. De az üdvözítő megoldást ebben a műsorban sem sikerült megtalálni.

Cs. A.

szítésénél édesanyám munkája is hozzásegített az eddig elért eredményekhez. Faliszőnyegeit komoly sikerrel mutatták be országszerte, 1967-től.

Szekeres Erzsébet sajátos és egyéni technikával Sző népmeséket faliszőnyegekké. A balladák komor és nehéz történeteit derűs színekkel oldja. Munkáit az óvodákban is megtaláljuk. A gödöllői gyermekkönyvtárnak nagyméretű faliképet adományozott. Művészetével a népmesék üzenetét tolmácsolja a gyerekeknek. Példája követendő, hiszen ma még mindig kevesen vannak azok, akik nemcsak beszélnek, hanem tesznek is valamit a gyermekek képzőművészeti szemléletének gyarapításáért. Szekeres Erzsébet a legelsők között vállalkozott erre a programra. Kerepestarcsai kiállítása arról is számot ad, hogy e szolgálat jegyében milyen erős a fantáziája, szorgalma, megújulásának állandó alapja.

Kiss Tibor fiatal és tehetséges festő. Mindenekelőtt az emberi anatómia érdekli. A test szerkezetének költői szépségeit, rendjét vázolja fel. Az orrszarvú alakjában sem a tompa erőt vonultatja fel, sokkal inkább a hagy testben elrejtőzött esztétikumot.

Ki tudja, mi lesz belőle? Pályája nagy ívet ígér, mivel tudásanyaga magabiztos. Erre pedig sok minden épülhet még a jövőben

Losonci Miklós

Négy küzdelmes évtized

0 0

ORBÁN LÁSZLÓ VÁLOGATOTT BESZEDEI, IRASAI

Egy é.etlít mérlege ez a könyv, amelyet az idei politikai könyvnapokra jelentetett meg a Kossuth Könyvkiadó. Orbán László Ifjúság, értelmiség, szocialista kultúra című kötetéről van szó, amelynek írója négy évtizedet töltött el a munkásmozgalomban, mégpedig harcban, a közélet első vonalában. Egy olyan forradalmár vallomásának is tekinthetjük, aki önzetlenül szolgálta a párt, a nép, a szocializmus ügyét. A négy évtized terméséből Pintér István válogatott és Óvári Miklós írt a kötethez értő, Orbán László életét is méltató előszót.

Ki is volt Orbán László? Mi, az idősebb nemzedék jól ismertük személyesen is, de még jobban munkásságát. Tudjuk, hogy fiatalon elkötelezte magát a munkásmozgalommal, tagja volt a felszabadulás előtt az Országos Ifjúsági Bizottságnak, együtt dolgozott Kulich Gyulával, Ságvári Endrével, •már 1938-ban tagja lett a kommunista pártnak. S a második világháború idején önfeláldozó harcosa volt a KMP függetlenségi politikáj ának.

A felszabadulás után az oktatás, a nevelés, a közművelődés különböző területein tevékenykedett: dolgozott a Központi Bizottság tudományos és kulturális osztályának vezetőiéként, volt miniszterhelyettes, államtitkár, s nyugdíjba vonulásáig művelődési miniszter, .majd az Országos Közművelődési Tanács elnöke haláláig. Tevékeny, küzdelmes életet élt, s méltó arra. hogy a fiatalabb nemzedék is m-Sisméne gondolatait, munkásságát, mindazt, amit a párt, a néo, a szocializmus érdekében tett. Úgy véljük, hogy a válogatott beszédeinek és írásainak megismerés*. ehhez jó alapot nyúitanak.

Nem némulunk el — hirdette bátran a Népszava 1939. szeptember 10,-i számában megjelent írásában, Egv másik cikkében pedig hangoztatta, ho^y a proletariátus, a párt az ország érdekeit szolgálja. Ennek jegyében követel a dolgozó magyar ifjúság békét, semlegességet és függetlenséget, mert szabad és boldog népet akar — szabad és független országban.

Mindez a második világháború kitörésének másnapján hagzott el. Ilyen következetesen küzdött mindvégig, vállalva minden veszélyt egészen a fel- szabadulásig. A párt gondolatait fogalmazta tneg, főleg az ifjúság kérdéseivel foglalkozott, de a párt megbízásából kidolgozta azt a dokumentumot is, amely tartalmazta, hogy miként kell a pártnak megnyernie az értelmiséget a demokratikus és szocialista átalakuláshoz. A megváltozott helyzet (a felszabadulásra célozva — szerk. megj.), az értelmiségi munka új lehetőségei a szervezés munkájában is új szempontokat vet fel. Alapvető itt annak felismerése, hogy tömegmunkát kell folytatni egy olyan rétegben, amely nemcsak hogy nem szocialista, de még demokratikus nevelése és hagyományai sincsenek, amely legutóbbi időkig kifejletten'reakciós volt.

Pontosan. a népfront a szövetségi politika jegyében fogalmazott már akkor, mint ahogyan az ifjúság össze'ogásá- nak is tevékeny harcosa volt. Nagyon szeretett az ifjúság körében dolgozni, maga Is ifjúként, érdve és szeretve az ifjúságot. Erre az időszakra — a nehézségek ellenére — szívesen em’éke- zett. s néhány órával halála előtt elmondott beszédében Így fogalmazott: Az ifjúsági .mozgatom... nem csűrvén harci közösség volt. hanem szélesebb, emberi, ifjúsági közösség is. Ezek az if'-csoportok nemcsak együtt politizáltak. ... hanem együtt szórakoztak, művelődtek, olvastak, sportoltak, kirándultak. s ilyenkor barátságok és gyakran élette szőlő szerelmek szövődtek. Az ifjúsági szervezetek a kommunizmus iskolái voltak, de otthon is volt, valóban munkásotthon. A fiatalok mindent megtaláltak, amire egy fiatal szív vágyik; nemes, felemelő eszméket, érettük való önfeláldozó harcot, barátságot, meleg emberi érzéseket, művelődést és sportot, vidámságot és szórakozást.

Azért idéztük ilyen hosszan könyvéből ezt a részt, mert megmutatja, hogy Orbán László milyen melegszívű harcos és igaz ember volt. Olyan szavak ezek, amelyeket az utókornak is érdemes megjegyezni és ilyenformán élni. Maga élete végéig mindig megértette és szerette az ifjúságot, mert tudta, hogy a fiatalság tud álmodozni és nyitott az új kérdések iránt. Ö maga is ilyen nyílt, az életet, a tréfát kedvelő ember maradt még a legnehezebb időben is.

Amikor pedig a párt a mozgalom, az

államálet különböző posztjaira állította, akkor ott végzett kemény és becsületes munkát. Ezt bizonyítják azok a beszédei, írásai, amelyek a felszabadulás után fogantak, akár a koalíciós időket vagy az 1948 és 1978 közötti éveket vesszük alapul. Elég csak a címszavakat idéznünk: Miről dönt a magyar nép a választásokon? A demokratikus iskoláért. Legyen szilárd a törvényesség és erős pártunk egysége. A szocialista falu kultúrájáért — írta, hirdette a párt politikáját. Legyünk a párt politikájának tudatos agitátorai — írta egyhelyütt. Maga mindvégig az volt, mint miniszter is a párt politikáját fejezte ki, akár az osztályharc és a szövetségi politika időszerű kérdéseiről, akár a szocialista tudat erősítéséről is volt szó.

Érdemes ezt a kötetet olvasgatni, mert erőt merít az ember belőle a munkához, jövőnkért vívott küzdelemhez. Ahogyan Óvári Miklós a kötet előszavában írja: ezek a munkák hű tükörképei a szocialista Magyarország megteremtéséért folytatott harcnak, amelynek tevékeny munkása volt Orbán László. S a kötet nemcsak tisztelgés emlékének, hanem kortörténeti dokumentum is, amely elősegíti múltunk jobb megismerését, kulturális politikánk eredményeinek és gondjainak jobb megismerését.

Gáli Sándor

t