Pest Megyi Hírlap, 1981. december (25. évfolyam, 281-305. szám)

1981-12-01 / 281. szám

1981. DECEMBER 1., KEDD PEST MEGYEI MEGNYITÓ MA POMÁZON Gyermekek a szép szó vonzásában KIÁLLÍTÁS A SZENTENDREI BÁBSZAKKÖR MUNKÁIBÓL Pest megyei gyermekkönyv­tárosok, pedagógusok gyüle­keztek tegnap délután két órakor a Móra Ferenc Ifjúsági Könyvkiadó, valamint a Pest megyei Művelődési Központ és Könyvtár közös rendezvényé­nek, a IV. országos gyermek­könyvhétnek megnyitójára a kiadó könyvszolgálatának bu­dapesti, Május 1. úti épületé­ben. A Móra kiadó idén 31 éves, eddig 6500 művet jelentetett meg 200 millió példányban, s feladatának tekinti, hogy ér­tékes szépirodalmi és ismeret- terjesztő művekkel szolgálja a gyermekek és fiatalok ne­velését, a tartalmas és sokszí­nű életre való felkészítését. A többi között ezekről szólt megnyitójában Fejes Erzsé­bet, a Művelődési Miniszté­rium munkatársa, aki hang­súlyozta: — A kiadónak csak igazán Jó könyveket szabad a fiatal olvasók kezébe adnia, a pe­dagógusoknak a tankönyvek mellett a többi olvasmányra is rá kell irányítaniuk a fi­gyelmet, a könyvtáraknak pe­dig tárt kapukkal kell vári- niuk a gyermekeket. Ezt követően az úttörővas­utas zenekar műsora után a szentendrei gyermekkönyvtár tagjai léptek a pódiumra. (Az idei országos úttörő kulturá­lis seregszemlén Pest megye színeit képviselte a könyvtár Karinthy színpada.) A kis tár­sulat most Örkény István Visszatér a földre a magyar holdrakéta című novellájá­nak színpadi változatát adta elő, a 22 tagú gyermekbáb- együttes pedig a Mese a ki­rály eszéről című bábjátékkal szerzet kellemes perceket, nyújtott jó mulatságot a részt­vevőknek. Kiállítás is nyílt, nem is akármilyen: A Móra kiadónak az idén már megjelent 310 könyve mellé közszemlére tet­ték a szentendrei gyermek- könyvtár bábszakkörének munkáit — az Ezeregy éjsza­ka meséi és a János vitéz bábfiguráit, a grafikákat, ex- libriseket, tűzzománcokat, melyeket ugyancsak a szent­endrei fiatalok készítettek, a nyári képzőművészeti olva­sótáborban. Ezen kívül látha­tó a könyvtár két saját kiad­ványa, a Szentendrei minime­sék, s a szovjet gyermekmese- válogatás. A nap a gyermek­könyvtárosok módszertani eszmecseréjével zárult. Gazdag programot kínál még a gyermekkönyvhét: ma délelőtt 10 órakor a pomázi művelődési házban kerül sor a Pest megyei megnyitóra, ahol könyvheti vásár lesz és kiállítás is nyílik, Budapesten a gyermek- és ifjúsági könyv­szolgálat épületében pedig az alsó tagozatosokat várják ze­nés játékra. Holnap délután a gyermekek megismerkedhet­nek — ugyancsak a könyv­szolgálat épületében — a könyvkészítéssel, az óvónője­löltek pedig módszertani be­mutatót láthatnak. December 3>-án 10 órakor a budapesti gyermekkönyvtárosokat hívja a tegnapihoz hasonló beszél­getésre, kiállításra a szentend­rei könyvtár, ugyanaznap délután pedig Rónaszegi Mik­lóssal találkozhatnak az ifjú olvasók. A könyvhét végén, decem­ber 5-én, egész napos prog­ram színhelye lesz a könyv­szolgálat székháza; filmet ve­títenek az óvodásoknak, pa­pírhajtogatásra invitálják az iskolásokat, vetélkedőre a fia­talokat. KÖZÉP-DUNA-VIDÉKI INTÉZŐ BIZOTTSÁG A kulturális értékekért Ismeretes olvasóink előtt, hogy ez év nyarán, a ráckevei Duna-ági és a dunakanyari in­téző bizottságok egyesülésével megalakult a Közép-Duna-vi- déki Intéző Bizottság. E na­pokban sorra jönnek létre a tájegységet érintő részkérdé­sekkel foglalkozó szakbizottsá­gok. Megalakult már a sport ügyével foglalkozó testület, tegnap pedig létrejött a 16 tagú — művészeket, tanácsi vezetőket, történészeket is se­gítségül hívó —, kulturális és propaganda szakbizottság. Dr. Scheer Bélától, a Műve­lődési Minisztérium főtanácso­sától, a szakbizottság elnöké­től kérdeztük: melyek az új testület jeladatai? Házaink A közös házaink ügyei csábítanak ezúttal esz­mefuttatásra; azok az intézmények, amelyek egy- egy településen kisugá­rozhatják a közösségi cse­lekvés, a műveltség gyara­pításának kihasználását. A művelődési házak haté­kony, hatékonyabb műkö­désének egyik fontos felté­tele kívánkozik a figyelem középpontjába. Alig több, mint egy esz­tendeje született döntés a művelődési házak társa­dalmi vezetőségeinek — szükség szerinti — átszer­vezéséről. Kihasználatlan lehetőségek felismerése in­dokolta a kulturális kor­mányzat döntését. Néhány jelentéktelen késést leszá­mítva, Pest megye vala­mennyi intézményében ha­táridőre végrehajtották a rendelkezést. Sőt a megyei művelődési központ mód­szertani osztálya rövid idő múlva ellenőrizte, hasznos tanácsokkal segítette is há­zaink társadalmi vezetősé­geinek működését. A ta­pasztalatok akkor enyhén szólva heterogén összképet mutattak. A vizsgálat óta eltelt hét hónap; a remélt­nél kevesebb eredményes­séggel. Miért? Azért nem csupán költői a kérdés, mert a vég­rehajtott rendelkezés logi­kus, ésszerű és társadalmi­lag progresszív volt. Íme, néhány szempont: az új társadalmi vezetőségben helyet kellett kapniuk a művelődési házak közös fenntartásában részt vevő valamennyi üzem képviselőiének, a legna­gyobb aktivitást mutató ta­nácstagoknak, a legjobb közművelődési kiscsoportok vezetőinek, s természetesen a település párt- és társa­dalmi szervezeteinek. Egy­szerűsítsük képletté: helyi hatalom, támogató pénz­forrást adók, a művelődés demokratizmusának letéte­ményesei szerveződtek tes­tületté. Miért mérsékelt akkor az eredményesség? Miért érez­zük kevésnek a újjáalakult testületek hatékonyságát? Miért él bennünk hiányér­zet? Miért éppen házaink társadalmi vezetőségeinek funkcionálása tűnik gyen­gének? Nem tekintettük társadalmi csodaszarvasok­nak a vezetőségeket. A vá­rakozás reális, volt. Ma is az. K ét hete sem múlt, hogy a Pest megyei Művelődési Központ módszertanosai mintaren­dezvényt szerveztek a szent­endrei ház társadalmi ve­zetőségének tanácskozását bemutatva, amelyhez véle­ménycsere is társult, a me­gye több tucat művelődési házának vezetőit mozgó­sítva. A hivatalosan nem deklarált összegzés előre látható volt: a népművelők aktivizáló készségén múlik ezeknek a szervezeteknek a jó működése. A társadalmi vezetőségek évente négyszer tartott ér­tekezlete a gyakorlatban keveset old meg. De a tes­tületekből alakított 5—6 ta­gú és rendszeresen működő csoportok alapvetően hasz­nos vizsgálati eredmények­kel szolgálhatnak a helyi igények feltárásához, ha­tékonyabb kielégítéséhez és az emberek mozgósításá­hoz. Ezek a teamek gya­korlatilag járulhatnak hoz­zá a művelődés társadal­masításához, a műveltség rangjának újbóli megterem­téséhez, a társadalmi visz- szacsatoláshoz. És éppen ott, ahol házainkban leg­több a gond: a kistelepülé­seken, ahol minden kis lé­pés látványos előrehaladást mutató eredményhez vezet. Kriszt György — Egyetlen mondatban: a tájegység, a Duna-vidék ide­genforgalmával összefüggő kulturális és propagandatevé­kenység. Bővebben: a koráb­bi hagyományokat folytatva, minden esztendőben egy-egy olyan közművelődési esemény gazdái szeretnénk lenni, mint amilyen volt tavaly a dunaka­nyari nyári tárlat, vagy idén a váci dalostalálkozó. — Ismeretes, hogy elődeink sokat tettek a táj kulturális, történelmi és természeti érté­keinek megőrzéséért, ápolá­sáért. Ezt a tradíciót is foly­tatni kívánjuk, s az emlék­táblák, szobrok elhelyezésén túl tervezzük, hogy szélesít­jük a propagandát, mely ép­pen e hagyományok erejét ki­használva gyarapítja az ide­genforgalmat. — A szakbizottság javasla­tot tehet, s kíván tenni alkal­manként a Közép-Duna-vidé- ki Intéző Bizottság pénzesz­közeinek felhasználására, a kulturális rendezvények tá- mogatására is, de ennél talán fontosabb azok szervezésében való közreműködésünk, a ka­talizátor szerep, amelyet be szeretnénk tölteni a tájegység társadalmi, valamint állami szervei és a közművelődés szakemberei közötti együttmű­ködés folyamatában. PEST MEGYEI MŰVÉSZEK SIKERE Arcok és sorsok a portrébiennálén = A Hatvani Galériában mes:- E nyílt a III. országos portré- = blennálé és Bartók-érempályá- jjzat. A második díjat a Sziget- E szentmiklósról elszármazott és E Szolnokon alkotó Meggyes E László festőművész kapta. A = Bartók-érempályázat egyik dí- E jazottja a szentendrei Ligeti = Erika, akinek Budapesten most = tekinthető meg önálló kiállítá- E sa. E Idén a Hatvani Galéria em- E lékérmet létesített melyet Bor- E sós Miklós szobrászművész ké- E szített. Első alkalommal ezt a = kitüntetést Barcsay Jenő Kos- = suth-díjas festőművész kapta. = aki szentendrei múzeumában = kétszer fogadta a hatvani mü- = vészpártolók csoportját, s aki = tizenhét grafikát adományozott = a Hatvani Galériának i975-ben. = önálló tárlata alkalmából. Immár harmadszor Bereczky Loránd művészet- történész a katalógus beveze­tőjében megállapítja: azzal, hogy a Hatvani Galéria immár harmadszor kér a művészektől portrét és történelmi helyzet­ben értelmezett emberábrázo­lást, egy indokolatlanul háttér­be szorult képzőművészeti mű­faj megújítását kezdeményez­te. A hatvani tárlat fő jellem­zője az, hogy a leíró jelleg szürreális és elvonatkoztatott árnyalással változik. Ha csak Kurucz D. István érett realiz­musát, Barabás Márton stílus- kombinációját említem, akkor a kifejezések változatos gaz­dagságára utaltam. Mégsem parttalan a tárlat. Értékét meghatározza a múlttal, az öregek sorsával való azonosu­lás. Bakallár József, Marosvá­ri Györgyi Ádám András alko­tása egyaránt meggyőző. _ A Dömsödön alkotó Vecsési Sán­dor kimagasló alkotással je­lentkezik: a Xllofonos kislány lírai portréjával. Patay László Leszázalékoltja is felkeltette együttérzésünket. Pirk János évtizedek óta al­kot Szentendrén. Ö olyan je­lenség, hogy bármihez hozzá­ér, abból azonnal művészet lesz. Mostani olajképe, a Szap­SllR sé Vecsési Sándor: Xllofonos lány il* MŰ ylf Somogyi József: Dózsa panbuborék, a gyermeki lét tisztaságát és hamvasságát érzékelteti. Festészet és játék Bihari Sándor műve Pomáz- ról, ifj. Blaskó János érme Vácról, Buhály József tájba komponált figurája Szentend­réről érkezett, s igen meggyő­ző arcmás örökíti meg Czóbel Béla alakját Bolgár József festményén. A festészet és a játék ko­rántsem idegenek egymástól. Példázza ezt Doór Ferenc, aki egy kislány öltözékére vetítet­te Rubik Ernő bűvös kockájá­nak színkombinációját. Bráda Tibor folytatja nagy festőket idéző sorozatát. Csontváry után most Mednyánszky László alakját eleveníti fel, a rá jel­lemző tájrészletben. Említést érdemel még Ezüst György festménye Tóth Menyhértről, Fehér László Scheiber Sándort. Gábor Móricz Pethes Sándort ábrázoló portréja, amely ko­runk arcképcsarnokát gyara­pítja. A sokrétűség jegyében A kiállítás jól szolgálja azt a törekvést, hogy korunk és a TV-FIGYELO Lakás. Azt már a Jogi ese­tek múltkori adásából is meg­tudhattuk, hogy Józsi — ez a magabiztosan érvelő negyve­nes — igencsak szorgalmasan váltogatja asszonyait, ám az, hogy a feleségeknek ez a csereberéje egyáltalán nem olyan egyszerű művelet, amint azt ő vélte, csak most, a so­rozat csütörtök esti adásából derült ki. Mert együttlétet szétválasz­tani még csak-csak lehet, ám azt megfelezni, elharmadolni, -negyedelni, ami a közösen végigélt esztendők során a bankszámlára került, illetőleg ami fallá, cseréppé, esőcsator­nává változott, ezen szerzemé­nyek elosztása már korántsem könnyű. Ha a nejül vett, majd el taszí­tott hölgy bizonyítani tudja, miszerint ennyi meg ennyi jus­sal vállalta a hitvesi kapcsola­tot, viszonylag könnyebb a helyzet, mert ebben az esetben van mire hivatkozni: ennyit hoztam, ennyit viszek. Ám ha — közkeletűen fogalmazva — nem volt hozomány, akkor mindjárt nagyobb a bonyoda­lom. mert ugyan ki s mennyi­re tudja megítélni, mi jár a megunt menyecskének. Ki s mennyire tudja meg­ítélni ? Akik végignézték a szó­ban forgó negyven percet, megnyugvással tapasztalhatták hogy hatályos paragrafusaink a közösen eltöltött évek alatti gyarapodás dolgában is ki­mondják az igent meg a ne­met, mégpedig úgy hogy sem­miképpen sem járhatnak rosz- szul a kisemmizésre ítélt fe­hérnépek. Egy szó, mint száz: az a volt nej, aki csak a férjemura ott­honának bővítői számára főz­te az ebédet és végzett más hasonló háztartási munkát, az igenis tulajdonostárssá vált ezen igyekezetével. Sem elkül­deni, sem kizárni nem lehet tehát, hanem — így a tiszte­letre méltó regula — úgy kell számolni vele, mint egy olyan valakivel, akinek mind a szo­bákban, mind a más helyisé­gekben helye van. Hasznos dolog volt mindezt megtudni, és ugyancsak a megnyugvás jóleső érzése tölt- hetett el kit-kit, amikor azt tapasztalta, hogy e jogi isme­retterjesztő műsor ezúttal is megszokott tartalmas önmagát adta. Dr. Erőss Pál — nélküle immár el sem tudnánk kép­zelni ezt a főműsorrá avan­zsált paragrafus-magyarázós- dit — ezúttal is megengedte magának, hogy szokásához hí­ven, népies ízzel, a találó hasonlatok garmadáját elszi­porkázva magyarázzon. Fölkért pályatársai is jó példát adtak abból, hogyan lehet és kell hétköznapi ismeretté egysze­rűsíteni azt, ami különben az ilyen meg az olyan törvény- könyvek nehezen fölfogható tölteléke. Így, bizony így kell ezt csi­nálni. .. Nagykáta. Egy kicsit Pest megyei színezetűvé változott a Szövetkezetiek kérték... című kívánságműsor, hiszen egy­részt — többek között — 0Ö- döllői nézőtársaink vélemé­nyét is kikérték, mit szeretné­nek látni, hallani, másrészt meg, afféle végső ráadásként, mint a nagykátai népi együt­tes tagjai tűntek fel a kame­rák előtt. S ráadásul úgy, hogy mielőtt bokázni s perdülni kezdtek volna, egy takaros kis előadás keretében mindazt megtudhat­tuk róluk, amit az érdeklődő nézőnek ismernie kell. Tehát vezetőjük elsorolta, hogyan se­gíti őket a helybéli szövetke­zet. Szó esett arról is, hány meg hány díj — köztük az a bizonyos ciprusi érme — fémjelzi a rokolyások és kal- pagosok tánctudását, mulatási tehetségét. A fogyasztási szövetkezetek IX. kongresszusa alkalmából összeállított mustra egyébként igazán jól sikerült. Míg szám számra, szereplő szereplőre kö­vetkezett benne, szinte észre sem vettük, hogy — a műsor­újságból lehet ellenőrizni — több mint két teljes órán át andalodhattunk el a múlt idők. nek szerencsére az utókor szá­mára is megőrzött magán- és csoportos fellépésein. Akácz László múlt arckrőnikája kiegészül­jön. Ennek jegyében készített Kiss István szobrot Könyves Kálmánról, Mészáros Mihály portrét Kosa György zeneszer­zőről, Máger Ágnes pedi figye­lemre méltó arcmást arról a Pilinszky Jánosról, akit más felfogásban a szentendrei Ká­ka Ferenc is megfestett. A sokrétűség jegyében üd­vözölhetjük Szurcsik János, Lakatos József, Giczy János műveit. Román György, Mikus Sándor, Pálffy Katalin, Somo­gyi József, Papachristos And­reas, Szabó Iván alkotásait. Amilyen árnyalt a mi ko­runk, olyan sokrétű a hatvani portrébiennálé. Mégsem ad módot és lehetőséget az alko­tói megnyugvásra. Arra ösz­tönzi az itt szereplő festőket és szobrászokat, hogy saját ké­pességeik elérhető legmaga­sabb fokára jussanak. Losonci Miklós Patay László: Leszázalékolva Az oktatási igazgatóságon Fett Jolán kiállítása Az MSZMP Pest megyei Bizottságának Oktatási Igaz­gatósága, a szabadfoglalkozá­sú képző- és iparművészek pártalapszervezetével közösen kiállítást rendezett Fett Jolán Munkácsy-díjas festőművész alkotásaiból. A megnyitóra tegnap került sor, az oktatási igazgatóság székházában. Sós László Mun­kácsy- és SZOT-díjas grafikus, méltatta Fett Jolán szövött kárpitjait, faliszőnyegeit. A művésznő gobelinjeivel az ember érzésvilágát mutatja be, de elsősorban a nők ábrá­zolásával foglalkozik. A kiállítás december 20-ig tekinthető meg, 8-tól 18 óráig, a Pest megyei Oktatási Igaz­gatóságon.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom