Pest Megyi Hírlap, 1981. december (25. évfolyam, 281-305. szám)
1981-12-16 / 294. szám
^á/pP ír 1981. DECEMBER 16., SZERDA Emlékezés Sebes Istvánra Sebes István, a magyar forradalmi ifjúsági és munkás- mozgalom kiemelkedő személyisége születésének 75. évfordulója alkalmából koszorúzá- si ünnepséget rendeztek tegnap a Mező Imre úti temető munkásmozgalmi panteonjában. Az MSZMP Központi Bizottságának nevében Gyöngyösi István és Szerényt Sándor koszorúzott. A KISZ Központi Bizottsága nevében varga László és Malomsóki Klára, a Magyar Partizán Szövetség képviseletében Sárközi Sándor és Petrák Ferenc, a Külügyminisztérium nevében Szarka Károly és Somogyi Gyula helyezte el a megemlékezés koszorúit. Elhozták a tisztelet, a kegyelet virágait a család tagjai, tisztelői, volt munkatársai. Az ünnepség az Internacio- nálé hangjaival ért véget. Az ifjúság lakáshelyzetéről Ülésezett a KISZ KB Tegnap ülést tartott a KISZ Központi Bizottsága, amelyen részt vett és felszólalt Havasi Ferenc, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára, valamint Craveró Róbert, az Országos Tervhivatal elnökhelyettese. A testület meghallgatta Fejti Györgynek, a KISZ KB első titkárának tájékoztatóját az MSZMP KB december 3-i üléséről. Ezt követően Juhász Andrásnak, a KISZ KB titkárának előtérj esztésében megvitatták az MSZMP KB-nak és a Minisztertanácsnak a lakásépítés, -fenntartás, -gazdálkodás és -elosztás fejlesztéséről szóló irányelveit, majd határozatot fogadtak el a KlSZ-szervek- nek és -szervezeteknek az ifH úsz esztendő alatt mindössze hat kilogrammal növekedett a megyeben az egy főre számított fogyasztás zöldségfélékből, amit aligha tarthatunk elégedettségre okot adó eredménynek. Főként akkor nem, ha figyelembe vesszük azt a sokféle buzdítást, amely írásban és szóban arról igyekezett meggyőzni a jámbor állampolgárt, mennyire egészséges a több zöldség beiktatása az étrendbe. Az agitáció nehezen boldogul a szokásokkal, még nehezebben azokkal az ellentmondásokkal, amelyek a zöldségtermesztésben és -forgalmazásban hosszú évek óta jelen vannak, alig enyhülnek. Ezért azután érthető, hogy az előrejelzések szerint a század végére sem lesz nagyobb ez a fogyasztási mutató, mint 95—100 kilogramm fejenként. Ami még mindig meglehetősen távol van jó néhány más ország jelenlegi fogyasztási színvonalától. Országosan az első vonalban áll a megye, ami a zöldségfélék termesztését illeti, hiszen itt szedik föl a földekről a káposzta negyedét, tetemes a paprika- és paradicsomtermesztés is, ahogy a zöldborsó szintéin az. A legutóbbi években 17 és 19 ezer hektár között ingadozott a zöldségfélék termőterülete a megyében, ám mert sok baj volt és van az értékesítéssel, gondoljunk csak például a káposztára, nem csekély azoknak a közös gazdaságoknak, Kistermelőknek a száma, akik fölhagytak ezeknek a növényeknek a vetésével, gondozásával, s közismert tapasztalat: az egyszer abbahagyott tevékenységet nagyon nehéz az érintett helyeken föltámasztani. Tévedés lenne tehát pusztán a konyhai konzervativizmust okolni a fogyasztás lassú növekedéséért; része van abban a termelés ellentmondásosságának is. Annak például, hogy a háztáji és kisegítő gazdaságokban megtermelt zöldségfélékért olykor kapkodnak a különböző felvásárlók, máskor meg fitymálva hagyják a kitűnő árut is elpusztulni, nemhogy a minőségileg gyatrábbat, ám fogyasztásra nagyon is alkalmasat. Ennek nyomán az ár"k az elfogadhatónál sokkal nagyobb ingadozásokat mutatnak a kiskereskedelmi és a piaci értékesítésben, aligha véletlen tehát, hogy a megyében éppen a munkásosztályhoz tartozó háztartások köitik a legkevesebbet — egy főre számítva — zöldségfélékre kisebb ez az összeg még a nyugdíjasok háztartásai által kiadottnál is. Vannak hagyományosán kiemelkedő zöldségtermesztő területei a megyének — elsőként a gödöllői, majd a nagykátai, és a monon járás legtöbb települése —, ám nagy hiba lenne a szántóföldi zöldségtermesztést összemosni a kiskertekben folytatott ilyesfajta tevékenységgel. Kiskertekben ugyanis szinte a megye minden részén termesztenek zöldségfélét, nemcsak saját fogyasztásra, hanem — természetesen kis mennyiségekben, a saját felhasználáson felüli részt értve ezen — értékesítésre, azaz áruként is. Elég, ha arra hivatkozunk: a megyében 140 ezer (!) háztáji és kisegítő gazdaság található, azaz föltéte- lezhetően ennyi családnál terem valami a saját konyhára és valamennyi eladásra is. Ami már bizony tétel, nem akármilyen meiiy- nyiség, árutömeg. Meghökkentő éppen ezért, mennyire csekély szervezettség, figyelem, tartós gondosság köríti a termelésnek ezt a terepét, mintha nem osztana és szorozna az ellátásban. Gyakran a íölvásárlók szinte kegyként gyakorolják kötelességüket, aligha véletlen, hogy többszöri, miniszteri beavatkozásra volt szükség — meggyőződésünk: lesz szükség a jövőben is — ahhoz, hogy a megtermelt áru eljusson a vevőhöz. Aminek keserves következményeit a termelési kedvben jól tapasztalják a megye országosan is híres kertbarátkörei, például a dunakeszi. N em a dolgok végén kell tehát nekikezdeni a változtatásoknak, nem a háziasszonyt célba véve lehetséges a kívánatos irányban mozdulni. Igaz, étkezési szokásainkban sokszorosan szerepet játszik a hagyomány, ám észre kell venni: ezeket a hagyományokat a piaci, üzleti áruellátás visszatérő ellentmondásai is fönntartják. Idén a tavalyihoz képest jobb, olcsóbb volt a zöldségpiac, ám éppen a bőségesebb termés miatt sokasodtak a felvásárlási, árutovábbítási viták nemcsak a kistermelőkkel, hanem a szántóföldi termesztést folytató nagyüzemekkel is. Félő, hogy ezeknek a vitáknak a következménye jövőre a piacon válik mérhetővé... A háztartások összes élelmiszer-kiadásainak 17—19 százalékát teszik ki a zöldségfélékre és a gyümölcsre fordított forintok. Ami nem döntő arány akkor, ha mondjuk, a hús, a tej, a tojás ötvenszázalékos részesedéséhez viszonyítjuk, ám döntő ez a szerep akkor, ha a közérzet szemszögéből nézzük. Mert tapasztalatok bizonyítják: a piaci benyomásoknak meghatározó szerepe van a fogyasztás egészének megítélésében. Mészáros Ottó júság lakáshelyzetének javításával kapcsolatos feladatairól. Az irányelvekről kialakított véleményét a Központi Bizottság megküldi a Minisztertanácsnak. Ezután Kovács Jenőnek, a KB titkárának előterjesztésében a testület megtárgyalta és elfogadta a KISZ KB 1982. évi üléstervét. A Központi Bizottság a jövő év folyafnán egyebek között megtárgyalja ,az ifjúsági szövetség tevékenységéről a munkásfiatalok és a mezőgazdasági fizikai dolgozó fiatalok, a tizenéves korosztály, valamint az egyetemista és főiskolás fiatalok körében szerzett tapasztalatait. A következő évben kerülnek napirendre á KISZ tudatformáló tevékenységével, az eszmei, politikai nevelő munkájával összefüggő kérdések, valamint a KISZ feladatai a műszaki-technikai fejlesztés meggyorsításában. Új távlatokat nyit az élelmiszeriparbmk Inkább gátolta, mint segítette Az élelmiszeriparban 1980. július 1-én jelentős szervezeti változások kezdődtek el. Az egy-egy szakágazatot felölelő tröszti formát több ágazatban önálló vállalati gazdálkodás váltja fel. Javában folynak az előkészületek arra, hogy 1982. január 1-től a sör-, a baromfi- és a konzervipari trösztök vállalatai is önállóan gazdálkodjanak. Az ezzel kapcsolatos kérdésekre Pecze Béla, a Pénzügyminisztérium osztályvezetője válaszolt. Q Mikor és miért fogalmazódott meg a trösztök átszervezésének gondolata? — Az élelmiszeripari vállalatok önálló működésének megteremtése már a gazdasági reform bevezetésekor is felvetődött, megoldásának azonban abban az időben nem voltak meg sem az irányítási, sem a gazdasági feltételei. Tröszti irányítás mellett a belföldi ellátást és az exportot is jobban lehetett szervezni. A vállalatok műszaki, gazdasági felkészültsége között nagy A papír mesterei lesznek ■ ■ . m A dányi Magvető Tsz kókai papírfeldolgozója fél éve üzemel. Nyolcvan féle papírárut — dossziét, nyomtatványt, albumot, blokkot — készítenek. A lányok asszonyok még csak gyakorolják a munkát, de gazdasági eredményeit tekintve már a legjobbak közé tartoznak, Erdő.ii Agnes felvétele volt az eltérés. Az árrendszer rugalmatlansága miatt a jövedelmezőség széles határok között szóródott. Mivel a vállalatok. gazdasági önállóságát csak széles körben, differenciált pénzügyi támogatással lehetett volna megteremteni, a pénzügyi szervek sem ragaszkodtak a vállalati önállósághoz. Az elmúlt 10 évben az élelmiszeripar jelentősen fejlődött. Csökkent a vállalatok műszaki, technológiai felkészültsége közötti különbség, az árrendszerben fokozottabban kifejezésre jutottak a ráfordítások. A szakágazatok többségében létrejöttek a vállalatok önálló gazdálkodásának feltételei. A pénzügyi elemzések azt mutatták, hogy bár a jövedelemszabályozási rendszer a hatékonysági követelményt helyesen fogalmazza meg, ennek trösztön belüli érvényesülését a belső szabályozás korlátozza. Ezért már a hetvenes évek vége felé felmerült — változatlan szervezet mellett — a vállalatok közvetlen költségvetési kapcsolatának megteremtése. A gazdasági feltételek szigorítása azonban olyan követelményeket támaszt, amelyeknek az élelmiszeripari vállalatok többsége csak akkor tud eleget tenni, ha nagyobb az önállósága. A Mondhatni úgy is, hogy utólag könnyű okosnak lenni? — Nem erről van szó! A trösztök az élelmiszeripar termelésbővítő fejlődési szakaszában pozitív szerepet töltöttek be. Az extenzív fejlődést követő intenzív szakaszban azonban a hatékonyságnövekedést a tröszti szervezet — néhány kivételtől eltekintve — inkább gátolta, mint segítette. A Lehet-e már kedvező változásokról, eredményekről beszélni! Együtt lélegzik a vállalattal... Harminckét éve ugyanit Könnyű a festő dolga, aki naponta nézegeti modellje vonásait, s lassan kerekedhet- formálódhat képe a vásznon. Bezzeg a tollforgató olykor néhány órás beszélgetés alatt kísérli meg a megismerést, majd egy arc emberközelbe vetítését. Szerencsére, a portré színeinek kikeveréséhez, természetesen az újságíró is segédeszközökkel élhet. Lássuk, miként vélekednek dr. Zoltánka Viktornéról, a Pest megyei Állami Építőipari Vállalat gazdasági igazgatóhelyetteséről jó ismerői, legrégibb kollégái. Nyílott ßjtokról Szaktekintélynek tartom, mondja Rehák Sándor, a szakszervezeti bizottság titkára. Vállalatunk valóban a második otthona, 32 éve jár ide naponta. Azt hiszem, kevesen akadhatnak a központban. akik ne szeretnék. Apróság, hogy kimegy meglátogatni az ágynak esett portásnénit, és hogy soha el nem felejti a beosztottjai névnapját? Igen, az, de, segítőkészség jellemzi. — Nálunk aztán jó kezekben van a gyengébb nem. Zoltánkáné — mi csak Cilinek hívjuk —, a nők szószólója, tréfálkozik Sütöri János, szociális osztályvezető, maga is több mint harminc éve PÁÉV-es. Soha senki nem tart attól, hogy zárt ajtót talál nála, az a vezető, akihez nem kell külön bejelentés. Természetesen nemcsak a nők várhatnak tőle segítséget gondjaik megoldására. Most is, hogy szűkös esztendők járnak, azért igyekszik kiszorítani pénzt. így vehettünk például idén egy színes televíziót a gödöllői munkásszállásra, és a központi telep új orvosi rendelőjébe is jutott a berendezésre. Bár közvetlen, személyes érdek soha nem fűzte a kerületi gyermekintézményekhez, ő az óvodák és a bölcsődék fő-fő vállalati pat- rónusa. Remélem nem haragszik meg, ha nem rejtem véka alá a véleményemet: szerintem legnagyobb hibája éppen az, hogy nem tud nemét mondani. Meggyőzik egymást Még 24 hónapja sem ismerem. Ezért a véleményem is ennek megfelelő, szabódik So- morjai Béla igazgató, a főnöke. Mit tapasztaltam. ez alatt az idő alatt? Nehéz gazdasági körülmények között a vezetők helyzete sem könnyű. Űj főnökökhöz alkalmazkodni szintén sok erőfeszítést, változást igényel egy embertől. Például kialakult szokások feladását. Zoltánkáné minden tudásával igyekszik segíteni, hogy kiemelkedjünk a mélypontról, Harminckét év alatt sokat tett a vállalatért, ma is belülről nézi, látja a dolgokat, együtt lélegzik a PÁÉV- val. Nem teljesen felhőtlen a kapcsolatunk, vannak szükségszerű vitáink, igyekszünk meggyőzni egymást, ha kell. Ezt természetesnek tartom. Felnőttek feladataikhoz Nem tartja viszont természetesnek dr. Zoltánka Vik- torné, hogy valaki egész életét egyetlen munkahelyen töltse, de érdemnek sem. S, hogy ezek után ő miért maradt mégis hűséges? Nem töpreng a válaszon. — Azt hiszem, egyetlen oka van, mindig sajnáltam itthagyni az irányításom alá tartozókat, a felnevelt jó szakembergárdát, azt az egészet, amit mostanig kialakítottam magam körül. Vallom: csak a munkasiker adhat igazi önbizalmat. Igazi sikerélmény, ha bebizonyosodik, jól választottam, felnőttek feladataikhoz az embereim. Az embereim ... büszkeség csendül ki a hangjából. Nem kevés, amiért felel. Hát osztályvezető, 13 csoportvezető, s több mint 100, jobbára nő alkotja a stábját. A köztudatban, leegyszerűsítve, ma is a főkönyvelőkkel azonosítjuk a gazdasági igazgatóhelyetteseket. Ügy véljük, mint ilyenek, féllábbal a börtönben vannak. Amikor ezt megemlítem neki, először mo- solyodik el beszélgetésünk kezdete óta. Mit gondol, hány — A szervezeti változások eredményeit összegezni még korai lenne. A vállalatok első évi gazdálkodásának feltételeit — legalábbis a pénzügyi forrásokat — még a tröszti gazdálkodás határozta meg. Az önálló gazdálkodás sajátos vonásai csak ezután kezdenek kialakulni. A trösztök átszervezésének eddigi tapasztalatai általában kedvezőek, de a megállapítások nem általánosíthatók. Szinte minden vállalatra a rövid távú gondolkodás a jellemző; a hosszabb távú tervezést — néhány vállalat kivételével — még nem tanulták meg. Miután a nyereség növelésének legkézenfekvőbb módja a termelés volumenének növelése. a vállalatok elsősorban erre törekszenek. Erőteljes verseny indult meg a minél nagyobb tömegű — esetenként az optimális igényt is meghaladó — alapanyag megszerzéséért. Egyre hasznosabb tehát a mezőgazdasággal való szorosabb kapcsolat kiépítése, az érdekeltségi alapon álló területi termelési társulások szervezése. A Kikerülve a tröszti ernyő alól, hogyan viselkednek a vállalatok, mi jellemző magatartásukra? — Bizonyos jelek arra utalnak, hogy éleződik a harc a belső piacok megszerzéséért, újrafelosztásáért. A vállalatok közötti együttműködés nem zökkenőmentes. Ma még inkább az érdekellentét a jellemző, s nem az érdekazonosság. Az új szervezeti rendszerben a külpiaci kapcsolatok területén a legnagyobb a bizonytalanság. A trösztök megszüntetése — még az irodák átmeneti működése mellett is — alapvető változást hozott a vállalati gazdálkodásban. A felelősség fokozódása kikényszeríti a gazdásági helyzet széles körű áttekintését, megismerését. Üj értelmet nyernek a döntések, mivel azok már valóban a vállalat jövőjét határozzák meg. Ettől ugyan még sok vállalatvezető fél, ám vitathatatlan, hogy az önálló gazdálkodás lehetősége a termelés fejlődésének új távlatait nyithatja meg az élelmiszeriparban. Bonyhádi Péter rendelet, közgazdasági szabályozó, pénzügyi előírás látott napvilágot csak az utóbbi tíz év alatt? — kérdi. Szeretek nyugodtan lefeküdni esténként. Háttere a család A nyugodtságnak azért ára van. A biztos szaktudás, az állandó, folyamatos lépéstartás, minden szakmába vágó új téma megismerése, napra- készenség az íróasztal mellett. Most készítjük a jövő évi vállalati tervet, talán remélhetjük, hogy az új esztendő már a PÁÉV-nak is köny- nyebb lesz valamivel. Nemcsak mérlegképes könyvelő, okleveles könyvvizsgáló is. Diplomáját a napi munka mellett szerezte. Később, hogy politikai ismereteit bővítse, elvégezte a marxista—leninista esti egyetemet. Mindezt nem ő mondja el magáról, de azt sem, hogy a vállalati Vöröskereszt-szervezet elnöke is már hosszú évek óta. Megélénkül viszont, amint csak úgy mellékesen, a háttérről, a családjáról puhatolózom. Nem törjük le egymás szárnyait — így állapodtunk meg a férjemmel, hajdanában, 23 evvel ezelőtt. Be is tartottuk íratlan megállapodásunkat. Különben mi építőiparos család vagyunk: a férjem építész, az Építéstudományi Intézet munkatársa; nagy fiam két éve végzett villamosmérnök, a Középületépítő Vállalatnál dolgozik. Legifjabb családtagunk — 22 éves — ugyan szociológusnak készül, de ki tudja, hátha éppen az építőiparral kerül majd kapcsolatba.... Dodó Györgyi Zöldségek
