Pest Megyi Hírlap, 1981. december (25. évfolyam, 281-305. szám)

1981-12-16 / 294. szám

Elhunyt Farkas Aladár

Az MSZMP VI. kerületi Bizottsága, a Művelődési Minisztérium, a Magyar Partizán Szövetség és a Művészeti Szakszervezetek Szövetsége tájdalommal tudatja, hogy Farkas Aladár, a Szocialista Hazáért Érdemrend kitüntetettje, Munkácsy-díjas szobrászművész, érdemes művész, életének 72. évében elhunyt. Végső búcsúztatása december 22-én 13 órakor lesz a Mező Imre úti temető díszravatalozójában.

Farkas Aladár Újpesten született kilancgyenmekes munkáscsaládban. Munkásként tanult szobrásza tot. Első kiáEí- tását 1936-ban Budapesten rendezték meg. Később Párizsban tanult, ott lett a Francia Kommunista Párt tagja. Hazatérése után részt vett az illegális KMP vezetésével működő szocialista képzőművészek csoportjának újjászervezésében. 1942-ben büntető- sízázadidat Ukrajnába vitték, ahol hadifogságba került. Hazatérése után bekapcsolódott a képzőművészeti élet megszervezésébe.

1948 óta volt tagja a szak- szervezet központi vezetőségének, valamint a partizán szövetségnek. A munkásőrség alapító tagjai közé tartozott, s részt vett az MSZBT, a Béketanács, valamint a Hazafias Népfront munkájában.

A felszabadulást követően számos szobrát állították fel Budapesten és vidéken. Legismertebbek kisplasztikái sorozatai, amelyek a koreai háborúról és a vietnami nép szabadságharcáról készültek. Alkotásai hazai és külföldi múzeumok megbecsült művészeti értékei.

Tangl-emlékülés

Bensőséges ünnepség színhelye volt tegnap délelőtt az Állattenyésztési és Takarmányozási Kutatóközpont herceghalmi Takarmányozási Kutató Intézetének központi épülete. Az egykori tanítványok részvételével emlékülést rendeztek dr. Tangl Harald halálának 10. évfordulója alkalmából. Az ülést megelőzően leplezték le a tudós kutató szobrát, Melocco Miklós alkotását.

Keserű János főigazgató megnyitó beszéde, majd a személyes hangú visszaemlékezések után különböző témákban hangzottak el előadások, végezetül a jelenlevők megtekintették az intézetben megnyitott Tangl-emlék- szobát.

MEGÉLNI A VILÁGOT

Tutanhamon Nagykőrösön

A harmadikos Bíró Péter aligha gondolta, hogy egyszer ő fogja alakítani a vele egykorú fáraójelöltet, Tutanha- mont. A jelenet négyezer évvel később követte az eredetit. A nagykőrösi művelődéstörténeti játszóházban ezerki- lencszáznyolcvanegy decemberének második szombatján kelt életre az ókori Egyiptom jeles ünnepe. Megidézői általános iskolás diákok voltak. akiknek a történelem nem megsárgult lapokat jelent, hanem életet, mindennapi gyakorlatot

Fejtámla

és légycsapó

— Nézze csak, hogyan játszanak — mutatott Raffael Istvánra, Illés Zsoltra Margitka néni, vagyis dr. Békéi Lászióné. — Megélik azt a világot, amiről beszélnek, olvasnak.

A budapesti középiskolai tanárnő hetente kétszer utazik Nagykőrösre, hogy az Ifjúsági Klubházban vezesse az általános iskolások foglalkozásait.

Beszélgetés közben egy egyiptomi írnoklány lédús édességet: dinnyét kínált. S hogy a játszóház programjánál maradjunk: az örökké sztorizó krónikás-helytörténész, Hérodotosz meg arról elmélkedett a magnószalagon, hogy miért egészséges a szárnyasok fogyasztásra nyársról.

— Csak ülök és mesélek — mondotta volna Vitray, ha errefelé hozza a sorsa. Megtette helyette Gábor István — epidiaszkóppal. Képekkel és élőszóval magyarázta, hogy a mi autóinkban nincsenek olyan díszes fejtámlák, mint voltak Tutanhamon udvarában, s hogy a legyek ellen színarany csapókat használtak. Megmutatta a fiókos szekrény ősét, a magas lábú ládát, miközben arra is futotta az idejéből, hogy megemlítse: a piramisoknál használt legkisebb kő súlya ma megegyezik két és fél személyautó kilóinak a számával.

Dr. Békéi Lászlóné elégedetten szemlélte tanítványait. Nem győzte hangsúlyozni, hogy amit a gyerekek elmondanak, azt mind saját maguk bányászták ki a könyvek lapjairól. O csak beszélt az egyszerű emberek életéről, az öltözködésről, az étkezési szokásokról, a kézművességről, s lám, egy délután keretében most egyszerre minden megelevenedik.

Vízgyűjtő a konvektornál

Aki véletlenül belesett az ajtón, az az első pillanatban nem tudta, hová került. Illusztrált színpadi történelem- órára vagy előrehozott farsangi maszkabálba csöppent?

A firtató kérdésre a legilletékesebbek válaszoltak azzal, hogy képességüket és készségüket próbára tették. Úgy is, hogy végigélték az egyszerű emberek és az uralkodók sorsát, s úgy is, hogy a saját jegyzetelésén, tanuláson túl

gyékényt fontak, agyagból városok makettjét formálták.

A bejáratnál, a konvektor előtt, a linóleumpadlón a hatodikos Szabó Zoltán és Kerékgyártó Péter a teraszos földműveléshez vízgyűjtőt készített. Ahogy lapították, tömörítették az agyagot, azért a többiekre is odapillantottak, hol tartanak a gyékényfonással, a raffia szövésével.

— Csak jó munkát érdemes csinálni, különben mi értelme lenne az egésznek — mondták felnőttesen, s feljebb húzták fehér kézelőjüket, hogy ne piszkítsa be az agyag.

Osztálytársuk, Pesti Csaba bőrvödört ügyeskedett, legyen mivel a teraszra emelni a vizet. S hogy elkészült a makett, lehetett folytatni a játékot, akár csak a bőrből varrt krokodillal, avagy azzal a kígyóval, amely szintén szereplője volt Tutanhamon megkoronázásának.

Harmadik órája játszottak a klubházban, és a gyerekek még mindig kérdezősködtek.

— Pista bácsi, hogyan csináljam? — szaladtak a Gödöllőről érkezett Virág Istvánhoz, aki a gyékényfonás mesterségének titkaival ismertette meg őket.

— Ezeket a fogásokat a mai élet már másképpen oldja meg

— mondta a gyakori vendég.

— Mi rekonstrukciónak szánjuk, hiszen a régi Egyiptomban így is szőhették, fonhatták a halotti leplet.

Mármint magát az anyagot. Ám Abu Szimbel'oen, Karnak- ban,' Memphiszben aligha fel- fordított iskolapadokon készült a növényi kelme. Nagykőrösön az ötletesség törvényt bontott. Végül is a megvalósuló termék volt a cél.

Szentjánoskenyér a határból

Vadnai Györgyék a fiúkkal érkeztek a játszóházba. A negyedikes Zsolt gyékényt szőtt. Ha nem resteilte volna, talán az édesapja is beszáll a mesterség gyakorlásába, olyan érdekesnek tartotta ezt a délutánt.

— Amit itt láttunk, az meghaladja a mi ismereteinket — mondták a szülők. — Éppen ezért másoknak is ajánljuk, hogy eljöjjenek. Csak ámultunk, hogy mi mindent tanulnak itt megfelelő szakértelemmel a gyerekek.

Azért a szülői segítség sem hiányzott. Ó-Egyiptom szombat délutáni megidézése előtt pár perccel lihegve szaladt be egy apuka: meghozta az any- nyira áhított szentjánoskenyeret. A termést az egyik határbeli fáról szedte le. és sietett vele, hogy mint Egyiptomban, főzelékbe mártva kósolják meg a népek.

Az ifjúsági klubház egyiptomi táborhoz hasonlított. Horváth Gábor romváros terepasztala mellett Fehér József labdákat varrt, hogy utána zsonglőrösködhessen. Mások babákat öltöztettek, s gyakorta előszedték Kákossy László professzor Ré fiai című könyvét, meg a Tutanhamon- ról szólót. Margitka néni meséi mellett ezekben leltek forrásanyagra a gyerekek, s a tanulságokat már játszi köny- nyedséggel fogalmazták meg maguknak és társaiknak.

Tanulva

játszanak

Dr. Békéi Lászlóné narrátorként vezette a foglalkozást. Később hírnökként tudósított arról, melyik tereimben mi történik. Helybéli segítőtársai, Althammer Károlyné napközis nevelő és dr. Mocsár Zoltánná magyar—történelem szakos tanárnő hol itt, hol ott tűntek fel. Mindig a gyerekek között voltak. A diáksereg a város valamennyi iskoláját képviselte, így hát nemcsak egy elit bemutatója volt az az előadás.

— Előadás? — kérdezett

vissza dr. Mocsár Zoltánná. — Sokkal többről van itt szó! A gyerekek megismerik a régmúlt hétköznapok életét, tehát könnyebben vonnak le követ keztetéseket. Tájékozódnak a szakirodalomban, jártasak lesznek a forráselemzésben, s a kifejezőkészségük is gazdagodik.

A múlt megidézése mellett alighanem ez a hetente kétszeri foglalkozások, a művelődéstörténeti játszóház lényege, Láttuk, hallottuk: minden gyerek önállóan mondott véleményt, magabiztosan mozgott a dobogón, és játék közben is a termekben. Ezért aztán nehezen széledtek szét. Még este hatkor is úgy tűnt, mintha mindig játszva tanulnának. Éppen-ezért nemcsak ültek és meséltek: átélésükkel önmaguk számára is érdekessé tel ték a történelmet.

Molnár Zsolt

KIALL1TOTERMEKBOL

Múltra, jelenre tekintve

f A Mongólia művészetét be- í* mutató kiállítás a Műcsarnok- ban látható január 3-ig, Fett !j Jolán Munkácsy-díjas textil- í- művész tárlata december 20-ig ^ tekinthető meg a Pest megyei ^ Oktatási Igazgatóságon (Buda- í pest XIV., Amerikai u. 96.).

Színek

pompája

E múltra, jelenre tekintő bemutatkozáson meggyőződhetünk arról, milyen jelentős Mongólia művészete. Pazar színek urálják a buddhista selyembrokátokat. A bronz Buddha kéztartása az orvoslásra utal. Érdekesek a tekercsfestmények is, színei ásványi festék alkalmazásával születtek. Mesteri kézre vallanak az iparművészeti tárgyak: a koránból, elefántcsontból, ezüstből készült női fej- és ruhadíszek, kések, edények.

A mai mongol képzőművészet értékrendje megosztott. Naturalista részletesség váltakozik nagyvonalú megoldásokkal. A jó és eredeti festmények közül kiemelkedik P. Baldandordzs A fenséges E;- denet című alkotása, amely panorámaméreteivel, színeinek izzásával Csontváry képeihez köthető.

A Mongóliából érkezett anyag mellett a tárlaton a Hopp Ferenc Kelet-Ázsiai

:W'

HI i; I; ;- ■

vmsBmm

Somogyi István: Tavaszvárás

Múzeumban őrzött régészeti emlékeket is bemutatják. Remek fametszetek, bronz pecsétnyomok, övveretek, sárká- nyos szíjvégek, tükrök láthatók a gyűjteményből. Igen becses emlék egy férfi bársonyból, selyemből, szarvasbőrből készült díszöltözete, a hozzá tartozó kígyóbőr borítású íjjal és lófejes hegedűvel.

Fegyelmezett

árnyaltság

Fett Jolán gondosan kimunkált és szemléletileg is meghitten előkészített faliszőnyegei mértéktartó színrendjükkel és választékos vonalvezetésükkel érik el hatásukat. Az alakos kompozíciók is jól megoldottak. Kiemelkedően gazdag a Nap című faliszőnyeg visszafogottan színes rendszere, amely fegyelmezett árnyaltságával gyönyörködtet.

Horváth Márton üvegei a Csók István Galériában részesítették élményben a látogatókat. A művész finom rezdülésű variációkban valósítja meg elképzeléseit. Takarékosan bánik a motívumokkal. Sorozatai kettős, hármas,

olykor ötös ikerpárhuzamokra, műcsaládra oszlanak. A visz- szafogott színek finomságban megjelenő nemes formák a mesterség magabiztos tudásáról győzik meg a látogatókat.

Líra

e9 ecset

Bizonyára nagy érdeklődés

fogja kísérni a költő Bari Károly képkiállítását a bagi művelődési házban, amely december 16-tól január 14-ig tekinthető meg. Bagón egyébként Somogyi István festő kiállítását láthatta a közönség. Azokat a képeket, amelyeket Püspökhatvanban is bemutatott az alkotó. Kiállításait rendre új képekkel frissíti a művész. Most különösen a Tavaszvárás című kép izzó napgömbje és madara váltott ki érdeklődést.

i

Monoron tekinthető meg a helybeli galériában a Nagy István csoport őszi tárlatának retrospektív anyaga. A kiállítás, amelyet októberben Ócsán is bemutattak, azt jelzi, hogy Pest megye déli részén is fellendülőben van a festők, grafikusok tevékenysége.

Losonci Miklós

ZENEI PANORAMA

Orgona és kórus

Telt ház előtt került sor az Országos Filharmónia idei második bérleti hangversenyére Vácott, á Bartók Béla Állami Zeneiskolában. A közönség hűsége annál inkább örvendetes, mivel a novemberi első orgonaest nem volt sikeres. A szólista — a várakozástól eltérően —, fáradtan szólaltatta meg terjedelmes műsorát. A jelenlévők számára csupán a közreműködő városi KISZ-kórus jelentett akkor igazi művészi élményt.

A decemberi koncert szólistája Peskó György orgonaművész volt. Műsorát a XVII. század kiemelkedő mesterének, Buxtehudénak fisz-moll Prelúdium és fúga című darabjával kezdte, felcsillantva a barokk mű sokszínűségét. Ennek a századnak a zeneszerzője az olasz Albinoni is, aki több műfajban maradandó darabot alkotott. Adagio című műve éneklőén szólalt meg Peskó György előadásé1 ban.

RÁDIÓFIGYELŐ

EMBERMESÉK. Lengyel Nagy Anna történetei, melyeket hangszalagjára jegyzett fel, nem a képzelet szülte lelemények, hanem a való életből ellesettek. Hősei itt járnak közöttünk, hús-vér emberek.

Ez a felnőtteknek szóló közel egyórás mesedélután, majd mindegyik epizódja sajátos példázatokat hordoz magában, s szinte csak a fülünkbe súgja a tanúlságot.

Mint például annak a fiatal zöldségesnek a históriája, akinek egy szombat este a nyakán maradt hatvan csomag retek. Sajnálta kidobni — hiszen hétfőre eladhatatlanná válik —, ezért felkerekedett, hogy egy közeli szociális otthon lakóinak ingyen és házhoz szállítva örömet szerezzen. Legnagyobb meglepetésére pórul járt, mivel a portás értetlen bizalmatlansággal fogadta, és jóformán elzavarta. Mivel azonban a közelben két hasonló intézményről is tudott, nem csüggedt. A harmadik helyen végül elért annyit, hogy egy sarokba leszórhatta adományát. Az eredmény: fáradtan és főleg csalódottan tért aznap nyugovóra.

Egy másik történetben viszont már egy egész élet- utat követhettünk nyomon. Főszereplője ismert. ember, az érdi Benta völgye Tsz elnöke, Dékány István. Számomra ennek a mesének a példázata az, hogy miként tudta legyőzni éppen a bizalmatlanság hétfejű sárkányát egy forrongó, alakuló közösségben.

Nem volt könnyű dolga, 1955-öt jegyzett a naptár, amikor pártmegbízatásból Érdre került, ahol a szétzilált tsz- ben középkori állapotokat talált. Beleértve az emberek szemléletét is. Gyanakvó pillantásokkal méregették a fővárosból jött idegent. Körültekintően kezdett hozzá, nem hamarkodott el semmit. Lassan kóstolgatta az embereket, ismerkedett velük családban, fehér asztal mellett, sportpályán. Kerülte a parancsolgatást, beállt a sorba, együtt dolgozott a többiekkel a földeken. Lassan megtört a jég. Baráti kapcsolatok szálai szövődtek, ám nőtt a tekintélye is. Az eredmény nem maradt el. Igényes tagság alakult ki. A közös munkát az eredmények igazolták. Ezután pedig

már embermesének egy új fejezete kezdődött...

MŰVÉSZET ÉS IPAR. Ez

a két szó egymás mellett sokak füle számára bizonyára gyanúsan cseng. Gondolják: az egyik kizárja a másikat. Nem egészen így fest a dolog. Ezt bizonyította Nagy István riportja, aki az Ózdi Kohászati Üzemek által meghirdetett képzőművészeti pályázat alkalmából beszélgetett alkotókkal.

Többen elmondották, hogy rendkívül nagy segítséget jelentenek azok az üzemek és termelőszövetkezetek, amelyek vállalják a mecénás szerepét. Ezután megnyílik a sokak számára ismeretlen műhelyek világa. A szokatlan élmények, az új benyomások pedig nem vesznek kárba. A beszélgetés, során egyebek közt felvetődött, hogy a változó világ más és más formákat igényel; az már az alkotó tehetségén múlik, miképpen találja meg és használja fel művészetében.

Ugyanakkor a munkások számára sem múlik el nyomtalanul a művészek jelenléte az üzemben. A kialakuló kapcsolatok révén egyre több értője és élvezője támad az alkotásoknak. Hogy ez nemcsak jámbor óhaj, azt az elhangzott ózdi példák is igazoliák.

Sz. E.

A váci Vox Humana Kórus, Makláry József vezényletével és Rostetter Szilveszter orgonakíséretével két szerző azonos témát feldolgozó vegyeskarát mutatta be. Már ezért is érdekes Volt ezt a két Mag- nificatot a kórus repertoárjára felvenni, hogy érzékelni lehessen az olasz Viadana és a német Vulpius egyházzenéje közötti különbséget, illetve párhuzamot. A két műből szép részleteket hallhattunk ezen az előadáson. Mindenekelőtt a Vulpius-kompozíció zárótétele, a Glória volt magával ragadó.

Az est első részének befejező számát ismét a szólista előadásában élvezhettük. Johann Sebastian Bach g- moll fantázia és fúga című opuszát hatásos megfogalmazásban hallgattuk. Egyedül a fúga zárótémájának apróbb ritmushibáit említhetjük meg elmarasztalóan.

Karácsonyi hangulatot idézett César Franck Pastorale című művének bemutatásával Peskó György, a szünet után, majd Liszt egy ritkán játszott darabjával, az Ave Mariával folytatta hangversenyét. Ezt követően a magyar mester Rosario című vegyeskarát a Vox Humana szólaltatta meg. Az öröm, a bánat, a dicsőség hangjai maradéktalan szépséggel csendültek fel.

Kodály Zoltán zeneszerzői műhelyét a Balassi Bálint elfelejtett éneke című kórusmű képviselte a műsorban. Vác nagymúltú együttese olyan magabiztos könnyedséggel énekelte ezt a komoly erőpróbát jelentő darabot, hogy a közönség alig akarta őket leengedni a színpadról.

Az est záró orgonamuzsikája is különleges csemegét ígért: Liszt Dante című darabjával fejezte be igényes, virtuozitást, elmélyültséget, komoly művészi felkészültséget bizonyító műsórát Peskó György orgonaművész.

Külön kell szólnom a műsorvezetésről. Azt hiszem, az a jó zenei útimarsall, aki kevés szóval a lényegre irányítja a figyelmet, hagyja a zenét, az előadót „belemagya- rázás” nélkül érvényesülni. Máriássy István személyében ilyen műsorvezetőt ismerhettünk meg.

Pintér