Pest Megyi Hírlap, 1981. december (25. évfolyam, 281-305. szám)

1981-12-29 / 303. szám

Tűzoltók A PEST MEGYEI HEßLAR GÖDÖLLŐI JÁRÁSI ES GÖDÖLLŐ VÁROSI KÜLÖNKIADÁSA VIII. ÉVFOLYAM. 303. SZÁM 1981. DECEMBER 29., KEDD Túrói terwek és fények Első he yen az alaptevékenység Mezőgazdasági nagyüze­meink meglehetősen jól zárták egy évvel ezelőtt az ötödik öt­éves tervet is. A tapasztalatok megfelelő levonása után kezd­ték a maguk újabb, hatodik ötéves tervét, amiből már ti­zenkét hónap el is telt, s a mérlegek hamarosan megmu­tatják: mi mindent sikerült belőle egy gazdasági év alatt elérni. Vctsnscgaafc is Ily módon haladt előre fej­lesztési terveinek megvalósítá­sában a túrái Galga menti Magyar—Kubai Barátság Tsz közössége is, ahol a íőágaza- tok külön tervében a szántó­földi és az állattenyésztési egységek összhangját külön is meg kellett teremteni. A szán­tóföldi növények termelésében két fontosabb irányt jelöltek ki: az árunövények, illetve a takarmány előállítására fordí­tottak különös gondot. Az utóbbival mindenképpen el szeretnék érni, hogy a takar­mányt egy szemig helyben ter­meljék meg. A vetésszerkezetben végre­hajtott változtatást 1981-re, éppúgy, mint az elkövetkező évekre, valóban ahhoz igazí­tották, hogy hiánytalanul ki­elégítsék a felnevelni, tartani, hizlalni kijelölt jószágokat. Csak ezek számának tervezése után határozhattak arról, mi­lyen takarmányból mennyit vessenek. Az persze mindenképpen el­várás, hogy a legfontosabb gabonafélét, a búzát lényegé­ben változatlan területen ves­senek, hiszen ahol az adottság megvan hozzá, ott ez íratlanul Is becsületbeli ügy minden gazdaság számára. A turaiak így 1350 hektáron vetnek év­ről évre búzát, aminek töre­déke éppenséggel a takar­mányalapot gyarapítja, mel­lékterméke, a szalma is nél­külözhetetlen, de talán sokkal fontosabb, hogy a túrái szö­vetkezet régóta vetőmagnak is eredményesen termeli a nö­vényt. Őszi árpát 350 hektáron a mostani ötéves terv éveiben, s az ipari növénynek számító napraforgót hozzávetőleg négy­száz hektáron, a zöldborsót 300, a kukoricát 700 hektáron vetik el. A szálas, illetve egyéb tömegtakarmány terüle­te sem kicsi, hiszen lucerná­juk 500, fővetésű silókukoricá­juk mintegy 300 hektáron vi­rul nyaranta. Persze nemcsak a területi arányok módosításával tettek s tesznek többet a nagyobb ta­karmányalap megteremtéséért. Űj technológiák bevezetésével, a folyékony műtrágyák alkal­mazásával, a saját magterme­lés megvalósításával ugyancsak számoltak az ötéves program­ban. Gépsor, tárolóhely Ezenkívül még egy dologra számítottak, arra. hogy a többlettakarmánynak elegendő tárolóhely is kell. Éppen ezért szerepelt tervükben a 60 va- gonos raktártér építése is. S költenek természetesen a ta­karmánybetakarító gépsorok vásárlására. A korszerűbb rét­legelő gazdálkodásban a na­gyobb teljesítményű, úgyneve­zett óriásbálázókat részeseik előnyben, s mindehhez a szál­lítóeszközök beszerzését is szorgalmazniuk kell. A túrái termelőszövetkezet egyébként a régi, hagyomá­nyos gazdálkodást folytatja abban az értelemben, hogy el­sősorban a növénytermelést, az állattenyésztést, továbbá a kertészeti növények termelé­sét szorgalmazza: bevételeik nagy része tehát a mezőgazda- sági alaptevékenységből szár­mazik. Különösen becsülendő dolog ez, akkor is, ha tudjuk: természeti adottságaik mások, valamivel jobbak, mint né­hány, dombosabb, eróziónak jobban kitett üzemünké. Különösen a kertészetük az, ■ amely — a fóliák alatt, a zöldségtermelő táblákon — a kétkezi munkáltat igényli, ahol még viszonylag kevesebb az alkalmas, hatékonyan dol­gozni képes, jó gépsor. De ■ térjünk vissza a növényter­melés produktumait felhasz­náló állattartásukra. Hatodik ötéves tervükben a szarvas­marha-tenyésztés fő iránya­ként a tejtermelést jelölték meg, s bár a tejprémium meg­vonása, a dotáció módosulása ezt rfémiképp változtathatja, azt határozták el, hogy tehe­nenként évente elérik az 5 ezer literes fejési átlagot. Tej, sajt, bőr A szarvasmarhatartó telepek célszerű szakosításával a Ha­rt szti-majorban alakították ki a központi tehenészeti telepet, a galgahévízi telepen az üsző­nevelést, ugyanott egy mási­kon a hízóállattartást oldják meg. Méltán híresek a turaiak arról, hogy a sertés mellett néhány éve a sokáig mostohá­nak kikiáltott kecskével is megpróbálkoznak. Napjainkban ez már nem is csak próbálkozás. Hosszú tá­von 800—1000 anyaállat tartá­sát ütemezték a programba, amelyben a kecsketej, -hús és tenyészanyag előállítása való­sul meg. Világos, hogy ezen túl is lépnek: maguk oldják meg a tej feldolgozását,/majd a sajt előállítását, s az érté­kes, kikészítve igen keresett bőr feldolgozását. A kecsketenyésztésben ha­marosan bázis- vagy éppen rendszergazdává is válhat a gazdaság, hiszen szakembereik tapasztalatai már most bősé­gesek. De ha csak annyira ha­ladnak a dologban, hogy a kecske révén jól hasznosítják a mintegy 450—500 hektáros legelőiket, amit ez a jószág roppant megbecsül, máris so­kat tettek azért, hogy egy tal­palatnyi földjük- se maradjon kihasználatlanul. Fehér István Befejeződött a gödöllői szennyvíztisztító telep A-üte- me- A berendezéseket, ame­lyek napi ötezer köbméter szennyvíz tisztítására alkalma­sak, üzembe helyezték. Az el­következő hónapokban, a fél­éves próbaüzemelés idején, a két generálkivitelező, a Kö­zép-magyarországi Közmű- és Mélyépítő Vállalat, a Vízgé­pészeti Vállalat, valamint a tervező, a Mélyépterv, ellenőr­ző méréseket végez, ha szük­séges, végrehajtja a módosí­tásokat, beállítja a berendezé­seket. A hivatalos műszaki átadás január 4-én lesz. Ismeretes, a gödöllői tisztí­tótelep két szakaszban épül, mindkét egység napi 5000— 5000 köbméter szennyvíz bio­lógiai tisztítására alkalmas. Az első egység próbaüzemelésé­vel párhuzamosan a B-ütem- mel folytatják a munkát az új esztendőben. Egyidejűleg hoz­zálátnak az Ady Endre sétá­nyon lévő .átemelőtelep bőví­téséhez. Itt gyűlik össze az egész város szennyvize, me­lyet nyomóvezeték szállít a tisztítótelephez. Gödöllő e fontos létesítmé­nyének első üteme 130 millió forintba került, melyből az építési költség hétvenmilliót tesz ki. A B-ütem kevesebbe kerül, hiszen a legjelentősebb munkákkal az első szakaszban végeztek. A hévízgyörki művelődési ház nyugdíjasklubjának tag­jai évek óta együtt töltik a hétfő estéket. Ha kinézek szo­bám ablakán, látom, amint kucsmában, földig érő télika­bátban, a kézben az öreges járást segítő bottal már sö­tétedés előtt igyekeznek a ho­mokokiak — Bazsik András, Blaskó József, Aszódi Mihály, Túróczy Gábor és a többiek, hogy a falu más részeiből ér­kezőkkel elbeszélgessenek, vagy éppen meghallgassanak egy ismeretterjesztő előadást. Azon a. hétfőn a rádió ezzel a hírrel kezdte hajnali műso­rát: szokatlanul hideg reggel köszöntött ránk. Este, «mikor elhatároztam, hogy megkere­sem a nyugdíjasokat, mardo- sott a hideg. Ez sem zavarta az öregek közösségét. A mű­velődési ház kellemesen fűtött emeleti klubjában vidám be­szélgetés folyt. Réti István klubvezető vit­te a szót, amiből gyorsan meg- 1 értettem, hogy éppen a nyug­díjasok előszilv észterét szer­vezik. »» — Meg kell adni a módját az 1981-es esztendő búcsúzta­tásának — mondotta Csorna András. Egy fél óra elég volt | ahhoz, hogy összeálljon az este I programja. Volt egy kis kö- j szöntö, aztán virsli vacsorára — a nehéz étel nyugtalanná teszi a pihenést! —, utána megkóstoltuk az idei borter­mést — mindenki hozott egy- egy üveggel! —, majd egy kis nótázás következett. Hát ilyen volt a hévízgyörki njhigdíja- sok előrehozott szilveszteresté­je — mondta Réti István. A művelődési ház havi programjából tudom, hogy de­cember 31-én megrendezik a fiatalok óév-búcsúztatóját, ami népzenés mulatság lesz és csak abban különbözik a szo­kásos hétvégi báloktól, hogy most fehér asztalok mellett ülnek a baráti társaságok, és a záróra nem éjfélkor lesz, hanem — mint Bankó János intézményvezető mondja —, addig tart a vígalom, amíg a vendégek jól érzik magukat. »» — De milyenek voltak a ré­gi szilveszterek? — faggatom a nyugdíjasokat. Bányászky András, Hévízgyörk egyik leg­ismertebb vőfélye, így vála­szol. — Néhány évtizeddel ez­előtt, amikor még jobban rá­értek az emberek, amikor még nem volt ekkora a haj­tás, a korácsony és újév kö­zötti napok voltak a rokoni és baráti látogatások ideje. Ügy tartottuk, az ünnepek arra valók, hogy a falu másik vé­gében lakó jó barát, koma, só­gor vagy a szomszéd faluba Csendes ünnepi napok Kezdet és vég Üjra elment egy. Kinek a harmadik, kinek a ki- lencvenhetedik. Sorszámuk végtelen. Egyetlenben sok százezer perc, millió pilla­nat. Múlásukban történelmi mozaikok. Aprók. Néha csak egy hadvezéri mozdu­lat, máskor a történelem szabályos, biztos lépései. Múlnak. Egyik a másik után karcolódik idegeink­be, arcunk ráncaiba, szik­lák szaporodó hasadékába, fák gyűrűibe. Maradandó- ság, változatosság. Vég ölelkezése a kezdettel. A háromszázhatvanötödik kö­szönti az elsőt, az újat, a háromszázhatvanhatodi- kat. S ez itt, hányadik a sorban? Kinek a háromszor háromszázhatvanötödik, ki­nek a kilencvenhetedszer annyi. Egy biztos. Egy újra el­megy, elballag. Hát menj békésen! Es hagyjál bősé­gesen — békét! F. I. Csendesen, mondhatni bé­késen teltek a napok a gödöl­lői járási-városi tűzoltópa­rancsnokságon. Ezt újságol­hatta az ünnepek elmúltával, vasárnap reggel GrenQ.cs ' Jó­zsef tűzoltó őrnagy, parancs­nokhelyettes. Igaz, hogy újra divatba jöttek a gyertyák, de jellemzőbb, hogy a fákon mind több helyen a villamos áram­mal világító kis lámpafűzérek világítanak, ezeknek viszont az az előnyük is megvan, hogy tüzet nemigen okoznak. — Sajnos, annál több mun­kát adott embereinknek az olajkályháktól származó tűz — mondta- Grenács József. — Ebben a fűtési idényben már csaknem harminc ilyen ok miatt keletkezett lakástűzhöz kellett .kivonulnunk a járás községeibe és a városba is. Kerepestarcsán például egy kétszobás lakás lett úgyszól­ván teljesen a tűz martaléka. A károk felmérése részben még tart, de nem ritka a 150—200, sőt a 300 ezer forin­tos tűzkár sem. A tűzoltók parancsnokhe­lyettese még azt is elmondot­ta, hogy az olajkályhák kar­bantart ási hiányosságán, a fű­tőolaj csepegésén, elfolyásán kí­vül újabban egy másikkal is ta­lálkoznak. A károsultak közül többen úgy gyújtják meg a kályhát, hogy szabályozócsap­ját azonnal a legnagyobb adagra, a hatosra állítják, így egyszerre sok olaj kerül a tűztérbe, s amint az meggyul­lad, s kicsit felmelegszik, be­lobban, s máris kész & baj. A tanulság, hogy normális, üzemben a kályha, a helyiség felmelegedését nem lehet, nem is szabad siettetni. Vigyázzunk ezekre a dolgokra, mint aljogy arra is, hogy ha az elkövet­kező napokban még meggyúj­tunk egy-egy gyertyát, csil­lagszórót a karácsonyfán, azt megfelelő körültekintéssel te­gyük. Hogy örömünket ne I rontsa el a tűz. SPORT - SPORT - SPORT - SPORT - SPORT - SPORT - SPORT Vidám idényzáró labdarúgásban Bajnokságra törő turaiak Fiatalok közé, ha hívnak, mindig szívesen megyek. Ar­ról azonban álmodni sem mertem volna, hogy egy na­gyon kellemes, élményt nyúj­tó vasárnap délutánt fogok tölteni focisták között. A Tú­rái Vörös Meteor Klub sport­telepét egy labdarúgópálya, kézilabdapálya és egy épület jelenti. Ez utóbbiban lakik a pálya gondnoka, itt található az MHSZ lövészklubja, az egyesület öltözője, zuhanyozó­ja és egy aprócska klubte­rem. Ebbe a harminc embert is szűkösen befogadó szobá­ba hívtak meg ötvenkettedik- nek az egyesület labdarúgó- szakosztályának vidám idény­zárójára. A szakosztály elnöke, Seress László röviden értékelte az őszi idényt, megállapítva, hogy mind a felnőttek, mind az if­júságiak megálltak a helyüket. Mindkét csapat a harmadik helyen várja a tavaszt. Te­kintve, hogy akkor sokkal kedvezőbb a sorsolásuk, min­den remény megvan a még szebb folytatásra. Meglep, hogy milyen köz­vetlen hangon szól a játéko­sokról az értékelő. Itt min­denkinek beceneve van. Hadd került testvér felkerekedjék, s meglátogassa a hozzátarto­zókat. A téli nyugodt estéken volt idő elbeszélgetni az el­múlt évi termésről, a család­ban, szomszédságban bekövet­kezett eseményekről, ki is megy férjhez a farsangban, ki nősül meg, ki marad pártá­ban azok közül, akiknek már illene bekötni a fejét. — Szilveszter estéjét otthon,’ egymás között töltöttük. Ami­kor a templomból hazamen­tünk, már készen volt a ta­kart, vagy ahogy mostanában mondják: a töltött káposzta. Erre ízlett a bor, különösen, ha egy-egy pohár fogyasztása kö­zött diót rágtunk. Kártyázva vártuk az éjfélt, akkor még egy utolsót koccintottunk, és boldog újévet kívántunk egy­másnak. Tóth Gábor kiegészíti az emlékezést. — A hajnalt a pásztorok jelezték, akik újév reggelén nyájat fordítani, meg vesz- szőzni jártak. — Egyébként is korán kel­lett kelni •— idézi a régi új­évi hajnalokat Sápi Pál —, mert általános volt a hiedelem, hogy amit újév napján cse­lekszünk, az az egész évre ha­tással van. Aki ezen a napon korán kelt, az egész évbén ko­ránkelő volt. Anyám éveken át megparancsolta, hogy újév hajnalán a kút melletti befa­gyott vályúban mosakodjunk. Ettől lettünk aztán egész év­említsek ezek közül néhá-1 nyat: öcsi, Csipszi, Otyó, Ra- dó, Bagoly, Tózi, Gumi, Csi- csó, Radu. Nem gúnynevek ezek, inkább azt érzem, hogy bizonyos rangot adnak. Izgalmas dolog következett ezután. Számokat választot­tak, s aszerint részesedtek az összesen ötezer forint értékű ajándékokból. Lukács József pártoló tag gondosan ügyelt arra, hogy ki-ki a számának megfelelőt kapja. Egy-egy cso­mag felbontásakor fel-fel­hangzott a vidám nevetés. Amikor már mindenki kezé­ben szorongatta az ajándékot, egy keresztrejtvényt N fejtettek meg közösen. A fősort, amely így hangzott: békét akarunk, végül is Pásztor Péter találta ki, nagy taktikai kombinációk után. Az ő jutalma sem ma­radt el. Megszólalt a zene, lehetett táncolni. Ez sem volt olyan egyszerű, mert annak a, fiú­nak, aki fel akart kérni egy kislányt, el kellett mondania egy versikét. Aki megtette, ráadásul jutalmat is kapott a felkért kislány mellé. Amíg a többiek szórakoz­tak, Király Elekkel, az egyik ben frissek. Azért tiltották- a pénzkiadást, kölcsönadást és kérést, meg a bontási mun­kát nehogy egész évben ha­sonlóan kelljen cselekedni. — Nálunk, újév napján, az ebédhez egész kenyeret tettek az asztalra — kaparja elő em­lékezetéből a múltat Dobro- nay Mihály —, mert úgy gon­dolták a régiek, hogy így egész esztendőben lesz kenyér az asztalon. Akármilyen sze­génység volt, disznóhúst et­tünk, mert szüleim szerint .íz előretúrja a szerencsét, a szár­nyas jószág pedig bekaparja. — Nálunk ezen a napon lencse volt — szól közbe Blaskó József —, mert az sok pénzt biztosított a következő esztendőre. Réti Istvánnak egy újévi köszöntő versike is az eszébe jut, amivel apró gye­rekként köszöntötte a rokon­ságot. — Adjon isten minden jót / Ez új esztendőben t Drá- \ ga jó bort, olcsó sót / Jó ke­nyeret, szalonnát / Tizenkét hónapon át / Ez új esztendő­ben. / Rezső Ferenc is emlékezik egy szakaszra a szerinte na- J gyón hosszú rigmusból — Ad­jon az Úristen / ennek a gaz­dának / Egy hold földön / Száz kereszt rozsot / Száz ke­reszt búzát / Száz kereszt ár­pát / Ez új esztendőben /. »» Késő este van. A tízet is el­ütötte már az óra, mikor el­indulunk haza. Csend van a faluban. Lépteink alatt csiko­rog a hó. Réti István fázósan húzza össze magán télikabát­ját. Fercsik Mihály legeredményesebb túrái játé­kossal beszélgettem. — Hogyan is volt az az em­lékezetes sérülés? — Május 3-án történt, Bag ellen játszottunk, éppen kez­dődött a második félidő, ami­kor ketten is veszélyesen kö­zeledtek a kapum felé. Kifu­tottam, az egyiket sikerült is szerelnem, a másik engem szerelt. Sípcsonttörés, 26 nap kórház, műtét, majd csavarok­kal sikerült a csontot helyre­igazítani. Tóth Zoltán az ifi egyik erőssége. — Tessék már írni rólam is egy-két szót, kér, a főnököm nem hiszi el, hogy itthon focizok. — A továb­biakban az Astoria Szálló har­madéves szakácstanulója ar­ról beszél, hogy nagyon jó a labdarúgók és a kézilabdások kapcsolata. Többször együtt edzenek. A kézilabdások egyébként a megyei II. osz­tályban szerepelnek és bajno­kok. Három, -még általános isko­lás tagja is van az ifistáknak. Búzás Zoltán még csak hato­dikos, aminek az a magyará­zata, hogy kétszer osztályt kel­lett ismételnie. — Most job­bak az osztályzataim — mond­ta —, vezetőim állandóan fi­gyelemmel kísérik iskolai elő­menetelemet, nem hagyríak la­zsálni. Varjú Mihály, a sportegyes sülét új elnöke. Elégedett a labdarúgókkal. Amíg ilyen jó szellem uralkodik a csapatok-; ban, nincs baj — mondta. — Persze, nehézségeink is akad­nak. Szűkös anyagi lehetősé­geink nem engedik korszerű­síteni a pályát. A játékosok szerencsére megértőek. Addig használnak például egy szere­lést. labdát, amíg szét nem szakad. Gondot jelent néhány néző is. Azok, akik illetlen szavakat kiabálnak be a pá­lya széléről. Szerencsére a többség nagyon sportszerű. A tervekről mondta Varjú Mihály: — Szeretnénk megnyerni a bajnokságot, s egy osztállyal feljebb menni. Úgy érezzük, mi vagyunk a járásban jelen­leg a legjobbak. Ezt az is bi­zonyítja, hogy a budai járás elleni válogatottban csak négy nem volt túrái. T. P. A iMsp kulturális progromja Gödöllő, művelődési központ; Táncház — este 6 órai kez­dettel Belépődíi 10 forint Városi moziműsor János vitéz. Szines, zenés, magyar rajzfilm. Csak 4 óra­kor. Óvakodj a törpétől. Színes; szinkronizált, amerikai bűn­ügyi filmvíg játék, 6 és 8 óra­kor. - Csak 16 éven felülieknek.’ ISSN" 0133—1357 (Gödöllői Hírlap} Hagyomány és szokás Kártyázva várták az éjfélt akötötték ai első egységét

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom