Pest Megyi Hírlap, 1981. december (25. évfolyam, 281-305. szám)

1981-12-16 / 294. szám

ŐRI Mao A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXIII. ÉVFOLYAM, 294. SZÁM 1981. DECEMBER 16., SZERDA Ifjúsági parlament A dolgozók fele fiatal A Monorl Állami Gazdaság központjában megtartott ifjú­sági parlamenten a fiatalok megvitatták a következő évek feladatait és a munkahelyi problémáikat. Fluktuáció Kis Lajos, a Monorl Ál­lami Gazdaság igazgatója be­vezető beszámolójában biz­tatta a küldötteket a termé­keny vitára, a fiatalok hasz­nát és érdekeit szolgáló ész­szerű javaslatok felvetésére. Megígérte, hogy problémáikat orvosolni fogják —, de meg kell találni -az egyén és a gaz­daság érdekeit együtt szolgáló utat. A gazdaság 1 ezer 467 dol­gozója közül 452 a 35 éven aluli. Diplomásak közülük 36- an, középfokú végzettségűek 79-en, a betanított és szak­munkások száma 122, segéd­munkásoké 215. A felsőfokú végzettségűek több mint fele fiatal, viszont nagy a segéd­munkások aránya, amin vál­toztatni kell. Negatívan érté­kelte az igazgató a nagy fluk­tuációt: három év alatt a be­lépő fizikai munkások 50 szá­zaléka kicserélődött. Javaslatot tett, hogy tartsa­nak ismeretterjesztő előadá­sokat a környék nyolcadikosai között és ismertessék a szak­munkásképzéssel kapcsolatos lehetőségeket. A gazdaság ugyanis három szakmunkás- képző iskolával tart kapcsola­tot. Jelentős összegeket fordít a munkakörülmények javítá­sára, igyekszik korszerű gépe­ket és technológiát alkalmazni, ami lassan kiküszöböli a ne­héz fizikai munkát és növeli a termelékenységet. Az állami gazdaság igazga­tója nehezményezte, hogy a kerületi — helyi parlamente­ken a fiatalok 47 százaléka je­lent csak meg, pedig róluk volt szó, az érdekükben történt minden. A helyi parlamente­ken 54 felszólalás, illetve kér­dés hangzott el. Kis Lajos ismertette az el­múlt ötéves terv eredményeit is. amely minden területen ja­vuló, fejlődő tendenciát mutat. A termelési érték 482 mil­lióról 838 millióra, a nyereség 33 millióról 41 millióra emel­kedett. A kukorica-feldolgozó üzem 1975. évi 213 milliós ár­bevétele, 1980. évre 567 mil­lió forintra növekedett. Kivé­tel a növénytermelés, itt a termésátlagok nagyon ingado- zóak. Vitathatatlanul objektív tényező ebben a gyenge talaj- adottság és a nem kielégítő évi csapadék. Hozzászólások A beszámolót a fiatal kül­döttek felszólalásai követték. Elsőnek Rácz Zoltán KISZ- titkár szólalt fel a gépszerelő brigád érdekében, akik utol­sók lettek a brigádversenye­ken. Pedig a gépszerelők gyors munkája biztosította a trakto­rosok állandó és folyamatos munkáját a földeken. Érde­kes javaslata volt Pete Le­vente KISZ-titkárnak Gom­báról. Kérte, szervezhessenek vertikális brigádokat. Ezek fele szakmunkásokból állna, így mindenféle munkafolya­matot azonnal megoldhatná­nak. Kökényest György KISZ- titkár Csévharasztról a fiata­lok kulturális programjainak megvalósításához, kedvezmé­nyes járműmegoldásra tett javaslatot. A szerviz dolgozói az alkatrészhiány, a kátai ke­rület küldöttei a szakmunkás­hiány hátrányairól beszéltek. A küldöttek felszólalása után Tószegi János, az Álla­mi Gazdaságok Országos Köz­pontjának képviselője szólalt fel. Godó János pb-titkár el­ismerte a fiatalok kezdemé­nyezőkészségét és KISZ-mun- káját, de szintén aktívabb újításra kész fiatalokat vár a munkahelyekre. KiiSdöttválasztás Ambrus Béla szb-titkár az ötnapos munkahét bevezetésé­nek előnyeiről beszélt, kérte a fiatalokat, hogy értelmesen használják ki a szabad idő le­hetőségeit. Utolsó napirendi pontként az ifjúsági parlament résztve­vői megválasztották Márta Barnabás KISZ-titkárt, a me­gyei felsőbb szintű ifjúsági parlament küldöttjének. Monostori Istvánné Mese a meséről Mese a meséről címmel ad gyermekműsort december 19- én. szombaton délelőtt 10 óra­kor Monoron, a járási művelő­dési házban a József Attila irodalmi színpad, Lázár Er­vin meséinek a feldolgozásából. ágyasai i£ árpolitika, 1381* Az árakat alakitó tényezők A forint a hatékonyság fedezete Az árak nem szubjektív el­határozások nyomán, hanem objektív gazdasági hatásokra változnak. Az árpolitika a fel­ismert gazdasági szükségsze­rűség tudatos érvényesítésére törekszik. A fogyasztói árképzés álta­lános alapelve az értékará­nyosság érvényesítése. A szo­cialista állam az áreltérítés módszerét is tudatosan alkal­mazza: egyes termékek, szol­gáltatások fogyasztását — tár­sadalompolitikai megfontolá­sokból — kedvezményezi, má­sokét megnehezíti. Forgalmi költségek Számos fogyasztási cikk ára tiszta jövedelmet is tartalmaz, azaz a fogyasztói ár — a ter­melési és forgalmazási költsé­geken túl — a forgalmi adót is magában foglalja. A ter­mékek egy szűkebb körénél — idetartoznak például az élve­zeti cikkek — a fogyasztói ár az átlagosnál nagyobb for­galmi adót tartalmaz. A szo­cialista állam tudatosan drá­gítja az ilyen termékeket, ez­zel igyekszik korlátok között tartani ezek fogyasztását. A forgalmi adó mégsem ál­talában „luxusadó”, hanem a termékek fogyasztásával, a szolgáltatások igénybevételé­vel arányos hozzájárulás az össztársadalmi kiadásokhoz. A termékek és szolgáltatások zöménél mégis csupán a do­táció, az ártámogatás meg­szüntetése a cél. így például az alapvető élelmiszerek, az építőanyagok továbbra is for­galmi adómentesek maradnak, nem vesznek részt a közte­herviselésben, közvetett mó­don tehát a jövőben is támo­gatást élveznek. A szolgáltatások tekintélyes körében — ide tartozik pél­dául a tömegközlekedés, a A nap kulturális programja Gyömrőn, 10,30-tól és 15 órától: A Pál utcai fiúk — filmvetítés, az úttörőházban, 16-tól: a pingpongszakkör foglalkozása. Monoron, 13-tól 18-ig: a Nagy István-csoport képző- művészeti kiállítása (a Vigadó feletti kiállítóteremben). Pilisen, 17-től személygép­kocsivezető tanfolyam, 18-tól: német nyelvtanfolyam és ifjú­sági klubfoglalkozás, 19-től: a képzőművészeti szakkör: 19.30- tól: a magnós klub összejöve­tele. Vecsésen: a bábcsoport fog­lalkozása (órarend szerint), 17- től: szabás-varrás tanfolyam. Tatoékassógi éra Gyümion A magyarázat nem sokat ér? Állami gondozásban lévő felsőtagozatos gyerekekről me­sélte pedagógus ismerősöm: döbbenetes kép él bennük a külvilág értékviszonyairól, a pénz szerepéről és az árakról is. Azt hitték például, hogy egy öröklakás 3 ezer forintba kerül. Még megközelítő pon­tossággal sem tudták megmon­dani. hogy mennyi a kenyér, a tej s egyéb mindennapi élel­miszer és közszükségleti cikk ára. Vajon ez az intézet, az ál­lami otthon zárt világának a következménye? Elsősorban igen. S ha a családban élő ál­talános iskolások nem tudják? Akkor meg elsősorban a szü­lők hibája. A modern családoknál a köl­tőpénz — éppen úgy, mint az élelem és a ruha — természe­tesen jár a gyereknek, mint a család egyik tagjának — írja dr. Haim Ginott, a neves ame­rikai pszichiáter a Szülők és gyermekek című munkájában. — A zsebpénz nem a jó visel­kedés jutalma, vagy a házi munkáért járó fizetség. Neve­lési eszköz, amelynek megkü­lönböztetett célja van: tapasz­talatot nyújtani a pénz hasz­nálatával kapcsolatban, lehe­tővé téve, hogy a gyerek gya­korolhassa a választást és nö­vekedjék felelősségérzete. Ezért, ha túlságosan ellenőriz­zük. hogy mire költi a gyerek a zsebpénzt, a zsebpénz adása célját veszti. Ehelyett arra van szükség, hogy a gyerek érezze, mire szánjuk a számá­ra nyújtott zsebpénzt: autó- buszjegyre, uzsonnára, tanesz­közre stb. Ahogy növekszik a gyerek, úgy kell növelnünk a zsebpénzt is, hogy ezzel más­fajta kiadásokat is ő maga tudjon fedezni, és így másfaj­ta felelősséget is rá tudjunk ruházni: tagsági díjak fedezé­sét, a szórakozás költségeit és bizonyos ruhadarabok vásár­lását stb. A pénz értékének és szere­pének, a vásárlásnak, a beosz­tásnak, a takarékosságnak' a megértetése és megtanítása te­hát elsősorban a szülő felada­ta, de sokat tehet az iskola is. Például egy jól megszerkesz­tett és megtartott takarékossá­gi osztályfőnöki órával. Felté­tel persze, hogy ne csak ezen az osztályfőnöki órán foglal­kozzanak a kérdéshalmazzal, hanem az óra egy folyamatba ágyazódjék be, s felmérő, ér­tékelő és orientáló szerepet töltsön be. Ahogy az történt nemrégiben Gyömrőn, a 7/a osztályban. Az osztályfőnök — Aranyos Istvánné — a biológia és a föld­rajz mellett még rajzszakos is — a gyerekek szerencséjére. A tanárnő ugyanis az anyaghoz rengeteg rajzillusztrációt ké­szített. Például pénzzel foglal­kozó közmondásokat rajzolt, s a gyerekeknek ezeket kellett felismerniük. Az órát különben éneklés­sel kezdték, majd az egyik fiú — Szilágyi Gyuri — a pénz történetét ismertette. Megem­lékeztek Fáy Andrásról, a re­formkori politikusról és íróról, aki az első hazai takarékpénz­tár megalapítója volt, s Gyöm- rőhöz közel, Gombán is élt. Tizennégy ország és tizennégy pénznemet egyeztettek egy­mással versenyezve. Sok-sok emberi tulajdonság közül ki­válogatták a takarékos ember­re jellemzőket. A pénzzel, a takarékossággal, a zsugoriság­gal foglalkozó verseket mond­tak. Az egyik csoport össze­gyűjtötte, hogy mivel lehet ta­karékoskodni az iskolában, a másik azt, hogy otthon, s a harmadik pedig, hogy általá­ban a munkahelyeken. — Milyen volt ez az osztály- főnöki takarékossági óra? A rövid értékelésre Hankó István iskolaigazgató — aki természetesen ott volt — vál­lalkozott. — A takarékossági tudniva­lóknak bele kell illeszkednie az osztályfőnöki órák temati­kájába. Ez itt megtörtént. Ügy is sikerült hidat építenie az óra anyaga és a 7. osztályos tan­anyag közé, hogy például Cso­konai- és Széchenvi-idézete- ket használtak fel. Már jó volt az óra indítása, a közös ének­lés. Ebből is látszott, hogy szo­ros kontaktus van a tanár és a gyerekek között. Megfelelő arányban használták a segéd­anyagokat, illusztrációkat, az írásvetítőt például, s ezekkel változatosabbá, színesebbé is tették a negyvenöt percet. Jó példát nyújtott a tanárnő ar­ra is, hogy hogyan lehet fel­használni egy ilyen órát az anyanyelvi oktatásra, jóllehet nem magyar szakos. Nekem élmény volt az óra. Különö­sen tetszett, ahogy összekap­csolta a hazaszeretetei és a takarékosságot. A mai felső­tagozatos gyerekeknek nem­igen van szükségük erkölcsi prédikációkra. Még a magya­rázatokat sem fogadják el, ha az nincs saját élményanyaggal, gyakorlati ismeretekkel alátá­masztva. Itt a gyerekek saját maguk jutottak el, természe­tesen az órát vezető tanárnő szinte észrevehetetlen segít­ségével, az anyagból logikusan következő megállapítások meg­fogalmazásáig és kimondásáig. ★ Az általános iskolák 5. és 6. osztályában a tanterv sze­rint évente egyszer kötelező a takarékosságról osztályfőnöki órát tartani. A többi osztály­ban pedig ajánlott anyagként szerepel. Ehhez az Országos Pedagógiai Intézet az1 OTP se­gítségével óravázlatokat dol­gozott ki, s szemléltető anya­got adott. A gyömrői osztályfőnöki órát meghallgatta Sávolyi Ist­vánná, a Tanulók Takarék- pénztárának vezetője is. — Természetesen nem ez volt az egyetlen és nem is az első takarékossági osztályfő­nöki óra, amelyiken részt vet­tem. De egyike a legjobbaknak — mondta. — A Pest megyei iskolák többségében különben igen jól csinálják. Itt pedig még mi is tanulhattunk. A ta­nárnőnek a közmondásos rejt­vényhez készített rajzait elkér­tem, hogyha módunk lesz rá. akkor másutt is felhasználhas­suk. Szente Pál kommunális szolgáltatások jő része, a lakásbérlet —, nem cél, hogy a dijak maradékta­lanul fedezzék a teljes költ­séget: időről időre azonban ezeknek a díjtételeknek is követniük kell a ráfordítási arányok módosulását, mérsé­kelve az állami támogatások növekedésének ütemét. Végül: a társadalmi méltá­nyosság megkívánja, hogy meghatározott területeken, pl. az oktatási, a kulturális, az egészségügyi ellátásban, a szükségletek kielégitése ne függjön a személyes jövedel­mek nagyságától. Ilyen eset­ben a költségek növekedését az állam — egyebek között a forgalmi adó bevételeiből — fedezi. A jövedelemelosztás és -új­raelosztás fő eszközének je­lenleg már nem annyira a vállalatok megadóztatását, mint inkább az árpolitikát te­kintjük. Az árrendszer kor­szerűsítésének egyik célja — közgazdasági terminológiával szólva —, az úgynevezett két­szintűség megteremtése volt. Az 1979—80-as árrendezéssel sikerült elérni, hogy a fo­gyasztói árban a termelési és forgalmi költségek megtérül­jenek, emellett forgalmi adó formájában még bizonyos mértékű társadalmi tiszta jö­vedelem is képződjön. Hektáronkénti átlag Az 1979-es fogyasztói ár­emelés mérsékelte a költség- vetés terheit és pontosabban tájékoztatta a fogyasztót az áru értékéről, a gazdaság valóságos teherbíró képességé­ről. De az áraránytalanságok egy része azóta újratermelő­dött. A változás lényege, hogy most a szolgáltatásokra for­dított támogatás aránya a leg­magasabb (22,3 milliárd fo­rint), s az élelmiszerek (13,5 milliárddal), a második hely­re „szorultak”. A legutóbbi években első­sorban az anyag- és energia­árak emelkedésének követ­kezményeként — szinte vala­mennyi mezőgazdasági termék önköltsége növekedett. Annak ellenére, hogy a hozamok, a fajlagos termelési mutatók számottevően emelkedtek, és az üzemek költséggazdálko­dása érzékelhetően javult. A költségeken belül különösen gyorsan nőtt az amortizáció, a műtrágyák, a növényvédő sze­rek, az ipari takarmányok felhasználásának költsége — ezek messze meghaladják a termelési érték növekedésének ütemét. Egyedül a búza ön­költsége csökkent, mivel a hektáronkénti termésátlag je­lentősen növekedett. Az állat- tenyésztés termékeinek költ­ségnövekedése meghaladja a mezőgazdasági átlagot. Az önköltségváltozásokkal összefüggésben emelkedtek a mezőgazdasági termékek ter­melői, felvásárlási árai: 1980- ban 11,4 százalékkal, 1981-ben várhatóan további 5 százalék­kal. A termelői, felvásárlási árak kialakításakor a költség- növekedésnek csak egy részét vették figyelembe. A teljes költségnövekedés 20—25 szá­zalékát az üzemek gazdálko­dásuk javításával, a termelés­ben meglevő tartalékok kiak­názásával kell ellensúlyozni. Növekvő dotáció Milyen mértékű fogyasztói árszínvonal-növekedésre szá­míthatunk? Az 1979—80-as esztendők mintegy 9—9 száza­lékos árszínvonal-emelkedése rendkívüli intézkedések követ­kezménye. (Az 1979. júliusi intézkedésekhez hasonló mér­tékű áremelés a tervek sze­rint a jövőben nem ismétlődik meg.) 1981-től visszatértünk az ármozgások korábbi, vi­szonylag mérsékelt pályájára: az évi 4,5—5 százalékos nö­vekedéshez. Ez megköveteli, hogy a szükséges árintézkedé­seket halogatás nélkül, min­dig időben hozzák meg. Ha az árakat folyamatosan a változó költségviszonyokhoz igazítjuk, megelőzve az ár­aránytalanságok elhatalmaso­dását, a következetes fogyasz­tói árpolitika viszonylag kis lépésekkel, fokozatosan kiala­kíthatja az értékarányos ára­kat, illetve elkerülheti az újabb aránytalanságok kép­ződését, az 1979. júliusihoz hasonló nagyobb méretű és széles körű drágulásokat. Vajon az élvezeti cikkek árai vagy a luxusadók emelé­sével nem lehetne fedezni az alapvető fogyasztási cikkek növekvő dotációs terheit? Át­menetileg elodázhatjuk a nagy horderejű, társadalmi, politi­kai súlyú árintézkedéseket, de az állami támogatások, az áraránytalanságok halmozódá­sát, az árak módosítását nem kerülhetjük el. A dotáció gyarapodása ugyanis idővel pazarló fo­gyasztáshoz, ellátási zavarok­hoz vezet. Következésképpen nem csupán a költségvetés te­hermentesítése a feladat, ha­nem az árak tájékoztató sze­repének érvényesítése, a tár­sadalmilag igazságos elosztás, a kiegyensúlyozott ellátás is. Az áralakulást, s vele együtt az évi átlagos áremelkedés ütemét végeredményben a ter­mékek, a szolgáltatások gaz­daságossága, versenyképessé­ge szabályozza. Hogy egy terméknek mennyi lesz az ára, az alapvetően a termelés során dől el. Ha a hazai munka hatékonysága kellő mértékben javul, s elejét vesszük a külkereskedelmi cserearányok romlásának, ak­kor a népgazdaságra neheze­dő inflációs nyomás kivédhe­tő. Döntő, hogy az ésszerűbb, takarékosabb, fegyelmezettebb munka és ne az áremelés le­gyen a jövedelemtöbblet-szer­zés alapja. Jobb munkával Változatlan követelmény: minden kiáramló vásárlóerő­nek, fejlesztési alapnak le­gyen szilárd árufedezete. Csak ez a biztos árufedezet szava­tolhatja a forint becsületét, vásárlóerejét, a zavartalan el­látást. Az árufedezet azon­ban napjainkban már nem csupán árutömeget, hanem választékos, jó minőséget, kor­szerűséget és megfizethető árat jelent. Másként fogalmazva: a fo­rint viszonylagos értékállan­dóságát kellő hatékonysági fe­dezet szavatolja. (Ahogyan az elért életszínvonal megőrzé­sének is hatékony munka a feltétele.) A forint becsülete, értéke tehát a munka, a gaz­dálkodás színvonalától függ. Mert a piacon a vásárlás so­rán a termelésben elért ered­mények realizálódnak. Kovács József Birkózás Úttörő-olimpia Szép sikert ért el a területi úttörő-olimpián a monori Lu­kács György, aki az 53 kilo­grammos súlycsoportban a má­sodik helyen végzett. Csoport­jában tíz induló volt, Lukács remekül birkózott, négy győ­zelme volt, egyetlen vereségét az első helyért vívott küzde­lemben szenvedte el. Lukács eredménye alapján résztvevője lesz az e hó 20—22 között Túrkevén megrendezés­re kerülő országos úttörő­olimpia döntőjének. A másik résztvevő Dömö­tör Zsolt hatodik helyen vég­zett a 49 kilós súlycsoportban. O. Gy. Varrónőket felveszünk Nyáregyháza, Dózsa György út 5. sz. alatti varrodánkba. Január elsejétől ötnapos munkahét. Jó kereseti lehetőség. A betanítási időre havi bért fizetünk. Jelentkezni lehet o varrodában, 6 és 14 óra között Gondos Györgynénél. Ce-léd és környéke Háziipari Szövetkezel ISSN 0133—2651 (Monorl Hírlap)

Next

/
Oldalképek
Tartalom