Pest Megyi Hírlap, 1981. december (25. évfolyam, 281-305. szám)
1981-12-30 / 304. szám
1981. DECEMBER 30., SZERDA 5 Szentendrei HÉV Rekonstrukdé Év végén soha sincs szabadság? Ikarusok teugereitiílra Hétfőn az utolsó simításokkal is végeztek az építők az új békásmegyeri HÉV-állomás épületén, így december 29-én üzemkezdettől a Békásmegyer —Pünkösdfürdő állomás helyett már itt állnak meg a Batthyány tér és Szentendre közötti vonalon közlekedő szerelvények. Az utasok biztonságát szolgálja, hogy a létesítmény közvetlenül kapcsolódik a Szentendrei út alatt vezető gyalogos aluljárórendszerhez. Az átlagosnál szélesebb, magasított peronokat alakítottak ki, ez megkönnyíti a beszállást, s csúcsforgalom idején a két irányban összesen mintegy 35 ezer utast szállíthatnak innen a szerelvények. A Budapesti Közlekedési Vállalat e létesítmény átadását követően tovább folytatja a szentendrei HÉV-vonal egészét érintő rekonstrukciós programot. Rekordforgalom Húsexport A változatlanul jó belföldi húsellátás biztosításá mellett az idén is — a tavalyihoz hasonlóan — tovább nőtt nem rubelelszámolású exportunk. A Terimpex rekordforgalmat bonyolított az idén az értékesebb darabolt sertéshúsból: négyezer tonnával többet értékesítettek, a tavalyinál átlagosan 20 százalékkal magasabb áron. Ez azért is lényeges, mert e magasabb egységnyi értéket képviselő_ áruknál nem sújtja a vállala'tot a Közös Piac rendtartása. E terméknél új piacként lépett be az NSZK. Az 1981-es esztendő eredményei közé tartozik, hogy 40 millió dolláros forgalommal stabilizálódott a nyúlpiac, s az idén először nem volt értékesítési gond a téliszaláminál sem. A busz lassított, aztán megállt. Beértünk a törökbálinti végállomásra. Megnéztem az órámat, nyolc óra múlt tíz perccel. Tulajdonképpen sikerült elkésnem, állapítottam meg, kicsit bosszankodva. Az volt ugyanis a tervem, hogy pontosan munkakezdésre én is megérkezem és mintegy inkognitóban meglesem, hogyan is kezdődik ilyenkor, karácsony után, szilveszter előtt az élet egy kisközség tanácsi hivatalában. Vajon én leszek az egyetlen későn jövő, tűnődtem, s majdnem futólépésben igyekeztem célom felé. Amikor beléptem a folyosóra, először kíváncsian végigsétáltam az épületben. Az üvegajtók mögött mindenütt villanyfényt és akták fölé hajló alakokat láttam. intenzív foglalatosságba merülve. Az igazat megvallva, nem erre számítottam. Azt hittem, az ürességtől kongani fognak a szobák, itt-ott egy- egy ember úgy tesz, mintha dolgozna, elvégre — a köztudatban is eléggé így él —, mi az a hivatali munka? Lehet azt tologatni, nem úgy, mint egy termelő üzemben, ahol a gépek, a teljesítmény, a futószalag kényszere diktál. Folyamatos munka — Azt gondolta ugye, hogy a tanácsi dolgozó így, év végén az ünnepeket, a pár közbülső munkanapokkal szép ügyesen megtoldja, aztán lehet lazítani — csóválta meg a fejét Vereb Miklós gyámügyi előadó. — Lehet, hogy el sem hiszi, de én például szabadságon vagyok, maradt még hat napom, ki kellett íratni, és mégis itt talál. — Miért? — Ilyenkor, év végén kell a gyámügyi statisztikai adatokat, valamint az éves szociálpolitikai munkáról a jelentéseket a járásnak megküldeni. Ezek határidős feladatok, szabadság ide, szabadság oda, meg kell csinálni. Eichammer Józsefné igazgatási csoportvezető: — Heten dolgozunk a csoportban és csupán Vereb Miklós van, akarom mondani, lenne szabadságon. Decemberben rengeteg jelentési kötelezettségünk van a felsőbb államigazgatási szervekhez. Különben is a csoport feladatai közé tartozik, tréfásan azt szoktuk mondani, a születéstől a sírig, de még azon túl is (például hagyaték), minden, az emberek életéhez tartozó fontos ügy intézése. Ez állandó, folyamatos munkát jelent, ,nem mondhatjuk, hogy most év vége van, kérem, ünnepelünk, szabadságra megyünk, tessék januárban jönni. Több a feladat Schenkné Vörös Zsuzsa szabálysértési előadó: — Én év végén soha nem mehetek szabadságra, ilyenkor kell az ösz- szes elmaradt bírságot behajtani, ha másképp nem, úgy, hogy a szabálysértőt elő kell vezettetni és a ki nem fizetett pénzbüntetést átváltoztatni elzárásra. — Milyen az összeg és a szabadságvesztés közti arány? — Például 500 forintos tartozásért 5 napi fogság jár. — A gazdálkodási csoportnak öt tagja van, két kisgyermekes asszony karácsony előtt három napig szabadságon volt, de ma már mindenki dolgozik — mondta Horváth Zoltán csoportvezető. — Tudják, hogy ilyenkor nincs mese, dolgozni kell, ráadásul nekünk év végén plusz feladataink is vannak: egyrészt mi fizetünk, azon kívül ilyenkor fut be az ösz- szes még elmaradt számla ki- egyenlítése, aztán itt az utolsó negyedévi nagy zárás, a jelentések elkészítése, január 4. a határidő. Torlódások Reímann-né Dabóczy Sára adócsoport-vezetőnél éppen ügyfél volt, jó darabig várnom is kellett. — Ma nemcsak délután van ügyfélfogadás? — kérdeztem, amikor az idős férfi végre eltávozott. — Hát, nálunk ezt nem veszik ilyen szigorúan. — Azt gondolná az ember, hogy ilyenkor mindenki az ünneppel van elfoglalva, feléje sem néz a tanácsnak. — Sőt! Az a hosszú éves tapasztalatunk, hogy ilyenkor még többen jönnek, úgy látszik, az ünnepek közt jobban ráérnek az emberek. — Senki nincs most szabadságon? — Nincs. Idén különben is nagyon összetorlódtak a dolgaink. Az elektronikus adat- feldolgozásra való áttérés előkészületei folynak és az egyelőre rengeteg papírmunkát igényel, nézze ezt a két hatalmas irathegyet az asztalomon. — Tehát ez a négy hétköznap szilveszterig a kemény munka, a hajrá jegyében telik. De azért ugye egy kicsit készültek már az óév búcsúztatására is? A bevásárlás nehéz feladat-e a törökbálinti tanácsi dolgozók, egyben háziasz- szonyok számára? — A húsellátás elég kiegyenlített a községben, nem hiszem, hogy különösebb gondot okozna — jegyezte meg Nothdurft Istvánné gazdálkodási előadó —, az igaz, hogy halat nem lehet kapni, azért Pestre kell mennünk. Az élet nem áll A beszélgetés ezután egy kicsit a szilveszter felé is elkanyarodott. Általában mindenki szűk családi körben tervezi az ünneplést, ahogy például Nothdurft Istvánné mondta, hosszú éveken keresztül náluk jöttek össze a barátok, idén azonban pihenni szeretne. Vereb Miklóséknál pedig mindig is ez volt a szokás. — Tudja, 50 év alatt, ennyi idős vagyok, ha jól vissza tudok emlékezni, két szilveszter volt. amit nem a családban töltöttem. HÁZTÁJI GAZDÁK, ÁLLATTARTÓK! Állatállományuk korszerű etetéséhez 1982-ben is gazdag választékban, nagy mennyiségben kínáljuk keverék- és szemestakarmányainkat Megvásárolhatók szaküzleteinkben vagy az áfészek boltjaiban Minden kedves vásárlónknak eredményes, boldog új évet * kívánunk: Budapesti és Pest megyei Gabonaforgalmi es Malomipari Vállalat Időt takarít meg, ha as ajándéktárgyakat, édességeket és egyéb szükséges dolgokat az Utasellátó boltjaiban szerzi be MINDEN KEDVES VÁSÁRLÓNKNAK BOLDOG ŰJ ESZTENDŐT KÍVÁNUNKI És, hogy mi a szilveszteri menü? Van ahol bőrös malac lesz pezsgős káposztával, másutt rántott hús, éjfél után néhány helyen — úgy tartja a hagyomány —, lencselevest esznek, mert akkor a következő esztendő gazdag lesz javakban. van ahol bableves lesz füstölt csülökkel, vagy korhely- leves. A körséta végén még bekopogtam Leiszt József vb-tit- kár irodájába is. — Hát igen. Sokan úgy gondolják, hogy így, év vége táján de jó egy tanácsi dolgozónak, annyit lazít, amennyit nem röstell. A valóság az, hogy az év vége a jelentések, a zárások, az összegezések ideje, meg természetesen a mindennapi folyamatos feladatok ellátásáé. Az élet nem áll meg, az ügyfelek ugyanúgy jönnek, intézik dolgaikat. — Mekkora a törökbálinti szakapparátus létszáma? — Huszonketten vagyunk. Négy szakcsoport: igazgatásigazdálkodási, adóügyi és műszaki. — Milyen a nők, a fiatalok aránya? — Tizenhét nő, öt férfi, az átlagéletkor nagyjából negyven év. Valamennyien rendelkeznek az előírásoknak megfelelő végzettséggel és amit Leiszt József külön hangsúlyozott: a kollektíva jó, és három kivétellel valamennyien törökbálinti lakosok, ami egy községi tanács munkájánál döntő szempont. S. Horváth Klára Az Ikarus gyárat elhagyta az Egyesült Államok részére gyártott 100. csuklós autóbusz. Valamennyit az idén szerelték össze. Ezek a járművek sok tekintetben eltérnek a 200-as típuscsalád szériában készülő változatától; például a mozgás- sérültek fel- és leszállását könnyítő liftszerű szerelvénynyel látták el azokat. Az autóbuszok légkondicionáltak, ablakaik színezettek, és ezeknél a buszoknál alkalmazták már azt a műszaki megoldást is, amellyel könnyebb a fel- és leszállás, mert az autóbusz a megállóba érkezve a járdaszintig süllyed. Ilyen buszok már három amerikai városban, Portlandban, Louisville- ben és San Matéóban közlekednek. Az Ikarus piackutató jelleggel jövőre további bemutatókat tart más amerikai városokban is. A kontinens egyik legnagyobb autóbuszgyárának számító Ikarus az idén összesen 12 200 autóbuszt állított elő, 87 százalékuk exportra került. Képünkön: végső szerelési munkák az egyik járművön. ¥ GOMBÓ PÁL: ^JJarctéri jedentéó Czélsőséges antipacifisták azt állítják, hogy háború nélkül majdandad — de tán mostandad is — az emberiség elkorcsosul. A filozófia peremén gyakorló irodalmárok és az irodalom peremére szorult scifi-írók már elénk vetítik a jövő emberét, akinek feje hordónyi lesz, ám teste satnya, pszichéje neurotikus és saját gépei rabszolgája. Nyilvánvaló azonban, hogy ezeknek az embereknek nincs szemük a látásra és főként nincs fülük a hallásra, hiszen máris létezik, működik, pusztítva edz és a fátum célratörésével szelektál a háború vetélytársa, remélhető elmúlását követő utóda: a közlekedés! A tévében máris láthatjuk, ám főként a rádióban hosszú negyedórákon át hallhatjuk a harctéri jelentéseket frontjairól. A 3-as főúton sikereket értünk el, egy hatkilométeres szakaszt megtisztítottunk az útakadálytól, az aknákat felszereltük, a drótakadályokat meg felgöngyöltük, a műveletben részt vevő egységek eltüntetésben részesültek. Továbbra is válságos a helyzet a Hungária körúti felüljárónál, bevetettük a nehézhengerlőket, ám a lejárati szorosban semmi sem csendes, rohamokban csapnak össze a gépasitett egységek, a lámpákat kilőtték, a gyalogság fedezékben húzódik meg. Mai veszteségünk a frontokon hat halott, nyolcvankét sebesült, elpusztult egy vasúti szerelvény, két autóbusz, három nyergesvontató, egy dandámyi személygépkocsi, két századnyi gyors motorkerékpár. Mivel világháborúzásról van szó, tudomást szerzünk továbbá nyolc repülőgépkatasztrófáról — összesen, ötszáztíz halott, kisiklott három vonat, a Brenner-hágónál a harcolókat a fagy pusztítja, tengerészeti egységek csatája során elsüllyedt tizennyolc tankhajó, szállítóhajó, személyhajó. A- háború a polgári életet is számos helyen megbénítja, füstköd pusztít Los Angelesben és Budapest hetedik kerületében, a halak felfordultak az olajtól. Az Atlanti-óceán leglakottabb partjain, a halászok munka nélkül tengenek-lengenek, a lakosság foszforos fagylaltot eszik. Igen, naponta nézzük, olvassuk a hadijelentéseket, és már meg se ráznak minket; miként a harmincéves háborúban, vagy a százéves háborúban eleink, hozzáedződünk a hosz- szú harchoz. Miként akkortájt, vagy miként a világháborúban mondjuk a pesti ostrom alatt, már ki-ki csak magára, közelállóira ügyel. Én ma megúsztam, Laci kórházba került, a vállalat két középvezetője a Hansági csatában egy vasúti átjáró ostrománál elesett, béke poraikra, emlékük örökké élni fog. Mit nekem a Kanári-szigeteknél ellenséges megszállás alá került gép — van-e utasai között magyar, ha igen. van-e ismerős, ha nem, felkészülök a holnapi ütközetekre, gyerünk a szervizbe. Egyébként, ha akadna ismerős, akkor is indulni kell, mert nincs idő a gyászolásra. Mindazonáltal henye dolog lenne elhanyagolni a különbségeket a hagyományos háború és a közlekedés között. Más idők, más fegyverek; ha az áldozat nem is kevesebb, a módszereknek vannak sajátosságai. Vegyünk sorra néhányat közülük. A hagyományos háborúban voltak — eddig! — győztesek. A közlekedésben nincsenek. Eny- nyiben a várható háborúk utáni állapot hasonló az emberiség háborúk előtti állapotához. Akkor a fajt edző cselekményeket tigrisek, kígyók, medvék, oroszlánok, mammutok hajtották végre, ugyancsak az egyén számára feltétlenül veszteséget okozó módon. Széttépve, marcangolva, harapva, összelapítva — miként ma, gázolva, összelapítva, törve-zúzva. Miként akkoriban, ma is az egyén számára mindez a véletlennek, sorsnak, végzetnek, istenek bosszújának formájában jelenik meg — tabukat és fétiseket tisztelünk szent Kristófban, vagy az örök KRESZ-ben hiszünk. És miként akkor, ma- is az élelmesebb társadalom jobban jár. például, amely inkább háziasított biciklit tart, és irtja a vad, gyors járműveket. Itt a hasonlóság véget is ér: miként a vadállatokat az emberirtó-edző tevékenységben követő háború, a nagy tendenciák a közlekedésnél is a tömegpusztító járművek szaporodása, modernizálása, egyre pusztítóbb változatainak kifejlesztése irányában hatnak. Alig harminc éve egy repülőgép csak mintegy negyven embert volt képes elpusztítani, ma már az ötszörösét. Akkor egy olajtankhajó pusztán egy-egy falut volt képes elnépteleníteni, ma már egész tájakat. Van azonban, megint csak, jelentős különbség a háború és a közlekedés között abban, hogy kinek ki az ellensége. Míg a nagy háborúkban a nép állt néppel szemben, a közlekedésben a polgárháború kapott teret. Gyalogosok és autóvezetők állnak — illetve mozognak — egymás ellenében. A papok a KRESZ-t prédikálják, ám hallgatóságuk folyvást vét tíz-, sőt százparancsolata ellen, bálványokat imád. és muszájból is, mert közlekedni akar, pirosban mozog, hiszen a zöld rövid. A harctér azonban más jellegű. A hagyományos háború kedvelte a ritkán lakott terepeket, a mezőkön választotta ki csatatereit, a hegytetőkön ásták be magukat a harcoló felek. A közlekedés viszont a sűrűn lakott területeket választja főhadszíntémek, nagyvárosokat dúl fel árkaival. Viszont szóljon a közlekedés javára, hogy erői spontánul pusztítanak. Az össztársadalom csak a kiszámítható erőknek vak szaporításáért felelős, az egyéni esetekben könyörületes, hatalmas egészségügyi szolgálatot tart fenn, például mentőautókat, amelyek gyorsan a sebesültek segítségére sietnek és biztonságba viszik őket — ha a közlekedés engedi és a mentőautó nem karambolozik. Vagy gázol. Am ez utóbbi esetekben is mindjárt kéznél a szani- técek, bekötözik a sebeket, és a sérültet leadják a balesetinek nevezett frontkórházban.