Pest Megyi Hírlap, 1981. december (25. évfolyam, 281-305. szám)
1981-12-31 / 305. szám
1981. DECEMBER 31., CSÜTÖRTÖK «"«xr -éipjr v KjHMtm ftf§imkás'(&ásGk épülnek Wiésim Nyomosabb érveket vetnek latba 'j Nincs Pest megyének ^ olyan települése, ahol a he- ^ lyi tervek, tanácsi fejleszíé- £ sek között ne szerepelne í szinte mindig első helyen a | lakásépítés. Vagy úgy, hogy ^ a magánerős építkezésekhez telket kell biztosítani, vagy ^ szervezni, bevinni a tele- ^ pülésre azokat az építési ^ formákat, melyek eredni á- ^ nye a lakásállomány, az ( otthonok számának gyara- í podása. Decemberig, folyamatosan Ez az összkép, s Diósdon sem más a helyzet. Holott mindössze három és fél ezres a lélekszám. A lakosság többsége naponta Budapestre, illetve a környező városokba — így Érdre, Százhalombattára — jár dolgozni. Ingáznak. Pedig az MGM diósdi csapágygyára igényt tartana a helybeli munkaerőre. Ezt a tényt csak aláhúzza, hogy nem is olyan túl régen kértek a községi tanácstól engedélyt a munkaerőtoborzáshoz. De nem elégednek meg a puszta toborzással. Nyomosabb érveik is vannak. A jelek szerint igyekeznek más módon is megfogni a munkaerőt, a helybelieket. Ennek kézzelfogható bizonyítéka: az a nyolcvan lakás, melyet — a kivitelezés állapotát nézve, s az építők ígéretét hallva —, várhatóan 1982. júniusától decemberéig, folyamatosan adnak át. — Nem tévedés, a négy épületből álló nyolcvan lakás építésével a kivitelező, a Budai Járási Építőipari Szövetkezet megfelelő ütemben halad. A község hatodik ötéves tervében 164 lakás építése szerepel, s a már említett nyolcvan, a csapágygyáriaknak épül. Régi vágyuk teljesülhet, ily módon, hiszen már hat évvel ezelőtt felvetődött a mun- káslakás-építési akció gondolata — mondja Nagy István, a diósdi tanács elnöke. Az idén tavasszal vette kezdetét a munkáslakás-építés. Az MGM diósdi gyára, a helyi tanács közvetítésével egymillió forint értékben sajátíttatta ki a nyolcvan lakás helyét. De nemcsak arra gondoltak, hogy munkásaik fejé felett tető legyen — park is tartozik majd a teleprészhez. Az építkezéshez, a lakásokhoz szükséges közművek is elkészültek, mintegy ötmillió forint értékben. S nemcsak a milliókon van a hangsúly, hanem a határidők tartásán. Mindkét fél hasznára Az igazsághoz tartozik, hogy nemcsak a csapágygyár jár jól: a nyolcvan lakás közül tizenkettőre a tanács kapta meg a vevőkijelölés jogát. S ez nem kevesebbet jelent: a pedagógusok otthonteremtési gondjainak enyhítésére is sor kerülhet. Ezt a tényt a helyi tanács elnöke is aláhúzta. önkéntelenül felvetődik azonban a kérdés: a 164 lakásból, ez csak nyolcvan, mi lesz a többi sorsa? — A többi magánerőből épülhet meg. A terület a kivitelezésekhez adott, a Gyár és a Mikszáth Kálmán utca által határolt részen. S hogy ne legyen félreértés: az évekkel korábban kijelölt, ezer lakás területét is tartjuk. Csak pillanatnyilag a tervek valóra váltására a népgazdaság teherbíróképessége nem ad módot. Az építkezést nem vettük le a napirendről, csak elnapoltuk — mondja a diósdi tanács elnöke. No-fines technológiával Az OTP Pest megyei igazgatóságának vezetőjétől, Kovács Gyulától kapott tájékoztatás szerint a lakásokba költöző munkások, fizikai dolgozók 80 ezer forintos állami támogatást kapnak. Lakásonként. Ugyanakkor a csapágygyár lakásépítési számlájáról ötmillió forintos hitelt biztosít munkáltatói kölcsön címén. A helyzet azonban korántsem ad okot borúlátásra. Épül, fejlődik maga a település is, s ez egyúttal vonzerőt is jelenthet. A lakások műszaki kiviteli terveit, az Angliából átvett, korszerű No-fines technológiával készítette el az Ybl Miklós Építőipari Tervező Szövetkezet. Százhalombattán ugyanezzel a technológiával már épültek lakások, 55,38 négyzetméteres, egy plusz két félszobásak. Az épületek földszintjén ugyanakkor egyenként 39,7 négyzetméter alapterületű gépkocsitárolókat is kialakítanak. Rácz György Metrótörténelem dióhéjban Húsz perc alatt Kőbánya-Kispestről az Élmunkás térig i Tegnap ünnepélyes keretek J között adták át az üzemelte- í tőknek s Budapest lakosságá- j nak az észak—déli metróvonal fi új szakaszát. Az Elmunkás té- í ri végállomás felszín alatti ff csarnokában megtartott ün- <f népségén részt vett Marjai Jó- f /séf, a Minisztertanács elnök- í helyettese, jelen volt a párt-, í állami és társadalmi szervek í több vezető képviselője, s a be- / ruházás megvalósításában köz- f reműködött vállalatok kiváló f dolgozói. A metrószakaszt 6 Szépvölgyi Zoltán, a Fővárosi '/ Tanács elnöke vette át az í építőktől. Ä Az építkezésen kiemelkedő í munkát végzett dolgozóknak í Marjai József nyújtott át ki- é. tüntetéseket. Mától tehát az utazóközönségé a metró újabb szakasza. Ezzel kapcsolatban érdemes feleleveníteni a múltat és vázolni a jövőt. A főváros törvényhatósági bizottsága 1894. április 25-i ülésén megadta az elvi építési engedélyt: a sugárút alatt földalatti vasút építendő, amely, mint első a kontinensen, jelentősen emelné a főváros világvárosi jellegét. A vasút maximális sebessége 25 mérföld lehet óránként. Európa műszaki újdonsága 1896. április 1-re elkészült. A 3695 méter hosszú vonal minden egyes métere csaknem ezer koronába került. A múlt század vége óta a metró, a földalatti vasút a városi közlekedési hálózatok gerincévé, legfontosabb eszközévé vált. Napjainkban a világ legkiterjedtebb metróhálózata New Yorkban található, mintegy 450 kilométer hosz- szú, a londoni 420, a párizsi 280, a moszkvai 180 kilométer. És Budapest? A Minisztertanács 1950-ben hozott határozatot a budapesti metróhálózat építésére. A kelet-nyugati vonal, Népstadion-Deák tér közötti szakaszát 1954-ben, a Deák teret a Déli-pályaudvarral összekötő szakaszt 1955-ben kellett volna üzembe helyezni. 1954 közepéig az építés mintegy 40 százaléka elkészült, ám ekkor a népgazdaság akkori súlyos helyzetében, az erőinkhez mérten túlzottan költséges beruházást le kellett állitani. Az építés folytatásának gazdasági programját 1963-ban hagyták jóvá, de már 1959- től — hogy a meglevő alag- utakat és berendezéseket megóvják — ismét dolgoztak a mélyben. A kelet—nyugati metróvonal Deák tér—Fehér út közötti szakaszát 1970. április 2-án, a teljes vonalat, a Déli pályaudvarig 1972. december 22-én adták át. Ez a vonal a tömegközlekedési hálózat hosszának mindössze 1 százaléka, ám az utasok 12 százalékát szállítják. Az észak—déli metróvonal 3,7, kilométer hosszú szakaszát, a Deák tér és a Nagyvárad tér között 1976-ban adták át a forgalomnak, és azóta már egészen Kőbánya-Kispest állomásig futnak a szerelvények. A metró, a HÉV vonalaival együtt, távlatokban, a főváros gyorsvasúti hálózatának alapjait alkotja. Jelentős szerepük lesz a gyorsvillamos- vonalaknak is. A . gyorsvas- utakon, illetve a gyorsvillamosokon utazik majd a legtöbb ember — a leggyorsabban és a leggyakrabban. Hogy ez mihamarabb megvalósulhasson, megkezdődött a HÉV- vonalak korszerűsítése is, egyebek között közvetlenül kapcsolódik a Szentendre— Batthyány téri vonal a metróhoz a Batthyány téren; korszerűsítették a pályát, a vonalvezetést. Megkezdődött a gödöllői vonal rekonstrukciója, elkészült a ráckevei szakasz Kvassay úti új végállomása, valamint a teljes vonal villamosítása. Az észak—déli vonal most már 10,8 kilométer hosszú. A Kőbánya-Kispest vasútállomástól az Élmunkás térig futnak- a kocsik. A kőbányakispesti állomáshoz MÁV- pályaudvar és autóbusz-végállomás kapcsolódik. A Határ úti állomás úgy épült, hogy a későbbiekben lehetőséget ad a metróvonal elágazására és továbbépítésére Kispest felé. A népligeti, oldalperonos állomásról az Üllői út—Könyves Kálmán körút kereszteződése alatt épült aluljáróba lehet jutni. Ez az állomás jó kapcsolat lesz majd az itt épülő Volán-pályaudvarhoz is. A Marx téri mélyállomás mozgólépcsője Az Arany János utcai mélyállomás sét alapvető politikai kérdésnek tartjuk. A szakszervezeti jogok bővülésének legfontosabb jellegzetessége az alapszervezeti munka: a bizalmi intézményének középpontba állítása. Ennek megfelelően a bizalmi egyénileg, az őt megválasztó kollektíva érdekeinek képviseletére széles körű, konkrét beleszólási jogot kapott az élet- és munkakörülményeket érintő döntésekbe. A bizalmiak pedig — mint testület — a vállalat, tröszt egészét érintő kérdésekben részesei a döntéseknek. Mindez természetszerűleg az iparági-ágazati és területi szervek és a SZOT munkáját is gazdagította, pontosabban új módok, gyakorlatok érvényesítésére késztette és készteti. © Milyen érdekvédelmi és érdekképviseleti 2 szerep hárul a szakszervezetekre a szocialista '/ építés megújításának mintegy három éve tartó í folyamatában, milyen szerepet töltenek be a '/ bérből és fizetésből élőket érintő hatások, kö- í vetkezmények előzetes számbavételénél, mit te- V, hetnek és mit tesznek az esetleges feszültségek 2 idejében való feloldása érdekében? — A szocialista építés megújulását célzó, de bizonyos gazdasági kényszerből is adódó gazdaságpolitikai törekvéseket a szakszervezetek is támogatták és támogatják; nem láttunk más alternatívát, mint az egyensúly helyreállítását és az azt szolgáló gazdasági hatékonyság javítását középpontba állító gazdaságpolitikát. Az életszínvonal „megőrzését”, a fogyasztás „szintentartását”, a termelés „stagnálását”, a beruházás „visszafogását” és az ezekhez kapcsolódó gazdaságirányítási lépéseket a szak- szervezetek sem tartják hosszú távon is érvényes stratégiai céloknak. Ugyanakkor nem térhetnek ki — és nem is akarnak kitérni — a mindezekkel járó politikai felelősség elöl sem. Mindezek ellenére bizonyos döntési szabadság maradt, és nem minden esetben fogadható el, hogy adott kérdés megoldására csak egyetlen — kényszerű — lehetőség van. Mindenesetre az ilyen „döntési helyzetek” várhatóan gyakoribbá válnak, sőt nem ritkán olyan esetek is lehetnek, amikor valamiért valamiről le kell mondanunk. Éppen ezért nagy jelentőséget tulajdonítunk a szükségessé váló intézkedések kihatásai előzetes, tüzetes vizsgálatának. Rendező elvként szeretnénk érvényesíteni. hogy csak olyan intézkedéseket támogassunk, amelyek gazdasági hatásai érzékelhetően meghaladják az általuk kiváltott társadalmi feszültség mértékét. Lehetőleg el kell kerülni az indokolatlanul irritáló részintézkedéseket, és biztosítanunk kell, hogy indokolatlanul egyetlen kollektíva, egyetlen dolgozó jogos érdekei se szenvedjenek csorbát. Kicsit konkrétabban: el szeretnénk kerülni, hogy életszínvonalat, reálbért, fogyasztást érintő „megszorító” intézkedések többszörösen és tartósan azonos rétegeket érintsenek. Nagy figyelmet kívánunk fordítani a többszörösen hátrányos helyzetűek, az alacsony jövedelműek problémáira. / & Bővülnek-e, s ha igen, milyen módon bőrt vüinek a szakszervezeti teendők a kisvállalko- 7 zások gyarapodásával, különös tekintettel a ^ kisvállalkozzásoknál foglalkoztatottak élet- és 4 munkakörülményeire, valamint arra, hogy a 2 vállalkozók jövedelme a vállalkozás társadalmi 'A hasznosságával és munkájukkal arányos legyen? — A gazdasági szerkezet átalakítása, alkalmazkodóképességünk fokozása számos gazda-' ságirányítási intézkedés alapja. Ezek között egyik igen érdekes, a társadalmat élénken foglalkoztató kérdéskör a kisvállalkozások kibontakoztatása címszó mögött levő intézkedéssorozat. A szakszervezetek egyetértenek a gazdaságirányításnak a vállalkozó kedv élénkítését célzó törekvéseivel. Ezek mögött egyesek a szocialista termelési viszonyok háttérbe szorítását látják. Ez téves nézet, hiszen a szóban forgó intézkedések éppen a szocialista tervgazdálkodásban rejlő előnyök kihasználását, a szocialista építés intenzív szakaszának kibontakoztatását szolgálják. A kisvállalkozások többsége.a szocialista szektoron belül (kisvállalat, kisszövetkezet, szakcsoport), illetve azzal szoros kapcsolatban (vállalati munka- közösség, szerződéses üzem) fog létezni. Ebből következik, hogy a szakszervezeti feladatok átcsoportosulnak, „átstrukturálódnak”, de nem változnak meg lényegesen. Jelenleg azon dolgozunk, hogy a kisvállalkozásoknál dolgozók szakszervezeti hovatartozására, az érdek- védelem hatásos megvalósításának szervezeti biztosítására megfelelő megoldásokat találjunk. A rendező elv, hogy az itt dolgozó munkavállalók érdekei kellően kifejezésre jussanak, élet- és munkakörülményeik megfelelő színvonalon alakuljanak, s hogy az érdekképviselet, érdekvédelem szempontjából ez a réteg az egyéb kollektívákhoz hasonló helyzetbe kerüljön. Nagyon fontos feladatnak tekintjük, hogy a bevezetést követően figyelemmel kísérjük a jövedelmi arányok alakulását, hogy a többletmunkával megalapozott többletkeresetek létét jogosnak és helyénvalónak kezeljék mindenütt. Ugyanakkor azt sem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy a munkával alá nem támasztott kiugró jövedelmek ne szaporítsák a feszültségek számát. Űgv véljük, hogy az új szervezeti formák egyfelől társadalmigazdasági igények kielégítését szolgálják, másfelől a dolgozók részére magasabb teljesítményeknek megfelelő többletkereseti lehetőségeket teremtsenek. Aczél Gábor f • Társadalmi rendszerünkben az államnak és y a szakszervezeteknek lényegében azonosak az f érdekei. Miként mutatkozik meg ez az érdek- f azonosság az életszínvonal-politika alakításában, p különös tekintettel arra, hogy az élet- és mun- 8 kakörülményeknek a gazdaság teljesftőképessé- '■ gével arányosnak kell lenniük? — Az állam- és a szakszervezet kétségtelenül létező és alapvető érdekazonossága mellett társadalmi mechanizmusunk munkamegosztásában jól körülhatárolt, és érzékelhetően különböző szerepet, funkciót töltenek be. Nagyon leegyszerűsítve a dolgokat, az állam — pontosabban az államigazgatás vagy gazdaság- irányítás —, a társadalom, a gazdaság egésze átfogó folyamatainak irányításáért, az össztársadalmi, összgazdasági érdekek érvényesüléséért felelős. A szakszervezeteknek arra kell törekedniük, hogy az átfogó érdek és a legkülönbözőbb részérdekek kellő összhangban érvényesüljenek, a jogosnak ítélt részérdekek kifejezésre jussanak. A kérdés logikájával egyetértve rendező elvként fogadható el, hogy az életszínvonal, az élet- és munkakörülmények csak a gazdaság teljesítőképességével arányosan alakíthatók. Nem lehet gazdaságitársadalmi következmények nélkül tartósan , eltérni — mégpedig egyik irányba sem — ettől az alapvető arányossági követelménytől. Ugyanakkor nem hagyhatjuk figyelmen kívül. hogy rövid távon az élet- és munkakörülmények alakítása terén is rendelkezünk bizonyos döntési szabadsággal, amellyel — a társadalmi folyamatok alakulását figyelembe véve — adott esetben élnünk is kell. Amikor a gazdaság teljesítőképessége — az ismert külső és belső okok miatt — elmarad a fejlődés során kialakult társadalmi igényektől, gyakoribbá válhatnak a különböző érdekütközések és előtérbe kerül a rangsorolás követelménye. A szakszervezetek úgy gondolják, hogy — bizonyos konfliktusokat, feszültségeket vállalva, azok következményeinek elhárítására felkészülve — a társadalomban el kell kerülni az érdekellentétek gyakori kiéleződését, és szükség esetén konkrét intézkedésekkel, az ezeket megalapozó tartalékokkal kell mozgásteret teremteni a részérdekeknek a társadalmi érdekbe való integrálódásához. Végül is az állam-és a szakszervezetek által képviselt érdekek azonossága a gazdaságpolitikának abban a sarkalatos célkitűzésében valósul meg, amely szerint az életszínvonal, az élet- és munka- körülmények területén meg kell őrizni az eddig elért szintet. Sőt, a szakszervezetek érdekvédelmi-érdekképviseleti munkájának szerves része a termelési-gazdálkodást segítő munka hatékonyabbá tétele. , © Az extenzív gazdaságfejlesztési korszakot V. követően egyfelől mind nagyobb önállóságot í kaptak a vállalatok, másfelől — éppen ezért — ff növelni kellett a szakszervezetek érdekvédelmi f és érdekképviseleti szerepét, ideértve a dolgozók | életszínvonaláról való gondoskodást is. A meg- á változott helyzethez igazított és bővített szak- f szervezeti jogok milyen új vonásokkal gazda- Z gították a szakszervezeti munkát? — A kérdés rendkívül fontos alapvető tendenciákra utal, a világos válasz érdekében azonban — úgy vélem — egy másik összefüggésből célszerű kiindulni. Nevezetesen abból, hogy a szocialista demokrácia kiszélesítése és elmélyítése társadalmunkban az elmúlt 25 év következetesen érvényesülő tendenciája. Ez magában hordoz ésszerűségi elveket (a gazdaságiirányítás reformja, a vállalati önállóság és érdekeltség növelése stib.), valamint mély társadalmi-politikai törekvéseket, olyanokat, mint a dolgozók tulajdonosi tudatának fokozása, a szocialista értékek érvényesítése, és így tovább... E fő folyamat határozza meg a szakszervezeti jogosultságok fejlődését, az üzemi demokrácia kibontakozását. A döntési és beleszólási jogok ésszerű decentralizálásában a szakszervezetek mindenkor érdekeltek voltak és lesznek. A demokratizmusnak a mind közvetlenebb formák irányába való fejlesztéSzakszervezeteink szerepe az életszínvonal-politikában Interjú Jakab Sándorral, a Síül főtitkárhelyettesével Az életszínvonal-politika az a fontos terület, ahol talán a leginkább megmutatkozik az állami és a szakszervezeti érdekek egysége és különbsége, az államigazgatás és a szakszervezetek által képviselt általános, illetve részérdekek összefüggése és ellentmondása. Erről a problémakörről beszélgettünk Jakab Sándorral, a Szakszervezetek Országos Tanácsa főtitkár- helyettesével.
