Pest Megyi Hírlap, 1981. december (25. évfolyam, 281-305. szám)
1981-12-30 / 304. szám
KST Stem 1981. DECEMBER 30., SZERDA SZÍNHÁZI LEVÉL Carmen, a szép fcigánylány, miköz- Iben egy seguidil- íUa tüzes-buja dal- J lamaival és vér- I forraló ritmusával bűvüli-bolondítja Don Jósé tizedest, egy szál vörös rózsával játszik. A seguidilla végén ezt az égővörös virágot dobja oda a teljesen megzavarodott katonának, aki el is teszi az egyszerre kihívó és szerelmes, gyöngéd és felkavaróan érzéki zálogot. Bizet operájának, a Carmennek az I. felvonásában történik ez a végzetes esemény, hogy aztán a II. felvonásban, LMas Pastilla kocsmájában, a gyötrelmes-gyö- nyörű szerelembe esett Don Jósé ezzel a börtönben is megőrzött virággal idézze vissza a Carmen iránti szerelem eksztatikus pillanatait. Az operairodalom egyik legszebb tenoráriája ez, a híres virágária. Az előadást nézők többsége valószínűleg tudja, hogy Carmen és Don Jósé végzetes vérvörös rózsája: ügyesen elkészített művirág. Ha úgy fest iá, mint a „civil” tárgy, mégsem az, hanem színpadi tárgy, más szóval: kellék. A kellék fogalma az ókori színjátszás óta 'ismert- A görög tragédiák vagy komédiák figurái is használtak kellékeket: egy vándorbotot, egy pajzsot, kardot; az istenek még saját jellegzetes tárgyaikat is színpadra vitték: Pallas Athéné a sisakját, dárdáját, Merkur a szárnyas pálcáját, Amor vagy Erósz az íját meg nyilait. Manapság pedig azt szokták mondani, hogy a színpadon minden kellék, ami nem díszlet, nem bútor és nem jelmez. Latin szóval rekvizitum- nak nevezik a kellékeket; a magyar színjátszás reformkori hőskorában a szó rekvi- zit alakban (nyilván német hatásra is) lett honos; a szakmai nyelv ma is így emlegeti. A modern színházban külön személy, a kellékes feladata a sokszor több oldalas kelléklista gondozása, a legkülönfélébb kelléktárgyak beszerzése, a színész keze ügyébe készítése, bútoron, bútorban, jelmezen, jelmez zsebében stb. való elhelyezése. Ha a darab szerint az egyik szereplőnek előadás közben mondjuk hatszor rá kell gyújtania, a kellékes dolga, hogy elegendő — és a rendező vagy a színész által megkívánt márkájú — cigarettát, ha kell, gyufát vagy öngyújtót készítsen a megfelelő helyre (zsebbe, asztalra, szekrénybe stb.). Ha isznak, oda kell készíteni a megfelelő üvegeket, poharakat, a megfelelő színű rekvi- zit italokat, melyek, úgynevezett fogyó kellékek lévén, minden előadásra pótolandók. Mint ahogyan gondoskodni kell az esetleg elfogyasztásra kerülő ételekről is. Ez néha egész kis éttermi választék. Néhány éve a Vígszínházban például. Krúdy darabjának, a Rezeda Kázmér szép élete című játékának az előadása alatt, elől, a zenekari árokban, egy kockás abroszos kisvendéglői asztalnál Kozák László szünet nélkül evett. Hatalmas és valódi menüt fogyasztott el minden este. Az ételek illata betöltötte a szníházat, — ez az illat is hozzátartozott az előadás hangulatához- A mindennapi ételek itt. kellék funkciójuk révén, szerves részeivé váltak egy színházi produkciónak. Jó színészek, invenciózus rendezők gyakran mesteri módon kénesek használni egy- egy kelléket. A kelléknek nézőt megragadó ereje, hatalma születik a kezükben: az ábrázolt alak jellemzésére, belső rezdülései kivetítésére szolgálhat a legegyszerűbb tárgy is. Üjabbao ugyan sok színész és rendező is mintha lenézné a kellékeket. — de azért jelenleg is több olyan előadás látható a budapesti színházakban, melyben eevik vagy másik színész játékának döntő része a kellékkel való játék. A Várszínházban például a már régebben bemutatott Robert Graves mű, az En, Claudius címszerepében Garas Dezső egy fehér kendővel teremti meg a kellékhasználat már- már klasszikus példáját. CLau- diust gyerekkorától öregségéig mutatja, be a darab, s már az is külön bravúr, ahogyan Garas a különböző életkorú Claudiusokat eljátssza. De az igazi bravúr egy, az átlagos zsebkendőnél valamivel nagyobb fehér kendő ezerféle ötlettel kidolgozott alkalmazása. Ettől a kendőtől Garas- Claudius egy percre sem válik meg. Hol a gyermek zsebkendője, hol a belső idességet levezető, agyongyűrt rongydarab, hol a vigyort vagy a sírást elrejtő álarc. Ez a kendő Claudius lelkének egy darabkája, árulkodó, leleplező és elrejtő tárgy, pedig csak egy darab fehér vászon. Funkciót a színész játéka ad neki: vászondarabból kellékké emeli. Űj előadás a József Attila Színházban a szovjet szerzőpáros, Braginszkij és Rjazanov A képmutatók című vígjátéka. Ebben Kránitz Lajos egy öntelt, saját fontossága tudatától szinte szétrepedő külkereskedőt játszik- Ez az Usza- csov folyton magával cipel egy mindennapos tárgyat: egy úgynevezett diplomatatáskát vagy kazettát. Kránitz kezében azonban ez a tárgy igazi kellékké lesz. Ahogyan viszi, ahogy a lépcsőn járva egy ne- gédes-kellemkedő, ugyanakkor végtelenül ostoba kézmozdulattal megemeli, ahogyan pöf- feszkedve, szinte címerként az emberek orra elé dugja — ez a táska többet árul el Usza- csov lelkivilágáról (ha van neki olyan egyáltalán), mint az írott szerep szavai. N agy hatalmat ad a színésznek a kellék, — de ezzel a hatalommal vissza is lehet élni. Erre is van példa, sajnos. A Madách Színház nemrég újította fel Moliére A fösvény című komédiáját, s ebben az előadásban Jakab mester, a kocsis-szakács-inas mindenes egyébként kitűnő és hálás szerepét egy nem kevésbé kitűnő színész, Körmendi János játsz- sza. Körmendi híres pompás játékötleteiről, a kellékekkel való ügyeskedésben kifogyhatatlan fantáziájáról. A petárdák most sem maradnak el. A legnagyobbat az az ötlet pukkan, amikor az egyik jelenetben, miközben a szerelmesek a rivaldánál, karnyújtásnyira az első sortól épp sorsukat tisztázzák, Körmendi a háttérben csámcsogva és cuppogva elfogyaszt egy grillcsirkét. A közönség egy percig sem figyel a fontos jelenetre az előtérben, hanem Körmendi produkcióját lesi, s közben nagyokat nyel, mert a sült csirke illata itt is betölti a nézőteret. Ám ennek a kelléknek és ennek a csirkeevésnek itt nincs más funkciója, mint a túlhabzó színészi ötletesség demonstrálása, llykép- pen viszont a kellék hatalma öncélúvá válik — aminek szenvedő alanya végső soron a néző lesz. Takács István MEG LEHET VÁLASZTANI! Kalapács és licitálás nélkül A meghívó dísztelen volt, csak a leglényegesebb közölnivalókat tartalmazta: a Vác városi Tanács, a Hazafias Népfront, a Magyar . Képző- és Iparművészek Szövetségének váci csoportja 1981. december 17—31-ig kiállítást rendez váci művészek alkotásaiból a Madách Imre Művelődési Központban. A kiállított művek a helyszínen megvásárolhatók. Az elkelt alkotások árát a kiállító művésaek a Mozgás- korlátozottak Pest megyei Egyesülete, Vác részére ajánlották fel, rehabilitációs feladatai támogatására. Markó Erzsébet festőművészt. akitől a tárlat gondolata elindult, a gombád művésztelepen találtuk. Napi munkáját végezte: képet festett. — Ebben az esztendőben, a rokkantak évében, nagyon sok embernek eszébe jutott, hogy segíteni kell a mozgáskorlátozottaknak. Ha a tárlatot elindító gondolat nem is volt szuperötlet, azért valamennyi váci kolléga csatlakozott hozzá, mindenki adott a kiállításra műveket. — Nem késtek el ezzel az akcióval? — Aligha hinném, hogy bármiféle hasznos, cselekedetnek, mégha a huszonnegyedik órában is jelentkezünk vele, ne lenne értelme. Az aukciós kiállítást rendezhettük volna hamarabb is. Ám zárásként, a rokkantak éve utolsó rendezvényeként is mintegy azt példázza, hogy a mozgáskorlátozottakkal nemcsak háromszázhatvanöt napig kell törődni, hanem folyamatosan, az új esztendőben is. t — Milyen volt a kállítás fogadtatása? — Mindenekelőtt a vállalatok, üzemek érdeklődésére számítottunk. A tárlat összértéke mintegy százezer forint volt. A kiállított művek fele elkelt. Félszázezer forintnál többel segíthetjük a megyei és városi elképzelések megvalósítását. Végül is egy hét alatt szerveztük meg a bemutatót, így is elégedettek lehetünk, bár valójában úgy lett volna hasznos ez a tárlat, ha valamennyi műtárgy elkel. A Madách Imre Művelődési Központ emeletén Nagy Géza, a városi művelődésügyi osztály vezetője kinyitja az ajtót: szabad a bemenet a kiállításra. A zárás előtt három nappal, délelőtt tizenegy órakor csak mi vagyunk az érdeklődők, a ház kong az ürességtől. ízlésesen rendezett tárlat képe áll össze a látogató előtt. Csorba Simon grafikai lapjai RÁDIÓFIGYELŐ HAJNALTÓL REGGELIG. E tízmilliós ország lakóinak nagyobbik fele tartozik a ko- ránkelők közé. Az ébredés utáni rutinmozdulataik egyike, hogy bekapcsolják a rádiót. A kíváncsiság, az ország, s a világ dolgai iránti érdeklődés az elmúlt évtizedekben nemzeti jellemzőnk lett. Hogy így van, abban azt hiszem elévülhetetlen érdemeket szerzett a Magyar Rádió, s e tekintetben a talán legsikeresebb műsora a Kossuth adó hajnali fél öttől reggel nyolcig tartó hétköznaponként hallható politikai műsormagazinja. S mert az év eddigi több mint száz rádiófigyelőjében e műsorról — érdemtelenül —, alig esett szó, most az utolsó kritikában meg kell emlékezni arról az eredményes megújulásról, ami ezt a frissességét megőrző ötletekkel teli műsort jellemzi. Ha csak annyit tennének a reggeli adás szerkesztői, hogy megkomponálják a híreket, ötvözik hangulatot, s talán még munkakedvet is teremtő zenével és csevegéssel, akkor sem lehetnénk elégedetlenek. A közvetlenség, a jól eltalált hang, a nem behízelgő, sokkal inkább baráti hang nagy erény. Azok az egymást váltó stábok, amelyek a Jó reggelt műsorában szólnak hozzánk, igazán birtokában vannak e tudománynak. SAJTÓKONFERENCIA. Ha emlékezetem nem csal, úgy két évvel ezelőtt már ellátogatott ez a műsor az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztériumba. Ugyanazok voltak a válaszadók a kérdező újságíró kollégák, s a telefonáló hallgatók se változtak sokat. Csak a világ fordult egyet észrevétlenül. Ha jól belegondolunk e tárca vezetői mindig is az ország érdeklődésének középpontjában álltak, százezerek, milliók voltak tevékenységük kritikusai. Most, amikor fogyóban vannak a beruházások, s azon is kell gondolkodni: hogyan teremtsenek elegendő munkát az iparágban dolgozóknak, s az eddig az új épületek emeléséhez szokott vállalatokat hogyan tanítsák meg a korábban kissé lenézett, de legalábbis másodrendűnek ítélt tatarozásra, állagmegóvásra, akkor sem irigyelhetjük Abrahám Kálmán minisztert és munkatársait. E műsor azonban azt példázza, hogy ha őszintén szembenézünk lehetőségeinkkel, s az ország ügyéit demokratikusan, a nehézségeket sem titkolva, együtt igyekszünk megoldani, akkor igenis van lehetősége a kibontakozásnak. Dicséretes, hogy a rádió belpolitikai rovata élő műsorokban is teret enged, lehetőséget nyújt a szereplésre ifjú munkatársainak. Bakonyi Péter, a Sajtókonferencia szóvivője rászolgált a bizalomra, ügyesen, talpraesetten oldotta meg feladatát. , Cs. A, szinte kínálják magukat. Az Apokalipszis címűnél cédula: megvásárolva. Csak éppen a cég nevét felejtettéi le a papírról. Szemérmesen? Monos József két olajképet küldött be, a zsüriára sem magas. Nagy B. István Szala- dója, Mizser Pál Sorsokja, Szüts Miklós Üj holdja még vevőre vár. Markó Erzsébet Táj című képét a Dunakanyar Szolgáltató Ktsz, a Virágzást a Városgazdálkodási Vállalat vette meg. Cs. Nagy András Tél című munkája a városi művelődésügyi osztály tulajdonába került. A Hajnalt a Híradástechnikai Anyagok Gyára vásárolta meg. Uhng Zsigmond képe, Bakos Ildikó Angyali üdvözlet című plasztikája, Kassai Edit bábjáték textiljei, Orvos András festménye, Kosnás Roland, Szirá- ki Zoltán grafikái, Blaskó János reliefje még gazdára vár. Szabó Gyula ötvös készletét az Izzó váci gyára vette meg, Sáros András Miklós egyik lapját a Dunai Cement- és Mészművek. A tárlat bemutatóként is megállja a helyét. A vásárlásokat pedig az új esztendőben is lehet folytatni. Az alkotók nyitott ajtók mögött élnek. Különben is lemondtak minden tiszteletdíjróL — Mire költik az összegyűlt pénzt? — kérdem Nagy Gézától. Az osztályvezetővel együtt hívjuk telefonon dr. Chikán Csabát, a mozgáskorlátozottak egyesületének titkárát. Nincs szerencsénk, szabadságon van. — ö a legilletékesebb a válaszadásra. Különben töprengünk a pénz sorsán. Úgy vé lem, tárgyiasulni fog, tehát nem segélyként fogjuk hasznosítani. Orvosi műszerekre fordítjuk vagy egy rendelő bővítésére. A rokkantak évének befejezéseként különb rendezvényt aligha tarthattak volna Pest megyében. Markó Erzsébet mondta, hogy gyerekkorában, játék közben, mellette lett lázas egyik barátnője, s a para- lízis azóta is maradandó nyomot hagyott nála. — Még most is remeg a kezem, ha eszembe jut az az időszak. Rá is gondolok ilyenkor, meg azokra, akiket azóta baleset ért. Pest megyében ez volt az első olyan aukció, amelyet társadalmi összefogással közösségi célok érdekében szerveztek. Kalapácsütés és licitálás nélkül. Meghatározója, hogy művészek szervezték, ök csupán azt tudatosították az óév végén, az új küszöbén, hogy másokra is gondolni kell. Mondhatnánk azt is: senkit nem lehet magára hagyni. Molnár Zsolt Msghsslt Miroslav Krleza 1 if Miroslav Krleza, a jugoszláv irodalom kiemelkedő alakja, kedden hajnalban, 88 éves korában, hosszan tartó, súlyos betegség után, egy zágrábi kórházban elhunyt. Halálhírét egy orvosi bizottság tudatta. Krleza 1893-ban született, írói tehetsége a 20-as 30-as években teljesedett ki, amikor a Nagy Októberi Szocialista Forradalom eszméitől áthatva írta meg nagy realista regényeit. A II. világháborúban, a náci megszállás idején, számos antifasiszta művet írt, köztük a Banket Blitvában című regényt. A felszabadulás után számos publicisztikai írása is megjelent. Első verseskötetét 1933-ban adta ki Szimfóniák címmel. Drámái közül a Kálvária és a Farkaskutya-, regényei közül pedig elsősorban az Agónia, valamint a Filip Latinovicz hazatérése ismert Magyarországon. Műveit közel 40 nyelvre fordították le. Hazánkban az Érden élő Csuka Zoltán műfordításai tették ismertté alkotásait. Miroslav Krleza, a néhai Tito elnök közeli barátja, a Jugoszláv Tudományos és Művészeti Akadémia alelnöke, a Jugoszláv írószövetség elnöke, országgyűlési képviselő volt. Eszperantó találkozó Kedden Budapesten megkezdődött az eszperantisták nemzetközi baráti találkozója. Az idén tizenegyedik alkalommal sorra került rendezvény- sorozatra 12 országból több mint kétszáz eszperantista érkezett a Magyar Eszperantó Szövetség budapesti bizottságának meghívásáraÉvkönyvek, mindenkinek Mesék, tettek, ideálok Nagy sikere van a Meddig lehet elmenni? című kabarénak a Volán Színpadon A századfordulón, de a két világháború között is nagy keletje volt az évkönyveknek. Tudós írást, gyógyírként szolgáló történetet, külhoni érdekességeket, hazai krimit éppúgy lehetett bennük találni, mint nevelő célzatot. Aztán volt egy időszak, amikor hiába kerestük az efféle kiadványokat. Mint a hűtlenné vált kísérők elmaradoztak. Több mint egy évtizede a Móra kiadó újból megjelenteti az évkönyveket. Külön a fiúknak, külön a lányoknak. Mellettük a kisebbekre, a kisdobosokra is gondolnak. Vitéz Jancsi a második bében tanul. Kitalált figura, de történeteiből megtudhatjuk, mit csinálnak az igazi Meseországban a valódi és kék nyakkendős társai. Joó Katalin gyermeksztorikat írt meg Nemecsekék kiskutyái címmel. Nagybátony, Csepel, Galgaguta, Budapest a színhelye. A gyömrői kisdobosok életét Józsa Teréz mutatja be CÍME A—Viki vándortáskájával. A természet világát — Faiskola címmel — külön fejezet népszerűsíti. Színek, formák, elevenednek meg, az írások a fák, a növények, az állatok hasznosságáról szólnak. Az engem minden érdekel című fejezet valóságos böngészde, mindenki kényére-kedvére válogathat az olvasnivalók között. Kodály Zoltánt bemutató olvasmány éppúgy található, mint a magyar címer kialakulását ismertető, vagy a szatmári ételeket bemutató. Az egyik írás a népszerű Frakk rajzfilmsorozat készítésének titkaiba vezet el, míg egy másikban a Csiripiszli Cirkuszba lehet jelentkezni. Az olvasmányos kötet bizonyára sok címében szereplő kék nyakken- dősnek szerez majd örömet. Az idei téli könyvvásár hét legkapósabb gyermekkötete minden bizonnyal a Lányok, illetve a Fiúk könyve lesz. A körültekintően megszerkesztett és gondozott kiadványok a legmesszebbmenőkig figyelembe veszik a különböző nemű tizenévesek sajátosságait. Ez nemcsak abban nyilvánul meg, hogy a Lányok könyvében többet olvashatunk a sztárokról, a szépségeszmény változásairól, az öltözködésről, hanem abban is, hogy a Fiúk könyvében előtérbe kerül a természettudomány, a technika. a sport. Mindkét kötetnek igényes krónikarovata van. Ami közös: a gazdag művészeti és irodalmi anyag. A lányoké különösen jeles ebből a szempontból: írásai rövideb- bek és frappánsabbak, többet markolóak. Érdekesek a hazai és külhoni barangolások, a Tinédzserbazár és a Csak fiúknak! sajátos írásai. Míg a Lányok könyvében előkelő helyet kapnak az ideálok, a Fiúké körültekintőbben foglalkozik a pályaválasztással. A színes írások egyikben sem hézagpótlóak; fantáziadú- sítók, ötleteket adók mindkét kötetben. Az irodalmi művek úgy simulnak bele a könyvek szerkezetébe, mintha oda készültek volna. Pedig sokadik közlések. Feladatuk nem más, mint hogy fokozzák a szép szó, az irodalom iránti érdeklődést. Igényét tekintve valamennyi írás ezt célozza: a jó szerzői gárda és a körültekintő szerkesztői műgond ösz- szességét tekintve jó könyveket adott a lányok-íiúk kezébe. M. Zs. Kellékek hatalma
