Pest Megyi Hírlap, 1981. december (25. évfolyam, 281-305. szám)

1981-12-30 / 304. szám

1981. DECEMBER 30., SZERDA Zöldségnek, gyümölcsnek MÜÄRT megrendelésre rozsdamentes acélból zöldség- és krumplimosó ládákat készít Isaszegen a LIGNIFER lakatos részlege. Képünkön az utolsó szerelési folyamat látható, amint a kerekeket csavarozzák. Erdßsi Agnes felvétele KűS T-sgyiittmükedés Hikes kutatások A fiatalkorúak magas vér­nyomás betegségéről tanács­koznak Bulgária, Csehszlová­kia, Kuba, Magyarország, az NDK, és a Szovjetunió szív- és gyermekgyógyászai a SZOT- szállóban kedden kezdődött tu­dományos tanácskozáson. Az eszmecserén tájékoztatják egy­mást a KGST-tagországok tu­dományos együttműködésében öt évvel ezelőtt megkezdett kutatások eredményeiről. A négynapos konferencián beszámolnak arról, hogy — vizsgálataik, klinikai tapasz­talataik alapján — melyek azok a tényezők, amelyek a fiatalok magas vérnyomását előidézik. A magyar szakorvo­sok előadásában hangzik el az a megállapítás, mely szerint a magas vérnyomás kialakulásá­ban fontos körülmény az elhí­zás és a fizikai inaktivitás, vagyis a mozgás hiánya. Az üléseken megvitatják a továb­bi kutatási terveket is. Pillanatkép Vácról Amíg a külsői szürke per lesz.,. Bőrig ázik az ember, mialatt Vácott, a DCM-ben a portától begyalogol az irodaépületig. Az sem vigasz, hogy időnként hó- pelyhek is vegyülnek a zuhogó esőcseppek közé. Mentség ez arra, hogy csak futó pillantást vetek az utat szegélyező táb­lákra, amelyekről pedig szin­te a gyár valamennyi terme­lési adata leolvasható. Csarnai János termelési osz­tályvezető kissé gondterhelten szemléli a félcipőmet. Látszik rajta, szíve szerint, gumicsiz­mát adna. Az nincs, viszont védősapka nélkül nem tartja ajánlatosnak . az üzemek láto­gatását. Óránként 150 csille Első utunk a kőbeszállító kötélpálya fogadóállomásra vezet. Komótosan vonulnak lefelé szemből, a Naszály- hegyről a kővel teli csillék, s vissza, már terhük nélkül. Kiürítésük ugyan automati­kus, de azért ott áll készenlét­ben két nagykesztyűs asszony, ügyelik a szállítóeszközök sza­bályos visszafordulását. Órán­ként, ha nincs zavar, általá­ban 150 csilié érkezik. — A kötélpályás szállítási mód elavult mostanra. De az egész fogadóállomás megérett a rekonstrukcióra — sóhajt föl a termelési osztályvezető. A szakember ezúttal különö­sen elégedett: ez mo.st kiváló minőségű kő, magas a karbo­náttartalma. Mintegy százötven méter hosszú szállító gumiszalagon folytatja útját az anyag a tá­roló felé. Lábunk alatt húsz­huszonöt fokos szögben emel­kedik a talaj. A következő „állomás” újabb, ezúttal úgynevezett le- dobó-kocsis kitároló szalag, amelyről vagy a tárolóba, vagy pedig közvetlenül a malom­bunkerbe juthat a kő. — Ez a nyitott tárolószí­nünk. Már szinte megszületé­se pillanatában ósdinak szá­mított, sokkal jobb ugyanis a .zárt tároló. Két 110 tonnás da­runk van, de előfordul, hogy mind a kettő egyszerre elrom­lik. Akkor pedig leáll a ter­melés, nem tudjuk kijuttatni az anyagot — magyarázza ka­lauzolom. Elmondja még: a tároló na­gyon fontos. Segítségével füg­getlenítik magukat a bányától. Dg itt raktározzák a kövön kí­vül a piritpörköt — a ce­mentgyártás legfontosabb ada­lékát — és az agyagot is. Fekvő, forgó kemencék A nyersmalomban óriási a Zaj — öt masina működik egy­más szomszédságában. Itt őrö­lik apróvá a követ, innen az osztályozóba jut, ahol két frak­cióra — nagyságúra — választ­ják. Egy érdekesség: levegőát- fúvással tisztítják a malmokat. amelyeket már hatásos, nagy teljesítményű szűrőkkel sze­reltek föl. Adagoló szalagmérlegen mér­ve adják be az előőrlött követ ezután a malomba, a szüksé­ges segédanyagokkal együtt. A malom lelke egy kis auto­matikus műszerközpont. Ez olyan félig házi kivitelezésű, a tökéletestől messze van, álla­pítja meg a termelési osztály- vezető. Az udvaron vesszük szem­ügyre — szerencsére közben az eső elállt, csak a hó szitál ki­tartóan — azt a nyolc nagy tartályból álló rendszert, aho­vá az aerációs csatornákon folyik át, mint a víz, az őrölt anyag. Amikor egy-egy siló megtelik — egybe 3 ezer ton­na fér —, homogenizálják, ez szükséges az egységes nyers­lisztté Válásához. K&zbeii- sor kerül az anyag kémiai tartal­mának ellenőrzésére is, így le­het, hogy utólag, folyamatosan korrigálják az őrlést, jelezve az összetételt. A tároló silók­ban — négyet használnak er­re a célra — már nem válto­zik az őrlemény, a nyersliszt- alagúton át juttatják tovább — a granuláló épületbe. Képzeljünk el egy hatvan méter hosszú és négy métey átmérőjű, vizszintesen fekvő csövet, amint lassan körben forog. Sohasem hittem volna, hogy minden veszély nélkül állhatok egy ilyen óriási ke­mence alá. Ezekből a LEPOL- rendszerű klinkerkemencék- ből három van egymás mel­lett, a negyedik kisebb és mo­dernebb, más típusú. Huszon­négy órás műszakban egy LE­POL-kemence teljesítménye 850 tonna klinker. Hogy a ke­mencék leterhelését csökkent­sék, a granulálóból — forró füstgázon átengedve — vagy ezer fokra .előmelegítik az őr­leményt. Úgy jó, ha pihen És ismét egy nyitott tároló előtt állunk, megközelítése a nagy sár miatt lehetetlen. Így csak távolabbról figyelhetjük meg, a most már sötétbarnára változott anyagot, amint a ke­mencékből szállítószalagokról ömlik le a szabad tárolóba. — A folyamat lassan a végé­re ér, a cementmalmokban gipszkő- és • salakadagolással válik a közismert szürkés-fe­kete porrá a klinker — mond­ja Csarnai János. — Őrlés előtt, ha van rá idő, 3—4 na­pig pihentetjük, ez elősegíti a jó minőséget. Idén — az igényekhez iga­zodva — négyféle cement ké­szült Vácott. (S hadd álljon itt még egy személyes meglepeté­sem: alig-alig láttam embert a termelő üzemekben és port is csak keveset — a földob.) A tároló silókból naponta átlag 3500 tonnát indítottak idén út­nak vasúti tartályokban és kocsikban. Remélik, az év utolsó napjaiban is akadály- mentes lesz a kiszállítás. Mér­legüket egyelőre kedvezőnek tartják: november végéig 960 ezer tonna cement kelt el. Dodó Györgyi Egy tsz cs mérleg: 1982°re Fogyó pénz a szalmazsák alatt Nincs az a szekér, amire ne lehetne még egy villa szénát felrakni — mondjuk, ha a le­hetetlent kísértjük. De vajon fordítva is igaz-e a szólás, le­het-e a végtelenségig lerakodni ugyanerről a kocsiról? Sokan a mezőgazdaságot féltők közül tesznek fel hasonló kérdést, attól tartva az ágazat már nem bírja tovább az elvonások so­rozatát. Igaz lenne ez? Panaszoslista Akár a VI. ötéves terv szá­mait, akár a jövő esztendei mu­tatókat, pontosabban az 1982. január 1-én életbe lépő sza­bályozókat tanulmányozzuk, el kell ismernünk, nincs könnyű helyzetben a magyar agrárter­melés. Szembe kell nézni a té­nyekkel és keresni a megol­dást. A dolog persze nem ilyen egyszerű, bármennyire is sze­retnénk, ha így lenne. A prob­léma ugyanis nagyon konkré­tan, akár egy-egy gazdaság esetében is, sok “ millió forint nyereségkiesésként jelenik meg. Ä pátyi Zsámbéki-me- dence Tsz-ben kiszámították, a szabályozó módosítás 7 millió forint jövedelemcsökkenést idéz elő. S hogy érzékelhessük az összeg nagyságát megemlít­jük, tavalyi eredményük 18 millió forint volt. Mielőtt bár­ki az értők vagy a laikusok közül figyelmeztetne bennün­ket: minden évben így van ez panaszkodnak a tsz-ek, aztán jobban zárnak, mint korábban, emlékeztetni kívánunk a köz­ismert történetre, a pásztorra, aki farkast kiáltott, s az orda­sok egyszer valóban megjelen­tek. Akárhogy is van, célsze­rűbb felkészülni a szűk esz­tendőre. Halljuk tehát a jeremiásl si­ralmakat. A felsorolás elé még csupán annyit, a pátyi tsz-t nem tekintjük afféle állator­vosi lónak, amelyen minden betegség tünete megtalálható. Fordítva, úgy véljük jól rep­rezentálja azt a mezőgazdasá­gi nagyüzemtípúst, amelyik magas termelési és gépesítési színvonalat ért el és ha nem is a melléküzemből él, minden­esetre jelentős az ipari tevé­kenysége. Kinek van erre... Energia-áremelések — 1 mil­lió, gépjárműadó — 600 ezer, munkabéradó — 1,2 millió, ka­matemelkedés — 350 ezer, s a legfontosabb a tejprémium- csökkenés következtében 4 millió forint nyereségkiesés. A kisebb tételeket szándékosan hagytuk el, ezekkel együtt 7 millió forint kerül át a tsz zsebéből az államkassza javára jövőre. Pótlása úgymond a kö­zös gazdaság kollektívájának feladata lesz. Szín Bélától, a szövetkezet elnökétől a csapások közül a legtöbbe kerülőről, a szarvas­marha-ügyről tudakozódunk. A témában helyi sajátosságot, rossz esetben termékstruktú­ra-hibát tételezünk fel. — Az új szabályozók a vá­gómarhatartást ösztönzik. Míg eddig literenként 10, -jövőre 8 fillér tejprémiumot kapunk. Az árkiegészítés pedig minden li­ter után 80 fillérrel csökken. Ugyanakkor a vágómarha­eladásunk nem egyenlíti ki a tehenészetben bekövetkező jö­vedelemelvonást. — Talán ha változtatnának az arányokon, ha a mostaninál jóval több húshasznú lábas jó­szágot tartanának? — Mi is gondolunk erre. Jö­vőre kétszázzal több bikát hiz­lalunk, bekapcsolva a háztáji gazdaságokat is. Januártól pe­dig kétféle spermát igényelt a telepünk, az újabb az a kedve­ző hústulajdonságokat örökítő apaállattól származik. Az átál­lás azonban az állattenyésztés­nek e nagyiparában sokkal las­súbb mint akár a sertéstartás­ban. Nincs sok túlzás abban, hogy a szabályozók majd há­romszor olyan gyorsan változ­nak, mint amennyi idő alatt a fejlesztés megvalósítható. Budai mészkőkincsek A problémakör hosszabb elemzést igényelne, felvethet­nénk, a melléktermékre beren­dezkedett olcsó ridegtartás kér­dését, a megfelelő betakarító­gépek hiányát, de alapvetően mégis el kell fogadnunk az el­nök érvelését, noha a rugal­masság ügyében vitatkozunk vele. Tagadhatatlan, egyre ne­hezebb követni a változó köz- gazdasági körülményeket. Kér­dezzünk inkább tovább. — Volt-e elegendő ereje a gazdaságnak az energiakiadá­sok mérséklésére az idén, s vajon lesz-e a következő esz­tendőben? — Különböző intézkedéseket foganatosítottunk, meghatároz­tuk mennyi üzemanyagot fo­gyaszthatnak az egyes jármű­vek. A takarékoskodás mégsem járt teljes sikerrel. — Miért? — Amikor kimondtuk a kor­látozásokat egyszerűnek hittük a dolgot. Aztán kiderült, hogy a fogyasztást mérő eszközök, kilométeróra-spirál, szinte be- szerezhetetlen, s még plomba­nyomót is úgy kellett kölcsön­kérnünk. Megint más dolog, hogy a gépkocsivezetők sem bánták, ha az ellenőrző mű­szerek elromlanák. Jövőre akárhogy is, de következeteseb­bek leszünk. Nem kis tartalék rejlik a benzinnel üzemelő jár­művek gázolaj hatásúra való kicserélésében: elhatároztuk, az UAZ nagyfogyasztású gépko­csik helyett. ARO típusúakat állítunk be. — A legnagyobb energiafo­gyasztók egyike a gabonaszá­rító. Ügy tudjuk a pátyi tsz a jelentős kukoricatermesztők közé tartozik. Alkalmazzák-e az energiakímélő nedves táro­lási módszert? — Jövőre vezetjük be. Ezzel az eljárással 3—400 vagon ter­ményt, .vagyis a kukorica 30 százalékát tárolhatjuk az olaj­tüzelés elhagyásával. — Eddig inkább a kedvezőt-' len hatásokról esett szó. Milyen lépéseket terveznek annak ér­dekében, hogy ne legyen reg­resszió? — Valamennyit nehéz lenn« felsorolni. Néhány fontosabbat azonban megemlítenék. Át­szervezzük az anyaggazdálko­dásunkat, áttekinthetőbbé tesz. szűk a raktározást, a selejte­zést előtérbe helyezve a sze­mélyi felelősséget. Az ellenőr­ző bizottság a vezetőség meg­bízásából tüzetesen megvizs­gálja a teherautók és trakto­rok üzemeltetésének meglevő rendszerét, amiről tudjuk, nem a legtökéletesebb. Szándékunk­ban áll megszüntetni a ráfize­téses vendéglőinket, illetve azokat, szerződésbe adjuk. So­kat várunk egy, az 1982-es esz­tendőben működését megkez­dő új gazdasági társaságtól, melynek gesztori teendőit mi látjuk majd el. A szövetkezet ugyanis zsámbéki és biatorbá- gyi határában jelentős mészkő- vagyonnal rendelkezik, szinte felmérhetetlen mennyiségben. Kutató- és tervezőintézetekkel, vállalatokkal összefogva akar­juk hasznosítani e természeti kincset. Belőle takarmány­kiegészítőt, hőszigetelő anyagot és talajjavító keveréket készít­ve... Számonkérés helyett Nos, ennyit egy jóhírű Pest megyei termelőszövetkezet de­cember végi gondjairól, a prob­lémákat, megoldani kívánó el­képzeléseiről. Nem a mi fel­adatunk újabb ötleteket adni. A valóság, s ez meggyőződé­sünk, szátaos megoldási lehető­séget kínál. A Pest megyei Mű- anyagipari Vállalat is szívesen kooperálna a mezőgazdasági termelőszövetkezettel nagysza­bású vállalkozásainak egyike- másikában. Hogy a sokféle kí­nálatból mit választanak, a szalmazsák alatt levő pénzből mennyit vesznek elő a pátyi Zsámbéki-medence Tsz-ben, azt bízzuk rájuk. Számonkérni legfeljebb a még nagyobb ru­galmasságot, vállalkozókedvet érdemes rajtuk. Az ő javukra, és persze az ország érdekében. Valkó Béla Az ABC-áruház pénztárá­ban dolgozó ismerősöm hívott, hogy figyeljem a szombat dél­előtti forgalmat. „Egy fél óra bőven elég lesz, hogy lásd mi van!” Elég is volt. Más dolog az, ha valaki vásárlóként válogat­ja a legpirosabb almát, a leg- ropogósabb kenyeret és a leg­soványabb húst, mintha meg­próbál egyszer az áruk helyett a vásárlókra figyelni. Sokan ilyenkor szerzik be hosszú távra a család minden élelmiszer-szükségletét, a kony­hasótól a májkrémkonzervig és a leveskockáig. Lehetne, lehe­tett volna talán máskor is? Tíz deka felvágott Hát persze, de jelenleg ilye­nek az alaposan beidegződött szokásaink. Igaz, nem ritka az olyan vásárló sem, aki csak egy-két kisebb csomagot tesz a kosarába, és egy pohár tej­fölért, vagy tíz deka Kivágot­tért állja végig a hosszú sort. Statisztikai adatok szerint hazánkban két és fél ezer olyan sűrűn vásárolnak, mint a szomszédos Ausztria lakói, és ez elsősorban az élelmiszer­beszerzéssel kapcsolatos szo­kásokból adódik. A szokásokat a körülmények is alakítják. Igaz, hogy vannak kezdő, vagy feledékeny háziasszo­nyok is, akiknek mindig éppen Kötelező csúcsforgalom? Lehetne néhány nappal előbb is az hiányzik a készletéből, ami­re szükség lenne, de gyakori az is, hogy valaki saját hibáján kívül kénytelen elaprózni a be­vásárlást. A Pest megyei NEB a közel­múltban vizsgálta a lakosság áruellátását, és egyebek között megállapította, hogy továbbra is jellemző a nagyobb alapte­rületű kereskedelmi egységek szélesebb áruskálája a kis bol­tokkal szemben. Például az ABC-áruházakban az élelmi­szer-ellátás lényegesen jobb, az áruválaszték sokkal széle­sebb, mint a kis boltokban. Mit csinál tehát az a házi­asszony, aki a lakásához közel eső kisebb boltokban nem kap mirelit zöldborsót, ementáli sajtot vagy csirkeaprólékot? Természetesen elmegy a távo­labbi ABC-áruházba, még ak­kor is, ha sokáig kell sorban állni a pénztár előtt. Ámbár ami a csirkeaprólé­kot illeti, nagyon kétségesek a kilátások. A népi ellenőrök megállapították, hogy Pest me­gyében nem volt kielégítő a baromfiellátás. A vizsgált egy­ségekben hosszabb ideig hiány­zott az olcsó csirkeaprólék, és bár tréfás kedvű eladók szíve­sen emlegetik, hogy minden csirkében csak egy máj és egy zúza található (együttes súlyuk sem haladja meg a 20 dekát), jobb beosztással el lehetne ér­ni, hogy időnként mindenhová jusson belőle. Nem mindegy a méret Pest megyében javul az alap­ellátás, de azért a hiánycik­kek miatt gyakran és méltán bosszankodunk, mert például csökkent a tejtermékek válasz­téka. Bár a közvetlen ipari beszer­zések árukínálatot javító hatá­sa legjobban a ruházati szak­mában érezhető, esetenként méret- és választékhiányra pa­naszkodnak a vásárlók, hiány­cikk a zokni és harisnya, ki­egyensúlyozatlan a csecsemő­ruházati ellátás. A megfelelő méret persze, nemcsak a ruha hosszánál, vagy a szoknya bőségénél fon­tos. hanem egyéb dolgoknál Is. Így például — mint a népi el­lenőrök megállapítottak — sok helyen hiányolják az építke­zők a kisméretű téglát. A nyí­lászárók méretválasztéka ugyancsak nem kielégítő és legtöbben az egységesített, 150xl50-es ablakot keresik. És ha már a hétköznapi bosszúságoknál tartunk, érde­mes megemlíteni azt is, hogy egyes, áruellátással kapcsola­tos szolgáltatások esetenként elmaradnak. Így például a TÜ- ZÉP-telepeken nincsenek fű­részgépek és valamennyi járá­si NEB jelezte a fűrészelt fa hiányát. Az sem éppen öröm, hogy a csomagolt áru gyakran sérül a szállítók durva kezelése miatt. (Az újracsomagolt holmik iránt már kisebb a bizalmunk.) Lehetne folytatni a felsoro­lást, de térjünk viasza inkább oda, hogy mi, vásárlók sem vagyunk mindig angyalok. Igé­nyeljük a nagyobb választé­kot, de ha megkapjuk, esetleg kiderül, hogy túlságosan is ra­gaszkodunk a megszokotthoz. A közelmúltban a HNF Pest megyei Bizottsága a lakosság áruellátásáról tartott fórumot. Ott mondta el egy ecseri la­kos, hogy amikor megnyitották az új ABC-áruházat, nem ke­vesebb, mint 15-féle felvágott töltelékáru között lehetett válogatni. A vásárlók viszont csak a megszokott és kedvelt lecsókolbászt meg párizsit ke­resték. Így tíz nap elteltével selejtezésre került sor. >3 fegsoványebb karajt A megye kereskedelmében legfontosabb feladat 1981-ben az alapellátás javítása volt, főleg azokon a helyeken, ahol az átlagosnál rosszabb körül­ményekkel kellett számolni. Nagyszabású új beruházások is születtek, így például felépült a szép, modern dunakeszi be­vásárlóközpont. Sok helyen történt átszervezés, felújítás, rekonstrukció. Általános tapasztalat az is, hogy a korábbinál felkészül­tebbek a kereskedelmi dolgo­zók, és kevesebb a panasz az udvariatlan kiszolgálás miatt. Januártól az ötnapos munka­hét bevezetése nemcsak azo­kat állítja új feladatok elé, akik a szervezéssel foglalkoznak, hanem mindánnyiunkat, akik járjuk az üzleteket, áruháza­kat, hogy kiválasszuk a legpi­rosabb almát, a legsoványabb rövidkarajt. Nem feltétlenül a hét végi csúcsforgalomban — lehet egy-két nappal előbb is. Gál Judit i

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom