Pest Megyi Hírlap, 1981. december (25. évfolyam, 281-305. szám)

1981-12-23 / 300. szám

A PEST MEGYEI HÍRLAP GÖDÖLLŐI JÁRÁSI ÉS GÖDÖLLŐ VÁROSI KÜLÖNKIADÁSA VUL ÉVFOLYAM, 300. SZÁM 1981. DECEMBER 23., SZERDA ~~,T "r"' ■ ........................ — 1 ............. " " .................. Vi zsgálat a üiliill-ben Gyephasznosítás hatékonyan Nincs szükség nagyobb beruházásokra Az utóbbi éveikben egyre több szó esik szakmai berkek­ben is a gyepek hasznosításá­ról. Ez egyáltalán nem meg­lepő, hiszen hazánk mezőgaz­dasági területének mintegy a húsz százalékát, 1 millió 277 ezer hektárt a gyepek adják. Ebből 577 ezer hektáron olyan a talaj, hogy lehetővé teszi az úgynevezett feltöréses felújí­tást, míg a többdn a talaj se­kély termőrétege miatt első­sorban a felülvetéses rekonst­rukció alkalmazható. Hosszabb termőképesség A MÉM Műszakj Intézetben nemrég befejezett vizsgálatok alapján mindkét területre al­kalmazható gépesített techno­lógiát ajánlanak. A cél termé­szetesen az, hogy az eddig alig hasznosított vagy kihasználat­lan területeken megteremjen a kérődzők takarmányának egy része, tehermentesítve ez­zel a szántóterületeket, ahol inkább ipari és más növénye­ket termelhetnek a gazdasá­gok. A felülvetéses technológia azért is előnyösebb, mert sze­rényebbek a ráfordítási költ­ségek, igaz viszont, hogy a gyepíeltöréses módszerre] hosszabb időire tehető termő­képessé a talaj. Az intézet, együttműködve az Agrocoop Állattenyésztési és Takarmánytermelési Rend­szerrel az elmúlt években több gyepfelűjító direktvetőgép munkáját értékelte. A direkt- vetés lényege, hogy a fűma­got nem a felszínre, hanem, különleges csoroszlyák révén a talajfelszín alá helyezi. Két év alatt a termelési rendszer­ben 2 ezer 600 hektáron újí­tottak így fel gyepeket, s köz­ben egyes területeken öntö­zést és tápanyagvisszapótlást is végeztek. Dombos vidéken A vizsgálatokban a külföldi gyártmányú MF—130 vetőgép bizonyult a legjobbnak, mind teljesítőképességét, mind mun­kája minőségét illetően. A technológia általános jellem­zői közé sorolták a kutatók, hogy a direktvetőgép haszná­latával a műveletek 50—65 szá­zaléka, az élőmunka csaknem 70 százaléka, az energia több mint ötven százaléka takarít­ható meg a hagyományos módszere' hez képest. Előnye a felületvetéses eljá­rásnak az is, hogy az őshonos fejők mellé a gyep minőségét javító, a hozamot intenzíven növelő fajokat vethetnek el. Alapjában véve kevés vető­mag kell hozzá, ami szintén költségmegtakarítást jelent. Ha különösebben nem moz­gatják át a talajt, akkor ned­vességtartalma jól megőrizhe­tő, s kisebb az eróziós veszély is, tehát dombos vidékeken nem mosódik le olyan köny- nyen a talaj, mintha a feltö­réses felújítási módot alkal­mazták volna.' Hektáronként 25—35 kilogramm gyepvetőma­got adagolunk ki a géppel, at­tól függően, hogy milyen az ősgyep állapota, összetétele. Speciális vetőgép A rendelkezésre álló speciá­lis aprómagvető gép munka- szélessége ugyan kicsi, de mintegy 10—12 kilométeres óránkénti sebességgel vontat­ható, így műszakonként 15—16 héktár vethető el vele. Ahol lehetőség van rá, az így fel­újított gyepet érdemes öntöz­ni, műtrágyázni. A legjobb ha­tás akkor van, ha a nitrogén hatóanyag kilogrammja után három milliméter csapadékot kap a terület, öntözésre a legtöbb esőztető berendezés alkalmas. A MÉM Műszaki Intézet ál­tal vizsgált, kialakított techno­lógia előnye az is, hogy tulaj­donképpen nem jelent külö­nösebben nagy beruházást. A speciális vetőgáp talán az, amely külön költséget igényel, ám ezt — amint a kutatók ajánlása szól — géptársulás­ban, bérmunkában is lehet hasznosítani, hiszen évente 1000—1200 hektár felújítását győzi. F. I. Városi moziműsor Szerda: A korona elrablása, avagy újra a bosszúállók. Színes, szinkronizált szovjet kaland­film. Csak 4 órakor! A zsarnok szíve, avagy Boc­caccio Magyarországon. Szí­nes magyar—olasz film, 6 és 8 órakor. Csütörtök: Piedone Egyiptomban. Szí­nes, szinkronizált olasz ka­landfilm. Csak 4 és 6 órakor. Péntek, szombat, vasárnap: Piedone Egyiptomban. Szí­nes, szinkronizált olasz ka­landfilm 4, 6 és 8 órakor. ká teszi távoli vidékek embe­reit. Nem volt sok idő a barát- kozásra. A műsorközlő bemu­tatta a zsűrit. Elnöke Olsvai Imre népzenekutató, tagja: Borbély Jolán, a Népművelési Intézet munkatársa, valamint Eredits Gábor zeneszerző, a Vujicsics együttes vezetője. A galgahévíziek tizenkét órakor léptek színpadra. A zsúfolásig megtelt terem tiszteletet parancsoló csendje a messziről érkezetteket kö­szöntötte. A legszebb ruháik­ba öltözött asszonyok kezdték az első dalcsokrot. — Megis­merni a hévízi menyecskét... Acélos keménységgel egyszer­re csattant a férfiak regruta- nótájának első sora: — El kell menni katonának messzire. S aztán hangzott a fájdalmas parlando dallammal megszó­laló súlyos átkot szóró búcsú­zó. — Verje meg az Isten azt az édesanyát, aki katonának neveli a fiát... Ekkor már ér­ződött a közönségen, látszott az arcokon, hogy a figyelem nem pusztán a messziről érkezet­teknek szól, hanem azoknak, akik valami sajátságosán szép és gazdag népdal kincs egy-egy ékességét évszázados hűséggel képesek tolmácsolni Kipirult arccal Bata Jánosné siratóéneke megrázó egyszerűséggel vará­zsolta a színpadra a katona­özvegy alakját. Pillanatokig tartó '•sörd után az asszonyok és férfiak közös vidám lako­dalmas dalcsokra oldotta a fe­Népművelök munkaközössége Körúton a járás községeiben A járás népművelői munka- közösségének tagjai körutat tettek a járás néhány községé­ben, hogy megismerkedjenek az érintett települések közmű­velődési intézményeivel. A behavazott szadai Szé­kely Bertalan-emlékpark és a faházak látványa nemigen em­lékeztetett a nyári táborok vidám hangulatára. Polónyi Péter még járási közművelő­dési felügyelőként ismerte meg Tóth Rezső nyugdíjas elkép­zelését: Legyen Szada a vizuá­lis nevelés egyik központja, így kapcsolódjék Székely Ber­talan festőművész rajzpedagó- gíaii hagyományaihoz. A veresi példa Segítséget kaptak az Orszá­gos Közművelődési Alaptól, a községi tanácstól, majd ké­sőbb a Budapesti Képző- és Iparművészeti Gimnáziumtól és nyaranta 250—300 gyerek táborozhat a megkapóan szép természeti környezetben. A társadalmi összefogás szerepe a közművelődés korszerű for­máinak megteremtésében — erre lehet példa a szadai tá­bor. Verésegyházon a művelődé­si központ egész tevékenységét megismertette a kirándulókkal Sejtes Vendel igazgató, de a legtöbb szó a művelődési köz­pont termelést segítő, szerve­ző funkciójáról esett. Vankó István, a nyúltenyésztők klub­jának vezetője elmondta, hogy ebben az évben több mint há­rommillió forint értékű nyulat adtak a felvásárlóknak. Ha­sonló sikerei vannak a dr. Mo­hai Imre állatorvos által veze­tett sertéstenyésztők klubjá­nak is. A veresegyháziak közhasznú tevékenysége ma még egyedi esetnek számít járásunkban, pedig a munkaidő további csökkentésével nő a lakosság szabad ideje és egyre többen lesznek, akik olyan hobbinak kívánnak hódolni, amely pénzt hoz a konyhára. Ideje lesz ragadóssá tenni, elterjeszteni, megismertetni és a községek­ben követni a veresegyházi példát. Galgamácsán a falumúzeum Vankóné Dudás Juli állandó kiállításával várta az érkező­ket. Szomorú képet mutatott a hóval borított szabadtéri szín­pad, talán ezért esett olyan sok szó annak nyári hasznosí­tási lehetőségeiről. A tervek szerint az 1982-es esztendő szentiváni tűzugrása nagy já­szültséget. — Mikor a meny- aszonyt fektetni viszik... A dal befejezése után zúgott a taps. Ráfel József né, a népdalkör tagja először Vanó Miklóst, aztán Hajdú Miklóst kérdezte. — Milyen volt? Hogy sike­rült? A két énekes kipirult arccal hallgatott, de megszó­lalt Barna Jánosné tanácsel­nök, aki szintén ott énekel a kórusban: — Majd megmond­ja a zsűri. És a zsűri meg­mondta. — A galgahévízi népdalkör­től egy jól szerkesztett, tuda- tcsan válogatott dalokból ösz- szeállított csokrot hallottunk. Hiteles, az eredeti hangulatot tökéletesen tükröző előadás­módjuk bizonyítja, hogy ott­honosan mozognak az ősi ma­gyar dallamvilágban, amelyet nem tanultak, hanem nagy- szüleiktől, szüleiktől örököl­tek. Ennek az elmúló életnek és művészetnek hű tolmácso- lója Bata Jánosné. Hópelyhek tánca A 1 kórustagok csendesen hallgatták Olsvai Imre elisme­rő szavait, de még mindig szo­rongtak, szurkoltak, egészen addig, amíg ki nem hirdették az ! idokolás alapján már sejt­hető eredményt: A népdalkö­rök országos minősítőjének te­rületi bemutatóján országosan kiváló minősítést kapott a galgahévízi Kodály Zoltán művelődési ház népdalköre. Szél cibáita a fákat, hópely- hek járták táncukat éjjel ti­zenegy órakor a galgahévízi főutcán. Tizenhét boldog gal­gahévízi asszony és férfi ez­zel a mondattal nyitott be az őket agódva váró családi ott­honba: országosan kiválóak lettünk. Fercsik Mihály rási eseménnyé válik. Van másik ötlet is: a tavaszi idő­szakban helyet kellene adni az úttörő néptáncosok megyei találkozójának. Esetleg kap­csolni lehetne ehhez a rendez­vényhez az iskolai hímző- és barkácsszakkörök kiállítását és vásárát is. Bővülve, szépülve Aszódon a Petőfi Múzeum tárlóiban a nagy költőt idéző ereklyék, dokumentumok előtt tisztelegtek a járás népműve­lői és megismerkedtek a Gal- ga mente népművészetét be­mutató kiállítással, a Kossuth- arcképeket idéző tárlattal. Örömmel hallották a hírt: 1982-ben bővülve és megszé­pülve várja a látogatókat a múzeum. Sok szó esett arról a publikációs tevékenységről, amelyet dr. Asztalos István igazgató gondos munkája alapján a Petőfi Múzeum vé­gez. Még csak Kartal szélső há­zai között járt az autóbusz, de már elhangzott a megállapítás: a gazdagnak tartott Galga menti községekben sincsenek különb lakóházak, mint Kar­talon. Ladócsy László igazga­tó dicsérte a faluban élők szorgalmát, munkaszeretetét és különösen hasznosnak ítélte a családi házak építésénél fel­lelhető segítségadás módját, a ma is élő kalákát. Aki először járt Kartalon, azt várta, hogy a lakóházak­hoz hasonló, impozáns műve­lődési háziba érkezik a népmű­velői gárda. Nagy volt a csa­Lassan megtelnek szaty­raink. A legtöbben túlvannak az ajándékvásárláson, de még egy nap és az ünnepi asztal­ra való is hazakerül. Milyen is az ellátás élelmiszerből, s mit lehet még megvenni az ünnep előtti utolsó nyitvatartási na­pon? Erre kerestük a választ néhány üzletben és a gödöl­lői áfész központjában. — Semmi különösebb hiá­nyunk nincs — kezdte a tájé­koztatást Varga Péter, a Vác és környéke Élelmiszer Kis­kereskedelmi Vállalat gödöllői 50-es élelmiszer-áruházának helyettes vezetője. — A herná­di termelőszövetkezet feldol­gozójából még szerdán reggel kapunk egy sor árut: előhű­tött csirkéből 300, csirkeapró­lékból 240, combból és mellből több mint 100, egyéb baromfi­húsból mintegy 300 kilogramm érkezik. — Sertéshúsból 18 mázsát szállított a váci vágóhíd, hal­ból a Halértékesítő Vállalat­tól tíz mázsát kaptunk kará­csonyra. Hentesáruból hat má­zsa érkezett. A váci tejüzem és a vácszentlászlói Galgatej is megfelelő mennyiségű tejet és tejterméket biztosít. Az üzlet italellátása bősé­ges; s aki még nem vette vol­na meg: háromféle szaloncu­korból választhat. — Érzésem, tapasztalatom szerint megfelelő ellátást tu­dunk nyújtani — folytatta a sort Tamás Rezső, a gödöllői 20-as népbolt vezetője. — Na­pokkal ezelőtt megérkezett az újabb szaloncukor-szállítmány is, étolajból negyven karton­nal, vagyis nyolcszáz flakonnal kaptunk. A tej és a tejtermé­kekből is van bőségesen: a Nyugdijastalálkozó volt Gö­döllőn és Pécelen. A járási hi­vatal nagytermében hetven nyugdíjas rendőr találkozott, amelyen megjelent dr Fülekt Lajos alezredes, a járási-vá­rosi rendőrkapitányság veze­tője is. Vörös János rendőr főhadnagy, a nyugdíjasbizott­ság elnöke adott rövid tájé­koztatót a közrendről és köz- biztonságról, utána a kerepes- tarcsai cigányklub műsorát nézték meg az egybegyűltek. A találkozó baráti beszélgetéssel zárult. Pécelen az idős emberek leg­— Nem a községi vezetés hibája, amit látnak — mond­ta Ladócsy László. — Iskolai, óvodai, egészségügyi, kereske­delmi ellátottságunk messzi vidéken kimagasló. A műve­lődési ház építésére is sor ke­rül. — És, hogy a vendéglátó­ipari hálózat is milyen kor­szerű, arra elég volt felkeres­ni a túrái Galga-vidéke Áfész kartali kisvendéglőjét. Fel kel-* lene használni az éttermet köz- művelődési célokra is. Van már erre példa az országban. Az áfész vezetői nem zár­kóznak el, a köziművelődés dolgozóin a sor, hogy előbbre lépjenek. Zsámbokon fejeződött be a nap és hogy a sok látnivaló után még mindág friss és vi­dám legyen a hangulat, arról a zsámboki népi együttes gon­doskodott. A Győré Béláné ve­zette csoport évek óta üzleti kapcsolatban áll a Pest me­gyei Idegenforgalmi Hivatallal. Havonta négy-öt külföldi cso­port érkezik, hogy vendég­ként átmulassa és megismer­je a zsámboki lakodalmait. Jó szervezés Tíz óra körül járt az idő, amikor hazafelé indultunk az autóbusszal. Antal Teréz, já­rási közművelődési felügyelő szavai zárták a napot — A hasznos tapasztalat- szerzést, egymás megismeré­sét, és a népművelők szakmai tömörülését egyaránt segítet­te a jól szervezett tanulmányi kirándulás^ F. M. I Galgatej-jel szinte állandó te­lefonkapcsolatban vagyunk; ha értesítjük őket, azonnal szállítanak részünkre is. A Gödöllő és Vidéke Áfész kereskedelmi osztályvezetője, Kópor Istvánné: — Üzleteink egyénileg ren­delték meg a szükséges napi fogyasztási cikkeket, központi­lag csupán, de a boltok igénye szerint, a kenyeret és a halát kértük jó előre szerződésben. A mostani karácsonyra öt szá­zalékkal több kenyeret ren­deltünk az Észak-Pest megyei Sütőipari Vállalattól, noha az az igazság, hogy tavaly sem volt hiány belőle. Élőhalból húsz mázsát hordtunk szét üz­leteinkbe. F. I. állatorvosi ügyelet Csömörön, Erdőkertesen, Gö­döllőn, Isaszegen, Kerepestar- csán, Mogyoródon, Nagytar- csán, Pécelen, Szádén, Veres­egyházon 24-én 14 órától 26-án 8 óráig: dr. Szécsi László, Gö­döllő, Nagy Sándor köz 2., 26- án 8 órától 27-én 8 óráig dr. Rédling Tibor, Kerepestarcsa, Váci M. u. 2. Aszódon, Bagón, Dányban, Domonyban, Galgahévízen, Galgamácsán, Hévízgyörkön, Ikladon, Kartalon, Túrán, Val- kón, Vácegresen. Váckisújfa- lun, Vácszentlászlón. Verse- gen. Zsámbokon 24-én 14 órá­tól 26-án 8 óráig: dr. Varró Imre, Túra. Dózsa György út 2., 26-án 8 órától 27-én 8 óráig: dr. Szőke Pál, Aszód, Kos­suth u. 86. nagyobb örömére a helybeli általános iskola harmadikos és negyedikes tanulói köszöntöt­ték műsorra) a művelődési ház nvugdíjasklubjának tag­jait, Mint az eseményről Er­dős Sándor nyugdíjas tudó­sított, a községben már ha­gyomány, hogy az ünnepek előtt az iskolások színvonalas és ízléses műsorral kedves­kednek a nyugdíjasoknak, akiknek száma Pécelen meg­közelíti a kétezret. SSN 0133—1957 (Gödöllői Hírlap) lodas. Kenyér, hal, tej Felkészültek az ünnepekre Hyugdsjasok találkozója i i gatás csendjét csak a motor ál­mosítóan egyhangú duruzso- lása törte meg. Délelőtt tíz kö­rül járt az idő, amikor a haj- dúszováti művelődési ház előtt megállt a galgahévízáeket szál­lító jármű. Úttörők és felnőttek fogad­ták az érkezőket, és mindenki számára jutott tiszta, meleg öltöző. Óvodában, iskolában, szövetkezeti irodában és a ta­nácsházán, a párthelyiségben és a KISZ-klubban egyaránt öltöztek a minősítésre érkezett népdal’-.örök tagjai. Köztük sürgött-forgott Joób Árpád, ennek a rendezvénynek a fe­lelőse, a Délibáb együttes ve­zetője. Ott volt a csoportok között Hajdúszovát párttitká­ra, tanácselnöke, az iskola- igazgató, a szövetkezet veze­tői. Népdalok szerctete A galgahévíziek kezdetben kicsit idegenül mozogtak a sok csoport között. Itt adott egymásnak találkozót a Ti­szántúl valamennyi népdalkö­re. Fúrta. Derecske, Szerep, Gáborján, Sárrétudvar, Dar­vas, Debrecen, Újtikos, Léta­vértes, Polgár, Püspökladány, Konyár, Tiszacsege Vámos- pércs. Nagyhegyes, Nyíradony kórusainak sorában különös hel. et foglaltak el a galgahé­víziek. Színes népviseletük, jó­ízű palóc beszédük eleve meg­különböztette őket a hajdúsá­giaktól. De azt is látni lehe­tett, hogy a népdalok szere­teti milyen gyorsan barátok­Hideg, zord hajnal. A hosz- szan tartó téli éjszaka sötét leple borította a falut. Csak néhány családnál csörgött a vekker hajnali négykor. Sápi Miklóséknál, Mácsai Mihá­ly éknél és rajtuk kívül még vagy tíz háznál gyors mozdu­lattal gyújtottak villanyt, ne­hogy győzzön a kényelmes, meleg ágy a fáradt test fölött. Még nem volt öt óra, ami­kor a galgahévízi népdalkor tizenhét tagja elhelyezkedett az autóbuszban, és Bankó László igazgató ismertette az útirányt Próbák sora — Hajdúszovátra megyünk, hogy részt vegyünk a KÚTA, a Kórusok Országos Tanácsa és a Debreceni Megyei Műve­lődési Központ által szervezett országos népdalköri minősítő hangversenyen. Hintalan László, a kórus vezetője biz­tatóan nézett szét a még haj­nali fáradtsággal küzdő lelkes csapaton. — Meglátják, nem lesz baj. A próbák sorozata, a lelkiis­meretes,. kemény munkával járó felkészülés ma estére megtenni számunkra az elis­merés gyümölcsét Korán indultak a galgahé- vízá énekesek, de ez érthető, hisz hosszú volt az út. A csú­szásveszély, a tapadóan csif kongó hó, az itt-ott gomolygó ködfelhők nem segítették a jó hangulat kialakulását. Az autóbusz utasterében a hall­Galgahévízi népdalkor Kiváló minősítést kaptak

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom